Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Döbbenetesek ezek a sorok, ugyanis azokról az emberekről van szó, akik ebben az országban éltek németként, de mégis magyarnak ezt a hazát fogadták el, és magyarnak vallották magukat.

Képviselőtársaim, van Solonnak egy törvénye, ami úgy szól, hogy a törvénynek olyannak kell lennie, amilyen az egyén erkölcsi törvénye, azaz kényszerítsen rá, hogy romboló szenvedélyek, hangulatok és veszedelmes szeszélyek féke legyen. Azt gondolom, ez nagyon illik ide, hiszen képviselőtársaim is idézték azt az 1945 decemberében született kormányrendeletet vagy miniszterelnöki rendeletet, amiből önök nem idézték azt, hogy a kormány tizenhat tagja közül kilencen igennel szavaztak, ketten vállalták a nem szavazatot, és öten tartózkodtak.

Azért meg kell itt említenünk azt is, hogy Bibó István elítélte önmagában a kollektív felelősség és bűnösség gondolatát, ugyanúgy, ahogy Mindszenty hercegprímás pásztorlevélben emelt szót ellene, s képviselőtársaim, a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt helytelenítette ezt a döntést.

Nyilván ez is hozzátartozik a történelmi hűséghez, úgy, ahogy az is, ahogy önök említették, hogy '46. január 19-én elindult Budaörsről azzal a 225 lakóval az az elűzetés, amelynek következményeként a 60 éves évfordulón, 2006-ban Budaörsön az országos kitelepítési emlékhelyet létrehozták. Nekem akkor még házelnökként a parlament valamennyi frakciójának képviselőjével a hátam mögött volt alkalmam ezt az avatást megtenni. Én azt gondolom, már akkor ott egy olyan összefogást mutattunk, aminek az ívét valóban ez a mostani határozattervezet is jelzi.

Jelzi az is, amire önök utaltak, de azért azt ki kell mondani, hogy 2007. november 16-án - éppen most már ma 14-e van, holnapután lesz öt esztendeje - ezen Ház falai között az "Egy batyuval" című emlékkonferencián - vagy hogy stílusok legyek, Mit einem Bündel - történt egy olyan, ahol a német házelnök, Norbert Lammert úr jelenlétében, több tartományi házelnök jelenlétében került sor arra a bocsánatkérésre, amire a Bundestag elnöke maga is úgy nyilatkozott, hogy a világon először kerül sor egy ilyen jellegű gesztusra.

Képviselőtársaim! Ez egy olyan állomás volt, amiben egy dolgot nekünk is tudomásul kell venni: valóban van a történészeknek is feladatuk. Az ő feladatuk az, ami a feltárást, a dokumentálást, az elemzést jelenti. Ugyanakkor azt nem szabad elfelejteni, hogy a politikusoknak, vagy hadd fogalmazzak úgy, a parlamentnek is van feladata, mégpedig az, hogy megkövesse az áldozatokat, és segítse, hogy a történelemben ilyen ne ismétlődjön meg.

Ha csak arra hagyatkozunk, ami egyébként elhangzik, szembenézés, tisztességes elemzés, valóban, ezeket is meg kell tenni. De kérem, ezeknek az áldozatoknak, elűzötteknek, hozzátartozóiknak lelkük is van, és mi csak akkor fogunk tudni megfelelni annak az erkölcsi parancsnak, ami azt jelenti, hogy ez valóban soha többé ne fordulhasson elő, hogyha mi magunk megtesszük azokat a gesztusokat és emberi gesztusokat, ami ennek a lelkekben a gyógyítását jelenti.

Képviselőtársaim! Nem minden az, ami csak a szigorú tények és a kopogós tények asztalra tételét jelenti, hanem igenis azokat a érzelmeket is és azokat a lelkeket is figyelembe kell vennünk. Éppen ezért támogatom én magam is és támogatjuk mi magunk is, a Szociális Unió ennek a határozatnak a megalkotását, hiszen azt kell hogy mondjam, képviselőtársaim, önmagában tényleg csak a megkövetés és az emlékezés képes együtt arra, hogy stílusos legyek, hogy a fájdalmak batyuját letegyük. Úgy gondolom, ez számunkra a mai időkben is egy lelkiismereti kérdés, és felelősség kérdése is, hogy ezt megtegyük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra egyébként teljes egészében beleillik abba az ívbe, amit a 60. esztendő, most a 65. esztendő, ennek az emléknapnak az elfogadása jelent, hiszen pontosan ez biztosíthatja azt, amit sok esetben, más esetekben számon kérnek rajtuk, hogy igenis évente legyen arra alkalom és lehetőség, hogy egy felkiáltójelet folyamatosan odategyünk, és tanítsuk meg az utódainkat is, ugyanis ebben a határozattervezetben szerepel az is, ami igenis a társadalom emlékezetét is fenn kívánja tartani. Csak ez vezethet oda, hogy soha többé ilyen elűzetésre, ilyen eseményekre ne kerüljön sor, és önmagában a kollektív bűnösséget mint eszmét töröljük ki a XXI. század valamennyi pillanatából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gondolatot még előterjesztő képviselőtársaim engedjenek meg. E helyütt is meg kell hogy jegyezzem, hogy jó lett volna, bár azt gondolom, hogy hajnali fél 3-kor nyilván senki vendéget az ember ilyen idő tájt... - illetőleg szívesen látnánk vendégül, csak ez mondjuk, nem az az idő, amikor parlamenti vendégeket fogadhatunk.

(2.20)

Örültem volna, ha a német nemzetiség önkormányzatának a vezetői jelen lehetnének, mert azt gondolom, ez egy olyan gesztus, amilyen gesztus lehetett volna az is, hogyha ez ötpárti előterjesztésként kerül a parlament elé, valóban kifejezve azt az együttállást, hogy ez számunkra, valamennyiünk számára fontos kérdés, és egy újabb állomása annak, amit 2007-ben a bocsánatkéréssel megtettünk.

Képviselőtársaim, én magam támogatni fogom az önök előterjesztését abban a formában, amit az asztalunkra tettek. Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. (Taps.)