Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan ma ért már bennünket kritika itt a Házban is és a sajtóorgánumokban, hogy hogyan replikázunk egymással, nem gondoltam, hogy Orbán Viktor úrnak azzal a mondatával, szó szerint idézem: "a rossz hagyományú vitakultúra itt van közöttünk", teljesen igaza volt. Igaza volt, ezt tegnap úgy aposztrofáltam, hogy igen furcsa módon jön, beszél és elmegy. Nem vesz részt a vitában. De a mostani példa is ezt mutatja. Az urak beszélnek, aztán felállnak és elmennek, és senkit nem zavar, ahogy ezt Jakab úr tette, hogy a számok között van összefüggés vagy nincs, amiről beszél, csak gyorsan elrohan, de mondhatnám Pósán képviselő urat és másokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú vagyok, mert ez a költségvetési vita, most már a nagyobbik felén túl vagyunk, mert két napon túl vagyunk, még mindig azt mutatja, hogy hiába van vége a nagy mérkőzésnek, a nagy választási kampányoknak, vannak, akik ezt nem akarják tudomásul venni, és egyszerűen nem hajlandók a közjó érdekében a legminimálisabb együttműködésre. Nem akarok azokról a dolgokról beszélni, ami úgy aposztrofálódott, hogy túlköltekezés, vagy aki úgy fogalmazta meg, és megengedte magának, hogy azt mondja, hogy a vétlenek fizetik meg a költségvetési hiányt vagy a kormány hibáinak az árát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok győződve, miközben tudjuk, hogy a nyugdíjasoknak még több kellene, mert nagyon sok ezren vannak, akik nehéz körülmények között élnek, de mégiscsak ez a kormány volt az, amelyik segített rajtuk; aztán az orvosok, a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók, a közigazgatásban, a közszolgálatban dolgozók béremelése, mind-mind megtörtént. Amikor arról beszélnek, hogy hol van a pénz, miért van a hiány: ezért van, képviselőtársaim! Ezt megtettük. És az, amit Aszódi úr elmondott, szerintem ezen a késői órán már nem tudta kellően kontrollálni a gondolatait, ő maga mondta ki: törvényen alapszik. Mi erre vagyunk büszkék, hogy törvényen alapszik, és betartjuk. És lehetőségeink szerint erre nagyon jó példa most november, hogy nem 3-3,5 százalékkal voltak egész évben becsapva a nyugdíjasok, hanem egészen minimális korrekciót kellett végrehajtani visszamenőleg novemberben, éppen azért, mert a költségvetés tervezésénél a kormány reálisan mérte fel az inflációs prognózist erre az évre.

Ami valójában történik ebben a költségvetésben. A múlt évben, akik figyelik ezt a vitát, tudják, milyen sok kritika ért bennünket azért, hogy milyen nagy az államháztartás hiánya, ikerdeficit, és a többi, és a többi, ezekről nem akarok hosszasan beszélni. A kormány azt tűzte ki célul maga elé, és a koalíció ebben 100 százalékban támogatja a kormányt, hogy egyensúlyt kell teremteni, egyensúlyt kell teremteni a jövőnk érdekében. És igen, egy lemondásról van szó, szinte mindenki részéről, annak érdekében, hogy azokat a forrásokat meg tudjuk szerezni, amelyeket az Európai Unió a megadott játékszabályok között számunkra biztosítani tud.

Nagyon hosszan lehetne beszélni arról, itt szóba kerültek a mai vitanapon az önkormányzatok lehetőségei. Az önkormányzatok számára is tízmilliárdos összegben van forrás biztosítva ebben a költségvetésben arra, hogy az önrészüket meg tudják szerezni, biztosítani tudják ahhoz, hogy sikeresen pályázzanak.

Kell hogy beszéljek arról, hogy sokat és sokan védik az elbocsátásra kerülő munkavállalókat. Igen, mi is tudjuk, és együtt érzünk velük. Ezért tervezünk különböző akciókat és megoldásokat, hogy tudjanak vállalkozásokat indítani, vállalkozásokba bekapcsolódni. De képviselőtársaim, figyelembe kell venni azt, hogy ma Magyarországon a közszféra működésére több mint 2,5 százalékkal költünk többet, mint az Európai Unió átlaga.

(23.10)

Azt gondolom, hogy amikor a hiányról, a hiány csökkentéséről beszélünk, akkor ezekről őszintén kell beszélni.

Sajnálom, hogy Pósán úr elment, mert amit a felsőoktatással kapcsolatban elmondott, azt én háromgyerekes apaként rettentő felelőtlen dolognak érzem. Torz szerkezettel mindenkit be lehet engedni a felsőoktatásba, mint ahogy azt tették is, szinte már nem tudták leültetni a hallgatókat, tehát nagyon komoly problémáik voltak a felsőoktatási intézményeknek az első időszakban. Ha valaki megnézi a magyar statisztikákat, azt látja, hogy Magyarországon évente 30 ezer körül van a nyugdíjba menő, a pályát elhagyó diplomások száma. Ezzel szemben ma Magyarországon 100 ezer fölött van évente a friss diplomások száma. Tessék végiggondolni, a közös adóforintjainkból finanszírozzuk ezt a különbséget. Ez jó beruházás? Ez jó befektetés?

Vajon nem lenne érdemes vitát folytatni ebben a Házban arról, hogy kedves fiatalok, más irányba kell mozdulnotok, mert máshol van szükség a munkátokra, a tudásotokra, a kreativitásotokra? Nekem azt mondta egy ügyvéd nemrég, hogy szívesen eljön a választókörzetembe, és megmagyarázza a szülőknek, jogi egyetemre be ne írassák a gyereküket, és különösen ne finanszírozzák az ottani tanulásukat, mert nem lesz hol dolgozniuk a gyerekeknek. Ugyanez a helyzet a pedagógusoknál - megint csak Pósán urat ostorozom -, lehet még többet képezni, de észre kellene venni, hogy az általános iskolákban folyamatosan fogynak a gyerekek. Igen, van egy minőségi csere, de amennyit képzünk, az ennek már a többszöröse. Egyfajta felelőtlenség az, ha továbbra is erre biztatjuk a fiatalokat és mindenki mást.

S miről szól még ez a költségvetés? Reformokról, reformok a közszférában. A kormány tényleg önmagán kezdte, és mindig el fogom mondani tartósan, azt tapasztaltam, hogy az ötpárti egyeztetéseken a képviselők hogy háborogtak azért, hogy a havi jövedelmezésük 2006. július 1-jétől csökkenni fog. Aztán az egészségügyi reform, ahol a kapacitást próbáljuk hozzáigazítani ahhoz a népegészségügyi állapothoz, ami ma van Magyarországon, és próbálunk egyensúlyt teremteni a társadalombiztosítási alapok területén. Ahogy az elején is elmondtam, volt kritika, de szeretném a figyelmükbe idézni, az Állami Számvevőszék azt mondta, hogy először 2001-ben nyílt ki az olló, és azóta fokozatosan nyílik. Ez akkor volt, amikor a Fidesz először csökkentette a járulékokat, aztán utána ők is rájöttek, és nagyon gyorsan a fix összegűt kezdték drasztikusan emelni.

Lehet, hogy hibáztunk, de engedjék meg, hogy azt mondjam, a szocialista-szabad demokrata kormány elindított egyfajta felzárkózási folyamatot bérekben, nyugdíjakban, családi támogatásban, és a jövő évre várható terhek a prognózisok szerint körülbelül 4 százaléknyit vesznek vissza ebből; összességében kevesebbet, mint a 2006. évi reálbér-növekedés. Ennyiről kell lemondani. Tehát igaz a lemondás, csak nem abban a mértékben, ahogy erről beszéltek. Természetesen tudomásul veszem, hogy minden átlag mögött vannak kilengések fölfelé is és lefelé is, tehát mindig vannak, akik az egyéni élethelyzetükből fakadóan nagyon rosszul vagy rosszabbul járnak, mint az átlag, és vannak, akik jobban járnak.

Azt kérem, hogy aki úgy érzi, mégiscsak forrás kell az általa megfogalmazottakhoz, de nem osztotta meg velünk a plenáris vitában a véleményét, az ne legyen rest, és holnap nyújtson be módosító indítványt, jelölje meg ötletének a forrásfedezetét, és én azt ígérem, hogy jövő pénteken a részletes vitában készek leszünk ezekről vitatkozni és módosítani. De azokból a célokból, amelyek a hiány csökkentését és a reformokat illetik, nem tudunk engedni.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, és köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)