Felszólalás adatai

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy nem jó ez a költségvetés, nem jó, mert nincs benne minden, amit szeretnénk, hogy benne legyen. Az van benne, ami a valóság, és amit meg lehet és meg kell tenni.

Három területet szeretnék érinteni a felszólalásomban. Az egyik terület az, hogy sokat hallottuk itt a teremben, ma is többször elhangzott az, hogy ez a költségvetés nem segíti eléggé a vállalkozókat, hogy ez a költségvetés nem vállalkozóbarát. Ahogy hallhattuk a haszontalanabbik ellenzéki párttól, nem is fogunk tudni vitatkozni ezzel a ténnyel, annyira nem is fogjuk tudni segíteni a vállalkozókat, mint amennyire ők tették ezt autópálya-építés kapcsán az elmúlt ciklusokban.

Ezzel szemben mi a valóság? A valóság az, hogy némelyik újdonsült ellenzéki vezetésű önkormányzat olyannyira segíti a vállalkozókat, hogy elfelejti kifizetni nekik azt az összeget, ami közbeszerzésen elnyert munkájuk után járna nekik. Vagy manapság az a megoldás is megtalálható némelyik önkormányzatnál, hogy a határidő lejárta előtt a számlát egész egyszerűen nem fogadják el, de nem küldik vissza, hanem felszólítják a vállalkozót, hogy szerelje fel a számlát még ezzel-azzal-amazzal, és bocsásson ki egy új számlát.

Kérem szépen, APEH-elsőben ezt büntetni rendelik, azt is, aki tudja, azt is, aki nem tudja; ugyanarra a teljesítményre két számlát nem lehet kibocsátani, először illene visszaküldeni a számlát, megkifogásolni, és majd ezek után felszólítani a vállalkozót, hogy csináljon vele valami mást.

De az a módszer is elterjedt manapság vállalkozósegítés ügyében némely önkormányzatnál, hogy az előző ciklusban elindított közbeszerzési eljárások nyerteseit behívják egy kis beszélgetésre, de lehet, hogy csak a bonyolítón keresztül üzennek neki, és az is előfordulhat, hogy a különböző consiglieriken keresztül veszik fel velük a kapcsolatot. Gondolhatják azt, hogy ez nem a valóság, a nevek, címek nálam, akit érdekel, annak nagyon szívesen beszélek még tovább is erről.

Ezt azért bocsátottam előre, mert nem jó ez a költségvetés; a valóság van benne, az, amit meg kell tennünk és amit meg lehet tennünk.

(15.40)

Benne van az önkormányzatok fejlesztési pályázataihoz szükséges önrész, benne van az a forrás, ami alapján az önkormányzatok tudnak fejleszteni, a pályázatokon tudnak indulni, azaz a fejlesztési tervekhez meglesz az állami és önkormányzati önrész. Lehet akár a választókerületemben, a bugyisi iskola előtt az elkerülő utat megépíteni, hogy a református kisdiákok az iskolában nyáron ne csukott ablak mellett tanuljanak; vagy mondjuk, ahol lakom, Gyálon lehessen iskolát bővíteni - megvan benne a forrás.

Tegnap hallottuk a haszontalanabbik ellenzéki párt vezérszónokát aggódni a népesedéspolitikai mutatók miatt, ma is sokszor volt erről szó. Fogy a magyar, öregszik a társadalom. Nézzük csak meg, hogy miért is rossz, ha növekszik a nyugdíjasok száma: talán mert nem tudjuk majd eltartani őket? És a szó sem jó. Ugye, érzik, képviselőtársaim, az, hogy eltartani, nem jó szó erre azok vonatkozásában, akik ezt a jogot egyszer már megváltották a munkájukkal, vagy ha nem voltak munkában, akkor csak azért, mert felneveltek minket. Én azt gondolom, a mi dolgunk a szüleink sorsát intézni, az állam - ha tud - járuljon hozzá többel, meg fogjuk ezt külön köszönni.

Természetesen én is aggódnék, ha, mondjuk, amikor kormányon voltam, annyiszor csaptam volna be a szépkorúakat, ha elspóroltam volna a 19 ezer forintjukat. Ebben a költségvetésben azonban benne van a nyugdíjemelés forrása, benne van az, amit ígértünk, a nyugdíjkorrekció folytatása, az özvegyi nyugdíjak több mint 10 százalékkal való emelése és differenciáltan a '88 előtt megállapított nyugdíjak emelése. Hárommillió nyugdíjasról van tehát szó, és egymillió nyugdíjas az, aki az átlagnál is többet kap.

A haszontalanabbik ellenzéki párt vezetője tegnap elmondta, hogy 650 ezerrel vagyunk kevesebben, mint 25 évvel ezelőtt, és hogy ez a költségvetés családellenes. Képviselőtársaim, ha végiggondolják, azokban az ázsiai és afrikai országokban, ahol rohamosan növekszik a népesség, nyilván nagy a jólét és családbarát a költségvetés - ez elemi szociológia. Azon népcsoportoknál és kisebbségeknél nő a gyereklétszám, amelyek a legszegényebbek, amelyek a leghátrányosabb helyzetűek. Ez egy túlélési stratégia, tudjuk ezt mindnyájan.

Biztos tudja ezt minden ellenzéki képviselő, nyilván - az egyetemi tanulmányai után - tudja ezt nagyon jól az ellenzéki párt vezérszónoka. Én nem gondolom, hogy hazudott volna a nagyobbik vagy haszontalanabbik ellenzéki párt vezetője, dehogyis. Ez csak egy kis affiliáció, egy kis odatartozás az övéihez, még egy pici csecsemői együttgügyögés a költségvetés kapcsán.

Kedves Képviselőtársaim! Nem jó ez a költségvetés. Kemény, de tudják, benne van minden, amit meg lehet és meg kell tenni. Én azt gondolom, hogy elfogadható.

És megmondom a végén, hogy mit tartok én jónak. Azt tartom jónak, mert a költségvetésre nyilván nem adekvát ez a szó, hogyha a családomat boldognak látom. Azt tartom jónak, ha a gyermekeim boldogulnak. Azt tartom jónak, hogy egy kisebbet mondjak, ha a lányom jó jegyet hoz haza a gimnáziumból, de a legjobbnak mégiscsak azt tartom, amikor az anyósom is megérti azt, hogy ma egy szelet kenyérrel kevesebb azt jelenti, hogy holnap az unokáinak egy kilóval több fog jutni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)