Felszólalás adatai

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon a távközlési szektorban nincs verseny. Monopóliumok vannak, monopóliumok, amelyeket koncessziós szerződések szabályoznak. Monopóliumok, amelyek létét a fogyasztó nagyon gyakran a saját bőrén érzi. Ez a törvényjavaslat meglátásunk szerint a versenyről szól. Versenyt szeretne a távközlési szektorban, és ez helyes. Helyes, mert csak versennyel lehet elérni a távközlési szektorban a fogyasztókat terhelő szolgáltatási díjak csökkenését és a szolgáltatások jelentős minőségi javulását. Ezért úgy gondolom, hogy amikor a törvénytervezetről beszélünk, akkor a törvénytervezet versenyalapúságát vitatni semmilyen formában nem érdemes.

Azt gondolom, hogy a javaslat időszerűségét sem érdemes vitatni. Szeretném ezt indokolni. Időszerű ez a javaslat, hiszen a koncessziós szerződések - mint azt előttem már többen említették, mind a miniszter úr, mind a bizottsági előadók - lejárnak. A lejáró koncessziós szerződések elvileg versenyhelyzetet eredményeznek, de e versenyhelyzet Magyarországon külön szabályozás nélkül nem alakulna ki. Nem alakulna ki, mert - mint mindannyian tudjuk - ahol monopóliumok vannak, a monopóliumoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy erőfölényükkel visszaélve azokat, akik velük szemben versenyezni próbálnak, tisztességtelen piaci versenyre kényszerítsék, tönkretegyék, és ezáltal hosszú távon a fogyasztó érdekeit súlyosan károsítsák. Ha nem lenne ez a törvény, akkor Magyarországon a törvény által szabályozott monopólium helyett magánmonopólium alakulna ki, amely nem szolgálná sem a társadalom, sem a fogyasztók, sem a gazdaság érdekeit. Ezért meglátásunk szerint a törvény időszerű, a törvényre szükség van. A törvényben pont azért, mert a versenyt valamilyen formában generálni, támogatni kell a monopóliumok felszámolása, visszaszorítása, korlátozása érdekében, szabályozott versenyről esik szó. Mi a szabályozott versenyt pont azért, hogy a magánmonopólium kialakulását elkerüljük, indokoltnak látjuk és támogatjuk.

Azt gondolom tehát ezek után, hogy a javaslat időszerűségéről nem kell túl sokat beszélnem. Viszont szeretnék rámutatni arra, hogy a javaslat a versennyel kapcsolatos közérdekű elvárásoknak mennyiben tesz eleget.

Mi a javaslattal megvalósítandó követelmény az egész magyar társadalom számára? Az, hogy alkalmas legyen a jövő megfelelő alakítására. A jövő ebben az ágazatban - ahogy azt már a miniszter úr is említette - az információs társadalom megvalósításához megfelelő infrastruktúra kialakítását jelenti, hiszen az információs társadalom működésének elengedhetetlen feltételét képező informatikai adatátvitel a távközlési hálózatokon keresztül történik.

Mi segítheti elő a színvonalas infrastruktúra kialakulását? Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, gondolkodjunk el azon is, hogy a fejlett távközlési infrastruktúra nemcsak a társadalomnak mint elvont közösségnek az érdeke, hanem az egyénnek is, a fogyasztónak is, akit ebben a javaslatban speciális elnevezéssel illetünk: előfizetőnek nevezzük. A társadalom és az előfizető érdekei tehát egybeesnek, és a javaslat mindkettőt segíti a verseny élénkítésével. A tényleges verseny segíti elő ugyanis a szolgáltatási színvonal növekedését, másfelől az árak csökkenését, mely össztársadalmi szinten olcsó hozzáférést jelent az információs társadalomban elengedhetetlen szolgáltatásokhoz.

A javaslat az európai közösségi szabályozáshoz hasonló eszközökkel kívánja biztosítani a versenyt a távközlési piacon, mely a gazdaság többi ágazatához képest versenyszempontból sajátos. Itt ugyanis nemcsak gazdasági eszközökkel harcolhatnak egymás ellen a versenytársak, hanem műszakiakkal is. Nem biztosítják a lehetőséget a szomszédos szolgáltató számára, hogy hálózatuk segítségével például távolsági vagy nemzetközi szolgáltatásokat nyújtson. Így ennek a javaslatnak több, első pillanatra műszaki tartalmúnak látszó szabálya valójában a gazdasági verseny biztosítását szolgálja. Ilyenek különösen az előfizetőhöz való hozzáférés, az összekapcsolás és az előfizetői hurok átengedésére vonatkozó szabályok. Ezek olyan műszaki együttműködések, mellyel kapcsolatban a javaslat szerződéskötési kötelezettséget ír elő, és ezzel segíti, támogatja a valós verseny kialakulását, ezzel próbál fellépni a magánmonopólium piaci erőfölénnyel történő visszaélése ellen.

A nyilvánvaló versenyjogi összefüggés abban nyilvánul meg, hogy a szerződéskötési kötelezettség több esetben csak az úgynevezett jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terheli, vagy őt terheli úgy, hogy egyben az együttműködés fejében csak korlátozott profitot érvényesíthet. Tehát erőfölényével nem tud visszaélni, sem műszakilag, sem - indokolatlanul magas árat érvényesítve - gazdaságilag.

Hosszasan kellene elemeznem még, hogy a javaslat mely szabályai segítik elő a versenyt és szolgálják ezáltal a fogyasztók érdekeit, de ezek közül az intézkedések közül csak arra hívnám fel még a figyelmet, hogy kötelezővé teszi a távolsági, illetve nemzetközi hívások esetén a helyi szolgáltatótól eltérő másik szolgáltató választásának biztosítását. Ez a világon szinte mindenhol, ahol a távközlési szektorban normális körülmények között működő, rendszerint szabályozott piaci verseny van, így működik. Így működik Nyugat-Európában és így működik az Egyesült Államokban is. A törvény ezt a gyakorlatot próbálja meg áthelyezni a magyar piaci viszonyok keretei közé, meglátásunk szerint - a mostani ismeretek függvényében - a lehető legjobban, a lehető legalaposabban, minden szolgáltató és a fogyasztó érdekeit is figyelembe véve teszi ezt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit várunk még ennek a törvényjavaslatnak a szabályozási elveitől? Az objektivitás érdekében fontosnak tartom azt is - s ezzel talán mindannyian egyetérthetünk -, hogy ne részesítse előnyben egymással szemben sem az eddig jelentős befektetéseket eszközlő szolgáltatókat, sem azokat, akik újonnan fognak piacra lépni, hiszen mindkét csoport tevékenységéhez fontos érdekek fűződnek.

A miniszter úr már említette, hogy milyen befektetések történtek ebben az ágazatban az elmúlt hat esztendőben: közel 1000 milliárd forintról beszélünk. Mindabból, hogy ez Nyugat-Európában és egy információs társadalom kihívása előtt álló gazdaságban is a leginkább fejlődő, a leginkább növekvőképes ágazat, egyértelmű, hogy a gazdaság húzóágazatának szabályozásáról alkotunk törvényt.

Azonban a versenyt, a szolgáltatásválaszték növekedését az is szolgálja, ha új szolgáltatók is meg tudják kezdeni tevékenységüket. A javaslat a tevékenység megkezdésének szabályozásában nem támaszt akadályt az újonnan piacra lépők elé, és az említett együttműködési kötelezettségek az ő terjeszkedésüket is szolgálják. Azonban a javaslat egyensúlyt teremt ezen a téren, hiszen akadályozza a piac lefölözését, akadályozza, kizárja, hogy élelmes új belépők befektetés nélkül tudjanak versenyképes költségszínvonalat elérni és ezáltal a piacot érdemben lefölözni.

(10.20)

Én úgy gondolom, hogy új belépőkre viszont ténylegesen szükség van, hiszen új belépők nélkül piaci versenyről érdemben, egy egyébként szabályozott, monopóliumokkal, lokális monopóliumokkal, illetve erős szolgáltatóval rendelkező piacon nagyon nehéz lenne beszélni.

További objektivitási követelmény a javaslattal szemben, hogy egyes távközlési technológiákra ne terheljen aránytalanul nehezebb kötelezettségeket, mint másokra. A javaslat ezen a téren szintén az Európai Közösség vonatkozó irányelveivel összhangban alakította ki a kérdéses szabálycsoport belső összhangját, és azon a piacon, ahol a versenyt korábban teljes kizárólagosságok nem korlátozták, enyhébb kötelezettségeket ír elő. Hogy világos legyen, miről beszélek: a mobilszolgáltatók és a mobilpiac az, amely erre az esetre nézve egy releváns esetnek tekinthető. Igaz az az állítás, hogy a mobilpiac részesedése Magyarországon a távközlési piacból lényegesen nagyobb, mint a szokásos európai szint, hiszen a 20-30 százalékos részesedés helyett a mobilszolgáltatók Magyarországon közel 50 százalékos piaci részesedéssel rendelkeznek. De ne felejtsük el, hogy ez nem ugyanaz a piac, mint az egyébként úgynevezett vezetékes távközlési szolgáltatók esetében meglévő piaci feltételek.

A mobilszolgáltatások területén a verseny eleve adott. Adott azért, mert az egyes frekvenciák értékesítése vagy áruba bocsátása során egymással azonos rangú, azonos műszaki szolgáltatási tartalmat nyújtó és az ország minden területén azonos elérési lehetőséggel rendelkező szolgáltatók versenyéről beszélünk, és további frekvenciák árverésre bocsátása, új szolgáltatók megjelenése ott van a jövő tervei között a magyar piacon is. Ezek után tehát, mivel itt a piaci verseny eleve adottság, külön szabályozott piaci versenyt, pláne olyan feltételekkel, amely egy másként működő piacra vonatkozó szabályozást jelent, nem lehet kiterjeszteni a mobilszolgáltatókra. Ezért beszél kevesebbet, és a mi meglátásunk szerint helyesen beszél kevesebbet a mobilszolgáltatásokról, illetve a mobilszolgáltatások területén érvényesülő versenyről ez a törvényjavaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én most próbáltam végigmenni a törvényjavaslatnak azokon a pontjain, amelyek valóban a versenyről szólnak. Remélem, ebből nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat beszél a versenyről, és tesz is a verseny érdekében. Kérdés viszont, mivel ez elhangzott ellenzéki képviselőtársaimtól többször is, hogy beszél-e ez a törvényjavaslat a piac újrafelosztásáról. Az én meglátásom szerint közvetlen formában semmilyen módon nem beszél erről, és nem is erről szól a törvényjavaslat, de természetesen ahol verseny van, ott a piac újrafelosztásának a lehetősége mindig is megvan. Ha nincs meg a piac újrafelosztásának a lehetősége, akkor nem beszélünk versenyről. Aki tehát olyan versenyt szeretne, amelyben a piac újrafelosztásának a lehetősége ki van zárva, az csak szavakban beszél a versenyről, tenni nem akar ezért. És aki nem akar tenni a versenyért, az nem a fogyasztók érdekéről beszél, hanem valami egészen másról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Minden technikát szabályozó jogszabályra igaz az a követelmény, hogy minél magasabb szintű a jogszabály, annál kevesebb olyan eleme legyen, amelyik a technika változásának függvényében módosításra szorul. Ez a törvény tipikusan szoros technikai összefüggéseket szabályozó jogszabály. A hírközlési ágazatban tehát helyesen tette az előterjesztő, hogy noha voltak olyan műszaki jellegű szabályozások, amelyeket törvényi szintre emelt, a műszaki részletkérdések többségének a szabályozását továbbra is rendeletekre utalja. Ebben ráadásul nincs semmi különleges változás, hiszen a hírközlési ágazat működését jelenleg is közel tucatnyi rendelet szabályozza, tehát maga a törvény nem ad semmilyen pluszfelhatalmazást és -jogosítványt a kormány számára, sőt pont azzal, hogy bizonyos kérdéseket, amelyek eddig rendeleti szinten léteztek, törvényi szintre emel, szűkíteni fogja a kormányzat idevágó jogosítványait. Ezáltal nem tudom érteni és nem tartom helyesnek az eddig elhangzott ellenzéki kritikákat, hiszen pont az ellenkezőjéről van szó, mint amiről ők a kormányzat, úgymond, pluszfelhatalmazásai kapcsán beszélnek.

Helyesnek tartom ugyanakkor, hogy a törvényi szintre emelt előírások közé tartozik a nemzetbiztonsági érdekből való szolgáltatói együttműködés kérdése, mely - és ezzel, azt gondolom, megint csak mindannyian egyetérthetünk - garanciális rendelkezés, és szükséges, hogy a jövőben, a mai állapottól eltérőn, az ilyen együttműködési kötelezettséget ne rendelet, hanem törvény szabályozza, mert jelenleg rendelet szabályozza. Jelenleg is megvan ez a lehetőség, tehát ez semmiféle pluszkövetelményt, pluszkötelezettséget a szolgáltatók számára nem jelent. Jelent majd azokon a területeken természetesen, ahol megjelenik vagy erősödik a piac, de ez természetes; a jelenleg hatályban lévő rendelet is lehetővé tette volna a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, hogy a szolgáltatóknál ilyen igénnyel megjelenjenek és azt érvényesíteni tudják. Ez egyezik az európai gyakorlattal, a legtöbb európai országban ugyanezt a gyakorlatot követik, csak törvényi szintre emelt felhatalmazással élnek a nemzetbiztonsági szolgálatok. Mi ebben a formában tehát az európai gyakorlatra térünk rá. És azt se felejtsék el, kérem, hogy az a bizonyos rendelet, amelyről beszélünk, ami a nemzetbiztonsági szolgálatok számára ezt a felhatalmazást megadja, az első formájában az önök kormányzásának idején, 1994 és 1998 között, valamikor a kormányzati ciklus végén született meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szólnom kell még néhány olyan kérdésről, amelyek szintén szóba kerültek itt a mai nap folyamán, például arról, hogy miután megelőzte - mert megelőzte, ezt mindannyian tudjuk - egy széles körű egyeztetés ezt a törvényt az érintett távközlési szolgáltatókkal, ezek után a végső verziója kellő időben került-e a parlament elé. Nem tudom értelmezni az elhangzott kritikákat, hiszen aki itt volt a parlamentben március 5-én és 6-án és aláírta a jelenléti ívet - ez, ugye, több mint három héttel ezelőtt volt -, az a törvényjavaslatot egy zárt borítékban a Ház munkatársaitól a kezébe vehette. Ez két héttel volt a bizottsági vita megkezdése előtt, és három héttel a mostani általános vita kezdete előtt. Ez abszolút megfelel a szokásos gyakorlatnak. Úgy gondolom tehát, arról beszélni, hogy nem ismerhették meg időben az Országgyűlés képviselői ezt a bizonyos jogszabályt, illetve az abban foglaltakat, nem helyes és nem indokolt. Nem indokolt azért sem, mert azok, akik viszont valamilyen formában szakmai úton érintettek ennek a törvénynek az előkészítésében, ennek korábbi verzióit is már jóval korábban megismerhették, tehát a frakcióknak volt idejük és volt módjuk arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájára felkészüljenek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot szeretnék még kiemelni, azt, amiről többen szóltak előttem, és amiről a miniszter úr is beszélt, pontosan azért, mert a gazdaság jövendő húzóágazatának, egy jelenleg is több százmilliárdos, sőt ezermilliárdos nagyságrendű piacnak az újraszabályozásáról beszélünk - ilyenkor a lobbiérdekek felmerülnek. Felmerülnek sokféle formában, és ezek egymással erőteljesen ütköző, eltérő, rendszerint vállalati érdekek, amelyek érvényesítésére a vállalatcsoportoknak nagyon sokféle eszköz, lehetőség a rendelkezésükre áll. Akkor, amikor a kormányzati törvény-előkészítés során megelőzte egy egyeztetés ennek a törvénynek a megszületését, ez pont azt a célt szolgálta, hogy lehetőség szerint egy értelmes kompromisszumokon alapuló, egységes, koherens, a piac jó működését szolgáló törvényjavaslat kerülhessen a tisztelt Ház elé.

Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezeknek a követelményeknek megfelel. Megfelel, és ezért nem lenne jó, ha vállalati érdekek mentén megbontanánk ennek a koherenciáját, hiszen maga a törvényjavaslat nem a szolgáltatókról, nem a távközlési szolgáltatókról, hanem a fogyasztóról szól, és ez így helyes. Én ezért úgy gondolom, hogy igaz az az állítás, amelyet a miniszter úr megfogalmazott: az egységes hírközlési törvény felhasználóbarát, és nem szolgáltatóellenes, de elsősorban felhasználóbarátnak kell lennie, előfizető-barátnak kell lennie. És akkor, amikor a Fidesz frakciója a hátralévő közel két hónapban, amikor a Házban vitatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, el fogjuk fogadni vagy el fogjuk utasítani az ezzel kapcsolatban megszülető módosító indítványokat, ezt az egy szempontot fogja szem előtt tartani: a verseny érdekét, a fogyasztó érdekét. És mivel a törvény jelenlegi formájában is ezt szolgálja, ezért tartottuk alkalmasnak, és ezért tartjuk most is a törvényjavaslatot alkalmasnak általános vitára, illetve később elfogadásra.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.30)