Felszólalás adatai

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A területfejlesztési koncepcióról szóló javaslat erősen összefügg a fejlesztéspolitikai koncepcióval, azonban azt gondoljuk, hogy ez az összefüggés nem mindig és teljes mértékben fedezhető fel a két anyag között.

(2.40)

Számunkra kimondottan fontos, hogy a területfejlesztési koncepció megállapításai olyan módon képezzék le az elmúlt tízéves magyar területfejlesztést, amelynek révén egyértelműen megvalósíthatók azok az irányok, amelyeket ki szeretnénk jelölni. Mire gondolok? Egy korábbi országgyűlési anyag tárgyalásakor világosan és egyértelműen leírta a kormány, hogy a területi különbségek nőttek az ország két felében. Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy az elmúlt tízéves területfejlesztési gyakorlat Magyarországon valamilyen oknál fogva nem volt eredményes, nem volt szerencsés.

Itt nagyon fontos kiemelni azt, hogy olyan kérdéskörökben is törődjünk a régiókkal, amelyek tulajdonképpen az ő számukra az ő működésükön kívül eső mozgások. Mire gondolok? Arra gondolok, ha például egy régióba egy nagy cég betelepül, az automatikusan feljavítja a GDP-t, ugyanakkor ez a számarány, amit minden számítás alapjául veszünk a területfejlesztésben, nem takarja a települések pontos fejlettségi állapotát. Ez azt is hozhatja, hogy egy-egy nagyobb cég olyan fejlődésbeli különbségeket takar el, amelyek enélkül nem lehetnének meg. Ezért esetlegesen érdemes lenne gondolkodni azon, hogy úgy vizsgálni egy terület fejlettségét, hogy ezeket a kiemelkedő cégeket nem vesszük figyelembe, és úgy próbáljuk meglátni az adott terület lehetőségeit.

Ebben az esetben a Nyugat-Dunántúlra kell gondolni, hiszen a Nyugat-Dunántúlon, Győrben van egy Audi, ami hihetetlenül jól működik, idehozzák a fejlesztési részlegüket is, és olyan exportadatokkal rendelkeznek, amelyek Győr-Moson-Sopron megye mutatóját megdobják, de ebből még nem következik az, hogy Győrtől 15-20 kilométerre településeket nem önt el a víz, mert a csatornázottságuk például olyan állapotban van. De ugyanígy említhetném a megye közepét is. Hiszen Sopron és Győr között, ami két jól fejlett városnak mondható magyarországi viszonyok között, a két közbenső település, megyei szinten középváros, Kapuvár és Csorna meglehetősen nehéz helyzetben van, álláshelyek szűnnek meg, és az elmúlt évben például a kapuvári körzetben a munkanélküliségi mutató, volt olyan település, ahol több mint 16 százalékos volt. Azt hiszem, ez eléggé megdöbbentő adat, ha a fejlett Győr-Moson-Sopron megyéről beszélünk.

Nos, ezek azok a különbségek, amelyeket a jelenlegi területfejlesztési számok elfednek. Ezért úgy hiszem, ahogyan korábban többen említették, a kistelepüléseken élőkre sokkal jobban oda kell figyelni. Azokat az adatsorokat, amelyek az informatikai ellátottságban is visszaköszönnek a kistelepülésen élők felé, jobban figyelembe kellene venni, és a lehetőséget jobban meg kellene teremteni számukra.

Egy másik fontos kérdés az, amit most is és a korábbi napirendi pont kapcsán is említettünk, hogy vajon hogyan állunk pólusokkal, hogyan állunk a különböző területi centrumokkal Magyarországon. Sok helyen gondolkodnak ezekről, sok helyen gondolkodnak azon, hogy tulajdonképpen a fejlesztési központ vagy az erős városhálózat a megfelelő térség. Itt ki kell emelnünk azt, hogy Magyarországon láthatóan azokban a régiókban szerényebb a vita a pólusközpontokkal, ahol erős nagyvárosok léteznek, és ahol nincsenek ilyen nagyobb városok magyarországi viszonylatban, ott bizony ezek a viták felerősödnek. Így lehetséges, hogy a Közép-Dunántúlon Székesfehérvár és Veszprém között megjelenik a vita, és így lehetséges, hogy a Nyugat-Dunántúlon Győr, Sopron, Szombathely, Zalaegerszeg és Nagykanizsa között nem eldőlt, hogy melyik a régió meghatározó települése.

Az előbbi napirendi pont kapcsán már említettem azt a területi hatást, ami Győrből kisugározva történik. Az az érdekes helyzet van, hogy Győrtől 20 kilométerre megszűnik a régióközpont, holott Győr gazdasági hatása jóval erősebb ennél, és átnyúlik a közép-dunántúli régió északnyugati felébe, és ott is erős hatást fejt ki, ugyanakkor Szombathelyre és Zalaegerszegre sokkal kisebbet. Miért érdekes ez? Azért érdekes, mert egy régió fejlődését nyilvánvalóan a központ is meghatározza, az a város, amelyik a fejlődésben legerősebb lehet. Győr erős, fejlődésre ítélt város, de a régióban nem érződik ez a hatás.

A tudáspólusok kijelölése számunkra azért fontos, mert a nyugat-dunántúli régió ilyen szempontból kimondottan hátrányos. Sajnos, az innovációs pénzekben nem köszön vissza a hátrányos helyzetünk, hiszen a meglévő nagy egyetemek, Debrecen, Szeged, Pécs nagy egyetemeinek kutatás-fejlesztési központjai mellett, ami harmadát jelenti a magyarországi kutatás-fejlesztési bázisnak, Budapest a fő centrum, gyakorlatilag a Nyugat-Dunántúlon nincs ilyen központ. Tehát számunkra fontos kérdés lenne, hogy ott fejlődjünk, hiszen ha innovatív régiót határozunk meg, mint ahogyan az anyag is a Nyugat-Dunántúlra ezt mondja, akkor bizony az innovatív régiót azzal lehetne teljesíteni, ha teszünk mögé pénzt vagy lehetőséget a kutatás-fejlesztésre.

Egy másik fontos, kiemelt javaslat, ami Nyugat-Dunántúlt érinti, az örökségvédelem. Nyugat-Dunántúlon hihetetlenül jó adottságokkal rendelkezünk, ez egyébként a turisztikai mutatókban is visszaköszön, hiszen erős városokkal rendelkezünk, Sopron és Győr a műemlékekben két leggazdagabb vidéki város, ugyanakkor a műemlékekre fordítható pénz elenyésző. Itt köszön be a ROP, a regionális operatív program, ami az elmúlt időszakban hihetetlenül gyorsan kiürült, ugyanakkor azt hozta magával, hogy elég sok kérdésben nem a régiókban születtek a döntések, formálisan ott hozták meg, de tulajdonképpen egy központi döntés delegálásával került az a régióhoz.

Tehát ha a területfejlesztési régiók egyeztető tanácsának véleményét nézzük, és azt mondjuk, hogy a régiók egyöntetűen kiálltak amellett, hogy a regionális operatív programok nem szerveződhetnek maradványelven, és tényleges szubszidiaritás legyen, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az anyagból egyértelműen nem köszön vissza. Nem látjuk azt a beosztást, ami ebben a kérdésben fontos lehet. Például a megyei szint megerősítésével, helyzetével foglalkozik az anyag, ugyanakkor Győr-Moson-Sopron megyében a jövő évben kiürítették a területfejlesztési kasszát, már nem sok pénzt, mert 400-500 millió forintról van szó, de a területfejlesztési tanács ettől a pénztől is elesik, és ez igenis hatással lesz a Győr-Moson-Sopron megyei településekre.

Azok a kistelepülések, mint például Hövej vagy Sopronhorpács, Vadosfa, vagy akármelyik másikat mondhatnám, ezekből a pénzekből tudták rendbe hozni az iskoláikat, tudták valamennyire szépíteni a települést. 40 százalékos önrészt kellett felmutatni, ami már önmagában is óriási volt, és az a 2-3-4 millió forint, amit kaptak, nagy hatással lett volna. Ez sajnos elúszik, tehát úgy érzem, hogy a területfejlesztési koncepcióról nem tud a jövő évi költségvetés, vagy fordítva, valami zavar van a két anyag között.

A turisztikai elképzelések között nagyon szerencsésnek látnám, ha végre megvalósulna az, hogy a turisztikai terheltségnek megfelelő támogatások érkezzenek, tehát amelyik turisztikailag frekventáltabb területe Magyarországnak, oda is érkezzen pénz a további fejlesztésre, ne hagyjuk teljes mértékben magára, hiszen az a területi fejlődés motorja.

Az anyag tárgyalja az Európába való területi integrálódást is. Ez a számunkra különösen érdekes kérdés, hiszen ott, Magyarországon belül a területi kiegyenlítésekről beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy a nyugati és a keleti fél között a különbségeket csökkenteni kell, ugyanakkor azt látjuk, hogy a nyugat-dunántúli régió és a határ másik oldalán élő burgenlandiak, akik Ausztriában nem a legjobban élnek, sőt mondhatnám, cél 1-es régióként GDP-ben a leggyengébbek, Burgenland mégis kétszer akkora GDP-vel rendelkezik.

Itt kellene versenyképes régiót biztosítani a területfejlesztési koncepció kapcsán is. Úgy hiszem, ilyen szempontból nehéz helyzetben vannak a nyugat-dunántúli cégek. Sokkal nehezebb Fertőszentmiklósról, Fertődről vagy Lövőről átmenni és versenyképesnek lenni egy osztrák vállalkozóval szemben. Ezek fontos kérdések, amelyeket nem tisztáz ez anyag. Az érezhető rajta, hogy itt állunk a választások előtt, van egy óvatos előterjesztés, hogy azért mégiscsak legyen valami, de a kimondottan fontos irányokat az anyag nem fekteti le, nem mer állást foglalni, nem mer véleményt nyilvánítani. Ilyen szempontból azt mondom, hogy egy áttekintő képet kaphatunk, vitatkozhatunk vele, de koncepcionális szinten ez az anyag még gyenge.

Köszönöm szépen.