Felszólalás adatai

DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy ha a teljes vitát nem is, de jelentős részét megspórolhattuk volna. Ugyanis 1996-ban egy érdekképviseleti lap került a kezembe, amit azóta is nézegetek. Ebben az szerepel, hogy a "finanszírozási, strukturális és irányítási válsággal küszködő egészségügyünk átalakítása csak széles körű társadalmi, szakmai és érdekképviseleti vita során kiérlelt konszenzussal történhet". Ennek a szerzője dr. Gógl Árpád, aki a Magyar Orvosi Kamara elnöke volt akkor. Azt hiszem, hogy ezt ma megspórolhattuk volna, ha ez a konszenzussal záruló széles körű vita lezajlik a törvény beterjesztését megelőzően.

Horváth Zsolt képviselőtársam szavaira is reagálni szeretnék. Csak a sajtóból értesültünk még a bizottsági vita előtt, hogy mi is lesz ezzel a törvénytervezettel, ezzel a négy paragrafussal. Tessék szíves lenni átgondolni! A 4. §-ban az szerepel, hogy azt a vagyoni értékű jogot, amely örökölhető, átadható, adható, vehető, mindössze egy évre kapják meg a háziorvosok. Ugye, nem tetszettek úgy gondolni, hogy egy évben belül eladják, veszik és valaki netántán örökli. Én magam a sajtóban találkoztam azzal, hogy még e lehetetlen törvényjavaslat beterjesztése előtt ezt az egy évre szóló változtatást vagy tervezetet azonnal határozatlan idejűre megváltoztatták, amivel természetesen tudunk azonosulni.

Mánya képviselő úrnak szeretném elmondani, való igaz, a háziorvosoknál az orvos-beteg találkozóknak csak 30 százaléka zajlik. De tessék szíves lenni mondani: mi ösztönzi majd a háziorvosokat arra, ha valóban megkapják akár a rendelőt is hozzá, hogy ne csak a 30 százaléka történjen majd és ne küldjék tovább a többi beteget az egyébként gazdálkodási nehézségekkel küszködő kórházakhoz? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én a privatizáció híve vagyok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de működési zavarokat látok.