Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban kissé kellemetlen itt folyamatosan bombázni kérdésekkel a különböző államtitkárokat, kormánypárti képviselőket, hiszen válaszok elvétve érkeznek. Remélem, hogy most azért meg tudjuk törni a jeget. Tudjuk, hogy az a jellemző szokás, hogy a zárszó keretein belül kapunk majd egyfajta visszajelzést ezekre. Talán kellemesebb lenne a vita során, hiszen akkor nekünk is lenne újfent reagálási lehetőségünk, de megértem, hogy államtitkár urat ebben a kellemetlen helyzetben hagyták ezzel a rossz szokással. Nagyon remélem, hogy egyszer azért felébred a lelkiismeret, és szakítani tudunk ezzel.

Az imént Demeter Márta által elmondottakhoz muszáj kapcsolódnom annyiban, hogy nagyon fontos lenne, mint említettük, a magyar határőrizet tisztességes rendbetétele. Tudjuk, hogy még 2008-ra datálható az az időszak, amikor ezen szervezet leépítése gyakorlatilag betetőzött, integrálták azt a rendőrségbe, bizonyos funkciók megőrzése, mások elhagyása mellett. De jelen pillanatban, amikor külföldi katonai beavatkozást kívánnak önök foganatosítani, amellett, hogy tudjuk, hogy védtelen Magyarország határának egy része, és tulajdonképpen mi vagyunk az egyetlen olyan ország, amelynek schengeni határszakasza van és nincs határőrsége, nagyon fontos lenne rendezni ezt a kérdéskört. Legalább bennünket megnyugtathatnának és a mögöttünk álló szavazókat, szimpatizánsokat, hogy nem marad fenn ez az áldatlan állapot, miszerint Magyarország határainak átjárhatósága ilyen elképesztő fokon fennáll.

Ez év elején volt különösen problémákat okozó, amikor Ásotthalom térségében a jellemzően Koszovóból meginduló nagyon nagy tömeg egész egyszerűen azon okokból indult el, beszélgettünk sokakkal, de a szakma is ismeri a motivációikat, miszerint a suttogó propaganda elterjesztette köreikben, hogy az osztrák és német szociális rendszer bizonyosfajta szigorításokra készül, ebből kifolyólag nagyon sokan télvíz idején, a tél közepén a lehető legnagyobb számú gyereksereggel a vállukon elindultak Európa felé, és bizony erre az emberkereskedők is lecsaptak. Sejtem, vélem sejteni, hogy azért az ottani szolgálatok is dolgoztak azon, hogy minél többen elinduljanak a térségből. Amint kiderült, hogy gyakorlatilag az a helyzet nem áll fenn, amitől tartottak, elapadt az áradat, de nem a magyar határőrség kiemelt munkájának köszönhetően, hanem bizony odavezényelt osztrák, német és egyéb századoknak köszönhetően. Azért több száz emberre itt ne gondoljunk, inkább néhány tucatra. Annyi is elég volt ahhoz, hogy rendet tegyenek az érintett határszakaszon.

De a hasonló áradatokra a jövőben is fel kell készülni, hiszen különböző menekülttáborokban, különböző bázisokon milliós nagyságrendű embertömeg állomásozik, és ne csak Szíriára tessék gondolni, nagyon sok más válságövezetből évtizedes távlatban várhatóak hasonló eseménysorozatok. Tehát egy ilyen költségvetési módosító csomagban igencsak meg kellett volna jelenni ennek is.

Hogy átnyergeljünk egy másik témára, a BKV tekintetében sokadszor merül fel a konszolidáció igénye az önök részéről, ennek teljesítése is. Néhány számadatot voltak olyan kedvesek a munkatársaim összeszedni nekünk, hiszen ezek kapcsán olyan kérdéseket kell feltennünk, amelyek válaszokért kiáltanak.

Oké, hogy önök konszolidálnak, oké, hogy adósságot vállalnak át, de hát a BKV működésével kapcsolatban olyan hiányosságok, olyan bajok merülnek fel időről időre, amelyek kapcsán válaszokat is kell találni, hogy ez a helyzet ne termelje újra önmagát. A végső cél csakis az lehet, hogy az érintettek, azok a polgárok, akik ezen szolgáltatásokat igénybe veszik, végre érezhető változással találkozhassanak, ezzel szembesülhessenek, könnyebb legyen a helyzetük, akár olcsóbban jussanak bizonyos szolgáltatásokhoz.

De hát hogy van az, hogy 2010-ben a külső adósság már 78 milliárd volt, amit az állam átvállalt, 2012-ben 58-at a számadatok szerint, 2014-ben 67-et és most 61,7-et akar. De hát azt érdemes lenne megfejtenünk, hogy hogyan termelődhet újra és újra ez az adósság, hogyha menetdíj tekintetében az ebből származó bevétel évről évre növekszik, a jegybevétel 2010-14 között 16 százalékkal, a bérletbevétel 22 százalékkal. És azt is látnunk kell, hogy itt a növekvő tételek mellett még a büntetésekből származó bevétel is folyamatosan növekszik. Itt is azért milliárdos nagyságrendről van szó.

Tehát a folyamatos bevételnövekedés ellenére és a fejlesztések sokszor teljes körű hiányának dacára mégis veszteséget termelnek, amit sokadszor vállal át az állam. Ha ezt megfejeljük azzal, hogy különböző elektronikus jegykezelési rendszereket illető központi kormánypárti javaslatot már behoztak ide elénk, és ezzel párhuzamosan a főváros tulajdonképpen egy hasonló rendszerre próbált leszerződni egy másik vállalkozással, akkor adódik a kérdés, hogy ezen fejlesztések teljes hiánya mellett, másfajta fejlesztések elnagyolt vagy elrontott módon történő kivitelezése mellett mi akadályozza meg, hogy jövőre ugyanitt üljünk, és az újratermelődött veszteség újfent történő átvállalásával megint ott tartsunk, hogy az érintettek, az ügyfelek, a polgárok minőségnövekményt nem nagyon tapasztalnak, az adófizetők pénzéből mégis bekövetkezik az újabb és újabb konszolidáció.

(19.40)

Érdemes lenne megnyugtató válaszokat találni és most is kapni arra nézve, hogy mi teszi számunkra lehetővé azt a kedvező helyzetet, hogy ne termelődjön újra ez az adósságtömeg, hogyan lehetne úgy fejleszteni a szolgáltatások minőségét, hogy ne kerüljünk újra olyan helyzetbe, hogy ki kell pótolni és megint csak ki kell pótolni. Azt nem mondom, hogy lyukas kalapba szórt pénztömegről van szó, mert nem mondok ilyet, csak biztos, hogy célravezető lenne ezen működési hiányosságok feltárása és nem csak a számla és a végösszeg kifizetése.

Ugyanakkor látnunk kell ‑ még az indoklásra visszautalva ‑, hogy rendszerszinten ez a javaslat sincs annyira rendben, hiszen amikor a családok felé forduló kormányról tetszenek értekezni és beszélni, akkor elfelejtik, hogy bizony még az általunk nem éppen túldicsért Gyurcsány-Bajnai-időszak végén sem volt ennyiféle adótípus Magyarországon, mint most. Tényleg nem akarok demagóg dolgokat behozni, bár tény, hogy önök azóta sampon- meg művirágadót is bevezettek ‑ a samponadó engem kevéssé érint, de a magyar állampolgárok jó részét még ezek az apróságok is érintik ‑, és el kell mondani, hogy gyakorlatilag 40-féle adótípus létezik, vagy pedig ennyinél következett be növekmény az utóbbi évek során, elképesztő helyzetet teremtve. Elképesztő módon túladóztatott a magyar gazdaság. Tehát adó- és járulékforradalomra is szükség lenne, értelemszerűen mínuszos irányban. Az meg tarthatatlan, hogy e több mint 40-féle adótípus vagy adóemelési típus mellett még egy 27 százalékos áfával is szembesülni kelljen.

Újfent csak a bajok egy kisebb részét vagy pár szeletét tudtam felvillantani, de már ennyi alapján is feltehetünk tucatnyi kérdést, amelyek ‑ még egyszer mondom ‑ válaszokért kiáltanak. Nagyon számítok arra, hogy a Fidesz-KDNP szokásjogát megtörve most érdemi vita alakulhat ki és érdemi válaszokat is kapunk, hiszen az a lekezelő magatartás, miszerint csak a végszóban kapunk akár tisztességes válaszokat is, lehetetlenné teszi azt, hogy újabb reflexiókkal éljünk, vagy adott esetben újabb ebből következő kérdéseket tegyünk fel.

Márpedig ha felelős döntést várnak el tőlünk, mint ahogy feltételezem, felelős döntéseket várnak el saját maguktól is, érdemi vita kialakulását kellene elősegítenünk, enélkül ugyanis csak elüldögélünk egymás mellett, a végeredmény pedig olyan, amilyen most előttünk van, nagyon távol áll a tökéletestől. (Taps a Jobbik soraiban.)