Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Volner képviselőtársam egy higgadt, józan szakmai egyeztetésre hívja a parlament képviselőit, énszerintem ez rendben is van, de emellett, ha már olyan állítások fogalmazódnak meg Witzmann képviselőtársam részéről, amelyek nem állják meg a helyüket ‑ nem tudok mást mondani, hogy nagyon finoman fogalmazzak ‑, akkor azzal foglalkozni kell. Tudja, képviselőtársam, amikor a vezérszónoklatot mondta, akkor foglalkoztatási adatokkal foglalkozott, azokat hozta szóba, és olyan típusú kérdéseket, amelyekre én elkezdtem részleteiben válaszolni, hogy miért csúsztatás úgy, ahogy az elhangzik a Parlament falai között. Azt gondolom, hogy nem én kezdtem, én elkezdtem a szakmával foglalkozni (Derültség a kormánypártok soraiban.), a hozzászólásom csak arról szólt, innentől kezdve azt gondolom, nekem nincs miről beszélnem ehhez illesztetten. Csak azt kell elmondjam, hogy legalább harmadszor vagy negyedszer ne álljon fel azért, hogy megcáfolja a saját képviselőtársa által elmondottakat, mintha azokat nem mondta volna el.

De azért amit megígértem, hogy legyen nyugodt az estéje, hogy legyen min gondolkodnia, csak címszavakban mondom el önnek (Vantara Gyula közbeszól.), aztán utána majd, ha kell, kibontjuk. Tudja, amikor a közfoglalkoztatásról esik szó ‑ és ez a mezőgazdasági munkavégzés tevékenységétől nem áll messze, mert lehetne a közfoglalkoztatottakból értékteremtő mezőgazdasági tevékenységet folytató ember is, hogyha persze önök ebbe az irányba haladnának ‑, ott mindig és mindenkor azt mondjuk, és azt mondtuk, hogy fontos a közfoglalkoztatás, de az a legfontosabb, hogy a közfoglalkoztatottak munkatevékenysége értékteremtéssel párosuljon, és ne úgy, ahogy most zajlik.

(17.10)

Nem fogok példákat sorakoztatni, mert nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Ez az egyik része a történetnek.

A másik része, hogy ön itt elkezdett felsorakoztatni rengeteg dolgot, csak azt hiszem, arról nem gondolkodik el, hogy öt év van a hátuk mögött, öt éve kormányoznak. Öt év kormányzása alatt bármit meg tudtak volna változtatni, ha valami nem jól működött. Újat tudtak volna hozni, ami jól működő, de ehelyett semmi olyat nem csináltak, ami segítené a folyamatok alakulását.

Nézze, devizahitelekről beszél. Emlékszik 2001-re? Ismeri ezeket a neveket, hogy Orbán, Járai, Matolcsy? Valószínű, ismeri őket, ugye? 2001 ‑ nézze meg, hogy kik ezek az emberek 2001-ben, a devizahitelezés konstrukciója onnan indul. Bérekről akar beszélni? Foglalkoztatásról akar beszélni? Nem akarok, mert már egyszer elmondtam, hogy hogyan néz ki ma Magyarországon a bérek tekintetében a helyzet, mi a foglalkoztatási helyzetkép, hogy a mezőgazdaságban dolgozó embereknek mennyi az átlagkeresete. Hát persze, hát persze, hogy szükségszerű olyan, élőmunkára rakódott járulékterhek csökkentését megtenni, mint amit idehoznak, de ez önmagában nem oldja meg a létező problémákat, ez egy részfelületen ad megoldást, amely természetszerűleg támogatható akkor és abban az esetben, főleg ha nem a minimálbér alatti összeggel, 100 ezer forinttal akarják ezt párosítani, mint ahogy megjelenik a 14,5 százalékos csökkenés lehetősége.

Nézze, ön és önök hitelesen bármilyen foglalkoztatáshoz kapcsolódó akciótervről nem beszélhetnek, mert az alapígéretüket nem teljesítik. A gazdaságban, a versenyszférában a tíz év alatti egymillió új munkahelyet ‑ és hozzátettem az előbb is, hogy tíz év alatti egymillió új munkahelyet ‑, önöknek ezt kell megcsinálniuk. Ez volt az alapvető vállalásuk. Az embereknek leginkább munkára, leginkább tisztességes jövedelemre van szükségük, hogy az életüket tudják élni. Akkor, amikor ezt megcsinálták, akkor majd lehet sok minden másról is beszélni.

De önök azok, akik az emberek vélekedését figyelmen kívül hagyva nemhogy társadalmi konzultációkat nem folytatnak semmiben, hanem csak öntelten és dölyfösen cselekedve vasárnapi zárva tartást csinálnak, trafikokat mentenek ki saját érdekkörökbe, földhaszonbérleti szerződéseket úgy, ahogy ‑ tudja, ismeri ‑, internetadó bevezetésének az őrületét csinálják meg. Rogán frakcióvezetőjük még kiáll és arról beszél, hogy az amerikaiak ezt akarják csinálni, majd két nap múlva a cáfolatával kell szembesülni, hogy nem ezt, hanem pont ezt nem akarják. De akkor már hallgat róla az egész frakció, nem csak Rogán. Miről beszélünk, képviselőtársam?! Szembesüljön már azzal, amit csinálnak! A korkedvezményes nyugdíjak rendszerét megszüntetik azok esetében, akik ellehetetlenülnek. Olyan munkatörvénykönyvet hívnak életre 2002-ben, ahol a közfoglalkoztatott ember ‑ tudja, az, akiről beszél, az a közfoglalkoztatott ember ‑ azokat a juttatásokat sem kapja meg, amit más munkaviszony keretei között foglalkoztatott ember, merthogy a pótlékok tekintetében rá nem vonatkozik az, hogy hány évet dolgozott, és az alapján a pótszabadsága hogy néz ki, hogy hány gyermeket nevel és az alapján a pótszabadsága hogy néz ki. Alapvető normák teljesítését nem teszik meg. Úgy szüntetik meg egy éjszaka fél háromkor, hajnali fél háromkor a sztrájktörvényt, ahogy?! Miközben ezeknek és számtalan hasonló folyamatnak az eredménye az, hogy Magyarországon főleg a mikro- és kisvállalkozási szektorban 50-60 ezer vállalkozás szűnt meg. Ezek foglalkoztatási helyek mind. Ez a mezőgazdaságra ugyanilyen értelemben igaz, mint ahogy mondtam, általánosságba vetten.

Szóval, az a baj, hogy önök, akik százmilliárdos nagyságrendben vontak ki forrásokat az egészségügyből, az oktatásból; önök, akik mint mondtuk, 27 százalékos európai és világcsúcsos áfát működtetnek, ilyen szintre emelték az áfa mértékét; önök, akik ‑ igen, nyugodt lelkülettel mondom ‑ az elmúlt öt esztendőben több százezer embert üldöztek el azzal, hogy impotens módon cselekednek, mert nem hívnak életre új munkahelyeket; önök felelősek azért, hogy Magyarország kiürül, és Magyarországon azok a fiatalok vagy éppen már nem annyira fiatalok, akik szakértelemmel bírnak, kényszeredett módon elhagyták ezt az országot.

És a jövedelmek tekintetében büszkén mondja vagy mondhatja, hogy nő a reálbér? Csak nem mondja soha azt, hogy melyik tartományban. A felső 10 százalék tartományában, igen, ott nő, de az alsó jövedelmi sávokban, ott nem nő. Ennek az intézkedésnek is az az egyik nagy hibája, hogy amikor a munkaadó számára 14,5 százalékos járulékkedvezményt biztosít az önök elképzelése szerint 100 ezer forintos bruttó bérig, akkor a munkavállaló ‑ aki egyébként 100 ezer forintos bruttó bér mellett mit visz haza? ‑, az a munkavállaló nem közvetlen haszonélvezője a történetnek, és nincs bérnövekedése e tekintetben. De mindezt önök úgy csinálják, hogy semmifajta társadalmi egyeztetést nem folytatnak. Önök csak beszélnek a társadalmi egyeztetésről. Nemzeti konzultációról? Akkor beszélnek és akkor csinálják, amikor olyan típusú kérdéseket tesznek fel, amelyekre eleve kódoltak a válaszok. Azt kell mondjam, hogy e tekintetben szerintem abszolút nem jó utat járnak.

De visszamehetnénk arra az időszakra, amikor Kósa, Szijjártó, talán még Rogán is beleállt a forintnak idézőjelbe tetten a bedöntésébe. Emlékezzenek vissza, hogy hogyan ugrott meg, a tőzsdei folyamatok hogyan alakultak. Gondoljanak vissza, amikor 300 forintos benzináraknál azt mondták, hogy mennie kell a kormánynak. Nézzék meg a benzinkutakon, hogy mennyi volt két hónapja, mennyi volt fél éve, mennyi most a benzin ára. Ezernyi dolgot lehetne mondani, de nem akarok.

Csak azt akartam mondani önnek, képviselőtársam: lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy a mi kormányzásunk időszakában voltak elkövetett hibák ‑ igen, biztos. A választók mérlegeltek, amikor választási lehetőségük volt. A mérlegelésük eredménye lett az, hogy mi egy adott fázisban nem folytathattuk a kormányzást. De önök öt éve kormányoznak. Soha ne felejtsék el: öt éve kormányoznak. Az öt év kormányzásuk eredményét, az eredménytelenségét kell górcső alá venni. Önöknek nem 1823-ra kell visszanézni és visszatekintenie, hanem a saját ötéves cselekedeteiket kell mérlegre tenni, és az elkövetkezendő esetleges három évük kormányzásának a lehetőségét kell megnézni, hogy mit lehet tenni, és hová lehet menni annak érdekében, hogy az emberek jobban élhessék a mindennapjaikat.

Azt akarom mondani tehát, képviselőtársam, hogy ennek a konkrét törvénytervezetnek a kapcsán, ami igen, 20-25 ezer ember számára adhat egy pici olyan értelmű megnyugvást, hogy talán a munka biztonsága, már olyan értelmű munkabiztonság, hogy a munka végzésének a lehetősége, annak a biztonsága megerősödhet, mert kedvezményezettség érinti a munkaadóját, azt gondolom, hogy megfontolandó, még adott esetben támogatható is. De mint ahogy mondtam, azt hiszem, hogy nem a parciális, a részleges támogatásokon keresztül lehet eljutni a megoldásokig, hanem általában vetten az élőmunkára rakódó járulékterhek csökkentésével lehet generális megoldásokat találni.

Azt gondolom ‑ ugyanúgy, ahogy Sallai képviselőtársam mondta ‑, hogy nem a minimálbér és a garantált bérminimum alatti összegeknél egy felső plafont meghúzva, 100 ezer forintot, ami nem éri el a minimálbér bruttó összegét sem, kell a támogatásokat párosítani, megfogalmazni. Egyszerűen azért nem, mert akkor a motiváltság tényleg annak irányába alakul ki, hogy a minimálbér alatti foglalkoztatások legyenek a jellemzőek, vagy a garantált bérminimum alatti foglalkoztatások legyenek a jellemzőek.

Azt gondolom, nem lehet egyetlenegy kormánynak sem az az érdeke, hogy ebbe az irányba vigye a folyamatokat. Abba az irányba kell vinni a folyamatokat, hogy a legalsó jövedelmi sávokban az utolérhető források egyre inkább növekedhessenek. Az kell legyen, hogy Magyarországon, ahol 4 millió 300 ezer ember adott személyi jövedelemadó-bevallást az elmúlt években ‑ ez nem azt jelenti, hogy ennyi ember dolgozott folyamatosan, mert az is adott, aki egy hónapot dolgozott meg aki öt napot ‑, azok közül az emberek közül ne 2,2 millió olyan legyen, akinek a jövedelme, adóbevallása úgy néz ki, hogy az egy hónapra eső megszerzett jövedelme nem éri el a létminimum összegét. Önöknek ebben van tennivalójuk, hogy ne távolodjanak az emberek a jövedelem megszerzése tekintetében a létminimumtól, hanem egyre közelebb legyenek ahhoz, vagy éppen azon túl legyenek. Éppen ebből kifolyólag leginkább az alsó két jövedelmi sávban, az alsó 20 százalékban, a két alsó decilisben kellene olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek nemcsak az őket foglalkoztató munkaadókat kedvezményezik, az is fontos, de az legalább olyan fontos, hogy azok a munkavállalók, akik ebben a jövedelmi sávban keresnek, tehát alacsony bérhez jutnak hozzá, azoknak a megszerzett, kézbe jutó, vásárlóerő-értékkel bíró pénzük minél több legyen.

(17.20)

Egyszerűen azért, hogy ne nyomorogjanak ebben az országban. És tudja, ez a legnagyobb felelőssége egy aktuális kormányzásnak, hogy ne úgy éljék az emberek az életüket az országban, hogy nagyjából már azzal kell szembesülni, hogy 4,5 millió ember él a létminimum alatt; azzal kell szembesülni, hogy több azon családoknak a száma, amelyben a létminimum alatt élőknek a száma és az aránya is kisebb, mint a nem létminimum alatt élők aránya. (Sic!) Szóval, ezeken a helyzeteken kell változtatni.

Az, ami e törvénytervezet kapcsán előttünk van, igen, az ad kedvezményt az agrár-, mezőgazdasági vállalkozók számára, annak érdekében, hogy adott esetben motiváltabbak legyenek a munkahelyek megtartása tekintetében; ez ad biztonságot a munkavállalónak ilyen értelemben, de többletforrást nem ad neki a kezébe, abban is van tennivalójuk. És abban is van tennivalójuk, hogy ne csak a munkahelyek megőrzése tekintetében hozzanak intézkedéseket ‑ fontosnak tartom én is, igen ‑, hanem az alapvető ígéretüknek, az 1 millió új munkahelynek tíz évre vonatkoztatva, öt év távlatában 500 ezer munkahelynek a gazdaságban, a versenyszférában történő megteremtéséről is gondoskodjanak! És tudja, képviselőtársam, még egyszer csak azt tudom önnek és önöknek, hogy ha majd 500 ezer új munkahelyről számot tudnak adni a gazdaságban, és olyan munkahelyekről, amelyek, mondjuk, nem minimálbéren történő foglalkoztatással párosulnak, hanem legalább a létminimum összegét meghaladó összegről szólnak, akkor lehet büszke. Akkor nem kell még szerényebbnek lennie, mint ahogy most már az elmúlt pillanatokban ezt tapasztalom.

Úgyhogy én arra szeretném biztatni önt is, meg önöket is, képviselőtársaim, hogy ha gondolkodnak, ha törvénytervezeteket hoznak a Ház falai közé, ha cselekednek, akkor azért cselekedjenek, hogy az országban a messze döntő többség javát szolgálják. És tudják, a messze döntő többség azokból tevődik össze, akik szerényen meg szolidan kell hogy éljék az életüket. És az elmúlt öt év tapasztalásából fakadóan egyre szerényebben és egyre szolidabban kell hogy éljék az életüket, mert önök ezt mérték rájuk. Na, most egy kicsit fordítani kellene az elkövetkező talán három esztendőben, kicsit fordítani kellene, hogy nekik jobb legyen! És talán ott a felső 10 százalék tekintetében, ahova ön is tartozik, ott esetleg jobban megszorítani a történetet. (Witzmann Mihály: Én?!) Hát persze! Így! Ott egy kicsit jobban megszorítani, és ahol nagyobb a szükség, ahol nagyobb a gond, a probléma, oda kellene kicsit több anyagi lehetőséget biztosítani. És az ilyen típusú intézkedések, még egyszer mondom, amelyek persze támogathatók korrekciókkal együtt, azok nem csak és kizárólag ide, hanem általában vetten, generálisan az élőmunkára rakódó járulékterhek csökkentésével eszközölhetőek.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Vantara Gyula és Witzmann Mihály hangosan tapsol.)