Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két mondatot engedjenek meg, hogy én is szóljak a szociális munka napjáról. Délelőtt több száz, ezen a területen dolgozó ember vett részt itt a Felsőházi teremben, ahol tudtuk őket köszönteni azon a napon, amit az első polgári kormány hozott létre, és ami később nekik munkaszüneti nappá is vált. Valóban tisztelet azoknak, akik ezt a nehéz munkát végzik. A mai témám azonban az, hogy a nemzeti konzultáció kérdéseit megismertük. Ezekről a kérdésekről, illetve a műfajról magáról sokan elmondták a véleményüket, ezt teszem most én is. Először a műfajról. Én úgy érzem, hogy a demokrácia hiteles eseménye a konzultáció, ugyanúgy, mint ahogy a választás, a kettő között azonban lényegi különbség van. A választás olyan, mint a százméteres síkfutás, ahol a startvonalon egyenlő eséllyel indulnak a résztvevők, és végül az győz, akinek az adottsága, a felkészültsége, az erőnléte jobb volt; persze ennek végeztével lehet bírálni a pályát magát vagy a célfotót, de az eredmény a fontos. A konzultációnál nincs ilyen versengés, a konzultáció lényege az, hogy a kormányzatnak van egy határozott elképzelése, erről kérdezi meg a polgárokat, és ha igen a válasz, akkor meghozza a döntést, ha nem a válasz, akkor elhalasztja a döntést; erre is volt már példa.

És mit tudunk mondani a tartalomról? A népesedési helyzettel foglalkozik, és a családok biztonságáról szól. A népesedési helyzetet ismerjük, hiszen körülbelül 40 ezer az a szám, ami a születési és a halálozási adatok között van  ez persze Európa-szerte hasonlóan létezik, nem hungarikumról van szó, hanem európai problémáról , de úgy gondolom, hogy nem olyan kérdés, ami egy-két év alatt alakul ki. A demográfusok 1981-re teszik azt az évet, ahonnan elkezdett növekedni ez a különbség, de már 1960-ban is megindult a folyamat. Én úgy gondolom, hogy a gyógyulás is hosszú lesz.

Amikor a családok támogatásáról beszélünk, akkor azt látnunk kell, hogy ennek van már eredménye, most is mutatják a számok, de az, hogy jelentősen ez még nem tudta ellensúlyozni az abból adódó nehézséget, amit a korfán látunk, ami gyakorlatilag a szülőképes korosztály folyamatos csökkenését jelenti, éppen ezért kell a támogatást növelni és a gyermekvállalási kedvet erősíteni, hiszen a kiszámíthatóság az, ami a leginkább segíti ezt a folyamatot. A kiszámíthatóság teszi szükségessé az egyik kérdésre adott igen választ, vagyis azt, hogy  elnézést a kifejezésért!  be kell betonozni a családtámogatási rendszert, olyan védelmet kell adni neki, ami aztán nem dönthető meg például egy olyan intézkedéssorozattal, mint annak idején a Bokros-csomag volt, vagy például a Gyurcsány-kormánynak a 2008-as intézkedései (Kunhalmi Ágnes: Széll Kálmán-terv!), amelyek szintén tönkretették a rendszert. (Kunhalmi Ágnes: És a Széll Kálmán-terv?) Tehát a kiszámíthatóság nagyon fontos.

Az egyik leglényegesebb kérdése ennek az ívnek, ami előttünk van, a főállású anyaság kérdése, ugyanis ki kell jelentenünk azt, hogy nincs szabad választása a gyermeket vállaló nőnek, hiszen a három lehetőség közül egyet nem választhat. Választhatja azt, hogy ő dolgozik, de gyereket nem vállal; választhatja azt, hogy egy vagy két gyermeket vállal, és mellette dolgozik  nem könnyű, de megteheti -; de az, hogy négy-öt gyermeke van, és közben dolgozzon, az nem megy, viszont az sem megy, hogy otthon maradjon, mert egy fizetésből nehéz megélni. Ezért jogos kérdés a tényleges főállású anyaság kérdése.

Beszélhetnénk még néhány kérdésről, például a munkavállalás támogatásáról, ami szintén előfordul, illetve a fiatal, családalapító pároknak a támogatásáról. Mindnyájan emlékszünk, vannak álmok (Az elnök csenget.), vannak tervek, van öröm, de sok esetben szegényen kezdik a családalapítást.

Sok ehhez hasonló kérdésre kellene válaszolni, a polgárok megteszik, és ezzel részeseivé válnak a politikai döntéseknek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)