Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Súlyos megszorításokon van túl az ország. Ezek jelentős része a lakhatást, az emberek otthonhoz való jogát érintette. Önök az Orbán-csomag részeként elvették a lakhatási támogatást, jövőre már nem lesz ilyen béren kívüli juttatás. Önök az Orbán-csomag részeként elvették a kedvezményes lakásáfát, azt csak a fideszes építési vállalkozóknak hagyták meg. Önök az Orbán-csomag részeként elvették a lakástakarékok állami támogatását is. Ha valaki kimaxolta a lakáskasszát, az tíz év alatt összesen 720 ezer forintot kapott az államtól, természetesen komoly önerő után kifizetve. Önök ennyit is sajnáltak a magyar adófizetőktől.

És akkor megemlíthetnénk a devizahitel-tartozások és a közüzemi tartozások miatt kilakoltatott családokat, vagy éppen az önök által üldözött hajléktalanokat, akik szintén, legalábbis azt tudjuk mondani, hogy nem olyan körülmények között élnek, ami a mi ízlésünknek megfelel. Rétvári államtitkár úrnak nyilván megfelel. A maguk híres CSOK-ja pedig inkább halálos, mint felvehető.

Ehhez képest mit hallunk a határon túlról? Azt, hogy önök fejenként 3 millió 300 ezer forintot adnak a Vajdaságban házvásárlásra. Nem tíz év alatt, hanem egyben, mindenfajta önerő és előtakarékosság nélkül. Mindezt úgy, hogy azt a sokszor 3 millió 300 ezer forintot  fejenként  nem a határon túliak fizetik be az államkasszába, hanem mi, magyar adófizetők. A mi pénzünkből sajnálják a 720 ezer forintot tíz év alatt a magyar állampolgároknak, de a mi pénzünkből nem sajnálnak 3 millió 300 ezer forintot egyben kifizetni a határon túliaknak, akik ebbe egy fillért nem adnak be.

Hogy van ez, képviselőtársaim? Kinek a képviselői önök? Arra válaszoljanak, hogy miért ér egy Magyarországon élő magyar adófizető polgár lakhatása ötödannyit, mint egy olyan kettős állampolgáré, aki soha nem élt Magyarországon!

(13.20)

Arra válaszoljanak, képviselőtársaim, miért érünk kevesebbet, mint a határon túliak, amikor a mi pénzünkből él a magyar állam. Miért érünk kevesebbet a saját országunkban azoknál, akik nem élnek itt? Vagy csak az a helyzet, hogy fölment a határon túli magyar szavazatok ára, árfolyama? Most már 3 millió 300 ezer forintot kell fizetni? Mert ne mondják nekem, képviselőtársaim, hogy ez és az összes többi ilyen lépésük nem szavazatvásárlás! (Dr. Rétvári Bence: Még a 23 millió románt is mondd, és akkor leszel Horn Gyula színvonalán!) A magyar adófizető dolgozik, Európában szinte a legtöbbet egy nap, és az egyik legalacsonyabb bérért. A béréből levonják Európa egyik legmagasabb, munkát terhelő adóját, és aztán elküldik a határon túlra. A magyar adófizető dolgozik, adózik, de hogy hol fog lakni, az önöket nem érdekli. Inkább vesznek a pénzén határon túli szavazatot. Ezért adózzunk, képviselőtársaim? Azért fizessük a 27 százalékos áfát, a 15 százalékos szja-t, meg a harmincvalahány különadót, amit 2010 óta kitaláltak, hogy a pénzt kiküldjék az országból?!

Képviselőtársaim, én a magyar adófizetőket képviselem, önök viszont nem képviselik a magyar adófizetőket (Dr. Rétvári Bence: Mi a nemzetet képviseljük!), önöknek csak a pénzük, a pénzünk kell. S nagyon kérem, ne jöjjenek azzal, hogy önök mekkora nagy nemzeti turbómagyarok, mert ezt pontosan láthatták az Ukrajnában élő magyarok. Önök simán végignézték azt, ahogyan az orosz titkosszolgálat megszerzi a kettős állampolgárok adatait, ami aztán odakerült az ukrán nacionalistákhoz, az ukrán szélsőségesekhez. Ma ők listázzák az ott élő magyarokat, és már megjelentek a magyarellenes óriásplakátok is. Önök pedig csak állnak, néznek, és a Kárpát-medence kellős közepéről rázzák az öklüket, mert azt gondolják, hogy ezzel majd megoldható ez a probléma. Mondjanak egyetlenegy olyan alkalmat, amikor a mi politikánknak köszönhetően, a mi kormányzásunk alatt bármikor ilyen veszélybe sodródtak a határon túli magyarok! Nem tudnak ilyet mondani, képviselőtársaim! (Kontrát Károly: 2004. december 5.)

Úgyhogy nagyon-nagyon kérem önöket, hogy tartsák meg maguknak az üres lózungjaikat, és inkább válaszoljanak, miért ér kevesebbet egy magyar adófizető, mint egy olyan magyar ember, vagy egy olyan ember, mert nem tudjuk, hogy egyáltalán magyar-e, hiszen adtak olyannak is állampolgárságot, aki semmiféle magyar felmenővel nem rendelkezett és magyarul sem beszélt (Kontrát Károly: Szégyelld magad!), aki soha nem élt itt. S miért vagyunk alsóbbrendűek a saját hazánkban? Ha önök nem így gondolják, mert el tudom képzelni önökről, hogy ezt nem így gondolják, akkor fizessenek minden magyar adófizetőnek fejenként 3 millió 300 ezer forintot házvásárlásra egy összegben, önerő nélkül. (Varju László: Így van!) Lássuk, érünk-e annyit, mint bárki más ezen a világon!

Ha önök két nap alatt el tudnak intézni egy ilyet, márpedig el tudtak ilyet intézni, hiszen láttuk, hogy a lakáskasszákat hogyan szántották be, akkor bizonyítsák be, hogy erre is képesek, és hogy az itt élő magyarok nem érnek az önök szemében kevesebbet, mint a határon túliak. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)