Felszólalás adatai

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Pettkó András képviselő úr iménti megszólítására természetesen visszatérek, de hadd kezdjem mással. Máris hangsúlyozom, hogy amivel kezdem, az nem az ő megszólalására vonatkozó reakció. Ha körülnézek a képviselőtársaim körében a patkó eme oldalán, a mi oldalunkon, talán egyetértenek velem, és talán érdemes is elmondani, hogy kormánypárti képviselőnek erről a költségvetésről, a jövő évi költségvetésről beszélni, ebben a vitában részt venni nem könnyű feladat; egészen biztos, hogy nem mondható rövid távon népszerűséget szerző tevékenységnek. Mégis azt gondolom, kötelességünk, hogy részt vegyünk ebben a vitában. Azzal együtt, hogy valószínűleg tegnap, ma és holnap az érveinkkel nem mindenkinek nyerjük el a szeretetét, nemes célt és fontos feladatot teljesítünk.

Sokkal könnyebb ellenzéki képviselőtársainknak vitatkozni, akik számára egy kényszerű, takarékos költségvetés természetesen csemege. Csemege az őszintétlenségre, csemege esetenként képtelen túlzásokra, ne tessenek megharagudni ezért a minősítésért, csemege a vagdalkozásra, és csemege a felszínességre. Én úgy vélem, azzal együtt, hogy tiszteletemet fejezem ki az üdítő kivételeknek, érdemes belegondolniuk abba, hogy felelősség nélkül, a szavak következményeinek viselése nélkül könnyű bírálni. Sokkal nehezebb, sokkal nehezebb úgy érvelni mellette vagy ellene egy-egy tételnek, hogy a szavaink következményeit nekünk kell viselni.

Jómagam az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága tagjaként, máris ellentmondásban részint önmagammal, könnyen szólalhatok meg. Viszonylag könnyen szólalhatok meg, ugyanis a ránk eső területeken a számok - ki merem mondani - szépek. Relatíve egészen biztos, hogy szépek, ha a szűk esztendőhöz viszonyítunk, és ebben vitatkozni fogok majd kicsit, ha megengedi, Pettkó András képviselőtársammal is. Hadd mondjak ezekre néhány példát!

A 2007. évi törvényjavaslat az egyházi intézmények és feladatok ellátására 25,5 milliárd forintot tervez. Ezen belül 700 millió forinttal nő, növekszik az egyházi járadékfizetési kötelezettség. Növekszik a vidéki, ötezer lakosnál kisebb településeken egyházi szolgálatot teljesítők támogatása. Növekszik az egyházi kulturális örökség értékeinek megőrzésére és az egyéb beruházásokra fordítható állami támogatás. Mindössze egyetlen tétel, az 1 százalékos szja-felajánlás kiegészítése lesz jövőre valamivel kevesebb; hozzáteszem, messze nem olyan sokkal, mint amennyi sok helyütt más megtakarítás. Jelentősen emelkedik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére fordítható pénz, 3,5 milliárd forintról 8,8 milliárd forintra, és növekszik az egyházi fenntartású közoktatási és szociális intézmények kiegészítő támogatására fordítható összeg is. Ezzel szemben hallottunk más kijelentéseket - nem így van.

A közoktatásban 145 ezer forint/fő/évre nő ez a szám, vagyis tanulónként, hangsúlyozom, ennyivel kapnak többet az egyházak, mint az önkormányzatok vagy más civil fenntartók. Az egyházi szociális normatívát az idei 35,5 százalékról 39,8 százalékra emelt összeggel egészíti ki a költségvetés, és a felsőoktatási feladatot ellátókra fordítható előirányzatok is növekszenek - szerényen, de növekszenek.

Nem állom meg, hogy ne mondjak egy számot, mert látom, a képviselőtársam a túloldalon nagyon nem ért velem egyet. (Deák András: Mosolygok.) Nem egy számot, kettő számot mondok önnek. 2001-ből ered az egyik, 48 milliárd forint volt; 2007-ben lesz a másik, durván 98 milliárd forint. Ennyi az egyházak összes támogatásának növekedése 2001-ről 2007-re.

De hadd menjek tovább! A nemzeti és etnikai, kisebbségi szervezetek támogatását jövőre ugyanúgy, mint eddig, intézményi, feladatfinanszírozási és normatív támogatások, valamint pályázati lehetőségek biztosítják. Itt már, elismerem, valamivel szerényebbek a számok. Összességében az mondható el, hogy nagyjából a 2006. évi összegek szintjén maradnak a támogatások, de a bizottsági ülésen, amelyről Pettkó úr is beszél, mi magunk is beszéltünk, mi magunk is felvetettük, hogy néhány tételben korrekcióra van szükség, átcsoportosításokat tartunk mi is indokoltnak. Erről a képviselőtársaim majd még beszélnek, de tervezünk módosító javaslatot is benyújtani.

És akkor jöjjenek a civil szervezetek! Nem hallgatom el: a civil szervezetek támogatásának várható alakulásától én magam is tartottam. Amikor a kezembe vettem a költségvetés tervezetét, félő volt, hogy a kényszerű takarékosságban érvényesül majd valamiféle maradékelv. Nem így történt. Vannak fájó pontok természetesen, de a civil szervezetek költségvetési támogatásának alakulását tartalmazó pénzügyminisztériumi kimutatás szerint, amit valamennyien megkaptunk, összevethetjük a költségvetéssel, és stimmelnek a számok, az úgynevezett nevesített támogatások 2007-ben az ideihez képest több mint 1,2 milliárd forinttal növekedni fognak, tehát nem csökkennek. Ez jó hír, különös tekintettel arra, hogy a kormányzati szervezetátalakítás nyomán számos közalapítvány megszűnik. Eddig ők is ebbe a rovatba tartoztak. Ezt figyelembe véve ez a növekedés - akár úgy is mondhatom - különös jelentőséggel bír. Valóban fájó pont a nemzeti civil alapprogram, és fájó pont - én hozzáteszem - sok civil számára, hogy a tárcák jó részénél kevesebb pénzt tervezhettek különböző szakmai programok finanszírozására, olyanokra, amelyekből eddig a civilek a pályázatok útján részesülhettek. Az igazsághoz ez is hozzátartozik.

A nemzeti civil alapprogram támogatási összege jövőre ugyanannyi lesz, mint az idén. Sőt, a költségvetést megalapozó törvényjavaslat szerint a befagyasztás - nem mondhatjuk ezt másképp - 2008-ra is szól. Egészen konkrétan a jövő évre nézve ez azt jelenti, hogy a várható 7,5 milliárd forint helyett úgy számolunk ma, hogy a tavalyi szja-felajánlásokkal "mindössze" - hadd mondjam idézőjelben - 6,8 milliárd forinttal gazdálkodhatnak a civil kollégiumok. Én azt mondom, hogy ennyi és ekkora közösségvállalás mindazokkal, akiket a takarékosság máshol érint, belefér.

(12.00)

Más kérdés ez a bizonyos maradványképzés. Ezzel én is egyetértek, mint ahogy ezt a bizottsági ülésen megbeszéltük. Azért fogunk lobbizni, hogy a maradványképzési kötelezettség alól mentesülhessen a program, és ha ez sikerül, úgy vélem, már nem lesz akkora a kár.

A programfinanszírozás megcsappant kereteit pedig, meggyőződésem, az uniós források pótolhatják. Erről keveset beszélünk. Mert ami pénz nincs ott a minisztériumok saját rovatain, az bizony ott van, helyenként nagyságrenddel nagyobb mértékben az Új Magyarország tervben. Civil szervezetek, de hozzáteszem, kisebbségek és egyházak is jó eséllyel pályázhatnak, és egészen biztos, hogy nem járnak rosszul. Erre biztatom őket e helyről is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)