Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra a következő ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5060. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5060/59. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, van-e kijelölt bizottsági előadójuk. (Nincs jelentkező.) Nincsen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeztetem önöket, hogy a hétfői napon már döntöttünk a részletes viták szerkezetéről. A mai részletes viták szerkezetét is tartalmazó felszólalók névjegyzékét a képviselők kézhez kapták.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 1-21. pontjai, valamint a 33. és 34. pontok szerint. Elsőként megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, aki írásban előre jelezte felszólalási szándékát.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A vita első szakaszában négy kérdésről szeretnék szólni, négy módosító indítványról, illetve indítványcsoportról.

Az első témakör, amiről beszélni fogok, az ajánlás 1. pontjában szereplő módosító indítvány, amely összefügg a 3., 5., 8., 12., 14., 16., 33. és 50. számú módosító indítványokkal is. Ez az emberi jogi bizottságnak egy meglehetősen váratlan indítványcsoportja, hiszen amikor az alkotmányügyi bizottság tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, akkor ezek az indítványok még nem szerepelhettek előttünk, a bizottságban nem vitathattuk meg. Nyilván később világosodott meg az emberi jogi bizottság, és adta be ezeket a módosító indítványokat.

Miről van szó? A törvényjavaslat egy új minősítő körülményt kíván bevezetni a büntető törvénykönyvben, méghozzá azt, hogy súlyosabban kell büntetni azokat az elkövetőket, akik a törvényjavaslat eredeti szövege szerint "bűnszervezet keretében" követik el az adott bűncselekményeket. Már az általános vita során is szó volt erről a témáról, többen kifogásoltuk ezt a fogalmazást, úgy gondoltuk, hogy meglehetősen homályos a "bűnszervezet keretében" történő elkövetés megfogalmazása, a Btk.-ban más helyeken nem szerepel ez a fogalom, nincs magyarázata, ezért Csákabonyi Balázs képviselőtársammal együtt javasoltuk, hogy minden helyen, ahol a törvényjavaslat így fogalmaz, ehelyett a "bűnszervezet tagjaként" történő elkövetés szerepeljen.

Ezzel a kormány képviselői a bizottsági üléseken nem értettek egyet, és ezeket a javaslatainkat a bizottságok leszavazták.

Gondolom, az történhetett, hogy az Igazságügyi Minisztérium képviselői belátták, hogy más fogalmazásra lenne szükség, amit helyeslek, és végül is örülök neki, hogy az általunk megindított gondolat tárgyivá vált ezekben a módosító indítványokban, és azt a fogalmazást javasolták - és az emberi jogi bizottság be is nyújtotta bizottsági módosító indítványként -, hogy "bűnszervezetben történő elkövetés". Valamennyi helyen így szerepel.

Azt hiszem, ez egyébként valóban szerencsésebb lenne az eredeti javaslatnál, csak meglehetősen mechanikus volt az átvezetés, és így két helyen is viszonylag értelmetlen szöveg kerülne be a büntető törvénykönyv módosításába. Az egyik ilyen a bizottság 16. számú módosító indítványa, amely ha ebben a formában maradna meg, akkor a következő szöveg kerülne be a törvénykönyvbe: "a bűncselekmény bűnszervezetben elkövetésének megállapítása esetén". Azt hiszem, hogy itt a "történő" szónak a kihagyása felesleges volt, mert nagyon magyartalanná vált így a megfogalmazás. Ugyanez igaz a 33. számú módosító indítványra, amit szintén a bizottság terjesztett be. Itt szintén kihagyni javasolták a "történő" szót, ezért a következő szöveg lenne a hatályos: "aki bűntettnek bűnszervezetben elkövetésére felhív". Nyilván itt is a "történő" szót bent kell hagyni.

Álláspontunk szerint a mi javaslatunk jobb lenne egyébként, tehát a "bűnszervezet tagjaként", de a "bűnszervezetben" is talán elfogadható kompromisszum; az eredeti szövegnél mindenképpen jobb.

A másik téma, amivel ebben a szakaszban foglalkozni kívánok, a Csákabonyi Balázs képviselőtársammal együtt benyújtott, az ajánlás 6. pontjában szereplő indítványunk, amelyik a Btk. 57. § (3) bekezdését kívánná módosítani az utolsó mondat elhagyásával.

 

 

(10.10)

 

Ennek az a lényege, hogy ha valakit végleges hatállyal eltilt a bíróság szakképzettséget igénylő foglalkozás gyakorlásától, akkor az általános szabály szerint amennyiben az eltiltás óta tíz év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmas, illetőleg érdemes, akkor az eltiltottat kérelemre mentesíteni lehet.

Kihagyná a javaslat ebből a körből, a mentesülés lehetőségéből azt, aki a bűncselekményt bűnszervezet keretében vagy az új fogalmazás szerint bűnszervezetben követte el, és méltatlanság miatt a bíróság a foglalkozástól véglegesen eltiltotta. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt két okból felesleges így megfogalmazni. Az egyik, hogy ennek valódi elrettentő hatása nincsen, másrészt pedig az általános szabályok szerint úgyis csak akkor lehet az eltiltottat kérelemre mentesíteni, ha már érdemessé vált a foglalkozás újbóli gyakorlására. Tíz év elteltével nem hiszem, hogy különbséget kéne tenni aközött, hogy valaki azt a bűncselekményt egyedül követte el vagy valamilyen bűnszervezet keretében vagy bűnszervezet tagjaként.

A bizottsági vitában elhangzott, hogy itt elsősorban arról lehet szó, hogy például egy köztisztviselő ne lehessen köztisztviselő. Erre azt a talán kicsit morbid, de egyébként teljesen életszerű példát mondtuk el, hogy eszerint viszont elképzelhető, hogy valaki elkövet egy bűncselekményt bűnszervezetben, később megjavul, és e szabály szerint akkor egy minisztériumban például előadó nem lehetne, de miniszter nyugodtan lehetne, mert azt semmi nem tiltja.

A harmadik téma ebben a körben, amivel foglalkozni szeretnék, a 18. számú ajánlási pont; szintén Csákabonyi Balázs képviselőtársammal adtuk be. Ez egy értelmező rendelkezés módosítása. "Fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál." A javaslat szerint a jogkövetkezmények szempontjából fegyveres elkövetésen a lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával fenyegetve történő elkövetést is érteni kell. Természetesen értjük a javaslat logikáját: ne lehessen arra hivatkozni, hogy az illetőnél valójában nem volt fegyver, ugyanakkor ugyanolyan rémületet váltott ki, mondjuk, a sértettekből, mintha valóban lőfegyverrel vagy robbanóanyaggal fenyegetve történt volna az elkövetés. Úgy gondoljuk ugyanakkor, hogy ez egy veszélyes tendenciát indíthat el. Ha ugyanaz a büntetés várható, akkor esetleg az elkövetőknek jobban megéri valóban lőfegyverrel vagy robbanóanyaggal fenyegetve elkövetni az adott bűncselekményt. Fel szeretnénk hívni erre a figyelmet, még egyszer meggondolásra szeretnénk ajánlani.

Végül: a negyedik téma ebben a szakaszban a 21. ajánlási pont. Ki fogják találni, Csákabonyi Balázs képviselőtársammal együtt nyújtottuk be ezt a javaslatot is. A bűnszervezet fogalmát kívánja meghatározni ez a rendelkezés. A törvényjavaslat szerint bűnszervezet három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Tulajdonképpen vitattuk egy kicsit azt is, hogy pont az ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményekről van szó. Nem biztos, hogy ez a határ megfelelő, de végül is ezt elfogadtuk. Ugyanakkor határozottan állítjuk, hogy a bűnszervezet célja nem a bűncselekmények elkövetése. A bűncselekmények elkövetése csak eszköz a valódi céljaik megvalósításához. Álláspontunk szerint a jogtalan haszonszerzés az, ami valójában a cél, és ennek érdekében követik el a bűncselekményeket. A módosító indítványunk erre irányult.

Én tisztelettel kérem, hogy a kormány képviselői gondolják át még egyszer ezeket a javaslatainkat. Illetve az első témában egy kompromisszumot el tudunk fogadni; valóban jobb a bizottság által beterjesztett javaslat, mint az eredeti volt, ott viszont kérem, hogy abban a két témában ezt a nyelvtani pontosítást majd kapcsolódó módosító indítvánnyal tegyük meg.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló Avarkeszi Dezső képviselő úr tulajdonképpen a vita első szakaszába tartozó valamennyi lényeges kérdésre kitért, nagyjából én is ezekről szeretnénk néhány szót szólni. Amikor az ajánlást a kezembe vettem, és átfutottam a módosító javaslatokat, amikor először rápillantottam a 2. pont alatt és aztán visszatérően, az ön által is felsorolt módon... (Dr. Avarkeszi Dezső: Az 1. pont...) Helyesebben az 1. pont alatt megjelölt módosító javaslatról először úgy gondoltam, hogy ez egy nem túl lényeges, igazából egy talán szabatosabbá tevő módosítása a szövegnek.

Amikor egy picit is alaposabban átgondoltam, akkor rájöttem, hogy ez egy óriási értelmezési változást eredményez ennek a bizonyos 137. § 8. pontjában rögzített bűnszervezet fogalmával összefüggő, összes cselekményt, összes törvényi tényállást érintő értelmezésre vonatkozóan. Az, hogy valaki a cselekményt bűnszervezet keretében vagy annak tagjaként követi el, a későbbi jogértelmezésben - én nagyon remélem, hogy ezt egyébként elfogadja a kormányzat a későbbiek során - egy nagyon nagy különbséget eredményez.

Azt a bizottsági vitában is említettük már többen is, hogy ha a bűnszervezet keretében történő elkövetés maradna megfogalmazásként, akkor igazából nem is kellene létrejönnie bűnszervezetnek, nem is kell megállapítani azt, hogy bűnszervezetről van szó, illetve tökéletesen elegendő lenne egyetlen elkövetővel kapcsolatban valamilyen módon azt bizonyítani vagy valószínűsíteni, hogy itt bűnszervezetről, bűnszervezet létrehozásáról vagy egyebekről szó lehet.

A bűnszervezet tagjaként történő elkövetés egy sokkal precízebb, sokkal egzaktabb megfogalmazása annak a kritériumnak, amely talán helyeselhető, de csak ebben a formájában. Mert hiszen ha bűnszervezet tagjaként követ el valaki egy bűncselekményt, akkor az biztos, hogy a bíróságnak meg kell állapítania azt a körülményt, hogy a bűnszervezet létrejött, és ha ez létrejött, akkor a bűnszervezet minden tagját az eljárás alá kell vonni.

A bűnszervezet jelenlegi meghatározása 1999. március 1-je óta hatályos, és '97 szeptembere óta van ez a 137. § 8. pontjában rögzített bűnszervezet-fogalom. A jelenleg hatályos szöveg szerint bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul. Az új megfogalmazás teljesen megváltoztatja a bűnszervezet fogalmát, hihetetlenül fellazítja ezt a fogalmat. Éppen ezért, ha ez ennyire fellazul, akkor még egy további olyan megfogalmazás, amely igazából még azt sem kívánja meg, hogy ez a bűnszervezet valójában létrejöjjön - mert ha azt mondja a nyomozó hatóság, hogy itt bűnszervezet keretében történő elkövetés volt, sajnos az összes többi tagról nem nagyon tudunk semmit, de X. gyanúsított bűnszervezet keretében követte el ezt a cselekményt -, azt eredményezi, hogy egyetlenegy vádlottal egy olyan eljárás folyik le majd esetleg egy bíróság előtt, amelyben kizárólag egy elkövető van. Vannak utaló adatok, mondjuk, bűnszervezet létére vonatkozóan, de az összes többi tagról nem tud lényeges dolgokat a hatóság, semmit vagy minimálisat tud.

 

 

(10.20)

 

Abban a pillanatban lehet alkalmazni a bűnszervezet keretében történő elkövetést mint minősítő körülményt, és ez hihetetlen veszélyeket rejt magában, már csak azért is, mert mint tudjuk, több mint tíz helyen érinti a büntető törvénykönyv módosítását az az átfogó módosítócsomag, amely bűnszervezet megállapítása esetén rendkívül súlyos következményekkel jár az elkövetőkre nézve. Tulajdonképpen minden olyan körülménytől, amelynek figyelembevételét mint kedvezmény nyújtását vagy eltérő minősítést a büntető törvénykönyv lehetővé tesz a bíró számára, mind-mind megfosztja a törvény a későbbiekben a jogalkalmazót.

A következő pont, amelyről Avarkeszi képviselő úr is említést tett, az általuk előterjesztett módosító javaslat, az ajánlás 6. pontjában van rögzítve. Azon túlmenően, amit ő elmondott, talán csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy teljesen indokolatlan, hogy a bírói mérlegelést, a bírói ítélkezési szabadságot ilyen mértékben korlátozzuk. Ha ezeket a kitételeket sorra egymás után a módosítások kapcsán beépítjük a törvénybe, akkor igazából olyan mechanikussá válik az ítélkezés, amely szinte sablonok felállítását igényli csak, és ez engem kísértetiesen emlékeztet régebbi idők büntetőeljárás-jogi gyakorlatára, amelyet nagyon-nagyon nem lenne jó újraéleszteni.

A 18. pontban szintén egy lényeges rendelkezés került rögzítésre, ugyancsak Avarkeszi és Csákabonyi képviselő urak előterjesztésében. Úgy gondolom, hogy a 137. § jelenlegi (4) bekezdésének hatályos szövege megfelel a szükséges követelményeknek, azaz a fegyveresen történő elkövetésnél az, hogy "fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál". Az a további szövegrész, amellyel kiegészíteni kívánja a kormány ezt a megfogalmazást, azaz, hogy a jogkövetkezmények szempontjából fegyveres elkövetésen a lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával fenyegetve történő elkövetést is érteni kell, akkor ez amellett, hogy rendkívül nagy bizonytalanságot eredményezhet, esetenként igen-igen komikus körülmények közötti elkövetés esetén is ezt az egyébként meglehetősen súlyosan minősítő körülmény alkalmazását is lehetővé fogja tenni.

Ha ezt lehetővé teszi a törvény, akkor már csak idő kérdése, hogy bizonyos jogalkalmazók bizonyos esetekben mikor élnek ezzel vissza. Mert azt pontosan tudjuk... (A fejét csóváló dr. Hende Csabának:) Meglepő, hogy ezen csodálkozik az államtitkár úr, mintha ügyvédként nem ismerné azt a gyakorlatot, amelyet követett éveken keresztül. (Dr. Hende Csaba: Példát!) Bizony ilyen visszaélések nagyon gyakran előfordulhatnak. Miután konkrét példával nem készültem (Dr. Hende Csaba: Ja, az más!), erre most nem tudok önnek választ adni, de ez a megfogalmazás majd lehetővé fog tenni olyan komikus körülmények között lefolytatott eljárást, amelyet nem biztos, hogy szerencsés lenne a büntető törvénykönyvben ilyen módon rögzíteni, ezért nem értek egyet vele.

Örülök, hogy a bűnszervezetre vonatkozóan is előterjesztettek egy módosító javaslatot az előbb említett képviselőtársaim. Ez talán lehetőséget ad arra, hogy később kapcsolódó módosító indítvánnyal, ha lehet, megpróbáljuk visszahozni egy korrektebb, tisztességesebb megfogalmazását ennek a törvényhelynek, mert ez így nem igazán minősíthető annak. És egyébként véleményem szerint, ha valaki megnézi azoknak a nemzetközi egyezményeknek az eredeti szövegét, amelyekre oly gyakran hivatkozik a kormányzat és idézi, tehát ha valaki elolvassa az eredeti nemzetközi szerződést, bizony meg kell állapítani ugyanazt, mint a tegnap megszavazott, pénzmosásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Nem egészen úgy van, ahogyan azt szokták időnként hivatkozásul előhozni a kormány tisztelt képviselői; ez a tegnapi nap során is gyönyörűen kiderült. Én attól tartok, hogy ha összevetjük ezeket a nemzetközi szerződésbeli megfogalmazásokat, akkor ez a változat, amelyet elfogadtatni kíván a kormányzat, igazából egyiknek sem felel meg. Jóval lazábban és jóval megengedőbb módon teszi lehetővé a hatóságok számára a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítását.

Lehet ezt a politikát folytatni, bár mint tudjuk, a jelenlegi bűnelkövetési adatok messzemenően éppen az ellenkezőjét támasztják alá, mint hogy sikeres lenne ez a kormányzati politika, hiszen soha nem látott módon... (Ismét a fejét csóváló dr. Hende Csabának:) Hát, államtitkár úr, talán el kellene olvasni a Legfőbb Ügyészség tájékoztatóját! Abból elég jól megállapítható, hogy az elmúlt tizenegy évben nem emelkedett egyetlenegy időintervallumban sem olyan mértékben a súlyos bűncselekmények arányszáma, mint amilyen módon az elmúlt egy év során, háromnegyed évet összevetve történt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vagy ha ez nem így van, akkor esetleg valótlan a jelentés tartalma.

Szóval úgy gondolom, hogy ez így helytelen lenne. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megfontolásra valóban érdemes mind Avarkeszi Dezső képviselőtársam, mind pedig Hankó Faragó Miklós képviselő úr érvelése az ajánlás 18. pontjával kapcsolatban, azonban ebben nagyon eltér a véleményünk.

Ugyanis bár humoros helyzetek teremtődhetnek, létrejöhetnek, de ezt majd a bíróság nyilván mérlegelni fogja az adott helyzetben. A humoristáknak éppen inkább a "pisztolynak látszó tárgy" szóhasználat bírálata a kedvenc témájuk, az élcelődésük éppen a robbanószernek tűnő szerkezettel kapcsolatban hangzik el. Miért is humoros ez a valójában véresen komoly helyzet? Azért, mert más volt a büntetőjogi következménye annak, ha valaki valódi lőfegyverrel fenyegetőzött, mint ha ezt lőfegyvernek látszó tárggyal tette. Valójában a potenciális áldozatok szempontjából teljesen mindegy volt a valós helyzet, hiszen nyilvánvalóan nem kívánták ellenőrizni, hogy valódi-e a rájuk irányított revolver, vagy éppen játékszer vagy annak látszó tárgy.

Az előterjesztő orvosolni kívánja ezt a visszás helyzetet, és a törvényjavaslat 19. §-ában megfogalmazza azt a szankciót, hogy a jogkövetkezmények szempontjából fegyveres elkövetésen a lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával történő fenyegetést is érteni kell. A büntető törvénykönyvnek ezt az új elemét kívánja elhagyni a 18. pont. Megnyugvásunkra sem az előterjesztő, sem pedig a bizottságok nem támogatták ezt a javaslatot. Véleményünk szerint a valódi halálfélelem okozóit, a rettegés előidézőit valódi büntetés sújtsa a továbbiakban, ne pedig büntetésnek látszó enyhe ítélet.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy Avarkeszi Dezső képviselőtársam és Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is a szakaszhoz tartozó, szinte majdnem minden lényeges problémát érintett, és én azt megismételni nem kívánom, mindössze az ajánlás 11. és 18. pontjában szereplő módosító javaslatokról szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Az ajánlás 11. pontjában érintjük a törvényjavaslat 14. §-át, amely gyakorlatilag az elkobzás újraszabályozásával kapcsolatos, nagyon precíznek és korrektnek tűnő előterjesztést takar. Úgy szól a 14. § (2) bekezdése, hogy "vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más jogellenesen gazdagodott". Nem folytatom tovább az idézetet, mert a módosító javaslat mindössze arra irányul, hogy a jogellenes minősítést vegyük ki ebből a törvényszövegből.

Míg a vita során - mind az általános vitában, mind a bizottsági vitában - mi általában a szigorítás ellen szóltunk, ez a javaslat a szigorítás mellett szól. Miért, tisztelt Országgyűlés? Azért, mert abban az esetben, ha a vagyonelkobzást csak a jogellenes gazdagodás esetében lehetne kimondani, akkor a polgári jog szabályai szerint nem jogellenes ügyletek esetében - például az ajándékozás vagy a különböző gazdasági társaságoknál a tőkeemelés esetén - a vagyonelkobzás gyakorlatilag meghiúsulhat.

 

 

(10.30)

 

Mert az ajándékozási szerződés kapcsán akkor azt is vizsgálni kellene, hogy kinél jelentkezik jogellenesnek a jogügylet, és kinél nem jogellenes. Ugyanakkor szeretnék utalni arra, hogy a törvényjavaslat, a tárgyalt törvényjavaslat 14. §-ának (5) bekezdése kellő védelmet nyújt a jóhiszemű, ellenérték fejében szerzett vagyon védelmére, ezért a módosító javaslatban javasolt elhagyás szerény megítélésünk szerint az intézmény alkalmazhatóságát növelné. Hiszen a 14. § (5) bekezdése kimondja, hogy vagyonelkobzás nem rendelhető el arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál, továbbá arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek; a c) pont pedig azt mondja: az (1) bekezdés b) pontja esetében, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított.

Tehát azt hiszem, hogy a két nagy jogágazat, a büntetőjog és a polgárijog-ágazat találkozásakor felvetődik ez a kérdés, és ezért újból megfontolásra javasoljuk, hogy az alkalmazhatóság érdekében ez a viszonylagos szigorítás irányába ható módosító javaslatunk, amit Avarkeszi képviselőtársammal nyújtottunk be, támogatásra kerülhessen.

Nagyon röviden szeretnék szólni a 18. pontban beadott módosító javaslatunkhoz, amire itt a vita során már mind Hankó Faragó Miklós, mind Lezsák Sándor képviselőtársam is utalt. A miniszteri indoklás azt mondja, hogy maga a bírói gyakorlat már a fegyvernek látszó tárggyal történő elkövetést is szigorúan bünteti, és gyakorlatilag úgy tekinti, mintha a fegyver vagy lőszer valódi volna. Megítélésünk szerint ha a jogkövetkezmények szempontjából a kormány javaslata szerint azonos módon kellene, mintegy kógens jelleggel, megítélnie a bíróságnak az ekként történő elkövetést, akkor a bírói mérlegelés körét lényegesen csökkentenénk. Ugyanis nem vitás már az sem, hogy a mai bírói gyakorlat is töretlen abban, hogy igen kemény súlyosbító körülményként értékeli azt, ha fegyvernek látszó tárggyal történik az elkövetés, a fenyegetés; azonban lehetnek olyan esetek - amire egyébként kollégám itt példa nélkül utalt, mert mondta, hogy konkrét példa elmondására nem készült fel -, amikor történetesen valóban olyan nevetségesnek és primitívnek tűnik az utánzat vagy az elkövetés, ami esetleg a sértettek egyikében keltheti valódi fegyver látszatát, ugyanakkor a többi pedig mosolyog rajta, mert eleve látja, hogy ez egy teljesen lehetetlen dolog.

Éppen ezért azt hiszem, célszerű volna a módosító javaslatunkat befogadni. Ezzel megítélésem szerint az egyébként is töretlen bírói gyakorlatot, a szigorítás irányába ható büntetéskiszabást nem veszélyeztetnénk azokban az esetekben, amikor valóban fegyvernek látszó lőszerről avagy fegyverről van szó.

Még egyszer azt szeretném itt hangsúlyozni, ami a leglényegesebb dolog: ne folytassuk azt a gyakorlatot, ami a büntető törvénykönyv módosításai során eddig sajnos már kialakultnak tekinthető, amivel a bíróságok mérlegelési körét beszorítanánk és jelentően korlátoznánk - gondolok itt például a feles szabályra, ami egyébként elég nehezen megy keresztül a bírói gyakorlaton. Azt hiszem, maga a jelenlegi gyakorlat kellő választ ad ezeknek a büntethetőségére, hiszen olyan szélesek most már a büntetési tételek, hogy azokkal megfelelő módon lehet honorálni azt, ha valaki fegyvernek vagy lőszernek látszó tárggyal követi el a cselekményt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Több képviselőtársam jelezte kétperces felszólalási igényét. Elsőként megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is Lezsák képviselő úr szavaira szeretnék reagálni. Szeretném előrebocsátani, hogy általában nem szokásom mások indokolt vagy indokolatlan halálfélelmével humorizálni, különösen nem szeptember 11-e óta, tehát ezt egy valóban nagyon komoly kérdésnek tartom, mindössze az esetleges következményekre kívántuk felhívni a figyelmet.

Megerősítve azt, amit Csákabonyi képviselőtársam elmondott, lehetnek olyan esetek, amelyeknél fel sem merülhet igazából az, hogy józan ésszel egy tárgyat lőfegyvernek, pláne robbanóanyagnak lehet nézni, egyáltalán nehezen tudom elképzelni, hogy a robbanóanyag-utánzat hogy néz ki; egy dobozra rá van írva, hogy bomba? Vagy nem tudom... (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Lőfegyvernél ez sokkal jobban látszik. (Dr. Hende Csaba: Dinamitrúd! - Dr. Répássy Róbert: Olyan, mint a lépfenespóra-utánzat!) De hadd mondjak egy konkrét példát! Amikor Dávid Ibolya miniszter asszony sofőrjét zavarta egy előtte közlekedő autó, azt megállította, és elvette a slusszkulcsát, aki benn ült az autóban, úgy látta, hogy lőfegyverrel fenyegették, az a bizonyos közhivatalnok viszont azt mondta, hogy a mobiltelefon volt nála. Egy ilyen esetben is megállapítható a lőfegyverrel való fenyegetés kérdése.

Ilyen dolgok miatt mondjuk azt - maximálisan egyetértve azzal a gondolattal, hogy ne szűkítsük a bíróságok mozgásterét -, hogy ha az a fenyegetés valóban olyan, hogy jogos, indokolt esetleg az a félelem, ami a sértettekben keltődik, akkor a bíróságok ezt a jelenlegi gyakorlat szerint is figyelembe veszik.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Érdeklődéssel hallgattam Csákabonyi Balázs képviselő úr indokolását és most Avarkeszi Dezső képviselő úr indoklását. Valóban, minden gondolatukat érdemes megfontolni, tehát a jó szándékot egyáltalán nem zárom ki. De azért hadd jegyezzem meg például azt, hogy volt Csákabonyi Balázs képviselő úrnak egy fél mondata arról, hogy lehet egy szituáció, amelyben egy primitív, nem tudom én, lőfegyvernek látszó tárggyal fenyegetőző embert mindenki megmosolyog, egy kivételével. Akkor a miatt az egy miatt, akiben halálfélelmet okoz, kell igenis szigorú büntetést hozni, mert ideges és nyugtalan világunkban bizony ez a halálfélelem rendkívüli következményekkel járhat. Nem lehet játszani ezekkel a helyzetekkel!

Én tudomásul veszem azt is, hogy a bírói gyakorlat jelenleg ezt a maga helyén, megfelelően szankcionálja, egy ilyen törvénymódosítás során azonban igenis fel kell erre hívni a figyelmet. Legyen egy szigorú figyelmeztetés a közvélemény számára az, hogy ilyen esetekben, ilyen helyzetekben nem lehet játszani senkinek az érzelmeivel, senkinek a halálfélelmével.

Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nagyon egyetértek az előttem szólók érvelésével, mindenkiével; valóban, ezeket a szempontokat nagyon is figyelembe kell venni. Én ott látom a problémát ennek a megfogalmazásnak a súlyosságával kapcsolatban, hogy megfosztja a bírót a mérlegelés lehetőségétől, amire Csákabonyi képviselő úr nagyon szemléletesen utalt.

Az államtitkár úr példát kért tőlem. Az életből hozott példát nem tudok hozni vagy mondani, de tudok kreálni most önnek egy olyan példát, amely szerintem nagyon jól jellemzi, miért nem jó ez a módosítása a törvényhelynek. Ha valaki, mondjuk egy színházi kellékes elhatározza, hogy bankot rabol, a színház kelléktárából kiveszi az egyébként tökéletesen fegyvernek látszó pisztolyt, és azzal rabol bankot, akkor lehet, hogy e törvényes minősítő körülmény kapcsán - miután nem lőfegyverről van szó, bár abban az esetben még majdnem az is, csak nem alkalmas arra, hogy éppen lőjenek vele, szóval nem biztos, hogy ez egy jó példa, de nem is ezt akartam elsősorban elmondani - abban az esetben a bíró bizony a büntetés kiszabása kapcsán, ha máskor nem, nagyon is érvényesíteni tudja azt, hogy valakiben valóban halálfélelmet, komoly félelmet kelthetett az, hogy milyen tárgyat szegeztek neki, tartottak vele szemben. De ha, mondjuk, egy korlátozott beszámítási képességgel rendelkező illető bemegy egy bankba, és a derékszíjába betűzi azt a piros színű, műanyag vízipisztolyt, amelyet oly jól ismerünk gyerekkorunkból, akkor ebből az következik, hogy ugyan elő sem veszi, de ott van, magánál tartja, ami már kielégíti a törvényes megfogalmazást, mert azt mondja a kiegészítés, hogy: "a jogkövetkezmények szempontjából fegyveres elkövetésen a lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával fenyegetve történő elkövetést".

 

 

(10.40)

 

 

Ez pisztoly utánzata. Ismerjük a hatvanas évekből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor még csak egyfajta vízipisztoly volt, ez egy olyan vízipisztoly, ezt nem tudja a bíró nem akként értékelni, hogyha korrektül, a magyar nyelvtan szabályai szerint értelmezi a törvényt, márpedig elsősorban így kell. Bocsánat!

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nem csoda, hogy egyidősek vagyunk Hankó Faragó képviselő úrral, és ugyanazokkal a játékszerekkel játszottunk gyerekkorunkban. Nekem is a piros vízipisztoly jutott példaként eszembe; kérem szépen, a büntetőjog ismeri az alkalmatlan eszköz fogalmát. Természetesen a törvényjavaslat a lőfegyver utánzatáról beszél, a vízipisztoly nem utánzata, legfeljebb egy öt-hat éves gyermek szemében a lőfegyvernek.

Ebből a szempontból tulajdonképpen az a szubjektív körülmény, amelyre Lezsák képviselő úr felhívta a figyelmét, hogy vajon kiben kelt riadalmat, egy kicsikét háttérbe szorul, mert az objektív mérce lesz a lényeges. Ha valaki egy repülőgépet egy piacon már kapható, a parabellum pisztolyra megszólalásig hasonlító játékszerrel térít el, ennek a társadalomra veszélyessége semmivel nem kisebb, képviselő úr, mintha abban a pisztolyban valóban kilőhető golyók lennének, ha ez valóban működőképes pisztoly, hiszen tudjuk, hogy például a repülőgép-eltérítések során a lőfegyvereket a legritkább esetben használják, hiszen azzal az elkövető a saját maga életét is veszélyeztetné, hiszen akár a gép lezuhanásához vezető eredményt is okozhat.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a bíróság mérlegelési lehetősége megmarad a fegyveresen történő elkövetés minősítő körülménykénti értékelése mellett is, hiszen az összes elkövetési körülmény, az, hogy mennyire komoly az az eszköz, mennyire hasonlít a megtévesztésig a valódira, az bizony értékelés alá kerülhet. Nem biztos, hogy a hallgatók pontosan értik, hogy miről is beszélünk, nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy egy rablás alapesetben ugyan súlyosan minősül, azonban a fegyveresen történő elkövetés abban a pillanatban felminősíti. Tehát míg 2-8 évig terjedő szabadságvesztés az egyik, úgy akár 10-15 évig vagy 5-10 évig terjedő szabadságvesztés is lehet a fegyveres elkövetés.

Tehát nagyon nem mindegy az a körülmény a büntetés kiszabása szempontjából, amiről beszélünk, de miután eléggé tágas mind a két kategória, van módja a bíróságnak ezen belül ezeket a nüánszokat is értékelni, hogy valaki egy vízipisztollyal próbálkozott, mert az eleve alkalmatlan, és akkor nem fegyveresen követte el; hogy valaki egy messziről pisztolynak látszó, ám közelről, ahogy a bankpénztáros orra alá tartották, már felismerhetően nem valódi eszközzel követi el a bűncselekményt, vagy pedig egy megszólalásig a valódihoz hasonlító (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) eszközt használt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Most már nem akarom tovább ezzel a témával feltartani az időt, azt hiszem, államtitkár úr a felszólalásában mondta el a leglényegesebb dolgot, amikor azt mondta, hogy a társadalomra való veszélyességből kell kiindulni. Kérem szépen, a fegyvernek látszó tárgy látszata, még akkor is, ha az másban riadalmat vagy esetleg komoly félelmet is kelt, mégsem olyan veszélyes a társadalomra, mintha az valódi lőfegyverrel vagy valódi robbanószerrel történt volna!

Ami pedig a rablás példája: valóban 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a rablás alapesetét a törvény, és utána jön a minősítő eset, a fegyveresen vagy felfegyverkezve történő elkövetés, ami 5-12 évre vagy 5-10 évre - most pontosan nem emlékszem rá - felminősíti. (Dr. Hende Csaba: 5-10-ig.) Abban a pillanatban a bíróságot ez a súlyosabban fenyegetett büntetési tétel köti, és ettől csak az enyhítő szakasz alkalmazásával térhet el abban az esetben, hogyha annak a feltételei fennállnak. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy az enyhítő szakasz alkalmazása is meglehetősen szigorúbbá vált az elmúlt évek törvénymódosítása és bírói gyakorlata során is, éppen ezért az a véleményem, hogy ez a módosító indítvány azt tenné lehetővé, hogy az eset összes körülményét véve - jelesül éppen a társadalomra való veszélyességet is figyelembe véve -, de az összes körülményekhez képest a bíróság mérlegelési köre maradjon meg, és a bírói gyakorlat ezt továbbra is súlyosbító körülményként értékelhesse, mint ahogy a gyakorlat töretlenül ki is alakult.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Az államtitkár úr iménti felszólalásában, nyilván akarata ellenére, de éppen ennek a törvényhelynek egy újabb problémás értelmezésére hívta fel a figyelmet. Ön azt mondja, hogy az alkalmatlan eszközzel történő elkövetés alapvetően megváltoztatja a dolgot - csak egy probléma van. Minden utánzat alkalmatlan eszköznek számít, tudniillik... (Dr. Hende Csaba ingatja a fejét.) De igen, a nyelvtani értelmezés, államtitkár úr, nem tesz mást lehetővé. Utánzat az, ami alkalmatlan arra, hogy lőfegyverként használják. Az, hogy milyen minőségű az utánzat, hogy olyan minőségű, amiből mindenki arra tud következtetni, hogy ez valóban egy lőfegyver, vagy az a kis piros, duci vízipisztoly, amit ismerünk gyermekkorunkból, arról van-e szó, mind a kettő utánzat, ugyanakkor mind a kettő alkalmatlan eszköz is, mert egyébként nem alkalmas arra, hogy lőszert kilőjenek vele. Tehát teljesen egyértelmű, hogy ez egy olyan ingoványos terület, amelyre ha tévedünk, akkor ebből csak nagy baj lehet.

S arra szeretném még emlékeztetni az államtitkár urat, hogy mondta, hogy lőfegyverrel szokták a legritkábban elkövetni a repülőgép-eltérítéseket. Ez nem biztos, hogy így van, tudniillik ma már vannak olyan lőfegyverek, amelyek nem is hasonlítanak lőfegyverre, semmilyen szempontból, még csak véletlenül sem gondolná száz emberből 99, hogy lőfegyver, csak az az egy, aki pontosan tudja. Ezek a bizonyos műanyag kis dobozocskák, amelyeknek ha megnyomják, mondjuk, a tetejét, akkor egy lőszert minden további nélkül ki tud lőni, és nem is olyan lőszert, amilyet ma, a mai fogalmaink szerint ismerünk. Azaz ez a megfogalmazás egy olyan ingoványos területre vezet, amely nem lenne szerencsés.

Én szeretnék újra visszatérni arra a nagyon komoly érvre, hogy ezt bízzuk a bíró józan mérlegelési jogkörébe, és ne próbáljunk kategorikusan rögzíteni olyan dolgokat, amelyek aztán később hülyeséget kell hogy eredményezzenek, mert nem értelmezheti másképpen majd a bíró.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben kért ismételten szót Hende Csaba politikai államtitkár úr. Államtitkár úr!

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Természetesen félreértett Hankó Faragó képviselő úr. Az alkalmatlan eszköz az utánzathoz képest alkalmatlan. Tehát magyarul: mint utánzat is alkalmatlan, mert nem arról van szó, hogy az egyik eszköz, ami alkalmas, az kilő golyót, a másik, amelyik alkalmatlan, az nem lő ki. Akkor igaza lenne önnek, mert a parabellum tökéletes műanyag utánzata ugyanúgy alkalmatlan a lövöldözésre, mint a vízipisztoly, sőt a vízipisztoly alkalmasabb, hiszen abból legalább a vízsugár előtör. És ha már itt fantáziálunk, akkor nyilván meg lehet tölteni sósavval azt a vízipisztolyt vagy kénsavval, és ha azt valakinek az arcába spriccelik, az bizony elég komoly gondokat tud okozni.

De visszakanyarodva: én csupán arra utaltam, hogy a törvényjavaslat a lőfegyver utánzatával való fenyegetést követeli meg. Ha nem alkalmas az a dolog, adott esetben a duci piros vízipisztoly arra, hogy felnőtt emberek között - mondjuk, akár hat év fölötti személyek között - hihető legyen róla, hogy az egy lőfegyver, akkor ez egy alkalmatlan eszköz. Én csupán erről beszéltem, képviselő úr.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem tudtak meggyőzni ellenzéki képviselőtársaim az érvelésükkel; egyrészt kicsi piros vízipisztollyal is lehet halálfélelmet okozni, hogyha a hátába szorítják, és nem tud megfordulni. (Dr. Avarkeszi Dezső: Az ujjaddal is lehet!) Lehet riadalmat és pánikot is kelteni. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy aki fegyverrel, robbanóanyaggal fenyegetőzik, annak a büntetési tétele legyen sokkal szigorúbb, mint eddig volt - teljes mértékben egyetértünk ezzel a törvényalkotói szándékkal.

 

(10.50)

 

Úgy vélem, hogy a gyakorlat próbája fogja bebizonyítani, hogy igenis ez a módosító indítvány éppen ideges és nyugtalanító világunkban igen szükséges.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a kétperces felszólalások végéhez értünk.

Így megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra jelentkeztem többször is, igaz, visszavontam a jelentkezési szándékomat, mert úgy tűnt, hogy e kétperces vita keretében a képviselőtársaim kitárgyalják teljességgel azokat a módosító javaslatokat, amelyek indoklása kapcsán eredetileg felszólalásra jelentkeztem.

Hadd térjek át az első vitaszakasz korábban megvitatott módosító javaslataira, nevezetesen az ajánlás első öt pontjában és további pontjaiban megfogalmazott módosító javaslatokhoz, amelyekben a bűnszervezettel kapcsolatos fogalommeghatározásról volt szó. Éreztük valamennyien, hogy a törvényjavaslat megfogalmazása nem egészen szerencsés, amikor a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmények kapcsán tette lehetővé a súlyosabb következmények alkalmazását. Ehhez érkeztek azok a módosító javaslatok az ellenzék részéről, amelyek a bűnszervezet tagjaival szemben engedték volna meg e súlyosabb jogkövetkezmények alkalmazását.

Az az álláspontunk, hogy szerencsés az emberi jogi bizottság módosító javaslata. Nem véletlenül e bizottságban a szocialista javaslat egyharmad támogatást sem kapott, ugyanis bűnszervezet esetében a tagsági viszony - hogy úgy mondjam - bizonyítása, vizsgálata elég nagy nehézségekbe ütközik, hiszen a bűnszervezetek többsége, szemben más, legális szervezetekkel, általában a tagsági viszonyt nem regisztrálják, tagsági könyvet nem adnak ki, tagjegyzéket nem vezetnek. Tehát nagyon nehéz lenne a büntetőjog fogalmaival tagsági viszonyt meghatározni és adott esetben bizonyítani.

Azt hiszem, hogy az emberi jogi bizottság módosító javaslata támogatandó, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja is támogatja.

Támogatta az előterjesztő, támogatták a véleményt nyilvánító, ajánlást megfogalmazó bizottságok is, hiszen a bűnszervezetben történő elkövetés a magyar nyelv szabályai szerint értelmezhető, pontosan értelmezhető, és a büntetőjogi normák közé is ez a szöveg beilleszthető.

A vita első szakaszában kívánok szólni a Rubovszky György képviselő úr által jegyzett 19. számú módosító javaslatról. Ezzel természetesen és törvényszerűen érintem a 18. számú ellenzéki módosító javaslatot is, de erről szólt az elmúlt 25 perc. Talán még tudok hozzátenni érveket az itt elhangzottakhoz, annak érdekében, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében benyújtott módosító javaslat elfogadásra kerüljön.

A módosító javaslat egyébként tartalmilag teljes mértékben egyezik a törvényjavaslatban megfogalmazott szövegezéssel, tehát hogy mikor tekinthető a bűncselekmény fegyveresen elkövetettnek. Ezért nemcsak a módosító javaslat, hanem a törvényjavaslat megfogalmazásával kapcsolatos érveimet is szeretném kifejteni, amely érvek helyeslőek, hiszen a fegyveres elkövetés fogalmának a kiterjesztése a köznyelvben fegyvernek látszó tárggyal történő elkövetésre helyeselhető, ha egy kicsit a következmények szempontjából nézzük.

Végül is milyen érdekek fűződnek ahhoz, hogy a törvény súlyosabb büntetéssel rendeli büntetni azt, aki fegyveresen követi el a bűncselekményt? Ez azért van, mert a fegyver és ugyanígy a fegyvernek látszó tárgy is - ha az tényleg annak látszik, és tényleg fegyver utánzata - alkalmas arra, hogy egyrészt a bűncselekmény sikerét biztosítsa, másrészt reménytelenné teszi a megtámadott számára az ellenállást, pszichikai, fizikai értelemben, tehát a megtámadott úgy fog cselekedni, ahogyan az elkövető azt számára előírja. Postarablások, bankrablások esetében vetődik fel ez a kérdés.

Én nem hiszem azt, hogy a bíróság mérlegelési tevékenységét szűkítené ez a módosító javaslat, csak egy kicsit megváltoztatja a helyzetet. Ha eddig fegyvernek látszó tárggyal történt az elkövetés, akkor nem minősült a bűncselekmény súlyosabban, tehát fegyveresen elkövetettnek, de a bíróság súlyosító körülményként értékelte ezen eszköz felhasználását.

Most a helyzet megváltozik. A súlyosabb következmények minősítő körülményként nyernek értékelést, tehát fegyvernek látszó tárggyal történő elkövetés esetén is fegyveresen elkövetettnek minősül a bűncselekmény, és a bírói mérlegelés lehetősége adott, hiszen ezen belül a bíróság fogja azt mérlegelni, hogy ez a tárgy egyébként nem is fegyver, csak fegyvernek látszódott. Kik számára? Nyilvánvalóan azok számára, akikkel szemben az elkövető ezt használta, akiknek az akaratát megtörte, akikre a saját akaratát ráerőltette. Ezzel azt is akarom mondani, hogy a sértettek oldaláról nézve és a bűncselekmény következményeinek oldaláról nézve semmilyen különbség a két eszköz között nincs. Tehát álláspontunk szerint a bírói mérlegelés lehetősége megadatott.

Köszönöm szépen. A 22. pont a vita második szakaszába tartozik.

 

ELNÖK: Igen, az a következő, képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett a vita e szakaszában, így a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 22-44. pontjai szerint. Elsőként megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, aki írásban előre jelezte felszólalási szándékát.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A vita második szakaszában három kérdéskört, három ajánlási pontot szeretnék érinteni. Az egyik a 22. számú pontban szerepel, amely Rubovszky György képviselőtársam módosító javaslata a 21. §-sal kapcsolatban. Ebben a témakörben Csákabonyi Balázs képviselőtársammal beadtunk négy módosító indítványt, ugyanis az eredeti javaslat nem volt megfelelő. Itt az emberkereskedelem tényállásáról van szó.

Az eredeti javaslat szerint csak akkor lehetett volna valakit büntetni emberkereskedelem miatt, ha valaki mást munkavégzés, fajtalanság, közösülés vagy emberi test tiltott felhasználása céljára adott volna el. Ezt kívántuk módosítani, hogy ezek a célok csak minősítő körülmények, minősítő esetek legyenek. Mi ezt a négy módosító indítványunkat visszavontuk, mert úgy gondoltuk, hogy ez az indítvány, amit Rubovszky György képviselőtársam benyújtott, megfelelően szolgálja azt a célt, amit mi is elérni akartunk, és ezért ezt az indítványt a magunk részéről mi is támogatjuk.

A második pont, amellyel foglalkozni szeretnék, szintén Rubovszky képviselőtársam indítványa, a 36. ajánlási pontban szerepel. Itt viszont már egy aggályomat szeretném megosztani a tisztelt Házzal, és a későbbiekben érdemes lenne meggondolni ennek a módosító indítványnak egy kapcsolódó módosítóval, egy bizottsági módosító indítvánnyal való megváltoztatását.

 

 

(11.00)

 

 

Miről van szó? A 36. pontban a törvényjavaslat 54. §-át kívánja módosítani Rubovszky képviselő úr, és itt a (2) bekezdés sorolja fel azt, hogy ki nem büntethető azok közül, akik a kábítószer elkészítését elősegítik. Az eredeti javaslat szerint többek között "az sem büntethető, aki e tevékenységét a hatóság előtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint - és ez itt a lényeg - lehetővé teszi a készítésben részt vevő más személyek kilétének megállapítását".

Rubovszky képviselőtársam ezt úgy változtatná meg, hogy "lehetővé teszi a kábítószer készítését elősegítő tevékenységben részt vevő más személyek kilétének a megállapítását". Úgy gondoljuk, ez is olyan eset, mint amire Csákabonyi képviselőtársam utalt, hogy mi is szeretnénk a szigorúbb szabályozást megtartani. Tehát ne csak az legyen a célja az elkövetőnek, hogy azoknak a kilétét fedje föl, akik az előkészítésben részt vettek, az elősegítésben részt vettek, hanem mindenki másét is, akik a kábítószer elkészítésében részt vesznek.

Tehát a módosító javaslat többi pontjával egyetértünk, de azt fogjuk javasolni az alkotmányügyi bizottságnak, hogy ezt az utolsó fordulatot változtassa vissza az eredeti javaslatra. Tehát, aki a készítésben részt vesz vagy a készítésben és az előkészítésben - vagyis mindenképpen a szélesebb kör valósuljon meg.

Végül a 29. pontban Csákabonyi Balázs és Suchman Tamás képviselőtársammal benyújtott indítványunkkal szeretnék foglalkozni. Ez a pont elég nagy vitát váltott ki az Országgyűlés általános vitájában is, valamint az alkotmányügyi bizottság ülésén is. Ez a 44. § a törvényjavaslatban, amelyik a büntető törvénykönyvet egy 255/B. §-sal kívánja kiegészíteni a vesztegetés feljelentésének elmulasztása címmel. Eszerint: "Az a hivatalos személy, aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."

Elmondtam az általános vitában is és a bizottságban is, de annyira fontosnak tartom a témát, hogy engedjék meg, hogy nagyjából megismételjem, ami korábban már elhangzott. Ezt nagyon veszélyes dolognak tartjuk, és higgyék el, közigazgatási tapasztalatom alapján is állíthatom, hogy a legbecsületesebb köztisztviselő is nagyon rossz helyzetbe kerülhet, adott esetben két rossz megoldás közül választhat.

A megvesztegetések tipikus esetben nem nagy nyilvánosság előtt, hanem négyszemközt történnek. Ha egy köztisztviselőt valaki meg akar vesztegetni négyszemközt, a legbecsületesebb köztisztviselőnek is azt kell eldöntenie, hogy nem jelenti fel az illetőt, hanem egyszerűen elzavarja, mint egy tisztességes köztisztviselő. Ezzel már elköveti ezt az új tényállás szerinti bűncselekményt, hiszen nem jelentette fel a tudomására jutott vesztegetést, vesztegetési kísérletet.

Ha viszont e törvény szerint feljelenti, de nem tudja bizonyítani - és nagyon nehéz bizonyítani egy ilyen vesztegetési kísérletet -, akkor esetleg más bűncselekmény, a hamis vád gyanújába kerülhet ő maga. Arról nem beszélve, hogy olyan korlátlan lehetőségeket biztosítana ez a paragrafus a tudatos provokációknak, ami nem hiszem, hogy szándéka lehetne a törvényalkotónak.

Ezt a javaslatunkat a három bizottság közül, amelyik tárgyalta, kettő, az alkotmányügyi bizottság és az emberi jogi bizottság nem támogatta, az önkormányzati bizottság támogatta, és ami érdekes, hogy az előterjesztő képviselője az önkormányzati bizottság ülésén egyetértett ezzel a javaslattal. (Dr. Hende Csaba és dr. Répássy Róbert felé:) Sajnálom, hogy Répássy képviselőtársam most zavarja az államtitkár urat, elnézést! Tényleg nem személyeskedni akartam, de tulajdonképpen ez egy kérdés is lenne az államtitkár úr felé, hogy tudatos volt-e az, hogy az önkormányzati bizottság ülésén az előterjesztő képviselője már egyetértett a javaslatunkkal, hogy esetleg megváltozott az előterjesztő véleménye - ennek őszintén örülnék. De ha nem, hanem egy véletlen "igen" bemondás volt az önkormányzati bizottság ülésén, akkor viszont azt kérem, hogy még egyszer gondolja meg az előterjesztő. Higgyék el, jó szándékkal mondjuk, nagy veszélyeket rejt ez a paragrafus!

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

 

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Avarkeszi Dezső képviselő úr felszólalásához kapcsolódóan ki kell emelnem, hogy a 22. számú módosító javaslatot Rubovszky György képviselő úr, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselője jegyzi, és egyetértünk ennek a módosító javaslatnak a szövegezésével.

Lényegében azt teszi, hogy míg a törvényjavaslat az elkövetési magatartást meghatározott célhoz köti, tehát e célok bizonyítása esetén valósul meg csak a bűncselekmény, a módosító javaslat megfordítja ennek a törvényhelynek, tényállásnak a szerkezetét, és a bűncselekményt az üldözendő magatartások tanúsítása esetén már alapesetben megvalósultnak tekinti. Ehhez képest minősítő körülményként határozza meg azt, hogy ennek a magatartásnak a tanúsítása kapcsán az elkövető milyen módot alkalmaz, tehát bűnszövetséget, üzletszerűséget; a sértett személye mennyire érdemel kiemelt védettséget életkoránál vagy pillanatnyi állapotánál fogva, illetve hogy mi az emberkereskedelem célja.

A képviselő úr módosító javaslatával a képviselőcsoportunk egyetért, hiszen taxatíve nem sorolhatók fel azok a célok, amelyek az emberkereskedelmet elkövetők szándékaiban fellelhetők, helyesebb, ha - nyilván alapesetben alacsonyabb büntetési tétellel - minden olyan magatartást fenyeget a törvény, amely más szabadságának elvonásával, az emberek adásvételével, cseréjével a személyiséget is sérti.

Köszönöm figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az ajánlás 42., 43. és 44. pontjában az Avarkeszi és Suchman Tamás képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító javaslatokat szeretném nagyon röviden indokolni.

Egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat 71. §-a szigorítja és bűntetti rangra emeli a kisebb értékre elkövetett lopásokat abban az esetben, hogyha azok a kulturális javak körébe tartozó tárgyra, illetőleg vallási tisztelet tárgyára vagy vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra, illetve azok sérelmére irányulnak. Ezt már többször is kifejtettük, hogy indokolt itt vétségi alakzat helyett bűntetti alakzatot alkalmazni, és a büntetési tételt is szigorítani.

Ugyanakkor az elmúlt évek eseményei többszörösen is felhívták figyelmünket magukra a sírrongálásokra, és az azzal kapcsolatos kegyeletsértésekre, amelyek ugyan megjelennek már a büntető törvénykönyvben, de csak részben jelennek meg, így a Btk. 324. § (4) bekezdésében említi a sírt, síremléket, és egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, míg a 324. § (3) bekezdésében ugyancsak a sír és síremlék rongálása esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti, fenyegeti az elkövetőt.

 

(11.10)

 

A módosító javaslatunk lényege az, hogy a törvényjavaslat 71. §-a (2) bekezdésében a kulturális javak körébe tartozó tárgy körén kívül, a vallási tisztelet tárgyán vagy a vallási szertartás végzését szolgáló tárgyon kívül a kegyelet tárgyaira is kiterjesztenénk ezt a fokozott büntetőjogi védelmet. Miért?

A vallási tisztelet tárgyaira elkövetett lopáson kívül a kegyeleti tárgyakra vonatkozóan is indokolt a súlyosabb jogkövetkezmény, ugyanis önmagában a sírkő, a síremlék nem feltétlenül a vallási tisztelet, hanem sokkal inkább a kegyelet tárgya. Nem ritka eset ezen tárgyak ellopása, továbbértékesítése, különösen használaton kívüli temetőrészek ilyen módon történő tönkretétele. Nagyon jól tudjuk, hogy értékes köveket, márványokat, egyéb fém-, bronz- vagy más tárgyakat lopnak el sorozatosan a temetőkből. Tehát itt a kegyelet tárgyára is kiterjesztenénk a büntető törvénykönyvnek e szigorító rendelkezését.

Ezzel a 42. ajánlási pontban szereplő módosító javaslattal szorosan összefügg a 43. pontban szereplő módosító javaslatunk is, amely pedig a sírt és a síremléket elhagyná, és csak a kegyelet tárgya megfogalmazást alkalmazná. Hiszen abban benne van mint fajfogalomban a sír és a síremlék is; de ugyanakkor többről van szó, mert a sír és a síremlék helyett nagyobb lehetőséget enged az egyéb temetői rongálások megítélésére is a jogalkalmazónak akkor, ha kegyeleti tárgyakról beszélhetünk, amiben, mondom, benne értendő maga a sír is és a síremlék is, de vannak a kegyeletnek olyan tárgyai a temetőkben (Jelzésre:), nagyon sok minden, itt Horváth Balázs kollégám szól is, és teljesen egyetértek vele, hogy sokkal hatékonyabban lehetne ezzel ezeket az elkövetéseket üldözni.

Ugyanezzel van összefüggésben az ajánlás 44. pontjában szereplő javaslatunk, amely szerint ugyancsak a kegyelet tárgya fogalmának a törvényben javasolt sír, síremlék elnevezés helyett történő bevezetése, mint az imént is említettem, teremtené meg azt a nagyobb lehetőséget a temetői rongálások megítéléséhez a jogalkalmazónak, és a súlyosabb, valóban komolyabb büntetés alkalmazásához.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hende Csaba politikai államtitkár úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, államtitkár úr.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nagyon köszönöm a szót. Mélységesen egyetértek Csákabonyi képviselő úr gondolataival, és a magunk részéről szintén indokoltnak tartjuk, hogy ne csak a - közhasználati szóval - kegyelet céljára rendelt dolgok megrongálása, hanem eltulajdonítása is pönalizálásra kerüljön.

Azonban az a véleménye a szakértőinknek, hogy a védendő jogi tárgyak körének pontosabb meghatározása helyes cél, ugyanakkor a beiktatni kívánt "kegyelet tárgya" kifejezés a vonatkozó tényállások tekintetében meghatározatlan és bizonytalan jogfogalomnak tűnik, amely mögött meghúzódható különböző jelentéstartalmak a jogalkalmazás során nehézségekhez vezethetnek. Ezért nem támogatjuk ebben a formában ezt a módosító javaslatot.

Ugyanakkor érzékeljük azt a problémát, hogy mind a lopás, mind a rongálás megfogalmazása tekintetében a védelmet igénylő jogi tárgyak részletező, pontosabb megfogalmazására igenis szükség van. Éppen ezért egy olyan módosítást tudunk elképzelni, amely a Csemegi-kódex által használt, igen pontos fogalomrendszerhez visszanyúlva a halott emlékére rendelt, illetve a halott testén lévő tárgy kifejezések védelmi jogi tárggyá nyilvánítását célozza. Ez egy kicsikét túl is megy a sírköveken, a kereszteken és a szobrokon, hiszen a halott földi maradványairól, például annak az ujjáról gyűrűt lehúzni ugyanolyan gyalázatos és elrettentő cselekmény.

Mi köszönjük a képviselő úrnak a gondolatébresztő felvetését, mert lám, még ezen túlmenő gondolatokat is keletkeztetett. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik kétperces időkeretben Avarkeszi Dezső képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elnézést kérek a hirtelen gombnyomásért, de vártam, hogy esetleg az államtitkár úr reagál az általam feltett kérdésre.

Tudom, hogy nem ez az azonnali kérdések és válaszok órája, mégis tisztelettel megkérném, hogy amennyiben van információja, tájékoztasson minket, hogy a három bizottságban képviselt két különböző kormányálláspont közül melyik az autentikus.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Hende Csaba politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A kollégáimtól kapott tájékoztatás szerint a 29. ponthoz fűzött ajánlás szövege vélhetően tévedésen alapul, az önkormányzati bizottság ülésén ugyanis a kormány képviselője nem értett egyet ezzel a javaslattal, viszont a bizottsági ülés jegyzőkönyve még nem készült el. Itt valami ügyviteli tévedés lehet. Gondolom, a képviselő úr az önkormányzati bizottság ülésén nem vett részt személyesen, viszont nekem a kolléga, aki ott volt, jelzi, hogy téves álláspont került rögzítésre.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Gyimesi József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita e szakaszában szeretnék szólni az ajánlás 26. pontjában megfogalmazott módosító javaslatról, és ez érinti a 27., 28. ajánlási pontot is. Nevezetesen arról van szó, hogy Rubovszky képviselő úr, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében, a vesztegetés bűncselekményének törvényi tényállásait kiegészíteni javasolja azzal, hogy költségvetési szervek vezetői, illetve dolgozói is a bűncselekmény alanyai közé tartozhassanak, akár aktív, akár passzív vesztegetésről van szó. Nyilvánvalóan az, hogy ennek a törvényi tényállásnak az ekkénti kiegészítése felmerül, abból ered, hogy a törvényjavaslat az állami szerv fogalmának a mellőzését látja indokoltnak, hiszen az e körbe tartozó szervezetek nagy részét a hivatalos személy fogalma, illetve a gazdálkodó szervezetek fogalma felöleli.

A vizsgálódásaink során azonban úgy tapasztaltuk, hogy van egy kör, amely ekként nem került be a tényállásba, vagy kimaradt a bűncselekmény tényállásában meghatározott személyi körből, és ezért szükséges a költségvetési szervvel történő kiegészítése. Az államháztartási törvény 87. §-a meghatározza azt, hogy mely szervezetek tartoznak a költségvetési szervek körébe, és ily módon a büntetőjogi fenyegetettség ismét, illetve folyamatában teljes körű maradhat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Hozzászólásra következik Hankó Faragó Miklós képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Több módosító javaslathoz is szeretnék én magam is hozzászólni. A vita e szakaszában az első a 22. pont alatti, Rubovszky képviselő úr által előterjesztett javaslat.

Már mások is említették, én is csak megerősíteni tudom, hogy egyetértek ezzel a módosító javaslattal. Egy jelentős módosítást jelent az ő megfogalmazása, méghozzá azzal, hogy a célzatot, a "céljára elad" kitételt elhagyni javasolja, megoldja azt a problémát, hogy például ha valaki csak azért kívánja eladni a gyermekét, a feleségét, az anyósát, teljesen mindegy, hogy kit, mert jó ára van a piacon, és nincs munkavégzésre, fajtalanságra, közösülésre, egyebekre vonatkozó eladási célzata, akkor az nem lenne bűncselekmény, legalábbis e szakasz szerint nem lenne emberkereskedelem, és ez így nyilván nem lenne helyes, gondolom, hogy a jogalkotó sem tartaná helyesnek, mármint a törvény előterjesztője, a kormányzat. Így, azt hiszem, ezzel lényegesen javul a megfogalmazása a törvényhelynek.

 

 

(11.20)

 

A 27. és a 28. pontban, sőt azt megelőzően a 26. pontban is szintén Rubovszky képviselő úr javaslatai találhatók. Amíg folyt a vita, egymás között próbáltuk értelmezni, hogy a költségvetési szerv fogalmába vajon mi tartozik bele. (Dr. Avarkeszi Dezső konzultáció után visszatér az üléshelyére.) Úgy látszik, Avarkeszi képviselő úr megkapta a megoldást. (Dr. Avarkeszi Dezső mosolyogva nemet int.) Szóval, én csak azt szeretném megkérdezni, hogy például az önkormányzati költségvetési szervek ide tartoznak-e. Nyilván ez egy értelmezési kérdés. Gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy amennyiben Rubovszky képviselő úr szerette volna elérni, hogy ne maradhasson ki egyetlenegy ilyen szerv sem ebből a körből, és ezzel a megfogalmazással ezt a problémát megoldja, akkor jó a javaslat. Ha esetleg valami kimaradna, akkor esetleg módosítani kellene, mert úgy látom, mindannyian egyetértünk abban, hogy nem lenne szabad hézagot hagyni a felsorolás kapcsán. (Dr. Hende Csaba: Úgy van.)

A 29. és a 30. pont megint csak nagyon lényeges és tényleg sok vitát kiváltó pontjai az ajánlásnak. A 29. pontban foglalt, Avarkeszi és Csákabonyi képviselő urak által előterjesztett javaslatot tartom én jobbnak, mert ha elhagyni rendeljük a vesztegetés feljelentésének elmulasztását, akkor a jobb megoldást választjuk szerintem. Ez a törvényhely, ha hatályba lépne, akkor igazából a munkahelyi légkör intézményesített mérgezését szolgálná, véleményem szerint nagyon-nagyon nemkívánatos helyzeteket és körülményeket teremthetne. Nem látom azt, hogy a károk mellett a haszon oldalán valóban olyan nagy számban lehetne leleplezni ennek a törvényhelynek a hatályba léptetésével ilyen cselekményeket. Azzal természetesen egyetértek, hogy a korrupciós jellegű cselekmények száma nem csökken, hanem emelkedik, és egyébként is nagyon magas, fontos lenne, ha kevesebb ilyen elkövetést lehetne regisztrálni vagy történne, de ez nem ad megoldást.

Nem ad megoldást Répássy képviselő úr eggyel későbbi pontban előterjesztett javaslata. Javít rajta, de nem adja meg a megoldást szerintem, mert a "hivatalos eljárása során" már ésszerűbben szűkíti a kört, mert hiszen így egy békéscsabai földhivatali alkalmazottnak is föl kellene jelentenie a mosonmagyaróvári gyámügyi előadót, ha véletlenül tudomással bírna valamilyen cselekményről. Ez nyilván végképp nem lenne kívánatos. De változatlanul azon a véleményen vagyok, és azt hiszem, mondhatom, hogy az SZDSZ is ezen a véleményem van, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt ez a törvényhely. Miután nagyon valószínű, hogy így lesz a hatálybalépést követően, arra szeretném kérni a kormány tisztelt képviselőjét, fontolja meg, hogy érdemes-e ezt a mételyt elterjeszteni a különböző munkahelyeken.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A későbbiek során van még két olyan pontja az ajánlásnak ebben a körben, amelyre szeretnék kitérni, és egy másodperc türelmet kérek, amíg megtalálom. Ez a 40. és 41. pont, amelyekre szeretnék röviden kitérni. Az egyiket Horváth Balázs képviselő úr terjesztette elő, a másikat ennek kapcsán az alkotmányügyi bizottság. Mindkét javaslattal a magam részéről egyetértek, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kapkodás és a végiggondolatlanság bizony eredményezhet ilyen helyzeteket, mint ami - ha nem figyel föl rá a képviselő úr - megtörténhetett volna. Hiszen a tegnapi nap során a pénzmosásról szóló törvény elfogadása kapcsán azt a változatot támogatta az Országgyűlés, hogy egy sokkal alaposabb megfontolást igényel az, hogy az ügyvédek feljelentési vagy bejelentési kötelezettsége milyen körben érvényesülhet egyáltalán. Ha nem figyeltünk volna föl, illetve ön, képviselő úr, akkor bizony ugyan ebben a törvényben nem szerepelne az ügyvéd, de a Btk.-ban igen, és ez egy enyhén szólva furcsa helyzetet teremtene. Helyes a 41. pontban az alkotmányügyi bizottság általi végigvezetése ugyanennek a gondolatnak. Úgy tűnik, hogy így megoldódik a probléma.

Még egyszer szeretném kérni az államtitkár urat, hogy a mások által is említett problémát ne csak presztízsszempontokból vizsgálja, hanem hallgassa meg az érveinket is, hátha más álláspontra tud jutni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba államtitkár úr.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hankó Faragó Képviselő Úr! Nem tudom, hogy az eddigi parlamenti szereplésemből levonhat-e olyan következtetést, hogy nem hallgatom meg az észérveket. A mai napon több példa volt már rá, hogy okos ellenzéki felvetésre egyetértőleg nyilatkoztam, tehát nem vezetnek presztízsszempontok. Érdemi szempontból szeretnék hozzászólni az önök által a 29. ponthoz fűzött véleményre.

Azt gondolom, hogy a közigazgatás korrupciómentes működése, a korrupciós esetek felderítése a demokratikus társadalom működésének egyik alapfeltétele. A korrupcióval szembeni hatékony büntetőjogi fellépés érdekében éppen ezért indokolt, hogy a hivatalos személyek, amennyiben ilyen cselekményeket észlelnek, azokat jelentsék az állam illetékes hatóságainak. Egyetértek azzal a megszorítással, amit Répássy Róbert képviselő úr fűzött ehhez a törvényi tényálláshoz, jelesül, hogy csak a hivatalos eljárása során szerzett, hitelt érdemlő tudomás legyen olyan körülmény, amely feljelentési kötelezettséget keletkeztet. Ön arról beszélt, hogy egy ilyen szabály megmérgezi a munkahelyi légkört, és mételyt terjeszt a munkahelyeken. Képviselő úr, én azt hiszem, egy ilyen szabály éppenséggel elejét vehetné annak, hogy végezetesen megromoljék a munkahelyi légkör, hogy a korrupció mételye - annak felszámolására vonatkozó határozott törvényi parancs nélkül - tovább burjánozzék, már ha a métely egyáltalán tudna burjánozni.

Arról van tehát szó, hogy ha ma egy hivatalban egy vezető vagy egy beosztott tudomást szerez arról, hogy a beosztottja vagy a főnöke korrupciós bűncselekményt követett el, nos, két malomkő között kezd el őrlődni, képviselő úr. Van egyrészt a jó munkahelyi légkörre vonatkozó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - kérek elnök úrtól még egy fél percet - elvárás meg a kollegialitás elvárása, s ezzel szemben ott áll a másik erkölcsi parancs, ez pedig az esküből fakadó közhivatalnoki föllépés parancsa. Ez az a konfliktus, ami megmételyezi és megrontja a munkahelyi légkört, és a büntetőjog itt adhat segítséget, amikor egyértelműen és világosan kijelöli a követendő eljárást. Innentől kezdve nem kell őrlődnie, nem kell mételyeződnie és rossz munkahelyi légkörben vergődnie annak, aki ilyet észlel, hanem pontosan tudja, hogy milyen kötelezettséget ró őrá a törvény a köz érdekében, mindnyájunk érdekében, a korrupciómentes hivatali és közélet érdekében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1-48   49-147   148-235      Ülésnap adatai