Felszólalás adatai

CZERVÁN GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A T/14601. számon a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által benyújtott törvényjavaslat az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvény módosítását tartalmazza, én erről fogok beszélni elsősorban. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása, ezáltal a magyar mezőgazdaságnak a legrégebben működő közösségi, gazdasági, politikai rendszerbe, a közösségi agrárpolitikába történő integrálása valóban indokolja azt, hogy a magyar agrárpolitika számára iránymutató agrártörvényt a megváltozott körülményeknek megfelelően módosítsuk, azokhoz hozzáigazítsuk.

A kormányzat törvénymódosítási szándéka tehát érthető. Ugyanakkor, mielőtt a módosítást szakmapolitikai szempontból vizsgálnánk, két technikai jellegű észrevételt kell tennünk a tervezet előkészítésére vonatkozóan. Meggyőződésünk, hogy az ágazat szempontjából alapvető, és annak lehetőségeit közép-, illetve hosszú távon meghatározó törvény parlament elé történő előterjesztése előtt nem folytatott a kormányzat megfelelő mértékű társadalmi párbeszédet az érintettekkel. A nemzeti agrárkerekasztal által előkészített agrár- és vidékfejlesztési nemzeti stratégia anyagára ugyan hivatkozik az előterjesztő az általános indoklásban, ám hallgat arról, hogy a jelen előterjesztésben megfogalmazott legfontosabb koncepcionális kérdésekben történt-e társadalmi egyeztetés. A hallgatás nyilván annak tudható be, hogy a kormány az érintett csoportokkal való egyeztetés nélkül terjeszti a parlament elé a módosítást. Mindez ráadásul akkor történik, amikor a fővárosban újkori demokráciánkban soha nem látott méretű agrárdemonstráció zajlik, amelynek kiváltó oka többek között az elmúlt években tapasztalható, a gazdák és a kormány közötti párbeszéd hiánya volt.

A másik, nem az előterjesztés érdemi részére vonatkozó észrevételünk az, hogy a csatlakozásunkkal megváltozott körülmények, az, hogy agrárpolitikánk integrálódott a közösségi agrárpolitikába, és az, hogy ezáltal a nemzeti agrárpolitika cselekvési lehetőségei lényegesen megváltoztak, egy új agrártörvény megalkotását indokolták volna, nem egy egyszerű módosítást. Az előterjesztésből látható, hogy maga az előterjesztő is vívódott e tekintetben, hiszen a törvény majd' összes paragrafusát módosítani szándékozik, de pont az 5. §-t nem kívánja módosítani az előterjesztés, holott ezt mindenképpen kell, olyan utalások vannak benne. Úgy véljük, hogy a megváltozott körülmények megfelelő súllyal való kezelése egy új agrártörvény megalkotását tenné szükségessé, amit széles körű szakmai párbeszéd előz meg.

Ebben a formájában a törvénymódosítás mindössze egy kipipálandó feladat, ami egyébként, mint arra a későbbiekben kitérek majd, nemhogy javítaná, de érdemben rontaná az ágazat esélyeit a jelenlegi törvényben meghatározott kondíciókhoz képest. A törvény nem megfelelő koncepcionális előkészítettségét maga az előterjesztő is elismeri azzal, hogy a 3. §-ban a kormány számára feladatként határozza meg a középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégia megalkotását. Teszi ezt határidő nélkül, de erről később még szólok. Egyértelmű ebből a paragrafusból, hogy a kormány fordítva ül a lovon, előbb törvénykezik, feladatot pipál ki, és ezt követően alakít ki koncepciót. Az eredményt az alkalmazott technika már magában rejti. Ezzel a módszerrel csak egy felszínes, a problémákra még csak választ sem kereső, koncepciótlan paragrafushalmazt lehet előállítani, de véletlenül sem a társadalmi igényekre reagáló, az érintettek többségének véleményét tükröző törvényt.

Tisztelt Ház! A felvezetés után lássuk a részleteket! A továbbiakban, idő hiányában csak azokra a pontokra térek ki, amelyek érdemi változást tartalmaznak a '97-es törvényhez képest. A szocialista-liberális kormányzatnak az ágazathoz való viszonyát pontosan meghatározó módosításra kerülne sor a törvény elfogadása esetén a preambulumban.

(10.40)

Míg a '97. évi változatban az agrárgazdaságot „ kiemelten fejlesztendő ágazatkéntö határozza meg, addig a mostani szövegtervezetben már csak a „ továbbra is fejlesztendőö szövegrész található, de kimaradt a szövegből a növekvő agrárteljesítmény vagy a hazai termékek védelme is mint elérendő cél. Ebből a külső szemlélő számára szemantikailag viszonylag csekélynek tűnő változásból látható, mennyit változott a szociálliberális kormánypártok érzékenysége a mezőgazdaság és a vidék problémáival kapcsolatban. Míg Horn Gyula kormánya felfigyelt az egyszerű vidéki emberek szavára, gyakran tiborcinak tűnő panaszaikra, s ezért kiemelt figyelmet szánt az ágazat fejlesztésére - arról most nem nyitnék vitát, hogy milyen sikerrel, de legalább a szándék megvolt -, addig a milliárdos vállalkozók által meghatározott gazdaságpolitikai irányvonalat képviselő Gyurcsány-kormány már a szóhasználatával is jelzi, hogy nem érti az ágazat és a vidék problémáit, és érdemben nem is kíván vele foglalkozni.

Kár, hogy a korábban az ágazat érdekeit - legalábbis szóban - igen erőteljesen képviselő szocialista agrárpolitikus szakemberek, a minisztérium vezetői és igen tisztelt agráros hátterű szocialista képviselőtársaim is szövetségesei a kormánynak. Az önmagukat liberálisnak nevező képviselőtársainktól persze nem is vártunk mást, hiszen tudjuk jól, hogy értékrendszerüknek megfelelően évek óta több figyelmet fordítanak a homoszexuálisok és a kábítószeresek problémáira, mint a magyar vidék és a mezőgazdaság ügyére, lásd a mai napirend előtti felszólalást is.

Tisztelt Országgyűlés! Az ágazat kezelésének szempontjából leleplező erejű változtatás a preambulumban mindössze felvezetés a törvénymódosítás valódi tartalmi eleme számára, amelyik a 2. §-ban található. Míg az 1997. évi törvény, bár vitatható módon, de meghatározza azt, hogy a nemzeti költségvetésben a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre évről évre növekvő, a gazdaság fejlődésével, így teherbíró képességével arányos, tehát semmilyen értelemben nem túlzott mértékű támogatást kell meghatározni, addig a módosítás már csak reálértékszinten tartásról beszél, ami a gazdasági növekedéssel, így a költségvetés lehetőségeinek növekedésével párhuzamosan arányos súlytalanodást jelent; teszi ezt ráadásul úgy, hogy azt az évet határozza meg bázisként, amelyik az elmúlt időszak legalacsonyabb nemzeti költségvetési támogatási összegét fordítja az ágazat és a vidék problémáinak megoldására. Érthetetlen, hogy a szaktárca miként fogadhatja el ezt a fiskális érdekek miatt meghatározott, a tárca által is sokszor kritizált, a problémák méretéhez képest indokolatlanul alacsony 2005. évi nemzeti támogatási összeget mint bázist.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már az FVM kormányzaton belüli rendkívül gyenge alkupozíciója miatt önök és a teljesen elgyengült szocialista agrárlobbi képtelen volt 2005-re a vidék és az ágazat számára megfelelő források kiharcolására a költségvetésből, legalább ne okozzon további károkat az ágazat számára azzal, hogy ennek a gyenge teljesítménynek az eredményét törvényben, a jövő számára is iránymutatásként határozza meg! Az ágazat előtt álló problémák, amelyek mértékét jól jelzi a mostani gazdademonstráció, elengedhetetlenné teszik azt, hogy legalább a törvény jelenlegi formájában meghatározott agrár- és vidékfejlesztési támogatási mérték kerüljön meghatározásra.

Mielőtt továbblépnék, megelőzöm a tisztelt államtitkár úr válaszát is, melyben véletlenül arra hívná fel a figyelmet, hogy az Unió nem teszi lehetővé a nemzeti támogatások korlátlan alkalmazását, ezért volt szükséges a kérdéses pont módosítása. A koppenhágai megállapodás értelmében a korábban alkalmazott nemzeti támogatások fenntartására néhány évig módunk van (Gőgös Zoltán: Három évig.), ha a támogatásokat megfelelő formában notifikáltuk Brüsszelben. Mi reméljük, hogy ez a notifikáció megtörtént, mivel önök minket erről tájékoztattak, bár tény, hogy a mai napig nem kaptunk pontos listát arra vonatkozóan, mit is notifikáltak önök a Bizottságnál. De mód van ezen átmeneti időszak után is az ágazat szereplőinek támogatására, csak meg kell találni a megfelelő eszközöket.

Mi például évek óta javasoljuk, hogy az FVM háttérintézményei által végzett kötelező hatósági vizsgálatokat csökkentett díjtétel mellett végezzék el ezek az intézmények, ezáltal is növelve a magyar termékek hazai és külpiaci versenyképességét. Önök ehelyett minden évben növelték a kérdéses intézmények saját bevételi kötelezettségét, amelyek ezt csak a díjak emelésével tudták teljesíteni. Ezt pedig természetesen a magyar gazdálkodó fizeti, akinek a növekvő költségei okán csökken a versenyképessége azokhoz az uniós gazdákhoz képest, akik alapjáraton is több támogatást kapnak, és még a vizsgálati díjak is alacsonyabbak.

Tisztelt Ház! Egy paragrafussal továbblépve visszautalnék a bevezetőben általam mondottakhoz. A 3. §-ban határoznák meg a kormány számára az agrár- és vidékfejlesztési stratégia megalkotásának feladatát, mindezt határidő nélkül, ami jól jelzi, hogy a Gyurcsány-kormánynak nem áll szándékában e koncepció megalkotása, és azt is, hogy a jelen törvénytervezet semmiféle érdemi, koncepcionális alapon nem áll.

Ezek után ismét feltehető a kérdés, hogy akkor minek is került e módosítás a Ház elé. Marad a feladatkipipálás és a kommunikációs lehetőség, hogy a területet nem ismerő állampolgárok felé a kormány azt a látszatot kelthesse, hogy foglalkozik az ágazattal.

Ugyanezen paragrafus egy másik módosítást is tartalmaz, mely ismételten jól jelzi a folyamatok meg nem értését. A törvény eddig arra kötelezte a minisztert, hogy a parlament előtt számoljon be az előző év agrár- és vidékpolitikai folyamatairól, és tegye ezt a következő év költségvetésének beterjesztése előtt. Nem volt véletlen ennek az időpontnak a meghatározása, hiszen így az előző év tapasztalatainak a leszűrését követően a következő év költségvetésének tervezésekor már meg lehetett lépni azokat a módosításokat, amelyeket a parlamenti képviselők szükségesnek tartottak. A beszámoló időpontjának kitolása ezt már lehetetlenné teszi, hiszen mire az Országgyűlés tárgyalná a beszámolót, a költségvetés főbb számairól szóló vitán már vélhetően túl lenne a tisztelt Ház.

A továbbiakban az előterjesztés mindössze két érdemi változtatást tartalmaz, ezek közül az egyik jelentősen puhítja a kormányzat számonkérhetőségét. Míg a törvény a jelenlegi formájában meghatározza, hogy a kormányzatnak a rendelkezésre álló eszközökkel arra kell törekednie, hogy az agrárolló záródását segítse, addig a mostani javaslatban már csak a dodonai “arányos jövedelmet biztosító termelői árszínvonal-kialakulásö szövegrész szerepel mint a kormányzat feladatát meghatározó pont. Míg az agrárolló statisztikailag pontosan meghatározható változása számon kérhető a mindenkori kormányzaton, addig az idézett szövegrész - valljuk meg őszintén - mindössze arra ad lehetőséget, hogy elkenje a felelősséget, és lehetetlenné tegye a számonkérést. Ez a változtatási szándék is jól illik a kormány agrárpolitikájába, melyet leginkább a nemtörődömség és a felelőtlenség jellemez, ebben pedig a számonkérhetőség egy felesleges momentum.

Az általam érintett utolsó lényegi pont is ehhez csatlakozik. A 9. §-ban látszólag érthetetlen módon kíván az előterjesztő változtatni az Agrárgazdasági Tanács működésével kapcsolatosan. A jelenleg hatályos szöveg azt tartalmazza, hogy a tanácsnak legalább húsz tagból kell állnia, a képviselt szervezetek számára vonatkozó minimális feltételt el kívánja hagyni az előterjesztő. Az indokoló részben azzal a meggyőzőnek nehezen nevezhető érvvel él, hogy a kötöttséget az eddigi működés tapasztalatai a továbbiakban nem indokolják. Az előterjesztés általános koncepciójából mi arra gyanakszunk, hogy itt is a számonkérhetőség, a társadalmi ellenőrizhetőség lehetőségét kívánják csökkenteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokak előtt nem világos, hogy az agrárgazdaság fejlesztése nemcsak az agrártermelők, a gazdák ügye, hanem valamennyiünk ügye és érdeke, hiszen mindannyian élelmiszer-fogyasztók vagyunk. Érdekeltek vagyunk, érdekeltek kell legyünk abban, hogy a termelők tisztességesen tudjanak dolgozni, abból megélni, hiszen nekünk sem lehet mindegy, hogy mi kerül az asztalunkra.

Itt szeretném megjegyezni: nagyon veszélyes dolognak tartom a termelők, a gazdák szembeállítását a fogyasztókkal, az erre irányuló magatartást elutasítjuk. Vegyük már észre, hogy egy csónakban ülünk! Éppen ezért a törvényjavaslatban a fogyasztók érdekeit, az élelmiszer-biztonságot, a termelő és a fogyasztó egymásra utaltságát érdemes volna markánsabban megfogalmazni.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség bízik benne, hogy a parlamenti viták végén a zárószavazás eredményeként az agrárgazdaság közép-, illetve hosszú távú kereteit jól meghatározó módosító törvény fog születni, amelyet azután már “csakö be kell tartania a mindenkori kormánynak. A “csakö-ot persze idézőjelben értem, hiszen mindannyian tudjuk az előző évek tapasztalataiból, hogy ez a legnehezebb. E tekintetben nem túl biztató Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr évértékelő, közel egyórás beszéde, hiszen ott egy szó sem hangzott el a mezőgazdaságról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)