Felszólalás adatai

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer, és ha kell, akkor még többször is a kiskunmajsai Jonatermál Termelőszövetkezet tagjainak sorsáról, vagyis arról, hogy mi is lesz azzal a vagyonnal, amit ők létrehoztak az elmúlt 40-50 év alatt Kiskunmajsán.

2003. május 19-én “Mire számíthatnak a kiskunmajsai téesztagok?ö címmel Németh Imre miniszter úrhoz intéztem egy kérdést, aki akkor a kérdésemre adott válaszában arról ír, arról nyilatkozik, hogy jelenleg a kormány intézkedései között szerepel az alanyi jogon szerzett üzletrészek megvásárlásának szándéka, melyre előreláthatólag a 2004. év során nyílik majd lehetőség. Sajnos, mind a mai napig erre a lehetőséget a kormány nem találta meg.

2004. május 11-én “Miért húzódik immáron több mint három éve egy felszámolási eljárás Kiskunmajsán?ö című kérdésemmel dr. Bárándy Péter igazságügy-miniszter úrhoz fordultam, aki válaszában arról tájékoztatott, hogy mivel már két évnél hosszabb ideje tart a felszámolási eljárás, a szövetkezet tagjai, akiket a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyon megillet, kifogással élhetnek a bírósághoz, a bíróság tehát a kifogás alapján számon kérhetné a felszámolótól, hogy miért nem készült el a törvényi határidőig a zárómérleg - így a miniszter úr válasza. Azóta a helyben élők, ez több száz embert jelent, arról tájékoztattak, hogy vége mindenféle bírósági eljárásnak, vége minden lehetőségnek, és ha szabad azt mondani, ők reményüket vesztették.

Szomorú esemény ez, a rendszerváltozás óta eltelt időszak legszomorúbb történése az, hogy Magyarországon olyan emberek vannak, olyan gazdálkodók, olyan parasztemberek, akik úgy érzik, hogy őket kisemmizték, miközben az ország egy jól körülhatárolható része pedig igen komolyan meggazdagodott, hogy mást ne mondjak, az éppen kijelölt miniszterelnök, miniszterelnök-jelölt vagyongyarapodása is igen érdekes tanulságokat vet fel.

Szomorúan jegyzem meg a jegyzőkönyv számára, hogy az elmúlt időszakban a napirend utáni megszólalásokat a minisztériumok, a kormány részéről mindig nagyfokú passzivitás jellemezte. Úgy látom, hogy jelen pillanatban sem érdeklődik a kormány részéről, a mezőgazdasági tárca részéről senki sem az után, hogy a vidék panaszai miképpen hangoznak el az Országgyűlésben. Nem azért szólaltam fel, mert unatkozom este 7 órakor, hanem azért, mert a kiskunmajsaiak megkértek erre. Este hét órakor nagyon sokan dolgoznak ebben az országban, úgy látszik, hogy a kormány részéről nem méltányolt dolog ez, a kormány részéről nem kíváncsi senki arra, hogy reagáljon ezekre az ügyekre, pedig az Állami Számvevőszék is megjegyezte azt, hogy azzal, hogy a kormány megígérte, és mulasztásával nem teljesítette a szövetkezeti tagok üzletrészének a kifizetését, a felszámolási eljárásokban tulajdonképpen arra biztatott, arra utalt, hogy ezek az emberek kérjék ki a vagyonukat részvénytársaságba átalakulva, vagyis hogy ezek a téeszrészek tűnjenek el.

Felvetődik a kérdés, hogy nem érzi-e senki úgy magát a magyar kormányban, a magyar politikai döntéshozatal felső csúcsán, hogy valamit tenni kellene ezeknek az embereknek az elkeseredettsége feloldása érdekében, valakinek meg kellene válaszolnia azt, hogy hogy is lehet az, hogy munkával idáig jutottak, vagyis hogy a szövetkezeti tagságuk után nem kapnak semmit, a szövetkezeti tagságuk után nem jár számukra semmi sem. (Dr. Vojnik Mária visszatér az ülésterembe.)

Nagyon örülök neki, hogy a felszólalásom mégis arra indít bizonyos kormánytényezőket, hogy bejöjjenek az Országgyűlés patkójába. Izgalommal várom azt, hogy milyen lehetőséget látnak arra, hogy a Kiskunmajsán magára maradt szövetkezeti tagok ügyében valamiféle előremozdulás legyen.

Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)