Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitát lezárom, a módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk.

Soron következik a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatással folyamatban lévő egyes beruházásainak befejezése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3206. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/3206/22. számon kapták kézhez. Megkérdezem a bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani; esetleg ezt kézfelemeléssel is jelezzék. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak előadót állítani.

Először a vitaszakaszokról döntsünk! A törvényjavaslat és a módosító javaslatok belső összefüggéseire figyelemmel indítványozom, hogy a részletes vita két szakaszból álljon. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem Juhászné Lévai Katalin jegyző asszonyt.

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vita első szakaszában az eredeti támogatási döntés módosításával kapcsolatos indítványokat tárgyalja meg az Országgyűlés az ajánlás 1-7., továbbá 8., 13. és 19. pontjai alapján, valamint ebben a vitaszakaszban szerepelnek az önkormányzati bizottság nyelvtani szövegmódosítást indítványozó javaslatai is a 9., 15., 16., 20. és 21. pontok szerint.

(15.30)

A második vitaszakaszban pedig az előirányzatok felhasználásának szabályait és a tételes támogatási igényeket tartalmazó rendelkezéseket érintő indítványok megvitatására kerül sor az ajánlás 10., 11., 12., 14., 17. és 18. pontjai alapján.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy aki a jegyző asszony által ismertetett javaslattal egyetért, tehát aki támogatja ezt a javaslatot, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a vitaszakaszra vonatkozó javaslatot elfogadta.

Megnyitom az első vitaszakaszt az ajánlás 1-9., továbbá a 13., 15., 16., 19., 20. és 21. pontjai alapján. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezés nem történt. Ebben az esetben a vita első szakaszát lezárom.

Megnyitom a második és egyben utolsó vitaszakaszt az ajánlás 10., 11., 12., 14., 17. és 18. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenképpen hozzá kell szólnom az egyik módosító indítvánnyal kapcsolatban, ugyanis a Magyar Demokrata Fórum valamennyi képviselője egyéni választókerületben képviselő, és több képviselőnk polgármester. Éppen ezért az állami költségvetés általános vitájában több képviselő szorgalmazta a címzett és céltámogatással létrejövő önkormányzati beruházásokra szánt költségvetési ráfordítások legalább 5 milliárd forinttal történő megemelését.

A bizottsági viták eddig tanulsága szerint nem biztos, hogy meg tudjuk valósítani ezt az elgondolásunkat, s ha nem sikerül ez a szándékunk, akkor is ennek egy nagy része, az 5 milliárd forint helyett legalább 3 milliárd forint pluszforrás megvalósulhat ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása révén.

Az egyéni képviselői törvényjavaslat elsődleges szándéka elsősorban a múltban elkezdődött, s valamely ok miatt félbemaradt beruházások mihamarabbi befejezése. A törvényjavaslathoz benyújtott 12. és 16. sorszámú módosító indítványok azonban már túlmutatnak ezen az eredeti szándékon, s azt is szorgalmazzák, hogy a küszöbön álló 2001. évben lemondással felszabaduló források is szolgálhassák a címzett és céltámogatással folyamatban lévő beruházások mielőbbi befejezését. Ilyen értelemben tehát találkozik a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának a költségvetési vitában képviselt álláspontja a megnevezett módosító indítványokéval, ezért támogatjuk ezeknek az elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kurucsai Csaba képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. KURUCSAI CSABA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A felszólalásra az késztetett, hogy a módosító indítványok között több olyan is szerepel, amely a megadott keretek között újra kívánja szabályoztatni a juttatható támogatás mértékét. Nem is árulok el titkot a tekintetben, hogy a hozzászólásomat elsősorban azért ejteném meg, mert számunkra, Baranya megyeiek számára rendkívül fontos lenne az, hogy az eredeti előterjesztés maradjon hatályában, és a Baranya Megyei Kórház megkapja azt a 200 millió forintot, amely az eredeti előterjesztésben szerepel.

Miért tartom ezt nagyon-nagyon fontosnak? Egy régi magyar mondás szerint: kétszer ad az, aki gyorsan ad. Ez különösen igaz azon önkormányzatok esetében, amelyek címzett támogatással vállalnak beruházást, és amelyek vállalják azt, hogy egy nagyon hosszú procedúra után, egy hosszadalmas eljárás, építési folyamat után, esetleg évek múlva fejezik be azt a beruházást, amit, teszem azt, a Baranya megyei közgyűlés is 1996-ban még elindított.

Nem hiszem, hogy van ma Magyarországon olyan ember, aki pontosan ki tudja azt kalkulálni, hogy a kezdéskori tervezett költség a befejezés pillanatában vajon mennyi és mekkora összegre fog rúgni. Különösen akkor nem, ha az egészségügyben még egy gép-műszer beszerzés is párosul a beruházáshoz.

A címzett támogatással - mint mondottam - 1996 óta folyik a Baranya Megyei Kórház rekonstrukciója. Ez a kórház az 1960-as évek előtt a Pécsi Orvostudományi Egyetem központi telephelye volt. De azt gondolom, hogy nem mondok újat azzal, ha azt is megemlítem, hogy az 1800-as évek legelején még ispotály és városi kórház is volt, tehát szörnyű elhanyagolt állapotban volt ez a kórház, ez a központi telephely, amikor a megyei kórház ezt megkapta.

A beköltözését követően hosszú-hosszú évekig, évtizedekig semmiféle forrás nem jutott arra, hogy a rekonstrukciót elkezdhesse vagy véghezvihesse. Amikor ez a beruházás 1996-ban elkezdődött, ez a kórház egy 1000 ágyas és 4 telephelyes kórház volt. Mára már - a beruházás közel kétharmadához érve - egy 600 ágyas, és ha ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Ház elfogadja, akkor várhatóan 3 telephelyes kórház lesz.

Kétségtelen, új helyzetet teremtett a beruházás tekintetében a vérellátó szolgálatok átszervezése. Az első verzió szerint a Somogy-Tolna-Baranya Megyei Vérellátó Regionális Központ azzal, hogy Pécsre kerül, egy zöldmezős beruházásban kapott volna új telephelyet. Ez az új telephely a Baranya Megyei Kórház központi telephelyén lett volna, és ez két szempontból is nagyon rossz megoldásnak kínálkozott. Egyrészt azért, mert nagyon drága lett volna, másrészt pedig azért, mert a belvárosban, Pécs belvárosában lévő nagyon kevés zöldterületet csökkentette volna még tovább.

Azt gondolom, hogy nagyon előremutató és jó megoldásnak kínálkozik az a lehetőség, amely most, a törvényjavaslat-tervezetben is szerepel, mégpedig ez az, hogy a negyedik telephelyen, a Baranya Megyei Kórház negyedik telephelyén társüzletben lévő szülészet és vérellátó állomás váljon ketté, és szűnjön meg a társbérlet, és a szülészet költözzön a rekonstrukcióval érintett központi telephelyre. Ennek következtében egy olyan megoldás kínálkozik, hogy a vérellátó szolgálatokhoz megadott törvényi 5 ezer négyzetméteres akkreditációs hely is biztosítottá válik, a 80 ágyas szülészeti-nőgyógyászati osztály pedig a központi telephelyre kerül, és igénybe veheti mindazt a korszerű infrastruktúrát, amely már a beruházás első szakaszában megvalósult.

Ezért én úgy érzem, tisztelt Országgyűlés, hogy ezt a beruházást, ezt a 200 millió forintos támogatást mindenképpen célszerű lesz támogatni. Ez a Független Kisgazdapárt álláspontja is, és kérem, hogy ezt önök is tegyék magukévá.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Nem jelentkezett senki sem. A vita e szakaszát... (Közbeszólások: Vojnik Mária képviselő asszony...) Mégis? Célfotóval... Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 17. ajánlási pontban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szocialista képviselők arra tettek javaslatot, hogy a címzett támogatás maradványából a szatmár-beregi kórház rekonstrukcióját befejezhessék.

Szeretném a tisztelt Háznak felidézni az egészségügyi és szociális bizottságban lefolytatott általános vitát Perlaki képviselő úr önálló indítványáról, amellyel a képviselő úr először ismertette meg az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságával azt a javaslatát, hogy a címzett és céltámogatási maradványt befejezetlen beruházások befejezésére költhessék el.

A vitában részt vettek a kormánypártok és az ellenzék képviselői, és bár az indítványt magát támogatni nagyon nehéz volt, hiszen jól látható volt már a kezdet kezdetén, hogy nem teljes az a kör, amelyet ennek a javaslatnak érintenie kellene, mégis úgy gondoltuk, hogy ha van ilyen felhasználható maradvány, és a kormánynak szándékában áll megsegíteni azokat az önkormányzatokat, amelyeknek a területén egészségügyi vagy önkormányzati beruházások forráshiány miatt megálltak, és nem lettek befejezve, akkor ezt a gondolatot pártolnunk kell.

(15.40)

Perlaki képviselő úrnak a bizottság ülésén feltettem azt a kérdést, hogy a képviselő úr ismeri-e, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében létezik egy intézmény, amelyet szatmár-beregi kórház néven ismerünk, és amely a szatmár-beregi térség betegeinek fekvőbeteg-ellátását biztosítja, amely beruházás most már forráshiány miatt elakadt, és amelyet a részátadások során az egészségügyi miniszter minden felavató ünnepségen mintaértékű beruházásnak, mások által követendő modellkísérletnek minősített, és amelyet minden lehetséges alkalommal támogatásáról biztosított.

A térségnek ez a fekvőbeteg-ellátó intézménye évek óta vajúdik. Számtalanszor változott a szabályozó rendszer. Megváltoztak a minimumfeltételek, megváltoztak a kivitelezési költségek, és ezért kerülhetett most abba a helyzetbe, hogy a fehérgyarmati telephelyének befejezéséhez pénzt kér, mert a jelenleg rendelkezésére álló források kimerültek. Azon a bizottsági ülésen képviselőtársam azt mondta, hogy igen, ismeri ezt a problémát, jogosnak tartja a térség igényét. A Belügyminisztérium bizottságban jelen lévő képviselője azt mondta, hogy igen, ismeri ezt a problémát, és támogatni fogják a módosító indítványt, amelynek során befogadásra kerülhet a szatmár-beregi kórház támogatása is.

Ez volt az a vita, amelyben párthovatartozástól függetlenül támogattunk egy szakmailag elvben elfogadható javaslatot, mert mindannyian átéreztük, hogy több tízezer ember ellátása függ a mi támogató javaslatunktól. Ezért beadtuk a módosító indítványt, beadta a módosító indítványt Mádi László fideszes képviselőtársam, és beadtuk a módosító indítványt mi, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szocialista képviselők is.

Az indítványunknak két része volt. Egyik része arról szólt, hogy emeljük meg a felhasználható címzett beruházási kiegészítő keretet, a másik része pedig, hogy eltérő mértékben ugyan, de támogassuk a szatmár-beregi kórház rekonstrukciójának befejezését.

A részletes vita során azzal kellett szembesülnünk az egészségügyi bizottságban, hogy a korábbi véleményét megváltoztatva képviselőtársam és a Belügyminisztérium képviselője elzárkózott a módosító indítványok támogatásától. Így hát ezt az indítványt sem az egészségügyi bizottság, sem a későbbiekben a költségvetési bizottság kormánypárti többsége nem támogatta.

Azért szeretnék az indítványom vagy az indítványunk mellett érvelni, mert a megyei önkormányzatnak, amely működésre, működtetésre átvette ezt az intézményt, nem lesz elég pénze a beruházás befejezésére. Ott áll egy háromnegyed részben kész intézmény, egy modellértékűnek tartott rekonstrukció, egy olyan struktúra, amelyet korszerűnek minősített az egészségügyi miniszter, és amely szolgálná a térség betegellátását. Ha ez a beruházás nem fejeződik be, akkor a szatmár-beregi térség közegészségügyi szempontból veszélyeztetett térsége nem tudja megvalósítani a fertőzőosztálya rekonstrukcióját. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaim közül azokat, akiket egyáltalán érdekel ez a téma, hogy közegészségügyi és járványügyi szempontból az ÁNTSZ kötelezte ezt az intézményt arra, hogy fertőzőosztályt működtessen.

Másfelől pedig ez a beruházás olyan betegellátási szolgáltatásokat nyújt, amelyek, ha kiesnek a szatmár-beregi kórház ellátó köréből, akkor aránytalanul nagy terhet fognak róni a megye más egészségügyi, fekvőbeteg-ellátó intézményeire. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legszűkebb a fekvőbeteg-ellátó kapacitás. Míg az ország boldogabbik végében a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma minden megyében meghaladja a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei adatokat, a kormány nem kívánja támogatni egy fekvőbeteg-ellátó intézmény rekonstrukcióját. Itt olyan krónikus és akut betegek ellátása történik meg, akiknek az utaztatása az egészségi állapot romlásával jár, és akiknek nincsen pénzük, hogy más egészségügyi intézményben kereshessenek gyógyulást.

Én belátom, hogy a források szűkösek. Minden szempontot méltányolni vagyok képes, csak azt az egyet nem, hogy miközben módja és lehetősége lett volna az előterjesztőnek és az eredeti változatában a Belügyminisztériumnak is végiggondolni, hogy milyen beruházásokra kérhetnek még kiegészítő forrásokat az önkormányzatok, eközben nem gondolt erre a kórházra; hogy miközben képviselők a megyében már mindenhol elmondták, hogy meglesz a szatmár-beregi kórház rekonstrukciójára a kiegészítő pénz, úgy találják a mai napon, hogy nem fontos megtartani az adott szavukat.

Tisztelt Országgyűlés! Még nem történt meg a szavazás a parlamentben, ezért azt gondolom, hogy még nem elkésett a mi kérésünk és javaslatunk. Tisztelettel kérem kormánypárti képviselőtársaimat, gondoljanak arra a több tízezer beteg felnőttre és gyerekre, akiknek az ellátása függ ennek a kórháznak a befejezésétől, és támogassák ezeket az indítványokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vojnik Mária képviselő asszony módosító javaslatát szeretném tovább erősíteni, bár azt gondolom, szinte minden érvet fölsorolt amellett, hogy ez a módosító javaslat támogatásra kerüljön. Az, hogy szükséges többlettámogatást adni a Szatmár-Bereg megyei kórházhoz, nem kétséges, hiszen Mádi képviselő úr módosító javaslata is erre irányul, és a költségvetési bizottság ülésén az előterjesztő is megerősítette ennek a szükségességét. Sajnálatos, hogy időközben az előterjesztő megváltoztatta az álláspontját, és a kormány is másképpen foglalt állást a legutóbbi költségvetési bizottsági ülésen, mint ahogy korábban vélekedett erről a kérdésről.

Én azt gondolom, nem reménytelen az ügy, hiszen a költségvetési bizottság ülésén erről a módosító indítványról, Vojnik Mária képviselő asszony és társai módosító javaslatairól hosszasan vitáztunk. Azt gondolom, ez nem volt haszontalan, hiszen a költségvetési bizottság többsége úgy foglalt állást, hogy ezt a módosító javaslatot támogatni kell. Ezért is látható az ajánlás 17. pontjában, hogy a költségvetési bizottság támogatja az indítványt.

Vojnik képviselőtársam is utalt a térség problémáira. Én nem a térségben lakom, de mint egykori népjóléti államtitkár emlékszem arra, milyen körülmények között indult el a beruházás - és ezt nem szabad elfelejteni a jelenleg kormányzó pártok képviselőinek sem. Ugyanis akkor ez a beruházás azért tudott elindulni többek között - egyrészt, mert szükség volt rá -, mert egy egészségügyi átalakításnak egy nagyon figyelemre méltó része volt, vagy lehet azt mondani majdnem, hogy egy példaértékű megnyilvánulása volt az egészségügyi intézményrendszer átalakításának. Két kórház funkcióit igyekeztünk annak idején, az érintettekkel kölcsönös megállapodásra alapozva végrehajtani, és természetes, hogy ehhez beruházásokra is szükség van.

(15.50)

Ez a beruházás úgy tudott elindulni, hogy az érintettek - Vásárosnamény és Fehérgyarmat szakemberei, a települések önkormányzatai - egyetértettek abban, hogy induljon el egy ilyen beruházás, és ők pedig partnerek voltak ahhoz, hogy az intézményátalakítás megtörténjen. Nos, a beruházás elindult, ahogy Vojnik képviselő asszony mondta. A beruházás is példaértékűen folyik, és ebben a folyamatban nyilván figyelembe kell venni azt - mint ahogy sajnálatos módon általában minden címzett támogatásból megvalósuló beruházásnál felmerül ez a probléma -, hogy az idő előrehaladtával kiderül, hogy kevés a pénz a teljes befejezéshez. Ez így volt a korábbi években is, így volt 1990-94 között, 1994-98 között és így van most is. Ebben semmi új nincs, hiszen a rendszerváltozás utáni tíz esztendőben sajnálatos módon nem sikerült megoldást találni a címzett támogatások kezelésére. Ez lehet szakmai, de lehet politikai kérdés is, de tény, hogy sokszor elindulnak beruházások, és általában lehet azt mondani, hogy abból az összegből nem tudják megvalósítani. Ez a kórház is sajnálatos módon arra példa, hogy nem sikerül befejezni azt a korszerűsítési munkát, amit korábban elindítottak. Azt gondolom, az a korrekt eljárás, ha most, amikor lehetőség kínálkozik arra, hogy pótlólagos forrásokat biztosítsunk a kórház beruházásához, ezt megtegyük.

Nagyon érdekes ebben az ügyben az előterjesztő képviselő úr hozzáállása. Nem kívánom megkérdőjelezni Perlaki képviselő úr szándékát, szakmai hozzáértését, hiszen nagyon dicséretes az, hogy a kormány mulasztását - ha lehet ezt mondani - ő mint egyéni képviselő próbálja bepótolni. Ilyen szempontból dicséretes az a szándék, amit képviselő úr a benyújtott törvényjavaslattal megfogalmaz. De legyünk őszinték, ez olyan nagyságrendű munka, ami adott esetben egy-egy képviselő lehetőségeit meghaladja.

Ettől függetlenül akkor, amikor a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról váltottunk szót a költségvetési bizottságban, Perlaki képviselő úr jelezte nekünk, hogy a benyújtott javaslatban ugyan valamilyen oknál fogva nem tudta szerepeltetni a Szatmár-Bereg megyei kórház beruházásának kiegészítő támogatását, de már az általános vita elején jelzi mindenki felé, hogy ő feltétlenül támogat egy olyan módosító javaslatot, amely többletforrást biztosít a Szatmár-Bereg megyei kórház részére. Akkor tulajdonképpen megnyugodtunk; illetve rögtön azután, hogy ezt elmondta nekünk, egy pici bizonytalanság is bekövetkezett a gondolatunkban, hiszen hozzátette, hogy a Baranya megyei kórház beruházását nem is biztos, hogy ő szükségesnek tartja, miközben a javaslat pedig erről is szólt. Utána a bizottság általános vitára alkalmasnak minősítette Perlaki képviselő úr javaslatát.

A következő bizottsági ülésen, amikor a módosító javaslatokról tárgyaltunk, meglehetősen megdöbbentem én is és még többen a bizottságból, mert Perlaki képviselő úr álláspontot változtatott. Teljesen természetesnek tartotta a Baranya megyei kórház támogatását - ez legyen is úgy, ezt nem kifogásoljuk -, de megváltoztatta az álláspontját a Szatmár-Bereg megyei kórházzal kapcsolatban, amire igazából jó indokot nem is tudott felhozni. A támogatás indokoltságát nem vitatta a képviselő úr, csak azt mondta, hogy nem most kell ezt kezelni. Azt mondta, hogy majd januárban adjon be pályázatot a normál keretben a önkormányzat, és majd tavasszal el lesz bírálva az igény.

Azt gondolom, ez nem helyénvaló. Azért sem, mert egy megkezdett beruházásról van szó, és bár nem végeztem számításokat, mert ilyen konkrétumokba nem akartam belefolyni, de el tudom képzelni azt, hogy mire ebből döntés lesz - még akkor is, ha feltételezzük is, hogy támogatják a kormánypártok a tavaszi törvénymódosítást -, óriási veszteség éri az önkormányzatot azért, mert nem tudja befejezni ezt a beruházást.

Most megvan a lehetőség, hogy folytatódjon a megkezdett beruházás, és erre lehetőséget kellene teremteni. Két megoldás kínálkozik arra, hogy legyen erre forrás. Az egyik az, hogy annak a célnak a megvalósításához több pénzt rendelünk hozzá. Megítélésem szerint az ez évi költségvetés erre fedezetet biztosít, de a jövő évi költségvetésben is van erre forrás, tehát a maradványértéket megnöveljük valamilyen más költségvetési forrásból, erre megvan a technika. Vagy pedig azt mondjuk, hogy kevesebb pénzt hagyunk a belügyminiszter rendelkezésére, mert a rendelkezésre álló forrás egy részét törvényben meghatározott célokra kell fordítani, a másik részére pedig azt mondjuk, hogy majd a belügyminiszter úr belátása szerint dönthet olyan beruházások támogatásáról, amelyek céltámogatásból valósulnak meg, és ahol szintén nem elég a forrás.

Azt gondolom, hogy a hangsúlyt most át kellene helyezni a címzett támogatásokra egy lehetséges alternatíva szerint. Forráshiányra nem lehet hivatkozni, mert a forrás benne van Perlaki képviselő úr módosító javaslatában. Politikai szándék kell! Vissza kell térni ahhoz az állásponthoz, amit Perlaki képviselő úr a törvény tárgyalása során még támogatott, és azt gondolom, úgy korrekt, ha ezt a törvényjavaslatot úgy fogadjuk el, hogy Vojnik Mária képviselő asszony és társai módosító javaslatával együtt szavazzuk meg. Akkor a Baranya megyei kórház megkapja a szükséges támogatást, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat megkapja a szükséges támogatást a Szatmár-Bereg megyei kórház beruházásához, és akkor jó szívvel köszönhetjük meg Perlaki képviselő úrnak azt a kezdeményezését, ami tulajdonképpen egy elhalasztott kormányzati lépést hivatott pótolni.

Kérem Perlaki képviselő urat, hogy a későbbiek során támogassa Vojnik képviselő asszony javaslatát. Kérem a kormányt - mint ahogy a költségvetési bizottságban sikerült megszerezni a kormányzati többség támogatását ehhez a módosító javaslathoz -, változtassa meg az álláspontját, vegye figyelembe, hogyan indult el ez a beruházás; egyfajta jogfolytonosságot tanúsítson ebben a kérdésben, és tegye lehetővé, hogy az 1994-98 között elindult beruházás tisztességes és korrekt feltételekkel befejeződhessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem. A vita e szakaszát és a részletes vita egészét is lezárom.

Megkérdezem Perlaki Jenő képviselő urat, hogy most vagy pedig a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm, a határozathozatalt megelőzően.