Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Így a vita vége felé, rosszkedvünk, rosszkedvem délutánján hadd kezdjem egy kicsi politikai értékeléssel, hozzáteszem, hogy ezt nem én találtam ki. Úgy, ahogy Vojnik Mária képviselőtársam, én is nagyon sok polgármesterrel, háziorvossal beszélgettem az elmúlt hetekben erről a törvényjavaslatról, és az ő véleményük alapján megkockáztatom, hogy alibi tervezetről van szó, amely elfedni hivatott, hogy az egészségügy - mint ahogy ezt tegnap is tapasztaltuk a költségvetési szavazásnál - bizony nagyon komoly, mondhatnám, katasztrofális vereséget szenvedett a költségvetési alkukban.

Bár Vojnik Mária képviselőtársam említette azt, hogy tulajdonképpen hiányzik ennek a törvényjavaslatnak is az anyagi megalapozása, de mégis mindenki beszél itt - mi magunk is - praxisjogról, értékekről, tulajdoni kérdésekről, és arról tényleg nem esik szó, hogy ehhez képest 1999 után, 2000-ben, jövőre csak 5 százalékkal nő a praxispénz, ami még a prognosztizált infláció mértékét sem éri.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, ez az igazi baj, mert ha én is visszautalok a kormányprogramra, mint ahogy azt a miniszter úr tette délelőtt - amelyben az olvasható, hogy a kormány stratégiai fontosságúnak tekinti az alapellátás fejlesztését, a háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja, és az ellátásért felelőssé teszi -, ez világos beszéd, még akkor is, ha nem feltétlenül azonosulunk vele. De vajon, ha ezt mondja a kormányprogram, és stratégiai fontosságúnak tekinti az alapellátás fejlesztését, akkor tényleg miért van az, hogy másodszor sem - sem az ez évi, sem a jövő évi költségvetésben - érzékelhető fejlesztés, sőt hozzáteszem, hogy ebben az évben egy jelentősebb összeg elvonására is kísérletet tett a háziorvosi kasszát illetően a kormány, és csak az Orvosi Kamara kifejezett tiltakozásának hatására állt el ettől a szándékától.

Azt mondja a kormányprogram, hogy stratégiai fontosságú kérdésként kezeli ezt a területet, de a megoldásként felmutatott törvényjavaslat a stratégiai kérdésekhez méltatlan színvonalú, úgy is mondhatnánk, kodifikációs mélypont, mint ahogy erről már képviselőtársaim szóltak. Meggyőződésem, hogy ez a tervezet sokkal inkább egy kommunikációs termék, mintsem az elmélyült előkészítő és kodifikációs munkálatok eredménye, és rendkívül elszomorító, hogy ennyi nyitott kérdéssel, ennyi tisztázatlan kérdéssel találkozik a törvényhozó, ennyire bizonytalan helyzetben kell megítélnünk a törvénytervezet hatását; ugyan kaptunk háttéranyagot, de az mindennek minősíthető, csak valóságos hatástanulmánynak nem.

Ez a javaslat, képviselőtársaim, annyi sebből vérzik, amennyi csak ejthető a négy paragrafuson, szinte minden bekezdése támadható, és külön figyelemre méltó, hogy a hozzáfűzött indokolás is alig kapcsolódik a konkrét rendelkezésekhez. Szocialista képviselőtársaim már szinte minden paragrafust kiveséztek, hogy így fogalmazzak, úgyhogy én rövidebb lehet ebben a tekintetben. Azt szeretném megemlíteni még egyszer, hogy a törvényjavaslat a 4. § (4) bekezdésében a működtetési jogot vagyoni értéknek minősíti. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a definíció értelmezhetetlen tartományait - nem ismétlem meg azt, ami már elhangzott -, akkor meg jegyeznünk, hogy a vagyoni értékű jog a tulajdon fogalomkörébe tartozik, és mint ilyen, kiemelt alkotmányossági védelem alatt áll, és minden lényeges elemét törvényben illene szabályozni.

Most tekintsünk el attól, hogy van már a tarsolyban, a benyújtott módosító indítványok között egy másik törvényjavaslat is, de ez a javaslat, amelyet ma vitatunk, kínosan kerüli az "önkormányzat" kifejezés használatát, de még az erre történő utalás sem fedezhető fel. Az egész praxisjogot úgy kísérli meg szabályozni, hogy tudomást sem vesz az önkormányzatok alapellátás ügyében jól definiálható kompetenciájáról. Jogosan tehető fel a kérdés, hogy ha ez a törvényjavaslat nem érinti az önkormányzati jogosítványait - mert megtudtuk kormánypárti képviselőtársainktól, de a miniszter úrtól is, hogy itt nem, ez nem érinti -, az önkormányzatnak törvényben szabályozott jogai és kötelezettségei változatlanok, akkor milyen többletet jelent ez a háziorvosok részére. Ki kell mondani azt, hogy a törvényjavaslatból megismert változat érdemi többletet nem jelent a háziorvosoknak.

Ezek után az a következő kérdés, hogy lehetne-e értelmes megoldást kialakítani, amelyben a betegek, az önkormányzatok és a háziorvosok egyaránt megtalálják a maguk biztonságát szolgáló elemeket, és ezek az elemek egymáshoz illeszkednek, és egymás hatásait erősítik. A mi válaszunk az a Szocialista Pártban, hogy igen, lehetne ilyen megoldást találni, azonban a törvényjavaslat minden szempontból alkalmatlan a helyes megoldások kialakítására. Vagyis, képviselőtársaim, van arra példa, hogy az ellátási felelősség egy részét a magánszférába helyezzék, illetőleg a magánszféra szereplőire közszolgálati felelősséget telepítenek. Van erre példa, és nekem meggyőződésem, hogy a két főszereplő, az orvos és az önkormányzat között is megosztható az ellátási felelősség oly módon, hogy egyik se érezze magát kiszolgáltatott helyzetben.

(16.00)

Ehhez azonban sok-sok tisztázó szakértői munkára és vitára, kölcsönös garanciák megfogalmazására van szükség. Igen, képviselőtársaim, megismétlem: elvileg a Szocialista Párt nem zárja ki az önkormányzati törvény módosítását. Ehhez azonban szóértés, türelem, kompromisszumkészség kell, és bizony nem használ ennek a munkának a frontvonalak bemerevítése, a politikai ellenfél provokolása, ahogyan jeles kormánypárti politikusunk erre ragadtatta magát, amikor a szocialistákat, a szocialista irányítású önkormányzatokat a nekik nem tetsző orvosok eltávolításának szándékával gyanúsította kormányhoz közel álló napilapban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem segít az ilyenfajta sommás megítélés, az ilyenfajta sanda gyanúsítás, nemcsak azért, mert egyáltalán nem igaz, de azért is, mert bizalmat kellene ébreszteni egymásban, bizalmat a tárgyalásokhoz, talán egy kicsit úgy kellene viselkedni, mint Saint-Exupéry kis hercege, és azt gondolom, hogy nem ártana, ha néhány képviselőtársam forgatná ezt a könyvet és tanulna belőle; úgy gondolom, hogy ez még most sem késő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én a magam részéről ebben a formában csak azt tudom újból megfogalmazni, amit a bizottsági ülésen is megfogalmaztam már: úgy gondoljuk, hogy az előterjesztőnek vissza kellene vonni ezt az árnyék-intézményrendszert létrehozó, garanciák nélküli tervezetet, esélyt adva arra, tiszta lapot nyitva, hogy nem a bizonyításkényszer hatása alatt, nem ultimátumok árnyékában, hanem érlelő, tisztázó munkával, időtálló, valamennyi érdekelt támogatását élvező javaslat születhessen az alapellátás reformjára, hozzáteszem, nemcsak az alapellátás, de a szakellátás más területeinek az átalakítására is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)