Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr, Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mint az előbbi felszólalásban is elhangzott, a környezetvédelmi bizottságban is Márton-napon éles döntés született, és csak egy szavazaton múlt ott is, hogy támogatta vagy nem támogatta a törvényjavaslatot a bizottság. Ezért engedjék meg, hogy a kisebbségi véleményt itt ismertessem.

Mint az elhangzott, a környezetvédelmi ügyek legfontosabb háttérjogszabálya a Ket., lényegében minden környezetvédelmi eljárás valamilyen módon eszerint zajlik, éppen ezért nagyon fontos akár az ügyféli jogállás, akár a határidők, akár bármilyen más eljárási kérdés tekintetében, hogy mit tartalmaz a jogszabály.

A megközelítésünk mindenképpen a jogalkalmazók, illetve a jogbiztonság szempontjából vizsgálta a Ket. módosítását. A jogalkalmazók számára bizonyára egy követhető, átlátható és betartható törvényt kell létrehozni, a jogbiztonság pedig azt követeli meg, hogy ha egy szabályt megalkotunk, akkor az tartós legyen, és általánosan rendezze a jog- és életviszonyokat.

Éppen ezért mi úgy láttuk, hogy vagy az előző jogszabály, vagy a mostani valamiféleképpen mindenképpen hibában szenved, hiszen az '57-es törvény 47 évig élt több novellával, több módosítással és nyilván a rendszerváltáskor az Áe. teljes átszabásával, de ettől függetlenül 47 évig volt hatályban, míg itt 2004 óta négy év után egy ilyen nagyon nagy léptékű átszabásra kerül a Ket. Mint az előbb elhangzott, itt a bizottsági ülésen csak 70 százalékos változtatásról beszéltünk, itt alelnök úr az előbb szinte 90 százalék fölötti nagyságrendet mondott, hogy mekkora a módosuló szakaszoknak a száma. Ez egy nagyon nagy szám, és négy év után egy teljes kódexen ekkora novelláris módosítást végezni azt jelenti, hogy az előző törvényjavaslat nem volt megfelelően előkészítve.

Ha itt a jogalkotásról szóló törvényhez, a '87-es törvényhez visszanyúlunk, az a preambulumában egy egységes és áttekinthető jogalkotást kíván a parlamenttől; ha egy ilyen fontos, szinte organikus törvényt, de mindenképpen alapvető fontosságú és a mindennapi életnek mindennapi jogviszonyait szabályozó törvényt négyévente módosítunk, az az áttekinthetőséget egyáltalán nem támasztja alá.

A 18. §-ában a jogalkotási törvény szerint a jogszabály megalkotása előtt meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Ha alaposan megtörtént volna az előkészítés, a hatásokat megvizsgálták volna, és a végrehajtást olyan szempontból tekintették volna, hogy véghezvihető-e, ez az óriási szervezetrendszer tudja-e alkalmazni, akkor nem lenne szükség 90 százalék fölötti módosításra, novelláris módosításra négy év után; illetőleg azért ne felejtsük el, hogy a felelősségi rendszerről szólva a jogalkotási törvény a minisztert teszi azért felelőssé, hogy a tervezett megoldások alkalmasak legyenek a kitűzött cél elérésére.

Mint a bizottsági vitában elhangzott, sokszor csak a jogdogmatika által kidolgozott és a való életben ki nem próbált, meg nem vizsgált megoldásokat alkalmaztak, ezért a nagy szórás, ezért a novelláris változatás, mert nem volt kellő gyakorlati vizsgálat az előtt, hogy ezeket egy egységes, új kódexbe ültették volna 2004-ben.

Szintén a bizottságban is fölmerült a határidők, határnapok számítása, a naptári napról áttérés a munkanapokra. Szintén az alapálláshoz visszanyúlnék. A jogalkalmazók számára ez nehezítést jelent, akik maguk a jogszabályokat alkalmazzák mint köztisztviselők, közalkalmazottak, az emberek számára pedig kevésbé átlátható viszonyokat jelent, hiszen nekik az volt az egyértelmű, hogy ha az egyik hónap 13-án benyújtják, akkor a másik hónap 13-ára választ kell hogy kapjanak. Most, hogy munkaszüneti napokkal kell hogy számoljanak, ez számukra sokkal bonyolultabb, és kiszámítatlanabbá teszi a rendszert.

Szintén az előterjesztő képviselője mondta, hogy ez elsősorban a belső határidőkre, azok közül is a háromnapos határidőkre vonatkozik, amikor valamilyen ügynek az intézését három napon belül el kell kezdeni, és ha van egy három-, négynapos hétvége, ez akkor kivitelezhetetlen. Lehetséges, hogy ezekre a belső határidőkre munkanapot kell adott esetben megállapítani, de az állampolgárok számára akár a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos, akár a válasz megkapásával kapcsolatos, az engedély megadásával, a tudomásulvétellel kapcsolatos határidőket mindenképpen bonyolultabb, ha munkanapokban számítjuk, és sokkal előnyösebb lenne, ha a régi naptári napok szerinti határidő- és határnapszámítást tartanánk szem előtt.

Az pedig, ami itt elhangzott, hogy azért jó ez a 22 nap, mert ez majd 20 napra, meg még rövidebb időtartamokra csökkenthető, ez ugyan valóban jól hangzik, de ha azt látjuk, hogy egy egységes kódex négy év után novelláris változtatásra szorul, akkor nehéz olyan kiszámíthatóságot feltételezni erről a mostani novelláról, amelyik majd négy év múlva vagy nyolc év múlva is hatályban lesz, és a mostani viszonyok szerint fognak alakulni az akkori szabályozási körülmények.

(14.50)

Így hát a kisebbségi vélemény megfogalmazói a jogbiztonság hiányát és az alkalmazhatóság nehézségeit tartották szem előtt, és ezért szavaztak nemmel a javaslatra.

Köszönöm szépen.