Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (MSZP): Tisztelt Aszódi Pál! Én azt szeretném, ha az a hangnem uralkodna, ami az én felszólalásomban volt. Azt mondtam, hogy jó lenne, ha közösen intéznénk a dolgokat. Nagyon sok sérült ember van ebben az országban, hatalmas rétegeket sértettek meg a háború alatt, a háború után, a diktatúra alatt, a megtorlás során. Elég sok ez. Hatalmas bugyrok ezek, amiket kezelnünk kell. De ezeken belül az egyik legsúlyosabb dolog az, amikor a családfőt kivégzik, és ott marad az anya a kisgyerekekkel. Mondjak sorsokat? Mutassak be sorsokat, hogy milyen volt az életük? (Dr. Aszódi Pál: Sok ezret tudok!) Ugye? Ez az egyik dolog.

A másik dolog, hogy Antall Józseffel igen jó volt a kapcsolatom, és együtt küzdöttünk azért, hogy a szovjet csapatok minél előbb kimenjenek. Azért ne felejtsük el, hogy ez is közös törekvés volt! Beszéltünk a NATO-felvételről. Tudja, ki volt az első magyar politikus, aki fölvetette? És meg is lepődtek akkor: Horn Gyula volt az, aki fölvetette. Tehát ezért mondom, hogy árnyaltan kell fogalmazni, és nem szabad gyűlöletből, szélsőségesen beszélni.

A rendszerváltásnak is, az utána következő harmadik köztársaságnak is az a legnagyobb érdeme, hogy közös akarattal jött létre, közös erőfeszítésekkel jött létre. És most is szükség volna ezekre a közös erőfeszítésekre, mert nehéz helyzetben vagyunk, de nem reménytelenben, és meg tudjuk ezeket oldani. Fontos, hogy összefogjunk és együttműködjünk fontos nemzeti kérdésekben. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)