Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A választási kampány során számos más ígéret mellett és persze becsületszóval alátámasztottan elkötelezte magát a bősi konfliktus vízlépcső nélküli rendezésére a miniszterelnök úr. Ezzel szemben az első intézkedései közé tartozott a kormánybiztos felmentése és a kormánybiztossági intézmény megszüntetése. Így aztán öt hónapja sem személyi, sem pedig hatásköri lehetőség nincs a tárggyal kapcsolatos ügyek intézésére. Ennek következtében a vízlépcsővel kapcsolatos ügyiratok ismeretlen helyre kerültek - hallottunk már ilyenről -, az a furcsa helyzet is előállt, hogy a szlovák fél faxait és telefonjait sem fogadja senki. Nem tudni, hogy milyen károkat szenvedtünk emiatt, és milyen hátrányokat kell újra elszenvednünk.

Kóródi Mária mint szakminiszter azon kijelentését, hogy a Duna ügyében nem kellett konkrét lépéseket tenni, kénytelenek vagyunk úgy értelmezni, hogy ezt az egész nemzet számára fontos kérdést másodlagosként kezelik. Felmerül az alapos gyanú: szakmai munka elhanyagolása, teljes negligálása előkészület lehet egy koncepcióváltásra, az MSZP által mindig is favorizált gátépítésre. Az előtt is értetlenül állunk, hogy a feladatokat majd a jövőben úgy kívánják ellátni, hogy azokat felosztják három tárca között, és ezzel eltűnik az a felelősség, amely a szakmai munkában kellene megjelenjen.

A szlovák féllel a már tervezett részmegállapodás sem jöhetett létre, április óta ugyanis érdemi egyeztetés a szlovák kormánnyal nem történt.

(11.00)

A legszomorúbb, hogy Szlovákia a mai napig - éppen ennek is eredményeként - nem adott többletvizet a Szigetköz élővilágának megmentése érdekében, amely ennek hiányában biztosan halad tovább a pusztulás irányában. A helyzetet súlyosbítja, hogy a külügyi tárca azt a Prandler Árpádot kívánja jelölni a hágai eljárás magyar képviselőjének, akiről tudjuk - hiszen kinyilatkoztatta ő maga, korábbi tárgyalásai során elmondta -, hogy elkötelezett híve egy pilismaróti gát megépítésének.

Mindezen tények ismeretében engedje meg, hogy feltegyem a következő kérdéseket: van-e egyszemélyű felelőse a Duna és a vízlépcső ügyének? Mikor folytatódik, ki folytatja az érdemi munkát a vízpótlás ügyében? Mi lesz a Szigetközzel, ki a felelős a rehabilitációs feladatokért? Kire várnak önök, miniszterelnök úr, a Duna ügyében, talán egy Mečiar-kormányra? Ez a hajó már elment. Kérdezem tehát, csak kampányígéret a Duna ügye, miniszterelnök úr.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)