Felszólalás adatai

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártja már több ízben felhívta a figyelmet a külföldiek lakóingatlan-vásárlásainak sok irányú problémájára. Időnként csatlakozott e felvetésekhez egy-egy polgármester is, akiknek településén e vásárlások már igen komoly gondot okoznak. Most fordult azonban először elő, hogy az eddigi elszórt tiltakozások után most már egy területi szövetség emelte fel a szavát a külföldiek szinte korlátlan lakóingatlan-vásárlásával szemben. A Balatoni Szövetség legutóbbi ülésén ugyanis azt kérték, hogy a helyi adottságokat figyelembe vevő, ez irányú önkormányzati döntéseket ne bírálja felül a megyei közigazgatási hivatal, hanem szülessen egy, a helyi viszonyokra alkalmazható központi szabályozás. Engem is felkeresett már kétségbeesett polgármester, kétségbeesett jegyző, hogy hiába írják ők a véleményükben azt, hogy adott esetben a külföldi ingatlanvásárlása sérti a helyi közérdeket, a megyei közigazgatási hivatal fütyül a település vezetőinek a véleményére, mert ők a hivatalukból nem látják a közérdek sérelmét, és megadják az engedélyt az ingatlan külföldi részére történő eladásához. Ezek szerint ők jobban tudják, hogy mi az érintett településen a közérdek, mint a helyiek. Nem jól van ez így, hiszen az önkormányzatiságnak éppen az a fő célja, hogy a helyi ügyekben helyben dönthessenek.

Nézzük csak, milyen ellenérvek hangzottak is el a Balatoni Szövetség említett ülésén a külföldiek lakóingatlan-vásárlásával kapcsolatban! Idézek a szövetség összesítéséből: "A településeken az ingatlanárak az egekbe szöktek, így a helyben maradni kívánó fiatalok számára elérhetetlenné váltak a telkek, a házak, a lakások. A felvásárolt ingatlanok száma néhol olyan nagyságrendű, hogy az már zavarólag hat a település életére. A megvásárolt ingatlanok külföldi tulajdonosai nem tartják kötelezőnek magukra nézve a tulajdonosi kötelességekkel járó törvényeket és települési előírásokat. Sokszor visszaélnek külföldi mivoltukkal, a saját területük gondozásán, tulajdonlásán túl nem tekintik magukénak a települést." - idáig az idézet. A szövetség véleménye abban foglalható össze, hogy a külföldiek alapállása a következő: a birtoklás igen, a kötelességek nem.

De olyan vélemény is elhangzott a szövetség ülésén, hogy a külföldiek egy része képtelen elfogadni, hogy Magyarországon a közigazgatás nyelve a magyar. Azt már én teszem hozzá, hogy ha a folyamat így halad tovább, könnyen lehet, hogy az ország szívében, ősi magyar településeken kormányzati nemtörődés miatt - hiszen a közigazgatási hivatalok állami hivatalok - lényegesen megváltozhat a lakosság nemzetiségi összetétele a magyarság hátrányára, ezáltal pedig akár a helyi közigazgatás nyelve is megváltozhat.

Hogy mennyire komoly a veszély, arra álljon itt néhány adat kis, Balaton környéki településekről! Vörsön 210, Vonyarcvashegyen 350, Gyenesdiáson 350, Cserszegtomajon 600, Hévízen 700 ingatlan van külföldi tulajdonban. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Dunántúl után most már igen erőteljes a külföldi lakóingatlan-vásárlás a Duna-Tisza-közén, és megkezdődött a Tiszántúlon is. A Duna-Tisza-közén a tanyás ingatlanok kelnek el elsősorban a külföldiek által (Dr. Kis Zoltán: Helyes!), ott már a tanyáknak több mint a fele külföldi kézben van.

Hazánkban a felmérések szerint csak a német állampolgárságú családok 70 ezer lakóingatlannal rendelkeznek, egy-egy tulajdonos olykor 4-9 ingatlannal is - erre aztán igazán senki nem mondhatja, hogy csupán a lakhatását vagy a nyaralását akarja így megoldani az illető külföldi. Ez bizony spekulációs vásárlás, ami igenis sérti a közérdeket, még ha a közigazgatási hivatalok ezt nem is akarják tudomásul venni.

Vajon egy új, belső Trianonnak nézünk elébe, kormányzati segédlettel? Reméljük, hogy nem így lesz - várjuk a kormány sürgős intézkedését.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP-frakció soraiban.)