Felszólalás adatai

Összességében azt gondoljuk, hogy a törvény iránya mindenképpen helyes, hiszen szükség van arra, hogy számba vegyük az értékeinket, hogy beszéljünk ezekről, és ez nemcsak szellemi vagy kulturális szempontból fontos, hanem a helyi gazdaság és a helyi közösségek számára is. Tehát nagyon örülünk neki, hogy ez egy ilyen alulról jövő piramisszerű építkezéssel indul, és ezáltal inspirálja a helyi közösségeket arra, hogy átgondolják, hogy milyen értékeik vannak, és mik azok, amikre büszkék lehetnek, mi az, ami fontos nekik. Így tulajdonképpen kibővülhet annak a lehetősége, hogy ezeket a helyi értékeket valamiféle közösségi vagy bármilyen egyéb oltalomban részesítsük, és az egyes helyi gazdaságok egyedisége, sajátosságai jobban kidomborodjanak.

(23.30)

Ugyanakkor aggodalmaink is vannak. Egyrészt az, amit már többen is megfogalmaztak, hogy itt van az országos hungarikumbizottság 13 taggal, 11 helyről összeszedve. Nem látszik az, hogy milyen források lesznek számukra biztosítva. Valahol említik a törvényjavaslatban, hogy konferenciákat szerveznek és pályázatokat írnak ki, de nem igazán látom, hogy mindezt miből fogják megtenni. És arról sem nagyon van szó a törvényben, hogy az ebbe az értéktárba besorolt termékek, tárgyak, produktumok, technológiák, amelyek hungarikummá válnak, milyen konkrét védettség vagy korlátozás alá fognak esni.

Azt említették, hogy a hungarikumbizottság tagjait úgy fogják összeválogatni, hogy biztosítva legyen egy nagyon magas színvonalú munka, hogy ők tudományos válogatást végezzenek majd ebből az értéktárból. De látjuk azt, hogy leginkább majd különböző miniszterek delegálják a tagokat, és azt is látjuk, hogy a tagok indoklás nélkül visszahívhatók lesznek. Az picit aggodalommal tölt el minket, hogy itt adott esetben politikai szempontok erősebben fogják uralni a válogatást, mint a szakmai szempontok. Itt hivatkoznék én is a Hungarikum Szövetség álláspontjára, amit számos képviselőhöz eljuttattak. Én nem vettem részt az előkészítésben, de furcsának tartom, hogy van egy Hungarikum Szövetség, annak van egy elnöke, és azt írják, hogy az ő stratégiai dokumentumaik szolgáltak ennek a kerettörvénynek az alapjául, de valamiért úgy érzik, hogy az ő megállapításaikat vagy szempontjaikat nem igazán sikerült kellőképpen figyelembe venni a kerettörvény megalkotásakor.

Szeretném megkérdezni azoktól, akik kezdettől - például Lezsák Sándor alelnök urat - fogva szívügyüknek érezték ezt az egészet és részt vettek a kialakításában, hogy van ez akkor, hogy ha van ez a Hungarikum Szövetség, akkor az ő véleményük miért nem jelenik meg elég markánsan ebben a törvényben, vagy miért nem gondolták ezt fontosnak. Ők is említik, problémás az, hogy a hungarikumbizottság tagjai visszahívhatók, aztán említik a forráshiányt, de tudjuk, hogy ez manapság általában minden intézkedésnél probléma szokott lenni. Említik azt is, hogy az értékek támogatása, menedzselése, illetve nyilvántartásának a módja hiányzik nekik ebből a kerettörvénytől. Kérdezem az előterjesztőktől, van-e valamilyen elképzelésük arra, hogy hogyan kívánják rendezni ezeket a problémákat a Hungarikum Szövetség és a kerettörvény között.

Nagyon fontosnak tartjuk amellett, hogy - mondom - nagyon támogatandónak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, nehogy egyfajta újabb pótcselekvésbe fussunk bele. Az egy dolog, hogy végiggondoljuk az értékeinket, hogy önmagában ez a gondolkodás már egy fontos és értékes folyamat tud lenni, de ha már a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz került az egész rendszer felügyelete, akkor érdemes végiggondolni, hogy a kormány eddig mire fordított figyelmet és pénzt olyan termékek vagy értékek tekintetében, amelyek általunk hungarikumnak gondoltak. Ugyanis fontos az, hogy majd ezek mögött a címkék mögött legyen is valódi tartalom, ami ezeknek a dolgoknak a megőrzését, adott esetben a piacra vitelét, propagálását, a szélesebb közönséggel való megismertetését jelenti.

Ahogy gondolkoztunk, eszünkbe jutott a magyar tanyavilág, ami ugyan nem egy termék, de olyan szimbolikus dolog, ami reményeink szerint majd egyfajta hungarikumként lesz nyilvántartva. Tudjuk azt, hogy Lezsák Sándor alelnök úr már évek óta próbál azért tenni, hogy a tanyaprogram minél nagyobb támogatást kapjon. Tudom, hogy most van tanyaprogramunk, de tavaly erre mindössze 930 millió forint jutott, az idén meg körülbelül másfél milliárd. Ha belegondolunk, hogy ez mekkora területet érint, hogy mennyi javítanivaló van az ott lakók életkörülményein, akkor azt mondhatjuk, hogy erre nincs elég pénz, és az előfinanszírozással is problémák vannak, miközben - hogy csak egy kiragadott példát említsek - a Kossuth tér átépítésére 2,5 milliárd forint van előirányozva, ami persze szintén egy nagyon fontos dolog, csak szeretném hangsúlyozni, hogy most már tényleg valós cselekvésekre volna szükség ezeknek az értékeknek a megőrzése érdekében. Itt említeném meg, ha a vidék közben elnéptelenedik, és nem lesznek ott azok az emberek, akik ezeket az értékeket megőrizzék, számba vegyék és előállítsák, akkor nem sokra megyünk egy nemzeti értéktárral.

Az egyik legegyszerűbb példa, ami leginkább az eszünkbe ötlik és talán a legkézzelfoghatóbb, a helyi termékek és élelmiszerek. Felmerül bennünk, hogy van-e egy jól átgondolt stratégia ezeknek a marketingjére. Folyamatban van egy magyar termékrendelet engedélyezése az EU által, s ha ez megtörténik, akkor, ha jól látom, lesznek olyan különböző kategóriáink, mint a nemzeti értékek, lesznek a közösségi oltalom alatt álló nemzeti értékek, lesznek a hungarikumok, aztán a rendeletből fakadóan lesznek magyar termékek, hazai termékek és hazai feldolgozású termékek. Ez most csak egy példa. Én nem látom át, mi a koncepció arra, hogy ezeket hogyan fogják majd a szélesebb közönséggel megismertetni, hogyan fogják elmagyarázni, hogy melyik kategória mit jelent, milyenfajta védettséget jelent. Hogyan lesz ennek olyan üzenete a fogyasztók felé, ami elmagyarázza nekik, hogy adott esetben jobb ezeket a termékeket megvásárolniuk, nekik azért jobb, mert ez biztonságos, egészséges, másrészt jobb az egész magyar társadalomnak. De félek, hogy ez a sok kategória zavart fog okozni a fejekben, és ez az üzenet nem fog átmenni a magyar emberek, a fogyasztók felé.

Ezzel párhuzamosan nem látom, hogy hogyan fogják ezeket megismerhetővé tenni például a fiatalok számára. Bekerül-e ez majd a közoktatás rendszerébe? Itt ugyan említésre került, hogy majd a hungarikumbizottság kidolgoz valamiféle pályázatokat erre vonatkozóan. Tudom, hogy ez egy kerettörvény, mégis azt kell mondanom, fájóan hiányoznak azok a konkrétumok, amelyek ennek az egész rendszernek a kézzelfogható hasznosulását jelentik majd.

Összességében azt kell mondjam, hogy mi támogatunk egy olyan hungarikumtörvényt, amely az ország értékeinek a megőrzését szolgálja és ezáltal a helyi gazdaság megerősítését, de nagyon fontos, hogy emögött legyen egy átgondolt stratégia, hiszen ahhoz, hogy a magyar értékeket megvédjük, a vidékfejlesztésen keresztül vezet az út. Ezért segítenünk kell a hagyományosan előállított élelmiszer-ipari és kézműipari termékek piacra jutását, és általában a helyi gazdaság szereplőinek kézzelfogható támogatást kell nyújtanunk. Tudom, hogy egy szűkebb terület az, amivel ez a törvény foglalkozik, de azt kell mondjam, hogy ez egy viszonylag kézzelfoghatóbb terület. S ha már a VM fennhatósága alatt van a törvény, akkor mi ezt néztük meg, és ezen a területen a kormány eddig nem mutatott fel olyan teljesítményt, ami bizakodásra adna okot. Ezért nagyon hangsúlyozom, hogy szeretnénk konkrét terveket és cselekvéseket látni majd a törvény mögött, különben csak egy kommunikációs fogásnak tűnhet, ami sajnos a szép céloknak nem fog eléggé megfelelni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)