Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés mai munkáját.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 32. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Vincze László és Béki Gabriella jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A hét végi futárpostában kiküldött napirendi ajánlásban a mai napon két kezdeményezésre összevont politikai vita szerepelt. Időközben a Fidesz saját indítványát visszavonta.

Az elfogadott napirend szerint ma négyórás időkeretben az SZDSZ által kezdeményezett politikai vitára kerül sor. A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Kuncze Gábor az SZDSZ és más képviselők “Hogyan csökkentsük az adókat?ö címmel politikai vita megtartását kezdeményezték. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványokat V/9979. számon kapták kézhez.

Engedjék meg, hogy ismertessem a vita menetét. Elsőként a kormány képviselőinek nyilatkozatára kerül sor összesen 45 perces időkeretben. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor 20-20 perces időkeretben. Majd a további képviselői felszólalások következnek a frakciók rendelkezésére álló időkeretben. Az üléstermi információs táblán az érdeklődők folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy az egyes frakciók mennyi időt használtak el, végül a kormány képviselői 15 percben válaszolnak a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket a Házszabály egyes rendelkezéseire, amelyek az időkeretes vita szabályait tartalmazzák. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat a személyes érintettségre történő reagálás kivételével bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beleszámolni.

Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam számítógépes rögzítését.

Tisztelt Országgyűlés! Most a kormány nyilatkozatára kerül sor összesen 45 perces időkereten, amelyet Veres János államtitkár úr, Csizmár Gábor államtitkár úr, majd Vojnik Mária államtitkár asszony és Pál Tibor államtitkár úr ismertet. Elsőként megadom a szót Veres János államtitkár úrnak.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai vitanap címe: Hogyan csökkentsük az adókat? Lehet ez a címe a vitanapnak, hiszen az elmúlt években több alkalommal, több adónemben, több tételben lehetőség volt és a jelenlegi kormányzati többség meg is tette a lehetőség alapján azokat a csökkentő lépéseket, amelyeket a magyar adófizetők általában igen pozitívan fogadtak.

A kormány adópolitikáját alapvetően 3 cél együttes érvényesítése jellemzi. Törekszünk arra, hogy a közteherviselés igazságosabb legyen, folyamatosan csökkentjük az adókat, és tudatosan egyszerűsítjük az adórendszert, az adózási szabályokat. A kormány az eltelt két év során már sok mindent megtett e célok megvalósítása érdekében. A felsorolás meglehetősen hosszú. Számos olyan intézkedés történt, amely egyaránt eredményezett adócsökkentést, igazságosabb közteherviselést, és járult hozzá a vállalkozások versenyképességének javulásához, növekedéséhez.

A Medgyessy-kormány egyik legelső intézkedése az volt, hogy az élőmunka terheinek mérséklése érdekében 2002 szeptemberétől mentesítette az adó alól a minimálbért. Ez egyszerre jelentette a legalacsonyabb keresetűek támogatását és az elvonások csökkentését. A kormány már az első teljes adóévben kedvezően módosította a személyi jövedelemadó-tábla sávhatárait, majd e téren továbbment az ez évi szabályok kialakításakor, és egyben csökkentette az adómértékeket is. Így a korábbi 20-30-40 százalékos adókulcsok 18-26-38 százalékra csökkentek, miközben az alsó sávhatár 650 ezer forintról 800 ezer forintra, a felső pedig 1 millió 350 ezer forintról 1,5 millió forintra növekedett.

Az igazságosabb közteherviselést szolgáló intézkedések sora hosszú ezen túl is. Idetartozik a családi adókedvezmény-rendszer továbbfejlesztése, amivel már a múlt évben lehetővé vált a családi kedvezmény élettársak közötti megosztása is. Emelkedett az iskolakezdési támogatás adómentes összege. Tavaly a tanuló gyermek minkét szülője jogosulttá vált a támogatásra, és 2004-ben az összeghatár is magasabb lett: az adómentesen adható támogatás évi összege 10 ezer forintról 15 ezer forintra emelkedett, és így, e két intézkedés együttes hatásaként háromszorosára nőtt az adókedvezményben részesülő összeg nagysága.

Külön adókedvezmény támogatja az egészségcélú megtakarításokat, az önkéntes kölcsönös biztosítási munkáltatói befizetéseket, sőt, ezek adómentes határa magasabb, ha a magánszemély egészségpénztárnak is tagja. Az adókedvezmény ösztönzi a felnőttképzést, a hallgatók számítógéphez jutását, amely Sulinet-program néven vált közismertté az országban. Havi 4 ezer forintról 6 ezer forintra nőtt a munkahelyi étkeztetés adómentes határa is.

Tisztelt Országgyűlés! Az adószabályok nagyban meghatározzák a vállalkozási feltételeket, azt, hogy a magyar piac szereplői mennyiben tudnak az országhatárokon kívül is versenyképesek lenni. Valamennyiünk érdeke, hogy ezek a feltételek javuljanak, hogy a vállalkozók eredményesebbek lehessenek, több jövedelmet termeljenek, elősegítsék az ország gyors felzárkózását, minél nagyobb összegben valósítsanak meg beruházásokat. Kisebb elvonás, több levegő a gazdaságnak. Ez az, amit a koalíciós kormány követett eddig, és még inkább követni kíván a következő években is.

Az idén a társaságiadó-kulcs 18 százalékról 16 százalékra csökkent, ami az egyik legalacsonyabb a térségben. Szoktuk mondani, hogy a kontinentális Európában ez a legalacsonyabb adókulcs. Még a szomszédos Szlovákiában is magasabb a társasági adó, pedig Szlovákia az elmúlt években jelentős adómérséklési lépéseiről vált ismertté. Több mint 80 ezer vállalkozó adminisztrációját csökkentette nagymértékben az egyszerűsített vállalkozási adó bevezetése. Ez a forma a maga nemében egyedülálló, hiszen több adónem esetében biztosít együttes átalányadózást.

A kormány kitart az eva mellett a későbbiekben is, mivel az eddigi tapasztalatai igen kedvezőek, a forma a vállalkozók körében népszerűvé vált, és a költségvetésnek többletbevételt is eredményezett. A vállalkozóknak az elmúlt években egyre inkább növekvő terhet jelentett az önkormányzatok által szedett iparűzési adó. Ez az adó a helyi infrastruktúrához való hozzájárulásként, alapvetően független a cégek jövedelmezőségének alakulásától, amelyet a társaságok nagymértékben sérelmeztek az elmúlt időszakban.

Átalakítását a kormány nemcsak tervezte, hanem meg is kezdte, és ennek első lépése volt, hogy az iparűzési adó 25 százaléka többletként leírhatóvá vált, azaz most már 125 százaléka számolható el költségként, az adózás előtti eredményt csökkentő tételként. A későbbiekben további lépések várhatók úgy, hogy a vállalkozók érdekeinek szem előtt tartása mellett a kormány továbbra is figyelembe veszi, hogy az iparűzési adó az önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrása. Több mint 300 milliárd forintos tételről van szó évente az országban, ebből következően nem lehet meggondolatlan és megalapozatlan lépésekkel bizonytalanságot kelteni az önkormányzatok finanszírozásában sem

Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon az élőmunka terhei még mindig viszonylag magasak. Ez pedig nem kedvez a foglalkoztatás növelésének. A foglalkoztatás növelése a kormány elsődleges céljai között szerepel, és ennek érdekében a foglalkoztatás közterheinek csökkentését is mindenképpen fontosnak tartjuk.

Közvetlenül is ösztönözni kívánjuk a munkahelyteremtést, ugyanakkor mérsékelni kívánjuk az élőmunka terheit.

(9.10)

A jelenlegi adórendszerben a foglalkoztatás növelését, a munkahelyteremtést külön beruházási adókedvezmény támogatja. Emelkedett a megváltozott munkaképességűek, valamint a szakmunkástanulók foglalkoztatásához kapcsolódó adóalap-kedvezmény mértéke is az elmúlt két évben. Csökkent a tételes egészségügyi hozzájárulás összege havi 4500 forintról 3450 forintra. Az élőmunka terheinek csökkenése olyan folyamat, amelyet a kormány folytatni kíván a következőkben is, mégpedig nagyobb lépéseket téve, hogy javuljon az ország tőkevonzó képessége, a vállalkozók versenyelőnyhöz jussanak. Ennek részeként részben a tételes egészségügyi hozzájárulás további csökkentése szerepel a programban, részben pedig célzott csoportonként további, az élőmunkaterhek csökkentését biztosító lépéseket fog javasolni a kormány a következő adótörvények változtatásánál.

Tisztelt Országgyűlés! Az adórendszer nem független attól, hogy a kormány milyen alapvető társadalmi-gazdasági célokat tűz ki, mit tart a legfontosabbnak a következő években. Márpedig Magyarország számára az uniós csatlakozást követően a legfontosabb az ország gyors felzárkózása. Gyors felzárkózásra pedig akkor van esély, ha sikerül az állami költekezést visszaszorítani, az állami szolgáltatásokat hatékonyabbá, teljesítményorientáltabbá tenni, hogy kevesebb pénzből ugyanannyit vagy jobbat, többet nyújtsanak az adófizető állampolgároknak az országban. Az olcsóbb állam kisebb adóterheket jelent, azt eredményezi, hogy a megtermelt jövedelemből több maradhat a gazdaságban, több maradhat az eredeti jövedelemtulajdonosoknál. Ezt tartalmazza a felzárkózás gazdaságpolitikai programja, amelyet az elmúlt héten fogadott el a kormány, és amely azzal számol, hogy a csökkenő állami kiadások csökkenő adókat is eredményeznek.

Természetesen a hétfői vita alapján szeretném itt is megerősíteni, hogy a csökkenő állami kiadások a növekvő GDP mellett mindenképpen növekvő összegű kiadásokat jelentenek, az arányai lesznek csökkenőek a későbbiek során. Az állam terjedelme az elkövetkező négy esztendőben 4 százalékponttal csökken a GDP-termeléshez képest, az újraelosztás aránya a GDP-hez mérten a jelenlegi 48,2 százalékról 43,9 százalékra mérséklődik, és ebben az időszakban összesen mintegy 2000 milliárd forinttal költ az állam majdan kevesebbet. A program szerint ebből adócsökkentésre mintegy fele, 1000-1200 milliárd forint jut ebben a négyéves periódusban, ami nyilvánvalóan elég jelentős változtatásokat és változásokat tesz lehetővé mindannyiunk számára.

Tisztelt Országgyűlés! A közteherviselési rendszer átfogó, hosszabb távú modernizációját célzó program több év alatt tud megvalósulni. Ennek eredményeként a lakosság és a vállalkozások közterhei belátható időn belül érzékelhetően csökkennek. Az adórendszer ily módon hozzájárul a gazdaság teljesítőképességének növeléséhez, a megtakarítások, a befektetések ösztönzéséhez, az ország tőkevonzó képességének az erősítéséhez. A gazdaság növekvő hatékonysága további kedvező feltételeket teremt az adó mérséklésére, de az adómodernizáció legfőbb forrása az államháztartási kiadások visszaszorítása. Az így felszabadult forrásokból csökkenthető az adó- és a járulékteher számottevő mértékben is.

A felzárkóztatási program azzal számol, hogy az államháztartás adó-, adó jellegű és járulékbevételeinek GDP-hez viszonyított aránya a jelenlegi 39 százalékos szintről, ami 1,5 százalékponttal alacsonyabb az eredeti 15 EU-tagállam átlagánál, 2008-ig 37 százalékra mérséklődik. Az első nagyobb lépésre már jövőre sor kerülhet, 2005-ben ugyanis az ilyen jellegű bevételek 37,9-38 százalékra mérséklődésének látjuk lehetőségét. A Pénzügyminisztériumban az ezt megalapozó munka elkezdődött, a javaslatokkal természetesen nyáron a kormány elé megyünk, és az őszi parlamenti periódusban a parlament is megismerheti a kormány javaslatait, és remélem, hogy szakmai vita után megfelelő döntéseket is fog hozni.

A kormány olyan lépésekre készül, amelyek a következő években elősegítik a foglalkoztatás jelentős növelését. A felzárkóztatási program egyik fontos feladata, hogy a gyorsan fejlődő gazdaság mind több munkahelyet teremtsen, egyre többen keressenek egyre többet. Hiszen Magyarország mutatóiban a legnagyobb lemaradás talán abban érzékelhető, hogy a foglalkoztatási szint ebben az országban jelentősen elmarad az EU átlagához, az EU-15-ök átlagához képest meg még inkább. A foglalkoztatás növelésének a biztosítása, ösztönzése természetesen nem csak az adórendszerre hárul, ám nem is függetleníthető attól. A foglalkoztatást segítő intézkedések egyik hatékony módja az adóterhek mérséklése mellett a társadalombiztosítási elvonások további csökkentése, amely szintén terveinkben szerepel. Elsősorban a munkáltatót terhelő, a munkabérre eső járulék mérséklése várható a következő években.

Változások várhatók az iparűzési adó területén is. Jelenleg a kormány azzal számol, hogy a vállalkozások iparűzési adójának a társasági adó alapjából levonható hányadát tovább növeli, tehát a jelenlegi 125 százalékos elszámolhatósági értéket magasabb szinten fogjuk meghatározni a jövőben. Elképzelhető, hogy a következő négyéves periódusban ettől nagyobb változtatásokra is sor kerülhet az iparűzési adó elszámolásának mikéntjét és módját illetően.

Ahogyan sikerül az állam által eddig lefoglalt, azaz elköltött forrásokat felszabadítani, úgy hozzá lehet nyúlni az általános forgalmi adó kulcsainak mérsékléséhez is, azt azonban figyelembe kell venni, hogy az államháztartás egyik legfontosabb és legbiztosabb bevétele a forgalmi adózásból származik, így ennek alakulása mindig is a figyelem középpontjában van, ugyanakkor az infláció további mérséklése szempontjából fontos, és a versenyképességet is segítő lépés lesz, ha sikerül csökkenteni az általános forgalmi adó mértékét. A kormány azzal számol, hogy az uniós feltételváltozások függvényében, tekintettel a költségvetési pozíció alakulására is, megkezdi az általános forgalmiadó-rendszerben az úgynevezett normatív kulcs, tehát a legfelső kulcs fokozatos csökkentését is.

Az arányos közteherviselés elvének következetes érvényesítése feltételezi az adóalapok szélesítését is egyben, minden jövedelem megadóztatását. Ez szintén forrása az általános adómértékek, illetve az átlag adóterhek csökkentésének. Bár minden kormány célul tűzi ki az adóadminisztráció egyszerűsítését, azért akad még bőven tennivaló. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közteherviselés rendszere további egyszerűsítésre is szorul. Ennek érdekében az indokolatlanul sok adónem szűkítése elodázhatatlan feladatunk. Egyes adónemek összevonása csökkenti az adózó és az adóigazgatás terheit is. Ilyen lehet például a munkaadói és munkavállalói járulék beépítése a társadalombiztosítási járulékba. Ebben az esetben három különböző adónem helyett egy adónemben róhatják le terheiket a foglalkoztatók. Megszüntethetők olyan adónemek is, amelyek az elmúlt években a gyakorlatban jelentéktelennek bizonyultak, azzal mint lehetőséggel nem éltek az adókivetésre jogosult -például - önkormányzatok.

A magánszemély adózók adóbevallásával összefüggő terheit jövőre az adóhatóság nagyrészt átvállalja az elfogadott törvény alapján, már a 2004. évi bevallás után 2005 tavaszán az adóhivatalok jelentős részben tudják ezt a terhet átvállalni. Ez a későbbiekben terveink szerint még szélesebb körre terjedhet ki, ami a munkaadók, azaz a munkáltatók adminisztrációs terheit is csökkenteni fogja.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország közel másfél évtizedes kitartó, sikeres felkészülés eredményeképpen a közelmúltban csatlakozhatott a világ egyik legfejlettebb politikai és gazdasági közösségéhez, az Európai Unióhoz.

(9.20)

A csatlakozás nagy eredmény, ami megteremti Magyarország számára a lehetőséget a gyors fejlődésre, a felzárkózásra. Az általam ismertetett felzárkózási program négyéves periódusa alatt meggyőződésünk szerint lehetőség lesz arra, hogy a legfontosabb jövedelmi csoportok esetében további lehetőségeket, további kedvezményeket biztosíthassunk, és lehetőség lesz arra, hogy az arányos és az igazságosabb közteherviselés érdekében lépéseket tegyünk.

Azt, hogy az elmúlt években milyen lépésekre került sor, néhány tételben szeretném úgy is bemutatni, hogy vizuális kép legyen róla. A minimálbér minden száz forintjából fizetett adó és járulék arányait mutatja a '98. év eleje és a 2004. év közben ez a grafikonsor (Felmutatja.), ami azt jelenti, hogy '98-ban ilyen arányú volt, azaz 11,5 forint volt a minimálbért terhelő adó- és járulékteher, ez a 2002-es kormányváltásra ilyen nagyságúvá változott, tehát 24,5 forintra változott, és sikerült elérnünk 2004-re, hogy 13,5 forintra volt csökkenthető ez a teher.

Úgy gondolom, az általam bemutatott grafikonok híven tükrözik azt, hogy az elmúlt években lezajlott egy tehernövekedési folyamat, és elindulhatott 2002 nyarától kezdődően egy tehercsökkenési folyamat is. Meggyőződésem szerint, mindannyiunk számára, akik a parlamentben döntést hozunk, ez egy rendkívül fontos momentum.

De hogy nem csak a minimálbér környékén keresőkre gondolt a jelenlegi parlamenti többség, azt mutatja a következő grafikonsor, hiszen az átlagos keresetűek által fizetett közterhek arányát is be tudom mutatni. (Felmutatja.) Ez azt jelenti, hogy '98-ban - 68 ezer forintos átlagjövedelem volt - 32,7 forintot viselt teherként száz forint, 2002-re ez 38,3 forintra emelkedett, és 2004-re ez 36 forint alá csökkent. Tehát ez is mutatja, hogy sikerült a korábbi tehernövekedésből tehercsökkenést elérni az elmúlt két évben.

De hogy ne csak a minimálbér környékén keresőkre és ne csak az átlagjövedelem körül keresőkre gondoljunk, hanem ha abban a gondolatkörben is meg akarunk nyilatkozni, hogy vajon az igazságosabb közteherviselést milyennek gondoljuk mi, akkor azt is megmutatom, hogy az átlagkereset háromszorosával rendelkezők vajon milyen adó- és járulékterheket kellett hogy fizessenek. Ez az érték '98-ban picivel meghaladta a 200 ezer forintot havonta; ha az átlagjövedelem háromszorosában gondolkodunk, akkor 42 forint volt ez a teher, amit viselni kellett. Ez 2002-re 367 ezer forint havi jövedelmet jelentett, ez 43 forintra növekedett. (Felmutatja a grafikont.) És 2004-re, ami már 440 ezer forintos havi jövedelemszintet biztosít ebben az esetben, ez 46 forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormány működése során sikerült abban eredményt elérnünk, hogy az igazságosabb közteherviselés érdekében az alacsony és átlagos jövedelműeknek csökkentek az adó- és járulékterhei, miközben, ahogyan most az imént említettem, az átlagjövedelem háromszorosánál - tehát ez a mostani időszakban, a 2004. évben mintegy 440 ezer forintot jelent - vannak csak növekvő terhek. Úgy vélem, hogy ez az irány és ez az út, amit az elmúlt időszakban sikerült elérnünk, híven tükrözi azt, ami a jelenlegi kormánykoalíciónak, illetve a jelenlegi kormánynak a legfontosabb szándékait jelenti.

A következő időszakban várható lépések kapcsán is szeretnék egy ábrát itt bemutatni. A hétfői nap során vita alakult ki a parlamentben, az ellenzék részéről bizonyos követelőzés volt az irányban, hogy milyen jellegű csökkentések lesznek majd Magyarországon. Ez a grafikon mutatja azt (Felmutatja.), hogy milyen mértékben fog csökkenni az országban megtermelt új értékhez képest az állam elvonása az új értékből. A két szín közül a nagyobbik színsáv az, ami az adócsökkentésre fordítandó értéket jelenti, és a kisebbik az, ami a következő négyéves gazdasági program eredményeképpen a kiadások csökkentését fogja jelenteni.

De hogy ne legyen senkinek se aggálya a tekintetben, hogy ez nem abszolút értékben véve kiadáscsökkentést jelent Magyarországon: miután növekvő gazdaság van Magyarországon, és reményeink szerint éppen az adóintézkedések és más egyéb kormányzati intézkedések eredményeképpen ez a gazdaság a továbbiakban is növekvő pályán halad, mintegy 7000 milliárd forint az a többlet, amit a költségvetés el tud költeni a következő négy év alatt, és ez a 7000 milliárd forint az az érték, amellyel számolhatunk mint a magyar költségvetés többletforrásaival a következő négy évben. Úgy vélem, hogy ez mindannyiunk számára jelentős összeg, mindannyiunk számára megnyitja annak a lehetőségét, hogy nem kell abban gondolkodni, amivel ezt az összefüggést más oldalról nézők szoktak érvelni, tehát nem kell abban gondolkodni, hogy bárhol megszorításokra, bárhol visszalépésre és bárhol kiadáscsökkentésre kellene hogy sor kerüljön.

Racionális gazdálkodásra sor kell hogy kerüljön mindenütt, de a 7000 milliárd forint meggyőződésem szerint kellően nagy szám ahhoz mindenki számára, hogy teljesen világos legyen, az adócsökkentés mellett és a takarékos állam mellett abszolút értékben is lehetőség lesz arra, hogy többletkiadásokat teljesítsen a magyar költségvetés a magyar adófizetők befizetéseiből és a magyar adófizetők érdekében, hiszen mindezek a kifizetések a költségvetésből azt szolgálják, hogy mi itt valamennyien Magyarországon, vállalkozások, adófizető állampolgárok és önkormányzatok és minden más civil szervezet jobb körülmények között legyünk az Európai Unióban sikeresek.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Megadom a szót Csizmár Gábor államtitkár úrnak.

CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adókérdésben öt gondolatot szeretnék önökkel megosztani.

Az első: abban különbözött a Medgyessy-kormány elődjétől, hogy az adóügyekben is kész volt arra, hogy szociális párbeszédet folytasson a munkáltatói, munkavállalói szervezetekkel; hogy az országos bérajánlásról, a minimálbérről az Országos Érdekegyeztető Tanács keretében állapodjon meg oly módon, hogy annak adóvonzatairól, járulékvonzatairól is a szociális partnerekkel konzultáljon. Úgy gondolom, hogy ez egy lényegi különbség, ezt a szociális partnerek is értékelték, ennek eredménye az, hogy mind a 2002-es, mind a 2003-as országos bérmegállapodás egy sor kérdésben adókedvezményeket tartalmaz, olyan megállapodásrészei vannak, amelyek vagy a személyi jövedelemadó-, vagy a társaságiadó-törvényben később meg is fogalmazódtak.

A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet, ez a minimálbér adómentessége. A Szocialista Párt a választási kampányban vállalta 2002-ben, a kormány a kormányprogramban vállalta, hogy megvalósítja a minimálbér adómentességét, és ráadásul ezt úgy tettük meg, hogy az adójóváírás megháromszorozásával nemcsak a minimálbér lett adómentes, hanem az átlagbér alatti jövedelmek adója is lényegében csökkent, reálértéke nőhetett ezen változások eredményeként. Azt gondolom, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a munkavállalók többségét érintette ez a változás, mégpedig előnyösen; oly módon, hogy ugyanakkor csökkentek a munkáltatói terhek, hiszen nem kellett a munkavállalók reálbér-növekedése érdekében a munkáltatónak több járulékot befizetni.

A harmadik megjegyzésem: az adópolitikája ennek a kormánynak kifejezetten a foglalkoztatás bővítése érdekében változtat a szabályokon, változtat a módokon. Kétségtelenül igaz, hogy magas a foglalkoztatással kapcsolatos költséghányad, ezen belül is leginkább a bérekre terhelődő adók és járulékok, de arra fel kell hívjam a figyelmet, hogy az OECD megállapítása szerint az elmúlt években a legerősebben, a legdrasztikusabban Magyarországon csökkentek a foglalkoztatással kapcsolatos költségek. Ha az európai uniós összehasonlításban nézzük, akkor egy fő foglalkoztatási költsége az uniós átlag egyhatoda, és ha a csatlakozók körében nézzük, akkor megfelel a csatlakozó országok átlagának.

Az alkalmi munkavállalói könyvhöz kapcsolódó adó- és járulékterhek elfelezésével, munkanélküliek alkalmazása esetén elharmadolásával lényegében duplájára nőtt a legálisan foglalkoztattak köre és így a költségvetés bevétele is.

(9.30)

Az egészségügyi hozzájárulás csökkentésével, amelynek egyébként a teljes megszüntetésében is megállapodtunk a szociális partnerekkel, a legkisebb bérekre jutó költségek csökkenhettek és csökkennek, ami megint csak azt teszi lehetővé, hogy a foglalkoztatás bővülhessen. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a gyesen, gyeden lévők részfoglalkoztatásához kapcsolódóan, az ötven év feletti munkanélküliek foglalkoztatásához kapcsolódóan az egészségügyi hozzájárulás lényegében már eltörlésre került, ami szintén foglalkoztatásbővítő és éppen ezen érzékeny társadalmi csoportok esetén foglalkoztatást segítő lépés volt.

Ki szeretném emelni a felnőttképzéshez kapcsolódó adókedvezmény bevezetését 2003. január 1-jétől, ami azt jelenti, hogy minden munkavállaló a képzési költségei egyharmadát leírhatja az adójából, évi 60 ezer forint mértékig.

A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához újabb adókedvezmények, áfa-visszatérítések kapcsolódtak. A szakmunkástanulók gyakorlati foglalkoztatása, képzése egyre jobb feltételekkel történik. Ők is többet kaphatnak, és nekik is többet fizethetnek ki a munkáltatók.

Hasonlóképpen kedvező változások történtek a vállalkozások versenyképessége érdekében. Csak felsorolásszerűen: a személyi jövedelemadó-tábla módosítása, a minimálbér a bérköltségeiket csökkentette, a társasági adó-csökkentés, az iparűzési adó beszámítása, az egészségügyi hozzájárulás csökkentése, a fejlesztési adókedvezmények, a munkahelyteremtő beruházások adókedvezménye mind-mind a vállalkozások versenyképességéhez járult hozzá.

Befejezésül szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a feketefoglalkoztatás, az illegális foglalkoztatás, a be nem jelentett foglalkoztatás ügyében számos intézkedést, szabályozást tett a kormány, így a színlelt szerződések háttérbe szorítása érdekében törvénymódosítást, és egy új nyilvántartási rendszert vezetett be, az EMMA-t, annak érdekében, hogy minél kisebb legyen azon munkavállalók köre, akik bejelentés nélkül vagy hamis bérbejelentéssel dolgoznak. Úgy gondoljuk, hogy ezek is a feketemunka, az illegális foglalkoztatás visszaszorítását, közvetett módon pedig az adó- és járulékbevételek növekedését, így a csökkentés lehetőségét fogják biztosítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Vojnik Mária államtitkár asszony következik.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szociális biztonság, ideértve természetesen az egészségügyet is, valamennyi, ellátást biztosító intézményrendszere, a családtámogatások, a nyugdíjak alapvetően abból a költségvetésből táplálkoznak, amelynek a bevételei az adókból és járulékokból képződnek.

Hogy a nagy ellátórendszerek működése és ennek eredményeképpen a családok életminősége szoros összefüggést mutat az adórendszer hatékonyságával, ez evidencia. Tehát gazdaságunk teljesítőképessége a záloga az életminőségünknek is. Csak ez utóbbival összhangban fejleszthetők mindazok az intézményrendszerek, amelyekért egy társadalom előtt felelősséggel bírunk.

Mindenkit óvnék attól, magunkat különösen, hogy az egész társadalom biztonságát szolgáló intézményekre kizárólag abból a szempontból tekintsünk, hogy emészti a költségvetést, hogy túl sok adót és járulékot von el a gazdaságtól. Mert amikor az Európai Unió államaihoz csatlakozunk, tudatában kell lenni annak is, hogy azon szolidáris nemzetek alkotják, amelyek számára az emberek egészsége és jóléte kiemelkedően fontos.

Már birtokában vagyunk annak a felismerésnek is, hogy versenyképességünk döntő mértékben attól is függ, hogy a rendelkezésre álló munkaerő mennyire egészséges, és hogy mennyire érzi magát szociálisan biztonságban. Mindezt annak hangsúlyozására mondom, hogy amikor az adó- és járulékterhek mérsékléséről, nagyságáról vagy csökkentéséről beszélünk, tisztán kell látnunk, hogy milyen alapvető kötelezettségeink vannak. Közös felelősségünk tehát, hogy sikerüljön megtalálni azt az egyensúlyi állapotot, mely a költségvetés bevételi és kiadási oldalát egyaránt kielégíti.

Az egészségpolitika abban érdekelt, hogy ezt az egyensúlyi pontot úgy találja meg, hogy a jövedelmek elvonásán és újraelosztásán keresztül biztosítani tudja a közszolgáltatások működéséhez szükséges forrásokat, ugyanakkor megfelelő mértékben tegye lehetővé az egyének számára a jövedelmek feletti önálló rendelkezést, tehát számos egészségmegőrzési feladattal kapcsolatosan az öngondoskodásnak is adjon terepet.

Amikor a jövedelmeket centralizáljuk, akkor az egészségügyi intézmények is ebből jutnak forrásokhoz, és ebből működnek. Számolni kell azonban egy másik érdekeltséggel is: az egészségügyi szolgáltatások egyre szélesebb skálája ma már nemcsak az objektív szükségletek kielégítésére szolgál, hanem az életminőség javítására, amelyben olyan különbözőségek is vannak, mint hogy az egyén egyre inkább igényt tart arra, hogy maga elégítse ki differenciált igényét a szabadidő hasznos eltöltésére, az egészség megőrzésére, az egészségkultúra ápolására. Ehhez akkor illeszkedik egy adórendszer, ha megfelelő jövedelmet hagy az egyéneknél ahhoz, hogy az igényeiknek megfelelően gondoskodhassanak a saját és a hozzátartozóik egészségével kapcsolatos szolgáltatásvásárlásról.

Az ilyen differenciált igények kielégítéséhez segítenek hozzá egyre inkább a kiegészítő egészségpénztárak, az önkéntes nyugdíjpénztárak, ezért a hozzájuk kapcsolódó adó- és járulékkedvezmények ezeknek az eredményes működését jól elősegítik. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztári tagok az adójukat csökkenthetik a pénztárba az adott évben befizetett jövedelmük 30 százalékával, legfeljebb 100 ezer forintig. A munkáltatói befizetés pedig adó- és járulékmentes - ez egy igen fontos tény, képviselőtársaim.

Az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak nyújthatnak természetbeni szolgáltatást, adhatnak ártámogatásokat. Az egyéni önrendelkezés tovább bővítését a magánszemélyek adóbevallásakor és a munkáltatói adó megállapításának kérésekor nyilatkozatban tudják megtenni az egyének és munkáltatójuk. Lehet a címzettje az adójuk 1 százalékának egészségügyi alapítvány, erősítve ezzel a szolidáris közösségek működését. Az egészségügyi intézményrendszerek számára az is lényeges, hogy a termékeket és szolgáltatásokat milyen áfa terheli. Szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy az uniós csatlakozásunkkor ezeket az adó- és áfaterheket már elfogadtuk, ezért a kormányunknak tehát nem maradt más lehetősége, mint ezeket a kötelezettségeket teljesíteni.

A szociális ellátórendszerek biztonságát, a családoknak juttatott támogatások mennyiségét és minőségét minden kormány igyekszik tudatosítani és tudatosan fejleszteni.

A Magyar Köztársaság kormánya, a szocialista-szabad demokrata kormány az elosztások igazságosságát, a családoknak nyújtott támogatást úgy valósítja meg, hogy egyszerre érvényesíti a méltányosság és igazságosság elvét, és erősíti a szolidaritás érzését az emberekben. Ezért a családtámogatások mértékének emelése, az egészségügyi ágazat fejlesztése és a reformtörekvések mindezt szolgálják, és erről kell a központosított jövedelmek újraelosztásakor egy új rendszerben gondoskodni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pál Tibor államtitkár úrnak.

PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a most a televízió előtt ülők, a rádióhallgatók döntő többsége nem pénzügyi szakember, de valamennyien kezelünk pénzt. Ha mást nem is, a családi költségvetést minden bizonnyal kezeljük.

A családok zömében a bevételeket közös kasszába teszik, és rendszerint a mama vagy a feleség szokta kezelni ezt a pénzösszeget. A gyermekek ebből a közös kasszából havi zsebpénzt kapnak. Az én kisfiam is ezek közé tartozik, ő is havonta zsebpénzben részesül. Nemcsak azért kap zsebpénzt, hogy megtanuljon gazdálkodni, pénzt beosztani, hanem azért is, mert ő tudja a legjobban, hogy a saját igényei szerint mi a legfontosabb neki, mi az, amire neki a leginkább szüksége van.

(9.40)

Ő tudja a legjobban, hogy ezt a pénzt mire költi, a saját igényeinek a kielégítését hogyan ütemezi, hogyan rendszerezi. A főszabály az, hogy a havi keretet nem lehet túllépni, hiszen a közös kassza többi elemét az édesanya osztja be, és a család egészére fordítja. Több bevétel pedig nincs. Ő még gyerek, nem eléggé érett arra, hogy minden szükségletét maga szervezze, és maga gazdálkodja ki.

Az idő azonban halad előre, a gyerekek nőnek, ő is nő, igényeiben, élethelyzetében is változások következnek be. Mit tesz majd a kisfiam, ha valamit nagyon szeretne elérni, de a zsebpénzéből nem telik rá, nem fér bele a zsebpénzbe? A fiatalok többsége megtalálja a módját a saját bevétel megszerzésének például úgy, hogy újságot hord ki, szórólapot terjeszt, tehát valami alkalmi tevékenységet vállal. Természetesen ő is meg fogja ezt találni. Megtehetném, hogy én módosítom a családi kasszából, a számára juttatott zsebpénz összegét növelem, de azt gondolom, hogy akkor elvenném a saját bevétel előteremtésének az élményét, és elvenném azt a felelősséget, azt a felelős döntést, amit mindenképp neki kell meghozni.

Aztán persze később továbbtanul, távolabb költözik a szülőktől. Ekkor már eléggé felnőtt ahhoz, hogy az összes szükségletéhez maga szervezze a kiadásokat, de nincs hozzá elegendő jövedelme. Mi lehet a megoldás? Módosítani kell a bevételek megosztási arányán: kapja meg a családi kasszából a saját szükségleteinek megfelelő nagyobb összeget, gazdálkodjon vele ő. Elég érett ehhez, és ő tudja a legjobban, hogy mire van szüksége. Újabb igények keletkeznek mindig, erre a forrásokat ő fogja megtalálni. Én azt gondolom, van ebben sok-sok tanulság.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a példabeszédet, a két tanulságot jól értsék! A család összes bevétele a központi és helyi adókból származik, a családi kasszát az állami, a zsebpénzt az önkormányzati költségvetések jelentsék. A mi önkormányzataink - nyugodt szívvel mondhatom - elég érettek ahhoz, elég nagyfiúként lehet őket kezelni, hogy náluk hagyjuk a közös bevételek minél nagyobb hányadát. A helyi adók szerepe a települési önkormányzatok életében 1991 óta felértékelődött. Ha csak az elmúlt egy évtizedre visszatekintünk, akkor azt látjuk, hogy a jelenleg az önkormányzatoknál hagyott helyi adóbevételek összege közel tízszerese az 1994. évben beszedett helyi adókhoz viszonyítva. E növekedés egyrészt összefügg a szabályozórendszer változásával, másrészt pedig azzal, hogy egyre több önkormányzat döntött ezen adók bevezetéséről, felismerve azt, hogy a helyi vállalkozóknak és lakosoknak is hozzá kell járulniuk az adott település fejlődéséhez.

A településeknek e döntésük során mérlegelniük kellett, és mérlegelniük kell, hogy a helyi vállalkozók és lakosok milyen mértékig terhelhetők a helyi adó fizetésével. Ugyanakkor - érthetően - fontos szempont, hogy a településen például utak épüljenek, a csapadékvíz elvezetését oldják meg, iskolákat, óvodákat újítsanak fel, falunapot rendezzenek, vagy épp művelődési ház felújítására fordítsák a pénzt. Úgy gondolom, hogy az önkormányzatok az elmúlt több mint egy évtizedben e mérlegelés alapján helyes döntéseket hoztak, mivel esetenként adókedvezményekkel vonzóvá tették a településeket a befektetők számára, másrészt pedig ezen adóforintokból jelentős infrastrukturális beruházásokat valósítottak meg akár Eger környékén, akár Budapest környékén vagy Pest megyében.

A helyi adóbevételek közül az utóbbi időben sokat emlegetett iparűzésiadó-bevétel szerepe a meghatározó, hiszen a helyi adók 85 százalékát teszi ki az a közel 300 milliárd forintos tétel, amelyről államtitkár úr is szólt. Magam egyetértek államtitkár úrral, hogy ezen adó módosításáról, szerepének esetleges átalakításáról csak oly módon lehet dönteni, hogy az azt beszedő települési önkormányzatokról nem feledkezünk meg. Azt az ismeretet, azt a tudástőkét, amivel ők rendelkeznek, a kormányzatnak figyelembe kell vennie, és használnia kell, amikor ezen adónemet változtatni kívánja.

Nyilvánvaló ugyanis, hogy a már említett 300 milliárd forintos adóbevétel nagyságrendjének módosítása esetén az érintett önkormányzatokat, amennyiben csökken a helyi adóbevétel, más módon a központi költségvetésből, ha lehet, akkor - idézőjelben mondom - kárpótolni kell. Ezért a magam részéről azon kezdeményezéseket támogatom, amelyek egyszerre veszik figyelembe a befektetők ösztönzésének követelményét, valamint a települési önkormányzatok érdekeit. E kettős követelménynek tenne eleget például, ha az iparűzési adó a jelenleginél nagyobb mértékben lenne leírható a társasági adó megállapítása során.

A helyi adók szerepéhez visszatérve, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az önkormányzati pénzügyi szabályozórendszer továbbfejlesztése során a jövőben fontos cél a saját források növelése. Kiszámítható, biztonságosan tervezhető saját források nélkül ugyanis a helyi közösségek nem tekinthetők hitelképesnek, illetve az önkormányzatok nem tudnák biztosítani akár az európai uniós, akár a hazai pályázatokhoz az önerőt. Mindezekről azonban csak a reális közteherviselés követelményeinek figyelembevételével lehet dönteni, vagyis a helyi és a központi adóbevételek helyes arányának a kialakításával. A jövőben a helyi források súlyának növekedésével még nagyobb szükség lesz a jövedelemkülönbségek mérséklését eredményező támogatási rendszer fenntartására, továbbfejlesztésére, vagyis szolidaritást kell vállalni azon önkormányzatok esetében, amelyeknél például a helyi adóbevételek mértéke nem éri el a kívánt szintet.

Tisztelt Országgyűlés! Valamennyiünk számára cél kell legyen, hogy abban a gazdasági versenyben, amibe belekerültünk, Magyarország minél több önkormányzata legyen vonzó a befektetők számára, létesüljön minél több munkahely, melyhez az önkormányzatok által megvalósított infrastrukturális beruházások jelentősen hozzájárulnak. Valamennyiünk számára cél, hogy az adófizetéssel érintett vállalkozók és állampolgárok adóforintjaiból, valamint az ahhoz igényelhető európai uniós forrásokból és hazai forrásokból szépüljenek és fejlődjenek a települések. Én azt gondolom, hogy amikor ma a vitanapon erről az adóreformról, a pénzügyi helyzetről szót váltunk, akkor ezeket kell szem előtt tartanunk, hiszen ezek szolgálják az önkormányzatok fejlődését, az ott élő emberek életminőségének a javítását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor 20-20 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP vezérszónokának.

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma arról fogunk vitatkozni, hogy hogyan csökkentsük az adónkat, eltűnt az az alcím, hogy a Medgyessy-kormány adópolitikája. Meggyőződésem, hogy amikor ellenzéki képviselőtársaim elkezdtek felkészülni a vitanapra, rájöttek, hogy annyi pozitív dolgot lehet ma elmondani, hogy inkább elálltak ettől a kezdeményezéstől. (Taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az adópolitika igazságosabb, egyszerűbb, és kevesebb adót kell fizetni. A kormányzatoknak a gazdasági tevékenységet befolyásoló eszközei közül az adók és a kiadások mindig kiemelt szerepet kapnak; kevesebb adót fizetni, több támogatást, közkiadást szorgalmazni - ennek az ellentmondásnak a feloldása, és felelősen az egyensúly megteremtése. Az adózás és az adózással kapcsolatos fogalmak nem újkoriak. A magyar történelemben a XI. századtól vannak ennek forrásai, és akkor már három fő típus jelent meg: felségjog alapján a király, uralma okán a földesúr és a hagyományt őrző egyházjog szerint az egyház. Cicero azt mondta: “Az adók az állam idegei, ezek nélkül képtelen lenne működniö. A Révai nagylexikon a következőt mondja: “Az adót az állam a közszükségletek fedezetére szedi be, állami szolgáltatások igénybevétele nélkül rovandó leö.

Az adóelkerülésnek is nagy hagyományai vannak az országban, ehhez szeretném megemlíteni a kapuadót és az állandóan résen lévő kormányt, amely füstadóval próbálta meg kivédeni ezt az elkerülési lehetőséget. A közteherviselés 1848 óta a feudális kiváltságukról lemondó rendek által megvalósult.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adó - ahogy az államtitkár úr elmondta - a költségvetés bevételi oldalának meghatározó eleme, de a másik oldalon az emberek, a vállalkozások jövedelmét jelentősen befolyásoló tényező, nagy valószínűséggel ezért szerepel minden választási kampányban kiemelt helyen. Az adó mértéke, a közterhek csökkentése, az igazságos közteherviselés és ezzel egyidejűleg a szociális támogatások rendszerének alakítása és fedezetének megteremtése a kormányprogramban is kiemelt helyen szerepel.

(9.50)

A kormányprogram tartalmazta a kormány adófilozófiáját, és ebben én első helyen hadd emeljem ki az igazságos közteherviselést. Ha az egyenlők egyformán adóznak, akkor ebből egyenesen következik, hogy a nem egyenlők között különbséget kell tenni. Az adózás igazságossá tétele oly módon valósítható meg miszerintünk, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek csökken az adóterhe, és hosszú távon minden jövedelem adózzon. Mi komolyan gondoljuk, hogy a munkavállalók adóterhei tovább csökkenjenek az eddigieken túl is, és a társadalom igazságérzetét bántó adókedvezmények köre szűküljön. A különadózó jövedelmekről is kell gondoskodnunk a jövőben, és hosszú távon megvalósítani, még egyszer hangsúlyozom, hogy minden jövedelem viseljen majd adót. Az adócsökkentés a bérből és fizetésből élőknél rendkívül fontos, de a vállalkozásoknál a versenyképességet segíti.

Az adózás egyszerűsítése, amiről beszélt államtitkár úr, szintén rendkívül fontos, részben csökkenti az adózók terheit, a másik oldalon hozzájárulhat az adófizetési fegyelem javulásához. Szeretném hangsúlyozni, ha valaki kézbe vette a 2003. évi Bulletint, abban látszik, hogy a kint lévő adók aránya nem lett rosszabb. Tehát az elmúlt években az adóhivatal jól dolgozott.

Amiről feltétlenül beszélnünk kell, a központi és a helyi adók aránya. Ahogy Pál Tibor államtitkár úr elmondta, mi felelősen gondolkodva úgy oldottuk meg az iparűzési adó terheinek csökkenését, hogy közben a társasági adó alapját csökkentettük. Így ma már a befizetett iparűzési adónak 125 százaléka mértékéig számolhatják el költségként vagy adóalap-csökkentésként a vállalkozások, úgy, hogy közben nem csökkent az önkormányzatok adóbevétele.

Hadd szóljak a vállalkozások versenyképességének növeléséről néhány mondatban. Fontosnak tartottuk a társasági adó mérséklését, a beruházásokat ösztönző adókedvezmények szélesítését és a foglalkoztatást segítő kedvezményeket, s külön az új jogintézményt, az eva bevezetését, sőt annak további kiterjesztését.

S néhány konkrétumot hadd említsek még meg. Az igazságosabb közteherviselés elvébe nálunk beletartozott az, hogy a minimálbér adóját csökkentettük, és ezzel lényegesen javítottuk a vállalkozások versenyképességét. Képviselőtársaim, 21,4 százalékos reálbér-növekedés mindössze 4 százalékos többletterhet jelentett a vállalkozások számára! Ugye, önök még emlékeznek - vagy önök közül sokan -, hogy az előző kormány mennyit kaszált a minimálbér emelésekor? Nem akarok erre időt vesztegetni - terhelte vég nélkül a munkáltatókat, és csökkentette a foglalkoztatási hajlandóságot. A mai gyakorlatban a reálbér gyors növekedése nem rontja a versenyképességet, és nem csökkenti a foglalkoztatási hajlandóságot. A kormánynak a gazdaság fejlődési pályára állítása mellett, ezzel összhangban kellett végrehajtani az adópolitikáját.

Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadónál sokat beszéltünk már a minimálbér adócsökkentéséről, de összességében az adóterhelés 22 százalékról 20,7 százalékra csökkent. Úgy, ahogy Veres János államtitkár úr elmondta, érdemes némi időt szentelni arra, hogy az egyes kereseti kategóriákban hány ponttal csökkent az átlagos adóterhelés; erről majd képviselőtársaim fognak beszélni. Meg vagyok győződve arról, hogy az a havonkénti 6000 forint, ami a kis jövedelműek zsebében maradt, az ő élethelyzetükön sokat javított. Tudjuk, hogy ez nem elégséges, de azért nagyon fontos azt kimondani, hogy ma a minimálbérből mindössze 12,5 forint terhet kell fizetni a korábbi 25-tel szemben.

Szeretném, ha ma beszélnénk az igazságos adórendszer keretében arról, hogy szükséges-e egy negyedik adósáv, annak hol legyen a sávhatára, és mekkora legyen a mértéke. Az adórendszerben mi, úgy, ahogy Vojnik államtitkár asszony elmondta, igenis ösztönözni akarjuk, az öngondoskodásra biztatni az állampolgárokat. Ezért növeltük duplájára az élet- és nyugdíjbiztosítással kapcsolatos kedvezményeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még néhány mondat a vállalkozásokról. Az tény, hogy 18-ról 16 százalékra csökkent a társasági adó, de ami ennél sokkal lényegesebb, a fejlesztési adókedvezmény, a gyorsított amortizáció, s hogy a középvállalkozások számára is kiterjesztettük az új beruházásokhoz biztosított adóalap-kedvezményt. Az egészségügyi hozzájárulás csökkentése már nemcsak vállalkozói kedvezmény, hanem a foglalkoztatás ösztönzésének lényeges eleme.

Tisztelt Képviselőtársaim! Új jogintézmény - az eván túl - az ökoadók rendszere, amelynél a környezetvédelemben a környezetterhelés a szempont, hogy a károsanyag-kibocsátók fizessenek, és ezt fokozatosan vezettük be, hogy legyen lehetőség az értékelésre, az elemzésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A koalíció tagjai és a kormány tudja, hogy egy „ adokö többet ér három „ ígérd megö-nél. Puszta ígéretekkel nem sokra megy a magyar.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihálynak, a Fidesz vezérszónokának.

VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember némiképp gyanakszik, amikor választásokhoz közeledve adóvitára kerül sor, hiszen ilyenkor mindig ígéretek hangzanak el, hangzatosabbnál hangzatosabbak. Nem volt ez másképp 2002-ben sem; úgy tűnik, hogy most, az európai parlamenti választásokhoz közeledve szintén ennek az időszakát éljük.

Adóvitát folytatni úgy, hogy közben nem mondjuk meg, mi történik az államháztartással, az államháztartási kiadásokkal, kicsit féloldalas dolog. Olyan, mint amikor a szólás szerint a gombhoz varrjuk a kabátot: arról akarunk beszélni, milyen adórendszert szeretnénk, holott nem tudjuk, hogy a következő években az egészségügyben, oktatásban, közbiztonságban, önkormányzati finanszírozásban mi fog történni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Dehogynem!) De hát ez egy féloldalas vita; akik kezdeményezték, nyilván végiggondolták, hogy ennek a vitának milyen hozadéka, milyen eredményei lehetnek.

Utaltam már rá, hogy 2002-ben is elhangoztak a koalíció részéről nagyon szép ígéretek. A kisebbik kormánypárt ígért itt 18 százalékos adókulcsot - látjuk, hogy két év után a 18 százalékos adókulccsal hogyan állunk: jóval 30 százalék fölötti az adóteher a lakosság nagy része számára. A nagyobbik kormánypárt részéről adótekintetben semmilyen ígéret nem hangzott el; mondhatnám, hogy betartották ezt az ígéretnélküliséget, de sajnos nem ez történt - szeretnék majd erről is beszélni, hogy mi történt az elmúlt két esztendőben.

Az 1998-2000 közötti időszakkal kezdeném; nem mennék olyan messzire vissza, mint Göndör István, aki a XII-XIII. század adórendszeréről beszélt - nyilván azért, hogy ne kelljen a jelen adórendszeréről beszélni. Én csak arról szeretnék egypár mondatot szólni, hogy nem feltétlenül szükséges az adóterhek növekedése ahhoz, hogy az államháztartási hiány csökkenjen. Most ugyanis ez a helyzet - de nézzük meg ’98 és 2002 között! ’98 és 2002 között úgy csökkentek az adóterhek, hogy közben csökkent az államháztartási hiány mértéke; közben csökkent az államadósság mértéke - itt nagyon fontos mutatóról van szó: 58-ról 53 százalékra csökkent ez a mutató az akkori négy esztendőben -; kisebb mértékű infláció valósult meg, és a gazdaság teljesítménye összességében végig jó maradt.

(10.00)

Azt kell mondanom, hogy ez egy átgondolt gazdaságpolitika eredménye volt, amely nem önmagában szemlélte az adórendszert, hanem belehelyezte egy olyan gazdaságpolitikai koncepcióba, aminek világos és tiszta irányai voltak. A számok egyébként ezt mutatják: az összes adóbevétel a bruttó hazai termék százalékában csökkent, 1999-ben ez 39 százalék volt, 2002-ben 37,5 százalék.

Hozzá kell azt is tennem persze, hogy Magyarország ebben a tekintetben az európai uniós tendenciákat követte: az Unióban egy kisebb mértékű, de hasonló tendencia, adóbevétel-csökkenés valósult meg. Ennek köszönhető, hogy mind az államháztartás konszolidált bevételei, mind a konszolidált kiadásai, tehát az újraelosztási ráta és a centralizációs ráta is kedvezően alakult.

Hadd emeljek ki néhány elemet ebből az időszakból - 1998-2002-ről beszélek -: a családi adókedvezmény megjelenése - emlékezzünk vissza arra, hogy az első MSZP-SZDSZ-kormány szüntette meg ezt az adókedvezményt, büntetve ezzel a családokat, ezt a Fidesz-kormány állította vissza 1999-től -; elindult a beruházási célú adókedvezmény a kis- és középvállalkozások számára - 10 milliós volt az első értékhatár, és aztán ez 30 millió forintra emelkedett, azt jelentve, hogy 30 millió forintig nem kellett egy vállalkozásnak adót fizetnie, adómentessé vált, amennyiben a nyereségét beruházási célra használta föl -; a tb-járulékban nagy lépést tudtunk tenni, a járulékszint 39-ről csökkent 29 százalékra, jelentősen könnyítve a vállalkozók terheit; és volt egy speciális adókedvezmény - és itt hadd jegyezzem meg ezt is -, ez a nyugdíjas munkavállalók adókedvezménye, amely 320 ezer olyan nyugdíjast érintett, aki a nyugdíja mellett munkát vállalt.

Egy dolgot talán még itt az adókedvezmények között: a lakáscélú hitelek adókedvezménye. Segíteni akartunk azokon, akik elindultak a lakásvásárlás, lakásépítés irányába. Ez az adókedvezmény 35 ezer forintról nőtt 240 ezer forintra - szólni fogok majd arról is, hogy ez hogyan csökkent most az elmúlt két esztendőben. Összességében tehát a csökkenő adóbevételek, a kisebb adóteher egy kedvező gazdasági növekedést és prosperitást teremtett meg.

És nézzük, mi a helyzet ezzel szemben most! Az államtitkár úr azzal kezdte a beszédét, hogy az emberek pozitívan fogadták a kormány adópolitikai intézkedéseit. Az államtitkár úr nagyon keveset jár az emberek között, mert akkor bizonyára többet hallana másról. Nem tudom, hogy mit fogadtak pozitívan az emberek - talán az áfának az emelését (Dr. Veres János: Az adócsökkentést!) vagy a cégautók adójának az emelését (Dr. Veres János: Az adócsökkentést!). Javaslom az államtitkár úrnak, hogy a szülőföldjén, Nyírbátorban is menjen ki a piacra időnként, és beszélgessen az emberekkel, mert mást fog hallani. (Dr. Veres János: Többet járok én, mint a képviselő úr!) Az eddigi ígéretek ellenére adóteher-növekedés valósult meg, romlott a versenyképesség, nőttek a terhek, és nőttek a vállalkozói terhek is, rontva ezzel a magyar gazdaság teljesítményét.

Nézzünk egy listát arra vonatkozóan, hogy csak 2004-ben - csak 2004-ben - milyen adóváltozások történtek az MSZP-SZDSZ-kormány intézkedései nyomán! (Göndör István: Még mindig alacsonyabb, mint a Fidesz-kormány idején!) Először nézzük meg a lakossági adóteher változását: 2004-től kezdődően a nyugdíjjárulék és a magánpénztári tagdíj adókedvezménye megszűnt. Adóterhet nemcsak úgy lehet növelni, ha az adókulcsok növekednek, hanem úgy is, hogy az adókedvezményeket szünteti meg egy kormány - az MSZP-SZDSZ-kormány ezt tette például a nyugdíjjárulék és a magánpénztári tagdíj adókedvezményénél.

Csökkent a lakáshitel adókedvezménye 240 ezer forintról 120 ezer forintra, ami azt jelenti, hogy egy család zsebéből, amelynek lakáshitele volt (Dr. Katona Béla: És sok pénze!), adókedvezmény-elvonással havi tízezer forintot vettek ki - havi tízezer forintot vettek ki (Kuncze Gábor: És ha három lakást vett, akkor harmincat! - Dr. Katona Béla: És ha tizet, akkor meg százat!) -, annak ellenére, hogy az ígéretek másról szóltak. Emlékezzünk rá, hogy Medgyessy Péter még arról beszélt, hogy ami jó, azt folytatni fogják, többek között az otthonteremtési támogatások rendszerét, sőt még ki is bővítik. Nos, ha így gondolták a kibővítést, hogy elvonják az adókedvezményt, akkor szerintünk ezt ne folytassák, maradnánk annál, ami korábban, '98 és 2002 között volt.

Naponta hallottunk arról, hogy a megtakarítások adókedvezményét növelni kell - mondja nagyon sokszor Medgyessy Péter is. Mi történik 2004. január 1-jétől? Megszűnik a befektetési adóhitel, az életbiztosítások hozama pedig adókötelessé válik. Nos, ennyit a megtakarítások ösztönzéséről - szintén a lakossági adóteher növekedéséről van szó.

Az egészségügyi járulék 3 százalékos terhe 4 százalékra növekszik, jelentősen növelve a munkavállalók terheit - jelentősen növelve ezeket a terheket.

2004. január 1-jével az áfatételek jelentősen megváltoztak, a korábbi kedvezményes kulcsok növekedtek, megszűnt a nulla kulcs, és a korábbi 12 százalékos kulcs is 15 százalékra növekedett. De ha megnézzük, hogy milyen tételek árai változtak emiatt, akkor egy elég rémisztő listát látunk (Dr. Veres János: A Fidesz-kormány kötötte meg a megállapodást, sajnos!): élelmiszerek, háztartási földgáz, távfűtés, szén és tűzifa, gyógyszerek, gyógyászati segédanyagok árai, pelenka, orvosi műszerek (Dr. Veres János: Sajnos nem kértetek derogációt egyikre sem! Ti kötöttétek meg a megállapodást!), fürdőbelépők, temetési szolgáltatások, uszoda, strandfürdő, vidámpark, közlekedési tételek.

És ebben az volt a szomorú, hogy voltak olyan tételek, amelyek nem a kedvezményes kulcs változásának megfelelően változtak, például a villamos energia, a villamos áram áfaterhe, mert ez korábban 12 százalék volt, elegendő lett volna tehát, ha a 15 százalékos emelkedés megtörténik - lett volna persze olyan család, amelyiknek ez is sok. De mi történt ehelyett? 12 százalék helyett az MSZP-SZDSZ-kormány egyből 25 százalékos áfakulccsal sújtja a villamos áram adóterhét. Ez tehát, azt gondoljuk, hogy igen komoly változás.

És itt volt még egy tétel, amit szeretnék itt megemlíteni, ha már a lakásokról beszéltem az előbb: a telkeknek az áfája nulláról nőtt 25 százalékra - nulláról 25 százalékra -, nyilván egy átgondolt lakáspolitikai koncepció jegyében.

15 százalékkal nőtt bizonyos termékek jövedéki adója - dohányárukról, szeszes italokról van szó -; a gépjármű-tulajdonosokat sújtja leginkább, hogy a fogyasztási adót a jóval drágább regisztrációs díj váltotta föl; nőtt a gépjárműadó mértéke, a súlyadó 40 százalékos mértékkel, tisztelt képviselőtársaim - 40 százalékos mértékkel! És olyan tételek is emelkedtek, amelyeket nem sorolunk az adótételek közé, például az illetékek, ahol az ajándékozási illeték, a peres eljárások illetéke, de akár egy gépjármű-átírásnak az illetéke is drámai módon növekedett. Eddig csak lakossági adóterhekről beszéltem, érzékelhető, hogy bizony az átlag állampolgár 2004-ben egy drasztikus, súlyos adóteher-növekedést élt meg.

Nézzük a vállalkozókat, mert azt mondhatnánk, hogy hátha a vállalkozói területen kedvező lépések történtek, és ezzel próbálja a Medgyessy-kormány a vállalkozások versenyképességét javítani. Új adótételek jelentek meg, szintén ebben az esztendőben: környezetterhelési díj, ökoadó, ami korábban nem volt, új adónem, vállalkozói adóteher-növekedésről van szó. Bevezették az energiaadót, ami szintén nem volt korábban - kérdezze meg, államtitkár úr, egy-egy vállalkozó ismerősét, hogy az ökoadó- és az energiaadó-tételek hogyan érintik, biztosan pozitívan fogadták, ahogy ön mondta itt a bevezetőjében.

Bevezették az innovációs járulékot, ami szintén új adónem - érdekesség egyébként, hogy pont a kormány SZDSZ-es minisztere, Magyar Bálint ragaszkodott körömszakadtáig ennek az új adónak a bevezetéséhez -, ez a korrigált árbevétel 0,2 százalékát jelenti. Bizony, egy vállalkozás szempontjából ez is nagyon komoly tétel. Innovációs járulék - új adóról van szó.

Háromszoros mértékben nőtt a rehabilitációs hozzájárulás, ennek az összege korábban 37 ezer forint/év/fő volt munkavállalónként, ezt 37 ezerről 132 ezer forintra sikerült növelni az adócsökkentés jegyében. Cégautók adója - egy vállalkozásnál szükséges költségként számolják el -: a duplájára növekedett ez az adóteher, nem tudom tehát, hogy hol volt az a tétel, amit egyébként a vállalkozók kedvezően fogadtak. És ehhez még hozzátehetem azt is, hogy a cégbejegyzési illetékek, amelyek eddig sem voltak túlságosan alacsonyak, szintén jelentős mértékben növekedtek. Ezt mind az MSZP, mind az SZDSZ megszavazta - a lakossági adóterhek és a vállalkozói adóterhek növekedéséről van szó, ellentétben minden korábbi ígérettel.

Nos, ez csak a 2004-es adóteher-növekedés. Van tehát, lenne tehát honnan csökkenteni, tisztelt képviselőtársaim. De mit hallunk ehelyett, hogy mi várható a következő időszakban? (Dr. Katona Béla: Ti mit javasoltok?) Amikor Draskovics Tibor, az új pénzügyminiszter hivatalba lépett, és a bizottsági meghallgatása volt, ott is szintén szép ígéretek hangzottak el. Megjegyzem, a pénzügyminiszter úr óvatosabb volt azért, mert amikor arról kérdeztük, hogy az SZDSZ különböző kampányelképzeléseiről az adótételeknél mi a véleménye, akkor azt mondta, hogy ő nem lát lehetőséget arra, hogy komoly adócsökkentés bekövetkezzen, tehát azt gondolom, viszonylag korrekten fogalmazott.

(10.10)

De hát a hivatalba lépése óta eltelt egy kis idő, és csak azt tapasztaljuk, hogy nem adócsökkentésen, hanem adónövekedésen töri a Pénzügyminisztérium a fejét, és a pénzügyminiszter úr nyilván erre ad utasítást a munkatársaknak. Nézzük meg: a telefonadó bevezetése. Mihelyt az új pénzügyminiszter elkezdte a munkáját, új adónem, telefonadó, háromhetes parlamenti vitával sikerült végül lebeszélni arról az MSZP-SZDSZ-kormányt, hogy a telefonadó bevezetésére sor kerüljön. Mihelyt ezt a döntést a parlament meghozta, ennek az adónak a bevezetését elvetette, jött a következő ötlet: kamatadó bevezetése. A kamatadónál szintén arról van szó, amit nagyon sokan sejthetnek, hogy a korábbi ígéretek helyett Draskovics Tibor arról beszél, hogy a megtakarításokat kell megadóztatni, például annak a kisnyugdíjasnak a betétjét, aki eltette azt a kis megtakarított pénzét valamilyen rendkívüli eseményre. Bizony ezt jelenti a kamatadó, egyelőre úgy tűnik, hogy legalábbis a június 13-ai választásig lekerült a napirendről ennek az adónak a bevezetése, de nem tudjuk, hogy mi várható a választások elmúltával.

Még egy tételről szeretnék itt beszélni, ez a családi adókedvezmény megszüntetése. 2004. március 26-áról idézem a kormány egyik képviselőjének a nyilatkozatát, az Idősügyi Tanács üléséről, aki azt mondja, hogy a családi adókedvezmény csak bizonyos jövedelemhatár alatt vehető majd igénybe. Nos, kétségtelen tény, hogy a kormány az elmúlt két évben sokszor hivatkozott arra, hogy ő nem kíván a gazdagoknak támogatást adni, nem kíván otthonteremtési támogatásban támogatást adni, most úgy látszik, nem kíván családi adókedvezményben támogatást adni. Csak amikor megnézzük, tisztelt képviselőtársaim, hogy kik ezek a gazdagok, akkor azt találjuk, hogy ezek a gazdagok többé-kevésbé az átlagemberek közül kerülnek ki, a középosztályból kerülnek ki. Magyarországon minden negyedik ember a legmagasabb adókulccsal adózik, és bizony ezeket sújtja leginkább az a kedvezménymegvonás, amit önök a lakáspolitikában tettek, és úgy tűnik, amire a családi adókedvezmények tekintetében készülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a miniszteri idézettel hadd zárjam, hogy Draskovics Tibor, amikor hivatalba lépett, így jellemezte a szocialista kormány eddigi gazdaságpolitikáját, idézem szó szerint: “Nem mehetünk tovább azon az úton, amely magas adót, nagy államháztartási hiányt és jelentős adósságot jelent.ö Ez évben, február 26-án mondta ezt a miniszter úr. Teljes mértékben osztjuk a véleményét, ez az út valóban nem járható, ez az út járhatatlan, ez az út a magyar gazdaság versenyképességének a romlását, a magyar gazdaság teljesítményének a csökkentését jelenti. Valóban, meg kell kezdeni azt a fajta adócsökkentést, amely érezhetően csökkenti a vállalkozók és az emberek terheit. El kell döntenie a kormánynak végül, hogy mely területek azok, amelyek számára fontosak, és amelyekben valóban gazdaságösztönzést, gazdaságélénkítést szeretne elérni, és akkor lehet majd egy komolyabb adóvitát folytatni, addig ez a vita nem szól másról, mint arról, hogy önök, tisztelt kormánypárti képviselők, hogyan akarnak, hogyan szeretnének készülni a júniusi választásokra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kuncze Gábornak, az SZDSZ vezérszónokának.

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a Szabad Demokraták Szövetsége kezdeményezte ezt a mai, adócsökkentésről szóló vitanapot, de a korrektség kedvéért mondom, hogy a szocialista frakció aláírásaival, nyilván ők is fontosnak tartják a kérdést, és azt persze, hogy ezt valóban érdemben vitassuk meg. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Hogy miért pont most kezdeményeztük ezt a vitát: egyszerűen azért, mert szeretnénk, ha 2005-ben érdemi adócsökkentésre kerülne sor a költségvetésben, illetve az adótörvények módosítása során, és fontosnak tartjuk, hogy már az előkészületek során világosan rögzítsük a pozíciókat, hogy ezek a későbbiek során figyelembe vehetőek legyenek. Persze az is szándékunk volt, hogy ebben a vitában különböző olyan javaslatokat is halljunk, amelyek közelebb visznek minket a végső célhoz, e tekintetben például az előttem szóló Varga Mihály képviselőtársam semmivel nem járult hozzá a cél eléréséhez, mert ha önök jól figyeltek, akkor egyetlenegy javaslatot sem hallhattunk tőle, a Fidesznek az adócsökkentéssel kapcsolatban javaslatai, gondolatai szemmel láthatóan nincsenek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Felvetette a kérdést Varga Mihály, hogy hogyan lehet úgy adócsökkentésről vitatkozni, ha nem ismerjük a költségvetés egyéb feltételeit. Hangsúlyozni szeretném, hogy ilyen módon akarjuk alakítani egy részét ezeknek, de én meg hadd kérdezzek vissza: hogy lehet 300 milliárd forintnyi adóemelést jelentő petíciót aláírattatni emberekkel, ezzel súlyosan félrevezetve őket (Varga Mihály: Nem igaz!), miközben nem ismerjük a költségvetés egyes feltételeit? Azt mondja a képviselőtársam, itt bekiabál, hogy nem igaz, én se hittem el, hogy egymillió aláírás összegyűlt akkor (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), itt legalább most végre egyetértünk egymással. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne hazudj!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért van szükség adócsökkentésre? Azért, mert kemény versenyfeltételek között vagyunk, a versenyképességünk javítása alapvető feladatunk kell hogy legyen, és természetesen a foglalkoztatás bővítése, hiszen a foglalkoztatás bővítése valójában kulcs a gazdaság növekedéséhez. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a teljes foglalkoztatásról beszélek, arról a rossz emlékű fogalomról, aminek, mindnyájan tudjuk, a következményeként belső munkanélküliség volt jellemző, hanem annak a foglalkoztatásnak a bővítéséről, amely termelékeny, és amely értéket teremtő foglalkoztatásként valósul meg. De mindehhez, tisztelt képviselőtársaim, elengedhetetlenül szükséges valóban a versenyképesség fokozása, egész egyszerűen azért, mert ez nagyobb gazdasági növekedést eredményez, ezen keresztül hozzásegít minket a nagyobb életszínvonal eléréséhez. Persze ahhoz is, a növekedés által generált többletbevételeken keresztül, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevő polgárok számára, legyen szó az önkormányzatok által nyújtott szolgáltatásokról, vagy akár az egészségügyről, vagy akár az állam által biztosított egyéb szolgáltatásokról, ezeket a szolgáltatásokat jobb minőségben szolgáltathassuk az emberek számára.

Mindehhez azonban, képviselőtársaim, most az adó- és járulékterhek csökkentésére van szükség, mert ha ez nincs, lehet beszedni a magas adókat, és lehet úgy csinálni, hogy akkor ebből sokat tudunk osztani, csak ez néhány év alatt megfojtja a gazdaságot, és ezen keresztül feléli a jövőt. Ezzel szemben mondjuk mi azt, hogy most kell adót csökkenteni, erősíteni a gazdaságot azért, hogy legyen jövőnk, és ez egy nagyon nagy különbség, ezért mondjuk azt, hogy nem szabad most osztani, és a későbbiek során várni a mannát az égből, hanem most adót kell csökkenteni azért, hogy a későbbiek során több jusson mindenre. Mert az adócsökkentés következményeként valóban nő a gazdaság hatékonysága, gyorsul a növekedése, hozzájárul az adócsökkentés a szürkegazdaság kifehérítéséhez és ezen keresztül persze a többletbevételek eléréséhez, a bevételek növekedéséhez.

Természetesen nem lehet tagadni, hogy ha adócsökkentést akarunk, akkor ennek vannak bizonyos költségvetési következményei is. Mert a költségvetésnek szigorúbban kell gazdálkodnia, mert érvényesülnie kell annak a törekvésnek, hogy legyen olcsóbb az állam, csak azokat a feladatokat lássa el, amelyeket valóban el kell látnia. A többit ne tegye, és ehhez ne is vegyen el pénzt az emberektől, támogassuk őket azzal, hogy többet hagyunk náluk, és azokkal foglalkozzon a szociálpolitika, akik valóban rászorulnak, mert a maguk erejéből nem képesek egy jobb, emberibb életre. Természetesen ebből következik az is, hogy a politikának is bizony önfegyelemre van szüksége, nem lehet az egyik nap adócsökkentésről beszélni, aztán utána újra és újra újabb és újabb olyan kiadásnövelő tételekkel előállni, amelyeket ha bárki komolyan gondol, akkor ezeknek semmilyen más következménye nem lehet, mint az adó növelése.

(10.20)

Ezért azt gondolom, hogy ha például a nemzeti petícióról van szó, vagy a parlamentben nap mint nap felbukkanó újabb és újabb, többletkiadást követelő ötletekről, akkor mindenkinek tudnia kell, hogy ezek egyenlőek az adók emelésével, és különösen megakadályozzák az adók lehetséges csökkentését.

Azért, hogy a politika valljon színt, másrészt pedig azért, hogy legalább abban legyen közös a gondolkodásunk, hogy ha valamit akarunk az egyik oldalon, nevezetesen: csökkenteni az adókat, akkor nem lehet a másik oldalon nyakló nélkül kiadásnövelő javaslatokat tenni, kezdeményezte a Szabad Demokraták Szövetsége az adócharta aláírását, amelyre sajnos nem került sor a parlamenti pártok részéről, mert nyilván nem merik vállalni ezt a feltételt, vagyis nem merik vállalni azt, hogy felhagyjanak a kettős beszéddel: akarok adót csökkenteni, és egyébként, emberek, oda is akarok osztani, oda is, oda is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Én örömmel hallom, hogy az adócsökkentő törekvések táptalajra találnak, például az örökösödési adó eltörlését illetően, csak előbb tessék szíves lenni aláírni az adóchartát, és abban megfogadni, hogy de akkor viszont mostantól kiadásnövelő javaslatokra nem kerül sor.

Ami a Szabad Demokraták Szövetsége javaslatait illeti, először is több alkalommal elmondtuk, és tartani fogjuk magunkat ahhoz, hogy nem szavazunk meg új adókat, de nem szavazunk meg olyan kiadásnövelő javaslatokat sem, amelyek következményeként az adóterhek növekedésére kellene hogy sor kerüljön. Lehet átrendezni bizonyos terheléseket, lehet törekedni arra, hogy egy-egy területen csökkenjen a terhelés, de ezeket nem lehet megpróbálni úgy kiváltani, hogy másutt pedig újabb és újabb adójavaslatokkal állok elő.

Szeretnék a személyi jövedelemadó-rendszerrel foglalkozni, illetve ezzel kapcsolatban a Szabad Demokraták Szövetsége javaslatait ismertetni. Tulajdonképpen a személyi jövedelemadózás esetében a legnagyobb probléma ma Magyarországon, hogy az átlagos jövedelmek is már a legmagasabb kulccsal adóznak. A 2002-es adat már feldolgozva rendelkezésre áll: az átlagos jövedelem 82 százalékától kezdve 2002-ben a legmagasabb, 40 százalékos kulccsal kellett adózniuk az adófizetőknek. E tekintetben a 2004-es szabályozásban egy kedvező változás következett be, mert egyrészt valamelyest emelkedtek a sávhatárok, másrészt csökkentek az adókulcsok. Ezen az úton kell a szabályozásnak a jövőben továbbhaladnia.

A Szabad Demokraták Szövetsége azt javasolja, hogy két irányban mozduljunk, és változtassunk a kialakult helyzeten. Az egyik irány, hogy a jelenlegi 1,5 millió forintos középső kulcshatárt emeljük föl 2,5 millió forintra, másrészt a jelenlegi 26 százalékos kulcsot pedig csökkentsük le 24 százalékra. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az átlagos jövedelemmel rendelkezők valóban érezhető adócsökkentést tapasztalhatnak. Hadd illusztráljam ezzel a táblázattal (Egy körülbelül 50×60-as táblát mutat fel, amely “Átlagos szja-terhelés 2005-benö címmel egy színes grafikont tartalmaz.) ennek a következményeit. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Wow!) Nagyon szépen köszönöm az elismeréseket. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Nem én készítettem azonban a táblát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A pénzügyminiszter látja?)

Itt lehet látni, hogy az átlagos jövedelem környékén van a legmagasabb adómegtakarítás, a piros grafikon a változatlan terhelést, a kék grafikon pedig a javaslat szerintit ismerteti. Ez valóban egy érdemi adócsökkentést jelent a polgárok számára. (Kósa Lajos: Gábor, mi van a hátoldalán? Azt is mutasd meg!) Hogy mekkorát, azzal kapcsolatban hadd mutassak egy másik táblázatot is. (Az előzővel azonos méretű, “A bruttó átlagkereset szja-terheléseö című színes grafikont mutat fel.) Ez azt mutatja, hogy 1997-től kezdődően milyen volt a személyi jövedelemadó-terhelés. És hadd reflektáljak mindjárt a Varga Mihály képviselőtársam által elmondottakra, aki azt mondta, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés a Fidesz-érában csökkent. (Dr. Veres János: Úgy csökkent, hogy nőtt.) Hát, kérem szépen, 2000-ben ennyi volt (Mutatja a táblázaton.) a személyi jövedelemadók átlagos terhelése, most eltekintve a kedvezményektől, 2001-ben pedig felugrott 28 százalékra. Ez az a csökkenés, amiről Varga Mihály képviselőtársam az imént beszélt. (Varga Mihály: Nem igaz!) Majd egy dedikált példányt a végén biztosítani tudok. (Derültség.)

Így volt ez még 2002-ben is, ez a kétéves költségvetés hatása, ilyen módon ugrott meg a személyi jövedelemadók terhelése. 2003-2004-ben ez aztán ilyen csökkenést mutatott (Mutatja a táblázaton.), és azt szeretnénk, ha a változatlan feltételek miatt, merthogy nőnek a bérek, a terhelés nem ugrana meg a jövő évben, hanem ilyen módon a csökkentés tovább folytatódna. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ezt tartalmazza a javaslatunk. Képviselőtársaim itt kétkedve fogadják; az adatok természetesen ellenőrizhetőek. Ha ezt Varga Mihály képviselőtársam még nem látta, akkor az nagyon nagy baj, mert ezen időszakban ő volt a pénzügyminiszter. (Varga Mihály: Ez olyan, mint a gázáremelés, Gábor!)

Ez a bizonyos sáveltolás, amit javasolunk, mintegy 700-800 ezer embert érint kedvezően, éppen azokat, akik az átlagos jövedelem körül keresnek, ami - mindnyájan tudjuk - nem túl magas. Az esetükben viszont mindez azzal a következménnyel jár - mondom, az átlagos jövedelműek esetében -, hogy havonta mintegy 7-8 ezer forintnyi nettó növekedés következik be náluk úgy, hogy ráadásul közben a munkáltatókra nem nehezedik nyomás a bérek növelése érdekében.

A személyi jövedelemadózást illetően át kellene tekinteni a rendszert, mert nagyon bonyolult, rendkívül sok különböző szabályt tartalmaz. Akik az elmúlt időszakban kitöltötték az adóbevallásukat, azok tudják, hogy miről beszélek. Egyszerűsíteni kell az adminisztratív terhek csökkentése érdekében, és nem tagadjuk, felül kell vizsgálni a kedvezmények rendszerét. Nem igaz, hogy a magas jövedelműeket, akik adott esetben havonta több százezres, vagy akár több milliós jövedelemre tesznek szert, a szociálpolitikának ilyen módon támogatnia kell. Márpedig a jelenlegi adórendszer ezt teszi. Ezen lehet vitatkozni, meg lehet nem egyetérteni velem, de egy biztos: minél magasabb valakinek a jövedelme, annál több kedvezményt és támogatást képes igénybe venni. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Szerintem ez egy igazságtalan támogatási rendszer. Egyébként is célszerű lenne a személyi jövedelemadózás rendszerét megtisztítani a szociálpolitikai elemektől, a szociálpolitikát a szociálpolitikának kell vinnie, az adórendszernek pedig egészen más feladatai vannak.

Ami a vállalkozásokat illeti, a kormányprogramban szerepel az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás megszüntetése. Helyesnek tartjuk a törekvést, hogy ennek csökkentése folytatódjon a következő évben is. Itt megint hadd tegyek egy zárójeles megjegyzést: ennek mértéke '98-ban 2100 forint volt, 2002-re pedig 4500 forintra emelkedett, amit 2003-ban 1050 forinttal 3450 forintra csökkentettünk. A kormányprogramnak megfelelően meg kell szüntetni, mert a vállalkozások egyik nagy problémája ma az élőmunkára rakódó terhek mennyisége. Ezen az úton lehet ezeket csökkenteni.

A vállalkozások másik problémája az iparűzési adó, amivel valóban kell kezdenünk valamit. A társasági adóval nem kell különösebben foglalkozni, mert a társasági adó ma versenyképes Európában, és hadd tegyem hozzá Varga Mihály képviselőtársam felsorolásához, hogy a társasági adóban az idei évben számos olyan változás történt, amelyek kis-, közép- és nagyvállalkozások esetében egyaránt a befektetéseket, beruházásokat ösztönözték. Ez is hozzájárul ahhoz - merthogy ezek már a tavalyi évben is voltak -, hogy a gazdaságot sikerült ismét egy gyorsabban növekvő pályára állítani. Összesen tíz olyan módosítás történt, amelynek ilyen következményei vannak, ezt is tessék szíves figyelembe venni, amikor erről van szó.

Visszatérve az iparűzési adóhoz, ezzel együtt is az iparűzési adó jelentősen eltéríti a társasági nyereségadó mértéket, ha ahhoz hasonlítjuk, és ezen keresztül persze visszatartja a befektetőket, ezért ezzel kell valamit kezdenünk, három kritériumnak megfelelve.

(10.30)

Egyrészt a változtatások nem csökkenthetik az önkormányzatok bevételeit, másrészt ezek a változások járjanak az adminisztratív terhek csökkentésével, harmadrészt pedig versenyképességi szempontból kedvezőek legyenek. Az egyik változat, amit elkezdtünk az idei szabályozásban, hogy a társasági nyereségadó alapjával szemben legyen leírható az iparűzési adó egyre nagyobb hányada, vagy megfontolandónak tartunk egy másik változatot is, ami arról szól, hogy az iparűzési adó mértékét fokozatosan csökkentve - néhány év alatt - és lehetővé téve az önkormányzatoknak, hogy helyben vessenek ki nyereségadót, cseréljük át, tereljük át ilyen módon az adózást. Ez azt jelenti, hogy a veszteséges vállalatoknak nem kell fizetniük, versenyképességi szempontból ezért ez jó, az önkormányzatoknak nem kell beszedniük, hiszen a beszedése ugyanúgy központi módon történhet, vissza lehet utalni az önkormányzatoknak, és megfelel a versenyképességi szempontoknak is.

Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, hogy összefoglaljam a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontját: muszáj csökkentenünk jövőre az adókat, kell, hogy érdemi tehercsökkentés legyen, mert ezt igényli a gazdaság, és a gazdaság érdekei pontosan azonosak a társadalom érdekeivel, hiszen ha a gazdaság rendben van és növekszik, abból végül mindannyian profitálunk. Annak érdekében kell mindezt tenni, hogy növeljük a versenyképességet, ezért fókuszba kell helyezni a vállalkozásokat, és úgy kell az embereket támogatni, hogy náluk hagyjuk a több pénzt, mert ők jobban tudják elkölteni, mint amennyire az állam ezt helyettük képes megtenni. Ők tudni fogják, hogy megtakarítaniuk kell, befektetniük kell, vagy akár a fogyasztásukat akarják növelni.

Egyet ne tegyünk: ne akarjunk okosabbak lenni a magyar vállalkozóknál és a magyar embereknél.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Herényi Károlynak, az MDF vezérszónokának.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa világot élünk. Ez a mai vitanap is ennek a furcsaságnak az egyik ékes bizonyítéka. Mintha a magyar politikai közélet kétszintűvé, kétdimenziójúvá vált volna. Úgy tűnik, hogy van egy valós dimenzió. Adókról - adóvitára akkor kell hogy sor kerüljön - akkor beszélgessünk, amikor az adótörvényeket módosítjuk. Ez általában minden esztendő ősze, amikor a költségvetési törvényt megelőzően az adókról vitatkozunk, és akkor lehet valójában tanúbizonyságot tenni szándékaink valóságáról és megalapozottságáról.

Aztán nyár közepén lehet egy virtuális valóságot teremteni és rendezni egy olyan vitanapot az adókról, amelyiknek semmiféle jogkövetkezménye nincs, mert normális országokban általában - már csak a jogbiztonság miatt is - nyáron vagy az év közepén nem nagyon szoktak adókat módosítani, mert akár az egész költségvetés borulhat. De ha önök komolyan gondolták ezt a mai vitanapot, hogy ne legyen következmények nélküli, én egy javaslattal állok elő: benyújtok egy módosító javaslatot, amely a “haláladóö eltörlését, az örökösödési illeték eltörlését célozza. Ez nem egy komoly költségvetési tétel, nem fogja a költségvetést felborítani, de évente 130-140 ezer ember vagy család életét nehezíti meg ez a legerkölcstelenebb adófajta, hiszen már többször adózott jövedelmeket adóztat újra, hiszen az örököst egészen nehéz helyzetbe tudja hozni, és messze nincs olyan gazdasági hatása, mint ami a társadalmi negatívuma. Ha tehát őszinte és igaz a törekvés, akkor a beterjesztett módosító javaslatot, remélem, a kormányoldal támogatni fogja.

Mi történt ez idáig az adók világában és általában a magyar gazdaságban? Emlékszünk azokra a plakátokra a 2002. évi választási kampány idejéből, amelyek gatyában ábrázoltak embereket meg almacsutkákat jelenítettek meg, hogy ennyi marad nekünk, ilyen keményen adóztat az állam. Mi történt az elmúlt két esztendőben, az ígéretes kampányban elhangzott mondatokat követően? Adóztatási ötletbörzének lehettünk a tanúi, hiszen az elmúlt két esztendőben a kormányt és a magyar gazdaságpolitikát általában a kiszámíthatatlanság és a káosz jellemezte. Előttem már tett említést Varga Mihály képviselő úr a telefonadóról, az új adónemekről, a kamatadóról, a nyugdíjak megadóztatásáról, egy csomó olyan ötletről, ami később nem valósult meg, de arra mindenesetre jó volt, hogy egyfelől a kormányzat tanácstalanságát tükrözze, másfelől komoly társadalmi zavarokat okozzon, hiszen senki nem örül annak, ha a kormány a zsebében turkál.

Mégis voltak adóváltoztatások az elmúlt esztendőkben, de az elfogadott adótörvény-változtatás nem sokkal jobb, mint az elvetett ötletek; végül is nem mást, mint körülbelül 7-800 milliárd forint sarc elvtelen megszerzését célozzák meg. Azért elvtelenek ezek a módosítások, mert érdemi társadalmi és gazdaságpolitikai üzenetük ma sincs, az adóztatás szerkezete nem közeledik az EU országainak bevételi arányaihoz.

Nagyarányú változtatás történt a magyar adóztatásban, több új adót vezettek be, de ez mégsem jelenti az egyébként régen indokolttá vált adóreformot. A törvényjavaslatok visszalépést jelentenek a rendszerváltás óta kialakult adórendszerben. Az elvonás most ugyanolyan parttalan, mint az osztogatás volt 2002 közepén, csak most a vélt gyengébb ellenállás irányába ment, észrevétlenségre törekedett.

Összefoglalva az adómódosításokat megállapíthatjuk, hogy ilyen mértékű adóemelésre az elmúlt 15 esztendőben nem volt példa. A kormány saját bevallása szerint az adótörvények változtatása körülbelül 550 milliárd forint forintot, az MDF elemzése szerint legalább 700-800 milliárd forintot kíván elvonni az új adó- és járulékrendszerben a magyar társadalomtól, hogy a saját maga által okozott nemzetgazdasági problémák egy részét orvosolja. Ez minden állampolgár számára - beleértve a ma születetteket és a legidősebbeket is - átlagosan 70-80 ezer forint többletterhet jelent 2004-ben és feltehetően még sokáig, ha ez így megy tovább. Tudjuk, hogy az adótörvények elfogadása óta többszöri, fűnyíróelven alapuló kiadáscsökkentés történt, de ez nem költségvetési reformlépéseket vagy közigazgatási ésszerűsítéseket takar, hanem jórészt a kiadások időleges időbeni eltolását jelentette, nem mindig követhető formában.

A folyamatnak, az adóemelésnek még nincs vége, hiszen ebben az esztendőben is voltak új kormányzati elképzelések a telefonadóról, a kamatadóról és egy csomó olyan dologról, ami végül nem valósult meg. Az adóintézkedések különösen a szerényebb jövedelmű rétegeket sújtják - tőlük a jövedelmük arányában nagyobb elvonásra kerül sor -, és megpróbáltatásokat jelentenek a középosztály, különösen az alsó középosztály számára. A gyermekeket nevelő családokról a kormány az intézkedéseiben megfeledkezett, ők a nagy vesztesek közé tartoznak.

De mi is történt az adóztatás terén a Medgyessy-kormány eddigi időszaka alatt? A kormány “Cselekedni most és mindenkiért!ö című programjában azt ígérte, hogy lendületet adva a gazdaságnak csökkenti az adókat, miközben igazságos közteherviselést valósít meg.

Mi történt a valóságban? A koalíció, a tisztelt kormánykoalíció - önök - elég sajátosan azért ünnepeltette és ünnepelteti magát, mert a kormány akarata ellenére nem engedett visszavonni egy 2002-ben hozott és csak 2004. január 1-jén hatályba lépő személyi jövedelemadókulcs-változtatást. Szerencse, mert különben egy igen érdekes kormányzati gyakorlat alakulhatott volna ki a következő két esztendőben: a kormány rendszeresen hoz egy év távlatában életbe lépő vonzó törvényeket, ünnepelteti magát, majd amikor eljön a hatálybalépés ideje, gyorsan visszavonja. A szokásos jól bevált indoklás: a nemzetközi helyzet fokozódik.

Mindenesetre az szja-kulcsokhoz most nem nyúltak, ami 150 milliárd forint adómegtakarítást jelent a lakosságnak. A visszavonás másként történt: 1 százalékkal növekedett a tb-befizetés, az ápolási díj is elképesztő ötlet volt, törölték a nyugdíjjárulék, a nyugdíjpénztári befizetés és szolgáltatás kedvezményét, nem valorizálták a családi adókedvezményt és másokat, a súlyos testi fogyatékosság miatt levonható összeg az esélyegyenlőség jegyében évek óta változatlan, az erre a célra létrehozott költséges miniszteri poszton a miniszter asszony decens észrevehetetlenséggel tüntet.

Harmadára csökkent a lakáscélú hiteltörlesztés adókedvezménye, és a lakáscélú hitelek feltételeit decemberben a kormányzati kapkodás jegyében jelentősen rontották. A kedvezménycsökkenés legalább 126,7 milliárd forint, a járulékemelés 74,6 milliárd forinttal terheli a lakosság jövedelmét, vagyis a 150 milliárdos adócsökkentéssel szemben 201 milliárd forint többletelvonás áll a 2004. esztendei költségvetésben.

(10.40)

Van ezen mit ünnepelni? A magyar társadalom terheit a leginkább növekvő tétel, az áfakulcsok terhelik. A kormány a nullaszázalékos kulcsot 5 százalékra, a 12 százalékost 15 százalékra emelte, a 25 százalékos kulcs eredetileg tervezett leszállításától eltekintett. Így Magyarország áfakulcsai a legmagasabbak a 25 EU-tagország között, és ebből eredően a lakosság áfaterhelése is kiemelkedően magas. Az áfamódosítástól a költségvetés eredményszemléletében 412,3 milliárdos, vagyis 26 százalékos áfabevétel-növekményt várt. Az áfán keresztül történő jövedelemelvonási többlet így körülbelül - ha belevesszük, hogy nyilván növekszik a fogyasztás - 250 milliárd forint lehet.

A kormány prognózisaiban természetesen ezzel kapcsolatosan derűsebb számok vannak, de azok nagyon megkérdőjelezhetők. A forgalmi adók nagy előnye - és ezt a kormány tudja -, hogy a polgár kevéssé érzi az adó jelenlétét, mint az szja esetében, ahol is a befizetett adóval minden esztendőben egy összegben szembesül. A kormányok pedig arra törekednek, hogy a túladóztatás kevésbé legyen érzékelhető, így nem látjuk, hogy összesen mennyi adót fizetünk. A módszer tehát ismert, a Medgyessy-kormány ezt alkalmazza. A korábbi pénzügyminiszter nyilatkozata szerint az áfaemelés egyes rétegekre gyakorolt hatása csak tizedszázalékokkal tér el. Ez egészen nevetséges állítás, hiszen a szerényebb jövedelmű rétegek fogyasztásának szerkezete érdemben tér el a jómódúaktól, minden közgazdásznak ismernie kell az idevonatkozó Engel-törvényt.

Most éppen a kedvezményes, a szociálpolitikai meggondolásokból idesorolt termékek adókulcsa növekedett meg, a magas kulcs változatlan maradt. Az érintett termékek a szegényebb rétegek, gyermeket nevelő családok, nyugdíjasok fogyasztásában 40 százalékkal többet tesznek ki, mint a felső egyharmad esetében, vagyis újabb elszegényedési folyamat kezdődött meg a kormány által meghirdetett jóléti rendszerváltás jegyében. Hozzáteszem, mind az agrárágazat, mind az idegenforgalom vesztese az áfaemelésnek, a háztartási energiaár és áfa változásainak hatásai pedig az egész gazdaságot sújtják. Az ésszerű, a társadalom, a gazdaság és az EU-csatlakozás érdekeinek megfelelő áfapolitika mindenképpen megkövetelte volna a 25 százalékos kulcs csökkentésének megkezdését.

A jövedéki adó is rendkívüli mértékben emelkedett. A vágott dohány jövedéki adója 121 százalékkal, az alkoholtermékeké 15 százalékkal, a cigarettáké 35 százalékkal nőtt, a szeszes italok bevételi többlete 10 milliárd forint, a dohányárué 50 milliárd forint, a szőlőboré 1,5 milliárd forint lesz a várakozások szerint.

Jelentősen emelkedtek 2003-ban - és erről már szóltam - az ajándékozási és öröklési illetékek, szigorodott a lakásvásárlási illeték, a várható többletbevétel 22,5 milliárd forint. 20 százalékkal növekedett a gépjárművek súlyadója, és egy új adónemet, a regisztrációs díjat is bevezették, ami jóval magasabb, mint az előző volt. Az illetékrendszer a magyar társadalom szerény vagyonosodását, a polgárosodást, annak egy korai fázisában jelentősen és méltánytalanul korlátozza. Én itt a tervezett adómódosításoknak csak néhány fontos elemét emeltem ki, de úgy érzem, hogy elegendő annak a belátásához, hogy az új adórendszernek a törvénytisztelő emberek körében csak egészen kivételes esetben lehet valaki a nyertese.

Az adóváltozások kevéssé érintik a vállalkozásokat, ezen belül is a nagyokat. A társasági adó 18 százalékról 16 százalékra csökkent, ami 40 milliárd forint megtakarítást jelent, az új adók azonban ezt semlegesítik, mivel az innovációs adó 24 milliárdot, az új ökoadó 25 milliárdot, az energiaadó 13 milliárdot, a cégautóadó kétszeresre emelése újabb 13 milliárdot von el tőlük. Az elvonás a vállalkozások esetében is nagyobb lesz, mint a kulcsváltozás kedvező hatása. A versenyképesség javítását a magas áfakulcsok nem segítik, szűkítik a hazai piacot.

Természetesen nem csak helyteleníthető intézkedések történtek, és baj lenne, ha csak a negatívumokról szólnék. Elsősorban a tőkevonzás szempontjából pozitívumnak tekinthető, hogy a fejlesztési adókedvezmények feltételei javulnak, a hátrányos térségekben 1 milliárdos, általános feltételek mellett 3 milliárdos beruházás esetén is adhatók. Az ehhez kapcsolódó foglalkoztatási feltételek is ésszerűbbek lettek, az EU-harmonizáció következtében a veszteség öt év helyett korlátlan ideig elhatárolható. A kisvállalkozásnak járó beruházási kedvezmények 2004-től a közepes vállalkozóknak is járnak, az evakörbe vonható vállalkozások árbevételének értékhatára 25 millió forintra emelkedik.

Mi ennek az adó- vagy bevételi politikának a várható eredménye 2004 végére? Egy 2004 áprilisában kiadott EU-jelentés szerint Magyarországon a közkiadások GDP-hez viszonyított aránya - az újraelosztás - 52 százalék, a hiány 4,9 százalék, a bevételek aránya pedig 47,1 százalék lesz. Ez utóbbi a 2003. évi költségvetési törvényjavaslat táblázataiban 43 százalékkal szerepel. Ezek a számok az MDF szerint egy kicsit optimisták, mivel a bevételi oldal, a centralizáció túlnyomó részét adók, járulékok, illetékek teszik ki. Látható, hogy az adócsökkentés eredménye mintegy 800-850 milliárd forint új sarc megkövetelését jelenti az állampolgároktól.

Igazán időszerű a bemutatott helyzetben kormányzati adópolitikáról és adócsökkentésről beszélni? Összehasonlításként mondom, hogy például 1999-ben az újraelosztás mértéke 46,6 százalék, a hiány 3,7 százalék volt, a centralizáció mértéke pedig 42,9 százalék, és ezek 2000-ben még javultak. A kormánynak, illetve a kormánypártoknak az a szokása, hogy amikor nagy baj van, optimizmust keltő javaslatokkal, vitákkal állnak elő.

Ez történt a tavalyi év közepén, amikor bár egyértelmű volt, hogy a költségvetés helyzete, az ország összes makrogazdasági mutatója látványosan romlik, akkor előálltak egy kitűnő, bár már akkor teljesíthetetlennek látszó javaslattal, hogy 2008. január 1-jével az ország vezesse be az eurót. Ez, ha a korábbi gazdaságpolitika 2002-ben szerény kiigazítása után, a populista elemek mellőzésével folytatódott volna, száznapos programok nélkül, akkor valójában 2006-ban is elérhető lett volna. A 2008-as ígéret azért nem vált és nem váltható valóra, mert az ígéret elhangzásával párhuzamosan nem történt semmiféle gazdasági fordulat, a miniszterelnök továbbra is a jóléti rendszerváltásról beszél, ami természetesen nem felel meg a realitásoknak.

Tehát a nagy bajban elhangzott egy nagy ígéret, amit hét hónap múlva most egy újabb ígéret váltott fel, nevezetesen az, hogy az eurót nem 2006-ban, nem 2008-ban, hanem 2010-ben kívánja Magyarország bevezetni, aminek csak azért lehet realitása, mert reményeink szerint és feltehetőleg 2006-tól jobbközép kormány fogja vezetni az országot. Az MDF kész egy ésszerű adórendszer kidolgozására, és természetesen fontosnak tartja a lakosság adóterheinek csökkentését. A helyzet azonban az, hogy ellenzéki pártok javaslatait nem nagyon szokták figyelembe venni a kormányoldalon.

Most Magyarországon az a sajátos helyzet van, hogy a kormány gazdaságpolitikáját legfeljebb néhány bennfentes ismeri, mert követhető gazdaságpolitika sem a költségvetésben, sem a fejlesztési politikában, sem a társadalmi politikában átlagos halandó, de képzett közgazdász számára sem fedezhető fel. Ennek következtében mintegy két éve fogalmazódott meg az MDF-ben az a gyanú, hogy a kormánynak egyáltalán nincs gazdaságpolitikája, és ebben a helyzetben nem várható javulás az adópolitikában sem.

Az adópolitikáról ma kétféle értelemben lehet beszélni. Egyrészt milyen adórendszerben gondolkodunk teoretikusan, hosszabb távon, bár intervallumot nehéz meghatározni. Hat év a következő választási ciklus programját jelentené, vagy ha még előrébb néznénk, akkor a tisztelt Ház megmosolyogna, mert populistának és ködösítőnek minősítene, pedig fontos lenne, mert ez is a jövőképhez tartozik. Másrészt, hogy mi most a teendő, van-e lehetőség a kormány által okozott nehéz helyzet érdemi javítására, arról valószínűleg kevés szó fog itt ma esni, hiszen visszamentünk a XI. századig, és nem a jelenről és nem a jövőről beszélünk.

Két év van még hátra a választásokig. A gazdaságpolitika az előző két évben sodródó volt. Most némi kijózanodás érzékelhető, ami egy határozottabb restrikciós politikával jellemezhető. Ez a restrikció azonban csak tüneti kezelés, mert nem a közkiadások reformján, a közigazgatás korszerűsítésén és határozott gazdaságpolitikán alapul. A reálgazdaság ennek ellenére jobban működik, mint a kormány, és ez szerencsésebb helyzet, mintha fordítva lenne. Itt ma pozitív tendenciák is észlelhetők.

(10.50)

A világgazdaság lábadozik, de itt is sok a bizonytalanság. Ellenzéki helyzetben nehezen látható, hogy hova jut a gazdaság 2006-ra, milyen teendők lesznek ennek rendbehozatalára. Ez nagyban befolyásolja az akkor folytatandó adópolitikát.

Ha a következő két évben végbemenne egy szigorúbb helyreállítási, mi több, kiigazítási gazdaságpolitika, és megkezdődnének a szükséges nagy reformok, könnyebb lenne a helyzet. Ez azonban alig várható, mert a kormánynak legfeljebb egy jó éve van egy szigorúbb gazdaságpolitikára, utána feltehetően következnek a költséges hangulatjavító intézkedések a választási küzdelmek befolyásolása érdekében. És ez a küzdelem kiélezett lesz, így ez várhatóan jelentős romlást okoz a makrogazdasági mutatókban 2006-ra és 2007-re.

Magyarán szólva: nem zárjuk ki, hogy újabb száznapos programokkal találjuk szembe magunkat, kerül, amibe kerül. Ezért így a ciklus közepén nem szokás ellenzékben még megkezdeni a részletes választási és ezen belül az adóprogram kidolgozását.

Néhány alapelv, illetve megállapítás a jelenlegi magyarországi adóztatásról. Az összes adóterhelés a kívánatosnál magasabb, és növekszik, ezt csökkenteni kell. Rossz a központi adók és a helyi adók közötti arány. A helyi adók aránya a költségvetésen belül az elmúlt évtizedben csökkent, ma mintegy 70 százaléka az Antall-kormány időszakában nyújtott támogatásnak, miközben feladataik 100 százalékkal bővültek. A fogyasztói adók a legmagasabbak Európában - ezt a szintet 2004-ben érte el a kormány.

Az MDF hosszabb távon 5, 10 és 20 százalékos áfakulcsokat tud elképzelni, azzal, hogy a 20 százalék a lehetőségek függvényében tovább csökkentendő. Az MDF nem lát lehetőséget a fogyasztási adók emelésében, ezeket csökkenteni kell. A jövedéki adók meredek emelkedését is meg kell állítani.

Az szja-nál elviselhetetlen, hogy az átlagjövedelmek belecsúsznak a maximális szja-adókulcsba, és eszerint adózunk. Az MDF véleménye szerint három kulcsot célszerű alkalmazni: nevezetesen 0-1,6 millió forintig 18 százalékot, 1,6-5 millió forintig 24 százalékot, és 5 millió forinttól 45 százalékot. A helyzet függvényében egy negyedik adókulcs bevezetése sem kizárt.

A Magyar Demokrata Fórum hajlandó olyan alkotó vitában részt venni, amely végre komoly reformokat jelent az adópolitikában, és aminek a célja csak egy lehet: a közjó szolgálata. Ezzel a magyar politika közel tizenöt esztendeje adós a magyar választóknak. Itt az ideje, hogy ezen összefogva, ésszerűen gondolkozva változtassunk és módosítsunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki kör végére értünk. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentkezésének megfelelően. Elsőként kétperces felszólalásra kap lehetőséget Szalay Gábor, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemre méltóan egyoldalú leltárát adta Varga Mihály az ez évi adóstruktúra-változások egyes lépéseinek: gondosan kitért mindazokra az intézkedésekre, amelyek vagy költségvetési meghatározottság vagy EU-s intézkedések okán terhelő jellegűek voltak, ugyancsak figyelmet fordítva arra, hogy megemlítésre se kerüljön egyetlen pozitív intézkedés sem. Ez idáig, mondjuk, természetesnek mondható, szokványosnak, az azonban talán már nem, hogy a negatívumok között Varga Mihály szükségét érezte, hogy a telekadóról is megemlékezzen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha körülnézek ebben a teremben, úgy látom, hogy az összes jelen lévő képviselő közül egyedül Varga Mihály volt az, aki tehetett volna a telekadó ügyében, a telekadót egyedül ő akadályozhatta volna meg annak idején. Ugyanis a telekadó bevezetését egy európai uniós irányelv írja elől. Ez alól lehetett volna mentességet kérni, de még az Orbán-kormány idején, tekintettel arra, hogy az adótárgyalások 2001 júniusában fejeződtek be. Az Orbán-kormány, amelynek ekkor a pénzügyminisztere volt Varga Mihály, egy lépést sem tett a telekadó elkerülése ügyében, így azután az új kormány már mozgásképtelen volt (Tállai András: Béna!), ha akart volna se tehetett volna semmit, hiszen a telekadót az előző kormány elfogadta.

Ezen túlmenően még megemlíteném, hogy a telekadó az esetek 80 százalékában nem kerül alkalmazásra, hiszen a telekügyletek 80 százaléka magántulajdonosok között bonyolódik le, erre pedig a telekadó nem vonatkozik. Még azt is megemlíteném, hogy az ingatlanpiac nálunk már régóta piaci árakon, szabadpiaci mechanizmusok keretében működik. Tehát egyáltalán nem bizonyos az, hogy ez a telekadó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) adott esetben érvényesíthető egy adott adásvétel keretén belül; ha az eladók piaca van, akkor érvényesíthető, ha a vevők piaca van, akkor nem érvényesíthető.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Varga Mihály, a Fidesz képviselője.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szalay Gábor korábban ennek a kormánynak volt az államtitkára. Ma már nem az, de talán része volt abban, hogy erre az adójogszabály-módosításra sor került.

Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy rossz forrásból dolgozik, vagy rossz idézetet vett elő, ugyanis az európai uniós tárgyalások során nem volt kötelező elvárás ebben a tekintetben, azért nem is került sor ennek a korábbi módosítására. A Medgyessy-kormány úgy zárta le a tárgyalási fejezetet, hogy nem kért ez alól semmiféle mentességet, és 2003-ban ennek a jogszabálynak a módosítását teljes egészében az MSZP-SZDSZ-kormány kezdeményezte.

A képviselő úr talán a rossz lelkiismeret miatt állt most fel és szólt - valóban, az SZDSZ is támogatta azt, hogy a telekáfa nulláról 25 százalékra növekedjen. Sajnálom, hogy a képviselő úr is megszavazta ezt a jogszabályt, mert ezzel megnövelték azoknak a lakásépítőknek, a lakásvásárlóknak a terheit, akik valamilyen formában lakáshoz, családi házhoz szeretnének jutni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kósa Lajos, a Fidesz képviselője.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az még hagyján, mert gondolom, mindenki számít rá, hogy egy ilyen adóvitában a legkülönbözőbb csúsztatások hangzanak el, de hogy ilyen mértékű tárgyi tévedés kommentár nélkül hangozzon el, amit Szalay képviselőtársam mondott, azt gondolom, ezt a parlament nem engedheti meg magának.

Képviselő Úr! A telekadó egy önkormányzatok által kivethető adófajta; a belterületi, beépítetlen ingatlanok után lehet kivetni. A maximális mértéke 900 forint/négyzetméter. Sok önkormányzat kiveti, mások nem. Semmi köze a telekadónak a magánszemélyek által kötött adásvételi szerződésekhez, semmi köze a tulajdonformákhoz, mert még egyszer mondom: belterületi, beépítetlen ingatlanok után vetheti ki az önkormányzat, ha a közgyűlés így dönt. Tehát amit ön telekadónak titulál, az nem az. Amiről ön beszélt, az a telkek után fizetendő esetleges áfa, de az nem telekadó. Ez óriási különbség!

Ezt azért fontos tisztázni, mert még véletlenül valaki azt gondolja, hogy a parlamentben csupa olyan ember ül, akinek fogalma sincs arról, hogy Magyarországon milyen adófajták vannak. Azért ez nem így van. (Tállai András: Igaz! - Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szalay Gábor, az SZDSZ képviselője.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Kósa képviselő úrnak igaza van, valóban szót téveszthettem - ezt legfeljebb a jegyzőkönyvből lehet ellenőrizni. Telekadóról beszéltem talán egy-kétszer, telekáfára gondoltam, de azt hiszem, ez a felszólalásom tartalmából egyértelműen kiderült. Való igaz, nem telekadó, telekáfáról beszélünk, ahhoz van az európai uniós irányelveknek köze. Ezen irányelvekkel kapcsolatos tárgyalás viszont, még egyszer aláhúzom, 2001 júniusában lezáródott - a telekáfával kapcsolatos adóegyeztetésekről szóló tárgyalás. Tehát az új kormány kész helyzet előtt állt, amikor ezt az örökséget átvette.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó Lajos, az MSZP képviselője. Időközben megnyomta a kétperces felszólalást jelző gombot Varga Mihály… (Varga Mihály jelzésére:) De eláll tőle, köszönöm.

Szabó képviselő urat illeti a szó.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló vitanap címe: hogyan csökkentsünk adókat? Ha nagyon egyszerűen kívánnék rá válaszolni, akkor azt mondanám az MSZP-frakció nevében, hogy úgy, ahol lehet, egyszerűbb, ahol lehet, igazságosabb, ahol lehet, az arányosabb közteherviselés irányába ható adórendszerünk legyen. Teljesen természetesen annak mértékének pedig fedeznie kell az állam által szükséges kiadások mértékét.

(11.00)

A kérdés persze nem ilyen egyszerű - az ördög mindig a részletekben van. Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, nem elég az adórendszert átnézni. Át kell nézni az államháztartás egészét, a költségvetést, hogy hogyan tudjuk beilleszteni, mi a mozgásterünk ennek a csökkentésnek a területén.

Az államtitkár úr már beszélt azoknak a forrásoknak a nagyságáról, amelyek az elkövetkezendő időszakban rendelkezésre fognak állni a magyar államháztartásban, amelyeket elkölthetünk. Nézzük meg ezeknek a beltartalmát is, hogy mik azok, amikből képződnek ezek a növekmények. Egyrészt a nemzeti össztermék növekményéből; másrészt az állam visszavonulásából adódó kiadáscsökkenések is egyfajta növekményként kezelhetők; harmadrészt lehetőség van az állami feladatok felülvizsgálatára és az állam által ellátandó feladatok felülvizsgálatára, hogy ott milyen tőkebevonási lehetőségeink vannak. És ha 2005-ről beszélünk, akkor már teljes évre számolhatunk az EU-forrásokkal, amelyek rendelkezésre fognak állni. Tehát ezek a növekmények azok, amelyekkel az elkövetkező időszakban számolni tudunk.

Melyek azok az eszközök, feladatok, amelyekre ezeket a növekményeket fordítanunk kell? Vannak determinációk, amelyeknek eleget kell tennünk: emelnünk kell a nyugdíjakat, a törvényben meghatározott módon. Az államadósság után fizetendő kamat szintén egy ilyen determináció. Vannak döntéseink, amelyeket az előző években hoztunk meg, és azoknak kihatásai vannak az elkövetkezendő évekre, tehát ezeknek is eleget kell tennünk, itt is helyt kell állnunk. És természetesen vannak olyan intézkedések, amelyeket meghoztunk, például jelentősen emeltük a családi pótlék vásárlóerejét - ezt is meg kívánjuk tartani a jövőben. Tehát ez is egy olyan determináció, amelynek eleget kell tennünk.

Ha megnézzük, hogy mi a plusz forrás és mi a determinációk közötti különbség, akkor ez mutatja meg, hogy mennyi pénzzel fogunk rendelkezni az elkövetkezendő időszakban, mennyi pénzt tudunk különféle célokra elkölteni. És ha arról beszélünk, hogy ezeket a forrásokat mire kívánjuk elkölteni, akkor a Szocialista Párt frakciója részéről egyetértünk azzal, amit az államtitkár úr mondott, hogy determinációként kezeljük az adósságállomány, a költségvetési hiány bizonyos mértékű csökkentését és az adócsökkentéseket.

Ahhoz azonban, hogy lássuk, mire kell az adóknál fordítani a pénzt, merre tudunk lépni, látni kell a jelenlegi helyzet legfontosabb problémáit. Ezt az MSZP-frakció nevében négy terület köré csoportosítanám. Az első: az élőmunka terhei túlzottan magasak, ez a foglalkoztatásbővülés ellen hat, és táplálja a szürke- és feketegazdaságot. Itt látunk egy olyan problémát, amit az elkövetkezendő rövid időn belül orvosolni kell. A második: a személyi jövedelemadó rendszerében továbbra is az igen alacsony jövedelemnél lép be a legmagasabb adókulcs, a magas jövedelműek ugyanakkor számtalan adókedvezményt élveznek. Miközben ez a kettős adójóváírási rendszer őket preferálja, addig adóhiány miatt a legrászorultabbak ezzel a rendszerrel nem tudnak élni. Az szja-kedvezmények rendszere egészében is túlzottan kiterjedt, tehát ezen a területen is valamiféle lépést kell tennünk.

A harmadik: az iparűzési adó, amely már többször elhangzott itt ma. Joggal vitatható az iparűzési adó kivetésének alapja, de tudomásul kell venni, hogy beépült a költségvetésbe. Olyan megoldást kell találni, amely az önkormányzatokat nem sérti, de a vállalkozók versenyképességét javítja.

A negyedik ilyen pont: a forgalmi adó, amely szintén többször elhangzott. Nagyon magasnak tartjuk mi is a 25 százalékos felső kulcsot, az ehhez való hozzányúlás azonban nagyon nagy körültekintést igényel.

Mindezek alapján mi a mozgástér? Mi az, amit tenni tudunk? És mi az, amiben mi vitapartnerek tudunk lenni a javaslataink kapcsán?

Az áfánál: csak nagyobb lépésben tudjuk elképzelni az áfacsökkentést, az 1 százalékos csökkentésnek nem látjuk értelmét. A szlovák példát is megnézhetnénk, ahol viszonylag jelentősebb áfacsökkentés irányába történt lépés, de ez mégsem jelent meg az árakban. Tehát mi úgy látjuk lehetségesnek az áfacsökkentést, ha egy későbbi időpontban - az euró bevezetéséhez igazodva - egy nagyobb lépést tudunk tenni a 15-25 százalék közötti kulcs szűkítése érdekében.

A személyi jövedelemadónál: a problémák orvosolásához mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy a 38 százalékos kulcshoz tartozó sávhatárt jelentősen emeljük, és ezzel orvosoljuk azt a problémát, hogy az átlagjövedelmek már ebben a kulcsban adóznak. A magas jövedelmekre mi is elképzelhetőnek tartjuk a negyedik adókulcs bevezetését. A kedvezmények igénybevételi értékhatára kiterjesztésének megvizsgálását is támogatjuk az adókedvezményeknél.

A társasági adó és az iparűzési adó összefüggésében folytatni kívánjuk azt a lépéssorozatot, amelyet megkezdtünk az elmúlt évben, hogy a megfizetett iparűzési adó mind nagyobb mértékben legyen levonható a társasági és az osztalékadó alapjából.

Az egyösszegű egészségügyi hozzájárulásnál a további csökkentés: itt az a mód lehet kérdéses, hogy hogyan? Célzottan, bizonyos rétegek munkába állását segítve tegyük ezt meg, vagy általában adjuk oda, egy összegben, és mindenkinek egyforma módon ezt a kedvezményt? Úgy érezzük, hogy most azon szakmailag koherens adópályák felvázolásának van itt az ideje és a vitája, amelyek ezeket a célokat tudják szolgálni.

A Szocialista Párt frakciója nevében mi egy olyan vitában és egy olyan döntéssorozatban vagyunk partnerek, amelyek a foglalkoztatás bővüléséhez vezetnek, amelyek javítják Magyarország versenyképességét, és amelyek csökkentik a hazánkban meglévő szociális igazságtalanságokat és aránytalanságokat. Egy ilyen vitában és egy ilyen döntéshozatalban vagyunk mi a partnerei mindenkinek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz-frakció.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint talán bizonyára nagyon sokan tudják, az önkormányzatok számtalan olyan szolgáltatást nyújtanak az embereknek, a polgároknak, amik lehetővé teszik azt, hogy kulturált, normális életet éljenek, az iskolák fenntartásától a közutak karbantartásán át, a városok szemétjének a takarításáig, összeszedéséig. Ha az önkormányzatokat a pénzüktől megfosztják, az közvetlenül látszik az emberek életén és életminőségén. Gondoljunk csak arra, hogy maga Demszky Gábor is arra kényszerült, hogy egyetértsen az őket bírálókkal, és nyilván ő is dudált minden kátyúnál, mert elviselhetetlen lett az önkormányzatok helyzete. Nem tudják ma már az alapfeladataikat sem ellátni, mert olyan a kormány költségvetési politikája, adópolitikája, ami az önkormányzatokat lehetetlen helyzetbe hozta, minden területen.

Az önkormányzatoknak hároméves költségvetési gördülőtervezést kell csinálniuk. Ez lényegében lehetetlen, mert a kormány váratlanul, rajtaütésszerűen, mindenfajta előzetes figyelmeztetés vagy megbeszélés nélkül, olyan drámaian változtatja az adójogszabályokat, emeli az adójogszabályok tételeit, új adókat vezet be, ami mellett szinte lehetetlen felelősséggel önkormányzati költségvetést tervezni. Nem csoda, hogy még a kormánypárti polgármesterek sem tudnak ezzel a feladattal megbirkózni. Hogy lehet arra felkészülni, tisztelt képviselők, hogy egyik pillanatról a másikra az önkormányzatok igen jelentős bevételét képező önkormányzati telekeladást 25 százalékkal megcsapolja az állam? 25 százalékkal megcsapolja - ez egy Debrecen méretű város esetében negyedmilliárdnál több forintot jelent. Negyedmilliárdnál többet - ez egy iskola teljes felújítása. (Varga Mihály: Pozitív intézkedés!)

Hogyan lehet arra felkészülni, hogy olyan adónemeket vezet be a kormány, amelyekről nem volt szó korábban: energiaadó, környezetterhelési adó, ami az áremelkedések kapcsán közvetlenül megjelenik az önkormányzatoknál.

(11.10)

Az energiaadó bevezetése egy budapesti, átlagos méretű kerületben egyik pillanatról a másikra a közvilágítási költségeket megemeli 100-200 millió forinttal, még erre jön aztán külön az áramemelés. A gázáremelés, emlékszünk rá, lassan mondták, hogy mindenki megértse, olyan mértékben léket ütött a központi költségvetésen az önkormányzatok esetében - hiszen az intézményeknél azonnal megjelent a 40 százalékos emelés, erre még ráfejelt az áfaemelés -, ami lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat. A kormány mindenfajta előzetes kalkulációt figyelmen kívül hagyva, fittyet hányva a becsületes eljárásra és a korrekt eljárásra - hiszen az önkormányzatok is az államháztartás részei, így vagy úgy, de mégiscsak egy hajóban evezünk -, közli, hogy innentől kezdve az állami és az önkormányzati támogatások után nem lehet az áfát visszaigényelni. Egy átlagos színházi költségvetésnek a negyede huss, elszáll, be, vissza az állam kasszájába. Mi történik ekkor? Lehetetlen helyzetbe kerülnek az intézmények, az önkormányzatok mindenfajta ravaszkodásra rákényszerülnek, hogy valamilyen módon, a legabszurdabb jogszabályokat előszedve próbálják kikerülni ezeket a költségvetési csapdákat. De kérdezem én, tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak, lehet így normálisan gazdálkodni? Nem lehet. Nem lehet kiszámolni ennek a kormánynak az adópolitikáját, mert sosem lehet tudni, hogy honnan csap be valami új adó, és az önkormányzatnak mégiscsak más a felelőssége, mint a központi kormánynak, mert az önkormányzatnak nap mint nap ki kell fizetni a takarítás díját, a pedagógusok bérét, a szociális ellátásokat, és meg kell tervezni év elején erre a költségvetést.

Éppen ezért én óriási bizalmatlansággal és rémülten hallgatom azokat az okfejtéseket, amelyek a helyi adókról szólnak. Annyiszor becsaptak bennünket, annyiszor átvert bennünket a kormány, hogy már azt sem hisszük el, ha kérdeznek az adóval kapcsolatban. Szeretném nagyon világosan leszögezni: ez az önkormányzati rendszer nem éli túl, ha a kormány folytatja ezt az adógyakorlatot, és nem hiszi el az önkormányzati rendszer, hogy az iparűzési adó átalakítása nem jár az önkormányzati adóbevételek kiesésével. Márpedig, ha ez a közel 300 milliárd forint kiesik a rendszerből, akkor eljön a vég. Akkor eljön a vég, és valóban megérjük azt, hogy Dióssy kollegámmal, aki SZDSZ-es polgármester, meg Demszky kollegámmal, aki SZDSZ-es polgármester, itt fogunk tüntetni a Parlament előtt a kormány ellen, mert erre már a felhívás megérkezett korábban is. Demszky Gábor maga mondta, hogy a főváros teljesen ellehetetlenült a bérintézkedések után, az a pici adó is elment erre a feladatra, ezért kátyúsak az utak, nem azért, mert Demszky Gábor nem akar aszfaltozni, hanem nincs rá pénz, és ő van még a legjobb helyzetben, mert külön, extra 1 milliárd forintot kapott a központi költségvetésből egyedüli településként. Az ország másik 3199 települése egy fillért nem kapott aszfaltozásra, ilyen feladatra.

Itt tartunk ma, tisztelt képviselőtársak. Ott tartunk, hogy olyan mértékű az önkormányzatokban a bizalmatlanság a kormánnyal szemben, hogy egész egyszerűen már nem hisszük el adóügyben, amit a kormány mond. Mindenben átvertek bennünket adóügyben, amit csak el lehet képzelni. Nem pusztán arról van szó, hogy nagyon rossz helyzetben van a kormány vagy a központi költségvetés, és ezért mindenfélére szükség van, hanem hadd mondjam azt, hogy arról is szó van, hogy ez a kormány olyan mértékben dilettáns, hogy adópolitikában szerintem beírta magát a Guinness rekordkönyvbe. Mondjanak nekem még egy európai kormányt, amely megtette azt, hogy a többségére támaszkodva egy napig tartott hatályban egy adójogszabályt. Mert Magyarországon előfordult, hogy a gépjárműadó beszedésének a rendjére vonatkozó jogszabály ez év január 1-jén hatályba lépett, majd egy másik törvény január 2-án ezt eltörölte. Csak ez az apróság olyan zavart okozott a gépjárműadó beszedésében az önkormányzatoknál, ami miatt mind a mai napig 50 százalékos elmaradásban vannak, mert a kormány úgy döntött - ez a 2003. évi XCI. törvény volt -, hogy január 1-jétől nem önbevallással, hanem a hatósági nyilvántartással kell beszedni a gépjárműadót. Igen ám, de az elfogadott költségvetési törvény ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezte január 2-án. Nem élt meg 24 órát! Most mondják meg, ez a hozzáértés?! Van olyan adójogszabály, amit egy napig kell hatályban tartani? Természetesen nincsen. Pontosan lehet tudni, hogy ez az a kormányzás, amivel lehetetlen együtt élni. Éppen ezért én azt gondolom, hogy az önkormányzatok adóbevételeivel kéretik nagyon-nagyon csínján bánni.

Ez a rendszer össze fog omlani, ha ehhez hozzányúlnak. Eddig minden esetben, amikor azt állították egy önkormányzatot érintő ügyben, hogy nem fog romlani az önkormányzatok helyzete, mindig romlott. Akárki mondta, Lamperth Mónika, Medgyessy Péter, a pénzügyminiszter, mindig romlott. Eddig mindig becsaptak bennünket. Éppen ezért én már nem hiszem el azt, amit a helyi adók ügyében mondanak, arról nem is beszélve, hogy azok a javaslatok, amelyek napvilágra kerültek a helyi adókkal kapcsolatban, még azt a szakmai minimumot sem teljesítik, hogy világos különbséget tegyenek az önkormányzati adók és a helyi adók között, mert a kettő nem ugyanaz.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Éppen ezért ez az adópolitika az önkormányzatok számára elfogadhatatlan, és azt lehet mondani, hogy ezzel nem lehet együtt élni, ezen változtatni kell, mert ez az irány és ez a dilettantizmus nem tartható az európai uniós Magyarországon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Szalay Gábor képviselő úr - SZDSZ-frakció - a következő felszólaló.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adópolitika olyan gazdasági szabályozóeszköz a kormányok kezében, amellyel befolyásolni tudják a fogyasztást, bátorítani tudják a megtakarításokat, formálni tudják a vállalkozói, a gazdasági szférát. Az elvonások, az adók csökkentése és a növekvő versenyképesség nagyobb gazdasági növekedést, az pedig magasabb életszínvonalat jelent. A sorrend azonban nem fordítható meg. Az elvonás növelése ugyanis megfojtja a gazdaságot, s ezáltal éppen annak a növekedésnek az alapjait kezdi ki, amire építkezni szeretnénk. Nem véletlen, hogy az utóbbi években az Európai Unió tagállamai többségében szinte mintegy adócsökkentési verseny alakult ki a beruházások vonzása és a gazdaság fejlesztése érdekében még a közkiadások óhatatlan szűkítése árán is.

Az SZDSZ liberális gazdaságpolitikájának központi eleme az elvonások, az adóztatás oly mértékű csökkentése, amennyire az csak lehetséges, és ami az adott gazdasági környezetben még hatékonyan tudja segíteni a versenyképességet és az össznemzeti értéknövelést. Az előbbiekben hallhattuk Kuncze Gábor frakcióvezető úrtól összefoglalni az SZDSZ főbb javaslatait, miszerint indokoltnak tartjuk a legfelső szja-adósáv alsó hatásának 2,5 millió forintra történő emelését. Indokoltnak tartjuk, hogy egyes szja-sávok kulcsai fokozatosan csökkenjenek, a középső például már jövő évben 26 százalékról 24 százalékra, hogy a sávok számának majdani csökkentését egy opcionálisan választható, egyetlen lineáris kulcsot alkalmazó, úgynevezett egyszerűsített személyi jövedelemadó - röviden eszának nevezzük -, tehát eszatábla jövő évi bevezetésével segítsük elő.

(11.20)

Az esza azt jelentené, hogy az evára kicsit hajazóan, ahhoz kicsit hasonló módon egyetlen kulcsot állapítanánk meg, valahol 30-32 százalék között, és aki ezt az adózási lehetőséget választaná, az ezzel az egy kulccsal adózná le az összes jövedelmét; természetesen ebben az esetben semmiféle adókedvezményt vagy mentesítést nem élvezhetne.

Indokoltnak tartjuk, hogy szigorú felülvizsgálatra és megvitatásra kerüljön az adókedvezmények és speciális kedvezményező szabályok rengetege; hogy kedvezőbbé tegyük, még a mostaninál is kedvezőbbé az adómentes fejlesztési tartalékképzés feltételrendszerét; hogy az egészségügyi hozzájárulás teljes eltörlése 2006-ig megtörténjen; hogy az iparűzési adó fokozatosan adja át helyét a helyi nyereségadónak, vagy legyen teljes egészében levonható a társasági adó alapjából. Én megértem Kósa Lajos aggályait, ezért különösen fontos, hogy megfelelő garanciális elemekkel együtt vezessük be az egyébként mostani formájában fenntarthatatlan iparűzési adó megváltoztatását. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az állampolgárok szabadon rendelkezzenek adójuk összevont 2 százalékáról.

A liberális adócsökkentési program ezen főbb elemein túl azonban van még másik két olyan kérdés, melynek a mai politikai vitanapon történő felvetése és hosszabb távú megfontolásra szóló javaslata indokoltnak tűnik. Az energiahordozók áfájának és az energiaadó mértékének dolga kétszeresen is nagy tétre menő kérdésnek számít. Nagy tétet jelent egyrészt a költségvetés bevételi oldalán, de ugyanígy a gazdasági versenyképesség szempontja szerint is. Minden lehetséges szempontot figyelembe véve és elemezve kellene átgondolni újból azt, hogy össznemzeti érdekünk szempontjából vajon előnyös-e, miszerint a villamos energiára kivetett áfa kulcsa 25 százalék, valamint hogy a nálunk most bevezetett energiaadó szintje 50 százalékkal haladja meg az EU-ban ajánlottat.

Tudjuk persze, hogy vannak helyzetek és időszakok, amikor költségvetési meghatározottságok kevesebb mozgásteret tudnak hagyni energiapolitikai és környezetvédelmi szempontok érvényesítésére. Lehetséges, hogy most épp itt tartunk. Az viszont legalábbis remélhető, hogy inkább előbb, mint később jobb alternatíva választására is nyílik lehetőség. Nem véletlen ugyanis, hogy az Európai Bizottság elmúlt évi irányelve a tagállamok vonatkozásában a három vezetékes energiahordozó: a villany, a gáz és a távfűtés esetében csökkentett és egységes - ismétlem: csökkentett és egységes -, azaz versenysemleges áfakulcsok alkalmazását célozta meg, azon egyszerű megfontolásból, hogy ezek az energiaforrások hálózaton keresztül, igen hasonló módon és eszközökkel kerülnek elosztásra és működtetésre. Nálunk a villamos energia 25 százalékos áfakulcsa nemcsak azért hátrányos a gazdaság számára, mert összesen két olyan EU-tagország van, Dánia és Svédország, ahol eléri ezt a szintet a villamos energia áfája, míg a többi helyen 5 és 22 százalék között változik ez a kulcs, hanem azért is, mert torzítja az energiahordozók közti versenyhelyzetet, előnyt pont annak az energiahordozónak biztosítva, melyből a legjobban és egyre inkább importra szorulunk, s melyben ellátásbiztonságilag a legkitettebbek vagyunk: ez a földgáz.

Másik kérdés az európai uniós irányelv alapján kötelezően bevezetendő és épp ezért vadonatúj energiaadó mértékének a dolga. Tudjuk, hogy az államok egyre inkább adóztatni kívánják az energiafogyasztást, melynek egyrészt költségvetési oka van, másrészt az energiafelhasználás lehetséges moderálása, harmadrészt a környezetet kevésbé terhelő, megújuló energiaforrások használatának elősegítése a cél. A fogyasztói magatartás befolyásolásával, megváltoztatásával tehát jobban kontrollált, környezetkímélőbb energiafogyasztást kíván minden állam megvalósítani. És ez rendben van, jól van így. S az is érthető, hogy Magyarország is bevezette az energiaadót - csak hát a mérték, az nehezen illeszthető az európai irányelv szerintihez, minthogy azt mintegy 50 százalékkal haladja meg. Földgáz esetében az Európai Unió 15 eurócent/gigajoule-t javasol, mi 21 eurócentet vezettünk be; a villamos energiánál az 50 eurócent helyett mi 71-et vezettünk be (Font Sándor: Ti szavaztátok meg!), így az érintett fogyasztók energiaárait körülbelül 0,6-1,2 százalékkal emeli - és közvetetten versenyképességét érinti - ez az adó a villamos energia és 4,5-6 százalékkal a földgáz esetében.

Van, aki azt mondja, hogy ezen mértékek rendbetételével nem lehet a jobb időkre várni, mert a jobb idők enélkül soha nem fognak elkövetkezni. Az SZDSZ ennél türelmesebb és belátóbb. Ugyanakkor helyénvalónak tartjuk ezen a mai adópolitikai vitanapon is megemlíteni, hogy változtatásra a saját gazdasági jólétünk, a saját gazdaságunk versenyképessége érdekében szükség van ezen a területen. Hogy mikor, az képezheti vita és egyeztetés tárgyát, de csak az.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Az MDF szónoka következik, megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző vita időszakában több alkalommal lehetett hallani, amikor kormányképviselők úgy fogalmaztak: ezt a döntést önök hozták. Minden döntést az elmúlt időszakban a kormány kénye-kedve szerint, akár bevételi, akár kiadási oldalon minden további nélkül tudott változtatni. Mi annak idején elmondtuk, amikor az áfa emelése megtörtént, és amikor a kormány a maga részéről az uniós előírásokra hivatkozott, hogy erre nincs konkrét uniós előírás. Iránymutatók vannak, de nem törvényszerű azt alkalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot nagyon elfelejtünk, és itt talán a Kósa Lajos képviselőtársam által elsoroltakhoz szeretnék én is csatlakozni. Elfelejtjük azt, hogy önkormányzati területen az önkormányzatok is adókat vetnek ki, díjakat, közüzemi díjakat állapítanak meg, és ezzel tovább terhelik az ott élő állampolgárokat, az ott működő vállalkozásokat. Tavaly, amikor az energiaadó, a környezetterhelési díj és az ökoadó bevezetésre került, visszaemlékszem rá, államtitkár úrnak feltettem a kérdést, mennyire fogja ez terhelni az ott élő állampolgárokat. Sajnos bebizonyosodott, hogy az összes ilyen jellegű díjtétel- és adóemelés közvetlenül az önkormányzati területen a gazdasági társaságokon keresztül kihat az állampolgárokra is, kihat a foglalkoztatásra, kihat a béremelkedésre is.

Beszélünk ezenkívül a demográfia kérdéséről is. Óriási nagy hatása van, és sajnos mindannyian megfeledkezünk róla. A helyi közösségek életének szűkülése, a helyi közösségeknél kirótt egyéb adók vagy a helyi közösségek és az ott működő vállalkozások esetében eltörölt kedvezmények sajnos nagymértékben befolyásolják a demográfiai helyzet alakulását is.

A kormány részéről elhangzott, hogy az iparűzési adóval kapcsolatosan 300 milliárd kerül befizetésre évente. Ennek az átalakítását a kormány megkísérli a következő időszakban oly módon, hogy az önkormányzatok terhei ne növekedjenek tovább, ez viszont érinti az összes olyan jellegű adókedvezményt, ami által további adóterhelések kerültek alkalmazásra az önkormányzatok területén. Csak néhány példa: az ingatlanadó kérdése, vagy adott esetben a helyi közlekedésben, mondjuk, a fizetőparkolók kialakítása.

(11.30)

De lehetne számos olyan kérdést, ami igenis, óriási hatással van az ott élőkre, a környezetre, tehát arra a közösségre, ahol tulajdonképpen az önkormányzati tevékenységeken belül az állampolgárnak a jólétét, közérzését javítani kellene. Hihetetlenül sok iskola összevonásra került, hihetetlenül sok iskola bezárásra került, és sajnos ezekkel az adóformákkal tulajdonképpen ellehetetlenítjük az önkormányzatoknak a működési feltételeit. És lehet, hogy egy cserép muskátlival a közérzetet lehet javítani, de sajnos a közüzemi díjaknak a növekedésével az állampolgároknak a bevételi forrásait szűkítjük.

A tavalyi évben, amikor a gázáremelés kompenzációja felmerült, akkor is feltettem a kérdést, és pontosan azoknak az állampolgároknak az érdekében, akik tömblakásban laknak, hogy az ő esetükben hogy alkalmazzuk ezt egyáltalán. Ha megnézzük, ebben az évben tovább növekedett azon állampolgárok száma, akik a közüzemi díjak fizetésében óriási hátralékot halmoztak fel. Ez sajnos a helytelen döntéseknek a folyamatából következik. És ha ez a tendencia marad tovább, akkor sajnos az önkormányzatok teljes ellehetetlenülése fog bekövetkezni.

A másik oldalon pedig nemcsak Demszkyt sújtja a közutak állapotának a romlása, hanem országos szinten is ma már lassan ott tartunk, hogy a fő közlekedési utak területén mindenütt a 60 km-es tábla kerül kihelyezésre. Nem azért, mert óvni szeretnénk az állampolgároknak a biztonságát, hanem sajnos azért, mert nincs pénz a megyei közlekedési vállalatoknál, és nincs pénz az önkormányzatoknál sem, hogy az utak kellő állagát meg tudják őrizni, tovább romlik a helyzet. Lehet, hogy most hihetetlenül sok autópályát fogunk építeni, de vele párhuzamosan az ország egyéb fő közlekedési úthálózata, önkormányzati úthálózata katasztrofális állapotba fog kerülni, ez pedig nem idegenforgalom-vonzó, hanem -taszító hatással fog bírni mindannyiunkra.

Én szeretném mindenképpen kihangsúlyozni: helyesnek tartom a parlamenti vitát, és helyesnek tartanám azt a lépést, ha a kormány a maga részéről nem úgy fogalmazna, ahogy ezt a döntést önök hozták. Hisz bevételi oldalon minden döntést módosítani lehet, adóoldalon minden döntést módosítani lehet, és valóban, nálunk is be kell következnie annak, ami a környező országokban is bekövetkezett, és vele párhuzamosan adó tekintetében nem az utolsók között kullogunk a csatlakozó országok között, hanem adott esetben ebben a formában is megtaláljuk azokat a fontos lépéseket, amelyek további beruházásélénkítést, a kis- és középvállalkozások további helyzetbe hozását fogják maga után vonni, és az önkormányzatok esetében is további térnyerést fognak arra biztosítani, hogy valóban a közösségek helyzetét jobbítani lehessen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság erős, a közel egy éve elindított pozitív folyamatok töretlenül tartósnak bizonyultak, dinamikusan nő az export, bővül a foglalkoztatás. A magyar gazdaság tartósan export- és beruházásorientált, -vezérelt növekedési pályára állt. Ez részben azt jelenti, hogy az adórendszer jó irányba tereli a gazdaság szereplőit, részben pedig azt jelenti, hogy a megtermelt többletből mindenkinek több fog jutni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy megérthessük a Medgyessy-kormány kiinduló helyzetét, kérem, engedjék meg nekem, hogy megosszak önökkel egy víziót. A vízió 2030-ra datálódik, idézet egy gazdaságtörténeti almanachból. Az idézet így szól: 2000 és 2002 között a Fidesz-kisgazda-MDF-kormány Orbán Viktor, Járai Zsigmond, Varga Mihály nevével fémjelzett, elhibázott gazdaságpolitikájának következményeként jelentősen romlott a magyar gazdaság versenyképessége. A követő Medgyessy-kormánynak egy évébe tellett, hogy a gazdaságot újra egészséges, tartós növekedési pályára állítsa - idézet befejezve. (Domokos László: Ez melyik almanach? - Font Sándor: Ron Werberé!)

Áttérve az adórendszer kérdéseire: milyen versenyképességet szolgáló intézkedések, egyszerűsítések történtek? Elsősorban beruházásokat ösztönző adóalap- és adókedvezmények jelentek meg a társasági adóban, emlékeztetnék az adómentes fejlesztési tartalékra, a gyorsított értékcsökkenési leírásra vagy a fejlesztési adókedvezményre.

2003-ban bevezetésre került egy új adóelem, egy új vállalkozói adóforma, ez az úgynevezett egyszerűsített vállalkozói adó, amit mindenki evának ismer. Mindenki tudja, hogy sikeresnek lehet minősíteni, hisz 61 ezer vállalkozás indult már az első évben, és a második évben nem csökkent, hanem nőtt: jelenleg 85 ezer vállalkozás dolgozik az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alatt.

Jelentősen enyhültek a fejlesztési adókedvezmény feltételei, így például már élelmiszer-feldolgozásnál, környezetvédelmi vagy informatikai beruházásoknál is mindössze 100 millió értékű beruházás a feltétel, ez nagyon jelentős engedmény.

Az adózás előtti eredményt csökkenti az iparűzési adó 25 százaléka; az elhatárolt veszteség a 2004. évtől korlátlan ideig beszámítható; a foglalkoztatottak társadalombiztosítási terheinek enyhítése érdekében a tételes egészségügyi hozzájárulás 4500 forintról 3450 forint/hóra csökkent; az adókra kedvezőbbek az adóeljárási határidők; módosult az elektronikus adóigazgatás, és még folytathatnánk.

Mindezek eredményeként megállapíthatjuk, hogy csak 2004 első hónapjaiban az export volumene 20 százalékkal nőtt, az importé ugyanakkor 14,5 százalékkal, a kivitel és a behozatal növekedési üteme közötti különbség 5,7 százalék volt az export javára - nagyon régen voltak ilyen kedvező külkereskedelmi cserearányaink -; 20 százalékkal bővült a beruházási célú gépimport; az ipari termelés tartósan 10-12 százalékkal nő; a termelékenység 10-14 százalékkal nő, és nagyon kedvező a jövőre nézve, hogy a rendelésállomány tartósan magas szinten van, mindez együtt jár a bővülő foglalkoztatottsággal.

Én nem mondom, hogy minden rendben van, ezek a számok azonban azt jelentik, hogy végre mód nyílik az államháztartási hiány csökkentésére is, és az irány jónak tekinthető, tehát a tendencia jó.

Milyen adópolitikai irányelveket fogalmazott meg magának a kormány? Az alapprioritások a következők: tovább kell növelni a foglalkoztatottság szintjét; meg kell erősíteni a gazdaságban beindult pozitív folyamatokat; meg kell teremteni a gazdaság egészséges növekedéséhez szükséges egyensúlyi feltételeket; az állami újraelosztás mérséklésével a növekedés új, pótlólagos forrásait kell feltárni. Ezek a prioritások, amelyek alá fogják támasztani a 2005-2008 közötti adópolitikát.

Összefoglalva: sikerült megállítani a hibás gazdaságpolitika következményeit, a kilenc hónapja elindult tartós folyamat az, hogy export- és beruházásvezérelt a magyar gazdaság. A 2005-2008. évekre kidolgozott gazdasági program végrehajtása javítani fogja a magyar gazdaság versenyképességét, amit egyszerűbb, igazságosabb adórendszer fog szolgálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Tállai András képviselő úr, Fidesz-frakció. (Közbeszólás: Kétperces is van!) Igaz! Elsőként Bőhm Andrásnak adom meg a szót két percben.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két téves következtetésre szeretnék utalni, amit Herényi Károly frakcióvezető úr mondott - elképzelhető, hogy a kétperces korlát miatt két részletben tudom csak elmondani.

Az egyik: föltette azt a kérdést, sőt állította, hogy kampányszempontok indokolják az SZDSZ adócsökkentéssel kapcsolatos politikai vitanap-kezdeményezését, merthogy adókat nem szoktak év közben változtatni. Én azért tartom szükségesnek elmondani, hogy milyen horderejű ez a tévedés, hogy mindazok értsék, akik ezt a munkát figyelemmel kísérik.

Talán Herényi Károly előtt is ismert, ha nem, akkor most mondom, hogy a költségvetés előkészítése ilyenkor már javában zajlik, tehát a Pénzügyminisztériumban a fő irányelvek tekintetében a munka előrehaladott stádiumban van, és természetesen ezek nem november-decemberben kerülnek sorra, ahogy ezt Herényi Károly úr vagy az MDF feltételezi, hanem most. Ehhez képest a költségvetés bevételi oldalának abszolút fontos részét képező adóügyekkel most célszerű foglalkozni, talán nem is túlságosan korai.

(11.40)

Az egy természetes dolog, és az SZDSZ erről tenni is fog, hogy az adócsökkentéssel kapcsolatos elképzeléseivel párhuzamosan a költségvetés kiadási oldalát érintő csökkentési javaslatait is előterjessze. Csak szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ennek nincs köze a kampányhoz, ez egy szilárd politikai elképzelés, amit az SZDSZ képvisel, és az, hogy erre most kerül sor, még egyszer mondom, nem későinek minősíthető, hanem nem is túlságosan korai.

Meg kell mondanom, hogy a másik kérdés, az MDF frissen fölvetett öröklési illeték elképzelése is megér egy hozzászólást, de nézem az idő múlását, tehát ezt egy következő felszólalásomban fogom érinteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Varga Mihály képviselő úr, Fidesz-frakció.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb hozzászóló MSZP-s képviselő azzal kezdte a beszédét, hogy belerúgott egyet az előző kormányba, nem hiszem, hogy erre volna most szükség, vagy nem hiszem, hogy ez hasznos valamilyen szempontból, én azt hiszem, hogy sokkal inkább azzal kellene foglalkozni, ami ennek a vitanapnak ma is az egyik célja lenne, hogy valóban csökkenjenek a terhek, és itt a vállalkozói terhekről beszélek.

A képviselő úr ugyanis hallgatott arról, hogy a vállalkozói terhek ebben az esztendőben jelentős mértékben nőnek. Kétségtelen tény, hogy van egy 2 százalékpontos társaságiadókulcs-csökkentés ebben az esztendőben, de ezt önmagában semmissé teszi, visszaveszi az innovációs járulék bevezetése, és emellett pedig ott vannak azok az új adók, amelyek ebben az évben már jelentősen terhelik a vállalkozásokat, környezetterhelési díj, energiaadó, a rehabilitációs hozzájárulás növelése, a duplájára emelt cégautóadó és így tovább. Talán a képviselő úr azért beszélt az előző kormányról, hogy erről a helyzetről ne kelljen beszélni, ez az szerintem, ami egyébként a vállalkozókat ma igazán foglalkoztatja.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Most már valóban Tállai képviselő úrnak adom meg a szót.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel követem a vitát, és úgy gondolom, hogy mindenképpen kell először egy helyzetelemzés arról, hogy miért is vagyunk itt, mi is történik ma a parlamentben.

Az történik a parlamentben, hogy a kormánykoalíció kisebbik pártja két évvel a kormányzás megkezdését követően kezdeményez egy vitát a parlamentben, hogy csökkentsünk adókat. Egyetértünk vele, tisztelt szabad demokraták, a kérdésünk mindössze az: két évvel ezelőtt, amikor beültek a kormánykoalícióba, ez nem jutott eszükbe? Nyilvánvalóan a lelkiismeretük generálja ezt a vitát, mert rájöttek, hogy bizony, gond van az adók terén Magyarországon, az elmúlt két évben semmi nem történt azon a téren, hogy az adók csökkenjenek az országban, kevesebbet fizessenek a családok, a jövedelmet szerzők és a vállalkozások.

A probléma valós, hiszen ha megvizsgáljuk a magyar adórendszert, és összehasonlítjuk az Európai Unióban működő országokkal, azt láthatjuk, hogy valóban kiemelkedő eredményeket, persze idézőjelben, ér el Magyarország ebben a tekintetben. A munkajövedelmeket terhelő társadalombiztosítási járulék az egyik legmagasabb az európai országokban. Az áfakulcsokról már esett szó, az áfakulcsokat és az áfaterhelést éppen a jelenlegi kormány tette Európában is egyedülállóvá, hiszen Magyarországon a legalacsonyabb adókulcs, az 5 százalék a legmagasabbak közé tartozik, a legmagasabb adókulcs, a 25 százalék szintén a legmagasabbak közé tartozik, és a 15 százalékos középső kulcs is az egyik legmagasabb Európában. Ebből nem jöhet ki más, csak az, hogy a fogyasztáshoz kötődő adók - ez szintén elhangzott ma már -, az áfa a legmagasabb Magyarországon, az egyik legmagasabb az európai országokat tekintve. És ha folytatjuk a sort, és azt vizsgáljuk meg, hogy a jövedéki adónk hogyan viszonyul más országokhoz, szintén azt látjuk, hogy Magyarországon az egyik legmagasabb, a környező országokat tekintve igen, a belépő csatlakozó országokat tekintve mindenképpen a legmagasabb, néhány európai uniós országban, ahol évtizedek, évszázadok óta stabil gazdaság van, magasabb a jövedékiadó-tartalma az üzemanyagoknak. Az iparűzési adóról szintén esett szó, ebben a formájában sehol nem működik Európa országaiban ilyen iparűzési adó forma. Tehát a probléma felvetése valós és jogos. De szeretném felhívni a szabad demokraták lelkiismeretét, hogy az, hogy nekik a kormányzás félidejében ez eszükbe jut bizonygatva azt, hogy ez nem kampányfogás - ahogy Bőhm képviselő úr az előbb elmondta -, szeretném felhívni a figyelmüket arra, és kérni őket, hogy amit elmondok, és nem értenek vele egyet, vagy nem a tényeket mondom, itt van Kuncze Gábor frakcióvezető úr, emelje fel a kezét, és jelezze, hogy nem igaz.

Kérdezem tehát Kuncze Gábort és az SZDSZ frakcióját, megszavazta-e az elmúlt két évben az egészségügyi hozzájárulásnak az emelését 3-ról 4 százalékra. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Kérdezem Kuncze Gábort, megszavazta-e, hogy töröljék el a nyugdíjjáruléknak az adókedvezményét. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Kérdezem Kuncze Gábort, megszavazta-e, hogy a lakáshitel-kedvezmények csökkenjenek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Igen. Megszavazta-e, hogy az életbiztosítások hozama a jövő évben adókötelessé váljon? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Megszavazta-e, hogy az árfolyamnyereségnek az adója a jövőben adómentes legyen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen! - Font Sándor közbeszólása.) Megszavazta-e, hogy az áfakulcs 0-ról 5-re, 12-ről 15-re és 12-ről 25-re emelkedjen? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Igen!) Megszavazta-e, hogy az önkormányzatok és a vállalkozások a beruházásaik után, az állam által nyújtott támogatás után az áfát ne igényeljék vissza? Megszavazta. Demszky Gábor, amikor rájött, hogy önök mit szavaztak meg, akkor szó szerint bejött a Parlamentbe, és sírt. Sírt. (Font Sándor: Megsértődött! - Derültség a Fidesz soraiban.) Megszavazta-e, hogy a bor jövedéki adója 5 forintról 8 forintra emelkedjen? Megszavazta-e, hogy az üzemanyagoknak a jövedéki adóterhe infláció fölött emelkedjen? Megszavazta-e, hogy a cégautóadó a duplájára emelkedjen? Megszavazta-e, hogy a gépjárműadó 50 százalékkal emelkedjen? Megszavazta-e a környezetterhelési díjat, megszavazta-e az energiaadót, megszavazta-e a cégbejegyzési illeték emelkedését, megszavazta-e az innovációs járulékot, megszavazta-e a rehabilitációs járuléknak a háromszorosára való emelését, megszavazta-e a játékadónak a kétszeri emelését?

Tisztelt SZDSZ! Tisztelt Kuncze Gábor! Amikor ezeket megszavazták, nem jutott eszükbe, hogy ezáltal az adó növekedni fog majd Magyarországon, az adóterhelés nőni fog, és az a bizonyos igazságosság, az igazságos adóterhelés és a versenyképesség ezáltal jelentősen romlani fog? Pont most, egy újabb választás előtt jut eszébe az SZDSZ-nek? Még mindig nem késő. Még mindig nem késő, mert mi is úgy gondoljuk, hogy lehet tenni annak érdekében, hogy ez a helyzet tovább ne romoljon.

A minap felhívott a feleségem, hogy kaptam egy kiadványt, otthon a postaládámban találtam meg, ezt a kiadványt nem az SZDSZ-től, hanem az MSZP-től kaptam, az a címe, hogy Tények és hazugságok. Készülve erre a vitára, gondoltam, előveszem és fellapozom, megnézem, hogy mit ír ez a kis kiadvány az adókról, hogy mit tett a kormány az elmúlt két évben az adó csökkentése érdekében, a vállalkozók terheinek csökkentése érdekében, a családok adóterheinek csökkentése érdekében, és ha hiszik, ha nem, képviselőtársaim, ebben a kiadványban az adókról egyetlen szó nem esik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tényleg? Nem véletlen!) Miért nem esik egyetlen szó sem? Azért, mert olyan szinten sem tudtak foglalkozni az adócsökkentéssel az elmúlt két évben, hogy azt még csúsztatással sem tudták beletenni ebbe a kiadványba. Tudtak viszont mást csúsztatni, például bemutatni az ipari termelést az EU-országokhoz viszonyítottan, de nem az Orbán-kormány idején, amikor minden évben 10 százalék fölött volt az ipari termelés növekedésének a mértéke. (Derültség az MSZP soraiban. - Kuncze Gábor közbeszólása.) Gyors reálbér-növekedést mutatnak ki, uraim. A következő helyett. Egy az, hogy kihagyják belőle a 2001. évet, és ami megdöbbentő, hogy a 2002. évet reálbér-növekedés tekintetében teljes egészében az MSZP-nek könyvelik el. Tehát ami január 1-jén történt béremelés, illetve az Orbán-kormány szavazott meg (Keller László: Az nem volt!) a közszférában jövedelemnövekedéseket, azt bekönyvelik saját maguknak. Azért mondom el ezeket a példákat, mert az adózás terén is ugyanezt csinálja a jelenlegi kormány: jelentősen csúsztat. De folytathatnánk a nyugdíjakkal.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hogyan lehetséges az, hogy a 2002. január 1-jei 9,3 százalékos nyugdíjemelést és a 2002. májusi 4 százalékos nyugdíjemelést az MSZP magának könyveli be? (Dr. Veres János: 2002-ben történt!) Magának könyveli be. Nem mondja, hogy ezt az előző kormány, és nekünk innen, hanem összemossa a kettőt.

(11.50)

Ugyanez történik az otthonteremtésnél. A szociálpolitikai kedvezmény növekedett. (Dr. Veres János: Bizony ám!) Ez igaz. Csak elfelejtik melléírni, hogy az adókedvezmény csökkent, és a kamatok pedig megdrágultak, és 300 ezer forintos szocpol emelésből nem lehet lakást építeni. Azt lehet kedvezményes hitelből, és lehet úgy, hogy adókedvezményt veszek igénybe.

És ami persze az agrártámogatásokat illeti, az meg egyszerűen nevetséges. Nevetséges, hiszen itt kimarad 2002 és 2003, még a 2003 is, az MSZP teljes éve is kimarad. Jön a 2004, mert a költségvetésbe be lehetett írni az EU-s támogatást (Dr. Veres János: Nincs is benne a költségvetésben!), ami már tudjuk, hogy ebben az évben nem lesz kifizetve, egy forint nem lesz belőle kifizetve. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Amit pedig az államadósság tekintetében művel ez a kiadvány (Felmutat egy anyagot.), az egyszerűen felháborító. Itt már nincsenek évek, nincsenek százalékok. De hogy lehetne százalékot beleírni, amikor 52 százalékon vették át az államadósságot, és ma már talán 60 százalék fölött van. Ez nem jó az MSZP-nek, ez nem kerül be ebbe a füzetbe. Bekerül viszont két szám. Az egyik szám, hogy az Orbán-kormány idején mennyivel nőtt az államadósság, tehát szám szerint, és bekerül, hogy a Medgyessy-kormány idején másfél év alatt mennyivel nőtt az államadósság. És ezt a két számot hasonlítja össze. Persze a naiv kisnyugdíjas (Dr. Veres János: Ne nézd le!) vagy bárki, aki nem érti az összefüggéseket, nem is értheti, és az MSZP persze arra számít, hogy el fogja hinni, és becsapás áldozata lesz. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Megy a népbutítás!)

Ezzel csak azt szerettem volna bebizonyítani, hogy amikor a jelenlegi kormánykoalíció adókról beszél, meg adócsökkentésről beszél, annak körülbelül ennyi a tartalma, mint ennek a kis füzetnek, amely tele van csúsztatással, mellébeszéléssel és hazugsággal. (Felmutat egy anyagot. - Domokos László: Rá van írva, hogy hazugságok!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az én véleményem szerint nagyon egyszerű adót csökkenteni, és ezt szintén Kuncze Gábor úrnak mondom. (Dr. Veres János: Csak nem tudtál, amikor kormányon voltál! - Ékes József: Népbutítás, régi módszerekkel!) Egyszer már működött ez a gépezet a parlamentben. Akkor működött, tisztelt Kuncze Gábor, amikor megszavaztuk, három frakció megszavazta, hogy ne vezessék be a telefonadót. A szocialista frakció megszavazta, hogy szükség van rá, önök - nagyon helyesen - nem támogatták, és odaültek, és megnyomták a gombot, hogy nem. Ugyanezt tette a Fidesz és az MDF. És nem lett telefonadó.

Tisztelt Kuncze Gábor! Javaslatom a következő: be kell hozni ide egy törvényjavaslatot arról, amit itt bemutatott táblázatokban, elmondott elképzeléseket. Ide kell hozni a parlament elé. Ha nem bír a saját kormányával, a saját kormányfőjével, jöjjön ide a parlament elé, beszéljük meg, és higgye el, ha azok olyan javaslatok lesznek, amelyek tényleges adócsökkentést jelentenek, akkor a Fidesz-frakció is, bízom benne, az MDF frakció is meg fogja tudni ezt szavazni, és meg is fogja.

És különösen javasolom önnek, hogy ezen javaslatokban legyen benne, mondjuk, a családi adókedvezmények erősítése és a növelése. Legyen benne egy olyanféle koncepció, hogy térjünk át a családi adózásra, úgy, mint Európa más országaiban. Egyébként néztem a tévét, és láttam az önök kampányfilmjét, és azt mondja az önök embere, hogy az SZDSZ-re szavazok (Gaál Gyula: És hogy szavazol?), mert a csajom szülni fog. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Most az más kérdés, hogy véleményem szerint nem csajok szülnek, hanem feleségek vagy anyák, vagy édesanyák szülnek, nem csajok. De ez legyen az önök dolga. Utána elgondolkodtam azon, hogy miért is mondja ezt ez az ember. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mert másnak a csaja, azért mondja!) Azért mondja, mert nyilván a hölgynek lesz egy gyermeke, és majd igénybe tudja venni a családi adókedvezményt. Nyilván ezért mondta ezt, tehát a családi adókedvezmény intézményét véleményem szerint önök is támogassák, és ne mondják azt, hogy ezt meg kell szüntetni.

El kell azon is gondolkodni, és tegyen le javaslatot ennek érdekében, hogy térjünk át - mint Szlovákiában - a jövedelemadózás terén az egykulcsos adórendszerre. Ezt a kampányban önök 18 százalékra datálták, tessék vele előjönni, vitassuk meg, és meg fogjuk szavazni.

Ami a legfontosabb, és nagyon egyszerű, és nem kell mellébeszélni, hogy ha valóságos versenyképesség-javítást akarunk, akkor a munkabérek terheit csökkenteni kell. Ne beszéljünk mellé, a tb-járulékot kell csökkenteni, a százalékos tb-járulékot. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Úgy van!) És költségvetési forrásokkal senki ne jöjjön, mert amikor az előző ciklusban 10 százalékkal csökkent ez a járulék, senki nem hivatkozott arra, hogy de azt honnan fogjuk előteremteni. Ilyen egyszerű! Ide kell hozni egy csökkentést, és meg kell szavazni! Ennyi. (Gaál Gyula: Négy éve kellett volna ilyen okosnak lenni!)

És a javaslatom továbbá az, hogy fontolja meg a Szabad Demokraták Szövetsége... - mert a szocialistáknak nem beszélek, mert hallhattuk, az államtitkár egy szót nem mondott arról, hogy hogyan és miként szeretnék csökkenteni az adókat, neki így jó, majd lesz valahogy alapon, a következő négy évre tervez, abból már két év átnyúlik a következő kormányzás idejére, majd legfeljebb azt mondja, hogy arra a két évre gondolták ezt, és nem erre a kettőre. Most kezdenek el kormányozni, mert most terveznek négy évre ezen a téren is. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

A jövedéki adó csökkentését mindenképpen javasolom, hogy fontolja meg a parlament, erről hétfőn lefolytattunk egy vitát. Jó irányba indult el a folyamat, jelenleg a kormány le tudott mondani az áfa-nyereségéről, az áfából származó extraprofitról, amit a jövedéki adó emelése mond. Ez kezdetnek jó. Folytassuk, tényleg csökkentsük. Az EU-minimum fölött van lényegesen a magyarországi jövedéki adók szintje, próbáljuk meg lefelé vinni, akár több ütemben is. Tegyük meg azt, amit a fuvarozók kérnek. 2000-ben azt kérték, a kormány ne emelje a jövedéki adót. Megtette a polgári kormány, két és fél évig nem emelkedett a jövedéki adó. Most azt kérik, hogy vigyük le az EU-minimum szintjére. Javasolom a parlamentnek, hogy gondolkodjon ezen. Az jól látható, hogy a kormány ezen nem gondolkodik, de a döntést mégiscsak az Országgyűlés hozza, és ebbe az irányba kellene elindulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Javasolom mindenkinek, hogy ez a vita, amikor a mai nap lezáródik, úgy folytatódjon, amikor már konkrét törvényjavaslatról és konkrét adócsökkentésről fogunk tudni beszélni. Ezt kérem az SZDSZ-től és a kormányzó pártoktól.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezett Veres János államtitkár úr.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak azért, hogy ekkora butaság meg ne maradjon véletlenül az emlékezetében senkinek sem, szeretném korrigálni, ami az imént itt elhangzott. (Varga Mihály: Utasítsa rendre, elnök úr! Szégyen!) Nagyon sajnálom, hogy Tállai András nem tudja, hogy a 2004. évi költségvetésben nem lehet benne az EU által adott agrártámogatások területalapú része, hiszen ez nem is költségvetési tétel. A magyar költségvetésnek nem volt, nem lesz tétele sohasem, közvetlenül az agrártermelők kapják. Olyan számra hivatkozik, olyan beltartalomra, ami nyilvánvalóan a tudatlanságot tükrözi - sajnálom.

A következő dolog: amikor arra olyan büszke, hogy az előző időszakban hogy történt a járulékcsökkenés, illetve a tehercsökkenés, akkor szeretném neki ismét felmutatni azt a táblázatot (Felmutat egy anyagot.), amely mutatja a minimálbér szintjén keresőknél a Fidesz-kormány idején történt emelkedést, 11,5 százalékról száz forintból, a 11,5 forint száz forintból 24,5 forintig növekedett. Mutatja, hogy az átlagos keresetűeknél 32,7 forintról 38,3 forintra növekedett. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Mutatja, hogy valamennyi jövedelmi kategóriában növekedett az átlagos adó- és járulékterhelés a Fidesz-kormány időszakában.

Ne legyen egyikőjük sem annyira büszke arra, amiről itt beszélnek, mert valótlanság. A számok ellentétes adatokat bizonyítanak, ebből következően kérem, hogy sokkal nagyobb önkritikával kezeljék azt az időszakot, amely időszakra olyannyira büszkék itt az elhangzottak alapján.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kuncze Gáboré a szó.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudtam, hogy eljön az idő, amikor majd szirénhangok kísértenek meg engem is, őszintén szólva, nem Tállai András hangja lebegett lelki füleim előtt ilyenkor. (Varga Mihály: Fáj az igazság!) De az, amit itt Tállai Andrástól hallottunk: valami hihetetlen módon nem figyel arra, hogy mi is történt valójában az országban, éppen az ő idejük alatt, aminek a következményeivel ennek a kormánynak kellett szembenéznie, többek között az adósság növekedése, a versenyképesség csökkenése, és így tovább, és így tovább. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Hát például, kedves képviselőtársaim, az, ha az MNB leviszi a kamatokat, és ezzel jelentős megtakarításokat hoz a költségvetésnek, amit el lehet költeni, ez is egy dolog, aztán kormányváltás után hirtelen fölemeli, és ezzel végképp befékezi a gazdaságot, de legalább sok kiadást okoz a költségvetésnek, ez meg egy másik dolog - ha most éppen a forintról van szó.

A társadalombiztosítási járulék ügyében már elmondtuk ma, de én is megismétlem: 39-ről 29-re csökkent a tb-járulék, 2100-ról 4500-ra emelkedett az egészségügyi hozzájárulás. Mindenki fizeti, két és félszeresére növekedett majdnem, ezért aztán, ha megnézzük a bevételeket, kiderül, hogy azok természetesen évről évre nőttek, csökkenés nem történt. (Varga Mihály: Nem igaz!)

(12.00)

A minimálbér ügyében ezerszer vitatkoztunk már. Egy elemét hadd emeljem ki: a gazdasági folyamatoktól elszakadó minimálbér-emelés következményeként néhány száz milliárd forintot sikerült a vállalkozásokra terhelni, és több mint százmilliárd forint bevétele keletkezett belőle a költségvetésnek. Az a nagy minimálbér-ajándék azt jelentette, hogy a költségvetés gazdagodott meg rajta, a vállalkozások meg elveszítették a versenyképességüket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tállai Andrásé a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Minimálbérügyben: 19 500 forint volt a minimálbér 1998-ban, 2002-ben 50 ezer forint. A minimálbér nettó növekménye közel 100 százalék volt az Orbán-kormány ideje alatt. Önök azt mondják, ez nem helyes út. Egyetértek vele, ha ezt gondolják. Miért nem csökkentették akkor a minimálbért? Lett volna lehetőségük kiállni az emberek elé: kérem, ez a versenyképességet rontja, és innentől kezdve a minimálbért visszavesszük 30 ezer forintra, és tessék tovább így élni, emberek. Úgy gondolom, hogy ez a vonal, ez az út, amit önök csinálnak a minimálbérrel, semmiképpen nem helyes gondolkodás.

Üdvözítő megoldás lett volna, ha nem az infláció alatt emelik most is a minimálbér mértékét, hanem igenis jelentősen, mert a versenyképességet ne csak a vállalkozásokra értsük, hanem a magyar emberekre, a jövedelmet szerzőkre is, hiszen nekik is versenyképeseknek kell lenni az Európai Unióban, és bizony a leszakadt bérekkel, az elmaradt jövedelmükkel az európai uniós árakhoz mérten nem fognak tudni megélni. Ezért van az a társadalmi tendencia Magyarországon, hogy nő az elszegényedés mértéke, mert önök így gondolkodnak, és nem úgy, hogy a minimálbért annak minden járulékával együtt igenis emelni szükséges.

Köszönöm Veres államtitkár úrnak a kiegészítését. Én csak az önök kiadványából, a 6. oldalról idéztem. Abban az van, hogy a Medgyessy-kormány érdeme az is, hogy a magyar gazdák az uniós támogatáshoz, a hazai forráshoz plusz 30 százalékos kiegészítést kapnak. Tehát ezt éppen önök írják. Ön most ezt pontosan megcáfolja. Előbb el kellene olvasni a kiadványt, és utána a parlamentben fölszólalni. (Domokos László: Még ezt sem kapják meg a gazdák!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Veres János képviselő úré a szó.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Teljesen pontos a kiadvány szövege. Sajnálom, hogy képviselő úr még mindig nem érti, amit elmondtam, hogy nincs benne a közel 300 milliárdos agrárkifizetési tételben az EU-tól kapott direkt földalapú támogatás. Majd nézze meg még egyszer az éves költségvetést, ajánlom, érdemes tanulmányozni.

Képviselő Úr! A minimálbér vitájára visszatérve, ön azt mondta, hogy a minimálbér nettó összege az önök kormányzásának ideje alatt megduplázódott. Igen ám, de a terhe nem duplázódott, hanem 11,5 százalékról 24,5 százalékra emelkedett ezalatt a periódus alatt. Erre olyan büszkék, hogy csináltak belőle bevételt?

És akkor egy teljesen más dologról: ha itt adócsökkentésről beszélünk, az a kérésem, ne feledkezzen el senki arról, hogy tényleges adócsökkentés ebben a kormányzati periódusban következett be mind a személyi jövedelemadónál, mind pedig a jövedéki adónál ennek a hétnek a hétfőjén. Ez a valódi adócsökkentés. Ennek az eredményét lehet látni hétfőn már a benzinkutaknál, hiszen… (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiban. - Domokos László: Már 250 forintnál van!) Uraim! Hiszen az adómegváltoztatások eredményeképpen 2 forinttal fog csökkenni a benzin ára a jövő héttől kezdődően, ha és amennyiben a köztársasági elnök úr - remélhetőleg - aláírja, és csütörtökön meg tud jelenni a Magyar Közlönyben. A kormány elfogadta mai ülésén azt a rendeletet, amely rendelet ennek a végrehajtásához szükséges, tehát a parlament döntésének eredményeképpen a jövő héten tényleges adócsökkentés miatt tud csökkenni az üzemanyag ára.

A végén: ha annyira büszkék erre a '98-2002 közötti periódusra, akkor elmondom azokat az adóterhelési adatokat, amelyek ezt a periódust jellemezték: '98-ban 20,3 százalék volt az összevont adóalap átlagos adóterhelése a személyi jövedelemadóban, '99-ben 20,6 százalék, 2000-ben 22 százalék, 2001-ben 21,8 százalék, 2002-ben 22 százalék. Erre olyan büszkék? Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kuncze Gábor következik.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Két dolgot szeretnék mondani. Az egyik: a minimálbérből természetesen nem lehet vagy nagyon nehezen lehet megélni. Aki az erőltetett emelés miatt meg elveszítette a munkahelyét, az meg a segélyből nem tud megélni; jobban járt volna, ha van állása.

A másik dolog, Tállai képviselő úr, hogy azért azt mindig elfelejtik önök, hogy csináltak egy költségvetést, amiben alábecsülték az inflációt, pedig lehetett tudni, hogy az magasabb lesz, aztán a magas inflációval fölzabálták a különböző támogatások meg egyebek reálértékét, és egyébként a költségvetés több száz milliárd forintra tett szert, amit meg szétosztogattak a haverok között. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) Ez volt az önök kormányzati periódusának a jellemzője. Erre sem kellene annyira büszkének lenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Örülök, hogy szakmai kérdésekről beszélünk, semmi kampány. Varga Mihály képviselő úr következik.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két dolgot szeretnék mondani. Veres János állításait némileg más megvilágításba helyezi, ha valaki ma kimegy a benzinkutakhoz, és látja, hogy 6 forinttal emelkedett ma a benzin ára. Ennyit az önök adócsökkentéséről, államtitkár úr. (Dr. Veres János: Nem kormánydöntés eredményeként, képviselő úr! A világpiaci árról van szó, a kormánynak semmi köze nincs hozzá.)

Ami ennél fontosabb, az a minimálbér ügye. Csodálkozom azon, hogy önök még a mai napig is azt szeretnék, hogy ha a minimálbér összege 19 500 forint bruttó lenne. Államtitkár Úr! Ez ön szerint a munka alapú gazdaság? Ez a munkának a megbecsülése? Ha 8 óra ledolgozott idő után valaki 19 500 forintos bruttó bért, tehát körülbelül 16-17 ezer forint nettó bért visz haza, ebből tartsa el a gyermekét, mondjuk, két vagy három gyermeket? (Dr. Veres János: 53 ezer forint a minimálbér!) Ez ön szerint a tisztességes minimálbér? Azt gondolom, ez volt az, ami alapvető különbséget jelentett a Fidesz és az MSZP között. Valóban szükség volt arra, hogy ha a munkát valóban értéknek tekintjük, és valóban meg akarjuk becsülni azt, aki munkát végez, hogy ezek a minimálbérek emelkedjenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percben kért szót Tállai András képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. A minimálbérről még egy dolgot, és annak az adómentessé tételéről. Úgy gondolom, hogy a minimálbér adómentessége, tisztelt Kuncze Gábor, érinti azt a réteget is, aki milliós jövedelmekhez jut. (Kuncze Gábor: Hol?) Érinti azt a réteget is, mert az első 50 ezer forint után senki nem fizeti meg a jövőben az adót. Ennyit az önök szociális érzékenységéről. (Kuncze Gábor: Hülyeségeket beszél!)

De ami a súlyos probléma, az, hogy ezzel tönkretették azokat, akik igénybe tudták venni a családi adókedvezményt, tehát az alacsony jövedelmű és egy-két gyermeket nevelő, aki az alacsony jövedelme mellett igénybe tudta venni a maximális családi adókedvezményt, az a jövőben nem fogja tudni igénybe venni. Önök ezt látták előre, és azt írták a kormányprogramjukba, hogy azoknak is meg fogjuk teremteni és meg fogjuk adni a családi adókedvezményt, akik az alacsony jövedelmük miatt nem veszik igénybe.

Kérdezem, tisztelt Kuncze Gábor, mi van ezzel az ígérettel, a kormányprogramnak ezen pontjával, amely - még egyszer megismétlem - azt mondja, hogy azoknak is meg fogjuk adni a családi adókedvezményt, akik az alacsony jövedelmük miatt nem tudják igénybe venni. Ez, amire önök nagyon büszkék, rendben van, adócsökkentés valamilyen formában, csak azt kell látni, hogy pontosan azoktól vette el az adókedvezményt, akik arra a legrászorultabbak voltak. Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés az infláció kérdése. Amikor Magyarországon az infláció 5 százalék alá megy, és egy kormánynak mégis sikerül visszatornázni 7 százalék alá, az ne beszéljen inflációról és kormányzati tervezésről; mert ha az arányokat nézzük, itt bizony az infláció most 50 százalékkal indult el fölfelé, és a költségvetést sem így tervezték meg.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: A kétpercesek után visszatérünk a normál felszólalásokra. Font Sándor képviselő úrnak adom meg a szót.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Térjünk vissza tényleg most már a tényekhez és a hazugságokhoz! Tehát a tények: az újraelosztás mértéke, azaz hogy mennyi pénzt von el az állampolgároktól és a vállalkozásoktól a kormány, 50 százalékról 55-56 százalékra növekedett, tehát növekedett az elvonás.

(12.10)

Az államadósság emellett, már hallhattuk, 52 százalékról 60 százalékra növekedett, tehát egy nem látható pályára vitte az országot a jelenlegi kormány. Azt ígérték 2003 tavaszán, nem tudom, hogy emlékeznek-e rá, hogy 25 százalékról 23-ra csökkentik az áfa nagyon magas kulcsát, mert sehol nincs ilyen Európában - igazuk volt -, és azt is, hogy az üzemanyagok tételes jövedéki adóját öt forinttal (Kuncze Gábor és Tállai András hangosan beszélgetnek. - Az elnök csenget.) fogják csökkenteni, és az öt forint tételes jövedelemadó és az áfamérték csökkentésével mintegy 12 forinttal csökkent volna akkor az üzemanyag ára. Ezt egy hónapon belül elfelejtették, jött az adótörvény és a költségvetés, és kiderült, hogy az adómértéket növelik, az áfa pedig marad 25 százalék.

Így aztán az az áfarendszer került bevezetésre, amely sehol máshol nem tapasztalható mértékű, csak ahogy hallhattuk, Svédország és Dánia használ 25 százalékos áfakulcsot, őket jóléti államnak hívják, azt hiszem, Magyarország még nem tartozik ezen kategóriába. Ennek ellenére nálunk is 25 százalékos az áfakulcs, még a most csatlakozó, volt szocialista tömbhöz tartozó országokban sincs ilyen mértékű áfaterhelés, mint Magyarországon. Az EU nagyon egyszerűen fogalmaz: minimum 5 százalék, minimum 15 százalék. Ezeknek kell eleget tenni az áfakulcsokkal, az áfa mértékével, és nem mond többet. Nem mondja azt, hogy 25 százalékos is kell hogy legyen, ezt önök tartották meg ezen a szinten. A költségvetésben kiderült, 400 milliárd forint bevételi többletet várnak az áfából, és a tegnapi jelentésben hallhattuk, a negyedéves ütemezett bevétel már túl is van a negyedéves tartalmon, tehát jól megbecsülték, ezek szerint még több lesz az áfaterhelése a magyar állampolgároknak.

Mi történt az szja-val? Azt mondták, hogy az adókulcsok csökkentésével csökkentjük az emberek adóját is. Ez hazugság volt. Az adókulcsokat csökkentették, ezzel mintegy 120-130 milliárd forint látszólag mintha ott maradt volna az adózó állampolgároknál. Nem igaz, ne higgyék el, mert ebben a pillanatban, amikor ezek a kulcsok csökkentek, egyben megemelték az egészségügyi hozzájárulás mértékét 3 százalékról 4 százalékra, és egyben eltörölték a nyugdíjjárulék adókedvezményét, amely előbb említett két tételnek az együttes hatása mintegy 170 milliárd forintos további adónövekmény, tehát az egyenlege az szja-kulcsok csökkentésének és az egészségügyi járulék, valamint a nyugdíjjárulék terhelésének mintegy 50 milliárd forint mínusz az adózóknak.

Aztán következett a nagy ász, a társasági adóról szóló félrevezetés. “18-ról 16 százalékra csökkentjük az adót.ö - valóban, ez megtörtént. Mennyit is jelent ez a vállalkozóknak? Körülbelül 40 milliárdot. És mi történt ugyanez mellett? Bevezetnek három új adófajtát. Megjegyzem, a polgári kormány egyetlenegy új adófajtát nem vezetett be, inkább az adócsökkentésre törekedett, nemhogy új adófajtát nevesítsen még. Nevesítettek, bevezették az innovációs adót, az ökoadót, az energiaadót, és meglepve hallom volt gazdasági minisztériumi államtitkár urat, hogy ő is nagynak tartja ezeknek az adóknak a mértékét. Nem tudom, melyik kormányban melyik államtitkár volt ő akkor, amikor ezekért felelt, és tehetett volna érte, hogy ne legyen ilyen magas ezeknek a mértéke.

Emellett duplájára növelik a cégautóadót, a gépjárműadót, a telefonadót, illetve az áfalevonási tilalmat vezetik be, az illetékekről már ne is beszéljünk, és a kedvenc: a gépjárművek regisztrációs adójával sújtották tovább a magyar állampolgárokat. Ennek együttes hatása, amiről beszéltem, mintegy 100 milliárd forint elvonás a gazdálkodóktól, a vállalkozóktól, a társasági adóból, mint említettem, jó, ha nyernek 40 milliárd forintot. Az egyenlege láthatólag minimum 60 milliárd az állam javára. Eközben tönkreteszik a polgári kormány legsikeresebb és legérzékenyebb területén, a lakástámogatás területén a teljes vonalat, azaz mind az állampolgárok nem juthatnak ilyen kedvezménnyel lakáshoz, mind a mögöttes iparág folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, hiszen a beszállító ipar gyakorlatilag így ellehetetlenül.

Ennek van egy súlyos következménye, társadalompolitikai következménye: egy demográfiai katasztrófa felé néz Magyarország, ha nem segítjük elő, hogy minél több gyermeket vállaljanak a fiatalok. És itt jön egy nagyon nagy logikai kérdés: miért alakult ez ki? Kérem szépen, tudjuk jól, hogy az adófajtákat két nagy csoportra is lehet osztani: a tőkejövedelmekére és a munkajövedelmekére. Önök csak a munkajövedelmeket adóztatják, sőt fokozatosan növelt adómértéket szabnak ki rá. A tőkejövedelem, a polgári kormány egyedüliként adóztatott egyik fajtáját, a tőzsdei ügyletek nyereségét - ami pénzt pénzzel termel, ezeket nevezzük tőkejövedelmeknek, hogy jól értsék a hallgatók is -, tehát a polgári kormány alatt alkalmazott tőzsdei ügyletek nyereségadóját első adandó alkalommal eltörölték a bankár haverok kérésének megfelelően. Nyilvánvaló, hogy kizárólag az ő érdeküket képviselte az, hogy ne legyen a későbbiekben a tőzsdei ügyleteknek nyereségadója.

Mit hallunk mostanában? Hogy valóban mégis talán a tőkejövedelmeket kellene adóztatni. És melyik részéhez nyúl hozzá a jelenlegi baloldali hatalom? Nem a tőzsdei ügyletek nyereségadójához, hanem a kamatadóhoz. A kamatadóhoz, amely minden magyar állampolgárt fog érinteni, hiszen alig van olyan, akinek ne lenne valamilyen szintű megtakarítása pénzintézeteknél. Ezt koronázta meg ma reggel Medgyessy Péter, amikor bejelentette: kikerülhetetlen, hogy a kamatadó rövid időn belül bevezetésre kerüljön. (Göndör István közbeszólása.)

Meg kell kérdeznem, most már a “Tények és hazugságokö címnél, hogy miről beszélünk itt ma. Miről beszélünk, amikor Kuncze Gáborék, és most már az MSZP is bekapcsolódik, hogy adót kell csökkenteni. Az előbb soroltam el, hogy mekkora adómérték-növelést hajtottak önök végre, hogy a költségvetés állandóan éhes száját megpróbálják betömni, miközben két év alatt tönkretették a gazdaságot, tehát bizonyos automatikus adóbevételektől ezáltal, érthető módon, elestek. (Göndör István: Csak egy kicsit kellene figyelni a gazdaságra!) Innentől kezdve roppant kérdéses az a tavalyi szavazás, amikor most, májusban önök fölvetik az adócsökkentés kérdését. Meg kell hogy kérdezzem, mit csináltak önök ez előtt öt hónappal, amikor megszavazták az előbb említett adótörvényeket és a költségvetést. Hol voltak önök? Nem önök voltak akkor kormányon? Nem önökön múlott az, hogy megszavazzák ezt a rendkívüli mértékű, 1990 óta nem tapasztalható adóelvonást (Gőgös Zoltán: Orvos!), amelyet a költségvetéssel az adón keresztül a magyar állampolgárokra vetettek ki? Kérdezem én: ez csak most jutott eszükbe, akkor nem, amikor az ellenzék ezt jelezte, hogy ezek az adómérték-emelések, különösen az áfáé, fel fogja srófolni az inflációt legalább 7 százalékra? Hetet mertünk mondani, alábecsültük, mert lesz olyan szakasza az inflációnak ebben az évben, amikor ez magasabb lesz, és ha önök nem hajlandók az üzemanyagárakat csökkenteni az általunk javasolt minimum (Göndör István közbeszólása. - Gőgös Zoltán: Nem olvasod a Járait?) 20 forintos mértékkel, ha csak 2 forinttal, ilyen megalázó mértékben csökkentik, az infláció el fog szabadulni a második félévre, hiszen már most bejelentették a termékelőállítók, különösen az élelmiszer-előállítók, hogy folyamatosan növelni fogják az árakat azért, mert az energiaárak növeléséből adódóan nem tehetnek mást.

A szocializmus 1990-ben megbukott. Nehogy azt gondolják, hogy társadalmi-politikai okok miatt bukott meg. Nem emiatt bukott meg, hanem gazdasági okok miatt. Miért? (Göndör István közbeszólása.) Mert a munkanélküliség hatalmas volt. A bruttó hazai termelés nulla volt, az infláció elszabadult, de titkolták, az államadósság óriási mértékű volt, 24 milliárd dolláros, és ekkor, mint tudjuk, Fekete János és Medgyessy Péter vezető szerepet töltött be. Ezen okok miatt megbukott a magyar gazdaság, és akkor ez a szocializmus bukását jelentette.

Eljutottunk 2004-ig, amikor ezek az urak szintén nagy befolyással vannak a magyar gazdaságra és a társadalomra. Úgy néz ki, újabb nagy katasztrófának kell bekövetkezni ahhoz (Varga Mihály: Ez már itt van! MSZP-SZDSZ-kormánynak hívják!), hogy fellélegezzünk, és végre tényleg a polgári értékrendek szerint alakítsuk a társadalmunkat. Ezért nem hiszek az önök mostani kampányszerű felszólalásainak, ami az adócsökkentésre utal, de valójában adóemelést hajt végre az egész kormányzati ciklus alatt.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Gőgös Zoltán: Átvesz a Fidesz!)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

(12.20)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy az, hogy Font képviselő úr magáról milyen bizonyítványt állít ki (Font Sándor: Nem neked kell kiállítani, ez a jó!), hogy vagy tájékozatlan, vagy egyszerűen butaságokat beszél, de meg vagyok győződve arról, hogy ebben a Házban mindenki tudja, hogy 2003 júliusáig volt csökkenés az előző kormány intézkedéseinek, a belföldi fogyasztást ösztönző, Varga Mihály nevével fémjelzett gazdaságpolitikának. 2003 harmadik negyedéve óta egyfolytában és folyamatosan növekszik, Font képviselő úr, az infláció. Nem mondok mást, tessék, talán a jegybankelnöknek hisz. A jegybankelnök most korrigálta a korábbi várakozásait. (Font Sándor: 6,9-re korrigálta 7,4-ről! - Varga Mihály: A nyugdíjasokat kérdezd meg!) Ez az infláció nem elszabadult, ez kézben tartott, mindenegyes tizedét meg lehet indokolni. Ön 7 fölöttiről beszélt, képviselő úr. Szóval nem kellene riogatni azért az embereket, nem kellene ezt a beteges hisztériát kelteni, amit ön tesz.

Abból viszont a választóknak és nekünk is elegünk van, hogy azokat kedvezményezzék - mint ahogy tették négy éven keresztül -, akiknek a legnagyobb a jövedelme, ők kapták a legnagyobb adókedvezményt, és érzéketlenek voltak a minimálbéren élők és a kis-, átlag alatti jövedelműekkel szemben. (Domokos László: Jaj, jaj! - Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Dr. Veres János: Így van!) Tessék megnézni a számokat, képviselő úr!

Köszönöm szépen. (Varga Mihály: Szégyelld magad! Arcátlan! - Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr következik, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! El tudom képzelni, hogy egy kívülálló vagy a televízió képernyője előtt ülő nézők hogyan követik ezt a mai vitát. Úgy gondolom, hogy elment a kedvük az egésztől. Mint ahogy ilyen értelemben az ilyenfajta vitának semmi értelme nincs, amikor az előző kormány pénzügyminisztériumi politikai államtitkára (Domokos László: Nem ti írtátok alá azt a kezdeményezést?) a tárgyilagosság minimumát sem teszi meg azzal, hogy a hozzászólásában az általa felvetett problémák mellett felsorolja azokat az eredményeket, amelyeket ez a kormány a célkitűzéseiben megfogalmazott és az elmúlt két évben valójában megvalósított.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha tárgyszerű vitát folytatnánk itt a parlamentben, akkor ezekről a kérdésekről vitatkoznánk tárgyszerűen, elmondanánk egyikről vagy másikról a véleményünket, nem pedig teljesen egyoldalúan, káromolva azokat az intézkedéseket, amiket megtett, mert tudjuk, hogy egy adórendszer nemcsak azokból az elemekből áll, amit a képviselő úr az előzőekben felsorolt, hanem kiegészül számos más intézkedéssel. Én ezekről szeretnék a következőkben néhány gondolatot elmondani.

Mit fogalmazott meg a Medgyessy-kormány, hogy milyen adórendszer elérését tűzi ki a ciklus végére? Egy olyan adórendszert szeretnénk, amely igazságosabb, egyszerűbb, tehát mindenki számára jobban áttekinthető, és összességében pedig kevesebb adó fizetésével jár. Úgy gondolom, hogy nem minden területen, de számos területen sikerült jelentős eredményeket elérni ezen a téren.

Melyek azok a kérdések, amelyek a gazdálkodás, a befektetések számára a legfontosabb intézkedések? Azt szokták mondani gazdálkodók, hogy számukra mindenféle adókedvezménytől többet jelent egy stabil és biztos árfolyam-politika. Sajnos, e tekintetben nem tudunk sok jót mondani az elmúlt időszakról. Erről nem a kormányzat tehet leginkább, hiszen az árfolyam alakításában nem a kormányzatnak van elsősorban szerepe. Tehát jó lenne, ha ezen a területen másfajta gondolkodást és gyakorlatot alakítana ki a Nemzeti Bank.

De mindezek mellett rendkívül fontosak azok a támogatások, amelyek a befektetéseket ösztönzik, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. E tekintetben jelentős előrelépések történtek, hiszen ha a befektetési adókedvezményeket számba vesszük, akkor különösen a hátrányos helyzetű térségekben már egymilliárd forintos befektetés után is befektetési adókedvezmény jár (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), függetlenül a befektetett összeg nagyságától. (Domokos László: Rendkívül tipikus befektetés! - Göndör István: 300 főtől meg már nincsen korlát!) Ha 300 főt foglalkoztat, szintén jár a kedvezmény. Amennyiben még azt is hozzátesszük, hogy a kedvezmények öt év helyett tíz évig vehetők igénybe, úgy gondolom, hogy ezek jelentős eredmények, és már középvállalkozások számára is elérhető kedvezményekről van szó.

Beszéltünk az iparűzési adóról mint egy olyan tételről, ami jelentős terhet jelent a gazdasági társaságoknak, ugyanakkor tudjuk, hogy az önkormányzatok működése szempontjából meghatározó jelentősége van. Az, amit választott ez a kormány, hogy könnyebbséget adjon a gazdasági társaságoknak, hogy az iparűzési adó 25 százaléka leírható a társasági nyereségadóból, és jövőre száz százalékkal kívánjuk emelni, hogy levegőhöz jussanak a vállalkozások, gondolom, ez is olyan lépés, ami fontos a számukra.

Új kedvezményeket vezettünk be a foglalkoztatás tekintetében is, különösen az 50 év feletti alkalmazottak esetében vagy a gyesről visszatérők esetében. Ha ilyen munkavállalókat alkalmaznak a vállalkozások, akkor nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni. Ha már itt tartunk, az egészségügyi hozzájárulás kérdésénél: többször elhangzott a mai napon is, hogy két év alatt nullára kívánjuk csökkenteni ennek a mértékét.

Jelentős források állnak rendelkezésnek európai uniós alapokból is, de költségvetési előirányzatokból is befektetésösztönzésre, beruházásösztönzésre. Technológiai felzárkóztatási programra 150 milliárd forint áll rendelkezésre. De joggal kérhetik számon a képviselők azt is, hogy magyar gazdasági társaságok külföldi befektetéseit hogyan próbálja elősegíteni ez a kormányzat. Ezért történt meg a Corvinus Rt. alaptőke-emelése és források biztosítása.

Nincs idő itt most minden egyes tételét felsorolni azoknak az intézkedéseknek, amit ez a kormányzat tett. (Domokos László: Ötven perc!) Egy dolog azért szeretnék elmondani, tisztelt képviselőtársaim: ha mindaz, amit az ellenzéki képviselők ma megfogalmaztak, igaz volna, akkor ma a magyar gazdaság a csőd állapotában lenne. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ezzel szemben jelentős gazdasági növekedés kezdődött el, az export és a fejlesztések mind-mind növekedtek. Ezek nem azt az állapotot tükrözik, mint amit önök itt a felszólalásaikban megpróbáltak bemutatni.

Úgy gondolom, hogy sokkal inkább szükség lenne egy tárgyilagos és tényszerű vitára, hogy azokat a problémákat, amelyeket ez a kormányzat meg kíván oldani, az önök közreműködésével is mindannyiunk, a magyar társadalom boldogulására megoldhatók legyenek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr megjegyezte, hogy túl éles a vita. Valóban, itt most mindkét fél részéről egy kicsit éles lett, de én úgy gondolom, hogy ez kellemetlen, a személyeskedés hiba, de az unalmas vita már bűn. Úgyhogy ezt ma elkerültük. (Derültség.)

Folytassuk a vitát! Varga Mihály következik.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két percre kértem csak lehetőséget. Kovács Tibor azt mondta, hogy érdemi vitát szeretne. Az érdemi vitához először a tényekről kellene beszélni. Kovács Tibor ugyanis arról beszélt, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, ő mindennel meg van elégedve, ami pedig esetleg rossz, azért a jegybank a felelős. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem mondott ilyet!)

Kedves Képviselő Úr! A világ ennél bonyolultabb, higgye el! Ha megnézi, hogy ma az adókérdésben önök miről beszélnek: önök végig arról beszéltek, hogy az emberek elégedettek ezzel az adórendszerrel. Ha ez így lenne, erre a mai vitára nem került volna sor. Olyan adóteher-növekedés volt január 1-jével mind a lakossági, mind a vállalkozói szektorban, ami indokolttá tette ennek a mai vitanapnak a megtörténtét. Ezért vagyunk itt, ehhez kellett volna önnek érveket sorolnia, kár, hogy ilyeneket nem hallottunk. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Folytatjuk a normál felszólalások sorát; Domokos László képviselő úr, Fidesz-frakció.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy miért is ültünk le a mai, szerdai vitanapra? Talán érdemes felidézni, hogy 70 SZDSZ-es és MSZP-s képviselő úgy gondolta, itt az ideje a kormánynak figyelmeztetést adni, hogy ez az adópolitika, amely ma Magyarországon folyik, nagyon sok ember számára nem elfogadható, és érdemes arról vitatkozni, hogy két év után végre valamilyen csökkentés megtörténjen.

Úgy látszik, ezek a dilemmák még a 70 képviselőt sem izgatták, mert azok se jöttek el, akik ezt kezdeményezték aláírásukkal, de legalább a másik százhúsz-egynéhány képviselő nem biztos, hogy így gondolja. Sőt, a lapokat figyelve, különösen a kormányban ülő képviselőtársaink a megszorításokban, illetve a különböző megtakarítási formák keresésében járnak az élen.

(12.30)

Azt gondolom, tipikusan megállapítható, hogy zsákutcába került a magyar kormány gazdaságpolitikája. Ez a zsákutca abban nyilvánul meg, hogy bizony egyre nehezebben vállalható a munkahelyteremtésben, a munkahelymegtartásban működő cégek számára, hogy egyáltalán a fenntartható fejlődésükben meg tudjanak maradni.

Másrészről pedig az egyének szintjén olyan mértékű terhet jelentett különösen az áfa és a fogyasztói adók növekedése, amely messze infláció fölötti áremelkedéseket gerjesztett. Ennek eredményeképpen mind a tízmillió magyar fogyasztó állampolgárnak nagyon jelentős, az infláción és az áremeléseken keresztül megjelenő adó-többletterhe van. Azt mondták képviselőtársaim, hogy minden százalékpontot meg lehet figyelni az infláció okaként. Ennek több mint a fele az adóemelésekből következik, az önök által gyakran emlegetett KSH-adatok alapján is.

Tehát messze nem arról van szó, amint most az előttem szóló Kovács Tibor is előszeretettel elmondta, hogy az ellenzéknek vagy néhány újságírónak van valamilyen problémája, hanem alapvetően bizony arról van szó, hogy egyre szélesebb társadalmi rétegekben jelent komoly terhet az az adóemelés, amely megjelenik a gyógyszerek árában, a napi villanyáram kifizetésében, a gázárhoz és a fűtéshez kapcsolódó költségekben, tehát mindazokban, amik a mindennapi élet részei. És ilyenkor arra hivatkozni, amiről kiderült, hogy elszámolták magukat a kormány részéről, hogy a személyi jövedelemadónál néhány százalékponttal korrigáltak - erről eleve azt kell megállapítani, hogy már a kiindulópontja sem volt összhangban ezzel.

És ezt nagyon jól tudja Veres János államtitkár is, hiszen a nyáron elég nagy kínban voltak, amikor a különböző adóvadász-társaságokat összeállították, hogy hogyan lehet azt a személyi jövedelemadókulcs-csökkentést visszaszedni a központi költségvetés számára, amit utána ősszel meg is találtak, mégpedig elsősorban az áfaemelésekhez kapcsolódóan, 12-ről 15-re, nulláról 5-re, illetve néhány fogyasztói terméknél, így a villanyáramnál is, a 12 százalék 25 százalékra való átsorolásában. De sorolhatnánk a példákat, Varga Mihály képviselőtársam már elmondta. Én most nem szeretném felsorolni, hiszen ezt nem cáfolta senki sem, hogy milyen területeken milyen mértékű adóemelések történtek.

Márpedig ha ez így van, akkor nem csoda, hogy a kormányzati képviselők egy részének a lelkiismerete megszólalt, és próbálnak egy olyan vitát gerjeszteni, amelyben elsősorban a múltra, a körülményekre és sok minden másra hivatkoznak, ahogy hallhattuk. A XI. század adópolitikájától kezdve ma már sok mindent hallhattunk, de hogy 2004-ben milyen adóterhekkel kell szembenézni, ez mit jelent a hétköznapi emberek szintjén, milyen napi megélhetési gondokkal küzdenek, erre vonatkozóan elég kevés javaslatot kaptunk. És én azt gondolom, hogy az igazán nagy gond egyrészről a fogyasztáshoz kapcsolódó hihetetlen mértékű adóterhek, amiről több képviselőtársam is szólt, hogy bizony ez szokatlan mértékű az Európai Unióban is. És arról még nem szólt senki sem, hogy tudni kell, hogy az áfához kapcsolódó bevételek egy jó részét legalábbis befizetjük az Európai Uniónak is, hiszen ez az oda befizetendő adók számolásának az alapját jelenti. Tehát tudni kell, hogy minden többlet-áfaemelést, amit a múlt évben végrehajtott a kormányzat az MSZP-SZDSZ részéről, bizony közvetlenül az európai uniós adóbefizetések alapját bővítette a következő évekre vonatkozóan.

Amikor azt halljuk, hogy a kormányzat arányos közteherviselésről, igazságosságról, versenyképesség-növelésről szól, akkor mindig arra kell figyelmeztetnünk magunkat, mint '90 előtt, hogy bizony ennek az ellenkezője történt, történik. És ennek az ellensúlyozására annak a klasszikus mondásnak az emlegetése történik meg, ami a három boríték története, hogy: fogd az elődödre, fogd a körülményekre. De, képviselőtársaim, felhívom a figyelmet, hogy a kormány részéről lassan a harmadik boríték felbontása is következik, hogy: add át a következő három borítékot az utódodnak.

Ezt a helyzetet én úgy látom, hogy valóban van egy irány - Tállai András képviselőtársammal is egyetértek -, amely szerint az adócsökkentések tekintetében, legalábbis a telefonadóhoz kapcsolódóan, a parlament talán féket tudott a kormányzat szájára tenni, ha úgy tetszik, gyeplőbe tudta fogni, és bizony ez az adóemelési törekvése nem történhetett meg 2004-ben év közben. Egyébként nagyon sokan megkönnyebbültek - hozzátartozik, hogy nem egy-két ezer emberről van szó, sok-sok millió emberről van szó, és sok százezer vállalkozást érint közvetlenül ez a változás. Én azt gondolom, ez olyan előremutató dolog, amin talán lehet, érdemes továbbgondolkozni, hogy hogyan csökkentsünk adót - legalábbis, hogy ne emeljünk, ebben már együtt lehet működni.

A másik kérdéskör viszont elég jól mutatja, hogy amikor a kormányzat azt mondja, hogy a versenyképességet növelni kell, akkor mindig meg kell vizsgálni, hogy mihez képest. Ekkor pedig azt kell látnunk, hogy bizony a vállalatok jó részének, amelyek munkahelyeket teremtenek, komoly terhet jelent az, hogy az elmúlt két évben adócsökkentések helyett adóemelések történtek.

A 2004. évi új adókról és adótöbbletekről már több képviselőtársam is szólt. Azt gondolom, elég fájdalmas, és ezért nem kérdezem meg, hogy ki szavazta meg ezt a kormányoldalról? De talán fel kell idézni, ne felejtsük el: bizony azért emelkedett többek között az energiahordozók ára is, mert az energiaadó, illetve a környezetterhelési adó is megjelent; illetve külön, új típusú adóként az innovációs adó, aminek önmagában akár még lehetne értelme is, ha ezzel szemben egy világos adóváltoztatási koncepció, adócsökkentés kapcsolódott volna hozzá. De messze nem ez történt. Nézzük meg, hogy a magyar vállalkozások nagy része nem nyereséges. Ha nem nyereségesek ezek a vállalkozások, akkor nem tudják a társasági nyereségadó 2 százalékpontnyi csökkentését igénybe venni, viszont ezeket a nyereségtől egyébként független adóformákat fizetniük kell.

Gyakorlatilag egy erőteljes adóprés ellenére is, a mai költségvetési helyzet azt mutatja - és itt nagyon fontos az, amit Varga Mihály a legelején elkezdett, és azt gondolom, így érdemi a vita -, hogy nemcsak az adókivetés és az adócsökkentés kérdését kell felvetni, hanem a magyar költségvetés helyzetét is, és nem önmagában a magyar gazdaság helyzetét. Bizony a magyar költségvetés egyre gyorsuló eladósodottságba sodródik, és ez az elmúlt négy hónapban olyan mértékűre nőtt, amire az elmúlt tizenöt évben nem volt példa: meghaladta az 500 milliárd forintot. Egyes elemzők szerint június végére közel 1000 milliárdnyi hiány fog a magyar államháztartásban megjelenni.

Ez bizony azt mutatja, hogy az állam túlköltekezik, mert az adóbevételek jó része, úgy tűnik, be fog érkezni, ami itt az adótörvényekben megfogalmazódott, viszont olyan mértékű túlköltés van az SZDSZ-MSZP-kormányzat részéről, ami beszűkíti a mozgásteret. És még a legjobb szándék ellenére sem fognak tudni adót csökkenteni, Kuncze Gábor, mert sajnos a magyar költségvetésnek az államháztartás hiányából adódó terhei szűk mozgástérre szorítják ezt be. Ezt nagyon jól tudják, hiszen júliusban-augusztusban a kormányzat fogja ezt a kérdéskört tárgyalni, és augusztusban-szeptemberben már valószínűleg számolnunk kell azzal, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni a következő évben: nem lesz reálbéremelés; nem lesz meg igazából az úgymond szociális rendszerváltás folytatása. Helyette lesz adónövekedés, és lesznek különböző megszorítások az állami szolgáltatások tekintetében, az oktatásban, az egészségügyben, az önkormányzati működésben - ezt nem szeretnénk. Ezért mi partnerek szeretnénk lenni ebben a vitában.

Egyetértek az előttem szóló fideszes képviselőtársaimmal, szívesen látjuk azokat az adómódosító törvényjavaslatokat, amelyek az adócsökkentés irányába hatnak, érdemi vita keretében, nem a vitanapon, hanem ennek a napirendnek a tárgyalásakor, akár már most, júniusban is állunk elébe.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kárpáti Zsuzsa képviselő asszonynak, MSZP-frakció.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyben dolgozók és az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők szempontjából szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni a mai vitanaphoz.

Az adó- és járulékrendszernek számos ponton kimutatható hatása van a lakosság egészség-magatartására és az egészségügyi igénybevétellel kapcsolatos lakossági döntésekre, ugyanakkor az adó- és járulékrendszernek hatása van magára az egészségügyi ellátórendszerre is.

(12.40)

A lakosság és az egészségügyben dolgozók esetében a személyi jövedelemhez és az önkéntes megtakarításokhoz kapcsolódó adók és járulékok játszanak kiemelkedő szerepet. A személyi jövedelemadó tekintetében az egészségpolitika egyértelműen abban érdekelt, hogy sikerüljön megtalálni azt az egyensúlyi pontot, ami a jövedelmek elvonásán, újraelosztásán keresztül biztosítani tudja azt, hogy egyrészt megfelelő mértékben lehetővé teszi az egyének számára a jövedelmek feletti önálló rendelkezést; másrészt pedig a közszolgáltatásokhoz szükséges forrásokat biztosítja.

A politikai vitanap címében szerepel a múlt és a jövő, ezért a jövedelmek vonatkozásában a múlt tekintetében el kell mondanunk, hogy olyan mértékű bérfejlesztésre és egyidejű személyi jövedelemadósáv-csökkentésre még nem került sor egyetlen kormányzat idejében sem, mint a Medgyessy-kormány idején. A személyi jövedelemadó kulcsának csökkenése, az alsó sávhatár 650 ezer forintról 800 ezer forintra történő megemelése és az 50 százalékos bérfejlesztés egyidejűleg nettó keresetemelkedést jelentett az egészségügyi ágazatban dolgozók számára.

Az egészségügyi rendszer egésze szempontjából kiemelten fontos, hogy a jövedelmek megfelelő hányada járulékalapot képezve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szolgáltatásfinanszírozásaihoz elegendő legyen. Ebből a szempontból nagyon fontos a társadalombiztosítási járulékok mértéke és a fix összegű egészségügyi hozzájárulás nagyságrendje. Amíg a múltban az előző kormány a társadalombiztosítási járulékot 21 százalékra csökkentette, ezzel egyidejűleg az egészségügyi hozzájárulást 1500 forintról megemelte 3600 forintra, nem tett mást, mint a kis- és középvállalkozókat sújtotta, gyakorlatilag egyik zsebéből a másik zsebébe tette át a pénzt.

A Medgyessy-kormány éppen a kis- és középvállalkozások terheit csökkentette azáltal, amikor a 4500 forintos fix egészségügyi hozzájárulást 3450 forintra csökkentette. További várható gazdaságélénkítő lépésként a tételes egészségügyi hozzájárulást nulla forintra kívánjuk csökkenteni két év alatt, a négyéves gazdasági felzárkóztatási program pedig kijelöli azt az utat, amely a társadalombiztosítási járulékok százalékos mértékét is csökkenteni fogja, természetesen figyelembe véve az egészségügyi ellátórendszer teherbíró képességét is.

Az egészségügyi szolgáltatások egyre szélesebb skálájának igénybevétele nemcsak életminőséget befolyásoló kérdés, hanem az egyének önrendelkezési, döntési, beleszólási igénye is. Társadalmi és egészségpolitikai érdek, hogy az adórendszeren keresztül támogassuk azt, hogy az állampolgárok megfelelően gondoskodjanak a saját és hozzátartozóik egészségmegőrzésével kapcsolatos szolgáltatások igénybevételéről. Szociáldemokrata társadalompolitikai felfogást is tükröz, ha a differenciált igények kielégítéséhez a kiegészítő biztosítások, az egészségcélú megtakarítások széles körben való elterjedését az adó- és járulékkedvezmények segítik elő. Így 2004-től a prevenciós célú, a megelőzést szolgáló egészségügyi megtakarításokat külön adókedvezmény támogatja.

A Medgyessy-kormány lehetővé tette, hogy az önkéntes kölcsönös egészségbiztosítási pénztári tagok adójukat csökkenthetik az adott évben a pénztárba befizetett összeg 30 százalékával, de legfeljebb 100 ezer forinttal. A munkáltatók 2004-től adó- és járulékmenetesen járulhatnak hozzá munkavállalóik önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetéseihez, amennyiben a munkavállaló egészségpénztár tagja. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak nyújthatnak természetbeni szolgáltatást, például fogászati ellátás, egészségmegőrző programok, emelt szintű kórházi szakellátás, de adhatnak ártámogatást például gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre, valamint egészségcélú önsegélyező támogatást, például táppénz-kiegészítést vagy otthonápolási hozzájárulást.

Az elmondottakból is érzékelhető, látható, hogy a Medgyessy-kormány az igazságosabb, az egyszerűbb közteherviselés mellett kevesebb adó és járulék befizetését tűzte ki célul, és ennek érdekében tett is eddig lépéseket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ismét vannak kétperces hozzászólásra jelentkezők, Varga Mihálynak adom meg a szót.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő asszony néhány állításával vitatkoznék, annál is inkább, mert azt hiszem, itt ténybeli tévedések vannak. Az egészségügyi hozzájárulás összegéről már volt szó ebben a Házban a mai nap folyamán. A képviselő asszony nem említette, hogy ezt a fajta elvonást még az első MSZP-SZDSZ-kormány vezette be Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején. Ezzel a helyzettel, ezzel az örökséggel az Orbán-kormánynak már szembesülnie kellett. (Kuncze Gábor: Ezért aztán két és félszeresére emeltétek. - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Nézzük meg, hogy mi is történt abban az időszakban! (Kuncze Gábor: Van, aki csukott szemmel szembesül.) Ez a vállalkozásokat érintő teher a társadalombiztosítási járulékok csökkentését hozta magával, az ehónak kétségkívül az infláció mértékéhez való igazítását. De mit is jelentett ez 1999-ben? Azt jelentette, hogy a vállalkozások összességében körülbelül 150 milliárd forintot spóroltak meg, az egészségügyi hozzájárulás emelése pedig visszavett ebből 30 milliárd forintot. Mennyi volt ennek az egyenlege? 120 milliárd forint. Ennyi maradt kint a vállalkozásoknál.

Én boldog lennék, ha most olyan adó- és járulékmódosítások történtek volna, amelyek ezt a fajta vállalkozói kedvezményt meg tudták volna ismételni. Nem volt ilyen, helyette megszűnt a Széchenyi-terv, helyette emelkedtek a vállalkozói terhek - már volt szó róla, hogy milyen adóemelések történtek -, és a lakossági terhek, tehát a munkavállalói terhek is növekedtek, képviselő asszony, az egészségügyi járulék mértéke 3 százalékról 4 százalékra, ez a munkavállalókat érinti. A nyugdíjjárulék és a magánpénztári tagdíj adókedvezménye megszűnt, és lehetne hosszan folytatni a sort a lakáscélú hitelek támogatásának a megvonásával, az életbiztosítások hozamának adókötelessé tételével és így tovább.

Azt gondolom, ha valóban komolyan gondolják, hogy az adó- és járulékterhek csökkentésére van szükség, akkor nem adó- és járulékteher-növekedésben gondolkodnak, és nem ilyen lépéseket tesznek közösen a koalíciós partnerrel, hanem éppen ellenkezőleg, a csökkentés irányába gondolkodnak.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)