Felszólalás adatai

Néhány mondatot a tényekről: önök - nem más, önök - csődbe engedték a Malévot, és felszámolás vár a nemzeti légitársaságra. Kiderült önökről, hogy ebben a kérdésben is igaz az az állítás, hogy ellenzékben képesek voltak nagyot mondani, képesek voltak azt állítani, hogy ha önök jönnek, lesz erre a kérdésre is megoldásuk, majd eltelt durván két év, és kiderült, hogy képtelenek voltak ezt a problémát kezelni.

A jóhiszemű állítás az a részemről, és hangsúlyozom, hogy az a jóhiszemű állítás, hogy gyakorlatilag önök egy pancserpuccsot és egy pancsercsődöt hajtottak végre a nemzeti légitársasággal szemben, és a rossz hírem, hogy van ennél egy rosszabb forgatókönyv is, amire valószínűleg majd az idő ad választ. Ez a rosszabb forgatókönyv arról szól, hogy a nemzeti légitársaság csődbe, majd felszámolásba engedése az önök részéről egy távlati stratégiai cél megvalósításának az egyik fontos taktikai eleme volt, és ez a stratégiai cél a Budapest Airport megszerzése, újraállamosítása és újra állami kézbe vétele.

A politikai alapkézikönyv arról szól, amit önök ma itt velünk szemben gyakorolnak, hogy ha kiderül rólad, hogy alkalmatlan vagy egy feladat végrehajtására, kiderül rólad, hogy nem vagy képes adott esetben adott problémát kezelni, akkor húzzál elé paravánt, és próbáld meg elterelni a saját alkalmatlanságodról a figyelmet. Önök ezzel az álságos vizsgálóbizottsági javaslattal nem tesznek mást, mint politikai paravánt húznak, és megpróbálják a közvélemény figyelmét arról a tényről elterelni, hogy bizony csődbe és felszámolásba engedték a Malévot.

De visszatérnék a tényekhez. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által - itt több képviselőtársam is már idézte - elkészített Fehér könyv, amely a Malévról szól, és amelyet önök írtak - és talán még maguknak hisznek -, azt mondja, hogy nemzetgazdasági szinten kell vizsgálni egy nemzeti légitársaság megtérülését, illetve nyereségességét. Ez különösen igaz a Malév esetére, és különösen igaz arra az esetre, hogyha ez a nemzeti légitársaság teljes, százszázalékos állami tulajdonban van. A szinergiákra tekintettel ez a Fehér könyv, illetve a Fehér könyv készítői azt állítják, hogy a szinergiák mentén a Malév adóbefizetései, a dolgozók adói, a kapcsolt vállalkozások adóbefizetései, a beszállítóknak adott munka, a turizmus és ezzel összefüggésben a turizmus jövedelemtermelő képessége, a Malév, mint regionális légitársaság által Magyarországnak, a térségnek szolgáltatott külföldi befektetői, üzleti kapcsolatok, szóval, mindezeket összevéve, lehet talán azt az állítást megfogalmazni - még egyszer mondom, az önök által készített Fehér könyvből idézek -, hogy közel nemzetgazdasági szinten nullára jön ki a Malévval kapcsolatos nemzetgazdasági kiadás. Tehát ezek a szinergiák és ezek az adóbevételek, illetve kapcsolt, pénzben nehezen kifejezhető bevételek gyakorlatilag betakarták és betakarják a Malév korábbi veszteségeit.

Ugyanígy a tények közé tartozik az is, hogy önök 2010-ben 11 milliárd forintot, 2011-ben 27 milliárd forintot, azaz két év alatt 38 milliárd forintot fizettek ki közpénzből a Malév támogatására. Ha csak ez az egyetlen tény lenne, azt gondolom, ez is annak kellő érvet és táptalajt szolgáltatna, hogy nem lehet azt az eredeti álláspontot elfogadni és támogatni, hogy 2008-2010 között kell a Malév működését vizsgálni. 37 milliárd forint közpénz elköltéséről döntöttek önök úgy, hogy néhány képviselőtársam itt már beidézte, pontosan tudták, hogy nagy valószínűséggel, sőt biztosan az uniós jogszabályokba ütközően adják ezt az állami támogatást a nemzeti légitársaságnak. Tehát azzal szeretném az érveimet továbbfejleszteni, hogy bizony ez a 38 milliárd forintos támogatás is azt indokolja, hogy ennek a vizsgálatnak a kiterjesztése a 2012-es évig, azt hiszem, mindannyiunk közös érdeke, és én abban reménykedem, hogy nincs önöknek takargatnivalója, és az átlátható kormányzásba belefér, hogy ezt a javaslatot befogadják, illetve elfogadják azt, hogy a vizsgálóbizottság működésének kiterjesztését 2012-ig megvalósítsuk.

Szeretnék egy másik érvet is mondani, mert Budai Gyula képviselőtársam itt az egyik hozzászólásában amellett érvelt, hogy igazából 2002-től kezdődtek a Malév gondjai. Biztos elkerülte Budai képviselőtársam figyelmét, hogy 2001-ben az akkori Orbán-kormány márciusban hozott egy határozatot, amely határozat arról szól, hogy utasítja a Magyar Fejlesztési Bankot, a magyar kormány és a magyar állam százszázalékos tulajdonban lévő fejlesztési bankját arra, hogy 71 millió euró kölcsönt nyújtson az akkori Malévnak, mivel már akkor is, meg azt megelőzően is a Malév működése veszteséget termelt, és pontosan lehetett látni, hogy abban a helyzetben nincs más megoldás, mint egy Magyar Fejlesztési Bank által nyújtott kölcsön, amelyet a magyar állam garantált, adhat arra lehetőséget, hogy a Malév működését hosszabb távon pénzügyileg is megalapozott módon biztosítsák. Tehát azt hiszem, hogy a 2002 mint indulási év is igazán álságos, mert talán minimum ennek a kormányhatározatnak az alapján annak is érdemes lenne utánajárni, hogy az akkor önök által, az első Orbán-kormány által eldöntött 71 millió eurós kölcsön hogy determinálta a későbbiekben a Medgyessy-, a Gyurcsány- vagy adott esetben a Bajnai-kormány magatartását a Malév működtetésével kapcsolatosan.

De van egy harmadik állítás is, amit szerintem figyelembe kellene venniük ahhoz, hogy elfogadják az érvrendszerünket, hogy ezt ki kéne terjeszteni időhorizontjában, az pedig arról szól, hogy volt itt, kérem tisztelettel, csőddel riogató kormánybiztos, leállás előtti forgatókönyvek idő előtti kiszivárgása, a puha landolás helyett - ha szabad így fogalmaznom - végül is sikerült önöknek egy kényszerleszállást összehozni a Malév esetében. Gyakorlatilag a dolgozókkal, a szállítókkal, a jegytulajdonosokkal és a hitelezőkkel mindezt el is vitették, és gyakorlatilag ki is fizettették. Azt gondolom, hogy ez a második olyan nyomós érv, amely azt indokolja, hogy ennek a vizsgálatnak a kiterjesztését végre kell hajtani.

De folytatnám a kérdéseket, amire szerintem választ kellene találni. Miért nem használták - két évük volt rá - az amúgy 2000-es években több helyen, több kormányzati szervnél is elkészített forgatókönyveket, amelyek arról szóltak, hogy hogyan és mint lehetne végrehajtani azt a konstrukciót - hogy világosan beszéljek, uniós példát szeretnék hozni -, amelyet Olaszországban az Alitalia esetében az olasz kormány végrehajtott? Magyarán, miért nem tették azt, hogy a durva kényszerleszállás helyett egy puha, világos, egyértelmű átmenetet biztosítanak, amelynek, ha szabad mondanom, az első lépcsője az lett volna, hogy létrejön egy új cég, amely piaci áron megvásárolja a Malév eszközeit, átveszi azokat a dolgozókat, akiket szeretne; második lépésként a Malév visszaadja a gépeket a lízingcégnek, amelyeket az új cég ezután lízingbe vesz; harmadik lépésként az új cég megkapja a nemzeti légitársasági státust; negyedik lépésként a Malév beszünteti tevékenységét, és ezzel párhuzamosan, illetve gyakorlatilag azonnal elindul egy új cég, és gyakorlatilag megtisztítva a Malév korábbi, általam említett, 2011-ben 71 millió euróval determinált pénzügyi megroppantásától, ezeknek a pénzügyi terheknek a megtisztításával, adott esetben szabadon ráengedjük a piacra, és azt mondjuk, hogy innentől kezdve az az elvárás vele szemben tulajdonosként, hogy próbálja meg, és bizonyítsa, hogy képes életképes versenytársként más multinacionális cégekkel szemben is fellépni.

Én azt kérem önöktől, hogy mindezen indokok figyelembevételével támogassák azt a javaslatunkat, amelyért többen érveltünk a szocialista frakció nevében, hogy ez a bizottság igenis vizsgálja ki a Malév működésének minden kérdését, és nem kizárólag az önök által politikai szándékokkal vezérelt 2002-2010 közötti időszakban, hanem minimum a 2002-t megelőző, a 2001-es, általam említett kormányhatározattól kezdődően, és maximum bezárólag az önök által végrehajtott csődben hagyásig.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Kovács Tibor tapsol.)

(20.20)