Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Önök az előterjesztést T/9275. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/9275/2-7. számon kapták kézhez.

Most megadom a szót Vojnik Mária egészségügyi, szociális és családügyi államtitkár asszonynak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár asszony.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unióba való belépésünk nem tekinthető csupán politikai vagy jogi aktusnak. A csatlakozáskor azt vállaljuk, hogy szükség szerint jogszabályi előírások formájában is az egyes szakmai területek, ágazatok politikájában érvényesülni fog az Európai Unió által alakított értékrend.

Egy fejlődő és ebből következően egy folyamatosan változó jogrendszerhez való alkalmazkodásunk nem tekinthető lezárt folyamatnak. Képviselőtársaim előtt egy olyan törvényjavaslat fekszik, amely 19 törvényt módosít. Az érintett törvények többségével kapcsolatban már 2001-ben és 2002-ben is történt jogközelítési célú módosítás. Az ismételt jogharmonizációs célú felülvizsgálatot a közösségi jogban - ideértve a bíróság gyakorlatát is - bekövetkezett időközbeni változások, valamint a tagállami működésből adódó, eddig nem szabályozott kérdések indokolják.

(13.40)

A jogharmonizációs célú módosítás, a most megismerhető követelményeket kielégítve, összhangot teremt a közösségi joggal, követve az elmúlt években bekövetkezett változásokat is. A sok törvényt érintő javaslathoz egy igen bő, 35 oldalas indoklást készítettünk, képviselőtársaink segítésére, amely bemutatja valamennyi részletre kiterjedően a módosítások belső tartalmát. A javaslat elsősorban az egyes törvények által szabályozott ellátásokra való jogosulti kör közösségi joggal összhangban lévő meghatározását célozza.

Célja továbbá a módosítással érintett törvények hatályának egységes, az európai gazdasági térség tagállamaira, valamint a velük azonos jogállású államokra történő szükség szerinti kiterjesztés. A harmonizációs célú módosítások mellett a törvényjavaslat olyan változásokat is tartalmaz, amelyek az alkotmánybírósági határozatok végrehajtását jelentik, és tartalmaz olyanokat is, amelyek pontosító célú, az egységes végrehajtást segítő rendelkezések.

A törvényjavaslatnak két, egy egészségügyi tárgyú és egy szociális tárgyú törvényeket módosító, nagy összefoglaló része van. A szabályozás, az egyes területeket rendező törvényekhez igazítva, az egészségügyi joganyagban természetesen szerteágazóbb területeket érint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az expozéban természetesen nem ismétlem meg az általános és a részletes indoklásban leírtakat, néhány fontos mozzanatot azonban tisztelettel ajánlok a szíves figyelmükbe. Elsőként a szociális területről: a munkaerő szabad mozgásával összefüggő egyik fontos alapelv, hogy a Közösségen belül mozgó, más tagállam területén foglalkoztatott munkavállalót a hazai munkavállalókkal azonos bánásmód, illetőleg azonos szociális előnyök illetik meg. Az Európai Bíróság esetjoga a szociális előnyt elsőbbségként értelmezi, és szélesebben is tekinti. Előnynek kell minősíteni minden olyan juttatást, kedvezményt, amely a munkavállaló és családja szociális integrációját elősegíti. Ez azt jelenti, hogy az európai gazdasági térség tagállamainak munkavállalóként hazánkban tartózkodó polgárai és meghatározott hozzátartozói a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló '93. évi III. törvényben szabályozott, rászorultságtól függő szociális ellátásokra a magyar állampolgárokkal azonos feltételek mellett válnak jogosulttá. A benyújtott törvényjavaslat a szociális törvény személyi hatályát tehát ennek értelmében terjeszti ki.

A szociális törvény módosítására irányuló javaslat ezen túlmenően rendelkezik mindazon módosításokról, amelyek a külföldi állampolgároknak az egyes ellátásokra való jogosultságával függenek össze. A jövőben fel kell készülnünk arra az esetre, hogy a többségében az önkormányzatok által folyósított ellátásokra való jogosultság megállapítása csak külföldről származó adatok segítségével lehetséges. Erre az esetre a javaslat közvetítő szervként a Magyar Államkincstár pest megyei területi igazgatóságát jelöli meg.

A törvényjavaslat állást foglal abban a fontos kérdésben, hogy a magyar szociális biztonsági rendszerben mely ellátások minősülnek nem segély jellegűnek. Ennek megfelelően a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és a fogyatékossági támogatás az érintett munkavállalók és családtagjaik számára elérhető lesz, és meghatározott feltételek esetén külföldre is folyósítjuk.

Vannak azonban olyan ellátások, amelyek csak magyarországi tartózkodás mellett illetik meg a jogosultakat. Ezekről is rendelkezik a törvényjavaslat. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az Európai Unióban a szociális biztonság megteremtésének gyakorlata a kölcsönösség elvén működik. Nekünk csak akkor kell biztosítani a szociális ellátásokat, ha az érintettet a saját országában nem illeti meg ellátás, vagy annak összege a magyar ellátásoknál alacsonyabb összegű.

A törvénycsomag a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások két területén tartalmaz módosítást: a személyek szabad áramlásával összefüggő rendelkezésekhez kapcsolódóan, másrészt pedig a szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggésben. A szabályozás elsődlegesen a szolgáltatás nyújtására vonatkozó korlátok lebontását célozza, illetve a szolgáltatásnyújtás feltételeként megjelenő szakképesítések kölcsönös elismeréséhez kapcsolódik. Ezen a téren a jogharmonizáció a fenntartói fogalom módosulásán keresztül valósul meg.

Az 1998. évi, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatban megfogalmazódnak az Országos Fogyatékosügyi Tanács összetételével kapcsolatos javaslatok. A tanács javaslatait elfogadva a jövőben a kormányzati oldal résztvevőinek csak együttes számát fogjuk meghatározni, és a civil oldalon magukat képviseltető szervezetek köré ezentúl, a tanács javaslata alapján, a Fogyatékos Emberek Szövetségeinek Tanácsa és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége is felvételre kerül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Közösség 1612/68-as irányelve értelmében valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a hazai munkavállalókkal azonos szociális kedvezményt élvez. E közösségi elv megvalósítása érdekében vált szükségessé a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény személyi hatályának a fent jelzett közösségi rendeletben meghatározott körre való kiterjesztése. Az Európai Unió szociális és foglalkoztatáspolitikája külön hangsúlyt fektet a család és a munkahely összeegyeztethetőségének a kérdésére és az ezt segítő ellátások fejlesztésére. A gyermekvédelmi törvényben nevesített napközbeni ellátásoknál ezeket a szempontokat még hangsúlyosabban érvényesítjük, így a módosítás arról rendelkezik, hogy a napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartamának a szülők munkaidejéhez kell alkalmazkodnia.

Képviselőtársaim szíves figyelmébe ajánlom az egészségügy területéről az alábbi fontosabb módosító indítványokat: az egészségügyi tárgyú törvények közül elsőként említeném a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló törvény módosításait. Ezeknek a jogharmonizációs célú módosításoknak a körében az érintett kamaráknak biztosítunk egyetértési jogot az egészségügyi szakképesítések elismerése és honosítási eljárásával kapcsolatosan a nem európai állampolgárok, illetve a letelepedési szándék nélkül Magyarországon egészségügyi tevékenységet végezni kívánó tagállami állampolgárok körében.

A gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvény megalkotásakor az Országgyűlés már annak idején is tekintettel volt az akkor hatályos irányelvekre, azonban az Európai Bíróság újabb döntései nyomán szükségessé vált a gyógyszertárak létesítéséről szóló törvény korrekciója. A módosítás a személyi jog engedélyeztetése során lehetővé teszi az EGK területén kívül szerzett szakmai gyakorlat elismerését is.

A törvényjavaslat az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény módosításával a veleszületett rendellenességekre vonatkozó adatok gyűjtését nemcsak a hatályos törvények szerinti újszülöttek, hanem a csecsemők, illetve a magzatok vonatkozásában is lehetővé teszi; továbbá - az adatvédelmi biztos jelzését is figyelembe véve - a népegészségügyi program keretében, az ÁNTSZ által szervezett szűrővizsgálatok esetében az ÁNTSZ törvényi felhatalmazást kap az adatkezelésre.

(13.50)

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosítása három alapvető célt szolgál. Nevezetesen: a személyi hatály egyértelművé tételét és a külföldi gyógykezelés, illetve az ezekkel kapcsolatos igények érvényesítésének jogharmonizációs célú módosítását, a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának harmonizált rendjével összefüggésben az úgynevezett transzparencia-direktíva átvételét; illetve a férfiak és nők egyenlő bánásmódjára vonatkozó uniós szabályoknak történő megfelelés miatt szükséges a keresőképtelenségre vonatkozó szabályok módosítása is, mivel ez utóbbi esetében például a hatályos jogszabályoknál csak az egyedülálló anya volt jogosult a gyermek betegsége címén táppénz igénybevételére.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításakor a diplomák elismerése és az orvosi tevékenységre jogosító engedélyezésre vonatkozó jogszabályok harmonizálásán túl pontosítjuk a tagállami polgárokkal, illetve a velük egy tekintet alá eső harmadik országbeli állampolgárokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az európai joggal történő harmonizálását, valamint a törvényjavaslatnak ez a része pótolja a kórháztörvény megsemmisítésével kapcsolatos alkotmánybírósági döntés következtében az egészségügyi törvényben keletkezett joghézagokat.

Tisztelt Országgyűlés! Még egy olyan szakaszra hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, amelyik, azt gondolom, az utóbbi időben szinte mindenkit foglalkoztatott. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításával a rezidensek heti munkaidejét és túlmunkájuk idejét a hatályos rendelkezések és az általános szabályok szerint heti maximum 48 órában határozzák meg, és nem éltek eddig a munkaidő-direktíva adta lehetőségekkel, amit most, ebben a törvényjavaslatban megteszünk: az irányelv lehetőségeit is figyelembe véve 2009-ig heti 58, illetve 56 órás munkaidőt lehet a jövőben megállapítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió jogi szabályozásának hazai érvényre juttatásakor nemcsak a betű szerinti megfeleltetést kell szem előtt tartanunk, legalább ennyire fontos a jogelvek és a töretlenül érvényesülő joggyakorlat figyelembevétele is. A bizottsági vitákban elhangzottak olyan észrevételek, hogy egyes ellátásaink túlzottan nyitottá válnak. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nyitottságunk mértéke nem szabadon választott kategória. Másrészt pedig azzal sem kell számolnunk, hogy a szociális ellátásainkat a jelenlegi uniós országok állampolgárai megrohamozzák. De még a velünk együtt belépő országok állampolgáraitól sem várható ez. A módosításoknak a költségvetésre érzékelhető változásai nem lesznek. Az egyes új hatáskörök gyakorlásához szükséges források a költségvetésben rendelkezésre állnak.

A javaslatban kezdeményezett törvénymódosítások elfogadását követően természetesen még alacsonyabb szintű jogszabályok korrekciója is szükségessé válik. Ez nemcsak a kormányzatra, hanem az önkormányzatokra is feladatokat fog róni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Arra kérem önöket, hogy európai csatlakozásunk küszöbén érdemben tárgyalják meg és támogassák ezt a törvényjavaslatot. Mi nyitottak vagyunk minden konstruktív módosító indítvány befogadására, amelynek hatására teljesebbé válik a majdan elfogadandó törvény.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Először a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Kárpáti Zsuzsának, az egészségügyi bizottság előadójának. Parancsoljon!

KÁRPÁTI ZSUZSA, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlament egészségügyi bizottsága 2004. március 17-i ülésén megtárgyalta a T/9275. számú, az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat benyújtását két dolog indokolja. Egyrészt az európai uniós közösségi jogszabályok és a nemzeti jogszabályok harmonizációja, így különösen az 1408-as EGK-rendelet, mely a szociális biztonsági koordinációs rendszerekre vonatkozik. Másrészt az Európai Bíróság ítéletei, melyek a szolgáltatások szabad áramlása szempontjából értelmezték az egészségügyi szolgáltatásokat. Ezt a két szabályrendszert vette figyelembe az előterjesztő a törvényjavaslatban.

A törvényjavaslat benyújtása szükséges és elengedhetetlen az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőzően. Rendelkezései megteremtik az összhangot a közösségi joggal a szociális és egészségügyi területhez kapcsolódóan. A módosítások a törvényekben szabályozott egészségügyi ellátásokra való jogosulti kör meghatározását, az egészségügyi ellátáshoz történő hozzájutás szabályait, továbbá az érintett jogszabályok hatályának egységes kiterjesztését célozzák meg.

A csatlakozásra történő felkészülés nyolc éve zajlik, így 2001-ben is jogharmonizációs céllal egészségügyi tárgyú törvények módosítása már napirenden volt. Az egészségügyi bizottság ülésén értetlenkedő ellenzéki képviselőtársaim álláspontját és tartózkodását ezért is tartottuk érthetetlennek. A bizottság kisebbségi véleményt is megfogalmazott, többségi véleménnyel, 12 igen szavazattal azonban általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy működjenek együtt jogharmonizációs célú kötelezettségünk teljesítésében, és támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az egészségügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményeket Bartha László képviselő úr ismerteti.

DR. BARTHA LÁSZLÓ, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony azzal fejezte be mondanivalóját, hogy „ az értetlenkedő ellenzéki képviselőkö. Én akkor nem ezzel kezdtem volna a mondanivalómat, amivel most kezdem.

A helyzet az, hogy mi, ellenzéki oldalon ülő képviselők a bizottsági ülésen kértük a kormányt arra, magyarázza meg számunkra azt, hogy egy olyan törvénymódosítási csomagot, amely 89 szakaszon belül jó néhány más törvényt módosít - összességében 19-et, mint ahogy államtitkár asszonytól hallottuk -, miért kapunk meg olyan sürgetően, hogy két-három nap múlva ezekről a módosításokról nekünk hiteles véleményt kelljen nyilvánítanunk. Úgy ítéltük meg mindannyian, egységesen, hogy képtelenség ezt egy olyan országgyűlési képviselőnek fölvállalni, aki komolyan veszi a munkáját, és kérdéseket tettünk fel, nem a tárca képviselőjének ezek után, hanem a kormányoldalon ülő képviselőknek, hogy ők egyébként képesek voltak-e átolvasni e törvénymódosítást, megfogalmazódott-e bennük bármiféle javaslat, egyáltalán vitára alkalmasnak tartják-e önmagukat a törvénnyel kapcsolatban. Erre választ nem kaptunk; de nem is kaphattunk, hiszen nyilván elképzelhetetlen az, hogy három nap alatt 89 szakaszt, amely 19 törvényt módosít, valóban át tudjon az ember jól tanulmányozni.

A helyzet az, hogy azért is voltunk kicsikét szkeptikusak a bizottsági ülés alkalmával, mert - mint ahogy jó néhány más törvénnyel kapcsolatban az elmúlt hónapokban - azt tapasztaltuk, hogy az európai integrációs jogharmonizáció égisze alatt más törvények, illetve más szakaszok módosítása is megtörténik. A tárca képviselője el is ismerte egyébként a bizottsági ülésen, hogy itt is jó néhány olyan törvénymódosítási javaslat szerepel, amelynek egyébként semmilyen kapcsolata nincs az EU-jogharmonizációval.

(14.00)

De túl ezen, az indoklás egyébként az volt, hogy ha már egyszer úgyis hozzányúltunk a törvényhez, ha már egyszer megnyitottuk, akkor nézzünk ilyen szempontból is körbe. Mi semmi mást nem kértünk a bizottsági ülésen - Csáky alelnök úr felvetését tolmácsolnám itt is -, csak hogy hadd kapjunk egy hetet, hadd tudjuk rendesen áttanulmányozni a törvényt, mert egyébként lehet, hogy semmi kifogásunk nincs az ott leírtakkal, javasoltakkal kapcsolatban. Abban bíztunk, mint ahogy az előző törvényjavaslat alkalmával is elhangzott, hogy talán megint lesz egy olyan szakmai tárgyú törvény, ahol kormánypárt és ellenzék apróbb módosításokkal, de képes egyetérteni a törvény helyességét illetően. Sajnos, nem kaptunk meg azt az időt. Meggyőződésünk szerint az az egy hét nem módosította volna lényegesen Magyarország európai uniós csatlakozását és a jogharmonizáció menetét.

A kormányoldal nyilván jobban tudja, hogy miért is volt számára olyan fontos beterjeszteni a törvényt. Lehet, hogy pont azért, mint más törvényekkel kapcsolatban, hogy a telefonadó van elrejtve egy törvényben, itt pedig privatizációs szándékokat véltünk felfedezni, de ezt majd a későbbi hozzászólások kapcsán el tudom mondani. A kisebbségi vélemény azért volt tartózkodás, azért volt nem szavazás, mert nem tudtunk érdemben véleményt formálni. Tehát az a kezdés, hogy a kialakult vita során 12 igen és tartózkodás volt, annyiban igaz, hogy volt tartózkodás, csak vita nem volt a bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Fogarasiné Deák Valériának, a társadalmi szervezetek bizottsága előadójának. Parancsoljon!

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, a társadalmi szervezetek bizottságának előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága is megtárgyalta, bizottságunk a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak minősítette. A szavazás egyhangú volt, teljes egyetértésben támogattuk a törvényjavaslat általános vitára bocsátását, ezért se nem hosszú, se nem éles vitáról nem tudok beszámolni.

Néhány kérdés és észrevétel azonban azért nálunk is megfogalmazódott, mindenekelőtt az, hogy számunkra sem öröm, amikor egy ilyen, nem kevesebb, mint tizenkilenc törvény módosítására irányuló javaslatot kapunk kézhez, még akkor sem, ha a közös vezérfonal valóban az uniós jogharmonizáció. Általában nem öröm azért, mert rendre azt tapasztaljuk, hogy egy-egy ilyen nagy csomagba a jogharmonizációs követelmények, feladatok mellé be-becsúszik egy-két más, olyan módosítás is, aminek nincs igazán köze az uniós csatlakozáshoz, azonban e csomag indokoltságáról és még a benyújtás időpontjának az indokoltságáról is az előterjesztő tárca képviselői meggyőztek minket.

Meggyőzőek voltak azok az érvek, amelyek szerint a korábban már megtörtént harmonizációs célú törvénymódosítások után, amelyek a most benyújtott törvényjavaslatban szereplő törvények közül jó néhányat már érintettek, szükséges még egyszer, most a változtatás; szükséges részint a közösségi jogban és a hazai jogi környezetben azóta bekövetkezett változtatások miatt. Meggyőzőek voltak erre a példák és az érvek egyaránt, mint ahogy meggyőződhettünk arról, hogy az elmúlt közel két hónapban a tárcának sikerült egy olyan anyagot, olyan előterjesztést elkészítenie, és azt úgy egyeztetnie valamennyi minisztériummal, kamarával és egyéb szervezetekkel, hogy a törvénycsomag valóban megállja a helyét az Európai Unióban, és ami legalább ennyire fontos: hazánkban is. Tény ugyanakkor, hogy néhány olyan, valóban nem nagy horderejű módosítást is javasol a törvénycsomag, amelyeket semmiféle jogharmonizációs cél nem indokol. Erről az expozéban is esett szó. Bizottságunk ezekkel kapcsolatban is fogalmazott meg kérdéseket.

Csak egyetlen példát hadd említsek. Nem volt igazán meggyőző a mi bizottságunk néhány tagja számára sem, hogy a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényben a Fogyatékosügyi Tanács létszámának növelésére vonatkozó javaslat miért indokolt. Néhány bizottsági tagunk számára nem volt ez igazán meggyőző, azzal együtt, hogy valóban elhangzott a bizottsági ülésen is, hogy ezt az érintettek kérték. A példákat most nem sorolom tovább, ezeknek az apróbb, a törvényjavaslat egészének megítélését egyáltalán nem befolyásoló kérdéseknek a tisztázására, azt hiszem, a részletes vitában még lesz mód.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselők és az MDF padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Vidorné Szabó Györgyinek, a szociális és családügyi bizottság előadójának. Parancsoljon!

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a szociális és családügyi bizottság az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/9275. számú törvényjavaslatot 2004. március 22-én, tegnap reggel megtárgyalta: a bizottság a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntött. A szavazás eredménye: 12 igen, 7 nem és 3 tartózkodás. Ebből következően a nemmel szavazók részéről egy kisebbségi vélemény is megfogalmazódik majd.

Miért tartja alkalmasnak általános vitára a többség ezt a javaslatot? Azért, mert azokat az előírásokat tartalmazza, amelyeket 2004. május 1-jei hatállyal kötelesek vagyunk a magyar jogrend részévé tenni, ez a kötelezettségünk pedig két EGK-rendeletből fakad. Mind a kettő száma és tartalma elhangzott már: az egyik a Közösségen belüli munkavállalókról, a másik pedig a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szól. Le kell szögezni, hogy a szociális ellátások tekintetében a nemzetállam mindenhol önállóan szabályoz, és maga dönti el, hogy kinek, mikor és milyen feltételek mellett garantálja a szociális biztonságát. A kötelezettség az, hogy a migráns munkavállalónak s a vele együtt a tagállamba érkező eltartott rokonának, házastársának, gyermekének ugyanazt a szociális előnyt, illetve szociális ellátást kell biztosítani, mint az adott tagállam állampolgárának. Ha ezt nem tennénk meg, akkor az Európai Bíróság joggal marasztalna el bennünket. Hangsúlyozni kell, hogy kizárólag a migráns munkavállalók tekintetében áll fenn ez a kötelezettség, tehát akik legálisan az idegenrendészeti szabályok szerint munkavállalási lehetőséggel és engedéllyel jönnek Magyarországra, így ennek a törvénynek csakis és kizárólag e munkavállalók, illetve hozzátartozóik szociális ellátásáról kell gondoskodnia, arról viszont kell. Ez alkalommal is megtörtént, hogy ellenzéki képviselőtársaink a törvény saláta jellege miatt kifogást emeltek, átgondolatlanságot vélve felfedezni a jogalkotási forma mögött, holott éppen arról van szó, hogy valamennyi érintett törvényünkön meg kellett tenni ezeket az átvezetéseket.

Melyek ezek a szociális területet érintő törvények? A szociális, a családtámogatási, a fogyatékosok esélyegyenlőségéről és a gyermekek védelméről szóló törvény. A bizottsági ülésen felvetődött az is, hogy vajon miért nem kaptak a képviselők - idézem - normális háttértanulmányt, számításokat, hogy milyen költségek várhatók ezzel. Elhangzott, hogy a szakma megkísérelte ezt kalkulálni, prognosztizálni, hogy az európai uniós csatlakozásunk milyen migrációs folyamatokat fog elindítani, nemcsak a tekintetben, hogy Magyarországról mennyien fognak külföldre menni dolgozni, hanem a tekintetben is, hogy mennyien fognak hozzánk érkezni. Ebben tehát, érthető módon, miután még nem csatlakoztunk, nincsen tapasztalat.

Elhangzott az is, hogy a tárca az európai uniós csatlakozással összefüggő feladatait, mint mindig, most is azokkal a kiváló szakemberekkel készíttette elő, akik egyébként egyetemi oktatók, illetve különböző munkacsoportokban dolgoznak.

(14.10)

Velük szorosan együttműködve készítették el ezeket a jogszabályi változásokat. Külön egyeztetési folyamat is zajlott, például a történelmi egyházakkal, a fogyatékosok országos érdekvédelmi szervezeteivel, az önkormányzatok érdekszövetségeivel. Az egészségügy vonatkozásában pedig további negyven társadalmi érdekvédelmi szervezetnek küldték meg ezt a javaslatot. A költségvetési vonzattal kapcsolatban kiemelte a tárca, hogy a családi ellátások költségvetési támogatásból finanszírozottak, tehát az önkormányzatoknak semmiféle többletterhet nem jelentenek.

Összefoglalva: a jogszabályok módosítása kötelező számunkra, azt a tárca nagy körültekintéssel készítette el, és bizottságunk többsége általános vitára alkalmasnak találta, s én ezt kérem a tisztelt Országgyűléstől is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kisebbségi vélemény ismertetője Imre Zsolt képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

IMRE ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság 2004. március 22-én megtárgyalta az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/9275. számú törvényjavaslatot, és 12 igen szavazattal, 7 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Mint ahogy hallottuk a többségi előadótól, a törvényjavaslat tárgyalása során az ellenzék részéről több olyan kérdés és vélemény hangzott el, amelyben kifejezte aggályát a törvényjavaslat kellő előkészítettségével és alaposságával, valamint az úgynevezett saláta jellegével kapcsolatban.

Első és legalapvetőbb felvetésként fogalmazódott meg az ellenzék részéről a törvénnyel kapcsolatban, hogy nem kapta kézhez, egy ilyen volumenű törvény módosításakor joggal elvárható, hatás- és háttértanulmányt. Annál is inkább jó lett volna látni ezt a tanulmányt, mert ennek ki kellett volna térnie arra is, hogy hogyan szabályozzák most éppen a csatlakozás kapcsán, illetve hogyan akarják szabályozni vagy éppen korlátozni az újonnan csatlakozó polgárok részére a már meglévő tagállami szociális juttatásokat, illetve Magyarország részére milyen kifejezett veszélyekkel járhat az, ha túlságosan tágra nyitjuk a szociális ellátások kapuját.

Konkrét kisebbségi véleményként fogalmazódott meg, hogy a jelenlegi módosítások nagymértékben kinyitják az alanyi jogon járó szociális juttatások körét a nálunk munkát vállaló, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek számára, ami nem várt nehézségeket okozhat a szociális ellátórendszerünkben.

Aggályukat fejezték ki ellenzéki oldalon azzal kapcsolatban, hogy szociális intézménybe nem magyar állampolgár tartózkodási engedély alapján már rövid idejű itt-tartózkodás esetén is kérelmezheti felvételét, szemben a régóta várakozó magyar állampolgárokkal.

Ugyanilyen életszerű kérdésként merült fel, hogy ha egy tartózkodási engedéllyel rendelkező munkavállaló Magyarországra jön, és hozza magával beteg édesanyját, aki ápolásra szorul, a feleségét, esetleg a gyermekeit vagy fogyatékos hozzátartozóját, akkor az ápolási díjtól kezdve a gyesen át az emelt szintű családi pótlékig minden szolgáltatás alanyi jogon jár nekik.

Ugyancsak a háttértanulmány hiányát vetette fel az a konkrét kérdés is, amely arra irányult, hogy kivédhetők-e rendeleti úton azok a szervezett migrációs jelenségek, amelyekre bizony számíthatunk a határainkon túlról. Tekintettel arra, hogy néhány nyugat-európai országnak tagállami szinten szabályozott szociálpolitikai rendszerében meglévő réseket felismerve voltak szervezett visszaélések, ilyen tekintetben komoly veszélye van annak, hogy ezzel Magyarországon is szembe kell néznünk a jövőben.

Ellenzéki álláspont szerint az Európai Unió egy gazdasági jellegű tömörülés, amelynek a kibővítés után is elsősorban a gazdasági és nem a szociális jellege fog dominálni, ezért nem világos a szociális ellátórendszerünk szélesre nyitásának ilyen módú siettetése. Főképpen nem világos annak tükrében, hogy az Unióban nem elvárás a szociális védelmi rendszerek harmonizációja.

További konkrét kérdésként került felvetésre az is, hogy ha vannak olyan európai tagállamok, amelyek szociális ellátórendszereik igénybevételét korlátozzák a jelenleg csatlakozó országok polgárai szempontjából, akkor vajon elképzelhetőnek tartja-e az előterjesztő ezt viszonossági alapon harmonizálni.

A hatástanulmány hiánya további kérdéseket indukált, jelesül, hogy a módosítás várhatóan milyen további anyagi terheket ró az amúgy is túlterhelt önkormányzatokra, valamint hogy a visegrádi országok között történt-e már ebben a tárgykörben egyeztetés.

Vita alakult ki azzal kapcsolatban is, hogy a fogyatékosügyi támogatás és az érdekképviselet, de azon túl minden más területen ez a törvénymódosítás milyen hatással lesz a magyar ellátottakra. Megrendülhet-e vagy valamilyen módon csökkenhet-e az ő támogatásuk mások javára, ha olyan mértékű lenne Magyarországra a külföldi munkavállalók beáramlása.

Mindezek a bizonytalanságok megalapozták azt a véleményt, hogy az ellenzék a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát a bizottsági ülésen nem támogatta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Arató Gergelynek, az ifjúsági és sportbizottság előadójának.

Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ifjúsági és sportbizottság megtárgyalta a törvénytervezetet. A vitának tulajdonképpen két vonulata volt - ha mondhatom ezt -, egyrészt egyöntetű támogatást kaptak a bizottság szűkebb szakterületét érintő változások, elsősorban a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos változások, ezekben nem is alakult ki élénk vita, ezzel szemben viszont meglehetősen határozott karakterű politikai vita alakult ki a bizottságban, amelyben fideszes képviselőtársaink meglehetősen széleskörűen értelmezték az Európai Unióval kapcsolatos lehetséges vélt vagy valós problémákat. Többek között szót váltottunk a foglalkoztatottsági helyzetről, a szociális intézmények fenntartásának lehetőségeiről és még jó pár olyan kérdésről, amelyik módot adott arra, hogy a szakszerű előterjesztői válaszokból a bizottság összes képviselő tagja és az érdeklődők is újabb információkat szerezhessenek az Európai Unió működéséről és azokról az eljárásokról, amelyek az Unióban szokásosak, valamint az uniós jogharmonizációs kötelezettségeinkről.

Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a bizottság többsége - ez is elhangzott a vitában - nemcsak azért támogatta a törvényjavaslatot, mert egy uniós kötelezettségről, egy ország által tett vállalásról van szó, nemcsak azért támogattuk, mert ezen a területen is illeszkednünk kell az uniós jogrendszerhez, hanem azért is, mert az a bizottság többségének az álláspontja, hogy ez a törvényjavaslat közelebb visz minket ahhoz a célhoz, amely európai testvérpártjainkkal együtt nagy közös célunk, a szociális Európához. Ezért a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kisebbségi véleményt kívánja-e valamelyik képviselő ismertetni. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nem. Köszönöm szépen.

Most pedig megadom a szót Vargáné Kerékgyártó Ildikónak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Parancsoljon!

VARGÁNÉ KERÉKGYÁRTÓ ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülésén és a vitában elhangzott, hogy a törvénycsomag nagyrészt jogharmonizációs pontosításokat tesz. Kiemelt célja az előterjesztésnek a szociális előny biztosítása mindazoknak, akik számára elengedhetetlen a szociális integráció.

Fontos szempont a szabad munkaerő-áramlás mellett a szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása is. Gyakorlatilag a szociális és egészségügyi szolgáltatások terén a ma még meglévő korlátok lebontását szolgálja az előterjesztés, amelynek egyik nagyon fontos eleme a magyar társadalombiztosítási rendszer és az uniós biztosítási rendszer egymással összehangolt működési feltételeinek a biztosítása.

A bizottság ülésén felmerült az ellenzék részéről, hogy a jogharmonizáció aprólékos pontosításain túl szó van még néhány egyéb módosításról is. Nálunk is felmerült az érdekképviseleti szervezetek kifejezett kérésére az Országos Fogyatékosügyi Tanács létszámának a megemelése, amelyet vitattak ellenzéki képviselőtársaink. Az ilyen és ehhez hasonló kisebb módosítások miatt az ellenzéki képviselők a ma divatos szóval az előterjesztést úgynevezett salátatörvénynek minősítették, és ezért, de csakis ezért még általános vitára sem tartották alkalmasnak, ellentétben a kormánypárti képviselőkkel, akik nagyon fontosnak ítélték meg, általános vitára alkalmasnak tartották, és a tisztelt Háznak megtárgyalásra ajánlják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(14.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Szijjártó Péternek, a költségvetési bizottság előadójának. Parancsoljon!

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2004. március 17-én tartott ülésén megtárgyalta és többségi szavazással általános vitára alkalmatlannak tartotta az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A bizottság ülésén számos súlyos kérdést vetettünk fel, melyekre sajnos megnyugtató válaszokat az előterjesztő részéről nem kaptunk.

Legfőbb kérdésként először is elhangzott, amikor az Európai Unió tagállamai a szociális rendszereiket egyre inkább szűkítik, és az újonnan csatlakozó államok előtt a szociális rendszereiket egyre keményebben és komolyabban próbálják védeni, akkor vajon indokolt-e az, hogy Magyarország a szociális ellátások és szolgáltatások tekintetében ilyen mértékben nyisson. Vajon indokolt-e és elviselhető-e ez a magyar államháztartás számára? Vannak-e olyan összehasonlító elemzések, amelyek megnyugtatnák a kétkedőket, hogy ez a javasolt bővítés, ami ebben a törvénymódosító javaslatban szerepel, bizony nem jelent komoly és adott esetben elviselhetetlen anyagi terhet? Ezekre a kérdésekre megnyugtató válasz nem érkezett. Sajnos, ráadásul a tárca nem bocsátott rendelkezésünkre komoly összehasonlító elemzéseket a csatlakozó országok ellátórendszereiről, így azt kell feltételeznünk, hogy nem is készülhettek ilyenek.

Komoly aggodalomra adott okot számunkra az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a javaslat 2. §-ában, egészen pontosan annak m) pontjában a kiegészítés lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon be sem jegyzett szervezetek szociális intézmények fenntartására kapjanak jogot Magyarországon. Ez véleményünk szerint elég komolyan elbizonytalanítja a jogrendszer vonatkozó részét. Nem gondoljuk azt, hogy erre szükség volna, másrészt pedig ebben az esetben akkor meg kellene határozni azt is, hogy kiket kell itt, Magyarországon ellátnia egy ilyen szervezetnek ahhoz, hogy a központi költségvetésből állami támogatást kaphasson.

A törvényjavaslat 25. §-a tárgyalja a Fogyatékosügyi Tanács kérdését. Ezzel kapcsolatban a bizottság ülésén elhangzott, hogy a módosítás szerint a tanács elnökeként egy kormány által kijelölt személy szerepel az eddigi szociális és családügyi miniszter helyett. Ez pedig azt jelenti, illetve jelentheti, hogy a tanács vezetése ezáltal miniszteri szint alá kerülhet. Ez pedig ezzel egy időben együtt jár a fogyatékosok megbecsültségének és ha úgy tetszik, esélyének csökkenésével, hiszen ezentúl még a tanácsban sem kell miniszteri szintű állami vezetőnek meghallgatnia őket.

A bizottság ülésén felvázoltunk egy olyan esetet is, amely a jelen előttünk fekvő módosítás szerint akár be is következhet, és ha bekövetkezik, akkor adófizetők sok-sok forintjába is kerülhet. Ez pedig a következő: ha a parlament ezt a javaslatot elfogadja, akkor előállhat egy olyan helyzet, ha az Európai Unió valamelyik tagállamában, mondjuk, száz személy szociális ellátásáról gondoskodni kell, akkor megtörténhet az, hogy ennek az európai uniós tagállamnak valamely meghatalmazott szervezete vesz ennek a száz személynek Magyarországon valahol egy ingatlant, ráadásul, mondjuk, az ő nevükre, s miután az ingatlanszerzés, a tulajdonszerzés megtörténik, a letelepedési engedély is elérhető közelségbe kerül, utána ezekről a személyekről itt, Magyarországon is megállapítják az illetékes hatóságok, hogy valóban jogosultak szociális ellátásra. Ezután jelentkezhet ez a Magyarországon be nem jegyzett, ám valamelyik európai uniós tagállamban bejegyzéssel rendelkező szervezet, és mondhatja azt, hogy majd akkor ellátja ezeket a személyeket. Ezután pedig a magyar állam kifizeti ennek a Magyarországon be sem jegyzett, valamelyik európai uniós tagállamban bejegyzett intézménynek a szociális ellátásra jogosult személyek ellátása utáni támogatást, olyan személyek után, akik a magyar államháztartás, a magyar központi költségvetés számára soha életükben egyetlenegy fillért be nem fizettek.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, elnök úr, államtitkár asszony, ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg a költségvetési és pénzügyi bizottság ellenzéki tagjaiban. Mivel a kérdéseinkre megnyugtató válaszokat nem kaptunk, és a magyar szociális ellátórendszer ilyen szintű megnyitását főleg ilyenképpen nem tartjuk helyesnek, ezért az előttünk fekvő törvényjavaslatot többségi szavazással a költségvetési és pénzügyi bizottság általános vitára alkalmatlannak tartotta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetője Gazdag János képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó.

GAZDAG JÁNOS, a költségvetés és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A kormány-előterjesztés bizottsági vitája után, ha kormánypárti képviselő mondja a kisebbségi véleményt, akkor ott valami történt. Igaz, történt is, és mielőtt még bárki másra gondolna, sürgősen elmondom, nem arról volt szó, hogy a kormánypárti képviselők nem értettek volna egyet az előterjesztéssel. Jelesül most az volt az oka, hogy valószínűleg nem tudunk jól számolni, tehát nem voltak a kormányoldalról elegendően jelen ezen a bizottsági ülésen.

Egy másik érdekessége ennek az ülésnek, hogy úgy került általános vitára el nem fogadásra a törvényjavaslat, hogy senki sem szavazott ellene. Ez is egy élethelyzet, úgy látszik, ezt most már meg kell szoknunk.

A törvényjavaslat szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosítását tartalmazza, ahogyan itt már sokat hallottuk. A jogszerűen Magyarországon munkát vállaló, vele együtt utazó felmenő rokonok és 21 évet be nem töltött gyermekeknek kötelesek vagyunk a nálunk alkalmazott szociális ellátást maradéktalanul biztosítani. Próbáltam szó szerint elmondani a dolgot, hiszen arról van szó, hogy nem az, aki Magyarországon letelepedik, nem az, aki más egyéb módon Magyarországon tartózkodik, hanem arról van szó, aki jogszerűen munkát vállal Magyarországon. Erre két közösségi rendelet kötelez bennünket, mégpedig az 1708/71. EGK és az 1612/68. EGK számú rendelet.

Szeretném megerősíteni, hogy az Unió jogfejlődése rendkívüli mértékű a betegek mobilitásával kapcsolatosan. Az Európai Bíróság döntéseiben egyre inkább érvényesíteni kívánja, hogy a betegek, illetőleg a biztosítottak jogait minél szélesebb körben érvényesíthessék a szabad mozgás jogával élés során. Ezen túlmenően természetesen van még más egyéb módosítás is: módosításra kerül a kémiai törvény és az egészségügyi és szociális ágazat szakképzett dolgozóinak mozgását elősegítő szabályozások is megfogalmazásra kerültek.

Élénk vita ugyan nem alakult ki a témakörben, az előbbi véleménnyel ellentétben ezt kell mondanom, hiszen csak hárman mondtak véleményt erről a témáról. Az ellenzék részéről, amint hallottuk, salátatörvény; a jelenlegi tagállamok akadályozni kívánják a szabad mozgást, mi miért adunk teret ennek; miért kaphatnak jogot szociális intézmények fenntartására Magyarországon be nem jegyzett szervezetek, illetve nincs hatástanulmány.

A hatástanulmánnyal kapcsolatban megkaptuk azt a választ, amely az előterjesztésben már itt is elhangzott. Lehetséges módon az indokolás tartalmazza azokat az okokat, amelyek alapján a törvény előterjesztésre került, és ez az indokolás elég széles ahhoz, hogy ebből láthassuk azokat a szükségességeket, amelyek megtörténtek.

Az azonos okból történő módosítások jó, ha egyben vannak, éppen ezért a kormányoldal egyetért azzal, ha ezek akármennyire is több törvényt érintenek, egy helyen vannak. Lehet, hogy ennek az alkalmazása nehéz, de amikor arról beszélünk, hogy egy azonos okból történt azok módosítása, akkor nagyon jó, hogy együtt látjuk őket, és nem külön-külön foglalkozunk velük.

Mint ahogyan az előbb már említettem, a szabad mozgást az uniós rendeletek garantálják, amelyek minden tagállamra kötelezőek. Tehát a tagállamok csak abban az esetben korlátozhatják a szabad mozgással járó ellátási kötelezettséget, ha arra megfelelő felhatalmazást kapnak. Így tehát nálunk sem az a kérdés, hogy szeretjük vagy nem szeretjük, hanem arról van szó, hogy amennyiben tagok akarunk lenni, akkor ezt nekünk meg kell tennünk.

Ugyanígy választ adott az előterjesztő a külföldi szervezetek intézményfenntartói jogosultságával kapcsolatosan is, hiszen ahhoz az élethelyzethez, ami itt előadásra került, hozzá kell még azt is tenni, hogy ugyanúgy, mint egy Magyarországon élő bejegyzett szervezet, csak a jogszabályok betartásával működtethet intézményt, és amikor ezt az intézményi fenntartói jogosultságot kiadjuk, akkor kell vizsgálni, alkalmas-e, és milyen alapon akar fenntartani intézményt.

(14.30)

Összességében tehát az említett jogszabályok módosítása elengedhetetlen, uniós tagságból adódó kötelezettségünk. A változások azonban csak a Magyarországon lakóhellyel rendelkező, életszerűen Magyarországon élő munkavállalókra vonatkoznak. A munkavállaláshoz továbbra is engedély szükséges, tehát az engedélyek kiadásakor kell kiszűrni mindazon személyeket és vállalkozásokat, akik kijátszani szeretnék a magyar jogszabályokat. Éppen ezért a bizottság kormányzati oldalon lévő képviselői nevében javaslom a törvénytervezet elfogadását.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottsági előadók fölszólalásainak végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 20-20 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem lesz lehetőség.

Az MSZP az álláspontját két vezérszónok útján kívánja ismertetni. Ennek megfelelően először megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! A jogharmonizációs feladatokat illetően a szociális területen négy olyan kérdéskört szeretnék említeni, amelyeket érintőlegesen államtitkár asszony is említett. Mégpedig a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos jogharmonizációs feladatokról szeretnék röviden néhány mondatot mondani, a szociális szolgáltatásokról, a családok támogatásáról és a fogyatékossági támogatással kapcsolatosan. Nem kívánom megismételni azokat a paragrafusokat, amelyekre hivatkozva ezen feladatainkat el kell rendezni, hiszen itt nagyon sok számmal találkozhatunk, és úgysem jegyzi meg senki.

A közösségi jogban, amire több alkalommal is hivatkoztak már az elmondottak kapcsán, nem elvárás a szociális védelmi rendszerek harmonizációja, e tekintetben a tagállamok szuverenitása biztosított.

Ebből következően az egyes ellátások jogosultsági feltételeit a jogharmonizációs kötelezettség nem érinti, a cél a munkaerő szabad mozgásának biztosítása, ahogy itt ezt többen említették.

Az alapszabadság érvényesülését többek között a szociális biztonsági rendszerek koordinációja segíti azáltal, hogy olyan eszközöket teremt, tehát itt az eszközteremtésről van szó, amellyel a tagállamok szociális biztonsági rendszerei között kapcsolat, átjárhatóság jön létre. A szociális biztonsági rendszerek koordinációján túlmenően a munkaerő szabad mozgását a foglalkoztatottak esetében az adott tagállam polgáraival való egyenlő bánásmód követelményeinek előírásaival is segíti az Európai Unió jogrendszere. Tehát az említett közösségi állásfoglalás egyik cikkelye, ez a 7. cikkely és annak is a (2) bekezdése szerint valamely tagállam másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgára a hazai munkavállalókkal azonos szociális kedvezményeket élvez.

A szociális előny fogalmát az Európai Bíróság nagyon szélesen értelmezi, ezt mindenképpen meg kell említenünk. Az esetjog alapján előnynek kell minősíteni minden olyan juttatást, kedvezményt, amely a munkavállaló és családja szociális integrációját segíti. A szociális ellátásokra való jog a munkavállaló mellett a vele együtt élő, akár harmadik országbeli közeli hozzátartozóit - házastárs, 21 éven aluli gyermek, felmenő rokon - is megilleti. Itt egyetlenegy mondatot szeretnék ehhez fűzni, hiszen számtalan olyan példa lehet, ami persze életszerű most már évek óta. Tételezzük föl, hogy egy jelenlegi európai tagállamban lévő vállalat Magyarországon létesít gyárat, üzemet, és ideküldi a maga menedzsmentjét, a menedzsment hozza magával a családját, de a gyermekük esetleg egy harmadik országban tanul, mondjuk, felsőoktatási intézményben. És ez lehet fordítva is, hiszen magyar szakemberek, mérnökök, menedzserek dolgoznak európai tagállamokban, és a tagállamokba költöztetik a családjukat, és esetleg ösztöndíjat nyer a gyermekük egy harmadik országba.

A szociális ellátásokra való jogosultak személyi körének bővülése egyenlő bánásmódot biztosít a tagállamokban a hazánkban dolgozó munkavállaló és családtagjai számára. Ezáltal elősegíti a társadalmi integrációt, ahogy említettem. A módosításnak, ami miatt sokan aggódnak, a felmérések szerint a magyar lakosságot érintő közvetlen társadalmi hatása nincs az elmondottak szerint.

A szociális szolgáltatások tárgykörében a módosításnak a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatásokra vonatkozó része nem tartozik a szociális biztonsági koordináció hatálya alá, ebből adódóan a 2001. évi jogharmonizációs módosítás sem érintette. A csatlakozást követően két területen felmerül a szabályozás áttekintésének szükségessége, egyrészt kapcsolódva a személyek szabad áramlásával összefüggő rendelkezéshez, másrészt lehetővé kell tenni a szolgáltatásnyújtás szabadságát a szociális szolgáltatások vonatkozásában. A törvény személyi hatálya a szolgáltatások tekintetében jelenleg a magyar állampolgárokra, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltakra, a letelepedési engedéllyel rendelkező személyekre, a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre terjed ki. Az intézkedés társadalmi hatásainak vizsgálata körében a jelenlegi információk alapján csak egyedi esetben, néhányszor került sor jelenlegi tagállami állampolgár esetében szolgáltatás igénybevételére. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján érezhető költségvetési kihatása ennek az intézkedésnek sem várható.

A családtámogatások kapcsán a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációját megvalósító és a nemzeti jogrendszer részévé váló idézett tanácsi rendelet, valamint a végrehajtási szabályokat az idézett másik EGK tanácsi rendelet alapján az univerzális családi ellátásokra is ki kell terjeszteni. Itt fontos megemlíteni, hogy mely ellátásokról van szó. Egyrészről a családi pótlékról, másrészről a gyermekgondozási segélyről, harmadrészről a gyermeknevelési támogatásról. Arról van szó, kedves képviselőtársaim, hogy ezen támogatásokra az igényjogosultságot eleve azzal szerzi meg valaki, hogy az Európai Közösség tagja, a belépni szándékozó országban kíván dolgozni, letelepedni, ezzel szerzi meg jogosultságát.

A törvény személyi hatálya két másik ponton is módosul. A megváltozott idegenrendészeti szabályozás a jogszerűen Magyarországon tartózkodási jogcímek között új fogalomként kezeli a letelepedési engedélyt. Régen nem volt használatos ez a definíció, amit a menekülti státus és a bevándorlási engedély mellett a családok támogatásáról szóló törvényben is nevesíteni szükséges. Ezért szükségeltetett ennek a paragrafusnak a beemelése.

Személyi hatályt érintő érdemi változás továbbá, hogy a módosítás szerint a Cst.-ben foglalt anyasági támogatás tekintetében az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának a munkavállalók közösségen belüli szabad mozgásáról szóló rendeletében foglaltak szerint munkavállaló lehet jogalany, a törvényben foglalt összes többi ellátás esetében pedig egy másik rendeletben szabályozott, meghatározott személyi kör az irányadó. Ez a jogalkalmazási gyakorlatban azt jelenti, képviselőtársaim, hogy ha az anyasági támogatásra itt valaki jogosultságot szerez, azt nem exportálhatja magával. Gyakorlatilag a Magyarországon élő, Magyarországon letelepedett jogosult veheti csupán igénybe.

Köszönöm szépen, a vezérszónoklat másik részét képviselőtársam fogja elmondani. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ennek megfelelően megadom a szót Havas Szófia képviselő asszonynak, a Szocialista Párt második vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. HAVAS SZÓFIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal nemcsak jogok és kedvezmények járnak, hanem kötelezettségek is. Ennek kapcsán kiemelt kötelességünk és kötelezettségünk, hogy nemzeti jogszabályainkat a közösségi jogrendhez igazítsuk. Ezt a feladatot a gazdaság és a szolgáltatás több területén, így természetesen a szociális és az egészségügyi ellátások területén is teljesítenünk kell. Korózs képviselőtársam a szociális tárgyú törvények jogharmonizációjáról az előbbiekben már szólt, én az egészségügyi tárgyú módosításokról szeretnék beszélni.

(14.40)

Az előterjesztés az egészségügyhöz kapcsolódóan, kiemelten a Magyar Orvosi Kamaráról, a gyógyszertárak létesítéséről és működésük szabályairól, az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről, a kötelező egészségbiztosítási ellátásról, az egészségügyről, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről, a kémiai biztonságról, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről, a gazdasági reklámtevékenységről és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló törvények módosítását tartalmazza.

A közösségi irányelvek és rendeletek beépítése a hazai jogrendszerbe a személyek és a szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása céljából szükséges. Az egészségbiztosítási ellátások jogharmonizációja is megtörténik ebben a törvényjavaslatban, így ha az európai gazdasági térségben tartózkodó vagy ott munkát vállaló személy egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe, akkor az ellátás költségei a magyar állam és az adott állam biztosítója közötti elszámolásra kerülnek. Ennek módjáról és mértékéről rendelkezik az előttünk fekvő törvényjavaslat.

Az áruk szabad áramlásának uniós direktíváját a hazai gyógyszer-kereskedelemben is biztosítani kell. A gyógyszerek vonatkozásában két fontos kérdést, változást emelhetünk ki. A gyógyszerek támogatásának társadalombiztosítási rendjében változást hoz az úgynevezett transzparencia-direktíva, melynek jelentősége, hogy minden egyes gyógyszerkészítmény társadalombiztosítási befogadása vonatkozásában a befogadási eljárásnak átláthatónak kell lennie. Ennek részleteiről a későbbiekben külön jogszabály fog szólni.

Az Európai Unióban a gyógyszerek törzskönyvezési eljárása egységes elvek szerint történik, centralizált, ami azt jelenti, hogy a termékek az EU országaiban egy időben jelennek meg. Ez pozitív változást hoz a hazai forgalmazóknak, hiszen lerövidül a törzskönyvezési eljárás, és pozitív változást jelent a betegek számára is, mert új, korszerű gyógyszerekhez hamarabb juthatnak hozzá.

Csatlakozásunkkal egy időben az egészségügyben is megváltozik a diplomák, oklevelek, szakképesítések elismerési és honosítási rendje is. Ezt érzékelni fogja mind a magyar, mind a külföldi munkavállaló és a munkáltatók is. Az egyenértékű szakképesítéssel, illetve tagállami gyakorlattal rendelkező EU-s állampolgárok szakképesítését a közösségi jog alapján nem kell honosítani, illetve elismerési eljárásnak alávetni. Egyes esetekben azonban az eljárás lefolytatása a szakmai kamarák részvételével, a közösségi szabályoknak megfelelően zajlik.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint a kamarák együttműködése szakmailag, etikailag elsőbbséget biztosít a nemzeti orvosi és szakdolgozói munkaerőpiac foglalkoztatása számára. Néhány ponton, így különösen az egészségbiztosítási törvény, illetve a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény vonatkozásában a törvényjavaslatot módosító javaslatokkal kívánjuk javítani a későbbiekben.

Összefoglalva: a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója a törvényjavaslat benyújtását és elfogadását csatlakozásunk előtt szükségesnek és elengedhetetlennek tekinti. Itt kérném fel ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a feladat fontosságára való tekintettel politikai ellenvéleményüket félretéve, szakmai véleményekkel, javaslatokkal segítsék a lehető legjobb törvény megszületését és elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A Fidesz álláspontját szintén két vezérszónok kívánja majd ismertetni. Elsőként megadom a szót Pálfi István képviselő úrnak. Parancsoljon!

PÁLFI ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az uniós csatlakozás előtt negyven-egynéhány nappal mindannyiunknak szembesülnünk kell olyan kötelezettségekkel, amelyeket a csatlakozási szerződés számunkra meghatároz. Mint minden szerződés, ez is egyszerre keletkeztet ugyanis jogokat és ró kötelezettségeket a szerződő felekre.

Ezen törvény kapcsán különösen fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországnak mint újonnan csatlakozó tagországnak, igen komoly jogai is megmaradnak a szociális és egészségügyi területen, a kötelezettségeink pedig ugyanezen a területen széles cselekvési szabadságot biztosítanak számukra.

Ehhez képest lássuk, miről is van szó. A törvénytervezet az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról megpróbálja átültetni azokat az előírásokat, uniós elvárásokat, amelyekre a csatlakozási szerződésben mi magunk is kötelezettséget vállaltunk. Nem tudjuk ugyan, hogy eddig mi akadályozta a kormányt ebben, abban, hogy ezt korábban megtegye, mindenesetre ahelyett, hogy Medgyessy Péter vizionálna butábbnál butább felvetésekről, ahelyett, hogy egész Európa előtt köznevetség tárgyává tenné saját magát és rajta keresztül sajnos Magyarországot is (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Rendre kellene azért utasítani!), ahelyett jóval jobb lett volna, ha hamarabb és megfelelő előkészítésben került volna elénk ez a törvénytervezet.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy az Unión belül mindkét terület, a szociális és az egészségügyi terület egyaránt leginkább tagállami kompetenciába tartozik. Többszöri kísérlet ellenére sem sikerült ezt központosítani, bár az elmúlt években erre több próbálkozás is történt, leginkább az európai bürokrácia próbálkozott ezzel. Mégis megmaradt mindkét terület nemzeti hatáskörben. Vagyis ezen területek úgynevezett érzékeny területek, a tagállamok féltve vigyázzák és akár egymástól is óvják azokat a vívmányokat, amelyeket a szociális és egészségügyi ellátórendszerükben létrehoztak és megvalósítottak.

Úgy tűnik, hogy Magyarországnak is ezt kell tennie. Az a kérdés, hogy mit is védenek a tagállamok, milyen eszközökkel, és ha feloldják a védelmet, akkor ezt kikkel szemben teszik meg. Nem véletlen, hogy az Unión belül az egyik legfontosabb alapelv, a szabad munkaerő-áramlás a '60-as évek nagy gazdasági fellendülése idejében teljesedett ki. Hatalmas számok, tömegek vándoroltak egyik tagállamból a másikba, mégpedig elsősorban a fejletlenebb területekről a gazdagabbak felé; mégpedig oda, ahol általában teljesebb és fejlettebb volt a szociális ellátás, mint ahonnan a vendégmunkások nagy tömegei érkeztek.

Ezért az első és legfontosabb szempont a szociális jogosultság kiterjesztése terén az volt, hogy bármilyen ilyen jellegű juttatás csak és kizárólag a fogadó országban munkát vállalónak és származékosan közvetlen családtagjainak járt és járhat a mai napig. Vagyis alapvetően a foglalkoztatási cél elérése a fontos az Unióban, a munkaerőhiány pótlására beérkezők, a munkaerő szabad mozgása jogán beérkezők szociális ellátása szigorúan a munkavállaláshoz kötődik, a munkaviszonyból származtatja mindkét, a szociális mellett az egészségügyi ellátási kötelezettséget is.

Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert éppen ezen szempontok miatt nem valós az a kormány részéről hangoztatott érvelés, hogy ez csak egy technikai jellegű átvétel, amelynek fő elemeit kötelezően, mégpedig olyan formában kötelezően kell átvennünk, ahogy itt ez a törvényjavaslat tartalmazza. Ezzel alapvetően nem értünk egyet, hiszen ennek a törvénynek - legalábbis a szociális jellegű résznek - a legfontosabb eleme, hogy a törvény hatályát indokolatlanul kiterjeszti, az ellátási kötelezettséget bővíti egy olyan körre, amelyben viszonosságot az Unió többi tagállama részéről nem tapasztalhatunk.

Vagyis a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója részéről újra meg kell állapítanunk azt, hogy az MSZP-SZDSZ vezette kormány újra olyan megfelelési kényszerben szenved, amit külső okok nem indokolnak. Sőt, az Unió komolyan veszi saját érdekeit, a tagállamok pedig a sajátjukét. Ezért is tartják fő cselekvési elvnek a szubszidiaritást, vagyis azt, hogy mindent azon a szinten szabályozzanak, amelyik szinten a valós érdekek megjelennek.

(14.50)

Márpedig ebben a kérdésben igazi tagállami, igazi nemzetállami érdekek jelennek meg, és éppen ezért nem is engedik ki a kezükből.

Az is beszédes, hogy azok az uniós rendeletek, amelyekre az anyag hivatkozik, 1968-ban és a hetvenes évek elején születtek, amikor a gazdasági fellendülés Európa fejlettebb részein munkaerőhiányt okozott, azonban amikor beköszöntött a gazdasági recesszió, onnantól kezdve - ez nagyjából a nyolcvanas évek elejétől értendő - bírósági ítéletek sora született a szociális jogok terén. Azonban elsöprő többségükben ezek a bírósági ítéletek már szűkítő jellegűek a rendeletekhez képest. Ez már önmagában óvatosságra kellett volna intse a törvényjavaslat kidolgozóit, és bár erre a kettősségre történik utalás az általános indokolásban, mégsem látjuk konkrét nyomát magában a javaslatban.

Vagyis: erőltetik a pusztán technikai jellegű átvételt, ami szerintünk, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja szerint, még egyszer hangsúlyozom, komoly veszélyeket rejt magában, és ráadásul indokolatlanul nagyvonalú. Korántsem arról van szó, hogy a szemet szemért ősi elvét feltámasztva itt az idő, hogy visszavágjunk azoknak az országoknak, uniós országoknak, amelyek az újonnan csatlakozó országokból jövő, így a magyar munkavállalóktól a munkavállalás jogának megadása mellett megvonnák az adott tagállam szociális rendszere által nyújtott lehetőségeket. Bár ezt egyáltalában nem tartjuk helyesnek, annak egyes elemei egyenesen megalázóak, de hozzászokhattunk már ahhoz, hogy Európa nem minden kérdésben bánik nagyvonalúan velünk. Azonban, ha mi ennek az ellenkezőjét tesszük, azokkal az adottságokkal, amelyekkel a mai Magyarország rendelkezik, az nem nagyvonalúság, hanem egyenesen felelőtlenség.

Teljes mértékig indokolatlannak tartjuk, hogy Magyarország éppen akkor nyisson a szociális ellátások tekintetében, amikor a fejlettebb tagállamok inkább becsukják azokat, hiszen a módosítások kinyitják az alanyi jogon járó, sőt a szociális rászorultság alapján járó juttatásokban részesülők körét. Tartózkodási engedély birtokában az uniós tagállamokból érkezők a magyar állampolgárokkal lényegében megegyező jogokat kapnának, éppen akkor, amikor a szociális rászorultság alapján járó juttatások körét mind az uniós tagállamok, mind a velünk együtt csatlakozók - lásd Szlovákia - szűkítik, mi pedig bővítünk. Szűkítik a helyben lakás előírásával, és emellett számos olyan adminisztrációs akadállyal, amelyeket éppen azért tehetnek meg, mert mint tagállamoknak erre joguk van, vagy pedig azért, mert az uniós rendeletek mellett született bírósági ítéletek erre lehetőséget adnak számunkra.

Érthetetlen, hogy az időskorúak járadékát, a rendszeres szociális járadékot, illetve a rendszeres szociális segélyt miért adnánk tartózkodási engedély alapján. Miért látnánk el bárkit intézményeinkben közpénzen, bárkit, aki nem magyar állampolgár, miközben a jelenlegi intézményeink alig 60 százaléka felel meg az uniós jogszabályoknak, jogszabályi előírásoknak? - miközben a magyarok várakozási listákon szerepelve, ellátatlanul szenvednek.

Hol vannak azok a képviselőtársaim által is említett összehasonlító elemzések, amelyek éppen arról nyugtatnának meg bennünket, hogy a javasolt bővítés nem jelent anyagi pluszterhet? Az indokolás azt jelzi, hogy a csatlakozás utáni időszakban nem várható tehernövekedés, de végzett-e, valóban végzett-e összehasonlító elemzéseket a minisztérium a csatlakozó országok ellátórendszereiről? Mikor kapják meg ezeket a képviselők? És vajon hogyan, milyen eszközökkel tudnánk kivédeni, ha szervezetten mozgatják a kelet-európai szegény tömegeket, amire, mármint a szervezett mozgatásra sajnos volt példa az elmúlt időszakban?

Újra fel kell tennem azokat a kérdéseket is, amelyeket képviselőtársaim már elmondottak, egy csokorba szedve. Miért szükséges, hogy Magyarországon még be sem jegyzett szervezetek Magyarországon szociális intézmények fenntartására és ezáltal közpénzek felhasználására jogot kapjanak? Az időskorúak járadéka, a rendszeres szociális járadék, a rendszeres szociális segély fizetése önkormányzati feladat. Miért kellene hogy járjanak ezek a szolgáltatások az érvényes tartózkodási engedély alapján? És vajon az önkormányzatok milyen forrásból fizetnék ki az újabb kötelezettségeket? Mit szólnak a régóta segélyre szorulók, ha többfelé kell osztani a keretet?

Az alanyi jogon járó gyes, gyet és a családi pótlék elérését lehetővé tennék a munkavállalási céllal itt tartózkodók családja számára. Hol van az a hatástanulmány, amely az EU-s államok, illetve a csatlakozó országok családtámogatási rendszerét összehasonlítja a magyar helyzettel? És vajon miért kellene beengednünk Magyarországra azokat a Magyarországon be sem jegyzett szervezeteket, üzleti vállalkozásokat, amelyek a gyermekvédelem területén kellene hogy dolgozzanak? Kinek az érdeke ez? Készült-e egyáltalában ugyancsak összehasonlító elemzés a gyermekvédelemről? Az EU több országában lényegesen eltérő rendszer működik, a gyermekvédelmi ellátás szempontjából pedig kifejezetten eltérőek ezek a rendszerek.

Nos, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem kaptunk olyan elemzéseket, nem kaptunk olyan háttértanulmányokat, amelyek a törvényjavaslat által módosított jogszabályok következményeit felmérték volna. De nem ez a fő szempont, ami miatt a Fidesz-frakció elveti és elfogadhatatlannak tartja a törvényjavaslat szociális jellegű rendelkezéseit. Egy ilyen felelőtlen döntéshez, amely érthetetlenül szélesre tágítja a jogosultak körét, és amely ezen a területen is csak azt bizonyítja, hogy a kormány sodródik, nincs koncepciója ezen a téren, és amely veszélyezteti a magyar szociális ellátórendszert, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem adja a nevét.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Bartha Lászlónak, aki szintén a Fidesz képviselőcsoportja nevében szól. Eddig előző képviselőtársa 11 perc 50 másodpercet használt el.

DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Bármennyire is sajnálom, az egészségügyi témájú törvénymódosítási javaslatok ügyében csatlakoznom kell az előttem felszólaló képviselőtársamhoz, azaz már előzetesen el tudom mondani, hogy nem feltétlenül az uniós jogharmonizációs kérdések miatt, hanem inkább azon kérdések miatt, amelyek a hazai egészségügyi ellátórendszert módosítják, nem fogjuk tudni támogatni e törvénymódosító javaslatot.

És hogy felhívjam a visszásságra a figyelmet, éppen a jelenlegi tárcavezetők többször hangoztatták az elmúlt két évben különböző egészségügyi témájú törvényjavaslatok vitája során, amikor mi kértünk számon európai jogharmonizációs kérdéseket a törvényjavaslatokon, hogy az európai jogrendben általában az egészségügy területe olyan terület, amelyet nemzeti hatáskörben tartanak, tehát a jogharmonizáció kérdése nem annyira fontos eszköz. Ezt én is így látom egyébként, és akkor mi ezekben a kérdésekben meg is egyeztünk, úgy látszik, ahogy haladunk előre, illetve más módosítások igénylik, változik a felfogás a minisztériumban.

Melyek is ezek a konkrét kérdések, amelyeknek egyébként megítélésünk szerint semmilyen kapcsolata nincs az európai uniós jogharmonizációval kapcsolatos kérdésekkel, és ez a 89 szakaszból álló salátatörvény mégis hozzányúl e kérdésekhez? Máris a legelején a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályaival foglalkozó rendelkezésekre térnék rá. Itt a személyi jog kiadásával kapcsolatban a tervezetben azt olvashatjuk, hogy abban az esetben, ha egyébként az európai uniós tagállamok közül egy bizonyíthatóan megfelelő tudással és gyakorlattal rendelkező Magyarországon szeretne gyógyszertárat létesíteni, akkor annak lehetőségét megadjuk. Azt gondolom, ez elfogadható, az európai uniós jogban is így van, akkor, ha egyébként nem új közforgalmú gyógyszertárról van szó.

Azt azonban nem tudjuk támogatni, és nem is értjük, hogy miért került bele a törvény tervezetébe, hogy az Európai Unión kívüli gyakorlatot is figyelembe kívánja venni a tárca. Azt gondoljuk, hogy a magyar gyógyszerész-társadalom mindenféleképpen megérdemli azt a védelmet, hogy legalább az Európai Unión kívüli eseteket mindenféleképp próbáljuk meg távol tartani, illetve ne számoljuk bele ebbe a gyakorlati időszakba.

Egy másik, azt gondoljuk, szintén fontos pontja a gyógyszertárak létesítésének az a tervezet, amely azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha egyébként a külföldről érkező gyógyszerész, vagy valaki más, aki egyébként ezekkel a jogosítványokkal rendelkezik, gyógyszertárat kíván vásárolni, tehát már működő közforgalmú gyógyszertárat, akkor ezt megteheti abban az esetben, ha ez a gyógyszertár három évnél régebb óta működik.

(15.00)

Azt gondoljuk, hogy abban az időszakban, amikor mi, magyarok ismét az európai jogállamok rendszerébe lépünk és ismételten egyenjogúak leszünk velük, akkor mindenféleképp védelemre szorulnak a magyar gyógyszerészek, és lényegesen hosszabb időt kell hagyni arra, hogy föl tudjanak készülni anyagilag és megerősödni erre a típusú harmonizációra. De ezek egyébként nem követelményei, ilyen szigorúan semmiféleképpen nem az Európai Uniónak.

Haladjunk tovább, és beszéljünk az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről szóló szakaszokról! Itt teljesen meglepő módon, hiszen megint csak száz százalékig biztos, hogy ez nem uniós követelmény, szerepel az adatkezelő fogalmának kibővítésében az irányított betegellátás szervezőjének a megjelölése; ezek szakmai kérdések, arra kértek képviselőtársaink, hogy szakmai kérdésekről vitatkozzunk. Az adatkezelő fogalma, azt gondolom, mindenki számára tiszta: az az illető, az az egység, az a szervezet, amely hozzáfér több tíz-, százezer beteg adataihoz, szinte teljeskörűen hozzáfér ezekhez az adatokhoz. A megítélésünk szerint az, hogy egy irányított betegellátás szervezője, akinek egyébként nem muszáj egészségügyi intézménynek lenni, hanem sok más minden lehet, és tudjuk azt, hogy jelen pillanatban egészségügyi vállalkozások, háttéripart képező vállalkozások is bejelentkeznek szervezőnek, azt gondoljuk, mindenféleképp megfontolandó az, hogy egészségügyi iparban szereplő cégek, azoknak a vezetői sok-sok százezer beteg adataihoz hozzáférjenek. Az ÁNTSZ megemlítésével azonban maximálisan egyetértünk, tehát hogy olyanról is tudjak szólni, amit tudunk támogatni.

Ha továbbhaladunk a vitatott kérdésekben, akkor a kötelező egészségbiztosítási ellátásokról szóló módosításokban is vannak olyan pontok, amelyek kétségesek számunkra. Itt alapvetően arra gondolok, hogy abban az esetben, ha egy magyar állampolgár nem uniós tagállamban sérül, ennek az állampolgárnak az életéről vagy súlyos egészségromlásáról van szó, hogy ezt megakadályozzuk, a magyar biztosító nem fizeti ki csak azt a forrást, amibe egyébként Magyarországon kerülne az illető kezelése, a különbözetet valaki másnak, nyilván majd a magyar állampolgárnak kell fizetni. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar egészségbiztosítási pénztárnak, a magyar államnak lennie kell annyi fedezetének, és azoknak az embereknek, akik egyébként hosszú éveken keresztül biztosítási járulékot fizetnek, lennie kell annyi hitelüknek, hogy megfizesse számukra ezt a pénzt a magyar állam, és ne a saját zsebükből kelljen fizetni, főleg akkor, amikor mi ugyanezt a lehetőséget megadjuk más, hozzánk érkező állampolgároknak.

Továbbhaladva a sorban, az elmúlt időszak egyik nagy-nagy vitája volt a magyar belpolitikában az egészségügyi életen belül a hálapénz kérdése. Egy passzus - ez nyilván megint nem az európai jogharmonizációhoz tartozó kérdéskör - próbál rendelkezni, illetve próbálja ezt valamilyen módon kezelni: itt a számlaadás kérdésére szeretnék utalni, ami kicsit farizeus megállapítás, mert számlát adjunk, ha kérik. Azt gondolom, hogy ha tisztázni és rendezni akarunk kérdéseket, akkor egyértelműen kell ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, nem pedig egy ilyen tessék-lássék javaslattal megpróbálni elfedni a problémát.

Sorban haladok tovább, és még mindig nem európai uniós jogharmonizációról van szó. Az a törvényi bekezdés, amely bár utal az uniós trendekre - volt is talán szó a transzparenciaelv megemlítéséről -, ami azt szeretné kezelni, hogy egységes elvek alapján próbálják meg különböző gyógyszereknek, segédeszközöknek, egyéb ilyen tárgyaknak a támogatását valamilyen módon kezelni, ez önmagában, a gondolatiság szempontjából jó, de ha már az Európai Unió felé tartunk, akkor talán át kellene venni, és nem majd később módosítani programokat, törvényi pontokat, akkor a transzparenciaelvet használjuk, de ne a gyógyszerekre és különböző ilyen készítményekre, hanem az egészségügyi technológiákat próbáljuk meg egyébként prioritásba állítani. Azaz azt nézzük meg, hogy bizonyosfajta betegség kezelésére milyen típusú módok vannak, és abból a leghatékonyabbat és a legjobbat próbáljuk meg kiválasztani.

Folytathatnám a sort, de az idő sajnos szűkössé vált, és egy utolsó pontra, a vegyes és záró rendelkezések utolsó pontjára szeretnék rátérni. Megtanultuk már, hogy az ördög általában a részletekben van elrejtve, szocialista szokás szerint a záró rendelkezésekben szokott ez megbújni. Itt a 8. pontban azt látjuk, hogy az ÁPV Rt.-t a parlament fölhatalmazza arra, hogy nagyértékű egészségügyi ingatlanokat adjon el. Ha valamelyik kormánypárti képviselőtársam vagy a tárca képviselője esetleg meg tudja nekem mondani, hogy az európai jogharmonizációban mely direktíva kapcsán került ez be a törvénytervezetbe, azt nagyon hálásan megköszönnénk, azt gondolom, mindannyian. Itt a cél teljesen egyértelmű: azt a hiányt, amit a Medgyessy-kormány az elmúlt másfél-két évben felhalmozott, akár az egészségügyi infrastruktúra feláldozásával is próbálja meg pótolni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mézes Évának, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan döntések sorozatát kívánja meg, amelyekkel a magyar liberális párt, a Szabad Demokraták Szövetsége egyetért. Az európai uniós csatlakozásunk ugyanis szerencsére egyértelművé teszi mindazok számára is, akik eddig kételkedtek volna, hogy a törvényeinkben az eddiginél sokkal nagyobb szabadságfokot kell adni az egészségügyben tevékenykedő szolgáltatók számára is. Úgy értékeljük, hogy túlszabályozott a magyar jogrendszer. Csak remélhetjük, hogy az uniós normák átvételének kényszere fokról fokra, de végre deregulált, letisztított normarendszert eredményez hazánkban is. A szabadelvű gondolat alapeszméjében tagad minden olyan korlátot, amely az állami bürokrácia és nem az emberek együttélése érdekében állítódik. Az egészségügyi és a szociális igazgatás területére is igaz, hogy többször akarjuk védeni ezeket a mechanizmusokat, magát az államot, mint magunkat, az elvben egyenlő és szabad állampolgárokat.

Fenti gondolatok érthetővé teszik, hogy miért támogatjuk az orvoskamarai törvény azon módosítását is, amely egyrészt még szélesebb körben számít az országunkon kívüli szakemberek honosítási procedúrájakor a kamarára, de nem kíván meg feltétlen egyetértést a még csak ideiglenesen vagy átmeneti időszakra magyarországi tevékenységet vállaló orvosok hatósági engedélyének kiadásához.

Örülünk annak is, hogy az egy csomagban való törvénymódosítási akaratból ezúttal nem maradtak ki az egészségügyi szakdolgozók. A tavalyi év második felében életre hívott szakdolgozói kamara jogosítványai az Unióba lépésünk kapcsán szintén bővülnek. Megnyugtató, hogy a törvénymódosításokkal az egészségügyi kamarák jogosítványai tekintetében is egyre inkább érvényesül az egyenlő elbánás elve, gyakorlatilag azonos eljárásrend érvényesülne ezentúl mind az orvosi, mind a szakdolgozói kamarában.

A határok nélküliség elvével, az Unió alapeszméjével áll összhangban a személyi jogú gyógyszertár-működtetési engedélyek kiadása során bevezetésre javasolt szélesebb körű szakmai gyakorlat elismerésére vonatkozó módosítás is. Csak üdvözölni tudjuk továbbá az európai egészségbiztosítási kártya bevezetését, azt a kétirányú lehetőséget, amely egyrészt az állampolgáraink biztosabb hátterű, uniós országba utazását segíti, másrészt végre lehetővé teszi, hogy az Unió országaiból beindulhasson az egészségturizmus, a nyaralással egybekötött, a turista biztosítója által támogatott magyarországi gyógykezelések törvényes gyakorlata.

Az egészségügyi piac kialakulására nagy hatással lehet a megfelelő színvonalú ellátásokra való törekvés, annak érdekében, hogy egy-egy egészségügyi szolgáltató minél nagyobb forgalmat és bevételt érhessen el. Fejleszteni és építeni ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak állami forrásokból lehet, hanem a keresletre felkészülő és megfelelően nyitott intézmények extra bevételeiből is. Uniós csatlakozásunk az egészségügyi piac nyitása is egyben. Nem azon kellene tehát aggódnunk, hogy hány nővér keres más országban munkát, hanem azon kellene fáradoznunk, hogy mennyivel több és színvonalasabb ellátást igénylő egészségturistát fogadjunk.

Reméljük, hogy az európai egészségbiztosítási kártya bevezetésével végre átfogó ellenőrzés alá kerül az 1992-ben bevezetett taj-kártya-felhasználás jogossága is. Orvosi gyakorlatomban ma is többször találkozom olyan beteggel, akiről ismert, hogy évek óta külföldön él, tb-járulékot nem fizet, csak nyárra látogat haza, mégis taj-kártyájával veszi igénybe a társadalombiztosítási szolgáltatásokat.

(15.10)

Néhány gondolat a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatási rendjének változásáról. Az elmúlt időben sokan próbálták a gyógyszergyártó cégeket mint a biztosítási kassza tönkretevőit minősíteni. A valóságban nem más történt, mint az, hogy az elmúlt években és kormányzati ciklusokban a gyógyszergyártók a legnagyobb profit elérése érdekében minden lehetőséget kihasználtak, természetesen a gyógyszer-támogatási rendszer gyengeségeit is.

Az átláthatóság elvének jelen törvényjavaslaton keresztüli bevezetésével azonban végre lehetőség nyílik az érintetteknek már a támogatásbefogadási procedúra során az ellenérveiket is felsorakoztatni, és ezzel reményeink szerint a vállalhatatlan mértékű gyógyszerár-támogatás növekedését megállítani. A szabad demokraták ezt az eljárásrendet a társadalombiztosítási költségek csökkentése érdekében sokkal inkább elfogadható eljárásnak tartják, mint a már megkötött megállapodások utólagos revízióját.

Szólnom kell röviden arról is, hogy a férfiak és a nők egyenlő bánásmódját különös érzékenységgel kezelő uniós normák megkövetelik, hogy a kötelező egészségbiztosítási ellátások igénybevételi lehetőségeinek törvényi szabályai között ne tegyünk a jövőben különbséget az apák hátrányára. Tisztelt Képviselőtársaim! Mind ez idáig csak az egyedülálló apát ismertük el táppénzjogosultnak, ha egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja, a családban élő többi apát nem. Szerencsére a jövőben ez is változik. Bár változna ezzel az otthoni munkában való részesedés is, a férfiak és a nők közötti egyenlőség elvét követve!

Tisztelt Ház! A felelősségi szabályváltozási javaslat kapcsán, amely az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseit rögzítő, tavaly októberi törvényünk módosítását jelenti, hogy a betegeken okozott kárért közvetlenül az egészségügyi szolgáltatást végzőt lehessen kártérítésért perelni, így az ne tudjon többé az intézménye háta mögé bújva a kártérítés és a felelősségre vonás elől szabadulni: azért tartják a szabad demokraták a fenti javaslatot fontos és hasznos változások előidézőjének, mert az egészségpiac tiszta viszonyainak kialakulásához ez a törvényjavaslat szinte már elengedhetetlen volt. Külön köszönet azért, hogy a javaslat megszövegezésekor figyelembe vették a tavaly ősszel, még a jogállási törvényjavaslat általános vitájában általam elmondott szabad demokrata álláspontot, amely már akkor szorgalmazta, hogy az egészségügyi szolgáltató a jog eszközével közvetlenül lehessen kötelezhető az általa okozott kárért.

Csak üdvözölni lehet azt a javaslatot, amely segíti a biztosítottat abban, hogy - kérésére - az általa igénybe vett egészségügyi szolgáltatások költségét megismerhesse. A szabad demokraták minden javaslatot támogatnak, amely átláthatóbbá teszi az egészségügyi költségekkel való gazdálkodást. Félve jegyzem meg azonban, hogy ettől még nem lesznek a szakrendelők sem jobban felszereltek, sem tisztábbak, ahhoz ugyanis valóságos beruházni tudó és akaró tulajdonosok kellenének a szakrendelők és a kórházak élére. Talán eljön az idő, amikor ezt már nemcsak a lakosság, de a tisztelt Ház többsége is felismeri.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, szólni kívánok azon apró törvénymódosítás elfogadása érdekében, amely adatkezelőnek minősítené az irányított betegellátás szervezőjét is. A javaslat aktualitását az adja, hogy a bizonyítottan költségmegtakarítást hozó irányított betegellátási modellkísérlet kiterjedése a napokban újabb fázisához érkezett. Tegnap bontották fel a beérkezett pályázatokat, annak érdekében, hogy kiválasztásra kerülhessen az a néhány jól felkészült szervező, akik az ellátókon keresztül újabb egymillió emberre terjesztenék ki az ésszerű és költségtakarékos betegirányítás rendszerét.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetését dicséret illeti azért, hogy következetesen kiáll az irányított betegellátás mellett, mert lehetnek e rendszernek is gyermekbetegségei, hiszen ezért csak modell még ma is. De kétségtelen, hogy nincs jobb, nincs megfelelőbb eszköz arra, hogy a háziorvosok bevonásával ésszerűsítsük az igénybe vehető ellátások rendszerét.

Ebbe a folyamatba illik az a módosítás is, amely kormányrendelet szintjén már 2004. január 1-jétől életbe lépett, és feljogosítja az irányított betegellátásban részt vevő szervezőt arra, hogy a szakrendelők és kórházak teljesítményjelentéseit validálja, azaz összevesse a valóságos igényt a papíron jelentett teljesítéssel. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a szervező egészségügyi adatkezelőnek minősülhessen, így titoktartási kötelezettség mellett betekinthessen a betegekkel kapcsolatos gyógyítási folyamatok adataiba.

Engedjék meg, hogy a hangos ellenzőket, a betegek jogait féltőket emlékeztessem arra, hogy a hatályos szabályozás szerint irányított betegellátás szervezője csak az OEP-pel egyébként is ellátási szerződésben lévő szolgáltató lehet. Ezek a szolgáltatók pedig eddig is adatkezelők voltak ellátó minőségükben, így valójában a visszaéléssel riogatásoknak nem lehet valóságos alapja.

Tisztelt Ház! Összegezve az előttünk fekvő tíz, az egészségügyet érintő törvénymódosítási javaslatokat, azokat a szabad demokraták általánosan és részleteiben is szükségesnek ítélik, éppen ezért elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Az MDF álláspontját két vezérszónok kívánja ismertetni. Elsőként megadom a szót Csáky András képviselő úrnak.

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az a véleményem, hogy a demokrácia megcsúfolása az, amit most a parlament csinál, akkor, amikor néhány óra alatt akar túljutni az előttünk fekvő egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásán.

A mintegy húsz jogszabály módosítására tett javaslat tanulmányozására csupán néhány napja volt a képviselőknek - ez példátlan és sajnálatos. Meggyőződésem, hogy cinikus az a hatalom, amelynek a miniszterelnöke közös európai listát akar állítani, mondván, hogy az uniós csatlakozás nem eshet áldozatul a pártpolitikai csatározásoknak, ugyanakkor a jogharmonizációs célú jogalkotásból gyakorlatilag kizárja az ellenzéket. Cinikus az a hatalom, amelynek szocialista frakciója és egészségügyi minisztere az egészségügy átalakításával kapcsolatban nemzeti kerekasztal összehívását kezdeményezi, miközben, meggondolatlanul, az egészségügyi ellátás jövőjét alapvetően meghatározó módosításokat erőltet keresztül a parlamenten.

Tisztelt Ház! Két nagy részre osztható a törvénycsomag, a szociális és az egészségügyi ágazatot érintő módosításokról van szó, melyeket részben a néhány hét múlva esedékes uniós csatlakozás tesz szükségessé. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, a kitűzött célnak megfelel-e az előttünk fekvő terjedelmes joganyag, először érdemes megvizsgálni, hogy tulajdonképpen minek kell megfelelnie. Az Európai Unió mind a szociális, mind az egészségügyi szabályozást alapvetően nemzeti hatáskörben hagyja, hisz nagyon heterogének a kontinensen mind a szociális, mind a társadalombiztosítási rendszerek, de a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása következtében óhatatlanul kapcsolódási pontok alakulnak ki. Az Európai Gazdasági Közösség megalakulásakor megfogalmazott célkitűzés a gazdasági integráció volt, amelynek elengedhetetlen feltétele a munkaerő szabad mozgásának biztosítása a tagállamok között.

A munkavállalói migráció maga után vonta a munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságok és kötelezettségek védelmét, azaz maga után vonta az adott tagállamban működő szociális biztonsági rendszerben való kötelező részvételt. Azonban ha valaki a szabad mozgás és munkavállalás jogával élve több tagállamban dolgozik, és teljesíti az ehhez kapcsolódó járulékfizetési kötelezettségét, akkor a megfelelő védelem biztosítása nélkül az ennek alapján szerzett jogosultságok kerülnének veszélybe. Színesíti a képet bizonyos juttatások családtagokra való kiterjesztése.

A hátrányok kiküszöbölése céljából alkották meg és vezették be az Európai Gazdasági Közösség szabályrendszerét, a koordinációs mechanizmust. Az előzőekből következik, hogy ez nem egy egységes szociális biztonsági rendszer, hanem kizárólag az eltérő rendszerek - ahogy egy tanulmány fogalmaz - összetalálkozásának azon elemeit semlegesíti, melyek akadályozzák a munkavállalók szabad mozgását. Ez magyarázza a “koordinációsö kifejezést.

Az Európai Unióban a szociálpolitika olyan közösségi politika, amelynek keretében a közösségi fellépés kiegészíti a tagállamok saját politikáját. A tagállamokon belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságáról az 1408/71-es számú tanácsi rendelet, illetve az annak végrehajtására kiadott 547/72-es számú tanácsi rendelet, azaz koordinációs rendeletek szólnak.

Nézzük meg, melyek azok az alapelvek, amelyek védelmet biztosítanak a tagállamok állampolgárainak! Az egyenlő elbánás elve alapján az Európai Unió és az európai gazdasági térség országainak állampolgárai, állampolgárságuktól függetlenül, az egyes országok szociális biztonsági rendszereiben egyenlő elbánásban részesülnek.

(15.20)

Ez mind a jogosultságok, mind pedig a kötelezettségek szempontjából érvényesülő szabály.

Az egy tagállam joghatósága alá tartozás elve kiküszöböli az egyidejűleg fennálló többes biztosítási kötelezettséget és azt a nem kívánatos helyzetet, hogy valaki biztosítás nélkül maradjon. Ezt a tagállamok szociális biztosítási rendszereinek sokszínűsége indokolja. Az összeszámítás elve az életpálya során szerzett biztosítási idők összeszámítását teszi lehetővé, és ez a több tagállamban megszerzett jogosultságok védelmét biztosítja. Az ellátások korlátlan exportálhatóságának elve alapján a már egyszer megszerzett és elismert jogosultságokat az Európai Unió és az európai gazdasági térség területén korlátozás nélkül élvezheti a jogosult.

A szociális biztonsági rendszerek területi hatálya választ ad arra a kérdésre, hogy mely országok területén végzett munka, szerzett biztosítási idő, illetve annak alapján megállapított jogosultság részesül védelemben a koordinációs rendeletekben.

A személyi hatály meghatározza azt a személyi kört, melyre ezek a rendelkezések alkalmazhatóak. Általános szabály szerint idetartoznak a munkavállalók, az önálló vállalkozók, a közszolgálati alkalmazottak, a diákok, a nyugdíjasok, a hontalanok és a menekültek, valamint az előbbiek családtagjai és túlélő hozzátartozói.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjának tárgyi hatálya alá az ellátások tartoznak; így a betegségi és anyasági ellátások, a rokkantsági ellátások, az öregségi nyugdíj, a hozzátartozói nyugellátások, az üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén járó ellátások, a halálesetre járó ellátások, a munkanélküli-ellátások, valamint a családi ellátások. Az előbb felsorolt ellátásokat kiegészítő, azokat pótló vagy felváltó ellátások, valamint a fogyatékkal élő személyeknek járó speciális ellátások szintén a tárgyi hatálya alá tartoznak, de ezek nem exportálhatóak.

Röviden és tömören, a teljesség igénye nélkül ez jellemzi a szociális biztonsági rendszer szabályozását az Európai Unióban. Ennek fényében kell vizsgálnunk a jelenlegi törvényjavaslatot. Úgy tűnik - bár ismételten hangsúlyozom, igen kevés idő állt rendelkezésre -, a jogharmonizációs célú módosítások megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, bár néhány kérdés felmerül azért.

Feltehetően a szolgáltatások szabad áramlásának elve indokolja a 23. § beiktatását, mely szerint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások fenntartói közé bekerülnek a vállalkozói engedéllyel rendelkező természetes személyek, és ez nem azt jelenti, hogy az állam fokozatosan ki akar vonulni erről a területről.

Bízunk benne, hogy a végrehajtási rendeletek kitérnek majd arra a kérdésre, hogy a magyar állampolgárok, amennyiben az Unió valamelyik tagállamában dolgoznak, tanulnak, huzamosabb ideig ott tartózkodnak, akkor hova és milyen formában fordulhatnak segítségért esetleg már itthon, mielőtt elutaznának tartózkodási helyükre.

Nem magyarázható azonban már a jogharmonizációval a 33. §-ba becsempészett szigorítás. Ezek szerint az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek után a gondozás helyétől függetlenül nem vehető igénybe a normatív kedvezmény. Tegnap a szociális bizottság ülésén az előterjesztő elismerte, hogy jelen formájában igazságtalan a szabályozás, és alapvetően a gyermekek érdekeit sérti. Mint ahogy indokolatlannak tűnik a 26. §-ban szereplő szigorítás, mely a gyermektartási díj megelőlegezésével kapcsolatban annak ismételt, három évre történő elrendelését nem teszi lehetővé, ha annak adók módjára történő behajtása három éven át nem járt eredménnyel. Ez az apparátus számára nagy könnyebbséget jelent, de miután nem részletezi, hogy a behajtás meghiúsulása kinek róható fel, a kötelezettnek vagy esetleg a behajtónak, indokolatlanul sújtja a vétlen gyermeket.

Tisztelt Országgyűlés! Ami igaz a szociális területre, mármint hogy az uniós szabályozás kiegészíti a nemzeti szabályozást, úgy az elmondható az egészségügy területére is, bár ebben az esetben a személyek szabad áramlása mellett ugyanilyen erővel esik latba az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának elve is. Ebből következik, hogy az Európai Gazdasági Közösség már megalakulásától kezdődően széles körben fogadott el az emberi élet és egészség védelmét szolgáló normákat, intézkedéseket, illetve a gazdasági életre, a kereskedelemre, a minőségügyre, a fogyasztóvédelemre, a foglalkoztatásra, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, a környezetvédelemre, a kutatásra és egyéb területekre vonatkozó olyan szabályokat, melyek közvetett hatást gyakorolnak az egészségre.

Mindezek mellett az elmúlt években az Európai Bíróság több alkalommal hozott olyan precedens értékű ítéletet, mely egy egységesülő európai egészségügyi ellátás irányába mutat, és így jelentős hatással lehet a hazai ellátórendszerre is. Elég itt utalni az indoklásban is említett Kohll, Decker, Smits ügyekben hozott határozatokra, melyek szerint a természetbeni egészségügyi ellátásokat szolgáltatásnak kell tekinteni, és a nemzeti jogszabályok nem képezhetnek akadályt ezen szolgáltatások másik tagállamban való igénybevételével szemben. Ennek az elvnek igyekszik megfelelni a 43., a 47. és a 48. §.

Látszólag kedvezőek a magyar állampolgároknak ezek a változások, hisz így az európai gazdasági térség területén szabadon hozzájuthatnak a különböző egészségügyi ellátásokhoz; igaz, adott esetben ez csak önrész vállalásával valósulhat meg. Mivel az így igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét a hazai finanszírozás mértékéig az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak meg kell térítenie, és a kormány jogszabályt sértve nem mellékelt hatástanulmányt a törvényjavaslathoz, csak bízhatunk abban, hogy ez nem okoz további feszültségeket az egészségügyi finanszírozásban. Közismert ugyanis, hogy bizonyos szakellátások, diagnosztikus vizsgálatok, sőt terápiás beavatkozások esetén már komoly várólisták alakultak ki hazánkban - elég csak az egészségügyi bizottság egyik legutóbbi ülésén tárgyalt sugárterápia magyarországi helyzetére utalni -, és egyáltalán nem kizárt, hogy élni fognak honfitársaink a májusi csatlakozást követően megnyíló lehetőségekkel. Úgy gondolom, joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez hogyan illeszkedik a jelenleg hatályos volumenkorlátos finanszírozási rendszerhez, nem is beszélve az OEP ellenőrzési jogosítványairól.

Nem kizárólag a jogharmonizáció indokolja az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló ’97. évi XLVII. törvény módosítását. A törvény 3. § i) pontjának módosítása során támogatható az ÁNTSZ-nek az adatkezelők közé történő beemelése, ami egy, a népegészségügyi szűrések szervezéséhez szükséges adatkezelési jogosultságot biztosít a szolgálat számára.

Azonban súlyosan aggályos, és ezért kifogásolandó az irányított betegellátás szervezőjének megadni az adatkezelői státust. Az irányított betegellátás szervezője sehol máshol nem jelenik meg a törvényben. Mibenlétét, jogosultságait, kötelezettségeit, felügyeletét, ellenőrzését nem tisztázza megfelelő szintű jogszabály. Aggályos az is, hogy szerepeltetését nem említi, így nem is indokolja a törvényjavaslat általános és részletes indoklása sem. Ugyanakkor a 41. és a 42. § további felhatalmazást ad az egészségügyi, szociális és családügyi miniszternek szabályalkotásra, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak adatkezelésre és -továbbításra, mely rendelkezések lehetőséget adnak az irányított betegellátás szervezőjének adatkezelésre törvényes státusának tisztázása nélkül, és így ágazati szintű szabályozás és gyakorlat alakulhat ki. Mindez sérti a jogbiztonságot, ezért itt módosítást fogunk javasolni.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló ’97. évi LXXXIII. törvény 18. §-ának (8) bekezdéssel való kiegészítése igazolja azokat a kritikákat, amelyek rámutatnak az egyéni betegszámla intézetek általi kötelező, majd fakultatív kiadásának kampányszerű felvetésére a tárca vezetője részéről. A módosítás e kezdeményezés kudarcának és kivitelezhetetlenségének nyilvánvaló elismerése, pótcselekvés.

Üdvözlendő, hogy felismerve a határon átnyúló egészségügyi együttműködések jelentőségét, illetve helyt adva az ezt szorgalmazó kezdeményezésnek, az egészségbiztosítási ellátásokról szóló törvény megfelelő módosításával felhatalmazást kap a kormány és az illetékes miniszter a megfelelő szabályozás és elszámolás biztosítására.

Ugyanezen törvény 35. § (7) bekezdésének módosítása korábbi alkotmánybírósági döntésekre hivatkozva arra kötelezi a pénztárat, hogy önhibájából előálló késedelmes fizetés esetén késedelmi kamatot fizessen. Elmulasztja ugyanakkor tisztázni, hogy milyen forrásból történjen ez. Az egészségügyi alap terhére történő kifizetés aggályos, mert az ellátásra szánt, felül zárt forrásokat csökkenti. Amennyiben a késedelmi kamat fizetésének forrása az OEP működési költségvetése, akkor ez erős ösztönzést jelenthet az OEP apparátusa számára az ilyen helyzetek elkerülésére, de aligha jelent biztonságos fedezetet és megnyugtató, az Alkotmánybíróságot is kielégítő megoldást.

Tisztelt Ház! Néhány hét múlva az Európai Unió tagjai leszünk. A kormány tehetetlenségét és sodródását jelenti az, hogy most tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, mely tucatnyi szabályozási felhatalmazást is tartalmaz a kormány, illetve a tárca részére.

(15.30)

Kétségeink vannak, hogy a hatalom időre meg tud-e felelni ennek a feladatnak. A Magyar Demokrata Fórum az uniós csatlakozás közelsége miatt nem fogja elutasítani a törvényjavaslatot, támogató szavazatai a benyújtott módosító javaslatainak sorsától függnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Sisák Imrének, az MDF másik vezérszónokának.

SISÁK IMRE JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az egyes szociális tárgyú törvények módosítása kapcsán úgymond jogharmonizációs céllal született meg, azonban a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjában azonnal felmerül a kérdés, hogy mire fel ez a nagy sietség, mondhatnám én idézőjelbe téve. Mi természetesen azt tartottuk volna célszerűnek és megfelelőnek, ha a kormányzat még az elmúlt esztendőben benyújtja az egyes szociális tárgyú törvények módosítására vonatkozó jogharmonizációs célú javaslatát, és így az ebből adódó költségek már a 2004. évi állami költségvetésben tervezhetők lettek volna.

Négy törvényt érint a szociális módosítási javaslat: a szociális törvényt, a családok támogatásáról szóló törvényt, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségének biztosításáról, illetve a gyermekek védelméről szóló törvényt. A nevezett törvények, mondhatnánk azt, nem sértenek semmilyen különösebb társadalmi érdekcsoportot, mivel e törvénymódosítások első ránézésre csak a jogosultak körének kiterjesztéséről rendelkeznek. Az előterjesztésben pusztán arról van szó, hogy a csatlakozást követő napon Magyarországon hivatalosan tartózkodó uniós állampolgároknak is járnak az egyes szociális ellátások, természetesen azoknak, akikre a közösségi jog személyi hatálya kiterjed. A hozzáférési kör bővítését talán muszáj meglépni, de a kormány meglehetősen felkészületlen, mivel nem számolta ki a csatlakozást követő társadalmi költségeket és a költségvetésre gyakorolt hatását sem kalkulálta ezen intézkedéseknek.

Amikor a költségek növekedéséről beszélünk, nem egyszerűen az igénybe vevők körének bővüléséről van csak szó, hanem olyan járulékos költségekről is, amelyet nem feltétlenül a kormányzatnak, hanem az egész társadalomnak meg kell fizetnie. Mivel a szociális támogatások egyik fő kifizetőhelye a helyi települési önkormányzat, ezért a fő költségviselők is a helyi önkormányzatok. Az a fő kérdés, hogy készült-e arra bármilyen becslés, akár a legegyszerűbb becslés is, hogy az igénybevevői kör bővítése milyen költségeket ró az államra és a helyi önkormányzatokra, illetve azok költségvetésére; nemcsak az esetleges ellátottak számának bővülésével kell számolni, hanem az ügyintézésben felmerülő pluszkiadásokra is figyelemmel kell lenni.

Az általános indokolásban a törvényjavaslat a következőket mondja: a javaslatban foglalt módosító rendelkezések a magyar társadalomra előreláthatóan nem fognak számottevő hatást kifejteni, mivel az EU-hoz való csatlakozást követően az első egy-két évben az ellátásokra való igény tömeges megjelenésére nem lehet számítani. Az igénylők létszáma várhatóan az ország integrációjának fejlődésével párhuzamosan növekszik majd, így a közösségi állampolgárok családtámogatási ellátásainak a csatlakozás évében számottevő költségvetési hatása nem lesz. Hatástanulmány hiányában, úgy gondolom, hogy ez csak óhaj lehet a kormányzat részéről.

Ez az állítás két szempontból is nyugtalanító. Egyrészt nem tudni, milyen számításokra alapozza ezen kijelentését a törvény alkotója, másrészt, ha igaz, hogy ennek költségei egy-két éven belül nem is lesznek számottevőek, és most könnyen dönthetnénk, tessék mondani, mi lesz két év múlva. Akkor milyen költségekkel kell majd számolni? Aki felelősséggel kormányoz, az nem ciklusokban gondolkodik, mert kormányok jönnek, mennek, de az ország polgárai maradnak, és nekik tudni kell, hogy amit most a tisztelt kormány előterjeszt, annak milyen költségei lesznek, hiszen ezt nekünk, itt élőknek kell majd megfizetnünk.

Mint említettem, nemcsak a költségek viseléséről van szó, hanem arról is, hogy felkészítette-e a kormány a szolgáltatókat és az egyes ügykezelői szinteket a csatlakozással járó többletfeladatok ellátására a szociális törvények módosítását illetően. A kapkodás ténye kézenfekvő, hiszen a törvény beterjesztése is merő kapkodás, ebből eredően a törvénymódosítás koncepciótlan törmelékhalmaz a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint.

Az MDF hiányolja, hogy a törvény nem foglalkozik a kölcsönösséggel, nem tér ki arra a kérdésre, hogy a magyar állampolgárok, amennyiben az EU valamelyik tagállamában dolgoznak, tanulnak, huzamosabb ideje ott tartózkodnak, hova és milyen formában fordulhatnak segítségért. Mint ahogy a módosított törvények sem hordoznak koncepciót, és összefüggéstelenek, úgy nem tűnik ki az előterjesztő akarata arra nézve, hogy mennyiben kívánja segíteni a magyar állampolgárokat abban, hogy tájékozottak legyenek az őket megillető szociális jogokról, sem az itt dolgozó, tartósan és hivatalosan itt tartózkodó EU-tagországbeli állampolgárokat. Az előterjesztő egyébként leszögezi, hogy a közösségi jog alapján nem elvárás a szociális védelmi rendszerek harmonizációja, e tekintetben a tagállamok szuverenitása biztosított.

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy mi miért vagyunk ilyen gálánsak. Tudjuk, hogy a magyar családtámogatási rendszer sokkal kidolgozottabb, mint az Európai Unió jelenlegi tagországainak többségében. Miért kell nekünk mindezt biztosítani, amikor a magyar állampolgárok ugyanezt nem kaphatják meg? Felmerül a kérdés, hogy a kormány az átjárhatóságot milyen keretek között, milyen intézményi háttérrel, milyen módon felkészített szakapparátussal kívánja megvalósítani. Miközben az ellátási kör bővítését meglépi, e lépéssel együtt a szolgáltatási kört is bővíti, anélkül, hogy ennek költségvonzatáról gondoskodna.

Úgy gondoljuk, hogy hatástanulmány híján ez a törvény nem támogatható.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétpercesek következnek. Szűcs Lajosnak adom meg a szót, Fidesz-frakció.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A szép emlékű polgári kormány idejében, amikor az első egészségügyi tárgyú törvényekről volt szó, az akkor még ellenzékben... - nagyon heves és hangos kirohanásokat hallottunk a salátatörvénnyel kapcsolatban, pedig akkor annak a salátatörvénynek összesen három levele volt, ennek pedig, ahogy itt a felszólalások között elhangzott, tizenkilenc. Ez az egyes pénzügyi tárgyú törvényekkel összehasonlítva kevesebb, de összességében azért, azt gondolom, lassan már be lehetne terjeszteni a Guinness-rekordok könyvébe.

Sajnos, nem érthető számunkra az, hogy mi volt ennek a késedelemnek és egyben sietségnek az oka, hiszen ahogy az előttem szóló képviselőtársam is elmondta, ezeknek a módosításoknak ideje lett volna akár tavaly is a Házba kerülni, illetve e módosítások egy része elfért volna már a szociális tárgyú törvények 2002-es kormányváltás óta végrehajtott módosításában. Végképp nem értjük azt, hogyan illeszkedik ez az európai uniós jogharmonizációhoz, hiszen ez a törvénymódosító csomag, néhány szakaszt kivéve, nem az Európai Unióhoz történő csatlakozást, hanem egészen más célokat szolgál.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Soltész Miklósnak adom meg a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános indoklása a következő mondattal kezdődik: „ A jóléti rendszerváltás programja, az egészségügyi reformelképzelések megvalósítása, valamint az európai uniós csatlakozásunk a ma működő szociális és egészségügyi rendszer szisztematikus átalakítását igénylik.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Draskovics pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy a jóléti rendszerváltásnak vége, tehát itt az indokolásnak helye nincs, ha egyáltalán volt jóléti rendszerváltás. Sajnos, azonban sokkal fontosabb az, amely kérdéseket bizottsági ülésen feltettünk, és amelyekre önök nem tudtak válaszolni; nem kaptunk pontos választ, hogy hol van az a hatástanulmány, az a háttértanulmány, amely e törvény bevezetését követően az ország költségvetését érinteni fogja? Hol van az a hatástanulmány, amely Magyarország szociális rendszerét érinteni fogja, és ez mind az országos költségvetésre, mind az egyes önkormányzatok költségvetésére nagy kihatással lesz. Nem kaptunk választ arra, hogy milyen módon, milyen tekintetben fogja érinteni azoknak a munkavállalóknak, illetve azoknak a szociális és egyéb segélyekben részesített embereknek az életét, akik ma e háló magyarországi részesei, az adott esetben több tízezres bevándorlás, illetve migráció, és a nekik kifizetett mindenféle támogatási rendszer.

(15.40)

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az, amit a kormány most beterjesztett elénk, elhamarkodott. Azért elhamarkodott, mert az Európai Unió jelenlegi tagállamai azt mondták, hogy köszönik szépen, de a most belépő tagokból hét évre nem kérnek. Mi miért támogatunk olyan szociális változtatásokat, amelyek más országokban meg nem lévő szociális támogatásokat sokkal nagyobb mértékben fognak nyújtani a más országokból ideérkező munkavállalóknak?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Czinege Imre képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.

DR. CZINEGE IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Szeretném bejelenteni, hogy nem is értem ellenzéki képviselőtársaim hozzászólásait. Negyvenkét nap múlva az Európai Unió tagjai leszünk. Negyvenkét nap múlva a gazdasági törvények 80 százaléka nem itt fog megtörténni. Negyvenkét nap múlva az egyéb törvények 50 százaléka Brüsszelben, Strasbourgban van. Most van egy olyan időszak, amikor fel kell készítenünk a csatlakozásra az egészségügyet és a szociális szférát.

Az 1612/68., a 1408/71. és még sorolhatnám, hogy ezeket a törvényeket mely direktívák alapján terjesztettük be. S ha össze akarom foglalni, akkor a következőt mondhatnám. Ez a törvény nem csinál mást, csak meghatározza, konkretizálja a jogosultsági kört, meghatározza, hogy kire terjed ki, meghatározza, hogy tartalmi összhang legyen a törvény egyes részei között, és pontosító intézkedéseket tesz. Azért, mert Bartha képviselő úrnak nem volt ideje elolvasni, nem tudja, hogy épp a legvégén bírósági ügyekre is hivatkozik. Például a gyógyszertárak alapításakor éppen egy bírósági ügyre hivatkozik, mert annak alapján terjeszti ki a jogot arra, amit ön kifogásolt.

A részletes vita előtt még van idő tovább tanulmányozni a törvényjavaslatot. Kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy támogassák, mert higgyék el, hogy megfelel az uniós törvényeknek, és az egészségügy és mindannyiunk érdekében történik. Nagyon kérem önöket, hogy egy ilyen törvény tárgyalásakor ne keverjék ide a Medgyessy-féle csomagot. Egyszerűen nem is értettem, hogy néhány hozzászólásban miért beszéltek erről. Konkrétan foglalkozzunk az egészségüggyel és a szociális témával!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Szabó Erikáé a szó.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk örömteli. Mindannyian azt szeretnénk, hogy a csatlakozás úgy történjen meg, hogy a jogrendszerünk megfelelő formában, megfelelő állapotban legyen, a jogszabályok harmóniában legyenek az EU-s jogszabályokkal. Az EU-s rendelkezéseket természetesen tiszteletben kell tartani. Nem erről beszéltek eddig ellenzéki, polgári képviselőtársaim, hanem arról, hogy jogforrási rendszerünknek a nemzeti hatáskörben maradó része előtt milyen feladatai vannak a kormánynak, mit kellett volna tennie a szociális törvénykezés területén. Ezért is említettük, hogy igenis, már régóta ígéri a kormány, hogy beterjeszti, átalakítja, felülvizsgálja a szociális törvényt. Miért nem történt ez meg? Egy csomó juttatás, ami nagyon szerencsés, alanyi jogon jár. De ha belépünk az Európai Unióba, alanyi jogon fog járni mindazoknak, akik itt munkát fognak vállalni, és ez bizony komoly anyagi terhet fog róni a költségvetésre. Ezt kellett volna felülvizsgálni, és meg kellett volna nézni, hogy például Írországban vagy Nagy-Britanniában hogyan alakították át a szociális rendszerüket, hogy ne jelentsen vállalhatatlan terhet az ország számára egy ilyen átalakuló rendszer.

Ezenkívül a bizottsági előadók által elmondottakból a költségvetési bizottság többségi előadójának a mondandóját tartom a legfontosabbnak. Hiszen elhangzottak azok a kérdések, amelyek arra irányítják rá a figyelmet, hogy nincs miből finanszírozni azokat a kiadásokat, amelyeket ez a törvény most kötelezettségként ránk ró. Én nem 23 millió románnal, de ki tudja, hány millió emberrel számolva ijesztgetném a magyar társadalmat, hiszen - mivel nincsenek hatástanulmányok - nem tudjuk, hogy kikre számíthatunk majd május 1-je után.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Mátrai Mártának adom meg a szót.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem mehetünk tovább azon az úton, amely magas adót, nagy államháztartási hiányt és jelentős adósságot jelent. Czinege képviselő úr nem érti, vele szemben azonban Draskovics Tibor így jellemezte a szocialista kormány eddigi gazdaságpolitikáját.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A szociális és családügyi bizottságban elhangzottak alapján jogosan vetődik fel a kérdés, a jelenlegi kormány megtett-e mindent annak érdekében, hogy a csatlakozás előtt a magyar állampolgárokat megillető szociális ellátásokat megvédje, illetőleg azok sérelmet ne szenvedjenek. Álláspontom szerint a jogalkotók átlépték az Európai Unió alkotmánytervezete 104. cikk (5) bekezdésében foglaltakat. Ezt ismertetném is, és ajánlom államtitkár asszony figyelmébe. Ez a cikk a következőt tartalmazza. E cikk alapján “az elfogadott európai törvények és kerettörvények nem érinthetik a tagállamok azon jogát,ö - ezt szeretném a figyelmébe ajánlani - öhogy szociális biztonsági rendszerük alapelveit meghatározzák, és nem érinthetik jelentősen e rendszerek pénzügyi egyensúlyátö. Ezek rendkívül súlyos gondolatok - de önök nem ezt terjesztették elő ebben a salátatörvényben. “Nem akadályozhatják a tagállamokat abban, hogy olyan szigorú védekezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek az alkotmánnyal összeegyeztethetőek.ö

Megfontolásra ajánlom önnek és azoknak a jogászoknak, akik ezt a törvényt letették az asztalra, hogy még egyszer tanulmányozzák ezt a cikkelyt, amit felolvastam, mert amit önök ide letettek, az teljes mértékben ellentétes az alkotmány tervezetével, amely nyilvánvaló, hogy júniusban elfogadásra kerül.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kósáné dr. Kovács Magda következik.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Alig negyedórája vagyok a teremben, és meg kell mondjam, hogy nagyon-nagyon rosszul érzem magam. Különösen rosszul érzem magam akkor, ha a tévénéző állampolgárok szemével és fülével próbálom meg felfogni azt, ami itt történik.

Azt gondolom, hogy az alapvető fogalmakkal ebben a Házban előbb-utóbb tisztába kell keveredni. A magyar nyelvhasználatban a “jólétö nem a bőséget jelenti; a jólét szakpolitika, a jóléti politika a politikának egy ága, és ha most azt mondanám, hogy volt régen népjóléti minisztérium, akkor természetesen harsány kacaj lenne a túloldalról a válasz. Nem véletlen, hogy az európai politika és jogalkotás új fogalmakat használ. Kétségbeesett erőfeszítésekkel próbáljuk meghonosítani ezeket az új fogalmakat, de a borsó a falról lepereg. Hiszen az új szociális Európa a szolidaritás fogalmát használja, a befogadó társadalom fogalmát használja, a társadalmi kohézió fogalmát használja, amelyek ugyan a hétköznapi beszédben ma még nehezen meghonosíthatók, és néha nehéz a magyar megfelelőjüket megtalálni, de az nem lehet kérdéses, hogy Európába csak az tart, aki szolidáris emberekkel, sebezhető csoportokkal és más nemzetekkel egyaránt. Olyan szociális Európa nincs, ahol mindenki más velünk szemben tartozik kötelezettséggel, nekünk viszont kötelezettségeink nincsenek, hanem csak jogaink arra, hogy a szolidaritás útjait és csatornáit bezárjuk. Elképesztő az, amit önök itt elmondtak!

Egyébként a szociális bizottság ülésén pontos választ kaptak a kérdéseikre. Ma Magyarországon 45 ezer külföldi munkavállaló dolgozik, és ebből a 45 ezerből 6 ezer jogosult valamiféle szociális ellátásra. Miért kell önöknek az embereket riogatni?

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Gógl Árpádé a szó.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egyetértek Czinege képviselőtársammal: pontosítani és konkretizálni kell. Pontosítani és konkretizálni, és végére kell jutni a törvénynek. Bartha képviselő úr a végére jutott, és éppen a végén lévő egészségügyi ingatlanvagyon eladásához szeretnék egy javaslatot tenni.

(15.50)

Semmiképpen ne kerüljön eladásra a Béla király úti ingatlan, mert azt valaha egészségügyi nyugdíjas rendszerű lakóházaknak szántuk, és kerüljön a Kincstártól biztonságosan oktatási céllal a Club Aliga a tárcához.

Azután szeretnék a jólét analíziséhez szólni. Egy leendő európai uniós képviselő vagy képviselőjelölt asszony itt a jólét fogalmát tisztázta. Azért ez ennél összetettebb, mert ha úgy elemezzük, hogy az egészség a testi, szociális és lelki jólét kérdése, akkor ennek azért van egy tartalmi eleme és egy szintvonal-meghatározó eleme is. Azt hiszem, hogy a jólét és a népjólét valamilyen életminőséget és színvonalat is jelent.

A riogatásról annyit: nagyon örültem ennek a 45 ezres létszámnak, és hogy abból 6 ezer olyan, akiknek szociális igényük is van. Ez a 45 ezer nagyon messze van attól, amit az ön egyik párttársa - valóban riogatva - milliós nagyságrendűre duzzasztott egy olyan országból, ahonnan ha átjönnek, kétségtelenül csaknem kivétel nélkül szociális igénnyel is megjelennének. Úgyhogy jól át kell gondolni, mit mondunk, és ha ez a 104. §, amit Mátrai képviselő asszony idézett, ad lehetőséget arra, hogy helyben, itthon, és ha valaki kikerül Brüsszelbe, ott is valahol annak a közösségnek az érdekeit képviselje, amely kiküldte vagy aki megválasztotta.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Soltész Miklósnak adom meg a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a riogatás és a kérdés között két jól meghatározható különbség van. Riogatott Kovács László a több tízmillió románnal, mi pedig kérdeztünk, kérdeztünk, és nem kaptunk rá választ. Mi azt kérdeztük, mi várható május 1-jét követően, mennyi munkaerővel számolnak a határainkon túlról. És itt nem Angliára, Németországra gondolunk, hanem Szlovákiára, Lengyelországra vagy a térség más államaira. Megkérdeztük, nem kaptunk rá választ.

Mi azt kérdeztük, készült-e felmérés arra, hányan hagyják el Lengyelországból, Szlovákiából és más közép-kelet-európai államokból az országukat, hogy máshol, adott esetben jobb szociális feltételeket biztosító országokban vállaljanak és kapjanak munkát. Nem kaptunk választ.

Arra a hatezer munkaerőre egyébként, akik jogosultak lesznek ezekre a támogatásokra, nem kaptunk választ, hogy ez mit fog jelenteni a költségvetésnek. Ezt nem voltak képesek nekünk kiszámolni és átadni.

Még egy, amit Gógl Árpád képviselőtársam is említett. Legyen szíves valaki megmondani nekünk, mi köze az európai csatlakozásunkhoz a Club Aliga eladásának. Mi köze egy XII. kerületi ingatlan eladásának? Mi köze a csatlakozásunkhoz egy II. kerületi Völgy utcai ingatlan eladásának?

Tisztelt Államtitkár Asszony! Amikor ezeket megkérdeztük, nem kaptunk választ. Önök olyan törvényt terjesztettek be, amellyel az Európai Unióra hivatkoznak, és közben pedig belerejtettek olyan dolgokat, amelyeket igazából nem tudnak megmagyarázni, legfeljebb csak sejteni lehet emögött a szándékot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Szűcs Lajosnak adom meg a szót.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Mi már a vita eleje óta itt vagyunk a Házban, nem negyedórája hallgatjuk ezeket, és mi sem jó szívvel hallgatjuk, amelyek itt elhangzottak, pontosan azért, mert nem értjük, miért a sietség, mi az oka ennek a hevenyészve összeállított törvényjavaslatnak. Egyébként pedig az Unióval kapcsolatos kioktatást természetesen - ahogyan a Lúdas Matyiban is - köszönjük, és nyilvánvalóan megfelelően csattanós válaszokat készítünk ezekre a dolgokra.

De hogy azért néhány komoly kérdést is érintsünk: bizony a bizottsági ülésen elhangzott, hogy a tárca képviselői nem tudják, milyen migrációs hatásai lesznek a most szélesre nyitott törvénynek. Az ott elhangzottakra való hivatkozással, illetve az elmúlt hét végének eseményeire szeretném felhívni a figyelmet. Pontosan már most az európai uniós tagország, Anglia, akár a bővítési biztossal szemben, a bírósági ítéletekkel szemben is szűkíteni fogja a munkavállalók részére a szociális ellátásokat.

Miről beszélünk? Egyenrangú felekként lépünk-e az Európai Unióba, vagy feltartott kézzel, örülünk, hogy befogadnak bennünket? Ez a különbség közöttünk, hölgyeim és uraim, ugyanis mi szeretnénk egyenrangú félként bejutni az Európai Unióba, csak ezt a lehetőséget elvették tőlünk: hét évre korlátozzák a személyek szabad mozgását, a munkavállalást és a hozzá kapcsolódó minden más olyan dolgot, ami megilletne bennünket. Ezért van az az ellenvéleményünk, hogy ebben az ügyben bizonyos lépéseket nekünk is meg kell tennünk.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kárpáti Zsuzsannának adom meg a szót.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt Szabó Erikának szeretném mondani: nagyon köszönöm, hogy ebben a Házban polgárok címszó alatt Marxot idézi. Bizonyára tisztában van vele, képviselő asszony, Marx az I. Internacionáléban mondott el egy beszédet, illetve elemzést az árak, valamint a tőke viszonyáról, és ott úgy szólította meg a hallgatóságot, hogy polgárok. Tehát köszönöm önnek, hogy minket is polgároknak tekint, és Marxot idézi ebben a Házban.

A másik, amit szeretnék elmondani tisztelt képviselőtársaimnak, hogy mi az oka a sietségnek. Szűcs Lajos úr, azt gondolom, annak az az oka, hogy nyolc éve - nyolc éve! - készülünk az Európai Unióba, nyolc éve várjuk már, illetve a jogszabályi harmonizáció nyolc éve zajlik, 2001-ben is benyújtásra került. Ön bizonyára nem emlékszik arra - mert velem együtt nagyon fiatal képviselő ebben a Házban -, hogy 2001-ben is benyújtott az előző kormány egy jogharmonizációs célú törvénycsomagot. Most ez az utolsó felvonás, ha úgy tetszik, ezeket a törvényeket, ezeket a jogszabályokat még meg kell hoznunk, módosítanunk kell ahhoz, hogy az európai jogharmonizációs dolgainknak, felkészülésünknek eleget tegyünk. Ez nem fenyegetőzés, nem is sietség, hanem egyszerűen még május 1-je előtt ezeket meg kell tennünk.

Szeretném Mátrai Márta képviselő asszonyt biztosítani arról, hogy továbbra is nemzeti hatáskörben marad az egészségügyi és a szociális ellátások rendszerének az irányítása. Szeretném azonban emlékeztetni arra, hogy létezik egy Európai Szociális Charta, amelyhez mi is csatlakoztunk; létezik néhány európai uniós direktíva, amelyet kötelező átvennünk és azoknak megfelelnünk, és az Európai Bíróságnak vannak döntései, amelyeket már éppen önök is felemlegettek (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) a korábbi törvényjavaslatok vitájánál, például az orvosi ügyeletre vonatkozó európai bírósági döntéseket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Mátrai Mártának adom meg a szót.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kósáné Kovács Magdának mondanám: nem hatalmi arroganciával, “borsó a falról leperegö kiszólással kell sértegetni a szociálisan érzékeny embereket.

Képviselő Asszony! Én is mondhatnám azt, hogy a felelőtlen bankárszemléletet tükröző salátacsomag, amely itt van előttünk, a kormány szakmai hozzá nem értését tükrözi, valamint az időskorúak járadékában, a rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, közgyógyellátásban, egyszóval a szociális ellátásban részesülők semmibevételét tükrözi, de nem teszem. Nem teszem, inkább felteszem a kérdést, amelyre szeretnénk a jövőt illetően választ kapni: megengedhetjük-e, hogy a jövőben pénzügyi kötelezettségeket vállaljunk, olyan szociális kedvezményeket terjesszünk ki e törvénymódosításokkal, amelyeket a nálunk jóval gazdagabb országok is nemzeti hatáskörükben hasonló jogszabályokkal szűkítenek?

Számolt-e a jogalkotó ezekkel a veszélyekkel, következményekkel? És miért nem élünk a nemzeti hatáskörben megvalósítható, legalább gazdasági érdekeink védelmével, ahelyett, hogy nagyvonalúan kiterjesztjük alanyi jogon járó szociális ellátórendszerünket az uniós polgárokra is?

Ami pedig az európai uniós alkotmányt illeti - Kárpáti Zsuzsának mondanám -, számtalan direktíva létezik az Európai Unióban.

(16.00)

Számtalan ajánlás is létezik az Európai Unióban, amely az ajánlás szintjén marad meg, tehát nem kötelező érvényű. De mint Magyarországon és minden országban, az alkotmány a hierarchia csúcsán áll. Az alkotmány alatt lévő jogszabályok nem lehetnek ellentétesek az alkotmánnyal. És ha önök elolvassák az Európai Unió alkotmánytervezetét, ebből a tervezetből egyértelműen kitűnik, hogy minden állam védheti saját jogrendszerét és saját állampolgárait. Ez a törvény pedig abszolút kiterjesztő jellegű, és ezt a szociális hálót nem hagyja meg, illetőleg kiterjesztően értelmezi az európai uniós tagországokból idejövő, Magyarországra érkező, és tartózkodási engedéllyel bíró állampolgárokra is. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kósáné Kovács Magdáé a szó.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Annál is inkább, mert megígérem, bármi hangzik el a továbbiakban, nem fogok rá válaszolni. Egy olyan stílusú vitában, ahol mint az unokáim játsszák, aki mondja, mindig az, te mondtad, hát te vagy az, az ember nem igazán szívesen vesz részt. Egy kiváló köztisztviselő a bizottsági ülésen elmondta önöknek, hogy ez a törvény azért terjed ki egy sor törvényre, mert a kényszerpályát az önök által hozott igazi saláta jelölte ki, és emiatt kellett megint egy vegyes törvényt hozni.

Mint ahogy azt a szemrehányást sem tudom értelmezni, hogy hogyan lehet egy kétéves munkavállalási korlátozás, amely a munkaerő szabad áramlását gátolja, hétéves, azon belül egy kétéves, egy hároméves és egy kétéves szakasz, amelyet önök voltak szívesek aláírni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Tőlem kérdezik? Tessék szíves lenni megkérdezni attól, aki aláírta, hogy miért fogadta el így! De aki elfogadta, az azt is tudta, hogy a munkavállalás lehetőségével együtt járnak bizonyos szociális juttatások is.

A brit példa jó példa. Meggyőződésem, hogy az Európai Bíróság előtt a brit kormány akarata, ha törvénnyé emeli, majd meglátjuk, nem fog jogszerűnek bizonyulni, mert ha munkavállalásra befogad külföldieket, akkor rájuk a szociális ellátást is ki kell terjesztenie. És ez alól a kötelezettség alól természetesen mi sem leszünk kivételek. Azzal messzemenően egyetértek, hogy az alkotmány védelme ránk is kiterjed. Bízzunk benne, hogy lesz hatályos alkotmány, de pontosan erről beszéltünk mostanáig, hogy azért nincs egységes szociális ellátás Európában, mert az egyes országokat kényszerpályára helyezni és költségvetésüket felborítani nem lehet.

Persze, lehet úgy is agitálni, hogy ne lépjünk be, csak akkor azt kell mondani, hogy irány nem Európa, hanem a Balkán, és ennek a felelősségét tessenek elvállalni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szabó Erikának adom meg a szót.

DR. SZABÓ ERIKA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Kárpáti Zsuzsanna Képviselőtársam! Nehéz úgy egy vitában részt venni, ha egy olyan ártatlan és általánosan elfogadott kifejezés, amit a “polgáriö szó jelent, az ön szemében marxistának minősül. Nem értem, hogy ön hol él, a húsz évvel ezelőtti időket éli-e, lehet, hogy a marxista-leninista egyetem ilyen mély nyomokat hagyott önben, és emiatt asszociál ilyen gondolatokat a polgári szó önben.

De beszéljünk inkább a törvényjavaslatról! Azért aggódunk, mert nagyon sok szegény él Magyarországon. Nagyon sokan szorulnak szociális ellátásra, mélyül a szegénység, éppen azon intézkedések következtében is, amit például a Draskovics-csomag, előtte pedig a Medgyessy-csomag zúdított az emberek nyakába; azok az adótörvények és azok az áremelkedések, az az infláció, amelyet mind-mind napjainkban kell megélni, és ami folyamatosan üresíti ki pénztárcánkat. Eközben kinyílik a szociális háló, kinyitjuk a kapukat a külföldiek számára.

Természetes, hogy megkérdezi a polgári oldal, hogy miből fogja ezt finanszírozni a költségvetés, készültek-e tanulmányok, készült-e hatásvizsgálat arra, hogy mennyibe fog ez kerülni az országnak. Ezekre a kérdésekre várjuk a választ.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Soltész Miklósnak adom a szót.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kósáné Kovács Magdának szeretnék válaszolni. Itt olvasom az Egy európai alkotmány létrehozásáról című szerződéstervezetet az Európai Konvent által kiadott könyvben, amelyet egyébként Magyarországon az Euroinfo Szerviz, Szanyi Tibor testvérének a cége forgalmaz. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Irigy vagy.) A következőt hadd idézzem önnek: “E cikk alapján elfogadott európai törvények és kerettörvények nem érinthetik a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszerük alapelveit meghatározzák, és nem érinthetik jelentősen e rendszerek pénzügyi egyensúlyát.ö

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Még egyszer szeretném hangsúlyozni, a bizottsági ülésen mi erre kérdeztünk rá. Erre kérdeztünk rá, készült-e hatástanulmány arra vonatkozóan, hogy Magyarországon e rendszer, azaz a magyar pénzügyi rendszer egyensúlyát érinteni fogja-e, és ha érinteni fogja, milyen mértékben fogja érinteni. Talán emlékszik, két vagy három héttel ezelőtt volt egy családok támogatásával kapcsolatos MDF-es indítvány, amelyet mi is támogattunk, és önök leszavazták a bizottsági ülésen, aztán itt a parlamentben is azért, mert nincs elég pénz rá.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Mennyi pénz kell mégiscsak erre? Mennyiben fogják a magyar szociális ellátásban részesülő embereket érinteni ezek a törvényváltoztatások? Kérem szépen, erre kapjunk választ, ne arra, hogy mi nem szeretnénk az Európai Unióba menni, mert szeretnénk. Mi a gazdasági lépéseket teljesen megértjük az Európai Unión belül, de a szociális kérdés teljesen más téma. Tegnap Kovács Magda kioktatott minket a bizottságban, hogy igenis most, néhány hete kezdte csak el tárgyalni az ottani bizottság a szociális kérdéseket. Ha ez így van, miért megyünk elébe ennek a témának?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Vidorné Szabó Györgyi. Öné a szó.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy érzem, hogy mégsem egy dologról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim. Azt hittem, hogy mindenki számára világos. Nem arról szól ez a jogszabály többek között, hogy most kinyitjuk a kaput, és boldog-boldogtalan erre jön, és az itt élő magyarok rovására megkapnak mindenféle támogatást. Arról szól, hogy ha valaki migránsként, engedéllyel munkát végez, és ne mondjam, itt adózik, akkor őt és hozzátartozóit, és csak arra időre, amíg itt dolgozik és adózik, illetik meg azok a jogok, amelyek mindenki mást ebben a hazában.

Olyannyira nem többletjog, hogy máris hadd segítsem kijavítani kedves képviselőtársamat, aki nyilván félreértette. Ha például bentlakásos intézetben kell elhelyezni valamelyik dolgozó hozzátartozóját, egyrészt nem soron kívül történik. Tehát ha mi, magyarok öt évet várunk egy elhelyezésre, akkor neki is a sorba be kell állni. Az a nagyon fontos különbség, hogy ő viszont csakis és kizárólag arra a határozott időre kaphatja meg a beutalást, ameddig hozzátartozója munkavállalási engedélye, és nem győzőm hangsúlyozni, adózási ideje szól.

Sajnálom, hogy Szijjártó képviselő úr elment, őt is szerettem volna megnyugtatni, hogy egy intézmény létrehozásában nem az a vezérelv, hogy kié a tulajdon, nem az a fontos, hogy ki tartja fenn. Még egyszer mondom, aki abban benne lakik, mert rászorul, az ő hozzátartozójának ide legálisan adott munkavállalási engedély időtartamára szól. Ez egy olyan alapvető különbség, kedves képviselőtársaim, ami, azt gondolom, tényleg meghatározhatná ennek az egész vitának a menetét. Tehát nem kinyitottuk a kapukat mindenkinek, az itt adófizetők számára tettük lehetővé ugyanazokat az ellátásokat, amiket az Unió előírt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Mivel nincs több kétperces jelentkező, ezért az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalásokra kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Elsőként Schvarcz Tibor képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Picit olyan érzésem támadt, hogy savanyú a szőlő. Abban az esetben, ha fordítva vezetnénk be az országot az Európai Unióba, képviselőtársaim mekkora lelkesedéssel fogadnák ezeket a törvénymódosításokat.

(16.10)

Bartha képviselőtársam már elment; a bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy volt válasz, és volt lehetőség arra, hogy ezt a törvényt tanulmányozzuk, hiszen ez a törvénytervezet körözésre került társadalmi szervezetekhez, civil szervezetekhez, véleményt mondtak róla.

A vitában már számos alkalommal elhangzott, hogy féltik azokat a jogosítványokat, azokat a jogokat, amelyeket az itt munkát vállalóknak mi biztosítanánk. Felteszem a kérdést: abban az esetben, ha a magyar munkavállalót külföldön nem illetnék meg ezek a szociális ellátási jogosítványok, mit mondanának erre? Csak olyan jogosítványokat biztosítunk, amelyeket viszonossági alapon mi is meg tudunk adni, illetve mi megkapunk az Európai Unióban.

Hatástanulmány. Most csatlakozunk először Európához. Nem tudjuk - és ez is elhangzott a bizottsági ülésen, nyomatékosan elmondták -, senki nem tudja előre megmondani, hogy mit jelent Európához csatlakozni, mivel először tesszük. Nem tudjuk, mit jelent ez munkavállalásban, mit jelent abban, hogy Magyarországról hányan mennek el külföldre munkát vállalni. Csak sejtések, becslések, feltételezések vannak, ezekre nagyon nehéz hatástanulmányt, pontos adatokat, költségvetési számokat mondani. S még egyszer elmondom, mert úgy látszik, ami a bizottsági ülésen világosan elhangzott, nem jutott el önökhöz.

Hozzászólásomban, amit előre bejelentettem, két kérdéssel szerettem volna foglalkozni, de mindenképpen szükségesnek éreztem, hogy elmondjam, amit az előbb önöknek már elmondtam, mert úgy tűnik, hogy nem értjük egymást, és ismételten elbeszélünk egymás mellett. Néhány vezérszónoklatban elhangzott egy-két ígéretes és nagyon jó mondat, hogy szükség van erre a törvényjavaslatra, és ellenzéki képviselőtársaink is azt mondták, hogy esetlegesen támogatni is tudják ezt a törvényjavaslatot. Nem mondjuk, hogy minden tekintetben tökéletes és jó ez a törvényjavaslat, hiszen számos törvényhelyet nyit meg. Nagyon nehéz ezzel foglalkozni, hiszen sok olyan paragrafus, sok olyan jogszabály és most már európai uniós direktíva is benne van, amit eddig nem szoktunk meg, s amire figyelemmel kell lenni ennek a törvénynek a tanulmányozása során. Biztos, hogy sokkal több időt, sokkal több időráfordítást igényel.

Én a gyógyszerekkel kapcsolatos reklámtevékenység szabályairól kívánok néhány szót szólni. Azt tudjuk, hogy ezt a gazdasági reklámtörvény és annak végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet szabályozza. Ezek meg kell hogy feleljenek az emberi felhasználásra szánt gyógyszerkészítmények közösségi kódexének is, az európai uniós irányelvnek és abból is a 86. és 100. cikkekben foglaltaknak.

A hazai viszonyok vizsgálata során felmerült azonban a reklámtörvénynek főleg a promócióra vonatkozó előírásai felülvizsgálatának szükségessége annak érdekében, hogy a gyógyszer-ismertetői tevékenységre vonatkozó szabályok megsértőivel szemben hatékony szankciók kerüljenek megállapításra és alkalmazásra. Ez azért is indokolt, mert az elmúlt időszakban nagyon sok szó esett arról, hogy miért szállt el a gyógyszerkassza, miért ment el a gyógyszerköltségvetés. Valószínű azért, mert vannak túlzott promócióra utaló tények, és vannak a promóció vonatkozásában nem megengedett, olyan intézkedések és olyan promóciós tevékenységek, amelyeket már mindenképpen szankcionálni kell.

A gyógyszer-ismertetői tevékenységre vonatkozó szabályok megsértőivel szemben hatékony szankciók alkalmazása szükséges, mely mind a gyógyszer-ismertetői tevékenységet végzőkre, mind a gyógyszerismertetőt alkalmazó gyógyszergyártókra alkalmazható. Erre tekintettel a gazdasági reklámtörvény 9. §-át kell kiegészíteni és módosítani azért, hogy a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyjogosultja a gyógyszerek és a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek gyógyszerismertetését kizárólag részére a külön jogszabályokban meghatározott hatóság által kibocsátott engedéllyel folytathatja. Jelenleg a fogyasztóvédelmi felügyelőség hatáskörébe utalt ez a tevékenység, de mindenképpen indokoltnak tűnik, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet is foglalkozzon ezzel a tevékenységgel, és az Országos Gyógyszerészeti Intézetet is fel kell ruházni az eljárás lefolytatásának jogával.

A reklámtevékenység kapcsán elgondolkodtató, hogy számos olyan tevékenység van, amely közérdek. Ilyen például a véradás, a véradás reklámozása vagy a népegészségügyi program, ezért szükségesnek tartjuk, hogy forrásokat lehessen elkülöníteni ezekre a célokra, mert sem a Vöröskeresztnek, sem az egészséges életmódot propagáló szervezeteknek nincsen elég pénzük ezekre a célokra. Ennek érdekében benyújtunk egy módosító indítványt, amelynek értelmében szeretnénk bizonyos forrásokat elkülöníteni a forprofit reklám rovására a nonprofit reklámokra.

A törvényjavaslat egy részével kívánok még foglalkozni, és ez a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara újabb jogosítványairól szól, amely kibővítené a kamara jogosítványát, pontosan azért, mert az élet diktálja ezeket a módosítási szükségeket, hiszen a szakdolgozói kamarát hasonlóan olyan jogosítványokkal kell felruházni, mint az orvoskamara vagy a gyógyszerészkamara, ugyanis dönteni kell arról, hogy az ide jövő munkavállalók esetében kik alkalmazhatók Magyarországon, milyen viszonyokban és milyen feltételekkel. A törvényjavaslat ebben az esetben egyetértési jogot ad a szakdolgozói kamarának, s azért is jó, hogy létrejött ez a szakdolgozói kamara, mert a helyszínen, a megyei és a helyi szervekben tudják megmondani pontosan, hogy kit milyen feladatra lehet alkalmazni, kinek milyen jogosítványokat lehet adni, és ki az, aki Magyarországon egészségügyi tevékenységet folytathat. Azért is érdekes ez, mert az uniós direktívák kapcsán hét diplomát ismer el az Unió a belépésünk napjával, ezek zöme egészségügyi szakképesítéshez kötött, ilyen az orvosi, a fogorvosi, a gyógyszerészi, a szülésznői és az ápolói diploma. Ezek a diplomák tehát május 1-jétől egyenértékűek lesznek az Unióban, és ha valaki itt munkát akar vállalni szakdolgozói vonatkozásban, akkor a szakdolgozói kamarának kell eldönteni azt, hogy vállalhat-e ilyen munkát vagy nem.

Az ingatlaneladással kapcsolatosan szeretnék válaszolni az elhangzott kérdésekre. A törvénytervezet kimondja, hogy az ezen ingatlanok eladásából származó bevétel nem a Kincstárat gazdagítja és gyarapítja, hanem ezt a pénzt az utolsó fillérig vissza kell forgatni az egészségügybe, és az egészségügy fejlesztésére kell használni. Itt számos ingatlan neve elhangzott. Vannak ezek között olyan ingatlanok, amelyek már régóta üresen állnak, s amelyeknek az értékesítéséből befolyt pénz sokkal több hasznot hoz az egészségügynek, mint ha évek óta ott állnának üresen. A Club Aliga vonatkozásában megoszlanak a vélemények közöttünk. Kétségtelen, meg kellene találni azt a formát, hogy az egészségügy számára valamilyen oktatási lehetőséget biztosítson ez az intézmény. De ha valaki megnézi a Club Aliga jelenlegi állapotát, tudja, hogy ott komoly beruházásokra lenne szükség ahhoz, hogy ennek az ingatlannak a hasznosulása megfelelő legyen, és oktatási célokra ez alkalmas legyen. Nem tudom, hogy van-e ennyi költségvetési pénz, vagy megoldható-e ez valamilyen módon a jelenlegi keretek között.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Szűcs Lajosé a szó.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném elmondani, nem gondolom, hogy a szőlő savanyúságával lenne gond, hanem azzal a dologgal, ahogyan bemegyünk az Európai Unióba. Ezzel kapcsolatban vannak kicsi fenntartásaink, és ezzel a nagyon sok levelű salátával; nem tisztem válaszolni az MDF-es képviselőtársaim nevében, de valószínűleg úgy értették ők is ezt a dolgot.

Nagyon sok olyan része van ennek a törvényjavaslatnak, ami egyébként vállalható lenne. Nagyon sok, tényleg technikai módosításra kerül sor ebben a törvényjavaslatban, azonban - ahogy itt már néhányszor elhangzott - mindig a részletekben rejlik az ördög, és ezek azok a tények és azok a kérdések, amiket önök nem véletlenül rejtenek salátalevelek közé, hogy még véletlenül se kerülhessen az ellenzék olyan helyzetbe, hogy támogatható javaslatokat külön-külön meg lehessen szavazni.

(16.20)

Mindig valamilyen árukapcsolással hoznak bennünket kellemetlen helyzetbe.

És hogy mondjak egypár dolgot is, nemcsak ebben, a pénzügyi tárgyú törvényekben is nyomon követhető az a szándék a kormány részéről, hogy eddig törvényben szabályozott felhatalmazásokat kormány- vagy miniszteri hatáskörbe soroljon át. Ezzel maximálisan nem lehet egyetérteni, hiába halljuk köztisztviselőktől, hogy ők jó szándékkal teszik, csak azért, hogy működtetni lehessen például a fogyatékosszervezetek tanácsát, nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ezek mind-mind a jó szándéktól hemzsegnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Gógl Árpádé a szó.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel hallottam Schvarcz képviselőtársam megszólalásának néhány elemét, például a reklámot. Abban az esetben, ha megnyílik ez a lehetőség, és kétségtelen, hogy ha különösen a közhasznúságot bevezetjük, mondjuk, a véradás propagálására, ezt messzemenően támogatni lehet, annak ellenére, hogy például egy uniós, de nem is uniós, egy WHO-s elemet is be lehet hozni ebbe a törvénybe, ha már ilyen összetetten, salátaként kezeljük, például azt, amit elfogadtunk talán három hete, hogy a WHO dohányzásellenes direktívái három elemben is kemény korlátot tesznek. És akkor talán Baumgartner Zsolt nem kaphat Marlboro Nagydíjon való induláshoz milliókat.

Az ingatlanok kapcsán teljesen egyetértek azzal, hogy azoknál az ingatlanoknál, amelyek járulékos és állami rendszerekben vannak, ott megfontolandó az eladás; van ilyen üres, a mentőkórház. De a Béla király úti telekre megvalósítási terv van, az egészségügyi dolgozóknak - és itt összetetten kezelve a teljes rendszerben - lakótelepszerű beépítésre, azt csak el kellene indítani. Az, hogy a Club Aliga így áll, lehet, hogy azoknak az érdeke, akik valahova oda szeretnének települni. Tudok mondani három olyan befektetési csoportot is, amelynek konkrét terve van, de tudok ismertetni két olyan variánst is, amely szerint a három, területünkön működő kamarát bevonva, az egyetemeket és a Moteszt bevonva képesek lennének ezt továbbképző centrumként működtetni. Azt hiszem, elkótyavetyélni nem szabad, mert a pénzt nagyon hamar fel tudjuk használni, ilyen ingatlant pedig soha nem tudunk megszerezni az egészségügynek. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Pálfi István a következő felszólaló.

PÁLFI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes lenne kicsit szakmailag is valóban visszatérni a vita fő vonalához, és elmondanunk újra, hogy mi az, amit igazából hiányoltunk háttértanulmányként, számításként, ami felvetődött. Az hiányzik, annak a felmérése, hogy van-e migrációs mozgásra esély, lehetőség Magyarország irányába a csatlakozás után. Ez az, amit valóban hiányolunk.

Szerintünk van, méghozzá négy irányból is lehetséges ez. A már korábbi tagállamok irányából, hiszen jó néhány tagállam velünk közeli fejlettségi szinten él, de korántsem olyan szociális hálóval, mint a magyarországi. Most ezekből az országokból körülbelül hatezer fő él Magyarországon. A másik irány, ahonnan jöhetnek ilyen céllal, hogy kihasználhassák a magyar jóléti rendszer réseit a jogokat illetően, a velünk együtt csatlakozó országok, ahonnan már jóval nagyobb a veszély, hiszen velünk egy fejlettségi szinten levő országokról van szó. És van egy még nagyobb veszély, az utánunk jövő, az utánunk csatlakozni kívánó országok részéről érkező migrációs vonzás, mármint amit Magyarország ezeknek az országoknak a munkavállalóira gyakorolhat.

Ha a 45 ezer főből levonjuk a hatezer főt, akkor egy 35-40 ezer fővel számolhatunk, és ezek az emberek, munkavállalók viszont egy-két éven belül családtagjaikkal együtt uniós állampolgárok lehetnek, hiszen Románia és Bulgária is 2007-től teljes jogú taggá kíván válni. És ez az, ami részünkről mindenképpen más aspektust, más döntést, igazi nemzetpolitikai döntést igényelne, hiszen ha már jönnek ezekből az országokból, akkor legalább a határon túli magyarok jöjjenek. Ez az, amit mi fontosnak tartunk.

És van még egy negyedik irány, ahonnan igenis jöhetnek, ez pedig a Földközi-tenger térsége, és még azok az államok, amelyek csak évtizedek múlva lehetnek az Unió tagállami, például más kelet-európai országok. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm, majd folytatni kívánom. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kárpáti Zsuzsa következik.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban savanyú a szőlő, mert eddig az ellenzék csak azt fejtegette, hogy miért nem jó ez az európai uniós jogharmonizációs célú törvényjavaslat, és tisztelt képviselőtársaim, én javasolom, hogy akkor mondja már ki végre az ellenzék, hogy nem akarnak az Európai Unióhoz csatlakozni. Hiszen azon fanyalogni, hogy a csatlakozást megelőzően az utolsó pillanatokban miért kellene néhány jogharmonizációs célú törvényt módosítani, azt gondolom, hogy már kár. A csatlakozásról pedig egyszer már döntött a nép, szavazott, úgyhogy ezen kár most ellenzéki képviselőtársaimnak tovább fanyalogni.

Szűcs Lajos képviselőtársamnak mondanám, ismételten fiatal korára való hivatkozással, csak emlékeztetném, hogy az első nyúl dr. Mikola István volt, hiszen ő volt az az ember, aki az első salátatörvényt behozta ebbe a parlamentbe (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük Szűcs Lajos: Bokros Lajos volt!), és önök nevezték el éppen salátának. Úgyhogy ilyen értelemben önök büszkélkedhetnek az első nyúllal. (Dr. Mátrai Márta: Szelektív az emlékezet!) Mi csak folytatjuk a jó hagyományokat.

És nagyon örülök annak, hogy Gógl Árpád képviselőtársammal néhány kérdésben valóban egyet tudunk érteni, akár a közhasznú szervezetek reklámtevékenységével kapcsolatosan. Örülök, hogy az ellenzéki padsorokban is vannak mértéktartó, józan gondolkodású politikusok.

A migrációs veszéllyel pedig nem kell riogatni az embereket. Azt gondolom, ma senki nem tudja megmondani, hogy Kiss Mari néni vagy Juliska néni vagy Pista bácsi, mondjuk, Magyarország legkisebb településén, Tésán, szeretne-e valamikor az Európai Unióba kimenni a közeljövőben, vagy mondjuk, Lengyelország néhány településéről X., Y., Z. mikor szándékozik Magyarországra jönni. Ergo, kedves képviselőtársaim, nem is lehet ilyen felmérést jelen pillanatban készíteni; majd a csatlakozást követően egynéhány hónappal. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Sisák Imre következik.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha nem tudnám egyébként, hogy mi az eredeti foglalkozása Kárpáti képviselő asszonynak, akkor azt kellene feltételeznem, hogy esetleg pszichiáterként tevékenykedik, amikor itt józan gondolkodásról beszél. Tisztelt Képviselő Asszony! Itt csupa cselekvőképes, józan gondolkodású ember foglal helyet a parlamentben. Az ilyen minősítgetések, azt hiszem, nem illendőek egyetlen képviselőhöz sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megjegyezni, nem arról van szó, hogy ezen törvények jogharmonizációs célú elfogadására bizonyos körben szükség van. Itt arról szóltunk többen, hogy ezt időben kellett volna megtenni, időben kellett volna benyújtani. Mondjuk, 2003-ban. És ha 2003-ban egyébként ez a törvényjavaslat benyújtásra került volna, akkor azt is felmérhettük volna, hogy milyen költségkihatása van az egyes kifizetői szintekre, az egyes ügykezelői szintekre, többek között az önkormányzatokra. Miután erről gyakorlatilag most semmiféle információval nem rendelkezünk, mi úgy gondoljuk, hogy nem egy-két év múlva, hanem azonnal jelentkeznek azok a hatások, amelyek káros befolyással lehetnek többek között az önkormányzati költségvetésekre.

Nem tudjuk, hogy hány európai uniós tagországból érkező emberke jön Magyarországra, de egy biztos: a szociális törvény módosításával egy-egy önkormányzat költségvetését, kifizetéseit mindenképpen megterhelhetik ezek a kiadások. Azt hiszem, hogy egy hatástanulmány elkészítésére mindenképpen szükség lett volna.

A salátatörvény kérdését illetően itt képviselőtársaim már mondták, de én szeretném még egyszer megismételni: ez, kérem szépen, MSZP-specialitás, a kitalálója pedig Bokros Lajos volt. Az első salátatörvényt, amely igencsak sújtotta akkor a családokat és egyáltalán a magyar társadalmat, azt bizony ő találta ki.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Schvarcz Tiboré a szó.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány konkrét példát szeretnék mondani a Magyarországra jövő, csatlakozó országokból jövő munkavállalói tömegekre. A komáromi ipari parkról bizonyára hallottak képviselőtársaim, nagyon örvendetes, hogy a Nokia, majd a hozzá kapcsolódó más beszállítók megtelepedtek Komáromban.

(16.30)

Jelenleg ennek az ipari parknak a munkaerőigénye több mint 2500 munkavállaló, ami helyből már nem biztosítható, tehát Szlovákiából várnak oda és joggal várnak oda munkavállalókat. A győri Audi területén is számos szlovák vendégmunkás dolgozik, sőt a multik Szlovákiából szállítanak jelenleg munkavállalókat. A Szlovákiában sajnos letelepült autógyárak vonatkozásában pedig elmondhatjuk azt, hogy magyar területekről fognak ott dolgozni, hiszen Esztergomból csak át kell menni a hídon, Komáromba csak át kell menni hídon, tehát ez mindenképpen egy kvalifikált munkavállalói réteget jelent a komáromi ipari park számára, hiszen azt a munkát bármilyen végzettséggel, bármilyen képzettséggel már nem lehet elvégezni, mert ott már logisztikai központ is van. Tehát mindenképpen szükség van Szlovákiából munkavállalókra. Körülbelül kétezer munkavállaló jön oda dolgozni, és körülbelül pár száz magyar munkavállaló megy majd autót gyártani a szomszédos szlovák területekre. Ha ezeket a szociális jogokat azoknak, akik legálisan munkát végeznek, nem biztosítanánk, akkor az európai uniós jogszabályokat sértenénk.

Tehát nem kell itt riogatni azzal, hogy mekkora tömegben jönnek munkavállalók, ezek lehetnek hasznosak, lehetnek szükségesek, sőt kell, hogy jöjjenek, mert bizonyos esetekben már nem tudjuk elvégezni ezeket a feladatokat. Oroszlányban még nagyon sok román bányász dolgozik, és a lengyel bányászok nemrég mentek haza.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gógl Árpádnak adom meg a szót.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm Kárpáti képviselő asszony fölsorolásában, hogy nem a savanyú szőlőhöz meg a fiatal Szűcs Lajoshoz, és nem is mondta, hogy egy idős úr józan itt a parlamentben... - úgyhogy tulajdonképpen tényleg nagyon kellemesen éreztem magam, de mivel másodszor mondta már a savanyú szőlőt, én azt hiszem, salátáról beszélünk. Savanyú saláta - lehetséges, ilyen viszont van. (Derültség.)

Ami az én gondom, itt már hallottuk, hogy az első ilyen savanyú salátát Bokros Lajos találta ki, tehát a prioritás és a levédettség nem hozzánk fűződik. Ami nekem gondom most már tényleg a törvénnyel, nem a járulékos részeivel, ami lehetséges, hogy a célja volt a törvénynek, hogy azok is bekerüljenek, az alanyi jogosultság kontrollálhatatlansága néhány esetben, és néhány olyan eleme a mi egészségügyi, szociális rendszerünknek, ami alanyi jogosultságra épül, és még nem rendeztük.

Tehát az elkövetkező időnek az is feladata, hogy az alanyi jogosultságainkat rendezetté tegyük. Különösen azért, mert a migrációhoz egy kontrollálatlan családnagyság és feladatnagyság is csatlakozhat, és nem Romániából, mert nem lesz tagja Románia az Uniónak, de Szlovákia egy nyugati és keleti részre épül, és valahol a keleti térségnek van egy olyan feszítő gondja, ahonnan alkalmi munkások igenis megjelenhetnek az Alföldön mezőgazdasági idénymunkásként, és azt hiszem, hogy ezt ismerve a kelet-szlovákiai idénymunkások megjelenése igenis nagyon nagy gondot jelenthet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Azt hiszem, amikor ezeknek a mérlegelése nem hatástanulmánnyal történik - mert abban teljesen egyetértek Kárpáti képviselő asszonnyal, azt hiszem, ő vagy talán Schvarcz képviselő úr említette (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy először lépünk az Unióba, Kárpáti képviselő asszony valóban azt mondta, hogy hat éve vagy nyolc éve foglalkozunk ezzel. Mi mindig Európában voltunk, és a polgári oldal, akiket így szólított meg Marx, azok már, azt hiszem, évtizedek óta vágytak Európába.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Korózs Lajosé a szó.

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két mondat erejéig hadd folytassam a Schvarcz képviselőtársam által megkezdett felsorolást. Nem gondolom, hogy a Zeppelin Művek magyarországi vezérigazgatójának lennének olyan problémái, hogy itt mindenféle szociális juttatásokra fenné a fogát, és azt sem gondolom, hogy a Bosch magyarországi menedzsmentjének, amely három főből áll, lennének olyan problémái, hogy itt hatalmas veszélyt jelentenének a magyar szociális ellátórendszerre.

A tapasztalások azt mutatják, hogy ahol nagy tömegben dolgoznak esetleg migránsok hivatalosan, hangsúlyozom, mert jogosultságot is - csak megismételném magunkat - akkor lehet szerezni, ha ez legális munkavállalás... A lengyel bányászok esetében is a lengyel bányászok hazajártak a családjukhoz, és eszükbe nem jutott volna a családjukat ideköltöztetni azért, mert ők itt dolgoznak.

Szlovákiát említette Gógl doktor úr. Igen, ez a bizottsági ülésünk vitájában is többször elhangzott mint egy ilyen valóságos probléma. A Korompa környéki múlt havi zavargások kapcsán megfogalmazódott bennünk az, illetve a tudósítások arról szóltak, hogy a szlovák kormány a szociális juttatásokat megnyirbálta, és ez váltotta ki ezt a randalírozást, tömegtüntetést, fosztogatást. Egyetlenegy dolgot kérdeznék ebből az aspektusból: vajon azok a randalírozók és fosztogatók mindenáron dolgozni akarnak, mindenáron Magyarországon akarnak dolgozni? Másrészről, ha már fosztogattak, és ez szociális jellegű volt, akkor miért Borovickát, miért Becherovkát és miért cigarettát loptak az üzletben? Nem gondolom, hogy idénymunkásként akarnak az Alföldön a nyári időszakban dolgozni ezek a szlovákiai roma emberek.

Köszönöm.

ELNÖK: Pálfi Istvánnak adom meg a szót.

PÁLFI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőtársaink kezdik kapiskálni, hogy miről is kívánunk mi beszélni, mire akarjuk ráirányítani a figyelmet. Folytatnám azt a gondolatmenetet, amit elkezdtem, tehát magyarán mondván: Magyarország négy irányban tud vonzással bírni, négy irányból jöhetnek elvben ide munkavállalók. Gondolom, hogy nagyjából egyet is érthetünk, egész Európa ebből a négy irányból várja a munkavállalókat. Az az igazi gond, hogy a nyugat-európai munkavállalók, ahogy Schvarcz és Korózs képviselőtársam is mondta, valóban inkább magas szakképzettséget igénylő és magas presztízsű, éppen ezért magas jövedelmű helyeken dolgoznak. Ami viszont igazából gond lehet, hogy Kelet-Európából és akár az újonnan csatlakozókból, akár pedig a még utánunk csatlakozókból viszont már nagy tömegek jöhetnek, és szervezetten is jöhetnek, sajnos, és ez az igazi nagy probléma. Szervezetten is jöhetnek, és erre van is példa, kifejezetten azért, és Nyugat-Európában ezt kipróbálták, hogy az ottani szociális rendszer réseibe be tudjanak furakodni, be tudjanak férni. Itt már látok veszélyeket.

Mit csinált Nyugat-Európa? A maga szempontjából jól csinálta, amit csinált, hiszen olyanfajta zsiliprendszert állított fel egyébként előzetes tanulmányok alapján, amivel most azt méri le, hogy Kelet-Európából, az újonnan csatlakozó országokból hova és milyen mértékben kívánnak menni a munkavállalók, és amennyiben ezeken a területeken túlcsordulás lesz, akkor még magasabbra emeli ezt a zsilipet. Amennyiben nem, akkor viszont engedni fogja, és ezért van a kettő-, három- vagy ötéves idő. A maga szempontjából jól csinálta.

Mi azt kérdezzük most a kormánytól, hogy miért nem készült ilyenfajta hatástanulmány, miért nem tettük meg mi is azt, hogy ilyenfajta zsilipeket be tudjunk most építeni éppen az önmagunk, a saját rendszerünk, saját szociális, egészségügyi ellátórendszerünk védelmében.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Soltész Miklós következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, és ezt már jeleztem, riogatni Kovács László szokott. Mi nem riogatunk, hanem kérdezünk, és még egyszer hangsúlyozzuk azt, hogy a hatástanulmány hiánya igenis egy nagyon nagy hibája ennek a törvényjavaslatnak. Magyarországon is készült több olyan felmérés, hogy a munkaképes lakosságnak hány százaléka készül esetleg európai országokba dolgozni, hány százaléka kívánja családostul elhagyni az országot, és később visszatérni. Ugyanezek a tanulmányok, felmérések bizonyára megtörténtek Lengyelországban, Szlovákiában és más csatlakozni kívánó országokban is. Ha ezeket gondosan tanulmányozták volna, összevetették volna, és ezekből számításokat készítettek volna, akkor igenis előttünk lehetne az a gazdasági kérdés, az a gazdasági számítás, amelyet most már sokadszorra vetünk föl önöknek.

Még egy gondolat: Korózs Lajos képviselőtársam, sajnálom, de szerintem nem úgy gondolta, ahogy mondta az utolsó mondatait. Véleményem szerint ingoványos talajra lépett akkor, amikor a szlovákiai romák helyzetét úgy értékelte, hogy ők inkább a Borovickát meg a Becherovkát akarták megszerezni, mintsem a munkát vagy pedig a szociális támogatásokat. Sokkal inkább ellentmond ennek a magyarországi romák munkavállaló képessége, amit sokszor bemutatnak a MÁV területén a közmunkaprogramokban, vagy bemutatnak az árvízvédelem területén, amikor az ország falvait kell védeni. Nem hiszem, hogy a szlovákiai romákkal más lenne a helyzet. Ők is nagyon szívesen dolgoznának, ők is nagyon szívesen vállalnának munkát. Az más kérdés, hogy a szocializációjuk miatt, ahova születtek, azáltal sokkal alacsonyabb szintű munkát kapnak, vagy nem kapnak.

(16.40)

Ami miatt kitört ez a feszültség Szlovákiában, az az ottani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szociális rendszer szigorítása volt. És ezt ők adott esetben, hosszú távon igenis kihasználhatják Magyarországon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A kétpercesek után folytatjuk az írásban jelentkezettek hozzászólásának sorát, pontosabban, egy képviselő van már csak, a többi visszalépett. Nyul Istvánnak adom meg a szót, MSZP.

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Az előzőekben lezajlott vita valahogy furcsán hangzik. Furcsán hangzik azért, mert mi május 1-je után az Európai Uniótól a strukturális és a kohéziós alapokból jelentős támogatásra számítunk; nagyon komoly támogatásra, amit remélhetőleg pályázati úton fogunk megkapni.

Én azt tudom mondani, hogy nagyon jó lenne, hogyha nettó befizető ország lennénk, mint a fejlett európai uniós államok jó része, de most mi még támogatásra számítunk. Ez a törvényjavaslat pedig arról szól, hogy valami úton-módon a kölcsönösségre, a szolidaritásra kell gondolnunk, és azért ténykedünk, hogy mi, magyar állampolgárok az Európai Unión belül teljes jogú állampolgárként vehessünk részt, munkát vállalhassunk, és ezeket a jogokat próbáljuk biztosítani a törvényjavaslatban a hozzánk az Európai Unióból idejövő állampolgároknak.

És akkor konkrétan mondanám: a T/9275. számú, egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat jórészt az európai uniós jogharmonizáció jegyében íródott. Önmagában az, hogy itt és most erről beszélünk, azért jó, mert kézzelfogható közelségbe került a teljes jogú európai uniós tagságunk. Amiről majd beszélünk, az május 1-je után remélhetőleg mindennapi gyakorlattá válik. Az pedig különösen öröm és örvendetes a számunkra, hogy az egészségügyi munkavállalók, így az orvosok, a fogorvosok, a gyógyszerészek, az egészségügyi szakdolgozók a végzettségük jogán alkalmasak az európai uniós országokban munkavégzésre. Ez a lehetőség természetesen kölcsönösségi alapra épül. Az egészségügyi és szociális ellátórendszer országonként eltérő, ezért szükséges a jogharmonizációs törvénymódosítás. Ebből a törvénymódosítási csomagból a szakmai kamarák feladatváltozását és hatáskör-módosítását emelem ki.

A Magyar Orvosi Kamaráról szóló '94. évi XXVIII. törvény, illetve az orvosok működési nyilvántartásba vétele nélkül az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvény 110. § (4) bekezdése a javaslat 35. §-a szerint módosul, és az alábbit tartalmazza: az orvosok működési nyilvántartásában nem szereplő, harmadik országból érkező, egészségügyi tevékenységet folytatni kívánó személyek esetén az engedélyezési eljárásban a kamara egyetértési jogot gyakorol. Az engedélyezett egészségügyi tevékenység végzéséhez a szakképesítést igazoló bizonyítvány vagy oklevél tényleges elismerése vagy honosítása nem szükséges.

A fent hivatkozott törvény 110. §-ának (10) bekezdése is módosul: a magyarországival egyenértékű szakképesítéssel, illetve európai gazdasági térségi tagállami gyakorlattal rendelkező európai gazdasági térségi állampolgárok szakképesítését a közösségi jog alapján nem kell honosítani, illetve elismerési eljárásnak alávetni. Amennyiben ilyen végzettségű személy letelepedés nélkül kíván egészségügyi tevékenységet folytatni hazánkban, az ilyen bejelentéssel kapcsolatban a kamara véleményezési jogot gyakorol. A hatályos törvény szerint a Magyar Orvosi Kamara ajánlásokat ad az egyes orvosi szolgáltatások egészségügyi szolgáltatók által megállapított díjtételei alsó határaira.

A gyógyszerészek esetén a Magyar Gyógyszerész Kamara, illetve az egészségügyi szakdolgozók esetén a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara feladat- és hatásköre módosul, és hasonlóképp gyakorolja az egyetértési jogát harmadik országbeli, és a véleményezési jogkörét európai uniós országból érkező munkavállalók esetén.

Az Európai Unió elvárásának megfelelően már létrejött az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala, amely a külföldi szakképesítések elismerési és honosítási eljárását végzi. Az eljáráshoz szükséges adatok egy részével a kamarák rendelkeznek. A módosítás teremti meg annak a törvényi feltételét, hogy a kamarák által kezelt adatokat az elismerési, illetve honosítási eljáráshoz rendelkezésre lehessen bocsátani.

Fontos garanciális szabálya a törvényjavaslatnak, hogy ha az egészségügyi tevékenységet folytató, európai uniós állampolgárságú személlyel szemben olyan terhelő adat merül fel, amelynek alapján törölni kell a működési nyilvántartásból, erről az eljáró szerv tájékoztatja a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságát, és azon Európai Gazdasági Térség tagállamát is, ahol az adott személy egészségügyi tevékenységet kíván végezni.

Tisztelt Képviselőtársak! A fentiek alapján összefoglalva elmondható, hogy a Magyar Orvosi Kamara jogosítványát három területen érinti a javaslat a szakképesítési, elismerési és honosítási eljárás kapcsán: az egyetértési jogot, a véleményezési és az adatszolgáltatási kötelmet illetően.

Kérem a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Gógl Árpád kért szót.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! A kamarák jogosítványa kitüntetett jogosítvány, mert hatalmas felelősség az, amivel dolgoznak.

Ez a módosítás nyilván harmonizációs célú is. Az egyetértési jognak csak a harmadik ország felé, tehát az Unión kívüli rendszer felé való megtartása - míg az Unión belül, ekvivalenciát feltételezve, a véleményezési jog így, önmagában, elvben megfelelő -, abban az esetben, ha a véleményezési joghoz csatlakozik egy nyelvismereti és betegkommunikációs ismereti elem is, amely gyakorlat, ha valaki Skandináviába megy, ha azzal ekvális véleményezési jogot segítő formát fogunk bevezetni, akkor működőképes. Ha nem, úgy megéljük azt, hogy a beteggel kommunikálni képtelen, és ismeretet, kórtörténetet, előadatot megszerezni képtelen egészségügyi dolgozók kerülhetnek a rendszerbe.

Mindezt okkal mondom, mert a mostani gyakorlat nem elégséges ahhoz, hogy pontosan tisztázza az ide kerülő emberek gyakorlati tevékenységét. Kérem az államtitkár asszonyt, hogy ezt a területet tekintsék át, mert a kapcsolatteremtés nemcsak az orvosok részére, hanem a szakdolgozók részére is fontos, hiszen egy panasz értelmezése, egy panasz pontos megértése vagy meg nem értése a beteg életét veszélyeztetheti.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Pichler Imre felszólalása következik.

PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításánál az általános indoklás első bekezdésében azt olvashatjuk, hogy a jóléti rendszerváltás programja, az egészségügyi reformelképzelések megvalósítása, valamint az európai uniós csatlakozásunk a ma működő szociális és egészségügyi rendszer szisztematikus átalakítását igényli.

(16.50)

Ezen átalakítás egyik állomását képezi a jelen törvényjavaslat, amely mintegy húsz, az egészségügyi és szociális ágazatot érintő törvényt tartalmaz. A javaslat a szociális területhez kapcsolódóan a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény jogharmonizációs célú módosítását tartalmazza.

Az érintett törvényekkel kapcsolatban 2001-ben már történt jogközelítési célú módosítás. Az ismételt jogharmonizációs felülvizsgálatot elsősorban a közösségi jogban - ide értve a szintén jogforrást képező bírósági gyakorlatot is - bekövetkezett időközbeni változások indokolják. A módosítás elsősorban az egyes törvények által szabályozott ellátásokra jogosult kör közösségi joggal összhangban lévő meghatározását célozza.

A törvények hatályának kiterjesztése, azaz az ellátási kötelezettség bővítése a módosítás legfontosabb eleme. Indokolatlan, hogy Magyarország abban a helyzetben, amelyben a fejlettebb tagállamok bezárják a csatlakozók előtt a szociális ellátásokat - vagy legalábbis részben -, a szociális ellátások tekintetében tovább nyisson. A módosítások kinyitják az alanyi jogon járó, sőt a szociális rászorultság alapján járó juttatásokban részesülők körét. Tartózkodási engedély birtokában a magyar állampolgárokkal lényegében megegyező jogokat kapnak az EU területéről érkezők.

Az indoklás azt is jelzi, hogy a csatlakozás utáni időszakban a javasolt bővítés nem jelent anyagi terhet. A Magyar Demokrata Fórum nevében hiányolom az összehasonlító elemzéseket. Vajon milyen hatással lesz azokra a térségekre a törvénymódosítás, ahol 24-25, sőt 30 százalékos a munkanélküliség, mint például az én választókörzetemben?

Szeretném megemlíteni röviden a Baranya Megyei Munkaügyi Központ által kiadott Munkaerő-piaci Figyelő 2002. decemberi - hangsúlyozni szeretném, hogy 2002. decemberi - és 2004. januári regisztrált munkanélküliek adatait. Mielőtt azonban konkrét számadatokat sorolnék fel, engedjék meg, hogy egy tegnapi újságcikkből idézzek. Sikerpropagandának állítja be a Medgyessy-kormány a magyarországi munkaerő-piaci folyamatok alakulását, noha egyre több anomália mutatkozik ezen a téren.

A GKI Gazdaságkutató Rt. legfrissebb tanulmánya szerint 2004-ben a korábban előre jelzetthez képest többen kerülhetnek az utcára. A szakértők szerint azért, mert a kormány által leépítendő nyolcezres köztisztviselői karból kevesen találnak új munkalehetőséget. Az érintettek helyzetét nehezíti, hogy a hazai versenyszférában egyre kisebb igény mutatkozik az államigazgatási gyakorlatra, valamint az elbocsátandó középkorúak egyébként sem keresettek a honi munkaerőpiacon. További probléma, hogy uniós csatlakozásunk megváltoztatja a munkaerő-mobilitást is. Májustól elvileg olcsó szlovák vagy lengyel dolgozók áraszthatják el a hazai munkahelyeket, esetleg kiszorítva a magyar alkalmazottakat. A veszély valós, hiszen az Európai Unió jelenlegi 15 tagállama korlátozásokat vezet be az újonnan csatlakozó államok munkavállalóival szemben. Ez pedig annyit jelenthet, hogy azokból az országokból, ahol egyébként is nagy a munkanélküliség, a hazainál jóval olcsóbb munkaerő érkezhet. Ebben a törvénymódosításban Magyarország csak a kisebb-nagyobb diszkriminációt alkalmazó uniós államokkal szemben tervez viszonosság címén hasonló intézkedéseket.

Most szeretnék visszatérni az előbbiekben említett, munkanélküliekre vonatkozó adatokra. 2002 decemberében a tartósan munkanélküliek száma - tehát Baranya megyéről van szó - 8171 fő, míg 2004 januárjában 9430 fő. A megváltozott munkaképességű munkanélküliek száma 2002 decemberében 842 fő, míg 2004 januárjában 1005 fő. Végül még egy fontos összehasonlító számot szeretnék elmondani. A regisztrált munkanélküliek száma 2002 decemberében 18 559 fő, míg 2000 januárjában 20 529 fő jelentkezett a Baranya Megyei Munkaügyi Központnál. A munkanélküliségi ráta, mint tudjuk, országosan 6 százalék körül mozog. Ehhez képest Szigetvár vonzáskörzetében 23,8, nem messze, Sellye vonzáskörzetében 33,8 százalék. Ijesztőek ezek a számok!

Azt hiszem, ezek az adatok is bizonyítják, hogy jogosan vártunk volna el egy összehasonlító elemzést, amit itt már több képviselőtársam is megemlített, hiszen ezek alapot szolgáltathattak volna arra, hogy milyen kihatással lesznek majd a törvénymódosítások elfogadásuk után.

A szociális rászorultság alapján járó juttatások esetén az EU-tagállamok és a csatlakozók is a helyi munkavégzés, a helyben lakás előírásával szűkítenek, mi pedig bővítünk. Érthetetlen, hogy az időskorúak járadékát, a rendszeres szociális járadékot, illetve a rendszeres szociális segélyt miért adjuk tartózkodási engedély alapján. Miért látunk el bárkit intézményben közpénzen, aki nem magyar állampolgár? Tudjuk, hogy mindez önkormányzati feladat, és erről is már többször szó esett a mai nap folyamán. A megszorító intézkedések következtében az önkormányzatok milyen forrásból fizetik ki az újabb kötelezettségeket? Ismét fedezet nélküli feladatot kapnak az önkormányzatok?

Végül a családok támogatásáról szeretnék szólni. Az alanyi jogon járó gyes, gyet és családi pótlék elérését teszi lehetővé ez a törvénymódosítás azoknak, akik munkavállalási céllal jönnek Magyarországra. Az európai uniós tagországokban a kormányok egyaránt a munkajövedelemhez kötött adókedvezményeket helyezik előtérbe.

A szociális és családügyi bizottság ülésén a főosztályvezető asszony a minisztérium képviseletében elmondta, hogy nincs más választási lehetősége, alternatívája a szociális törvénymódosításnak. Ha ezt a törvénymódosítást vizsgáljuk, megállapíthatjuk: ma már nem kibocsátó, hanem tényleg befogadó ország vagyunk. Ez azt kívánja sejtetni, hogy az erősen fogyó népességű országot bárhonnan jövő bevándorlókkal kívánja pótolni a kormány. Ez nemzetbiztonsági koncepció hiányában merő együgyűség, és számos veszélyt rejt.

Hiányolom azt a hatástanulmányt is, amely a csatlakozó országok családtámogatási rendszerét hasonlítja össze a magyar helyzettel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Sisák Imrének adom meg a szót.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az asztalon fekvő törvényjavaslat 34. §-a módosítani javasolja a gyermekek védelméről szóló törvény 162. § (2) bekezdését a következő g) ponttal: „ Felhatalmazást kap az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben szabályozza a külföldi alap-, közép- és felsőfokú szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett szakképzettség elismerésére és honosítására, továbbá az eljáró hatóságra vonatkozó részletes szabályokat.ö

Véleményünk szerint ez a passzus ütközik a 2001. évi C. törvénnyel. A 2001. évi C. törvény - amely a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szól egyébként - úgy rendelkezik, hogy a külföldön szerzett képesítések elismerése és honosítása az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozik, azon belül ezt az ekvivalenciabizottság végzi. Igaz, vannak kivételek - például orvos, fogorvos, ápoló -, amit az ESZCSM hatáskörébe utal, de a nevezett törvényjavaslatban nincs megnevezve semmilyen szociális szakképesítés. Úgy gondolom, hogy erről is gondoskodni kellene, és úgy hiszem, hogy a szociális szakma egyébként sokkal szívesebben tartozna az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumhoz, mint az Oktatási Minisztériumhoz e tekintetben. Tehát arra hívnánk fel a jogalkotó figyelmét, hogy ezzel feltétlenül foglalkozni kellene.

Szintén a jelenlegi törvényjavaslat foglalkozik a szociális törvény 49. §-ának a módosításával. Ez a közgyógyellátási igazolvánnyal kapcsolatos passzus. Pusztán csak jogtechnikai módosításról van szó, holott a kormánypártok az elmúlt időszakban arról beszéltek, hogy a közgyógyellátásra való jogosultságot, a közgyógyellátással kapcsolatos gyógyszerkör finanszírozását teljes egészében áttekintik.

(17.00)

Én azt gondolom, hogy ezen a jogtechnikai módosításon kívül, ami semmi mást nem végez el, mint hogy alpontokba szedi azt, hogy mi tekinthető gyógyszernek, teljesen felesleges.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Mátrai Márta képviselő asszony felszólalása következik.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Jelen salátatörvény kétségkívül nagyívű próbálkozás, amely néha egymástól nagyon távoli társadalmi és életviszonyokat szabályoz. Kár, hogy a nagy ív alá nem fért be, és még csak utalás sem történt az alábbiakra.

Mi a szakmai álláspontja például az Oktatási Minisztériumnak, a pénzügyminiszternek, az Orvosi Kamarának, a Rektori Konferenciának a módosításokkal kapcsolatban? Szakmailag és pénzügyileg felkészültek-e például az önkormányzatok a módosításokból rájuk háruló feladatok végzésére?

A törvény hatályának kiterjesztése, azaz az ellátási kötelezettség bővítése a módosítás legfontosabb elemét képezi. Indokolatlan álláspontunk szerint, hogy Magyarország abban a helyzetben, amelyben a fejlettebb tagállamok bezárják a csatlakozók előtt a szociális ellátásokat, a szociális ellátások tekintetében az országunk tovább nyisson. Az Európai Unió elfogadásra javasolt alkotmánya - mint ahogy azt már az első felszólalásomban is idéztem e tekintetben - a nemzeti érdekek tiszteletben tartását támogatja. A módosítások kinyitják az alanyi jogon járó, sőt a szociális rászorultság alapján járó juttatásokban részesülők körét. Tartózkodási engedély birtokában a magyar állampolgárokkal lényegében megegyező jogokat kapnak az országba érkezők. A szociális rászorultság alapján járó juttatások esetén az európai uniós tagállamok és a csatlakozók is - lásd: Szlovákia, az előbb is utalás történt erre - a helyi munkavégzés, a helyben lakás előírásával szűkítenek, ezzel szemben mi bővítünk.

Érthetetlen, hogy az időskorúak járadékát, a rendszeres szociális járadékot, illetve rendszeres szociális segélyt miért adjuk tartózkodási engedély alapján. Miért látunk el bárkit intézményben közpénzen, aki nem magyar állampolgár, miközben a jelenlegi intézményeink alig 60 százaléka felel meg a jogszabályi előírásoknak? - miközben a magyar várakozási listán szerepelve ellátatlanul ott állnak az emberek, és sajnos, meghalnak anélkül, hogy azt az ellátást megkapnák, amelyre jelentkeznek. Hol vannak az összehasonlító elemzések, amelyek arról nyugtatnak meg, hogy a javasolt bővítés nem jelent anyagi terhet? Az indokolás azt jelzi, hogy a csatlakozás utáni időszakban nem várható teher, de végzett-e összehasonlító elemzést a minisztérium a csatlakozó országok ellátórendszereiről?

Felteszem továbbá a kérdést, hogy miért szükséges, hogy Magyarországon be sem jegyzett szervezetek szociális intézmények fenntartására kapjanak lehetőséget, és ezáltal közpénzeket használhatnak fel, átvehetik a lepusztult kastélyokban működő szociális intézményeket, megszerezhetik ezeket a kastélyokat. Ilyenkor felvetődik az emberben a kérdés, hogy nem ezért állították-e le az Orbán-kormány idején megkezdett kastélyrehabilitációs programot. Szeretném, ha erre majd választ kapnánk.

Az időskorúak járadéka, a rendszeres szociális járadék, a rendszeres szociális segély fizetése önkormányzati feladat. Miért járnak ezek a szolgáltatások az érvényes tartózkodási engedély alapján? Az önkormányzatok milyen forrásból fizetik az újabb kötelezettségeket? Mit szólnak a régóta segélyre szorulók, ha többfelé kell osztani a keretet, mellesleg - a hajléktalanokat említeném - a hajléktalanok segélyeit, amelyet a központi költségvetés fizet, és tudjuk, hogy erre sincs fedezet? Ha valaki tulajdonnal rendelkezik, és munkalehetőséget felmutatva jön Magyarországra, és hozza magával a családját, a tartózkodási engedélye bizony könnyen meghosszabbítható. Végiggondolta-e valaki ennek lehetséges következményeit? Ismét pénz nélkül kap feladatot az önkormányzat. Mit szólnak ehhez a kormánypárti polgármesterek? Mert 2004-re erre egyáltalán nincs fedezet.

Aztán szólnék néhány gondolatot a családok támogatásáról, és egy mondattal még említeném a gyermekvédelmet. A családok támogatásával kapcsolatban az alanyi jogon járó gyes, gyet és családi pótlék elérését teszi lehetővé munkavállalási céllal az itt tartózkodók családja számára az előttünk lévő tervezet. Hol van a hatástanulmány - többen is megkérdezték már -, amely a csatlakozó országok családtámogatási rendszerét összehasonlítja a magyar helyzettel? Nem véletlen, hogy az Európai Unió tagországaiban a munkáspárti és a szocialista kormányok egyaránt munkajövedelemhez kötik az adókedvezményeket, és ezeket helyezik előtérbe, nálunk pedig az alanyi jogon, tehát minden munkát keresőnek járó kedvezményeket emelte a kormány. Anyasági, gyes, gyed, gyet s a többi mely országokban járnak, államtitkár asszony? Milyen kör igényelheti? Az itt dolgozó férj - ha eljön Magyarországra - gyesen lévő felesége ingyen tanulhat a magyar egyetemeken, angol vagy német nyelvű egyetemen is. Ha ez nem így van, akkor szeretném tudni, hogy mely jogszabályok azok, amelyek ezt kizárják.

Még egy mondat a gyermekvédelemről. Miért engedünk be Magyarországon be sem jegyzett szervezeteket - kérdezték már az előttem felszólalók -, üzleti vállalkozásokat a gyermekvédelembe? Kinek áll ez érdekében? A gyermekkereskedelem veszélye rémisztő képet mutat, ha ez felvetődhet ebben az országban.

Várom államtitkár asszony megtisztelő válaszát, amely, remélem, szakmai érveken fog alapulni, és ez valamennyiünk figyelmét fel fogja kelteni e törvény tekintetében.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Jauernik István kért szót két percben.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az önkormányzati oldal, polgármester lett megszólítva. Én nem vagyok polgármester, de azért önkormányzati költségvetést már jó néhányat láttam. Nem új feladatról van szó, az ellátotti kör bővülhet; ebben a törvényben ez benne van. Az ellátotti kör egyes önkormányzatoknál nemcsak ettől, hanem ezen túl számtalan esetben bővülhet, mert előfordulhat, hogy valamelyik településen az addig munkát biztosító cég bezár, tönkremegy, és nagyarányú létszámelbocsátásra kerül sor. Ugyanaz a helyzet adódhat, mintha most valahol megjelenik arányait tekintve nagy szám. Erre a magyar önkormányzati finanszírozási rendszer tulajdonképpen fel van készülve. Ez nem egy jó megoldás.

Nem egy jó megoldás, hogy önhikire egy évben kétszer lehet pályázni; nem egy jó megoldás az, hogy a költségvetési törvény 6. mellékletének 3. pontjában van egy olyan előirányzat, amely az önkormányzat működőképességét hivatott biztosítani. Az az évi problémát tehát ezek a technikák megoldják, a következő évi problémánál pedig minden normatív mutató, amit az önkormányzatok október 15-éig leadnak, ott szerepel, és annak rendje, módja szerint működik. Azt gondolom, hogy tényleg fontos, hogy az önkormányzatok ne kapjanak fedezet nélkül új feladatot, de itt nem új feladat, hanem az ellátotti kör bővülése fordulhat elő. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szűcs Lajos következik.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Elnézést, ha a csapos közbeszól. Kettő óra óta itt ülünk, és erről a törvényről vitatkozunk, Jauernik úr bejön, és egy ekkora részébe megpróbál beleszólni, mintha résztvevője lett volna ennek a vitának. Az önkormányzatokat érintő feladatok bővüléséről kérdeztünk többször ebben a vitában, a bizottsági üléseken, és nem kaptunk rá megnyugtató válaszokat. A tisztelt kormánypárti többség elmondta, hogy nincsenek sem megnyugtató, sem ellentétes információik arról, hogy ennek a törvénynek és ennek a nyitásnak valóban milyen következményei lesznek, nem a 2004. évi költségvetésre, hanem a következő évekre.

Erről van szó, képviselőtársam! Semmiféle előzménye nincs ennek a törvénynek, tehát senki nem tudhatja, ön sem tudhatja, és nem kell akkor felelőtlenül kijelentéseket tenni ezzel a dologgal kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Jauernik Istváné a szó.

(17.10)

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő úr, valóban nem voltam itt a teremben, de volt szerencsém végighallgatni a vita eddigi szakaszát, és volt szerencsém végigülni és -vitatkozni az önkormányzati bizottság ülésén ezt a kérdéskört. Ezért úgy gondolom, nem állja meg a helyét az, amit ön mondott, hogy én felelőtlenül szóltam. Úgy gondolom, hogy felelősséggel tettem, és vállalom is, amit mondtam.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Úgy tűnik, több jelentkező nincs. Megkérdezem Vojnik Mária államtitkár asszonyt, kíván-e válaszolni. (Dr. Vojnik Mária: Igen.) Öné a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosításáról beterjesztett törvényjavaslatnak nemcsak a tizenkilenc törvényt érintő szakaszáról zajlott a Házban vita, hanem - ha úgy tetszik - búvópatakként megjelent, hogy akar-e a Magyar Országgyűlés négy parlamenti pártja az Európai Unióhoz csatlakozni. Erről szólt a mai napon ez a vita. (Zaj az ellenzéki oldalon, közbeszólások.) A négy párt pillanatnyilag a jogharmonizációs célú törvényeken keresztül kapcsolja be a Magyar Köztársaságot az Európai Unió jogrendjébe, igazítja közösségi normáihoz, és a jogok mellett vállalja mindazokat a kötelezettségeket, amelyek egyébként rá hárulnak.

Aki értő fülekkel követte a vitát, annak a számára - de talán a külső érdeklődők számára is - világos volt, hogy a parlamentben két és fél párt van, amelyik vállalja az uniós csatlakozást az azzal járó jogokkal és kötelezettségekkel együtt. A két párt, amelyik vállalja ezt, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója; és bocsánatot kérek, azt mondtam, hogy két és fél párt, mégpedig azért, mert a Magyar Demokrata Fórumból Csáky András képviselőtársam kiválóan ismertette a jogharmonizációs célú törvényjavaslatokat, ezzel szemben volt olyan képviselőtársunk, aki legalábbis azt a fajta félszívű hozzáállását bizonyította ebben a teremben, hogy úgy szeretne menni az Európai Unióba, ahogy a királyhoz ment a szegénylány a szitával, hogy vitt is ajándékot meg nem is. Nos, hát, ebben a tárgyban így sajnos nem tudunk bemenni az Európai Unióba.

S természetesen, bármennyire is fáj kijelenteni, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyetlen képviselője sem vállalja az európai uniós csatlakozással járó jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.), még akkor sem, ha képviselői közül a szaktörvények korábbi, előkészítő szakaszaiban többen a csatlakozást lehetővé tevő, például az egyes egészségügyi tárgyú törvényeknek maguk is előkészítői és előterjesztői voltak egy jogharmonizációs csomag keretében, és az akkori ellenzéki pártok - emlékezetem szerint - azt vállalták, hogy támogatásukkal vesznek részt ebben a folyamatban.

Mondhatnánk azt is, hogy kezdjük az elején, tudniillik hogy korán-e vagy későn terjesztettük be ezt a törvénycsomagot. Ellenzéki képviselőtársaim egyik része azt mondja, de inkább azt mondanám, hogy egyik percben azt mondják, hogy korán, előkészítetlenül került a parlament elé, majd a következő mondatukban meg azt, hogy elkéstünk ezzel a jogharmonizációs csomaggal. Nos, azt gondolom, hogy 2003 előtt ezt a csomagot teljessé tenni azért nem lehetett, mert hiszen 2003-ban véglegesítettük a csatlakozást, és bármennyire is furcsa, azt kell mondanom, hogy még mindig nem zárult le a csatlakozási folyamat, hiszen az Európai Unió jogrendje megkívánja a folyamatos alkalmazkodást. S azt gondolom, hogy nem is kapkodtuk el, hiszen mindazok a javaslatok, amelyek ebben a törvényjavaslat-csomagban szerepelnek, valamilyen módon részét képezik a személyek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásáról szóló közösségi elvárásnak, ha úgy tetszik, közösségi vállalásnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában két olyan nagyon lényeges pont körül forgott a parlamenti beszédek többsége, amelyekre, azt gondolom, azok miatt is vissza kell térni, akik nem feltétlenül járatosak az uniós és a közösségi szabályokban. Ez a két rész érinti a szociális törvényt és a gyermekvédelmi törvényt. Az 1612-es EGK-rendelet a közösségen belüli munkavállalókkal kapcsolatos rendelet, az a bizonyos 1408-as pedig a szociális biztonsági koordináció rendszerére vonatkozó rendelet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erre a vitára készülve végigolvastam a szociális bizottság és az egészségügyi bizottság üléseiről készült jegyzőkönyveket. Őszintén csodálkozom, hogy azok a parlamenti képviselők, akiknek egyébként egyáltalán is kötelességük ismerni az európai uniós szabályokat, akik a felkészülésnek ebben a fázisában ma már nem felvilágosítást követelhetnek, hanem kötelességük felvilágosítást nyújtani, olyan csacskaságokat kérdeznek a parlamenti vitában, hogy ugyan mit is jelenthet az a bizonyos európai irányelv, avagy hogyan kell értelmezni azt a bírósági rendeletet, holott ez minden parlamenti képviselőnek rendelkezésére áll, ismerni meg kötelezettsége. Ezért engedjék meg, hogy erre a két irányelvre vonatkozóan elmondjam, a szociális jogharmonizációs törvények kapcsán a kötelezettségünket kell teljesíteni.

Az 1612-es EGK-rendelet azt mondja, hogy a migráns munkavállalónak, a vele együtt a tagállamba érkező eltartott felmenő rokonnak, a maximum huszonegyedik életévét betöltött gyermeknek és házastársának ugyanazt a szociális előnyt, vagyis ugyanazt a szociális ellátást kell biztosítani, mint az adott tagállam polgárának. Ha úgy gondolják képviselőtársaim, hogy ez további magyarázatot igényel, akkor azt mondom, hogy ezt az előírást teljes terjedelmében, mélységében és részletességében lehet újra és újra tanulmányozni. Ha mi nem teszünk eleget ennek a kötelezettségünknek, akkor már 2001-ben sem tehettük volna meg azokat az első lépéseket, amelyeket már a jogharmonizáció kezdetekor törvényekben fektettünk le, képviselőtársaim! Hát hogyan lehetséges, hogy 2001-ben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden képviselője ismerte ezeket az irányelveket, csak 2004-ben nem? Hát mi történt? Tán csak nem az, hogy azóta már alá is írtuk a csatlakozási szerződést?

Tisztelt Képviselőtársaim! A következő törvényjavaslat, amely az Országgyűlés asztalán tárgyalásra vár, az a migrációról szóló törvény. Egészen biztos vagyok benne, hogy napirendre kerülnek majd azok a problémák, amelyeket önök a szociális törvények kapcsán érintettek, hiszen nem választható el, hogy a migráns munkavállalók és a velük érkező családtagok szociális és egyéb szolidaritáshoz tartozó támogatásáról szót ejtsünk. Ám most szeretném elmondani, hogy az Európai Unió nemcsak gazdasági közösség.

(17.20)

Az Európai Unió egy olyan szociális közösség, amelyikben a közösség folyamatosan építi és teszi hozzá a saját hazai szabályozásához a megbeszélt, kikristályosodott közös értékek mentén azt a többletet, amelytől mi magunk is az Európai Unió polgárai akarunk lenni.

Ami pedig az egészségügyi tárgyú törvényeket illeti: 2001-ben már elkezdődött az uniós jogharmonizációs szabályok meghozatala, és most az új bírósági ítéletek, az új közösségi joganyagok átvétele teszi szükségessé - úgy, ahogyan azt Gógl Árpád képviselőtársam is mondta, és úgy, ahogyan azt Csáky András képviselőtársam is mondta - ezeknek a szabályoknak a kibővítését és alkalmazását. Be kellett venni persze néhány olyant, amelyekről önök a tárgyalások ideje alatt elfeledkeztek. Ez pedig az a bizonyos opt-out intézmény, vagyis az, hogy a szakvizsga előtt álló szakorvosjelölt gyakornokok esetében, a túlmunka-szabályozás esetében még lehet kérni további kedvezményeket, illetve elő lehet írni a többletmunkavégzésre egyéb szabályokat, ha már erre nem lehet derogációt kérni, hiszen európai bírósági döntés az, ami ezt az előírást kötelezővé teszi.

Ám tartoztunk még az Európai Unió közösségéhez való tartozásnak a gyógyszerek esetében az úgynevezett transzparencia-direktíva alkalmazásával, amelyik mindannyiunk számára kötelezettség, és arról szól, hogy a társadalombiztosítási támogatásba vétellel és a támogatások nyújtásával összefüggésben csak olyan szabályokat lehet meghozni, amelyeket kihirdetve, azok ellen jogorvoslatot is lehet kérni.

És igen, ennek a törvénycsomagnak van egy olyan része, amely egyfelől az egészségügyi ellátások és szolgáltatások modernizációjához kapcsolódik, másfelől bizonyos szigorító, ellenőrző szabályokat segít elő, van benne a reklámtörvényre vonatkozó szabály. Azt gondolom, ezek mind olyan szabályok, amelyeket képviselőtársaimnak - legalábbis az egészségügyi ellátás korszerűsítése szempontjából - hasznosnak kell ítélniük.

A módosító indítványok vitájában meg fogjuk látni, valóban komolyan gondolta-e a Fidesz képviselőcsoportja, hogy úgy akarunk csatlakozni az Európai Unióhoz, hogy egyúttal a Magyarországon munkát vállaló vagy migráns munkavállalók családtagjaitól meg akarja tagadni azokat a szociális kedvezményeket, amelyeket egyébként a magyar munkavállalók számára az Európai Unióban természetes jogként vagy járandóságként követelünk magunknak, avagy egy kicsit félreértettük egymást, és nem pontosan erre gondolnak.

Látni fogjuk azt is, hogy az egészségügyi tárgyú törvények módosítása kapcsán képviselőtársaim milyen módon segítik egyfelől a jogharmonizáció teljessé tételét, másfelől néhány kifogásuk hogyan érvényesül a módosító indítványokban, amelyeket természetesen tartalmuk és érdemük szerint a bizottságok és a kormány is megfontol.

Köszönöm mindazok hozzászólását, akik segítettek megértetni akár a televízió nézőivel, amikor még volt közvetítés, akár a rádióhallgatókkal, akár a parlamenti képviselők egymással is, hogy miben is áll az, amikor Magyarország az Európai Unió közösségi szabályait átveszi vagy ahhoz alkalmazkodik, és miben is áll, amikor látszólag arról beszélünk, hogy mi támogatjuk az európai uniós csatlakozásunkat, ám amikor ezt törvényekre váltjuk, akkor ezektől elállunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

Az előterjesztést T/9132. számon, a bizottságok ajánlásait T/9132/1-9. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.