Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem ez az első eset, hogy a Fidesz-frakció itt jelen levő budapesti csapata előáll ezzel a javaslattal, találkoztunk már vele költségvetésbe bújtatva is, csak ott kiderült, hogy az a költségvetésben kétharmados elemként nehezen fog átmenni, és nem is ez az egyetlen akciója ennek a budapesti fideszes csapatnak, hiszen számos, adókkal kapcsolatos javaslatát át is nyomták már az Országgyűlésen, költségvetési szabályokat is átnyomtak az Országgyűlésen (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Megszavazták!), és mindez része egyfajta, a fővárossal és a főváros szabad demokrata vezetésével szembeni kitartó kereszteshadjáratnak.

(21.00)

Miről van szó? Az az állításuk, hogy a jelenlegi helyzet miatt rosszul járnak a budapesti kerületek - csak azt nem mondják meg, hogy miben járnak rosszul a kerületek. Én utánanéztem, tisztelt képviselőtársaim, és most egy számsort fogok önökkel ismertetni, nevezetesen azt a számsort, hogy a főváros és a kerületek összes forrásaiból hogyan oszlik meg a pénz a 23 kerület és a főváros között:

'91-es az első szám: a kerületek részesedése 45 százalék; '92-es a második szám: 40 százalék; '93-ben 49 százalék a kerületek részesedése; '94-ben szintén 49 százalék a kerületek részesedése. Ezek után, 1994 végén jön a törvénymódosítás, miután megszűnik a kerületek vétójoga. Mi történik ezek után a kerületek részesedésével? '95-ben 51 százalékra emelkedik; aztán '96-ban 48; '97-ben 47; majd '98-ban újra 50; 99-ben 51; 2000-ben - hála az önök módosításainak - már 52; 2001-ben pedig a számítások szerint 54 százalék a kerületek részesedése.

Hiába van a jelenlegi szabályozás, amikor a Fővárosi Közgyűlésé a végső döntés joga, ennek ellenére a kerületek részesedése a főváros és a kerületek összes pénzéből biztosított.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát semmiféle hátrány az elmúlt tíz évben a kerületeket a fővárossal szemben a hatályos rendszerben nem érte, a kerületek nem jártak rosszul ahhoz a korábbi állapothoz képest, amikor a Fővárosi Közgyűlés csak a kerületek többségének egyetértése esetén dönthetett.

Van tehát indoka annak a módosításnak, amit ezúttal Révész Máriusz kezdeményezett? Nincs indoka, tisztelt Országgyűlés. Nincs indoka azért sem, mert azok a feladatok, amelyeket a kerületek látnak el, és azok a feladatok, amelyeket a főváros lát el, ezek továbbra is ugyanúgy oszlanak meg, mint korábban. A feladatok egy része: az alapfokú oktatás, az alapfokú szociális és egészségügyi ellátás, a lakásgazdálkodás a kerületekhez tartoznak; a másik oldalon a kórházak, szakrendelők, középfokú oktatás, hajléktalanellátás, közművek, városrehabilitáció, kultúra és a legnagyobb tétel: a tömegközlekedés - ez pedig a főváros feladata.

Állítható, tudja ezt Révész vagy Juharos vagy Perlaki képviselő úr állítani, hogy ezeknek a feladatoknak a körében egy érzékelhető eltolódás tapasztalható azon feladatok terhei irányába, amelyekért a kerületek a felelősek? Szerintem ezt egyikük sem tudja állítani. Természetes, hogy a kerületek pénze mindig kevés, ezért ők harcolnának a többért; de a másik oldalon a főváros pénze is mindig kevés, és egyre kevesebb, mert a fideszes parlamenti többség egymás után hozza az olyan intézkedéseket az elmúlt két és fél évben, amely intézkedések a főváros hátán csattannak.

A politikai cél világos: a fideszes többség kergeti bele a fővárost egy olyan helyzetbe, amely helyzet egy ilyen villamos-válságba torkollik, amint az elmúlt hetekben láttuk, és természetesen a fideszes vezetés jót röhög a markába (Perlaki Jenő: A villamos nem válság, hanem jármű!), amikor a szabad demokraták és a szocialisták öngyilkos módon egymásnak ugranak a Fővárosi Közgyűlésben. Persze, hogy így van - de a dolog mögött mi van? Az a költségvetési politika, amit a Fidesz a főváros rovására alkalmaz.

Még egyszer mondom: az, amit Révész Máriusz úr a javaslatának az indoklásaként felhozott, ez egy komolytalan indoklás, egy megalapozatlan indoklás, mert a számok egyértelműen mutatják, hogy nem járnak rosszabbul a kerületek, mint a '90-94 között érvényes szabályozás mellett.

De feltehetik a kérdést, hogy vajon miért lenne baj nekem, ha visszatérnénk a '94 előtti szabályozáshoz. Megmondom, képviselő urak, hogy miért. Azért, mert az a szabályozás lehetőséget ad egy olyan helyzet előállítására, amikor nem tud megszületni a döntés. Ismerünk a magyar politikában olyan helyzeteket, amikor konszenzusra épül a szabályozás - alkotmánybíró-, illetve ombudsman-választás -, és tudjuk, hogy ha egymásnak feszülnek ilyen helyzetben politikai erők, akkor keletkezhet olyan helyzet, hogy nem tud döntés születni. Nagyon nehezen küszködött ezzel egyébként '90-94 között a szabad demokrata főváros a többségükben szabad demokrata vezetésű kerületekkel. Ezt a képviselő urak tudják.

Na de mi van akkor ráadásul, amikor nem ugyanaz a párt vagy koalíció van a fővárosban és a kerületekben, és amikor még politikai érdekek is vannak amellett, hogy ne jöjjön létre a megegyezés? Azt gondolom, hogy nem lenne helyes ilyen helyzetet teremteni. Erre önök visszaválaszolhatják nekem, hogy: na de akkor teret engedünk a főváros diktátumának szegény kerületek fölött? Én azt gondolom, hogy az elmúlt tíz évben, ebben a három ciklusban világos volt, hogy a kerületek érdekeinek - függetlenül attól, hogy vannak-e kerületi delegált tagjai a Fővárosi Közgyűlésnek vagy nem - politikai összefüggések következtében elég erős reprezentációja van a Fővárosi Közgyűlésben ahhoz, továbbá maguk a kerületek fontos politikai hatalmi centrumok, hogy a főváros ne tudja ráerőszakolni az akaratát a kerületekre, de azzal, hogy az utolsó szó joga a mindenkori Fővárosi Közgyűlés többségéé, ezáltal van egy garancia arra, hogy végül is a döntés megszületik.

A számok, tisztelt képviselő urak, önmagukért beszélnek. A számok azt mutatják, hogy a kerületek érdekei nincsenek valóságos veszélyben; az a forrásmegosztás, ami itt az elmúlt években újra meg újra kialakult, megnyugtató abban a tekintetben, hogy miközben kevés az is, ami a kerületeké, kevés az is, ami a fővárosé, de ez a kevés egy tisztességes és elfogadható arányban oszlik meg a főváros és a kerületek között.

Úgyhogy azt gondolom, nincs okunk arra, hogy Révész képviselő úr fideszes javaslatát elfogadjuk. Nyilvánvaló, hogy ennek a javaslatnak egyetlen célja van: újabb csapást mérni a szabad demokrata-szocialista koalícióra a fővárosban. Köszönöm szépen.