Felszólalás adatai

KATONA KÁLMÁN (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy találós kérdéssel kezdeném, ebből kellene kitalálni, hogy milyen témáról fogok beszélni. Azt mondja: a miniszter ellátja az űrkutatási tárgyú és sokoldalú nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos feladatokat, kidolgozza az űrkutatás fő irányait és programját, biztosítja az Űrkutatási Tudományos Tanács működésének feltételeit. Meg tudja valaki mondani nekem, hogy melyik miniszterről van szó? (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.) Ez a környezetvédelmi miniszter hatáskörében van. (Derültség.) A költségvetésben is szerepel 160 millióval, plusz a tagdíjakkal. Azt már nem teszem föl, hogy aki meg tudja magyarázni, hogy miért itt van, annak egy csokit veszek az ülés után.

A második nemzeti környezetvédelmi program 2003-ban lett meghirdetve. Az első évben még nagyjából a finanszírozása biztosított volt. A 2007-es költségvetés egyértelműen feladja ezt a programot. Ha végigmegyünk a program pontjain, gyakorlatilag azt látjuk, hogy egyetlen olyan fejezet nincs, amelyet ezzel a finanszírozási struktúrával meg lehet oldani. A költségvetés ezen fejezetében sincs, máshol sem találom, de itt különösképpen nincs megalapozó számítás, tanulmány. Különösen a környezetterhelési díjak, különböző bevételek vannak megalapozatlanul meghatározva, pedig van rá gyakorlat. Az elmúlt évben nagyon jól látszott, hogy a környezetterhelési díj azáltal, hogy a szennyvíztisztítási és csatornázási beruházásokat elkezdték előkészíteni, rögtön a tervezett felére csökkent, mert a jogszabály azt mondta, hogy ahol intézkedéseket tesznek a terhelés megszüntetésére, ott rögtön belép egy bizonyos kedvezmény.

A költségvetés tartalmaz egy olyan alapot, és nem szeretnék ötletet adni, a Wesselényi Ár- és Belvízvédelmi Kártalanításai Alapot, amely évek óta nem működik alapként. Nagyon kevesen pályáznak. Azt gondolom, hogy az lehet az oka, ezt tavaly is leírta az ÁSZ, az idén is leírta, hogy úgy látják a gazdák, a tulajdonosok, hogy enélkül is valamiféle kártalanításban részesülnek. Nagyon kevesen veszik igénybe, itt jelentős pénz található, amely évről évre nem kerül felhasználásra.

A másik alap a Központi Nukleáris Alap. Itt komolyabb a gond, ugyanis itt megszületik a befizetés, a Paksi Atomerőmű a befizető, és ebből az alapból kell majdan az erőmű felszámolását, leszerelését elvégezni. Ugyanakkor ebből az alapból kell megoldani a kis és közepes aktivitású nukleáris hulladékok elhelyezését, és ugyanebből az alapból kell a nagy aktivitású hulladékok elhelyezését is megoldani. De mivel ez úgy működik, mintha költségvetés lenne, befizetnek, és a pénzügyminiszter engedélyezi, hogy mennyit lehet az alapból kivenni. Ebben az évben hozzávetőlegesen 4 milliárddal kevesebbet céloztak meg. Ennek az az eredménye, hogy csúszik a kis és közepes aktivitású hulladékok telephelyének a kutatása, és áll a nagy aktivitású hulladék elhelyezésének a kérdése. Ez azért baj, mert eközben az élettartam-hosszabbításról egyszer már egy menetben döntött a parlament, és azt gondolom, azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy meghosszabbítsuk az erőmű élettartamát anélkül, hogy a hulladékok elhelyezése megoldott lenne. Hiszen az előző... - tehát amikor indult a Paks, akkor is az volt a magyarázat, hogy egyelőre leviszik a pincébe, gyakorlatilag maga alá rakosgatja az erőmű ezeket a kis és nagy aktivitású hulladékokat, de nincs megoldva most sem az elhelyezés, és úgy tűnik, hogy nem is lesz.

Érdekességként mondom csak el egyébként, hogy az erőműnek környezetvédelmi engedélye sem volt annak idején. Most a meghosszabbítás kapcsán derült ki, és teljesen új hatástanulmányt kellett végezni annak érdekében, nem tudta a hatóság meghosszabbítani a korábbi engedélyt, mert abban az időben ez még nem volt szokás. Ennyit fejlődtünk egyébként. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon pozitív hír, hogy rendes hatástanulmány alapján lesz a döntés a meghosszabbításról.

A másik, amiről beszélni szeretnék, az ivóvízbázis-védelem és a vízminőség javítása. Magyarország kedvező helyzetben van ivóvíz- és egyáltalán vízügyekben. Köztudott, hogy a közérzettel ellentétben a problémák körülbelül 15 százaléka származik abból, hogy sok víz van, és a többi a kevés vízből adódik. Ez azt jelenti, hogy gazdálkodnunk kellene a vízzel. Ezt szolgálja a Vásárhelyi-terv, ezt szolgálnák az ivóvízbázis-védelmi intézkedések, de itt is láthatjuk, hogy tavaly még 380 millió, idén már csak 253 millió van erre a célra. Ezáltal már a miniszter úr be is jelentette, nem a parlamentben, ahol kellett volna, hanem egy sajtótájékoztatón, hogy csúszik az ivóvízminőség-javító program. Ezt az Unióban is be kell jelenteni, mert itt vállalásaink vannak, és remélem, hogy lesznek is.

Az ivóvízbázisok fenntartására ebben az évben 50 milliót költöttünk, a költségvetés a következő évre egy fillért sem tesz. Ez azért érdekes, és itt mindenkinek felhívom a figyelmét, talán emlékeznek a miskolci esetre, emlékeznek a balatonfüredi, az esztergomi esetre, és ha nem lesz a fenntartásra, ellenőrzésre megfelelő pénz, akkor ezek az esetek máshol is előfordulhatnak, illetve megismétlődhetnek.

A Vásárhelyi-tervet annyiban említettem, hogy ez egy közös, nem csak árvízvédelmi program. A költségvetés egyértelműen úgy kezeli, mint egy árvízvédelmi programot. Azt gondolom, nem így kellene. Az eredeti szándék az volt, hogy a tározókba eresztett vízzel gazdálkodni kell, hiszen éppen rögtön az árvizek után nagyon hamar igény lenne a vízre.

(19.30)

Ráadásul egy olyan átfogó mezőgazdasági, idegenforgalmi és árvízvédelmi együttes ez a Vásárhelyi-terv, amely így értelmes, külön-külön nagyon nehezen értelmezhető, illetve pazarló.

Tudjuk, hogy milyen problémák voltak az ütemezéssel. Most mindössze 15 milliárd van úgy, hogy az ez évi maradványt is beszámítják, 4,9 milliárdot ad a terv. Egyértelműen meg lehet jósolni, nem kell ehhez semmi különös tudomány, hogy nem fognak teljesülni a tervek, nem lesz négy tározó, ha pedig nincs négy tározó, akkor nincs vízszintcsökkentési hatása, mert hiszen az a lényege, hogy egyszerre több helyen tudjam a vizet kiereszteni árvíz esetén.

Az árvízvédelemre szánt összegek fokozatos csökkenése sajnos kormányokon áthúzódó tulajdonság. Úgy szokták magyarázni, hogy a költségvetés - és ez így is történt eddig - árvíz esetén mindig helytáll, tehát tervezni nem terveznek, de hát amikor baj van, akkor előteremtik. Erre számos példa volt az elmúlt időben, ezt a taktikát választja most ez a kormány is.

A belvizekkel kapcsolatos kezelés rosszabb; idén 1 milliárd volt, most ennek tizede van a költségvetésben. Pedig tudjuk, hogy belvíz egyre több van, és a vízgazdálkodási társulások támogatására is kellene fordítani, ezek meg teljesen háttérbe vannak szorulva. Bevallom, nem tudtam eldönteni, hogy ez most mezőgazdasági, környezetvédelmi, hova soroljam. Egy biztos, hogy együtt kezelendő, a vízgazdálkodási társulások támogatását meg kellene oldani, a költségvetés ezt gyakorlatilag elhanyagolja.

A hatóságról, a zöldhatóságról, a tárca átszervezéséről kell néhány gondolatot elmondanom. Évek óta folyamatosan szervezik át a környezetvédelmi tárcát, egyre rosszabb. Tízezres nagyságrendű ügyirat-lemaradása van a tárcának, miközben egyre több engedélyköteles tevékenység van. Van egy nagyon barátságtalan - azt hiszem, így mondhatnám - eljárásidíj-rendelet, amely nagyon megdrágította az ügyintézést, ennek ellenére a hatóságnál el nem intézett ügyek száma a tízezret meghaladja információm szerint. Az ÁSZ-jelentés pontos számot nem mond, de ezt még senki nem cáfolta.

Mindezek mellett, amikor a két hatóságot összeszervezték, és nem akar, csikorogva működik csak, nem hatékony, újabb létszámcsökkentés várható a zöldhatóságnál, újabb lassulás, újabb ügyirat-felhalmozódás. 259 fő van a költségvetés szerint, akiknek a leépítését tervezik, ezek jelentős része a hatóságnál van, de sajnos sújtja a nemzeti parkokat is. Sőt azt hallottam - ez nem hivatalos -, hogy az Őrségi Nemzeti Parkot meg is akarják mint önálló parkot szüntetni, és össze akarják vonni a két szomszédos nemzeti parkkal, miközben tudjuk, hogy milyen veszélyek fenyegetik a parkjaink élővilágát, tehát egyre több őrre lenne szükség és nagyobb felügyeletre, ez visszafelé halad. Ugyanez van az árvízvédelemben is a gátőrök száma tekintetében, mert már szinte nincs hol megtakarítani, és a költségvetés sajnos ezen a területen sem ígér semmi jót.

Ami eközben megjelenik mint jelenség: mivel alulfinanszírozottak a hatóságok, felerősödött a zöldhatóságban a vállalkozói tevékenység. Korábban, mondjam azt, a mi időnkben, az én időmben elképzelhetetlen volt, hogy egy hatóság azon a területen végezzen szakértői, illetve mérési tevékenységet, ahol aztán az engedélyt ki fogja adni. Ez a zöldhatóságoknál jelenleg lehetséges. Ez egy nagyon rossz gyakorlat, melegágya a korrupciónak. Azt gondolom, azt senki nem vitatja, hogy ez összeférhetetlen, itt sürgősen rendet kell csinálni. Azért mondom ezt itt el, mert meggyőződésem, hogy mindenki tudja, hogy alulfinanszírozott a rendszer, tehát ezért engedik, hogy valamilyen formában pénzhez, megélhetéshez jussanak a hatóságok. Itt most abból indulok ki csak, hogy a labornak legyen bevétele, hogy fenn tudjon maradni.

Van a költségvetésnek még egy hiányossága: nagyon szerény az energiatakarékossággal kapcsolatos program; nem is tudom, hogy lehet-e programnak nevezni. A zöld energiára, úgy érzem, a mezőgazdaság irányából jobban rámozdultak; a megújuló energia mint üzenet jó; és eközben az energiatakarékosságra, ami a legolcsóbb energia - hiszen a megtakarított energia nem szennyez, és nagyon könnyen megoldható; számos példát tudnék felsorolni -, lényegesen nagyobb erőket és forrásokat kellene összpontosítani. Már idén is körülbelül másfél hónap volt az az idő, amíg lehetett egyáltalán pályázni, és már a pénzek el is fogytak, tehát a költségvetés ebben nem körültekintő.

Amit egyáltalán nem értek - és itt szeretném a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni, hogy talán ez véletlenül van -, a környezetvédelmi nevelés és a civil környezetvédelmi szervezetek támogatási sora teljesen üres. Ha még konkrétan nem is indultak el ezek a mozgalmak, nagyon sokan dolgoznak ezen. Tudjuk, hogy a gyerekeknél kell elkezdeni a környezeti nevelést, hogy oktatási eszközöket kell biztosítani. És azok a civil szervezetek, amelyek helyettünk egy csomó munkát elvégeznek, a jelen költségvetés szerint tavaly még kaptak, kaphattak, pályázati úton juthattak pénzhez, idén ez a civil környezetvédők támogatására levő keret nulla forintot tartalmaz.

Néhány gondolatot mondanék a közlekedésről. Most szembesültem, szembesülünk együtt azzal, hogy micsoda üzletet kötött a kormány az M5-ös és az M6-os autópályával kapcsolatban. Én az M5-össel rengeteget bajlódtam; ezt nem akartam, tehát azt mondtam, hogy inkább meghalok, de ezt nem. A rendelkezésre állási díj 50 milliárd forint. 50 - egy évben a rendelkezésre állási díj ennyi ennél a kettő pályánál! Gondoljatok bele, hogy mit lehet 50 milliárdból csinálni, és ezt sok éven át fogjuk fizetni! Most megjelent itt végre ez a szám.

Az útpénztárban 107 milliárd van. Itt meg kívánom jegyezni, hogy volt egy korábbi kormányígéret, hogy kerékpárutakra 3 százalékot fogunk fordítani. Azt gondolom, ez azt jelenti, hogy az útpénztár 107 milliárdjából körülbelül 3 milliárdot egy külön soron kellene nem kerékpárutakra, hanem kerékpárutakra és ezzel kapcsolatos beruházásokra fordítani. Itt jó lenne, ha megjelenne egy külön sor.

Az útfenntartási és fejlesztési célelőirányzat 72 milliárd forint. Aki a nagyságrendeket tudja - és a képviselő urak majd ha itt befejezik, akkor többségében közúton próbálnak hazamenni -, ismerjük az alsóbb rendű utak állapotát: ez az összeg a fenntartásra sem elegendő, nemhogy a lemaradás behozására, tehát itt nagyon komoly hiányosságok vannak.

A fentiek ismeretében próbálunk egy-két módosító indítvánnyal korrigálni, de egészében azt tudom mondani, hogy sajnos a kormány környezetvédelmi szemlélete enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után, és úgy tűnik, hogy a második nemzeti környezetvédelmi programot átmenetileg a kormány feladta. Az "átmenetileg" alatt azt értem, hogy majd a következő kormány, remélem, érzékenyebb lesz a környezetünk, a fenntartható fejlődés problémái iránt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)