Felszólalás adatai

Önök előtt pontosan ismeretes, hogy 2010-ben együttműködés és egyetértés bontakozott ki abban, hogy Magyarországon azoknak a számát, akik a politikából élnek, radikálisan csökkenteni kell annak érdekében, hogy a politika és például a parlament iránti közbizalom helyreálljon, ami az elmúlt húsz esztendőben jelentős mértékben csökkent le. Kevés olyan politikai erő volt, aki ne mondta volna azt, hogy jóval kevesebb parlamenti képviselőre van szükség, és kevés olyan politikai erő volt, aki ne támogatta volna azt, hogy új választójogi törvénye legyen az országnak. A választójogi törvény szükségességét elismerte minden ellenzéki politikai párt, hiszen az alkotmányügyi bizottságon belül a választójogi reformra szerveződő albizottságnak tagjai voltak és kezdeményezői is számos javaslatnak.

Azt hiszem, a végén inkább pártpolitikai megfontolásokból, rövid távú érdekek miatt ebből a folyamatból kiléptek, és éles kritika alá vették azt a törvényt, amelyet különböző elemeiben mindannyian támogattak. Nincs a választójogi törvénynek olyan eleme, amelyet az ellenzéki pártok közül legalább kettő ne támogatott volna: támogatták a vegyes választási rendszert, a körzetek fenntartását; támogatták azt, hogy egyfordulós választás legyen; támogatták többen azt, hogy kompenzáció legyen a választások kapcsán; mint ahogy többen támogatták azt, hogy a határon túli magyaroknak és a nemzeti kisebbségeknek meglegyen a szavazati joga.

Tisztelt Képviselőtársaim! A választójogi reformmal párhuzamosan Karácsony Gergely képviselőtársam, majd az idei év végén Tóbiás József, Mesterházy Attila és Puch László képviselőtársaink a kampány- és pártfinanszírozás tekintetében is kezdeményezésekkel éltek. Az idei esztendő talán egyik legkényesebb feladata lesz egy új választási eljárási törvénynek a megalkotása, valamint úgy gondolom, hogy húsz év után elkerülhetetlen szükségszerűség, becsületbeli ügy és a magyar politika és a politika iránti bizalom jövője szempontjából kulcskérdés, hogy a pártfinanszírozás és a kampányfinanszírozás ügyét képesek leszünk-e újraszabni és újravarrni.

Ezért kezdeményeztem ötpárti egyeztetést, hogy három törvényjavaslat tekintetében az öt párt üljön asztalhoz, és rövid időn belül próbáljon megállapodni olyan alapfeltételekben, amelyek egyébként külön-külön a politikai pártok programjaiban szerepelnek. Fontosnak tartom, hogy a választási eljárás kétharmados törvénye közösen szülessen meg. Nyilvánvaló, hogy a választási eljárás nem az a kérdés, ami a társadalom széles rétegeit érdemben fogja foglalkoztatni, azonban aki a politika iránt érdeklődik, és mégis a közügyek iránt felelősséget vállal, pontosan tudja, hogy ebben sok minden rejlik, a részletekben sok minden rejlik.

Ezért hívjuk tárgyalóasztalhoz az ellenzéki pártokat és a Kereszténydemokrata Néppártot mint kormánypártot, hogy a választási eljárás részleteinek kidolgozásában vegyenek részt, tudva azt, hogy az önök fiókjaiban a részletkérdésekre is ott vannak a válaszok, hiszen önök azzal kampányolnak már hetek óta, hogy az ellenzéki pártok összeállásával akár kétharmados bizalom is szerezhető a választóktól; tulajdonképpen legitimizálva ezzel a választójogi törvényt, hiszen önök kétharmadra törekednek (Lukács Zoltán: Barátkozol vagy nem?) - a kommunikációban legalábbis ezt mondják, hogy teljes összefogással kétharmad is teremthető (Dr. Józsa István: Igény már lenne rá!) -, így aztán feltételezem, hogy mégsem lehet olyan rossz ez a választójogi törvény, abszolút demokratikus, és garantálja az önök szempontjait is.

Ennek jegyében azonban azt is javasoljuk, hogy a szintén kétharmados szabályozással megalkotandó párttörvény tekintetében is kezdődjön ötpárti egyeztetés.

(13.50)

Az a meggyőződésünk, hogy a pártok működésére vonatkozó szabályok húsz év után újragondolhatók, bár azt hisszük, hogy alapjaiban a párttörvény kiállta az idő próbáját, a pártok finanszírozása tekintetében is számos olyan kezdeményezés volt az elmúlt húsz esztendőben, amely tisztábbá és átláthatóbbá tette a viszonyokat.

Ami igazán kényes kérdés, és amelyre Tóbiás József képviselőtársam Puch Lászlóval és Mesterházy Attila frakcióvezető úrral közösen a T/5267. szám alatt tett javaslatot, és amely javaslat számos elemében megegyezik Karácsony Gergely képviselőtársunk javaslatával, nos, ez a kényes kérdés alapvetően a kampányfinanszírozás és a pártfinanszírozás közös pontjai. Mi érdekeltek vagyunk abban, hogy mindenki világosan beszéljen ebben a kérdésben, és készek vagyunk akár a Karácsony Gergely-féle javaslatot, akár a Puch-Tóbiás-Mesterházy-féle javaslatot ötpárti egyeztetés témájává tenni. Nagyon remélem, hogy a saját javaslataikról történő egyeztetéstől nem fognak elzárkózni, hiszen az a meggyőződésünk, hogy akár a Karácsony-féle, akár a Tóbiás-Puch-Mesterházy-féle javaslat vonalán a kampány- és pártfinanszírozás kérdése Magyarországon újraszabályozható. Meggyőződésünk, hogy jó néhány alapkérdésben, amely a kampányfinanszírozásra vonatkozik... (Nyakó István: Beszéljünk a közfoglalkoztatásról is majd! - Lukács Zoltán: Munka törvénykönyve! - Nyakó István: Bizony!) - ha megengedi, képviselő úr, befejezem, hiszen az önök javaslatáról van épp szó -, azt gondoljuk, hogy a kampányfinanszírozás tekintetében és a pártok finanszírozása tekintetében álláspontjaink sokkal közelebb állnak ahhoz, mint azt korábban feltételezték, ezért érdemes egy egyeztetés. Várunk mindenkit az egyeztetésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), annak reményében, hogy a politika iránti bizalmat közösen helyre tudjuk állítani Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)