Felszólalás adatai
Felszólalások: 1-53 53-59,64-147 60-63 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.
Soron következik a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Selmeczi Gabriella, Hegedűs Mihály és Csáky András képviselők önálló indítványát új változatban T/3534. számon kapták kézhez.
Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 15 perces időkeretben.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Amikor 1998-ban a Fidesz a választók akaratából hivatalba lépett, egyik és talán legfontosabb célkitűzése az volt, hogy javítson a gyermekeket nevelő családok életén. Úgy ítéltük meg, hogy a nyugdíjasok mellett őket is a rendszerváltozás vesztesei között kell számon tartanunk.
A tapasztalatok azt mutatták, hogy újabb gyermek vállalása egyet jelent a szegénység vállalásával. A családok középpontba állításának szükségességéről az is meggyőzött bennünket, miszerint Magyarországnak az elkövetkezendő évtizedekben olyan súlyos népesedési problémával kell szembenéznie, amely magában hordozza akár nemzetünk eltűnésének fenyegetését is.
Az elmúlt két évben ezért, a Fidesz és a polgári kormány programjában foglaltaknak megfelelően alapvetően megváltozott a családtámogatási rendszer. Az új elveken működő konstrukció jelentős mértékben hozzájárul a gyermeknevelés feltételeinek javításához, és a legutóbbi időkben már a születések számában is mutatkoznak kedvező jelek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti családpolitikai koncepció egyik további építőköveként képviselőtársaimmal az Országgyűlés elé terjesztettünk egy indítványt, amely szerint a jövőben a törvény erejénél fogva a nagyszülők is igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt, röviden a gyest.
A törvényjavaslat értelmében a gyermekgondozási segélyre jogosulttá válik tehát a nagyszülő is. A jogosultak körét illetően a nemek között nincs különbség, tehát az ellátást a nagypapa is és a nagymama is kérheti. Az általános szabály szerint a nagyszülő jogosultságát a gyermek egyéves kora után lehet majd megállapítani. Miért fontos ez? Egyfelől az anyukák szempontjából. Megváltozott a világ. A nők egyre később vállalják első gyermeküket sokszor egzisztenciális félelmek miatt. A szülést gyakran a karrier megalapozása utáni időszakra halasztják. Márpedig minél később születik meg az első gyermek, annál valószínűbb, hogy nem lesz annyi, amennyit szeretnének. Ezeket a problémákat, félelmeket próbálja feloldani javaslatunk. Ne kelljen félni a munkahely elvesztésétől, a családi költségvetés megroggyanásától, magyarán: az elszegényedéstől. Ha az anyuka úgy dönt, hogy korábban akar visszamenni dolgozni, akkor ezek után megteheti úgy, hogy a nagymama vagy a nagypapa igénybe veheti a gyest, és otthon maradhat a kisunokával.
Jó ez a javaslat a kisbabák szempontjából is. Bár Magyarországon a bölcsődei hálózat Európa-szerte irigylésre méltó - úgy hallottuk -, a bölcsődék többsége szakmailag magas színvonalú, a családi gondoskodást azonban semmi nem pótolja. Ismeretes, hogy a 26 ezer bölcsődei férőhely 107 százalékos kihasználtsággal működik, ami mutatja, hogy viszonylag sok család, sok anyuka dönt a munka felvétele mellett.
(12.40)
Megváltozott a világ a munkahelyek piacán is, ami legérzékenyebben a középkorú generációt érintette. Az életük második szakaszának végéhez közeledők között sokan vannak olyanok, akik nehezen vagy már nem szívesen alkalmazkodnak a munkaerőpiac újszerű kihívásaihoz, vagy éppen elveszítették munkájukat, és nincs lehetőségük vagy nincs erejük az újrakezdéshez. Az unokák nevelésében azonban még képesek lennének érdemi segítséget nyújtani, így azok a szülői segítség mellett a munkahelyi elvárásoknak is könnyebben megfelelhetnének.
Ha a nagyszülő még nem nyugdíjas, és igénybe kívánja venni a gyest, akkor ez a nyugdíj megállapításánál beleszámít a szolgálati időbe. A nyugdíj-megállapítás szempontjából különösen a mezőgazdasági járadékosoknak előnyös, jó az alacsony jövedelműek, és a magasabb jövedelműeknél sem okozhat jelentősebb hátrányt. A gyes kiterjesztése egyértelműen pozitív azoknak, akiknek munkahelyproblémájuk van. Ezek tehát a nagymamák és a nagypapák szempontjai.
A gyermekgondozási segélynek a nagyszülőkre való kiterjesztése tehát mind a három generációnak jó. A kisbaba a családban cseperedik, a fiatalok könnyebben megfelelnek a munkahely elvárásainak, a nagyszülőknek pedig megkönnyíti a visszavonulást. És van itt egy nem utolsó szempont is, mégpedig a generációk újbóli egymásra találása a családon belül. Ez pedig tükrözi a koalíció értékrendjét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslatunk a gyermekgondozási segély kiterjesztésére csupán egy választási lehetőséggel bővíti a nemzeti családpolitikai koncepciót. De minden egyes családpolitikát érintő intézkedésnek önmagán túlmutató jelentősége van. Soha ne felejtsük, hogy a Bokros-csomag nem pusztán önmagában lehetetlenítette el a családok életét, nem csupán súlyos százmilliókat, milliárdokat vont el a családoktól, hanem társadalmi szinten azt üzente, hogy az ország vezetőinek, az akkori kormánypártoknak nem fontos a gyermek, tehát nem fontos a jövő. (Keller László: Miről beszélsz? Hány gyereket szültél?)
Az elmúlt két és fél évben mi, a polgári koalíció képviselői tettekkel bizonyítottuk, hogy a család fontos. Visszaállítottuk, majd növeltük a gyermekek után járó adókedvezményt, mely hatását tekintve a családi adórendszerrel mutat hasonlóságot. Visszaállítottuk a gyermekgondozási díjat, hogy a családnak ne kelljen jelentős jövedelemkieséssel számolnia. Újra alanyi jogon jár a családi pótlék. Bevezettük a kiegészítő családi pótlékot, mely azokhoz a gyerekekhez, családokhoz jut el, akik nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni, vagy jövedelmük túl alacsony. A polgári koalíció elfogadta azokat a jogszabály-módosításokat, ami alapján bevezetésre került a tanköteles gyermekek számára a tankönyvtámogatás, a lakásépítéssel összefüggő áfakedvezmény és az első lakás szerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmény.
Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslatunk a gyermekgondozási segély kiterjesztésére csupán egy apró részlet, apró része a nemzeti családpolitikai koncepciónak, de hát a házat is téglánként építik. Kérem ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy ezt a javaslatot, ezt az önálló indítványt támogassák szavazatukkal.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, kíván-e valaki szólni. (Szilágyiné dr. Szemkeő Judit: Mindössze annyit, hogy támogatjuk.) Államtitkár asszony, köszönöm.
Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Kétperces hozzászólásokkal kezdünk. Bauer Tamás képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem kívántam hozzászólni ehhez a vitához, de ha Selmeczi Gabriella két és fél évvel, sőt két és háromnegyed évvel a kormányalakítás után még mindig nem bírja ki, hogy ne Bokros-csomagozzon egy ilyen vitában, akkor kénytelen vagyok újra elismételni ceterum censeo alapon azt, hogy a szocialista-szabad demokrata koalíciós kormány azért csinálta azt a gazdaságpolitikát, amit csinált, mert fontos számára a jövő, és a jövő nemcsak a következő választásokig tartott számára, hanem az után is, és tudta azt, hogy a jövő érdekében ezt meg kell csinálni ahhoz, hogy annak a kormánynak, amelyik a következő ciklusban hivatalban van, már legyen módja osztani, már legyen módja növelni mindent, legyen módja többletpénzt adni ide is, oda is és amoda is, mert annak a kormánynak azzal az örökséggel, amit ő kapott az előző jobboldali kormánytól, nem volt erre módja.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A kérdésem csak az, hogy Selmeczi Gabriella és a többi képviselőtársa, aki ezt két és fél éve mondogatja, tényleg nem érti, hogy erre szükség volt, és akkor végtelenül tudatlan, és akkor be kellene iratkoznia a közgazdasági technikumba, vagy pedig tudja, mint ahogy '93-94-ben a Fidesz még tudta - erre Selmeczi Gabriella biztosan emlékszik -, és akkor csak azért mondja, hogy félrevezesse még két és fél év után is a közvéleményt.
Köszönöm szépen, és jó vitát kívánok önöknek arról a témáról, ami napirenden van, és amitől Selmeczi Gabriella eltért. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Most már csakugyan nem értek valamit! Körülbelül háromszor mondtam el a Házban, hogy miért volt szükség arra, hogy egy stabilizációs csomagot vezessenek be a nemzetgazdaságban.
Adatokkal bizonyítottam - és ezek a Magyar Nemzeti Banknál megnézhető adatok -, hogy '92-ben 0,3 milliárd dollár volt a fizetési mérleg hiánya, '93-ban meghaladta a 3 milliárd dollárt, és '94-ben tovább emelkedett. Magyarul - remélem, még egyszer nem kell elmondanom ebben a Házban ezt -, ha ez a folyamat tovább tart, és a külföldről beáramló tőke nem tudja ellensúlyozni ezt a jelentős hiányt, akkor államcsőd következik be. Azt pedig mindenki - vidéken is, és remélem, ebben a Házban is - megérti, mi az államcsőd. Az államcsőd azt jelenti, hogy nem fizethetők a köztisztviselők, nem fizethetők a tanárok, nem fizethetők az orvosok s a többi.
Más kérdés az, hogy a Bokros-csomag minden pontja megfelelő volt-e a kívánalmaknak. De a Bokros-csomagot en bloc támadni, közgazdasági nonszensznek tartom! Harmadszor mondom ebben a Házban el, tisztelt képviselőtársaim, én annak idején főiskolán, egyetemen és középiskolában is vizsgáztattam hallgatókat, diákokat, és megmondom őszintén, ha alapvető dolgokkal nem voltak tisztában, akkor nem engedtem át őket. Remélem, hogy a 2002-es választásokon a választók is jól fognak vizsgáztatni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ügyrendi kérdésben jelentkezett Keller László képviselő úr, MSZP. Tessék, képviselő úr!
DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Talán lerágott csont ez a Bokros-csomag, de nem tisztem megvédeni a képviselőtársnőmet, ő nem a Bokros-csomag egészét vonta kétségbe; nyilván pozitív közgazdasági kényszerei és hatásai is voltak a Bokros-csomagnak, gondolok a vámtarifára. De hogy a Bokros-csomagnak azok a részei, amelyek negatív családpolitikát képviseltek, a születésszám drasztikus csökkenését eredményezték, olyan üzenetet hoztak a társadalomnak, hogy nem fontosak a gyerekek a számukra, nem minden gyerek fontos a számukra, ez elvitathatatlan. És semmi másról nem volt szó, felesleges itt közgazdasági vitába bonyolódni.
Azt mindenki elismeri, hogy a Bokros-csomagot kényszer szülte, ebben a kényszerben természetesen óriási szerepe volt az akkor hatalomra került MSZP-SZDSZ-kormány, finoman szólva, totojázásának, nem tudtak mit kezdeni a csődtömeggel, amit, meg kell mondani, kaptak. Ezt senki nem vitatja, de a késlekedés az ügy halálát okozza, és azokat a dolgokat, amelyeket meg kellett tenni, későn tették meg és rosszul tették meg, olyanra is kiterjesztették, amire nem kellett volna.
Ezzel nagyon nehéz vitatkozni, ezek tények, én mást nem is akarok mondani. Köszönöm.
(A jegyzői székeket dr. Vidoven Árpád és Mádai Péter foglalják el.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Koltai Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.
KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok én is újra elismételni azt, amit az előttem szóló képviselőtársam elmondott. A Bokros-csomagot válasszuk két részre - és nem örülök én sem, hogy erről kell itt beszélnem -, a gazdasági részére és a szociális részére. Én nem hiszem, hogy azok a szociálisan negatív intézkedések, amelyeket ez a csomag ennek az országnak adott, közgazdaságilag talpra állították vagy állíthatták volna az országot. És én megkérdezném Bauer képviselő urat, hogy közgazdaságilag, gazdaságilag mennyit ér egy gyermek, vagy mennyit ért akkor. Szerintünk egy gyerek bármennyit megér.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót...
ELNÖK: (Jelzésre:) Bocsánat, elnézést; elnézést kérek Bauer képviselő úrtól, figyelmetlen voltam - Kökény Mihály képviselő úr jelentkezett ügyrendi kérdésben.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt ülést vezető Képviselő Úr! Szeretném tisztelettel arra kérni önt, intézkedjen a tekintetben, hogy a vita a benyújtott törvényjavaslatra irányuljon, annak a megvitatására. Sajnálatos módon az előterjesztő is olyan kérdésekre tért ki az indokolásban, amelyek közvetlenül, de még közvetve sem igazán kapcsolódnak a benyújtott 3534. számú törvényjavaslathoz. Én azt gondolom, hogy a nagyszülők gyesjogosultsága meglehetősen furcsa logikai rendben kapcsolódik csak az 1995-ös stabilizációs csomaghoz, az én megítélésem szerint semmilyen módon. Én azt gondolom, hogy ebben a kérdésben az ülést vezető elnök úrnak a vitát le kellene állítania.
Köszönöm szépen. Ez az ügyrendi javaslatom.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a többi frakciót, hogy az ügyrendi javaslattal kapcsolatban van-e észrevételük. (Nincs jelentkező.) Nincs. A magam részéről természetesen támogatom, és ha eltérnek a törvényjavaslat általános vitájától, akkor igyekszem majd rábírni a képviselőket, hogy a törvényjavaslat általános vitájának megfelelően szólaljanak fel.
Kétperces felszólalók nincsenek, ezért az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, először Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.
DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Lehet, hogy egy picit én is el fogok térni a konkrét törvényjavaslattól, mert a koalíciós kormány családpolitikájáról, családsegítő politikájáról néhány szót kell ejteni, minden körülmények között, és ha sok a dicsérnivaló, akkor sokat kell dicsérnem. Ezt a tények szabják meg.
A polgári kormány az elmúlt két és féléves működése alatt a népesedési mutató kedvező befolyásolása és a gyermekeket nevelő családok terheinek mérséklése érdekében alapvetően megváltozott a családok támogatási rendszere. A polgári kormány az új évezred küszöbén, 1998-ban elfogadott kormányprogramjában hitet tett a családok fokozott támogatása mellett, mivel szerintünk a család a polgári társadalom alapvető közössége. Fontos számunkra, hogy a családok tudják, érezzék, érzékeljék, hogy a polgári koalíció kormányában őszinte szövetségesre lelhetnek. Egy olyan támogatási rendszer kezdődött el, amelynek során érzékelhető, hogy kiegyensúlyozott, biztonságos körülményeket biztosítunk ahhoz, hogy a magyar családok betölthessék hivatásukat, hogy képesek legyenek saját életfeltételeik megteremtésére, gyermekek vállalására, felnevelésére, iskoláztatására. A legutóbbi évekig fennálló folyamat, az egyre csökkenő születésszám az elmúlt év folyamán ellenkező irányt vett, és hosszú évek után először, ha csekély mértékben is, emelkedett.
A koalíciós kormány összetett támogatási, adópolitikai, gazdaságpolitikai intézkedései, melyek a több gyermeket vállaló családok terheit csökkentették, olyan üzenetet juttattak el a magyar családokhoz, hogy ismét van becsülete, elismerése annak a nemzet megmaradását segítő gyermekvállalási felelősségnek, amely a születések számának emelkedését eredményezte. Ez a pozitív intézkedési folyamat gazdasági eredményeit tekintve közelről sem áll arányban azokkal a fokozott terhekkel, amelyeket a több gyermeket nevelő családok vállalnak. A koalíciós kormány eltökélt szándéka a támogatásokat tovább növelni, újabb lehetőségeket nyújtani, akár egy szűkebb csoportnak is, mint a jelen indítványunkban, hogy a gyermeknevelés terhei és a nyújtott támogatások mértéke egyre jobban közeledjenek a kiegyenlítődés felé.
A jelen törvénymódosításunk jelentősége kettős: segítségével egy újabb, ha nem is nagy létszámú, polgári réteget vonhatunk be a családtámogatási rendszerbe; a másik az, hogy rendkívül fontos üzenetet jelent a gyermekeket nevelő családoknak, hogy az a folyamat folytatódik, amelynek célja, hogy méltányos, a gyermeknevelést központba állító családtámogatási rendszer alakuljon ki. A polgári koalíció eddigi tevékenysége bebizonyította, hogy ha a szándék eltökélt, megvalósítjuk, hogy az adó, a nyugdíj és a szociális segélyezés rendszere elismerje a családban, a családért végzett munkát. Családpolitikánk célja a családi élet biztonságának fokozása, a gyermekvállalás feltételeinek javítása. Sok vitát indukált a múltban és fog a jövőben is, hogy támogatási rendszerünk a leginkább rászorultak mellett az önmagukért tenni akaró, helyzetükön önerejüket is használva változtatni akaró polgárokat tekinti célcsoportnak.
(13.00)
Az ellenzék vitatja, támadja, hogy nem kizárólag a legrászorultabb, támogatásokra, segélyekre szoruló legszegényebbek iránt tartozunk csak felelősséggel, hanem az adófizető polgárok befizetéseinek célszerű és hatékony felhasználására is garanciát nyújtunk. Így az eddig kialakult gyakorlat során a támogatásokat és kedvezményeket elsősorban az adó- és járulékrendszeren keresztül juttatjuk érvényre. A gyermekvállalás, a családfenntartás költségeit alanyi jogon biztosítjuk, hogy ezek kiegészítéseként használhassuk a szociális segélyezés egyes formáit.
A polgári kormány csökkentette és csökkenteni fogja az állam újraelosztó szerepét, támogatja az önsegítés gyakorlatát, háttérbe szorítva a segélyek sokszor igazságtalan osztogatásának értékromboló gyakorlatát. Elfogadhatatlannak tartjuk azt a segélyezési rendszert, amely a munkaerőpiacról való távolmaradásra ösztönzi a polgárokat. Támogatjuk a feltételekhez, például munkavégzéshez kötött szociális segélyezés bevezetését.
Az előző, MSZP-SZDSZ irányította ciklus idején a családpolitika a szegénységpolitika irányába tolódott el. Gazdasági nehézségekre hivatkozva az akkori kormánykoalíció nyíltan meghirdette, hogy csak azok a családok számíthatnak gyermekeik neveléséhez az állam támogatására, amelyek szerény anyagi körülmények között élnek. A gyermekeken való állami takarékoskodás kényszerű reakciójaként a születésszám csökkenése ijesztően fölgyorsult.
Jelen törvénymódosításunkban a gyermekgondozási segély alanyi körének kiterjesztése csupán választási lehetőséget kínál arra, hogy az alanyi jogon járó ellátást mely családtag veszi igénybe. Ez azt is jelenti, hogy e választási lehetőséggel feltehetően a családoknak csak egy kis része tud és akar élni. Az intézkedés bevezetése, az ellátórendszerben egy újabb lehetőséget jelent, amely további alternatívát nyújt az igénybe vevő családoknak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a gyermekek gondozását, nevelését illetően az elsődleges felelősséget és kötelezettséget a továbbiakban is a szülők viselik. Az ellátás kiterjesztése nem járhat együtt sem a gyermekek jogállásának megváltoztatásával, sem a gyermeknevelési felelősség áthárításával.
A nagyszülők a gyermek napközbeni nevelésébe kizárólag a szülők egyetértésével, hozzájárulásával kapcsolódhatnak be. A gyermek a szülő gondozásából, neveléséből, valamint a családi környezetből nem kerülhet ki. A gyermekgondozási segély nagyszülőkre történő kiterjesztésében mindkét generáció érdekelt. Ez a lehetőség megkönnyíti az idősebb korosztály munkaerőpiacról való visszavonulását, a fiatalok pedig jobban megfelelhetnek a munkahelyi elvárásoknak. A család szintjén erősödhet az együttműködés, ami a gyermekvállalási kedvre jó hatással lehet.
Tisztelt Országgyűlés! A polgári koalíciós kormány intézkedéseinek egyik legfontosabb csoportja a gyermekes családok élethelyzetének javítása. Első intézkedéseink között megszüntettük a felsőoktatásban a tandíjat, ez évtől kedvezményes kölcsönhöz juthatnak az egyetemisták, főiskolások. Áfamentesek a tankönyvek. Alanyi jogon jár a családi pótlék, a gyermekgondozási segély. A több gyermeket nevelő családok jelentős adókedvezményt vehetnek igénybe. A rászorulók gyermekvédelmi támogatásban részesülnek. Megvalósulhat az állami támogatással a többgyermekes családok első, illetve nagyobb lakáshoz való jutása. Ezek az intézkedések mutatják, hogy a kormánykoalíció pártjai számára a gyermek nagy érték. A gyermekes családokat azért segítjük, mert a gyermekek felnevelésével a társadalom jövőjét alapozzák meg, a jövőbe fektetnek be, olyan anyagi terheket vállalva, amilyen kiadásuk - akarva-akaratlanul - a gyermektelen állampolgároknak, családoknak nincsen.
Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt támogatja a jelen törvénymódosítást, és kérem önöket, hogy pártállásra való tekintet nélkül önök is ezt tegyék.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP.
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-Torgyán-kormány családtámogatási rendszerének finomítási szándékával terjesztette be három kormánypárti képviselő a családtámogatásokról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítását. A törvényjavaslat indoklásában szó szerint az áll: "A gyes kiterjesztése csupán választási lehetőséget kínál arra, hogy az alanyi jogon járó ellátást melyik családtag veszi igénybe. Ez egyben azt is jelenti, hogy e választási lehetőséget nem célszerű túlhangsúlyozni, mert a családoknak feltehetően csak kis része tud és akar élni a törvényjavaslat kínálta lehetőséggel."
Mit jelent, sugall ez az indoklás? Azt, hogy a koalíció családtámogatási rendszere már-már tökéletes, csak apróbb, finomabb simításokra, módosításokra van szükség. Szeretném közölni tisztelt kormánypárti képviselőtársaimmal, hogy tévednek. Most nem a szocialisták és a kormánypárti képviselők családtámogatási rendszerének eltérő szellemiségére gondolok elsősorban, hanem arra, hogy olyan javaslat fekszik előttünk, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja.
Ez a javaslat néhány száz család számára nyújt választási lehetőséget. Kérdezhetnék képviselőtársaim, illetve - ami számunkra sokkal fontosabb - a magyar családok: nem örülünk, ha néhány száz család választási lehetőséget kap? De. Meg kell nyugtatnom őket: feltétlenül örülünk. Ugyanis számunkra minden gyermek egyforma.
Az előbb elhangzott, hogy a Bokros-csomag kapcsán különbséget tettünk gyermek és gyermek között. Igen. Akkor fölülről zárt rendszert hoztunk létre, most viszont alulról rekesztenek ki sokkal, de sokkal több gyereket. Erre majd még visszatérek, csak szerettem volna erre ezen a ponton reflektálni.
Tehát örülünk minden, a gyermek és a gyermekes családok helyzetén javító javaslatnak. Így ennek is örülnénk, ha nem lehetne csak píárfogásnak tartani. Elsősorban azért, mert a jelenlegi hatályos szabályozás is lehetővé teszi a kisgyermekes családoknak méltányossági alapon, hogy igényelheti a nagyszülő a gyest. Jelenleg körülbelül 360 nagyszülő él ezzel a lehetőséggel. Sőt, a bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője el is mondta, hogy igen, ez a kommunikáció szempontjából nagyon fontos előterjesztés, és ennek lehetünk a tanúi tavaly ősz óta, mert azóta egyfolytában erről szól a történet, hogy a nagyszülők is mehetnek gyesre, miközben igen, már vannak most is nagyszülők gyesen.
A bölcsődei ellátás alternatívájaként fogalmazzák meg az előterjesztők javaslatukat. Kikötik feltételként, hogy vagy a szülők lakásában, vagy csak nappali ellátásra a nagyszülők lakásában lehet gondozni a kisgyermeket. Életszerűen felvetődik a kérdés: ki hogyan fogja ellenőrizni, hogy a kisgyermek a szülei lakásában alszik-e? Ha nem, akkor milyen retorzióra számíthat a nagyszülő, illetve a szülő? Ha pedig nem lesz retorzió, akkor egyszerűen minek ezt belevenni a törvénytervezetbe?
Tisztelt Képviselőtársaim! A karrierépítő, munkahelyféltő kismamák számára nyújtja az indoklás szerint ez a javaslat azt a lehetőséget, hogy a nagyszülő gondozza az unokát. A nagyszülők közül várhatóan azok élnek a lehetőséggel, akik tartósan munkanélküliek és már a munkanélküli-ellátásból is kiestek. Azon nagyszülők számára mérlegelendő ez a megoldás, akiknek még egy-két év szolgálati viszony megszerzése szükséges például a nyugdíjjogosultsághoz.
Az előterjesztő szerint - most hallottuk az indoklásban - jó ez a mezőgazdasági járadékosoknak, de gondolom, azt is tudja az előterjesztő - mint ahogy a falun élő kismamák túlnyomó többsége a saját bőrén érzi -, hogy a kismamák is munkanélküliek a falvakban. Tehát nem tudják a nagymamának odaadni a gyereket, mert ők is rászorulnak erre az ellátási formára.
Sokkal jobban meg tudna felelni a nagyszülők és a kismamák igényeinek is ez az új gyermekgondozási forma, ha összege nem a nyugdíjminimum lenne, hanem a minimálbérhez közelítő érték, például a minimálbér 80 százaléka. Ebben az évben nagy siker: 40 ezer forint a minimálbér. Ajánlom, hogy legyen a minimálbér 80 százaléka, tehát 32 ezer forint a gyes összege. Jövőre, 2002-ben pedig az 50 ezer forintos minimálbérnek a 80 százaléka, tehát 40 ezer forint lehetne a gyes összege. Különösen azért lenne indokolt, hogy a gyes összegét a minimálbérhez közelítsük, mert a kismamák számára ez tényleg jobb életkörülményeket teremtene, illetve a nagymamák számára a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló összeg is magasabb lehetne.
Kérdezik tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy mi ennek a fedezete. Az a tudatosan alultervezett infláció, ami - a januári adatok alapján már tudjuk - ez évben is 10 százalék fölött van.
(13.10)
Ennek rendkívül nagy, több száz milliárdos plusz bevételforrása van a költségvetés számára, és végre a gyermekek is kapnának és részesülnének ezekből az ellátásokból, és nemcsak autópályára és kampánycélokra lehetne bármilyen formában ezeket kontroll nélkül, társadalmi és parlamenti kontroll nélkül felhasználni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Törvényt nem egy évre hozunk, bár született már eddig is néhány tiszavirág életű törvény e Ház falai között ebben a ciklusban. Hogyan kezeli majd ez a törvény azt a helyzetet, amikor a nyugdíj megállapításához figyelembe vehető összeg majd a bérminimum lesz? A mi javaslatunk - hogy a nyugdíjminimum helyett a minimálbérhez vetítsék - ezt is kezeli.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány büszke arra, hogy kiterjesztette a gyest, eltörölte az igénybevételi feltételként az egy főre jutó összeghatárt. Ezzel tehát felülről kinyitotta a hozzáférés lehetőségét; míg egy másik ellátásnál, amit bevezetett, alulról zárta le a hozzáférést: az adókedvezményeknél. Az adókedvezmények egy része pont a gyesen lévő kismamákat nem éri el. A KSH 2000/11. kiadványának adatai alapján a három- és többgyermekesek 57 százaléka a létminimum alatti családban él, 38 százaléka a nyugdíjminimum alatti egy főre jutó jövedelmi szint alatt él, míg a gyesen és gyeden lévők több mint fele, 50,7 százaléka él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem a létminimum alatt van, és 28,5 százalék nyugdíjminimum alatti szinten.
Ha valódi, érdemi segítséget akar adni a kormány, akkor ezt úgy tehetné és tenné, hogy az alanyi jogon járó ellátás összegét emelné lényegesen. Igaz, ez pénzbe kerülne és valódi segítség lenne, és nem egy jól hangzó új családtámogatási forma, ami az előbb elmondottak alapján sem nem új, sem nem érdemi; nem új, mert jelenleg is működik, és nem érdemi, mert az összege rendkívül alacsony.
Ismét megkérdezem: mennyit ér ma egy gyermek? Önök tudják rá a választ. A szocialisták számára minden gyermek egyforma, és nem annyit ér a gyermek, amennyit a szülője keres, ezért úgy gondoljuk, hogy az alanyi jogon járó ellátásokat kellene jelentős mértékben emelni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, ami a bizottsági vitában az előterjesztők részéről elhangzott. Ők, az előterjesztők a bizottságban abban a hiszemben voltak, és ezt el is mondták, hogy a nyugdíjas nagymama a nyugdíj mellett is kaphatná a gyest. Valójában ez nem így van. Ezt a Szociális és Családügyi Minisztérium jelen lévő tanácsadója elmondta, merthogy egyidejűleg nem jár két ellátás, tehát nem jár egyidejűleg a nyugdíj és a gyes. Azoknak, akiknek ezt mondták, illetve akik ezt várták, sajnos csalódniuk kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak mégis van egy olyan eleme, amely ezt a kettősséget létrehozza. Ha a nagyszülő gyesen van, a szülő igénybe veheti a gyermekápolási táppénzt. Ez a megoldási javaslat a jelenlegi szabályozással ellentétes. A törvényjavaslat is leszögezi, hogy egy gyermek után egy ellátás vehető igénybe, sőt több gyermek nevelése esetén is csak egy gyes. A gyes és a gyermekápolási táppénz egyidejű igénybevétele letöri a benyújtók által is fontosnak tartott alapelvet, amely eddig működött. Nappal gyes a nagyszülőnek, és ha beteg a gyermek, táppénz a szülőnek, merthogy éjjel is otthon van a gyermek, és beteg a kisgyermek, tehát ellátásra szorul. Úgy gondolom, hogy ha komolyan gondolják ennek a kettősségnek a fenntartását, akkor más irányban is ki lehetne nyitni ezt a kettősséget.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében jó píárfogás ez a kormánypárti képviselői indítvány. Tökéletesen belesimul a kormány családtámogatási propagandájába, tökéletesen illeszkedik abba a csokorba, amely az ígérvények, virtuális támogatási formák körébe tartozik. Azok, akiket érint, számolni tudnak, mérlegelnek és döntenek; azok, akiket nem érint, csak azt hallják, hogy ez igen, most ettől a kormánytól a nagymamák is megkapták a gyes lehetőségét. Sajnos ezért, emiatt kell azt mondanunk, hogy ne propagandisztikus ígérvényeket, hanem érdemi segítséget adjanak a gyermekvállaló családoknak, ne csak a formai lehetőséget kínálják fel, hanem a gyes összegét a minimálbérhez közelítve ténylegesen támogassák a gyermekvállaló szülőket. Az alanyi jogon járó ellátásokat ne sorvasszák el, ne engedélyezzék, hogy az infláció miatt minden évben veszítsenek ezek az alanyi ellátások az értékükből. Ne átkereszteléssel vezessenek be új ellátási formát, olyat, ami már működik más néven. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra gondolok itt elsősorban, amelyet - szeretném, ha a kormánypárti képviselőtársaim most megtudnák - '97-ben a gyermekvédelmi törvény folyományaként (Az elnök ismét csenget.) - elnök úr, köszönöm a figyelmeztetést, szeretném még befejezni - vezetett be a Horn-Kuncze-kormány.
Szeretném elmondani azt, hogy egy igazságosabb, szolidárisabb, értékőrző családtámogatási rendszert a szocialisták maximálisan tudnak támogatni. A nagymama gyesét akkor, ha összege jelentősen nő, és a kismamák gyesének az összege is, nemcsak a nagymamáké. Sajnáljuk, hogy a működő rendszerekhez is pusztán kommunikációs és píárszempontból hozzányúlnak a kormánypárti képviselőtársaim, anélkül (Az elnök ismét csenget.), hogy jelentős élethelyzet-javítást tudnának elérni a gyermekvállaló családoknál.
Köszönöm a türelmét is a képviselő úrnak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A családtámogatási rendszerről családias légkörben tárgyalunk ma. Akkor, amikor a családok támogatásáról szóló '98-as törvény módosítását kezdeményező javaslatról beszélünk, nem kerülhetjük meg hazánk demográfiai problémáit.
A demográfiai mutatók az 1950-es évek vége, az 1960-as évek eleje óta projiciálják a népesség lélekszámának potenciális fogyását. A népesség természetes fogyása hazánkban a hetvenes évek második felében kezdődött, és azóta is tart. 1981-ben az élve születettek és meghaltak egyenlegének deficitje még kevesebb, mint 2000 fő volt, 1998-ban azonban már több, mint 40 ezer lakossal csökkent a népesség lélekszáma. Tizennyolc év alatt összesen mintegy 428 ezer fővel lettünk kevesebbek.
Az előreszámítások a populáció létszámának további csökkenését jelzik; a leginkább reális forgatókönyv adatai szerint Magyarországnak 2020-ban csak 9 millió 360 ezer lakosa lesz, és ebbe már a nemzetközi vándormozgalmak populációnagyságot növelő hatása is beleértendő. A népesség összetételének változásai a népesség lélekszámának alakulásával azonos vagy még nagyobb jelentőségű demográfiai jelenségek. A XXI. század talán legnagyobb demográfiai és nemcsak demográfiai kihívása a populáció öregedése. 1949-ben a 65 évesek és idősebbek a népességnek mindössze 7,5 százalékát adták. Ötven év alatt részesedésük csaknem a kétszeresére nőtt, 1999. január 1-jén 14,5 százalék volt. Valószínűsíthető, hogy ez az arány 2020-ban eléri a 18,5 százalékot.
A jelen javaslat szempontjából figyelmet érdemelnek a családtervezési adatok is. A fiatal házasok körében az 1990-es évek elején lefolytatott országos reprezentatív vizsgálatban a párokat házasságuk első évében a családterveikről kérdezték. Ezek teljesülése esetén száz családban 214 gyermek születne. Ez az átlag magasabb volt, mint a tíz évvel korábban házasságot kötött fiatalok családterveiből számított átlag. Különösen az volt feltűnő, hogy a házaspárok egynegyede kívánt három vagy ennél több gyermeket, ami jelentős emelkedést jelentett egy korábbi vizsgálat gyermekszámterveihez képest. A legtöbben, 62 százalékuk továbbra is a két gyermeket szeretné. Gyermek nélküli házasságban nem akarnak élni az emberek.
Egy másik vizsgálat a 18-41 év közötti nőket kérdezte arról, hogy hány gyermeket szeretnének. A kívánt gyermekek száma átlagosan 2,1 százalék volt, ami nagyon hasonló a fiatal házasok által tervezett 2,14 százalékos átlaghoz. Ezek az adatok azért keltenek figyelmet, mert az 1990-es években jelentősen csökkent a termékenység.
(13.20)
Nőtt a különbség a jövőbeli szándékot kifejező családtervek és az aktuális termékenységi szint között. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy jelentős kivárási, illetve időzítési elem található a fiatalok jelenlegi termékenységi magatartásában, elhalasztják az egyébként kívánt gyermek világra hozatalát. Míg az 1970-es években a szülések előrehozatala okozott emelkedést a termékenységben, most a fiatalok későbbre halasztott szülései csökkentik a termékenységet. A kérdés az, hogy ezek a jelenleg még kívánt, de későbbre halasztott gyermekek megszületnek-e a jövőben. Úgy gondolom, abban egyetértünk, mindent meg kell tenni azért, hogy ezek a gyermekek megszülessenek. Ha nem is nagy lépés - ezt az előterjesztők nevében Selmeczi képviselő asszony elismerte -, de egy nagyon kis lépés ezen az úton ez a törvényjavaslat.
Akik eddig hozzászóltak, mindig csak a már megszületett gyermekekre gondolnak, pedig úgy gondolom, e törvényjavaslat hatására - amely elő kívánja ezt segíteni, ezért itt polemizálnom kell a képviselő asszonnyal, hogy méltányossági alapon lehet már jelenleg is ezt az ellátási formát igénybe venni - a családtervezés szempontjából teljesen másként esik latba az, hogy valamit méltányossági szempontból esetleg megkapok, még ha a gyakorlat az eddigiekben mindig az is volt, hogy megkapom, mint az, hogy törvényben rögzített jogom ezt az ellátási formát igénybe venni. Igenis egyrészt az oktatás átalakulása, másrészt a munkaerőpiac átalakulása kapcsán gyakran ütközünk abba az élethelyzetbe, amikor a globalizálódó világba bekapcsolódó Magyarországon a versenyfeltételek kényszerítik arra a fiatalokat, hogy az életpályájuk kiépítése, a karrierjük miatt esetlegesen olyan mértékben kényszerüljenek kitolni az első gyermek vállalását, ami már nehézzé teszi a további gyermekek vállalását, esetlegesen a második vagy a harmadik gyermek vállalását. Úgy gondolom, ha e javaslatnak köszönhetően csak egy gyermekkel több születik ebben az országban, akkor már megérte a benyújtás, már megérte az, hogy erre időt szakítottunk.
Megmondom őszintén, abban mindannyian egyetértünk, hogy egy törvényjavaslatot lehet szakmailag kritizálni és lehet politikailag kritizálni. Az eddig elhangzottak, illetve a bizottsági vitában elhangzottak túlnyomó többsége politikai kritika volt, jóllehet szakmai szempontból több érdekes kérdés is felvetődik a törvényjavaslat kapcsán. Erre részben utalt Szabó képviselő asszony, engem megfeddve; és vállalom azt, hogy én voltam az a hirtelen rosszul válaszoló, aki a nyugdíjaskérdésre a bizottsági ülésen rossz választ adtam. Mentségemre legyen mondva, az Alkotmánybíróságnak korábban volt egy olyan döntése a nyugdíjakkal kapcsolatban, amely a nyugdíjat védelmezte, és nem jutott hirtelen eszembe a tárgyalt törvény 27. §-a, mely egyértelműen igazolja azt, amit ön mondott. De a kérdéssel mintegy a kérdező is beismerte azt, hogy ezzel a problémával ott momentán nem volt tisztában.
Azonban az például szakmai kérdés, hogy amikor a tb-törvénynek a járulékfedezetül szolgáló részét nézzük, akkor abban sem gyes, sem gyed, semmi nincs, az csak a megadott szolgáltatások. Azon el lehet gondolkodni, számításokat lehetne végezni, hogy talán nem lehetne-e alkalmazni azt a munka világában már ismert módszert, hogy miután egy szerzett jog a nyugdíj, azt érintetlenül kell hagyni, és amellett is igénybe lehessen venni ezt az ellátási formát. Ez egy komoly szakmai probléma.
A másik szakmai probléma, amit nagyon körüljártunk és nagyon sokat gondolkodtunk ezen, az a gyermek és szülő kapcsolata. Ez egy hihetetlenül érdekes dolog; többféle ezzel kapcsolatos elgondolás van. Az ötvenes évekig a gyermek-szülő kapcsolatában lényegében a tanuláselméleti elgondolás uralkodott; az utóbbi években egy új teória a korai kötődés elméletével állt elő. Amikor megvizsgáltuk ezt a kérdéskört, amikor szakemberekkel konzultáltunk ebben a kérdéskörben, végeredményben arra a megállapításra jutottunk, hogy a gyermek-szülő, gyermek-nagyszülő modellje - erre valahol áttételesen Selmeczi képviselő asszony utalt -, tehát a generációs családmodell mindenféleképpen egy nagyon egészséges családmodell, és ezt segíteni kell. Jóval kedvezőbb a megszületendő gyermek számára, mint egy esetlegesen idegen környezet, egy olyan idegen környezet, melyen belül a nevelésért felelős személyek vagylagosak, illetve elég sűrűn változhatnak, mert az élet hozhatja így, és ez nagyon komoly lelki traumát okoz a gyermekeknek. Ez is nagyon érdekes és vizsgálandó szakmai kérdés, de a végén egyértelművé vált számunkra, főként a szakértők javaslata alapján, hogy ebből a szempontból a törvényjavaslat nem okoz kárt - mert azt is kell nézni, nehogy valamilyen módon kárt okozzunk.
Összefoglalva: nagyon szépen kérem a képviselőtársaimat, bár tudom, hogy erről nem tudom önöket lebeszélni, de ne píárfogásnak nézzék ezt a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat valóban azt a célt szolgálja a részünkről, hogy minél több gyermek szülessen meg ebben a hazában, és ismétlem, ha egyetlenegy gyermekkel több fog megszületni e törvényjavaslat hatására, akkor arra mindannyian büszkék lehetünk. Nemcsak a kormánypárti oldalon, hanem az ellenzéki oldalon ugyanúgy.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Azonosulva azzal a gondolattal, hogy minden gyermek érték és minden megszületendő gyermek is érték, mégis néhány dologra szeretném a figyelmét felhívni; természetesen ezeket a képviselő úr pontosan tudja, csak most nem idézte fel pontosan.
Igaza van Józan Péternek, amikor a demográfiai adatokat, amelyeket a képviselőtársam idehozott, felvázolja, és igaza van a képviselőtársamnak, hogy ezeket ebbe a vitába idehozta. Nem hozta azonban elénk azt a következtetést, amelyet a tanulmányból nyilvánvalóan le lehetett volna szűrni: hogy a hazai demográfiai helyzetet az önök által ajánlott törvényjavaslattal megváltoztatni nem lehet. Ha igaz a tanulmány többi része, akkor igaz az a megállapítás is: általános törvény, hogy hagyományos társadalmakban a termékenység és a halandóság magas, modern társadalmakban alacsony. Én tehát szeretném, ha ez a javaslat megmaradna a maga korlátozott keretei és lehetőségei között a pozitívumaival együtt. Ha tudniillik létezett egy lehetőség a nagymamák gyesre való jogosultsága körében, akkor nem törvényjavaslatot kellett volna készíteni, hanem azt meg kellett volna ismertetni mindenkivel, akikről önök úgy gondolják, hogy ezt a lehetőséget nem ismerték eddig.
Létezik egy másik megoldás: meg kellett volna adni a családoknak annak lehetőségét, hogy ne kerüljenek anyagilag nehéz helyzetbe gyermekvállalással. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Akkor meg kellene emelni a családi pótlékot, a gyest, és akkor kellene támogatni a gyerekeket. De ez most pillanatnyilag nem választható megoldás az önök javaslata szerint.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A szabad demokraták álláspontja szerint ez a javaslat, amely a családok támogatásáról szóló törvény módosítására irányul, és amelyet három kormánypárti képviselő nyújtott be, súlytalan, annak a sikerpropagandának egy darabja, amit a családokkal kapcsolatban a kormány folytat. Őszintén sajnálom, hogy nem tudom teljesíteni Csáky képviselő úr kérését, amely arra irányult, hogy ne tekintsük sikerpropagandának a történetet.
(13.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Röviddel ezelőtt hallhatták az egyik előterjesztő, Selmeczi Gabriella bevezetőjét; a rendelkezésére álló tizenöt percből hetet használt el arra, hogy indokolja ezt a jelentős törvénymódosítást, a hét percnek is a nagyobb felét arra használta ki, hogy ostorozza az előző kormány családpolitikáját. Ebből jól lehet érezni, hogy körülbelül mekkora jelentőségű az, ami a kezünkben van. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
Ez a javaslat tipikusan a "mintha" kategóriába tartozik. Úgy csinálnak az előterjesztők, mintha adni akarnának valamit, mintha tökéletesíteni akarnák a jelenlegi ellátórendszert. Ehhez képest lényegében semmi újat, semmi többletet ez az előterjesztés nem tartalmaz, és ezt nagy hangsúllyal le kell szögezni. Csáky képviselő úr utalt a beszédében néhány olyan elemre, ami többlet lehetne, erre magam is szeretnék javaslatot tenni, és ha támogatást kap a javaslat a kormányoldalon, akkor, azt gondolom, valóban egy kis plusz is kikerekedik ebből a javaslatból; de jelenlegi formájában messze nem megy túl a jelenleg is élő gyakorlaton.
Miért mondom ezt? Azért, mert a családtámogatásokról szóló törvény 22. §-a lehetőséget ad arra, hogy méltányossági jogkörben eljárva, speciális élethelyzetekben a miniszter hozzájáruljon ahhoz, hogy más is igénybe vehesse a gyest, nem csak a szülőanya. Egészen pontosan úgy fogalmaz a jelenleg hatályos törvény, hogy "megállapíthatja a gyermeket nevelő közeli hozzátartozójának" - még csak nem is a nagyszülő van itt említve, hanem a Ptk.-ban megfogalmazott fogalommal közeli hozzátartozó - "amennyiben a gyermek szülei a gyermek nevelésében három hónapot meghaladóan akadályoztatva vannak, illetve egyedülálló szülő esetében, ha kereső tevékenység hiányában a család megélhetése nem biztosítható" és a többi.
Rendelkezésünkre áll az információ, hogy jelenleg évente körülbelül három-négyszáz esetben fordul elő ilyen típusú igény, minden alkalommal megkapják az érintettek a lehetőséget az ellátás igénybevételére. Kormánypárti felszólalásokból hallható, hogy önök maguk sem számítanak jelentős növekedésre azáltal, hogy most néhány paragrafus, néhány új szakasz beiktatásával elkínlódunk a pontosabb megfogalmazáson, hogy a nagyszülő milyen körülmények között és milyen feltételekkel veheti igénybe ezt az ellátást.
Tényleg kínlódás körüljárni egymástól nagyon eltérő élethelyzeteket. Abból, ahogy Selmeczi Gabriella fogalmazott, egyértelműen érződött, hogy abból a polgári jómódú középből indulnak ki, ahol az anya karrierféltésből - mert nem akar az érvényesülés útján lemaradni, nem akarja azt a három évet sem csak a gyermekére fordítani, amire lehetőséget ad a törvényi szabályozás - átpasszolná a lehetőséget a nagymamának. Azt gondolom, az élet nagyon sokszínű, ezen a családtípuson kívül is nagyon sokféle összetétel előfordul, olyan is, ahol a segítségre - például a nagymama gyest igénybe vehető segítségére - sokkal nagyobb szükség van.
Mi okoz problémát a részletek szabályozásában? Mindjárt itt van elsőnek az, hogy nagy hangsúllyal kikötik a javaslat tevői, hogy a szülővel egy háztartásban kell élni. Minthogy nem biztos, hogy ez megoldható, nem biztos, hogy minden esetben így működik, a szakaszok között keletkezik is egy zavar. Következésképp szerintem jobb lenne, ha ezt a feltételt ilyen nagy hangsúllyal le sem szögezné a törvény. Tessék belegondolni abba a szörnyen egyszerű élethelyzetbe - különösen vidéki anyukák esetében -, hogy a településen munkalehetőség nincs, és esetleg azt a kínlódást kell vállalni, hogy más településre kell eljárni dolgozni, vagy más településen kell egy héten keresztül élni és csak hét végén hazajárni, addig pedig otthagyni a gyermeket a nagymamánál. Ezzel a szakasszal, ezzel a megfogalmazással, amit elénk terjesztettek, több gondot okoznak - ha komolyan akarjuk venni -, mintha nem lenne beleírva a törvénybe.
A másik, ami még fontosabb probléma, a párhuzamos ellátások folyósításának tilalma, illetve az ezzel kapcsolatos tilalom fenntartása. Miért mondom, hogy ez okoz - szerintem - igazán nagy problémát ebben a javaslatban? Csáky képviselőtársam szavait úgy értettem, mintha ő érezné azt a dilemmát, ami emögött meghúzódik. A hatályos törvény utal a szociális törvényre, amelyben fel van sorolva nagyon-nagyon hosszan a rendszeres pénzellátások formája: kezdődik a táppénzzel, folytatódik a nyugdíjjal, rokkantsági nyugdíjjal, baleseti rokkantsági nyugdíjjal, özvegyi járadékkal és a többi, hadd ne soroljam, nagyon hosszú a szakasz, benne vannak még a bányászok egészségkárosodási járulékai is, egészen az ápolási díjig, illetve a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlékig, nagyon-nagyon sokféle rendszeres pénzellátási forma van.
A fő szabály pedig az, hogy ha valaki igénybe veszi ezt az ellátást, mármint a gyest, akkor a rendszerest elveszti, amit esetleg korábban kapott; elveszti, mondjuk, a nyugdíjat is, pedig nem nehéz bizonyítani, hogy a nyugdíj nem egy adomány, jótékony ellátás az állam részéről, hanem egy megszerzett jog, egy megvásárolt ellátás, amit az aktív évek során járulékfizetéssel az illető megszerzett. Miért kellene elveszíteni a nyugdíjat, ha valaki a speciális élethelyzetéből kifolyólag az unokájának az ellátására is vállalkozni képest? Hiszen 60-65 éves korban még egészen fitt, jó erőben lévő nagymamákkal lehet találkozni.
Ha tényleg segíteni akarnának a kormánypárti képviselők, tényleg élethelyzeteket könnyíteni, akkor nem hagyták volna úgy azt a szakaszt, hogy ez a párhuzamos folyósítás elképzelhetetlen. Mondom ezt elsősorban azért, mert az ellátások mértéke - itt van igazából a hangsúly - elképesztően alacsony. A szabad demokraták is évekre visszanyúlóan kérik, követelik, hogy emeljük meg a gyes összegét.
Tessék megnézni a statisztikai adatokat! Az egy főre jutó létminimumhoz képest ez az ellátási forma azokban a családokban, ahol mondjuk, az apa sem keres, vagy egyedül neveli a gyermekét az anya, a létminimum 40 százalékát sem éri el. Nem az lenne a dolgunk, hogy akár a párhuzamos ellátás folyósítása útján is egy kicsit segítsünk ezeken az élethelyzeteken?!
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a szabad demokraták nevében néhány módosító indítvánnyal megpróbáljuk javítani majd ezt a javaslatcsomagot, hogy végül a mi számunkra is elfogadható legyen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönjük szépen az elismerő szavakat, amelyekkel Szabó Sándorné sikerpropagandának minősítette a törvényjavaslatot. Azt hiszem, a kulcsszó a siker. A családtámogatási rendszer átalakítása tulajdonképpen sikertörténetnek minősíthető, ebben egyetértünk, köszönjük szépen. (Bauer Tamás: Ebben nem értettünk egyet!)
(13.40)
Tisztelt Béki Gabriella! Ön arról beszélt, hogy a nagymamák és a nagypapák eddig is igénybe vehették a gyest méltányossági alapon, csakhogy ön pontosan a két kulcsszót is kimondta ehhez: ez pedig az, hogy speciális élethelyzetben, és ha akadályoztatva van a szülő. Én erre azt mondom, hogy mindennél erősebb az, amikor a nagyszülők: a nagypapák és a nagymamák a törvény erejénél fogva vehetik igénybe a gyest, hogyha úgy látják, hogy arra szükségük van.
Újból Szabó Sándornénak szeretnék válaszolni. Körülbelül 180 ezer olyan idősebb ember van, aki nem jogosult saját jogon nyugdíjra. Becslések szerint ezek nagy része nő és a mezőgazdaságban dolgozott. Ezeknek a nőknek, ezeknek a nagy számban problematikus helyzetben lévő nőknek nyújt segítséget ez a törvényjavaslat, amit beterjesztettünk.
A ma gyesen lévő nagyszülőkhöz sajnos azért kerültek a gyermekek, mert ezek a családok szétestek. Tehát egészen egyszerűen ez a szomorú oka volt annak, hogy ezek a nagyszülők veszik igénybe a gyest.
Táppénz azért jár ebben az esetben, mert ha súlyos állapotban van a gyermek, súlyos betegségben szenved a kisgyermek, akkor szükség van az édesanyjára is. Az az édesanya pedig, aki valóban meg akarja tartani a munkahelyét, az csak valóban nagyon fontos esetben marad otthon.
Szintén Béki Gabriella képviselőtársamnak hadd mondjam... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - lejárt a két percem, akkor majd folytatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Már a beszédemben elmondtam, és gondolom, hogy ebben egyetértünk, szóval ne értsük félre a dolgot. Ami a méltányosságot jelenti, az a megszületett gyermeket jelenti, az teljesen más, mint ha egy családtervezés keretén belül biztos abban valaki, hogy igénybe vehet egy szolgáltatást vagy sem. Nem hiszem, hogy ebben vita van közöttünk.
Nagy örömmel hallottam Béki képviselő asszony előadásában - és meglepetéssel -, hogy inkább azt támogatná, hogy a gyermek hároméves koráig az édesanyja közvetlen nevelése alatt lenne. Lelki szemeim előtt van, hogy ha valami csoda folytán ezt akár gazdasági, akár egyéb szempontból meg lehetne tenni, akkor itt most a nem tudom, milyen keresztény kurzusnak meg az avítt szokásoknak a vádjával kellene szembesülnünk.
A párhuzamos folyósítás esetében ugyanez a helyzet, ez a bizottsági ülésen elhangzott; Kökény elnök úr ott azt mondta, hogy elvarratlan a szál. Kétféle módon lehet elvarrni: vagy jár, vagy nem jár. Ha netán azt az utat választottuk volna, hogy továbbra is fenntartjuk azt az elvet és nem bicsaklik meg ezen a módosításon az az elv, hogy két juttatás nem jár párhuzamosan, akkor most önök azt mondanák, hogy milyen szívtelenek vagyunk, hogy elzárjuk és nem adjuk meg a lehetőséget az anyának akkor, amikor beteg a gyermeke, hogy ezt a jogosultságot igénybe vegye.
Önöknek ebben teljesen igazuk van, hogy itt van egy bicsaklás, de ez az a típusos eset, hogy ez a kisebbik rossz. Abban is biztosak vagyunk, hogy pont azért, mivel bizonyos sajátos élethelyzet következtében vennék igénybe - múló náthák és ilyenek esetében nem veszik igénybe, csak nagyon súlyos betegség esetében -, gondolom, abban egyetértünk, hogy akkor viszont az édesanyának kell ápolni a gyermeket.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP.
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr..., bocsánat, képviselőtársam - itt még a megszokás eléggé belém ivódott.
Én azt szerettem volna, és a bizottsági ülésen is kértem az előterjesztőktől, de nem kaptam meg, akkor azt mondták, hogy nem állnak rendelkezésre adatok, olvasták, de nem tudják. Akkor szeretném tudni - itt Selmeczi Gabriella említette, hogy 180 ezer olyan nagymama van vagy nagymamakorú idős nő, aki járadék nélkül él vagy minimális ellátásban részesül -, hogy most a 356 méltányossági gyest igénylő nagymama közül hány tartozik ebbe a kategóriába. Tehát ez az egyik kérdésem.
Szeretném azt tudni, hogy ezek milyen családi helyzetűek, milyen családi állapotúak, mert állandóan az hangzik el, hogy ilyen-olyan-amolyan pozitív és pluszellátásokat tudnak juttatni a családokhoz, viszont ezek mindig csak ígérvények, és számomra egyértelműen úgy tűnnek, mintha blöffök lennének.
Jól hangzik ez a 180 ezres szám, de önmagában nem tudunk ezen kívül semmit ezeknek az idős hölgyeknek például a szociális helyzetéről, sőt az országon belüli földrajzi megoszlásáról, a lélekszám szerinti, település szerinti megoszlásról sem, és mondom: arról, hogy milyen családszerkezetben élnek.
Ezenkívül szeretném azért itt felhívni a jelenlévők figyelmét - itt velem együtt ülnek nagymamakorú hölgyek, én kétunokás nagymama vagyok, és urak a karzaton is -, hogy döbbenetes az, és erről egy hangot sem szólt a kormány, hogy ebben az évben a nagy családbarátságban, amikor 10 ezer forintra megemelte a három- és többgyermekesek adókedvezményét, 12,5 százalékkal megemelte az áfáját - a nullakulcsosból átrakta a 12,5 százalékosba - a csecsemőpelenkának! Ha valakiknek szükségük van segítségre, az újszülöttes családoknak igen!
Ennyit a kormány píárjáról. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Béki Gabriellának szeretném mondani, hogy rosszul olvasta a törvényjavaslatot, nem egy háztartásban kell élnie a nagyszülőnek és a szülőknek, hanem egy háztartásban, abban a háztartásban kell nevelnie, illetve napközben vigyázni a kisgyermekre a nagyszülőnek, amelyik a szülő háztartása. Tehát nem szükséges, hogy egy háztartásban éljen a két generáció. Szerintem ez fontos különbség.
Úgy emlékszem, Szabó Sándorné képviselőtársam a bizottsági ülésen azt kérdezte tőlünk, hogy hányan vannak gyeden, merthogy állítólag a gyed nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mi most készültünk a statisztikai adatokból; novemberi adat van a kezemben, ez volt a legfrissebb, amit el tudtunk kérni: 57 020 fő veszi igénybe a novemberi adatok szerint a gyedet.
Több képviselőtársam megfogalmazta, hogy inkább növelni kellene az alanyi ellátások értékét, összegét. Egyetértünk; én azt mondom, hogy amennyire a gazdaság növekedése megengedi, minden egyes támogatást, amely a családokat támogatja, a gyermekvállalást segíti, növelni kellene. Igyekszünk a jövőben erre is odafigyelni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat nem ígérvény, ez egy előttünk fekvő törvényjavaslat, és ha önök is támogatják a szavazatukkal, akkor ez törvényerőre emelkedhet. Tehát nem ígérvény, hanem megadja a törvény erejénél fogva a lehetőséget ezután a nagyszülőknek: a nagymamáknak és a nagypapáknak, hogy igénybe vehessék a gyest.
Tisztelt képviselőtársam azt mondta, hogy inkább mindenkivel meg kellett volna ismertetni a méltányosság lehetőségét. Azt hiszem, hogy ennél jobb eszköz és alkalom nincs annál, mint hogy törvényerőre emeljük ezt a lehetőséget, beszélünk róla, és mindenki láthatja, hogy igen, a gyest igénybe vehetik a nagymamák és a nagypapák.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt ülést levezető Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Selmeczi Gabriella azt mondta, hogy képzeljük el - mint ahogy a miniszterelnök úr csinálta a hét elején -, hogy itt van 180 ezer olyan nő, időskorú hölgy, akinek nagyon alacsony jövedelme van, és rajtuk is hogyan tud segíteni ez a törvényjavaslat.
Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon hiányzik az önök javaslatából az, hogy kimunkálták volna, hogy mi lesz ennek a törvényjavaslatnak a következménye. Hogyha ezt kimunkálták volna, akkor biztos, hogy ezt a számot nem mondja be! Ez egyébként a Fidesz jól bevált trükkje, hogy mond egy jó nagy számot, és akkor megpróbálja elhitetni, hogy az a törvény, amit ő most megfogalmaz, ezt a társadalmi csoportot ilyen nagy számban kezeli.
Ezek többnyire olyan hölgyek, olyan idős nők, akiknek a problémája az, hogy nagyon alacsony a nyugdíjuk vagy a járadékuk. Azt nem lehet ilyen kérdéssel kezelni! Hogyha belegondol, tisztelt képviselő asszony, akkor ezek az időskorú hölgyek többnyire hetven év körüliek vagy azon túl is vannak már, és ezzel a problémával nem lehet kezelni, hogy ők majd otthon fognak vigyázni a gyermekekre, mert nagyjából erről lenne szó, amit a tisztelt képviselő asszony mondott.
(13.50)
Én azt gondolom, hogy ha már szóba hozta ezt a 180 ezres populációt, akkor arról kellene beszélni, hogy hogyan lehet ezeknek a helyzetén segíteni, és nem azt mondani, hogy meghoztuk ezt a törvényt, és akkor ez majd megoldja az ő problémájukat. Azt mondta a képviselő asszony mint előterjesztő, hogy ez nem sikerpropaganda, hanem siker.
Képviselő Asszony! Mivel kitért erre a területre, ezzel végképp bizonyította számomra, hogy ez bizony a sikerpropaganda része, mert a valóságos társadalmi populáció, akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, nagyon alacsony számot jelent.
Köszönöm szépen, képviselő úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, képviselő úr. Én szeretném nagy hangsúllyal megismételni, hogy ez a javaslat ebben a formájában egy súlytalan látszatjavaslat. Ha a kormánypárti képviselőtársaimnak az lett volna a szándéka, hogy érdemben és érzékelhetően segítsen ezeknek a családoknak a helyzetén, ahol tehát a gyesről van szó, akkor más javaslatot tettek volna le az asztalra, kezdve a gyes összegének a megemelésével.
A gyest, a gyermekgondozási segélyt a családok támogatásáról szóló törvény úgy definiálja, hogy megélhetés alapja. Tisztelt képviselőtársaim, a gyes idén, 2001-ben 18 310 forint. Nobel-díjat annak, aki ebből meg tud élni egy gyerekkel! - ha semmilyen más jövedelemre nem számíthat. És tudjuk, hogy vannak ilyen családok. A gyes nem a megélhetés alapja, következésképp vetettem fel, nagyon komoly formában, hogy ha kinyitjuk a lehetőséget, és próbáljuk törvényben szabályozni, hogy más is igénybe vegye, mert ennyiért az anya otthon maradni nem tud, belekényszerül abba, hogy elmenjen dolgozni, és olyan szerencséje van, hogy ott van a nagymama a közelben, ha nem is egy háztartásban, tehát ha szabályozni akarjuk ezeket a részleteket, akkor teljesen felesleges előírni kötelezően, hogy a gyereknek a szülő háztartásában kell élni, éppen elégszer átolvastam a szöveget, hogy értelmezzem, nem értettem félre, hogy ha a gyermek a nagymama háztartásában alszik, akkor a nagymama már nem jogosult a gyesre. És a párhuzamos ellátások tiltását fel kell oldani.
Köszönöm.
ELNÖK: Két percre megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Ha szerényebbek lettek volna, amikor előterjesztették ezt a törvénymódosítást, és a módosítás így hangzott volna, hogy az eddig méltányossági alapon járó ellátást most innentől kezdve alanyi jogon meghatározott követelmények teljesítése esetén igénybe lehetne venni, akkor most arról vitatkoznánk, hogy hogyan lehetne ezt jobbá tenni.
De ön arra használta fel ezt a törvényjavaslatot, hogy egyben elkezdte a Bokros-csomag kritikáját, tele számtalan valótlan elemmel, hogy megvádolta az előző kormányt és a mostani ellenzéket, hogy érzéketlen a családok problémája iránt, és azt mondta, hogy nekünk nem egyforma minden gyerek. Én pedig azt gondolom, hogy ezért kell beszállnunk ebbe a nem igazán méltó vitába, hogy elmondhassuk, az önök javaslata létezett a valóságban eddig is, és amit hozzá tetszenek tenni, az nem valóságos kedvezmény, hanem csak szó, képviselő asszony, semmi más, csak szó.
És hogy hol kell élni a nagymamának és a szülőnek? A képviselő asszony mondta a bizottságban: az önkormányzati gyámhatóságok feladata majd az ellenőrzés, hogy tényleg egy helyen lakjanak, ne csak papírformáról legyen szó, hogy például felveszik a nagymama nevére ezt a gyest. Én akkor, azt gondolom, valamit döntsünk el: ha kitart egy álláspont mellett a bizottságban, akkor tessék azt a Ház előtt is képviselni, különben megtörténhet, hogy az ember elhozza a bizottsági jegyzőkönyvet és felolvassa.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Elmentek a karzatról, szerintem a meddő vitát abba lehetne hagyni. Vojnik képviselő asszonynak azt javasolom (Közbeszólás az MSZP soraiban: A másik oldalon megjöttek! - Béki Gabriella közbeszól. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban: Nem mindenki a televízió kameráinak beszél! - Felháborító!), hogy azért azonos mércével mérjen akkor, amikor... Átadom szívesen, ha kiabálni akar, Béki képviselő asszony.
Tehát azt a mostani kormányzó pártok szemére vetni, hogy itt az előző kormányzatnak a tevékenységére visszautal, én úgy gondolom, enyhén furcsa, és akkor még nagyon enyhén fogalmazok. Én még emlékszem az 1994-es választásokat követő hónapokra, évekre, sőt ez egészen 1998-ig, 1999-ig húzódott, amikor ennek az országnak az összes katasztrófájáért, Mohácsig visszamenőleg Antall József és kormánya volt, ebben önök kiváló példát mutattak, úgyhogy ne sértődjenek meg ezen.
Keller képviselő úrnak valóban igaza van, de sok problémát nem old meg, nem oldja meg annak a 180 ezer embernek a problémáját sem, csak önök statisztikai adatokat kértek, kaptak, és még millió kérdést nem old meg. Nem oldja meg az autópálya-építési programot, és még sok mindent nem old meg. De egyet nem értek: sehol nem írja le azt a törvény, hogy kötelező ezt az ellátást igénybe venni. Senkit nem fog a törvény kényszeríteni arra, hogy a nagymamát odaállítsa, és ezt igénybe vegye. Ez egy lehetőség, kérem; ez egy lehetőség, amellyel, ha akarnak, ha úgy ítélik meg, akkor élnek, amellyel a fiatalok, amikor családot terveznek, amikor a jövőjüket tervezik, ezt bele tudják kalkulálni, és nem azzal kell kalkulálniuk, hogy esetleg megkapják vagy nem kapják meg. Ennyiről szól ez a törvényjavaslat, mi ezzel tisztában vagyunk, és ennek ez a lényege. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat senkitől semmit nem vesz el, és az sem célja, sem szándéka, hogy bárkit is hátrányosabb helyzetbe hozzon. Csáky András képviselőtársammal mélyen egyetértek abban, hogy ez egy lehetőség, ez egy alternatíva a családok számára, csak és kizárólag pozitív elmozdulásra ad lehetőséget. Senkit nem is kényszerít semmi olyanra, hogy rosszabb körülmények közé kerüljön, mint amiben most esetleg van.
Karrier és karrierféltés, és az úgynevezett jómódú családok: a munkahelyét nemcsak a jómódú polgári közép féltheti, hanem egy olyan nő is féltheti, vagy egy olyan család is féltheti, ahol például az asszony fizikai munkás vagy épp takarítónő, vagy egy közértben dolgozik. Tehát tulajdonképpen a munkahelyét bármilyen jövedelmi helyzetben lévő családtag, családanya féltheti. Én a karriert, a karrierféltést, a munkahelyféltést nem használnám ilyen pejoratív kifejezéssel vagy pejoratív környezetben. Igenis mindenki, bármekkora a jövedelme, és bármilyen helyzetben van, félhet attól, hogy esetleg a gyermekvállalás folytán elveszítheti a munkahelyét.
Újra szeretném azt elmondani, hogy igen, létezett és létezik a valóságban, hogy valaki méltányossági alapon igénybe vegye ezt az ellátást, akkor, ha a jogszabályok szerint, amit Béki Gabriella is felolvasott nekünk, speciális élethelyzetben van, és akadályoztatva van a szülő. Minimum ezt a két szempontot feloldja a törvényjavaslat, és minimum felhívja a figyelmet arra, igen, kommunikációs eszközökkel, tisztelt képviselőtársam, hogy van ilyen lehetőség, és ezt igénybe lehet venni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A liberális gondolkodók szeretik a választási lehetőséget, ezzel nincs semmiféle problémánk. Amiről beszélünk, az nem az, amire itt utalt Selmeczi Gabriella, mintha mi azzal támadnánk az előterjesztést, hogy bárkitől elvesz valamit, azért kellene itt nagy hangsúllyal leszögezni, hogy senkitől nem vesznek el semmit, pozitív elmozdulás, amit csinálnak.
(14.00)
Amit állítunk: lényegében nem pozitív elmozdulás, nem vesz el senkitől semmit, de nem is ad semmit. Azt gondolom, hogy olyan kérdésről beszélünk, ahol lehetne, javítani kellene a jelenlegi szabályozáson, hogy előrelépés lenne, ha például nagymamák számára úgy tennénk lehetővé a gyes igénybevételét, hogy párhuzamosan nem veszítik el a nyugdíjukat, amelyet hosszú éveken keresztül járulékfizetéssel megvásároltak maguknak. Azt gondolom, hogy erről lenne érdemes szakmai vitát folytatni ahelyett, hogy még Csáky András képviselőtársam is píáros fogásokkal vádol minket, hogy a televízió és a karzat nyilvánosságának beszélünk. Nem így van! Ez a javaslat szól píáros fogásokról! Itt a parlamentben, ha tényleg komolyan veszik a javaslatot, pont arról kellene beszélni, hogy meg tudjuk-e oldani, hogy a párhuzamos ellátásokat igénybe lehessen venni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsorában.)
ELNÖK: Köszönöm. Csak tájékoztatásul mondom, hogy öt képviselő vár még arra, hogy a tízperces felszólalását elmondja. Több kétperces felszólalás következik. Szabó Sándorné képviselő asszonynak adom meg a szót.
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Kedves Képviselőtársaim! Az előterjesztőtől, Selmeczi Gabriellától az előbb elhangzott egy szám. Azt mondta, hogy én kérdeztem a bizottsági ülésen, hogy hányan vannak gyeden. A bizottsági ülésen azt kérdeztem, adatokat kérnék az előterjesztőtől, mert úgy gondolom, hogy adatok birtokában kell lenni ahhoz, hogy ismerjük, hogy kikre vonatkozik, mi a helyzet most, milyen a választék, milyen lehetőség van most, hányan veszik igénybe, hányan vannak kisgyermekesek, egy és három év közötti gyermekesek, hányan veszik ezek közül igénybe a gyest, hányan vannak méltányossági gyesen, és hányan veszik igénybe a gyedet. Ezek közül képviselő asszony csak az utolsó és a legkönnyebben definiálható számot mondta, az 57 ezres számot. Ezt azért tartom nagyon érdekesnek, mert amikor nagy garral bevezették és meghirdették a gyedet, akkor 100-120 ezres igénybevevői körről beszéltek.
Én azt hiszem, itt erről szól a történet, s az alfája és ómegája ennek az, hogy akit nem érint, azt hiszi, hogy valami világrengető dolgot csinál a magát családbarátnak nevező kormány, de nem tekinti egyenrangúnak az élettársi kapcsolatokat, nem tekinti egyenrangúnak a kisgyerekeseket, olyanokat, akik, mint az előbb hallottuk, nem polgárok, mert takarítónők, bolti eladók, alacsony jövedelműek. Aki nem tudja igénybe venni az adókedvezményt, mondjuk egy három- vagy négygyermekes takarítónő és rokkantnyugdíjas nem tud igénybe venni - maximum egy gyermek után - egy adókedvezményt, akkor ez egy tiszta beszéd, s a választások előtt egy évvel ilyen parlamenti szövegeket kellene hallani, s nem a karzatnak, hanem a rádió- és tévénézőknek. Nem kell akkor semmi sikerpropagandát folytatni, a tények magukért beszélnek és önök ellenére.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, Fidesz.
TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én igazából nem értem, hogy ellenzéki képviselőtársaim miért reagálnak ilyen idegesen erre a törvényjavaslatra. (Keller László: Ezen nem csodálkozunk.) Ha visszagondolunk, s a Bokros-csomag szociálpolitikai elemét nézzük, amit fejszével csaptak szét, akkor meg tudom érteni, hogy ezt az aprómunkát, amivel a szociális hálót vissza kell állítani és amire a polgári kormány vállalkozott, nem szívelik el. Legyen, ez az önök véleménye, de ne tájékoztassák félre a közvéleményt olyan zavaros felszólalásokkal, mint amilyen Szabó Sándorné képviselőtársam felszólalása. Vagdalkozik kifejezésekkel, és nem tudja, hogy ha a parlament néhány száz, néhány tízezer embernek alanyi jogon, törvényi jogon előrelépést tud adni, akkor kötelessége megtenni. Ezért küldtek, ezért választottak bennünket ide, és nem azért, hogy önök a képviselt embereknek ne tudják ezt a lépést megtenni. Bizonyára önök nem tartanak fogadóórát, bizonyára önökhöz nem kopognak be idős emberek.
Keller képviselő úr jön ilyen kifejezéssel, hogy hetven év feletti nyugdíjasok kapnak kevés nyugdíjat. Nem! Én találkoztam 50 és 55 évesekkel, akiket az önök által alakított tsz-rendszer nyomorított meg, mert nem kaptak rendes fizetést, nem kaptak rendes nyugdíjjogosultsági időt, és ezeket kell most helyre tenni. Ez is egy lehetőség természetesen. A háló apró lyukú, sok munkával áll össze. Ez egy munka, kérem, hogy támogassák.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, Fidesz.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, az ellenzéki képviselők igyekeznek tényleg gondoskodni arról, hogy még véletlenül se higgye senki azt, hogy ez valamiféle világrengető javaslat. Mi ezt nem is állítottuk. Mi azt állítottuk, hogy egy nemzeti családpolitikai koncepció egyik kis eleme ez a javaslat, ami beleillik az egész koncepcióba. Én tudom, hogy nagyon nehéz olyan javaslatot előterjeszteni itt a Házban, aminek tudnának örülni a szocialista képviselők, de, hála istennek, nem ez a feladatunk.
Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Elgondolkodtak-e azon, hogy önmagában nagy jelentősége van annak, hogy mennyi pénzt fordítunk a családtámogatási rendszerre, hogyan adjuk azt, milyen formában adjuk oda azt a családoknak, de én legalább ilyen fontosnak érzem azt is, hogy az ország vezetői, a politikusok, a döntéshozók, a törvényalkotók hogyan beszélnek a családokról, és hogy beszélnek-e eleget arról, hogy mi a fontos nekik, mi a politikai prioritás? Elgondolkodtak-e önök azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy, hála istennek, pozitív elmozdulás van a gyermekvállalás és a házasságkötések területén? Nyilván egyfelől az, hogy elindult egy új alapokon nyugvó családtámogatási rendszer, de meggyőződésem, hogy az is oka lehet, hogy látják az emberek, a családban élő emberek, a családok, hogy ennek a kormánynak, ennek a politikai vezetésnek fontos a család és talán az úgynevezett jövőbe vetett hit, a remény, hogy bízunk a jövőben. Ezt szolgálja az is, hogy beszélünk is róla. S üzenjük a családoknak, hogy igen, a család fontos, a gyermekvállalás fontos, ezt támogatjuk a politika és a gazdaság minden eszközével.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Jó lenne, ha valóban a témáról vitatkoznánk, és a Ház tekintélyének megfelelően folytatnánk a vitát. Ne vagdalózzanak a kormánypárti képviselők olyan gondolatokkal, ami nem illet meg bennünket! Az ellenzéki képviselők eddig csupán arról szóltak, hogy a szegény családok legalább olyan értékesek a nemzetgazdaság számára, mint az úgynevezett gazdag családok, s azért inkább a szegények támogatása az állam feladata, mint a gazdagok támogatása.
Most már kínomban XIII. Leó pápa gondolatát vettem elő, aki 1891-ben szó szerint a következőket írja, és ezek után a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és a rádióhallgatók döntsék el, hogy kinek van igaza. A következőt írja: "Az egyének jogainak védelmében elsősorban az alsóbb osztályokra és a szegény sorsúakra kell tekintettel lenni. A gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, s így kevésbé szorulnak rá az állami védelemre. Míg a szegények tömegei, akik semmilyen saját eszközzel nem rendelkeznek érdekeik megvédésére, kizárólag az államra támaszkodhatnak." - írja XIII. Leó pápa.
Az egyház elsősorban azokért emeli fel szavát, akik önmaguk nem képesek érdekeiket, igényeiket kifejezni és megvalósítani. Én jól tudom, hogy a jelenlegi egyházi vezetők nem mindegyike szimpatizál velünk, ellenzéki képviselőkkel, pedig jó lenne nekik is XIII. Leó pápa gondolatait figyelembe venni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. A kétpercesek véget értek. Megadom a szót felszólalásra Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztők! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A kilencvenes évek második felében az 1995. és 1996. évi családellenes intézkedéseket követően népesedési katasztrófahelyzet alakult ki Magyarországon.
(14.10)
A már megszületett gyermekeiket bölcsődébe elhelyezni nem tudó, de a gyermekgondozási segély lehetőségétől is megfosztott családok tízezreinek kálváriája egyértelműen figyelmeztette, sőt fenyegette a fiatalokat a gyermekvállalás súlyos hátrányaival, tízezreket tántorított el a családalapítástól és a gyermekek vállalásától.
A hatalmon lévő, korábban, még a kampány során szociális biztonságot ígérő szocialista és szabad demokrata pártok immáron megváltoztathatatlan történelmi felelősségévé vált a nemzet felgyorsuló pusztulása. A családellenes és nemzetfogyasztó jogszabályi gépezet leállítása érdekében az elmúlt két és fél évben már sokat tett ez az Országgyűlés, és a most előterjesztett törvénytervezet is ezt a többségi szándékot tükrözi.
Az első jelentős döntést akkor hozta meg az Országgyűlés a kisgyermekes családok érdekében, amikor megszavazta a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 1999. évi XCVII. törvényt. A törvény ismét lehetővé tette a középosztály számára a korábban tőlük megvont gyermekgondozási segély igénybevételét. E lehetőséggel azonban nagyon sok fiatal anya nem él, mert attól tart - sajnos, igen sok esetben megalapozottan -, hogy a segélyezési idő letelte után már nem mehet vissza a volt munkahelyére vagy a volt munkakörébe.
Ezzel egyidejűleg viszont egyre több olyan nő kénytelen tovább dolgozni a megnövelt nyugdíjkorhatár miatt, akik korábban segíthettek volna leányaikon, menyeiken mint nyugdíjas nagyszülők. Figyelembe véve azt a tényt is, hogy ez a nyugdíj előtt álló női korosztály sem lehet biztos munkahelye megtartásában, szinte kézenfekvő számukra annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy immáron a jogszabályok adta lehetőségeket is kihasználva neveljék unokáikat, ugyanúgy, ahogy azt a nyugdíjkorhatár felemelése előtt tették volna. Legyen a nagyszülők gyermeknevelő tevékenysége is ugyanolyan hasznos, és nyugdíjjogosultságot megalapozó szolgálati éveket szerző tevékenység, mint a fiatal anyák segélyezési időszaka! A három képviselő törvényjavaslata létező társadalmi igényeket kíván a családgondozás szolgálatába állítani egy történelmileg nagyon megfelelő pillanatban.
Felmerülhet az a kérdés is, hogy miért érné meg a nyugdíjas nagyszülőknek gyermekgondozási segélyt igénybe venni - ezt sokan tárgyalták már -, hiszen ez idő alatt szünetelne a nyugdíjuk folyósítása. Nos, a nyugdíjasok, és közöttük is elsősorban a nők jelentős hányada - hozzávetőleg egyharmada - nem öregségi nyugdíjban részesül, hanem özvegyi nyugdíjat, rokkantsági nyugdíjat vagy valamilyen címen járadékot kap. Ők anyagilag is jobban járnak, hiszen a gyermekgondozási segélyük összege magasabb lenne, mint a jelenlegi nyugdíjuk. Azoknak a saját jogú öregségi nyugdíjasoknak is távlatilag javulna a helyzete, akik nyugdíja a jelenlegi nyugdíjminimumhoz közel áll, és a gyermekgondozási segély idejének letelte után - hivatkozva több szolgálati évre - új nyugdíj-megállapítást kérhetnek.
Nem hagyhatjuk ki azokat a nagyszülőket sem a felsorolásból, akik jelenleg nem foglalkoztatottak, és számukra értelmes jövedelemszerző és nyugdíjalapot is biztosító lehetőség lesz a gyermekgondozási segély.
Hadd említsem meg e törvényjavaslatnak egy további pozitívumát, amelyre a bizottsági ülésen a MIÉP hívta fel elsőként a figyelmet: a generációk egymásra utaltságának a gyakorlati megvalósítását. Az előző kormány, a kommunista évtizedek hagyományait követve, gyakran egymásnak ugrasztotta a korosztályokat; a fiatal családosok és a nyugdíjban lévők között mesterségesen növelte az érdekellentéteket, és gyakran hangsúlyozta azt, hogy a családtámogatási rendszert csak a nyugdíjak rovására tudná változatlan formában fenntartani - vagy viszont.
A korábbi kormánypártok a generációk közötti feszültségkeltés eszközeivel ma is próbálnak szavazatokat szerezni. Gondoljunk csak azokra a közelmúltban megtartott rendezvényekre, amelyeken a 40-50 éves korosztályok problémáit állították szembe az elhelyezkedési gondokkal küzdő fiatalok érdekeivel.
Nos, egy egészséges és ép lelkű társadalomban nem lehet egymásnak ugrasztani a fiatal, a középkorú és az idősebb nemzedéket, hiszen mindegyik nemzedék csak összefogás révén boldogulhat zavartalanul. Ennek az összefogásnak, nagyszülőknek az unokák nevelésébe történő bevonásának jó példája ez a törvényjavaslat.
A törvényjavaslat a nagyszülők lehetőségeit és szerepét úgy kívánja megnövelni a gyermekek nevelésében, hogy ezáltal ne csorbuljon, ne csökkenjen a szülők családban betöltött szerepe. Nem fordulhat tehát elő az a gyakorlat, hogy a Budapesten élő szülők a tőlük több száz kilométerre lakó nagymamára bízzák gyermeküket, mert ez a szülői szerepük feladását jelentené. A törvényjavaslatnak nem célja a gyermekek szűkebb családi környezetből való kiemelése, de hangsúlyozzuk, ez a mondat a törvényjavaslatban - véleményem szerint - pontatlan, kijátszható, és ezért egyértelműsíteni kellene. A már beküldött módosító indítványunknak ez a célja.
Hadd szóljak végezetül arról, hogy a törvényjavaslat egyértelműen úgy intézkedik, miszerint: "A szülőnek, a nagyszülőnek és a gyámnak nem jár gyermekgondozási támogatás a három hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodásának az időtartamára." Egyetértek ezzel a törvényszakasszal, de hiányérzetem is támadt.
Miért volt lehetséges az, hogy egy megtörtént gyilkosság miatti valószínűsíthető felelősségre vonás elől külföldre távozó, az országunkat minden létező fórumon gyalázó zámolyi romák távozásuk után még fél évvel is súlyos százezreket vehettek fel családi támogatás címén? Ha a gyermekgondozási segély folyósítását beszüntetik háromhavi külföldi kinntartózkodás után - amit, ismételten hangsúlyozom, helyeslek -, akkor más segélyeket miért folyósítanak ezt kétszeresen is meghaladó külföldi kinntartózkodás esetén? Felhívom az illetékes tárca figyelmét erre a méltánytalanságra, és kérem ennek a helyzetnek a gyors orvoslását is, például törvénymódosítás révén.
Utolsó mondatom előtt engedjék meg, hogy Béki Gabriella két kifejezését idézzem: ez a törvényjavaslat súlytalan, ez egy "mintha" törvényjavaslat. (Béki Gabriella bólogat.) Az az érzésem, hogy sokakban fölmerült a magzatvédelmi törvény vitája, és az abban elfoglalt szabad demokrata és szocialista álláspont. Azokról a magzatokról volt szó, akik - mert számomra akik - még csak "mintha" gyermekek, szinte súlytalanok, hiszen összevetve egy megszületett gyermek súlyával, súlyuk lényegtelen. Csak nekünk jelentett súlyos problémát évtizedeken keresztül annak a hatmillió magzatnak az elvesztése, akik pótlásáról, újra felneveléséről is szól ez a törvénytervezet.
Még egy szót: az az érzésem, hogy ezek a hozzászólók életükben komoly fizikai munkát nem végeztek, de favágásban biztos nem vettek részt. Próbálják meg egyszer, hogy egy olyan embernyi átmérőjű fatörzs széthasításában mit jelent egy ék, amely a fatörzshöz képest szinte súlytalan! Meg fogják látni: a fatörzs szét fog hasadni.
Őszintén remélem, hogy ez a törvényjavaslat - a parlament többségével és a kormány családpolitikájával együtt - az előző évtizedek elviselhetetlenül vastag és fölösleges nemzetpusztító politikáját szét fogja hasítani.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, MSZP.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót. A most elhangzott felszólalás késztetett arra, hogy hozzászóljak. Picit sajnálom kormánypárti képviselőtársaimat; itt megpróbálnak egy jelenleg létező törvényjavaslatot úgy eladni, mintha a Fidesz csodálatos családpolitikájának része lenne, és valami újat találtak volna ki.
Akkor lett volna új dolog, ha e törvényjavaslatban azt a dolgot meg lehetett volna oldani, hogy a két ellátást - vagyis a nyugdíjat és a gyest - együtt lehessen folyósítani.
(14.20)
Akkor igazán előremutató lett volna a dolog, így mindenféle áldemográfiai érvekkel és mindenféle ékverésekkel próbálkoznak meggyőzni minket azzal, hogy nekik van igazuk.
Ha Csáky képviselőtársam, aki Józan Pétert idézte, végigidézte volna ezt a tanulmányt, akkor azt is el kellett volna mondani, hogy ezek az intézkedések lényegesen a demográfiai helyzetet nem befolyásolják, rövid távon különösen nem, csak hosszú távon. Két oldala van a dolognak: meg kell állítani a halandóságot, és meg kell növelni a születések számát. Azt ön is tudja ebből a tanulmányból, hogy a születések száma a jelenlegi korösszetétel miatt és a termékenységi ráta miatt nem növelhető, tehát ezek csak ál-, előrángatott okoskodások, és demográfiai magyarázatát próbálják adni ennek a kikényszerített törvényjavaslatnak.
Hogy hova verjük az éket, és miért verjük az éket, Erkel képviselőtársam, azt hiszem, ön a józan ész és a racionalitás közé verte le most ezzel a hozzászólásával.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Koltai Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.
KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem elégszer mondtuk el, hadd mondjam el még egyszer, hogy a méltányosságból igénybe vehető gyes a nagyszülők részére speciális élethelyzeteket... (Béki Gabriella: De ez is!) Képviselőtársnőm! Csak akkor adták meg, ha speciális élethelyzet állt elő. Pont ezért van az, hogy a legtöbb nagyszülő, aki ma igénybe veszi a gyest méltányosságból, azért neveli a gyermeket, az unokáját a szülő helyett, mert szétestek a családok, vagy például hónapokon át tartó kórházi kezelésre szorul az anya. Ne keverjük már össze a kettőt! Ne keverjük már össze ezt a törvényjavaslatot egy speciális élethelyezettel, mert ez nem arról szól!
Azt is elmondtuk már itt számtalanszor, és szomorú, hogy megint el kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat nem arra szolgál, hogy megoldja a munkanélküliséget, hogy megoldja ezt vagy azt, vagy amazt a helyzetet, ez egy lehetőséget biztosít. És ha csak ötven család él vele, ha csak száz család él vele, vagy ha ezer család él vele, már akkor segítettünk ezeken a családokon. Nagyon szomorúnak tartom azt, amikor egy képviselőtársnőm feláll, és azt mondja például a gyedről, hogy csak 57 ezer ember vette igénybe ebben az országban. Könyörgöm, ha csak egy ember veszi igénybe, az nem számít? Az nem számít a kormánynak, nem számít a politikusoknak? Nem számít a társadalomnak? Ezt nevezik demagógiának. (Taps a Fidesz soraiból. - Erkel Tibor tapsol.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, MSZP.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, képviselő úr. Meg szeretném fordítani, amit most Koltai képviselőtársam mondott. Amikor a dajkaterhességről vitatkoztunk, és mi azt mondtuk, ha csak egy gyerek születhetne meg ezzel a módszerrel, akkor az nagyon fontos lenne, önök akkor azt mondták, hogy az demagógia. Válasszunk, hogy mikor az és mikor nem!
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
ELNÖK: Szintén két percre kért szót Csáky András képviselő úr, MDF.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Nagyívű párhuzam a dajkaterhesség idecitálása, és úgy gondolom, hogy nem a témához tartozik. (Bauer Tamás: Az is gyerek, nem? - Béki Gabriella: Miért?) Nem a témához tartozik, mert gondolom, abban megegyezünk Schvarcz képviselő úrral, hogy az egy sokkal komplexebb probléma, és azt akkor körbejártuk.
Úgy gondolom, hogy való igaz, amit Schvarcz képviselő úr mondott, az általam is idézett Józan Péter-tanulmány következtetései között szerepel ilyen megállapítás, amit ön idézett, azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy ez a lépés nem egy pozitív lépés, sőt a végén már szerintem ott fogunk kilyukadni, hogy megpróbálják bebizonyítani, emiatt kevesebb gyerek fog születni, ez enyhén túlzás. Nyilvánvaló, ilyen a politika, ilyen a parlamenti demokrácia, önök abszolút annullálni próbálják ezt a javaslatot. Erre minden lehetőségük megvan, időnk van, szavazás lesz a kérdésről, az illető el fogja dönteni, hogy azokat a reményeket, amelyeket az előterjesztők ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban megfogalmaztak, megvalósulnak-e vagy sem, és akkor majd visszatérhetünk. De egy biztos, hogy ez egy pozitív lépés a családtámogatási rendszerben.
Azt is mondtuk, hogy nem egy nagy horderejű kérdés, ezt bevallottuk, de egy olyan bővítési lehetőség, amely - csak ismételni tudom -, ha csak egy gyermek megszületését eredményezi, akkor már megérte, hogy itt dolgozunk ma. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Kérem mindkét felet, hogy valóban a családok támogatásáról szóló törvényjavaslatra próbáljanak koncentrálni. Két percre megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak.
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném folytatni, hogy ennek az egész dolognak, aminek itt a vitája folyik, azt hiszem, sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja. A dajkaterhesség valóban összefügg ezzel, mert ha itt most gyerekekről beszélünk, és a megszületendő gyerekekről beszélünk, és gyerek és gyerek között nem teszünk különbséget, akkor minden gyerek számít. Számít az, aki így születhet meg, számít az, aki a lombikprogramban születhet meg, számít minden gyerek, és nem szabad születésétől kezdve, ab ovo anyagiak miatt különbséget tenni köztük.
Mi nem annulláljuk, nem negligáljuk és nem degradáljuk ezt a törvényjavaslatot, pusztán azt szeretnénk elmondani, hogy ez egy jelenleg meglévő lehetőség, kár volt ezt egy nagy píárhabbal és garral leönteni és felfújni, mint a családtámogatás rendszerének egy új, nagy vagy kis építőkövét. Ez egy jelenleg meglévő lehetőség, ezt önök ki akarják szélesíteni. Azt mondom, inkább az irányába menjünk el, hogy az együttfolyósítás irányába mit lehetne tenni, akár kis lépésekkel is, mert az valóban egy pozitív lépés lenne, az valóban sokkal többet jelentene, és akkor azt mondanánk, igen, ez mutatja az önök szándékát, és nemcsak beszélünk róla, nemcsak píárfogás és nemcsak leöntöttük valami szép píármaszlaggal, hanem valóban tettünk is valamit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Normál felszólalások következnek. Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy az elmúlt másfél órában úgy is érezhettük magunkat, mint egy családpolitikai vitanapon, mert lényegében mindenről szó esett itt egy egyébként szűk sávot érintő törvényjavaslat kapcsán, olyasmiről is, aminek köszönő viszonya sincs a tervezethez, mert szó volt itt öregedésről, demográfiai krízisről, Bokros-csomagról. (Erkel Tibor: Ez mind idetartozik!)
Azt gondolom, hogy önmagában ez a vita, ha majd kormánypárti képviselőtársaim is visszaolvassák a szövegét, fogja azt bizonyítani, hogy nem nagyon volt túl sok mondanivaló és sok indokolnivaló ezen a javaslaton, és ha egy szűk szakmai tartalomhoz ragaszkodtunk volna, akkor valószínűleg kevésbé dagályos hozzászólások hangzanak el, és talán nem annyira konfrontatív ez a vita, de azt gondolom, ez a parlament természete. Szeretném én is megjegyezni, hogy nem az ellenzék kezdte el ezt a típusú kommunikációt itt ma a déli órákban, hanem az előterjesztő volt az, aki lényegében egy nagyívű családpolitikai koncepció és dicshimnuszsorozat keretei között próbálta az egyébként méltányolható javaslatot előterjeszteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Sándorné, mások már mondták, hogy ennek a törvényjavaslatnak nagyobb a füstje, mint a lángja, én azt gondolom, hogy egy bolhából is sikerült ma délután elefántot csinálni. Igenis ez a vita bizonyítja, hogy ez a javaslat része a sikerpropagandának. Az átkosban az ilyet úgy nevezeték, hogy közérzetjavító intézkedés. Én azt gondolom tehát, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a hatályos rendelkezések szerint méltányossági alapon igénybe vehető gyermekgondozási segély is megoldja a nagyszülők gondját. Én inkább azt gondolom, hogy ebben a javaslatban van számos olyan elem, amely nem biztos, hogy a valóságos élethelyzettel kapcsolatos, könnyen teljesíthető feltételeket tartalmazza. Nem ismétlem meg, képviselőtársaim már utaltak itt egy-két, a gyámhatóság által majd ellenőrizendő feltételre.
Én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy téved az a retorika, amely azt mondja, hogy a családtámogatások már tulajdonképpen tökéletesek, és ilyen kis apró finomítások szükségesek csupán.
(14.30)
Azokhoz csatlakozom, akik azt mondják, hogy az lenne az érdemi előrelépés, ha a gyes összege lehetne jóval magasabb, hiszen idén már ott tartunk, hogy a gyermekgondozási segély összege a megnövekedett minimálbér felét sem éri el. Azt gondolom, az előterjesztés akkor lenne valóban nagyon sok család élethelyzetén, -körülményein javító előterjesztés, ha a kormány a rendelkezésre álló források nagy részét nem olyan adókedvezményekre költené, amelyek a családok jelentős része, egyharmada számára nem, vagy csak részben vehetők igénybe.
Azt gondolom, akkor tudnánk érdemben előrejutni, ha, mondjuk, az előterjesztők méltányolnának olyan szempontokat, hogy ha már hozzányúlunk a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényhez, éljünk a lehetőséggel, egy újabb módosítással, hogy, mondjuk, a gyes összegét emeljük fel a minimálbér 80 százalékára. Vagy valóban vizsgáljuk meg azt, hogy a gyest igénybe vevő nyugdíjasnak a meghatározott feltételrendszerben ne kelljen a nyugdíjáról lemondania, hiszen jelenleg, mint tudjuk jól, az a helyzet, hogy a gyest igénybe vevő nagyszülő nem kaphat nyugdíjat. Aki nyugdíjat vagy más rendszeres pénzellátást kap, viszont nem jogosult gyesre. Azt gondolom, nagyon pontosan tudni kell, hogy ez a javaslat lényegében a nyugdíjazás előtt álló nagyszülők - közülük is a tartósan munkanélküli nagyszülők - számára jelenthet esélyt. Nem azt mondom, hogy ez nem méltányolható szempont, de az én felfogásom szerint lényegében a jelenlegi rendszer is ki tudja, vagy ki tudná ezeket az igényeket elégíteni.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, a törvényjavaslat kodifikációs szempontból nem kifogásolható. Szeretném felhívni a figyelmet ennek a javaslatnak egy pozitív, de az alapkérdéshez nem kapcsolódó elemére: a javaslat 3. §-a egy valóban orvoslásra váró kérdést rendez, ezt az érdekképviseleti szervek is szorgalmazzák. Lényegében tehát arról van szó, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő szülők, ha a gyermeket intézeti képzésre utalják, ne kerüljenek hátrányos helyzetbe - ezt valóban indokolt volt rendezni. Ez ugyan nem kapcsolódik közvetlenül a fő kérdéshez, de azt hiszem, tényleg olyan ügy, amely egy rövid, pozitív mondatot feltétlenül megérdemel, tisztelt képviselőtársaim.
Sok minden elhangzott, nem szeretném ezeket ismételni. Csak arra hívom fel képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a törvényjavaslat a családok széles köre problémáinak a megoldására nem alkalmas. Ezt a törvényjavaslatnak és az előterjesztőknek nyíltan kell vállalniuk. Az most más kérdés, hogy az elmúlt 2-2,5 óra egy hőlégballonként jelent meg a számunkra, talán a rádióhallgatók számára is. Úgy gondolom, szerényebben kellene ezt tálalni, nem szabad ezt a kérdést túlhangsúlyozni, különben tényleg úgy járunk vele, mint az a bizonyos mesebeli király, akinek az egyszeri lány hozott is valamit, meg nem is, hiszen a tálcáról felemelve a fedőt, mint tudjuk, a galambok elszálltak.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Szeretném ott folytatni, ahol ellenzéki képviselőtársaim abbahagyták, hogy ha a családok támogatásáról szóló törvényjavaslathoz hozzányúlunk, azt komplexebben kellene megvalósítani.
Mindenki, a kormánypártiak és mi is egyetértünk azzal, hogy a gyermekes családokat támogatni kell, de azt is figyelembe kell venni, hogy mit értünk családon. S ha ezt figyelembe vesszük, akkor nyilvánvalóan azt válaszolhatjuk, hogy a család egymással vérségi kapcsolatban álló egyének összessége, a háztartás pedig gazdasági kapcsolatban álló egyének összessége. Ha a család egymással vérségi kapcsolatban álló egyének összessége, akkor nemcsak a gyermek és a szülő tartozik a család körébe, hanem a nagyszülők is, és azok a szegény nyugdíjasok, akik egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Valamennyien jól tudjuk - a mai napon már több napilapban megjelent -, hogy a januári statisztikai adatok igazolják: mintegy árrobbanás következett be az alapvető élelmiszerekben, és ez az árrobbanás sajnos tovább nő. Ha igaz az, márpedig igaz az, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők elsősorban alapvető élelmiszert vesznek, nem pedig iparcikkeket, akkor ezt jobban figyelembe kellene venni.
Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy a családok támogatása kapcsán a nyugdíjas nagyszülők helyzetét is mérlegelni kellene. Ilyen szempontból örülök annak, hogy ez most került napirendre, mert az elmúlt tíz évben talán még soha nem kiabált annyira a gazdasági statisztika a nehéz helyzetben lévő, alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetének a javítása érdekében.
Az elmúlt 40 évben a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok és az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság igen sok alacsony nyugdíjjal rendelkező számára biztosították a méltányossági nyugdíjemelést. 1997-ben 86 ezer, '98-ban 70 ezer nyugdíjas részesült ezen a jogcímen nyugdíjemelésben. A 2001. és a 2002. évi költségvetési törvényben már nem szerepel a méltányossági nyugdíjemelés forrása, és ez nyilvánvalóan igen nehéz helyzetbe hozza az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket.
Amíg 1999-ben az élelmiszer-árufőcsoport árszínvonal-növekedése elmaradt az átlagos árszínvonal-emelkedéstől, addig az elmúlt év végén és ezen év elején, mint már említettem, ezen árufőcsoport, és különösen az alapvető élelmiszerek árszínvonal-emelkedése jelentősen meghaladta a ruházati- és a vegyesiparcikk-árufőcsoport áremelkedését. Azt hiszem, ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt évben a mezőgazdasági termelői árak 22,2 százalékkal emelkedtek, akkor további ilyen feszültség alakulhat ki az élelmiszeráruk piacán. Ezért mondom én, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy lett volna jó összeállítani, hogy a gyermekek megsegítése mellett az alacsony, kevés nyugdíjjal rendelkezők helyzetén is javítson az előterjesztő.
A családok támogatásáról szóló, most benyújtott törvénymódosítás megállapítja, hogy a gyermekvállalás egyik akadálya lehet a munkahelyi karrier féltése, vagy a munkahely elvesztésének a félelme. Ez valóban igaz, helyénvaló megállapítás. Ezt a megállapítást azonban ki kell egészíteni több mindennel. Már hosszú évtizedek óta foglalkozom szociológiai felmérésekkel, és az elmúlt évben Hajdúszoboszlón 17 és 18 évesek körében végeztem felmérést arra vonatkozóan, hogy a 17-18 évesek a gyermekvállalásban mit tartanak elsősorban fontosnak. Skálarendszerű, zárt kérdésben végeztem el ezt a felmérést, és a megkérdezettek elsőnek rangsorolták a gyermekszeretetet, másodiknak a saját tulajdonú lakást, harmadiknak a munkahelyi biztonságot - és ez itt kapcsolatban van az előterjesztéssel -, vagyis a munkahely elvesztésének fenyegetettségét. A válaszolók negyedik helyen említették meg a magas jövedelmet, és érdekes módon ezután említették meg a nagyszülői segítséget.
(14.40)
Tehát hatodik helyen rangsorolták a megkérdezettek a nagyszülők segítségét a gyermeknevelés szempontjából. Én ennek ellenére fontosnak tartom ezt a segítséget, hiszen az unokák nevelésében részt vevő nagyszülőket gyermekgondozásban valóban célszerű részesíteni, csak a mód és a kiterjedtség köre tekintetében lehetnek viták.
Még egyszer szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a jövőben a Fidesz-kormány, amikor a családokról szól, jobban vegye figyelembe nemcsak a gyermekek és a szülők helyzetét, hanem az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetét is, hiszen ezzel közvetlenül a gyermekeket is segítik. A magyar családok helyzetét jól ismerők tudják azt, hogy sokszor a nagyszülő a nélkülözést is vállalva, az utolsó fillérét is odaadja unokájának; és ezt szerencsére megtapasztalhatjuk nemcsak vidéken, hanem Budapesten is. Ezért én ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban azt tartom a legnagyobb hibának, hogy csak egy kis szeletét nyújtotta be az előterjesztő a családok megsegítésének. Jó lenne, ha a családok egészére, azokra is gondoltak volna az előterjesztésnél, akik vérségi kapcsolatban vannak egymással, és ez a nagyszülőket, a nehéz helyzetben lévő nyugdíjasokat is érinti.
Egyik oldalról megvan ez a lépés, másik oldalról megkapják a nyugdíjasok az idén a 10,3 százalékos nyugdíjemelést, amikor mindegyikőnk jól tudja, aki a szakma ismerője, hogy jóval nagyobb lesz sajnos az infláció, mint amit a kormány gondolt, és a legszomorúbb az, hogy elsősorban a nyugdíjasok fogyasztási kosarával összefüggő áruféleségek, szolgáltatások, gyógyszerek s a többi területén lesz nagyobb az árszínvonal-emelkedés, tehát ott kellene törvénymódosítási javaslatot benyújtani, ahol ég a ház - márpedig az alacsonynyugdíjasok vonatkozásában, higgyék el, képviselőtársaim, ég a ház!
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Koltai Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz.
KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-frakció álláspontja szerint az előttünk fekvő T/3534. számú törvényjavaslat ismét egy újabb lépés a családtámogatási rendszer teljes kiépítése felé. Egy olyan új színt jelent a családtámogatásokban, amit két év óta a koalíciós kormány most már következetesen folytat.
Az elmúlt két évben lépésről lépésre próbáltuk megvalósítani azt, amit a kormányprogramba belefoglaltunk, nevezetesen nemcsak ténylegesen, hanem üzenetértékűen is azt, hogy ennek a kormánynak a családok nagyon fontosak. Ennek egy újabb lépése ez a törvényjavaslat. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat - mint ahogy már elmondtam, és nagyon sokszor elhangzott az ellenzéki képviselőtársaim szájából is - nem ad mindenre gyógyírt. Nem is arra szolgál.
Ez a társadalom egy szegmensét próbálja segíteni, ennek a szegmensnek próbál segítséget, illetve lehetőséget nyújtani arra, hogy a gyermek családban nevelkedjen. Hiszen tudjuk azt, hogy országos szinten 26 ezer a bölcsődei férőhelyek száma. Ez a szám azt mutatja, hogy a családok, a fiatal családok elég tetemes része a gyermeket beadja bölcsődébe. 107 százalékos kihasználtsággal működnek a bölcsődék. Mi azt szeretnénk - elismerve azt, hogy ezekben a bölcsődékben nagyon magas szakmai színvonalon folyik a munka -, hogy ezeknek a gyermekeknek a nagy része családban nevelkedhessen. Erre ad lehetőséget ez a törvényjavaslat.
Arra ad még lehetőséget ez a törvényjavaslat - ami nem elhanyagolható része -, hogy azok a még aktív korú nagyszülők, akik ötvenévesek elmúltak, és sajnos saját hibájukon kívül kikerültek a munka világából - és azt mindannyian jól tudjuk, hogy ötvenéves kor után visszakerülni bizony nagyon szomorú, nagyon elkeserítő tapasztalatokat hoz maga után -, megpróbáljuk megadni azt a lehetőséget, hogy ne érezzék magukat otthon elkeseredettnek, ne érezzék magukat haszontalannak, nevelhessék az unokájukat, ezért bizonyos összeget kapjanak.
Egyikünk sem állította itt a teremben ez alatt a két óra alatt, hogy ez a gyesösszeg mindenre megoldást jelent. Egyikünk sem állította azt ebben a teremben, hogy ez az összeg mindenre megoldást fog jelenteni. Nem erről van szó! Arról van szó, hogy erősíteni tudjuk a generációk közti összefogást. Arról van szó, hogy azok a nagymamák vagy azok a nagypapák, aki eddig nem jutottak ilyen lehetőséghez, igénybe tudják ezt venni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott itt az is - és most én szerencsés helyzetben vagyok, mert most beszélhetek -, hogy karrierféltés. Elhangzott egy ellenzéki képviselőtársam szájából, hogy a Fidesz-kormány, illetve a koalíciós kormány ezt a javaslatot is arra akarja felhasználni, hogy a polgári középosztályt erősítse. Könyörgök, a karriert nem pejoratív értelemben használtuk! A karriert az előterjesztők sem pejoratív értelemben használták. Egy munkahelyet félteni nemcsak abban az esetben lehet, hogyha ez a munkahely egy vezető munkahely. Munkahelyet félteni bizony abban az esetben is lehet, ha fizikai munkáról van szó. Ebben a mai világban ez egy teljesen természetes dolog, teljesen érthető dolog. És az is teljesen érthető dolog, hogyha ez a kormány, ez a kormánykoalíció ezt próbálja megoldani.
Nem mindegy, hogy több gyerek születik vagy nem születik több gyerek! Nem mindegy, hogyha azért születik több gyermek ebben az országban, mert a szülők úgy érzik, hogy ha az a gyermek megszületik, akkor a nagyszülők át tudják vállalni annak a nevelését. Nem véletlen, hogy a törvényjavaslat arról szól, hogy a nagyszülők csak a gyermek egyéves kora után vehetik igénybe a gyest. Nem véletlen, hogy a törvényjavaslat arról szól, hogy a nagyszülőknek a szülők háztartásában kell vigyázni a gyermekre és ott kell nevelni. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Miért?) Ott kell vigyázni és ott kell nevelni. Kvázi úgy működik, mint egy nappali bölcsődei elhelyezés, csak a gyermek családban marad. Ez sem mindegy!
Ha a szociológiánál tartunk, bizony nagyon sok szociológiai felmérés azt mutatja, hogy az a gyermek, amelyik hároméves koráig családban nevelkedik, sokkal könnyebben tud közösségbe beilleszkedni, szociológiailag sokkal jobban fog ragaszkodni a családjához, és sokkal erősebb az anya, vagy ha a nagyszülő neveli, az anya, a nagymama vagy a nagyszülő és a gyermek közti összetartás. Azt hiszem, ez egyikünk számára sem mindegy! Sőt ki merem mondani, nem lehet mindegy, hogy milyen gyermekeket nevelnek a családok, mert a gyermekek - és remélem, hogy nemcsak a kormánykoalíció számára, hanem mindenki számára - a jövő zálogát jelentik ennek a társadalomnak.
Mi úgy gondoljuk és úgy hisszük, hogy ezzel a törvényjavaslattal egy újabb lépést tudtunk afelé tenni, hogy igenis ösztönözzük, és ki merem mondani ezt a szót, ösztönözzük a családokat arra, hogy szüljenek gyermeket. Erről szól ez az egész! Megint elmondom, ne gondolják azt az ellenzéki képviselőtársaim, hogy ez a javaslat arról szól, hogy mi feltaláltuk a bölcsek kövét, és ezzel a javaslattal mi mindent meg akarunk oldani. Igenis szeretnénk megoldani a nyugdíjasok helyzetét, szeretnénk mi is azt, hogy a nyugdíjasok több pénzt kapjanak - de ez nem erről szól! Nem erről szólt ez a egész, könyörgök, maradjunk mindig abban a mederben, amiről a javaslat szól! A javaslat adni próbál és segíteni próbál; nem rekeszt ki és nem vesz el senkitől. Ez egy pozitív javaslat.
Én tudom, hogy a politika arról szól és egy parlamenti vitanap arról szól, hogy a kormány benyújt egy törvényjavaslatot, az ellenzék pedig megtámadja azt. De számomra érthetetlen, hogy ezen törvényjavaslat kapcsán mi az, ami támadható. Én megmondom őszintén, hogy a vita során azt éreztem és úgy éreztem az ellenzéki képviselőtársaim részéről, hogy egy teljesen szóbeli és megfogalmazásbeli problémákba mentünk bele.
(14.50)
Én azt éreztem, hogy azért támadják, mert nem támadható - ez egy érdekes paradoxon. (Dr. Vojnik Mária közbeszólása.) Ez az érzésem, hogy nem támadható! Mit lehet ezen támadni, tisztelt képviselőtársaim? (Béki Gabriella: Semmit!) Azt, hogy adunk valamit? Azt, hogy próbálunk segíteni valamin? Ez támadhatatlan, és azt hiszem, hogy önök ezért szomorúak. (Béki Gabriella: Ez semmi!) Mert nem lehet belekötni! Nem lehet belekötni! (Dr. Csáky András közbeszólására:) Így van, ahogy a képviselőtársam mondja. Sajnos nem lehet belekötni, csak önök szerint. Mi ennek örülünk.
Elhangzott az is vádként az önök részéről, hogy ez sikerpropaganda. Igenis vállaljuk, de egy sikerpropaganda csak akkor lesz siker, ha igénybe tudják venni. Elhangzott az is az önök részéről, hogy súlytalan ez a törvényjavaslat. Nagyon remélem, hogy amikor ez a törvény hatályba lép és igénybe fogják venni a családok, kiderül, ők hogyan látják, súlytalan az ő számukra vagy nem súlytalan az ő számukra, jelentett-e segítséget nekik vagy nem jelentett. Képviselőtársaim, a szavak is nagyon súlyos dolgok, és meg kell gondolnunk, hogy mit mondunk! Mert nem mindegy! Elmondtam itt az előbb: ha egy családon segítettünk, neki az is segítséget jelent. Ha 57 ezer ember van gyeden, 57 ezer ember veszi igénybe a gyedet, ez az 57 ezer bizony elég komoly szám!
Hadd válaszoljak ezzel kapcsolatban: soha nem mondtuk azt, hogy 120 ezer család fogja igénybe venni a gyedet, mindig arról szólt a dolog, hogy 30 és 50 ezer közötti számra gondoltunk. Ez még túl is lépte azt, mert 57 ezer igénybe vevője van a gyednek. (Béki Gabriella: El kell olvasni a dokumentumokat!) Én nagyon remélem... (Szabó Sándorné: Mi megőrizzük a dokumentumokat!) Én nagyon remélem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a törvénnyel, ha életbe lép - és remélhetőleg életbe lép -, bizony fognak tudni élni annyian, akiknek erre szükségük van. Mert ez a törvényjavaslat célja: hogy akinek szüksége van rá, az igénybe tudja venni. Nagyon remélem, hogy legalábbis a törvényjavaslat szavazásáig ellenzéki képviselőtársaim is be fogják látni ezt, és támogatni fogják ezt a javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Újabb kétperceshullám következik. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Itt nincs vita köztünk abból a szempontból, hogy a gyermekek megsegítése érdekében mindent meg kell tenni. A vita azonban ott van, hogy hogyan - ez az egyik kérdés. A másik pedig az, hogy a törvényalkotás ábécéjének kellene tartani azt, hogy olyan módosító javaslatokat kellene benyújtani, amelyek elsősorban a nagyobb társadalmi vagy gazdasági feszültségek megoldását szolgálják.
A nagyobb társadalmi és gazdasági feszültségek, mint ahogy az előbb szóltam erről, inkább a nyugdíjasok körében mutatkoznak. Nem is kellett volna talán önöknek ezzel kapcsolatban módosító javaslatot benyújtani most, csak azt kellett volna a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak tenni a 2001. és 2002. évi költségvetési vita tárgyalásakor és megszavazásakor, hogy ne vegyék ki legalább a méltányossági nyugdíjemelést a törvényből, ne hozzák lehetetlen helyzetbe azokat az igen alacsony nyugdíjjal rendelkezőket, akik valóban egyik a napról a másikra élnek. Nyugodtan elmondhatom, múltkor Sáránd községben bementem a gyógyszertárba, ahol annak vezetője megmutatta, hogy egy füzetben írja fel azoknak a nevét, akik rendszeresen hitelben vásárolnak gyógyszert, és majd a nyugdíj kifizetésekor egyenlítik ki számlájukat. Ezek a társadalmi feszültségek jóval nagyobbak, mint amit önök ebben a módosító javaslatban megfogalmaznak. Ha a választókörzeteket járják, maguk is valószínűleg találkoznak ilyennel.
Tehát nincs vita köztünk a gyermekek jövőjét, a gyermekekről való gondoskodást illetően, csak a fontosabb kérdéseket kellene először megoldani a törvényalkotásban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP.
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Megoldja-e ez a törvénymódosítási javaslat azt a problémát, hogy kevés gyerek születik? Azt tudjuk mondani, mert önök is ezzel egyet tudnak érteni, hogy érdemben nem. Meg tudja-e változtatni azt a demográfiai állapotot, krízishelyzetet, amiben ma Magyarország van? Azt tudjuk mondani, hogy nem. Meg tudja-e változtatni a családok gyermekvállalási lehetőségét ez a felkínált megoldás? Azt tudjuk mondani, hogy nem. Megoldja-e ez a törvénymódosítási javaslat a negyven év fölötti, a munka világából kikerült nők foglalkoztatását? Azt tudjuk mondani, hogy nem.
Ez a törvényjavaslat nem tud megoldani mást, mint hogy néhány nagyszülőnek segít, hogy a gyermekvállalás gondjaiban részt vehessen, és ezért megkaphassa a gyest. Ez a legtöbb, amit erről a törvényjavaslatról el tudunk mondani. Annak a néhánynak is fogunk örülni, ettől azonban ezt a törvényjavaslatot még nem kellett volna behozni a Ház elé, mert igazából azokra a problémákra, amelyek ebben a vitában és főleg Koltai képviselőtársam mostani hozzászólásában felvetődtek, ez a javaslat semmilyen megoldást nem hoz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak.
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Az motivált a szólásra, hogy elhangzott, nem kirekesztő ez a tervezet. Szeretném egy aspektusra felhívni az előterjesztők figyelmét, és kérem akkor, hogy az ilyen irányú módosítónkat, amelyet majd megfogalmazunk, fogadják el.
Úgy gondolom, önök is hallottak már társadalmi mobilitásról Magyarországon. Hallottak arról, hogy a nagyszülő egy kis faluban él és járadékos. Olyan helyzetben van - a 180 ezerhez tartozik -, hogy nagyon alacsony jövedelme van, de aktív, még tenni akar, és a gyerekei a szomszéd városban élnek. Ezért szeretném - és ezt ajánlatként, kérésként fogalmazom meg -, hogy akkor fogadják be azt a módosító indítványunkat, hogy a nagyszülő háztartásában lehessen nevelni a gyermeket, hogy ne kelljen a nagyszülőnek beköltöznie, mondjuk, a városba, mert úgy gondolom, ez lenne az igazi, érdemi segítség.
Ezen kívül van még egy nagyon fontos dolog: lényegesen meg kell emelni a gyes összegét, hogy érdemi segítség legyen. És örülnék, ha ez nem 2002-ben történne, mert akkor nagyon kilóg a lóláb, hanem 2001-ben. Ezeknek a családoknak, akiket az előbb már említettem, és akiknek több mint 50 százaléka a nyugdíjminimum alatt él, a gyeden és a gyesen lévőknek most kellene a segítség, és nem úgy, hogy várandóssági pótlékot adnak adókedvezményben, hanem úgy, hogy a családi pótlékot emelik meg jelentős mértékben, úgy, hogy az alanyi jogon járó ellátások összegét emelik jelentősen. Lényegesen többet segítenének ezeken a családokon!
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Ház! Megvallom őszintén, növekedő szomorúsággal hallgatom ezt a vitát, így elsősorban az ellenzéki képviselőtársaim megszólalását. Különösen az olyan mondatokat, amelyek többször elhangzottak szocialista képviselők szájából, hogy ennek a törvényjavaslatnak nagyobb a füstje, mint a lángja. (Szabó Sándorné: Így van!) Csak a füstjét érzik, tisztelt képviselőtársaim (Szabó Sándorné: A lángja nem melegít!), és elnézést ezért a mondatért, de csípi a szemüket - tulajdonképpen erről van szó. (Szabó Sándorné: Őrület!)
Úgy látom, abban mindenképpen egyetértünk és a korábbi vitákból is előviláglik, hogy a kilencvenes évtizedben nagymértékben megnövekedtek a gyermeket vállaló családok megpróbáltatásai. Lassacskán teljesen megszűnt a gyermekek szükségleti cikkeinek a korábban alacsonyabb forgalmi adókulcsa, azaz egyre több adó terhelte a gyermekek ruházatát, tanszereit és élelmezését. 1995-től megnövelt személyi jövedelemadó terhelte a gyermekek eltartásához szükséges jövedelmeket. Ugyancsak 1995-től keményen megadóztathatják az önkormányzatok akár a gyerekszobákat, azaz a gyermekek lakóterületét is. Emlékezzenek, milyen kemény viták voltak ez ügyben is! Ezzel egyidejűleg egyre több óvodát és bölcsődét zártak be, és a munkaadók egyre gyakrabban először a gyermekes anyákat bocsátották el, hiszen rájuk lehetett legkevésbé számítani a túlórák időszakában.
A jelenlegi kormány nagyon sok területen orvosolta az állam által korábban okozott családellenes intézkedéseket, de nagyon sok esetben nincsenek eszközei például a területi önkormányzatok óvodabezárásaival vagy a munkaadók gyermekes anyákat sújtó döntéseivel szemben.
(15.00)
Ismeretes - ez is több esetben elhangzott ebben a vitában -, hogy a fiatal anyákra a legtöbb időterhelés a négy alatti kisgyermekek nevelése során nehezedik. Ezeket a kicsiket szinte soha nem szabad magukra hagyni, etetni és öltöztetni kell őket, lélektanilag ebben a korban jobban igénylik az anya közelségét, mint más gyermekek társaságát, fogékonyak a betegségekre, és emiatt is több törődésre van szükségük.
Ezt a szülői terhelést kívánja mérsékelni a három képviselőtársunk által benyújtott, a családok támogatásáról szóló törvényt módosítani szándékozó törvényjavaslat. Ismeretes, hogy a statisztikai felmérések szerint a gyermekgondozási segélyen lévő nők 42 százaléka nem számít arra, hogy a segélyezési idő leteltével visszamehet a volt munkahelyére és a volt munkakörében dolgozhat. Egy kis részük felméri azt, hogy volt munkaterülete összeegyeztethetetlen az anyasággal, és emiatt maga nem kíván visszamenni. Az anyák egy további kisebb hányadának a munkahelye szűnt meg, és emiatt nem is tudna visszamenni, de a túlnyomó többség nagyon jól tudja azt, hogy gyermeke miatt a munkaadója csökkent értékű munkaerőt lát benne. Enyhítené mind az anyák hátrányos munkahelyi megítélését, és megkönnyítené a gyermekek ellátását is, ha nem kiszakadva a családi környezetéből, a közeli hozzátartozó, azaz valamelyik nagyszülő vehetné igénybe a gyermekgondozási segélyt, és látná el az ehhez fűződő kötelezettségeket. Ezt a törvényjavaslatot csak helyeselni lehet, mind humánpolitikai meggondolásból, de népesedéspolitikai megfontolásból is.
Milyen problémák vetődhetnek fel a törvényjavaslat életbe lépése esetén? Erről kívánok röviden szólni, hiszen a mellette szóló érveket Csáky András, az egyik előterjesztő, a Magyar Demokrata Fórum képviselője korábban részletesen elemezte, elmondta. Milyen problémák vetődhetnek fel? Az egyik ilyen következményre, arra, hogy emiatt esetleg észrevétlenül nagyszülői felelősséggé válik a gyermeknevelés, gondol a törvényjavaslat, és leszögezi mint alapkövetelményt, hogy az ellátott gyermek csak napközben, csak átmenetileg kerülhet ki a szülői környezetből, azaz nem kerülhet hetekig, hónapig távolra a szüleitől vagy nevelőszüleitől.
Nem célja és nem is érdeke a törvényjavaslatnak a családi kötelékek lazítása, hanem elsősorban a generációkat összefogó kapcsolatokat kívánja megerősíteni. Nem lehetetlen ennek a célnak a megvalósítása, hiszen már korábban - és erre hangsúlyosan felhívom ellenzéki képviselőtársaim figyelmét - felfedte a néprajz tudománya azt a sajátosságot a magyar múltban, hogy a mesterségek, a néphiedelmek, a mindennapi élet szokásrendjei sok esetben nem apáról fiúra öröklődtek, ahogyan sokan gondolták, hanem nagyapáról a fiúunokára vagy a nagymamáról a leányunokákra, hiszen akkor is a mindennapi kenyér megszerzésének a kötelessége elsősorban az aktív korú szülőket terhelte meg jobban, és ilyen helyzetben magától értetődő volt a nagyszülők sokkal hangsúlyosabb és erősebb szerepvállalása a gyermeknevelésben. Talán finom túlzás, de nem történik más, mint egy korábbi hazai hagyomány intézményes keretek között történő felújítása.
Probléma lehet az is, hogy a törvényjavaslat nem szabja meg a kedvezményezettek felső korhatárát. Ismerek nyolcvanas éveiket kitűnő egészségben taposó nagyszülőket, de ismerek fáradékony hatvanasokat is, azaz nyilván nehéz és némileg igazságtalan is lenne megszabni egy konkrét korhatárt. Azt is tudom, hogy nem véletlenül alacsony a nyugdíjjogosultság korhatára a nagy figyelmet és koncentrációt igénylő szakmáknál, például a pilótáknál vagy a honvédségnél. Eddig mindig kiálltam a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok 62 éves kornál alacsonyabb, kedvezményes nyugdíjkorhatárának bevezetése érdekében, hivatkozva arra, hogy a rájuk bízott kavargó és ugrabugráló, gyakran harminc-negyven gyermek biztonságának felügyelete már teljesen felőrli az idegeiket, hiszen csupán egy-két perc elszunyókálás - ami hatvan után olykor elkerülhetetlen - végzetes bajjal járhat a veszélyt nem ismerő gyermekek felügyelete során.
Hallottam olyan javaslatról is - nyilván kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim is kaptak hasonló javaslatokat -, hogy jelöljünk meg például egy felső korhatárt, vagy pedig a felső korhatár megállapítását szorgalmazók közül többen javasolták azt, hogy az alkalmasság egyedi elbírálását követeljék meg bizonyos korhatáron túl. Olvastam olyan véleményt is, hogy ez esetben hasonlóak lehetnének a követelmények, mint a gépjárművezetés alkalmassági vizsgájánál, amikor is az életkor növekedésével párhuzamosan időben sűrűsödnek az alkalmasságot elbíráló vizsgálatok. Nekem meggyőződésem, hogy erre most szükség nincsen, és majdan a gyakorlat fogja elbírálni ennek a kitűnő javaslatnak a konkrét következményeit, értékeit.
A törvényjavaslat erényének tekinthető, hogy ha már úgyis javasolja a családok támogatásáról szóló 1998. évi törvény módosítását, akkor orvosolni kívánja azokat a problémákat is, amelyek a gyermekgondozási segély kibővítésének céljától függetlenek. Rendezi például a családjukkal szoros kapcsolatot tartó, de fogyatékos és a képzési kötelezettség teljesítése érdekében szociális intézményi ellátásban részesülő nevelési ellátásának a családnak történő folyósítását, hatvan napról száznyolcvan napra növeli meg az anyasági támogatásra vonatkozó, mindeddig nagyon rövid igénylési határidőt. Ezek a törvénymódosítások is apró előrelépések a családpárti társadalom irányában.
Abban egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal - ez a Magyar Demokrata Fórumon belül is többször megfogalmazódott -, hogy tovább kell majdan terjeszteni ennek a törvényjavaslatnak a határait, és valóban el kell jutnunk oda, hogy a nyugdíj és a gyermekgondozási segély együtt legyen folyósítható. Én egy folyamat részének tartom ezt a rendkívül hasznos törvényjavaslatot, aminek általános vitára történő bocsátását helyeslem, és kisebb módosításokkal a javaslatot elfogadásra ajánlom.
Végezetül pedig nagyon kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy most tegyék félre különféle lekicsinylő megjegyzéseiket. Sokszor az az érzésem, hogy próbálunk egy-egy problémára megoldást találni, és akkor az ellenzék mindig keres a megoldásra egy problémát. Jó lenne ezen túl lenni, és valóban a családok érdekében, a jövő érdekében ezen a területen egységesen megszavazni ezt a javaslatot. Köszönöm szíves figyelmüket, türelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem terveztem eredetileg felszólalni ma a vitában, mert azt gondoltam, a vita a benyújtott törvényjavaslatról fog szólni, és amit a benyújtott törvényjavaslatról gondolunk, azt Béki Gabriella kitűnően elmondta felszólalásában. Mindjárt Selmeczi Gabriella mint előterjesztő azzal kezdte, hogy átfogóan ismertette a Fidesz felfogását arról, hogy mi minden bűnt követett el az előző kormány, és hogyan próbálja ezt helyrehozni a jelenlegi, aztán a kormánypárti felszólalók ezt folytatták, folytatta ezt Csáky András, folytatta Koltai Ildikó. Ezek után nem tehetjük meg azt, hogy ha már ők belehelyezték a kérdést a maguk családtámogatási filozófiájába, akkor mi nem követjük őket ebben.
Kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy noha Koltai Ildikó azt gondolta, ez támadhatatlan, vitathatatlan, nincs ennél jobb, mégiscsak el kell mondanunk, lehet gondolkodni azon, hogy az, amit a kormánypárti képviselők javasolnak, és amibe ezt beleépítik, amibe ezt belegondolják, vajon tényleg a legjobb-e.
Kökény Mihállyal is kell vitatkoznom egy ponton, ő ugyanis azt mondta, hogy ennek a javaslatnak semmi köze nincs a Bokros-csomaghoz. Ebben téved Kökény Mihály, ugyanis a Fidesznek és a fideszes képviselőknek nem lenne módjuk azon törni a fejüket, hogy hogyan és milyen módon lehet többletpénzeket osztogatni a választóknak, ha nem lett volna Bokros-csomag.
(15.10)
És ha nem növekedne a magyar gazdaság, ha nem lenne most már ötödik éve évi 5 százalék körüli növekedés, akkor Selmeczi Gabriellának és Koltai Ildikónak nem lenne módja erre. (Dr. Horváth János: A Bokros-csomag ellenére.) Horváth képviselő úr téved, ha azt mondja, hogy a Bokros-csomag ellenére (Dr. Horváth János: Bauer képviselő úr téved.), Horváth képviselő úr nézzen körül Kelet-Európában, és keressen olyan országot, ahol gazdasági stabilizáció nélkül van gazdasági növekedés. Vegye elő a statisztikai évkönyveket, és látni fogja, hogy nem talál ilyen országot, Horváth képviselő úr. (Dr. Horváth János: Képviselő úr, tévedni tetszik!)
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Ha azonban tudomásul vesszük azt, hogy most már van gazdasági növekedés - hála annak, ami korábban történt -, akkor még mindig nem mondhatjuk azt, hogy bármi jó, ahol osztunk, akkor még mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy hogyan helyes támogatni, hogyan helyes osztani.
Bizony, kedves képviselőtársaim, akkor eljutunk ahhoz a kérdéshez, ami ebben a vitában is előkerült, amivel Selmeczi Gabriella kezdte, hogy azt állította, hogy a Fidesznek minden gyermek érték. Ugye, ezzel kezdte a képviselő asszony? Nos, akkor emlékezzen vissza arra, hogy tegnapelőtt itt, az Országgyűlésben mit is mondott a jelenlegi miniszterelnök; egyébként megismételve azt, amit a Vigadóban mondott, és amit két éve egyfolytában mond.
Azt mondta a miniszterelnök, hogy a családok helyzete meghatározza, hogy milyenfajta formában érdemes segítségükre sietni, és kettéosztotta a magyar társadalmat, a magyar családokat, a magyar gyerekeket. Azt mondta a jelenlegi miniszterelnök: "Vannak olyan családok, akik az elmúlt tíz évben egy, az ő szemükben már sikeresnek mondható életszínvonalat értek el, és attól tartanak, hogy ha még több gyermeket vállalnak, akkor ezt az életszínvonalat elveszítik. Ezeket a szülőket abban kell segíteni, hogy egy újabb gyermek vállalása ne járjon az életszínvonal csökkenésével, és ezért kell az adókedvezmény." - mondta a jelenlegi miniszterelnök úr.
És van egy másik kategóriája a magyar társadalomnak, ismét idézem: "Vannak olyan családok, tisztelt hölgyeim és uraim, ahol nem az a baj, hogy nem születik meg a gyerek, hanem az, hogy a szülők nem tudják őket tisztességesen felnevelni."
Tehát van, akiket ösztönözni kell a gyerekvállalásra, azoknak adjuk százezer forintjával az adókedvezményt, és van, ahol nem kell ösztönzés, magától is jön a gyerek, azoknak nem adjuk. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez nem igaz!) Erről szól az a politika, amire a Fidesz olyan büszke, ezt a miniszterelnök világosan kimondta. Azt mondta a beszédében tovább, hogy az adókedvezményt igénybe veheti a családok 80-85 százaléka, örüljünk ennek, örüljünk annak, amit 80-85 százalék igénybe tud venni. Érdekes, amikor mi olyan korlátozást vezettünk be, hogy csak 90 százalék kapta meg a családi pótlékot és a gyest, akkor azt mondták, hogy ez felháborító. A különbség csak az, hogy nálunk a 90 százalékból a leggazdagabb 10 százalék maradt ki, önöknél a 85 százalékhoz képest a legszegényebb 15 százalék marad ki, ez a különbség. (Zaj. - Dr. Hargitai János: Azért, mert nem volt adókedvezmény.)
Tisztelt Országgyűlés! Tehát valóban itt két filozófia, két elképzelés van, hogy hogyan kell a gyermekvállalást támogatni. Az egyik, amelyik azokat ösztönzi, akik - feltételezése szerint - az ösztönzés nélkül nem vállalnak gyereket, a másik, amelyik mindazokat segíti, akiknek a gyermekneveléshez a segítségre szükségük van.
Tisztelt Országgyűlés! Van még egy különbség, hogy mi azt mondjuk, hogy örüljünk minden gyereknek, és segítsük minden gyerek felnevelését abban a formában, ahogy ők, a szülők ezt jónak látják és szeretnék. Önök mást mondanak, most kiderült több felszólalásukból: mi mondjuk meg, hogy milyen formában kívánatos az, hogy azt a gyereket felneveljék, mert azt mondják, hogy ha a nagymama csak napközben gondoskodik a gyerekről, de minden este visszaviszi a szülőhöz, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat, akkor támogatjuk. Ha nem ezt teszi, akkor nem jár a nagymama-gyes, akkor nem támogatjuk.
Nézzenek körül az országban, hány olyan töredékcsalád van például, gyerekét egyedül nevelő anya, aki közben dolgozik, aki nem tudja minden este magához venni azt a gyereket, hanem egész héten van a nagyszülőnél. Ez már nem méltó az önök támogatására, mert nem a Lezsák Sándor vagy Koltai Ildikó által kívánatosnak tartott családmodellben él?
Mi azt gondoljuk, hogy persze, vannak jobb és kevésbé jobb, vannak szerencsés és kevésbé szerencsés élethelyzetek, de az állam nem teheti meg azt, nem méltányos, hogy az állam megtegye, hogy előírja, melyik az az élethelyzet, ahol ő támogatja, és melyik az az élethelyzet, ahol nem támogatja azt, hogy a nagymama besegítsen a gyerekek nevelésébe. Mi azt gondoljuk, hogy ezt nem az állam tudja jobban, hanem a polgár tudja minden egyes helyzetben jobban, hogy milyen helyzet jobb a szülőnek is meg a gyereknek is. Nem kívánjuk, hogy az állam ebben diktáljon, bízza rájuk ezt.
Azt gondolom, tisztelt fideszes, MDF-es képviselőtársaim, hogy igen, ezen a javaslaton is van mit vitatni, érdemes meggondolni, hogy azt a pénzt, amit az állam az adófizetők pénzéből ad... - mert sose felejtsék el, sohasem a saját pénzét adja az állam, hanem azt, amit az adófizetőktől elvesz, meg kell gondolni, hogy mi a legjobb, mi a legméltóbb, mi a legméltányosabb, és ebben a kérdésben kell egymással vitatkoznunk.
Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy működjünk együtt, összefogást javasolt. Ha ez az összefogás azt jelenti az önök gyakorlatában, hogy vagy elfogadjátok azt, amit mi mondunk, vagy nincs miről beszélni, akkor nem összefogás van, akkor diktátum van. Ez lenne a megváltozott fideszes politika?
Úgyhogy azt javaslom, hogy fontolják meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket be fogunk mi, szabad demokraták - és ha jól értem, szocialisták is - nyújtani, mérlegeljék ezeket, és utána meglátjuk, hogy a végszavazásnál valóban tudjuk-e támogatni az önök javaslatát, valóban összefogás van-e ennek a kérdésnek a megoldásában, vagy az összefogás csak duma.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Tóth István, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy Bauer képviselőtársunk megint a Bokros-csomaggal akarja a gazdaság mai helyzetét megmagyarázni. Nagyon sajnálom, hogy a Bokros-csomag a szociális szférából vont ki összegeket a gazdaság javára, de ezzel magyarázni a mai helyzeteket, teljesen blőd elképzelés; és azzal magyarázni, hogy Kelet-Európa országai közül Magyarországon azért van jelenleg stabil növekedés, mert Bokros-csomag volt, ez egy blőd dolog, képviselőtársam.
Önnek tudnia kell, hogy az elmúlt évtizedeknek a magánszférája, a szocializmusban létező rejtett magánszféra erősödött meg a '90-es évtizedben, és ezért vagyunk ott, ahol most vagyunk, és nem a Bokros-csomag hatására. Egyáltalán annak a hatására, hogy az emberek vállalkozni akartak, jövedelmet akartak szerezni, és az önök kormányzása után ez most lehetővé vált. Az önök kormányzása alatt a gazdasági növekedés nem volt olyan mértékű.
Ezenfelül az önök szociális érzékenységét abszolút nehéz felmérni, amikor általános 20 százalékos jövedelemadót hirdetnek. Vajon nem a szegények rovására történne ez, képviselőtársam? Ezt talán ki kellene számolni.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Csáky András képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Bauer képviselő úr valószínűleg nem figyelt, én nem citáltam a Bokros-csomagot, mert én, való igaz, tartom magam ahhoz, hogy maradok azon a térfélen hellyel-közzel, amihez értek, a közgazdasági kérdésekbe nem nagyon szívesen megyek bele. Csak érdekes módon a Bokros-csomag kapcsán az nem kerül említésre, hogy lényegében a szociálpolitikai részének a túlnyomó többségét az Alkotmánybíróság annullálta, alkotmányellenesnek minősítette.
De nem is ez az érdekes, hanem az a filozófia (Dr. Hack Péter közbeszólására:) - gondolom, Hack képviselő úrnak is van lehetősége, elnök úr meg fogja adni a szót, ha megnyomja a gombot, ahogy normális parlamentekben szokták -, ahogy önök a gyermeket mindenkor és most is, a hozzászólásaikban gazdasági tényezőként veszik figyelembe.
Ez tükröződött a Bokros-csomagban, ennek az üzenete volt borzalmas, és mutatkozott meg pillanatok alatt a gyermekvállalási kedvben.
(15.20)
Való igaz, ebben alapvető különbség van közöttünk, hogy nemzetpolitikai szempontból, a nemzet jövője szempontjából a polgári kormány a gyermeket igenis alapvető fontosságúnak tartja, és esetlegesen nem elsősorban gazdasági kérdésként, de önök mindenkor csak gazdasági kérdésként vették figyelembe a gyereket.
Ugyanazt mondjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen Csáky képviselő úr reagálását. Arra szeretném csak felhívni a figyelmét, én azt mondtam, hogy ön is, mint Selmeczi Gabriella és Koltai Ildikó is, belehelyezte ezt a törvényjavaslatot az egész családpolitikai összefüggésrendszerbe, és ezért veszem magamnak a bátorságot, hogy én is ezt tegyem. A Bokros-csomagot Selmeczi Gabriella hozta szóba, ezért merészeltem erre is reagálni.
Bevallom őszintén: azt, hogy mindenkinek, aki erre képes és aki akarja, legyen gyereke, és örömmel és boldogságban nevelhesse a gyerekét, és az állam a maga eszközeivel ahhoz járuljon hozzá, hogy ezt anyagi korlátok ne korlátozzák, pontosabban minél kevésbé korlátozzák, én ezt soha nem tekintettem gazdasági kérdésnek. Most a miniszterelnököt idéztem, és talán a tőle vett idézetek vezethették félre önt ebből a szempontból. Sokszor vitatkoztunk már ebben a kérdésben, és hallhatta tőlem azt, amit most mondok, hogy én azt gondolom, mindenki, aki egészségileg meg szándékaiban meg hajlamaiban mint normális és egészséges ember gyereket szeretne, az vállalhasson, és ebben ne legyenek anyagi korlátai.
Egyet elismerek: én ezt a férfi, a nő, az apa, az anya, a nagyanya, a nagyapa és az egész családi környezet öröme és boldogsága szempontjából szoktam mindig végiggondolni, és bevallom, nem nemzetpolitikai szempontból, ezt elismerem - de szerintem ez elegendő. Gazdasági kérdésként én ezt soha nem kezeltem.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a vita tényleg messze túlterjeszkedik azon, ami ebben a javaslatban van, hogy tudniillik a nagyszülők milyen feltételekkel vehetik igénybe a gyest. De ha már túlterjeszkedik, akkor nagyon kikívánkozik egy fontos megjegyzés.
Bauer Tamás hivatkozott a miniszterelnök úr hétfői beszédére. Szó szerint idézte, hogy elhangzott a szájából, hogy az adókedvezményt a családok 80-85 százaléka tudja igénybe venni. Ez szám szerint nem igaz. Tessék elolvasni azt a tanulmányt, amit Ferge Zsuzsa készített, egy nagyon egyszerű ötlet nyomán, hogy tudniillik vette a gyermekszámokat, és felszorozta az adókedvezmény formájában ígért adó-jóváírási lehetőséggel. Kijött, hogy a kétmillió-száznemtudomhányezer gyermek után 130 milliárd forint adókedvezmény keletkezne. Ezt a számot kellene még egy kicsit korrigálni felfelé azzal az összeggel, amit a még meg nem született gyermekek után ígér adókedvezmény formájában a kormány, és ezt a számot, ezt a körülbelül 135 milliárdot kell viszonyítani azzal a 82 milliárddal szemben, ami ténylegesen szerepel a költségvetésben.
Ha tudnak számolni képviselőtársaim, ez körülbelül 60 százalék. Tehát amikor a kormány adókedvezményt ígér és adókedvezményt tervez, akkor eleve nem számol a gyermekek 40, azaz 40 százalékával. Ezt másképp értelmezni nem lehet!
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Egyetértek Béki képviselő asszonnyal, valóban meddő a vita. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy a családok 85 százaléka vette igénybe az adókedvezményt. Ez így van. Az adókedvezmény mértéke nyilvánvalóan a jövedelmi viszonyoktól függ, tehát a kettő nem mond ellent egymásnak. Én nem olvastam a Ferge Zsuzsa-féle tanulmányt, de hát azért azt el kellene neki mondani, hogy azért, mert valaki igénybe veszi, az még nem jelenti azt, hogy száz százalékig veszi igénybe; attól még igénybe veszi, ha csak bizonyos mértékben is. (Béki Gabriella: Érdemes elolvasni!)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Több felszólaló nem jelentkezett.
Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak válaszolni az elhangzottakra.
Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3621. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3621/1-2. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Rockenbauer Zoltánnak, a nemzeti kulturális örökség miniszterének, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 20 perces időkeretben.
Felszólalások: 1-53 53-59,64-147 60-63 Ülésnap adatai