Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről nagyon sok számadatot elmondtak már az előttem szólók, elmondtak a bizottsági felszólalók, bizottsági véleményeket elmondó képviselők.

Engedjék meg, hogy bevezetésképpen összefoglaljak néhány olyan gondolatot, amelyet mindenekelőtt fontosnak tartunk. Azt, hogy ne a számokról beszéljünk, ne csak a számokról beszéljünk, hogy mi hány forint, mi hány százalékkal nő, hány százalékkal változott vagy csökkent, hanem arról beszéljünk, hogy mit takarnak ezek a számok, mi van a számok háta mögött, mit tesznek lehetővé a jövőben, és melyek lesznek azok a részek, amelyekkel a továbbiakban érdemben tudunk majd foglalkozni, és amelyekben fejlődést és előrelépést tudunk elérni.

A két alapnak hatalmas összegeket kell kezelni. Ezek ránézésre, első gondolatra nagyon soknak tűnnek, szinte megfoghatatlanok egy átlag hétköznapi ember számára.

(8.50)

Ugyanakkor a feladatok is óriásiak, amelyeket a két alapnak el kell látnia. Az egyik rendkívül fontos feladat a nyugdíjak biztosítása, az a biztonság, amit a nyugdíjaknak, a nyugdíjbiztosítónak és végső soron a magyar államnak garantálni kell a nyugdíjasok számára. A nyugdíjbiztosítás alapja hiány nélkül egyensúlyban van, ahogy szaknyelven mondják a pénzügyesek: nullszaldós. Ez azt jelenti, hogy mindenki megkapja pontosan, rendben a nyugdíját, ez egy nagyon fontos dolog, amelyről beszélnünk kell. Elmondta a miniszter úr, megerősítették a képviselő urak is, én magam is elmondtam, hogy a nyugdíjak jövőre reálértékben emelkedni fognak, és erre törvényi garancia van, minden nyugdíjasnak egyforma arányban úgy, ahogy ez a törvényben rögzíttetett.

Mit tartalmaz a másik nagy alap? A másik nagy alap az Egészségbiztosítási Alap. Ha tételesen szétszedjük, két nagy részre vehetjük: az egyik része a pénzbeni ellátások, a másik része pedig a természetbeni ellátások. A pénzbeni ellátások közül egy új elem került be, amelyre nagyon büszkék vagyunk, és amelytől nagyon sokat remélünk, ez a gyermekgondozási díj ismételt bevezetése. Erről nagyon sokat beszéltünk. 36 milliárd forintot költünk el erre a jövő esztendőben. Néhány gondolatot erről engedjenek meg, hiszen már nagyon jól ismerik, de mindig elhangzik egy-egy kérdés ennek kapcsán, ha a választókerületemben járok.

Így például minden olyan család jogosult erre a pénzre, amely két év alatti kisgyermeket nevel. Ezek a családok természetesen akkor részesülhetnek ebben, ha biztosítotti jogviszonnyal rendelkeznek. A gyed után a költségvetés megfizeti a járulékokat, megfizeti a nyugdíjjárulékot és az egészségügyi járulékot, ennek megfelelően természetesen biztosítotti jogviszonynak számít, tehát be fog számítani a nyugdíjba. Ez biztonságot jelent azoknak a családoknak, akik gyermekvállalásra adják a fejüket, és reményeink szerint egyre többen lesznek ilyenek a jövő esztendőben.

Az egészségügyi alap másik része a természetbeni ellátások, ezek tulajdonképpen az egészségügy kiadásait takarják, illetve annak az egyik lábát, hiszen az egészségügy kiadásainak másik részét egy hatalmas nagy ellátórendszer, az önkormányzati rendszer biztosítja. A tulajdonosok, a települési, területi önkormányzatok azok, amelyek az egészségügyi források másik részét biztosítják. Éppen ezért van még egy harmadik rész is, amelyről ritkábban beszélünk, ezek a különböző ágazati minisztériumokban lévő összegek, amelyek szintén meglehetősen nagy források az egészségügy számára. Így röviden most szeretném áttekinteni, hogy az egészségügynek mely részei azok, amelyek ebből az alrendszerből részesülnek, milyen arányban, és ezek mit jelentenek a mi életünkben.

Mit jelentenek? Először is az életünkben az egészségügyi rendszertől biztonságot várunk, olyan biztonságot, amelyet ha kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, betegek leszünk, akkor ez a rendszer biztosít számunkra. Mit kell hogy biztosítson? Nyilván az első találkozás a háziorvossal történik, ő az az orvos, akivel először vesszük fel a kapcsolatot egy probléma esetén. Éppen ezért a rendszer a háziorvosi rendszer megerősítésén fáradozott, és jelenleg is azon fáradozik. A háziorvosi rendszer megerősítésében a privatizációt tartjuk az egyik legfontosabb elemnek, amelyre vonatkozóan még ez év során törvényjavaslatot kívánunk a Ház elé terjeszteni.

A háziorvosi privatizációban az történik meg, hogy egy praxisjog átkerül a háziorvosokhoz, vagyis azok a betegek, illetve azok az egészséges emberek, akik egy háziorvost választanak, a választásukkal egy értéket képviselnek, ez a praxis, ez az érték nevesíthető, eladható, örökíthető lesz. Mit várhat ettől egy beteg? Azt várhatja, hogy az ő választása, az ő döntése, hogy egy háziorvosnál marad vagy elmegy onnan, a háziorvos számára egy vagyonihelyzet-változást is jelent. Tehát nyilvánvaló, hogy sokkal érdekeltebb lesz abban, hogy jól képezze magát, a betegei szükségleteit teljes mértékben kielégítse, és egy igazi szolgáltató háziorvossá váljon. Mit jelent a háziorvosok számára? Számukra pedig biztonságot jelent. Biztonságot jelent abból a szempontból, hogy a praxisukat nem vehetik el tőlük. Érdemes ebbe a praxisba befektetniük, érdemes a tudásukat növelniük, hiszen ha megfelelő végzettséggel rendelkezik a gyermeke, folytathatja a praxist, illetve eladhatja, vagy életjáradékra válthatja, ezzel akár a családjának, akár házastársának biztosíthat nyugodt idősebb kort.

Mi fontos, hogy a betegek számára elmondjuk erről a rendszerről? A betegek számára nem fog változást jelenteni. Ők változatlanul ugyanúgy ingyenesen vehetik igénybe az ellátórendszert. Amit ők látni fognak, az talán az, hogy egy kicsit gondosabb, az eddigieknél még odaadóbb orvosok fogják a gyógyulásukat szolgálni.

A háziorvosi rendszer privatizálása kapcsán a vagyoni jellegű privatizációra is lehetőség lesz, természetesen ez csak akkor történhet meg, ha az önkormányzatok is egyetértenek ezzel. Ennek a fedezetére a költségvetésben egy hitelgarancia szerepel 70 milliárd forint összegig. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hol?) Képviselő urak, a Magyar Fejlesztési Bank hitelgarancia részénél megtalálhatók; keressék ki ezeket a részeket a költségvetésből! Tehát ennek a lehetősége adott, természetesen itt az önkormányzatok egyetértésére van szükség.

Ha továbbmegyünk ezen a soron, akkor a háziorvosi rendszerhez szorosan kapcsolódik egy nagyon fejlett rendszer Magyarországon, ez a védőnői hálózat. A védőnői hálózat szintén a családok és a gyermekeink biztonságát szolgálja a felnövekvésük során. A védőnő feladata rendkívül összetett. Ezt a rendszert mindenképpen szeretnénk megerősíteni. Két helyen található forrás erre a rendszerre. Egyik része a társadalombiztosítási alapok költségvetésében van, a másik része az Egészségügyi Minisztérium fejezetében, összességében 8,8 milliárd forint. Ez egy nagyon nagy összeg, amit erre a rendszerre fordítunk.

Ha nem mi magunk megyünk orvoshoz, hanem valami nagy baj történik, sürgősségi ellátásra lesz szükségünk. A sürgősségi ellátások területén, ahogy ezt már többször elmondtuk, két nagy rendszert indítottunk el és fejlesztettünk. Egyrészt a sürgősségi betegellátó centrumokat, ezeknek a kijelölése megtörtént az országban és összességében a következő év folyamán mintegy 2 milliárd forintot fordítunk ezeknek az osztályoknak a fejlesztésére, elsősorban a szaktudás elmélyítésére, illetve azoknak az anyagi eszközöknek a beszerzésére, amelyek egy ilyen sürgősségi betegellátó osztályhoz feltétlenül szükségesek.

A másik része ennek a mentőszolgálat és a mentőszolgálat területi egyenlőtlenségeinek javítása, hiszen jelen pillanatban más eséllyel jut orvoshoz, illetve mentőellátáshoz egy távoli kistelepülésen élő ember, mint amilyen eséllyel, mondjuk, egy megyei jogú nagyváros belvárosában élő ember jut hozzá. Mi szeretnénk felszámolni ezeket a különbségeket, éppen ezért az elmúlt évben 16 mentőállomás telepítését kezdtük meg, a jövő évben pedig 19 további mentőállomás telepítését fogjuk megcsinálni. Ez is több milliárd forintos beruházást jelent. A sürgősségi betegellátás terén ennek következtében közelebb kerülünk ahhoz, hogy minden magyar polgár, ha szüksége van rá, 10-15 percen belül ellátó orvoshoz juthasson. Ez egy kitűzött célunk, és nagyon jól haladunk ennek a megvalósításában.

Ha nagy baj van, vagy amikor műtétre kerül sor, elengedhetetlen sok esetben a különböző vérkészítmények használata. Vérből gyógyszereket is készítünk, vannak olyan embertársaink, akik ezen készítmények nélkül nem sokáig vagy csak nehezen maradhatnának életben. Épp ezért a vérellátás a biztonságunknak egy alapvető fontosságú része. Kevesebb szó esik róla, de 3 milliárd forintot költöttünk e rendszer átalakítására és a biztonságossá tételére.

A biztonságunk további fokozása az, ha jól képzett szakorvosaink vannak, olyan orvosaink, akik felkészültek a feladataikra. Ilyen orvossá az ember az egyetemi képzést követően a kórházakban gyakorlat során, sok tanulás mellett válhat. Ezért indítottuk el a rezidensrendszert, vagy a központi gyakornokrendszert, ahogy magyarul mondjuk. Központi gyakornokok lesznek az orvostanhallgatók. Idén 700-an végeztek és ebből már 650-en el is helyezkedtek, ez körülbelül megfelel egyébként a korábbi évek arányainak. Sajnos közel ekkora az aránya azoknak, akik a pályát elhagyják és más területeket választanak. De akik ebbe a rendszerbe be kívántak lépni, ők mindnyájan be tudtak lépni. Ebben a rendszerben kétéves képzésre kerül sor, amely során indexe van a hallgatóknak, pontosan megmondják, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket teljesíteniük kell ahhoz, hogy szakorvossá váljanak.

(9.00)

Valóban elvégezhetik azokat a műtéteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy mondjuk, valaki például sebészorvos legyen. Ebben a rendszerben fizetést biztosítunk számukra, amely fizetés egy közel 50 ezer forintos bruttó kezdő fizetés. Emellett utazási és lakástámogatást is kapnak a hallgatók, és ez teljes egészében a költségvetést terheli, az Egészségügyi Minisztérium fejezetében van, 3,4 milliárd forintról van szó. Ennek következtében ezeknek a hallgatóknak a bérezését nem az E-alapnak kell fizetni, de a kórházakban fognak dolgozni. Ez is egy olyan finanszírozás, ami itt nem jelenik meg.

A rezidensképzéssel együtt járt még valami: kórházaink minősítése. Együtt járt vele az, hogy melyek azok a kórházak és azok az osztályok, ahol a szakorvosképzés nagy biztonsággal folyhat, ahol van olyan mennyiségű beteg, ahol elvégeznek olyan jellegű beavatkozásokat, amiből a hallgató tanulhat. Ez egy sokkal fejlettebb rendszer, amely persze okozott kellemetlenségeket a bevezetése során, és nem minden kórháznak jó szembesülnie azzal, hogy esetleg az ő osztálya vagy kórházi osztálya nem alkalmas az oktatásra, de ugyanakkor ebben is úgy gondoljuk, hogy a biztonságunk fog növekedni, hiszen ezek a kórházak egy jelzést kaptak arra, hogy fejlődniük kell, tovább kell lépniük, tanulniuk kell azoknak, akik esetleg így jártak. És egy nagyon nagy előnye van a rezidensrendszernek, az, hogy EU-konform, tehát gyakorlatilag szakvizsgáink az Európai Unió területén is elfogadottak, elfogadhatók lesznek.

Ha továbbmegyünk ezen a rendszeren és a háziorvos már nem tudta megoldani a problémánkat, akkor lép be a járóbeteg-szakrendelés. A járóbeteg-szakrendelés egy nagyon-nagyon fontos eleme az egészségügynek, hiszen itt dől el, zömében itt dől el, hogy megoldható-e valakinek a problémája anélkül, hogy kórházba kelljen feküdnie, és ez a költségek szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. Ezért egy jó járóbeteg-szakrendelés, egy magasan kvalifikált emberek által végzett, jól műszerezett járóbeteg-szakrendelés megítélésünk szerint nagymértékben képes csökkenteni a fekvőbeteg-intézetekre háruló terhelést.

Azt pedig tudnunk kell, hogy az alapellátás és a járóbeteg-szakrendelés a költségek szempontjából sokkal hatékonyabb a gyógyításban, mint a fekvőbeteg-ellátó intézet, vagyis a kórház. A kórházak rendkívül drágák. Természetesen szükség van rájuk, de mindenkinek az az érdeke - mind betegként, mind járulékfizetőként -, hogy amennyiben lehetséges, akkor a betegségeket járóbetegként vagy a háziorvosa, vagy pedig a járóbeteg-szakorvosa oldja meg. Éppen ezért a járóbeteg-szakrendelés kasszájában nagyon jelentős növekedés, egy 12 százalékos növekedés tapasztalható, hiszen ezt a területet is szeretnénk megerősíteni.

És akkor végezetül beszéljünk a kórházakról, mint arról a rendszerről, amelyikkel sokszor azonosítják az egészségügyet. Sokszor, amikor beszélnek róla, azt a látszatot keltik, vagy azt hihetjük gyanútlan szemlélőként, hogy a magyar egészségügy a kórházakból áll. Mint az előbb elmondtam, ez nem így van. Ennek ez az ellátórendszernek egy fontos és nagy szelete, de nem egyedüli szelete. Ugyanakkor a költségek zömét ez viszi el.

Ebben a rendszerben több feszültség is található. Elhangzott itt, hogy forráskivonás történne az egészségügyből. Tételesen sem igaz ez az állítás, remélem, hogy az előbb elmondottak alapján is igazolni tudtam önöknek. (Bauer Tamás: Selmeczi Gabi mondta négy éven keresztül!) Az idei évben, képviselő úr, semmiképpen nem történt forráskivonás az egészségügyből, és a jövő évre nézve sem igaz az az állítás, hogy az egészségügyből forráskivonás történne. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy a kórház-finanszírozás két nagy lábon áll, az egyik a tulajdonos önkormányzatok, illetve, ha ez állami tulajdon, akkor a minisztérium vagy az a szerv, amelyhez tartozik, a másik pedig az egészségbiztosítás kasszája.

Az eddigi szabályok azt mondták ki, hogy az egészségbiztosítási kasszából kell a működési költségeket finanszírozni; és ebből felhalmozási kiadásokat fedezni, tehát felújítást, nagy értékű eszközöket, műszereket nem lehet vásárolni, vagyis nem lehet belőle beruházni, hiszen ez a tulajdonosok feladata, a tulajdonos önkormányzatok feladata.

A tulajdonos önkormányzatok feladatellátásáról az Állami Számvevőszék is készített egy véleményt, és nagyon vegyes az a kép, ami kibontakozik. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek sokszor erejükön felül is az egészségügyi ellátórendszerükre költenek, hiszen ezt egy alapvetően fontos területnek tartják. S vannak olyan önkormányzatok, amelyek lehetőségeiknél jóval szerényebb mértékben járulnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Ugyanakkor mondjuk el, hogy ez az önkormányzatok kötelező feladata; tehát nem választható feladat, hanem kötelező feladat a törvény erejénél fogva. Ennek ellenére azt kell hogy mondjam, sok önkormányzat ezt a feladatát nem vagy nem megfelelő mértékben teljesíti.

A kórházak vezetői, a kórházigazgatók az önkormányzatokkal szemben tehetetlenek, hiszen az önkormányzatok nevezik ki őket.

Világos, hogy a nyomás, amelyet ők ki tudnak fejteni - és egyébként ez nem csekély -, azt az egészségbiztosító pénztárra, az egészségbiztosítás kasszájára fejtik ki, ugyanakkor ezen nyomásgyakorló eszközökkel a tulajdonos önkormányzatok irányába nem tudnak fellépni; emiatt a finanszírozás felborult, az egyik lábára képtelen támaszkodni, fél lábon ugrál.

Ezen a helyzeten valamilyen módon változtatni kell. Azt hisszük, hogy azzal a módosítással, amelyet a társadalombiztosítás egészségügyi kasszájára hoztunk, miszerint a gyógyító-megelőző kassza kiadásai a továbbiakban felhalmozásra, beruházásra is fordíthatók lesznek, gyökereiben fog megváltozni kórházak helyzete. Régóta kérik ezt tőlünk egyébként a kórházigazgatók; ezzel a módosítással önállóan gazdálkodó szervvé válhatnak, felelős döntéseket hozhatnak arról, hogy ezt az összeget mennyiben kell gyógyszerre, fecskendőre, eszközökre, munkabérre, betegélelmezésre, és mennyiben kell az épület állagának megóvására, festésre, üvegezésre, kisebb átalakításokra költeni, esetleg műszerek beszerzésére.

Ezzel a racionális forrásfelhasználásban egy nagy lépést teszünk előre, és számítunk a kórházak vezetőire, felelős gazdálkodásukra, felelős magatartásukra; ugyanakkor ismételten el kell mondanunk, számítunk a tulajdonos önkormányzatok viselkedésének megváltozására, és számítunk arra, hogy ezek az önkormányzatok - felismerve az egészségügy fontosságát, a saját területükön élő állampolgárok biztonsága érdekében - a kórházvezetőkkel karöltve segítenek az esetleges forráshiányok megoldásában, és a rendelkezésükre álló forrásoknak nagyobb részét fogják ezután az egészségügyre fordítani, mint tették ezt eddig.

Mindezeket együttvéve az egészségügy ellátó rendszerében valóban vannak feszültségek, a finanszírozásban is vannak feszültségek, ám, mint az előzőekben elmondtam, több lábon áll, és a kitörés lehetőségét, a kitörési pontokat megtaláltuk, megmutattuk - ha úgy tetszik, az egészségügyi reform első lépései megtörténtek.

Túl vagyunk az első lépéseken. Senki ne várjon hirtelen nagy, látványos átalakításokat, hiszen az egészségügy átalakítását úgy kell elképzelni, mint egy vízen úszó hajót, amelyet úgy kell szétszedni és újra összerakni, hogy közben mindvégig a vízen van és úszik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)