Felszólalás adatai

Annak idején, 2010 júliusában már tettem egy napirend előtti felszólalást ebben a kérdésben. Jó néhány kérdés maradt még megválaszolatlanul, és azt gondolom, hogy ezért is nagyon fontos és nagyon hasznos, hogy feláll végre ez a vizsgálóbizottság, amely tisztázza minden részletét ennek az ügynek.

Tudjuk azt, hogy a Budapest Airport egy nyereséges állami vállalat volt, 2003-ban 6 milliárdos nyereséget termelt, 2004-ben már 10 milliárdos nyereséget termelt, ennek ellenére 2005-ben eladták. Ez a privatizáció, ha az egész történetét megnézzük, sőt az azt követő időszakot is, gyakorlatilag egy folyamatos törvénysértésekkel teli, az ország szempontjából rendkívül káros vagyonkiárusítás volt. Már magát a privatizációs eljárást sem sikerült törvényesen lebonyolítani, hiszen az első eljárást végül először a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, aztán pedig a Fővárosi Bíróság semmisítette meg, ezért egy új eljárást kellett indítani, amely egyébként már csak egy zártkörű eljárás volt, és már csak az első körben pályázó öt céget hívták meg erre az eljárásra, és közülük választották ki végül a nyertes angol céget.

Maga a szerződés 2005. december 18-án köttetett meg, 464,5 milliárd forintért adták el a Budapest Airportot és a repülőtér 75 éves vagyonkezelői üzemeltetői jogát.

Az első kérdés, hogy hová került ez a hatalmas bevétel. Annak idején többféle magyarázat elhangzott, Veres János pénzügyminiszter úr egész szép nagyokat füllentett, mert több alkalommal is kijelentette, sőt még itt a parlamentben is elhangzott a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, hogy ezt az államadósság csökkentésére fogják fordítani.

Nem így történt, az Állami Számvevőszék egészen egyértelműen megállapította, hogy ezt a 2005. évi költségvetés kozmetikázására fordították, minden bizonnyal a nyugdíjkasszában keletkező hiányokat próbálták ezzel befoltozni.

Néhány kérdést szeretnék elmondani ezzel a privatizációs folyamattal kapcsolatban, amit azt gondolom, hogy fontos, hogy majd vizsgáljon ez a bizottság.

Az első például, ami szerintem nagyon fontos kérdés, hogy hogyan történhetett meg, hogy az állami jogszabályalkotást egy privatizációs szerződés korlátozza. Ugyanis ez történt. Ugyanis ez a szerződés létrehozott egy olyan kategóriát, hogy állami kockázati esemény. A jogszabályváltozás a szerződés szerint egy állami kockázati esemény. Ezzel kapcsolatban így szól a szabályozás, engedjék meg, hogy felolvassam, mert nagyon-nagyon érdekes talán.

"Amennyiben a gazdasági szabályozás a zárást követően - ez 2005. december 22. - módosításra kerül oly módon, hogy annak 2006. január 1-jén hatályos rendelkezései alapján a 2006. január 1. és 2011. december 31. közötti időszakban megállapítható repülőtér-használati díjak a módosítás következtében csökkennek, az eladó, azaz a magyar állam köteles a társaságnak minden évben megfizetni azon szabályozott bevételek közötti különbözetet, amelyet a társaság a gazdasági szabályozás változása nélkül elérhetett volna, és amelyet a társaság a módosított gazdasági szabályozás alapján ténylegesen elért."

Tehát ez azt jelenti, hogy ha történik valami jogszabályváltozás, amely netán a repülőtér bevételeit csökkenti, akkor a különbözetet a magyar államnak meg kell fizetnie.

Azt gondolom, hogy például az egyik fő okot itt érhetjük tetten, amikor azokra a problémákra keresünk választ, amelyek a Ferihegyi repülőtér környezetében keletkeznek, mint zajhatás, az ott élők mindennapos nyugalmát veszélyeztető repülőtéri zajártalmak, hiszen a magyar állam ezen passzus alapján lényegében nem is változtathatott a jogszabályokon, ez a passzus befagyasztotta a repüléssel kapcsolatos több száz, akár több ezer jogszabályt. Azt gondolom, hogy ez egy botrányos dolog. Az állami jogalkotás szabadságát ez a szerződés ilyenformán korlátozta. Erre, azt gondolom, hogy az ÁPV Zrt. semmilyen módon nem kapott felhatalmazást annak idején.

De más további, úgymond jogfosztó rendelkezést is hadd idézzek fel a szerződésből. Például szerepelt ugyanott, hogy három éven belül egyik fél sem alapíthat, üzemeltethet, működtethet repülőteret, nem szerezhet tulajdoni részesedést, nem nyújthat évente 250 ezer főnél nagyobb utasforgalmat lebonyolító reptereknek reptéri szolgáltatásokat a repülőtér 250 kilométeres körzetében.

Tehát ez is gyakorlatilag a magyar állam jogát korlátozta, hogy például a repülés bizonyos ágazatait, például a cargoforgalmat vagy a fapados gépeket kitelepítsék, mondjuk, agglomerációs településekre. Milyen jogon és milyen alapon korlátozták a magyar állam jogalkotását? (Kovács Tibor: Ez hogy jön ide? Semmi köze nincs a bizottsághoz!)

Folytatnám tovább. A fejlesztések tekintetében egy nagyon komoly kérdés, azt gondolom, hogy a vizsgálóbizottságnak meghatározó feladata lesz, hogy miért nem valósultak meg a fejlesztések, és ezt miért nem kérte senki számon. Mit ígért a Budapest Airport?

A szerződésben is többfajta vállalás van, igaz, nincsen konkrétumokhoz, határidőkhöz kötve, de azért elhangzott több minden, és le is van írva. Például maga az ügyvezető igazgató elmondta, hogy a következő öt évben új repülőgép-parkolóhelyek épülnek, szatelit terminálok, új parkolók, cargolétesítmények. Maga Kóka János itt, a Magyar Országgyűlésben mondta el 2005. december 12-én: "Ha csak a következő 4-5 évet nézzük, a repülőtér körül épülnek parkolóházak, szállodák, konferenciaközpont, új utasterminálok, logisztikai központ, és Budapest elkezd majd hasonlítani a világ legnagyobb légiforgalmi központjaihoz." Hol vannak ezek?

Vagy Podolák György, MSZP, szintén ugyanezen a napon: "A pályázók százmilliárdos értékű befektetéseket vállaltak, Ferihegyen gyakorlatilag új előváros épül, utasterminálok, üzletek, szállodák, konferenciaközpont, logisztikai parkok, gyorsforgalmi út." Ha körülnézünk, akkor ennek nyomát se látjuk. Ha még felsorolnánk a környezetvédelmi fejlesztéseket, amelyeket a szerződés szintén előírt, annak sem látjuk nyomát. Ha volt is valamilyenfajta szigetelési program, arra lehetőséget adott a zajvédelmi díj, amely a Budapest Airport bevétele, és amely kapcsán elszámolni a lehető legfelületesebben köteles. Ebben a kérdésben is korábban már tettünk javaslatot szigorításra.

Tehát miért történhetett meg, hogy ezek következmény nélkül elmaradtak és nem valósultak meg? Azt gondolom, hogy ennek a bizottságnak ezt mindenképpen vizsgálnia kell, és tulajdonképpen arra is érdemes kitérni, hogy a szerződésben az szerepel, hogy az ingatlanberuházások, amit megvalósít ez a cég, a magyar állam tulajdonába kerülnek és a vagyonkezelői szerződés részévé válnak. Ezért is gondolom, hogy a meg nem valósult beruházások teljesen jogosan az állam érdekét sértik.

Mondhatnék egyéb példákat is, más olyan kockázatokat, amelyek, azt gondolom, hogy ebben a szerződésben mindenképpen érdekesek és fontosak, de nem akarom ezzel az időt húzni. Volt egy átütemezése egyébként a szerződésnek, 2011. december 31-éig átütemezett számos beruházást, de rendkívül érdekes, hogy egy 75 éves üzemeltetési jog kapcsán 2006-tól 2010 decemberéig ütemeznek elő fejlesztéseket, és utána, 2011 után még van, ha jól számolok, 69 év. Utána már semmi dolga a Budapest Airportnak? Hogyan lehetett ilyen szerződést kötni, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim? Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy botrányos kérdés.

Nagyon érdekes az is, hogy hogyan fizethettek ilyen komoly jutalmakat, privatizációs bónuszokat a vagyonkiárusítást elkövetőknek. Annak idején a Magyar Nemzet írta meg, hogy 291 millió forint jutalmat osztottak szét az ÁPV Rt. és a Budapest Airport dolgozói között. Minden bizonnyal Bajnai Gordon is kapott ezekből a jutalmakból, aki a privatizációig vezette ezt az állami vállalatot. Nagyon érdekes, hogy utána egyébként aztán az állam maximális mértékben, már az ő minisztersége és a miniszterelnöksége alatt is végig ahhoz asszisztált, hogy ez a cég szinte bármit megtehetett a magyar állammal szemben.

Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket feltettem, és amelyeket még számosan ismételni lehet, ez a bizottság kell hogy vizsgálja. Mindenképpen kell hogy vizsgálja azt, hogy miért maradhatott mindez következmény nélkül, kik és milyen úton-módon ellenőrizték magát a privatizációs eljárást, hogyan kötötték meg ezt a privatizációs szerződést, hogyan lehetséges az, hogy a fejlesztések tekintetében konkrét határidők és elvárások nélkül a fejlesztések csak egy része valósulhatott meg. Azt gondolom, hogy ez a dolgunk és ez a feladatunk, és a bizottság reményeink szerint erre választ fog adni, ezért is fontos, hogy a tisztelt Ház ezt a határozati javaslatot elfogadja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(20.10)