Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ebben az első vitaszakaszban általában olyan kérdésekkel foglalkozom, amelyek hasonló módon előjönnek, mint a tankönyvpiacról szóló törvényjavaslatnál, csak most már végképp szkeptikus vagyok, mert akkor a részletes vitában számos kérdésben egyetértettünk Lezsák Sándor képviselő úrral, bizottsági elnök úrral, és én akkor szándékosan nem nyújtottam be kapcsolódó módosító javaslatokat, bízva a bizottságban. És aztán egyetlenegyet sem nyújtottak be, a törvény úgy maradt, úgyhogy én kíváncsian várom, milyen gondokat jelent ez majd a gyakorlatban.

Most ugyanilyen problémáim vannak. Egyszerűen érthetetlen számomra, mikor tudjuk azt, hogy egy törvény-előkészítési szakban közigazgatási egyeztetésnek kell történni, az oktatási tárca mégis átírja a számviteli törvénnyel kapcsolatos fogalmakat, határidőket, ugyanígy az adótörvényekre vonatkozóan is.

Nem hiszem, hogy ez a megoldás hozzájárulna ahhoz, hogy a vállalkozások - akár magánszemélyek, akár egyéni vállalkozók - jogkövető magatartást tudnának tanúsítani. Különösen nem helyes ez akkor, amikor a két időpont között lényeges különbség és ellentmondás van.

Elsőként: én szeretném kérni önöket, akik a kormánypártok soraiban ülnek, hogy az 5. ajánlási pontban mérlegeljék, hogy a számviteli törvényből emelnek át megfelelő fogalmakat a 3. § (1) bekezdésébe.

A következő, amiben kérném önöket, hogy fontolják meg: a tárgyévet követő második hónap 15. napja. Ez február 15. Az esetek többségében a bérköltség rendelkezésre áll, mert a magánszemélyek adóbevallásához, azaz az szja-bevalláshoz ez kell. De minden más, a beszámoló elkészítése már évek óta Magyarországon május 31. Május 31-e az adóbefizetés határnapja. Én azt is elárulom önöknek, hogy szándékosan azért írtam június 15-ét, mert bíztam abban, hogy valakinek a figyelmét föl tudom kelteni, és valaki kapcsolódó módosítóként, mondjuk, egy május 31-ei határidőt be fog nyújtani, és akkor összhangot tudunk teremteni a hatályos adó- és számviteli törvényekkel. Ugyanez van a 13. ajánlási pontban.

A következő téma: szeretném önöket arról győzködni, hogy a saját képzésre felhasználható keretet az egyébként a törvényjavaslatban szereplő mérték egyharmada helyett legalább kétharmadra emeljük. Emellett azzal szeretnék érvelni, hogy az a meggyőződésem, hogy azok a vállalkozások, amelyek áldoznak arra energiát és forrásokat, hogy maguk oldják meg a szakképzést - sőt mások a környezetük számára -, ott igenis tegyük lehetővé azt, hogy nagyobb részben használjanak föl abból a forrásból, amit egyébként be kellene fizetniük a központi alapra. Azért indítványozom a kétharmados arányt, mert elfogadom, hogy a központi alapra is forrás kell jusson, de azt gondolom, hogy pont a szakképzés az a terület, ahol maguk a gazdálkodók, a vállalkozók tudják eldönteni azt, hogy mire és hol képeznek szakembereket. Ez a 9. ajánlási pont volt. Azt szeretném elérni, hogy a 1,5 százalékból 1 százalékot, az alap 1 százalékát lehessen ebben a körben felhasználni.

A következő: a 11. ajánlási pontban - kérem önöket, hogy mérlegeljék - én arra szeretném rábírni a képviselő hölgyeket, urakat, hogy a 4. § (3) bekezdését hagyjuk el. Egyszerűen a mai kor követelményeinek nem megfelelő ha azt mondjuk, hogy a kiadások mértékének arányban kell állni a hozzájárulásra kötelezetteknél gyakorlati képzésben részesülő tanulók létszámával. Képviselőtársaim, gondolják végig: nem mindegy, hogy valaki asztalost vagy kőművest képez, vagy mondjuk, az informatika területén képez valakit.

(15.50)

Tehát ez egyszerűen szerencsétlen megfogalmazás, azt mondani, hogy ez létszámfüggő. Nem, ez technika-, technológiafüggő, és csak másodsorban lehetne a létszámfüggőségre irányítani a figyelmet. Én kérem önöket, gondolják végig, hátha el lehetne hagyni ezt a bekezdést.

És ugyanitt szeretnék kitérni Takács Imre képviselőtársam indítványára. Igen, pont ez a gond, hogy a célunk az, mi azt akarnánk, az lenne előremutató, hogy lehetőleg a képzésbe a legújabb, a legkorszerűbb technika, technológia kerüljön be. Valamilyen korlátot érdemes szabni, és hiszem, hogy a képviselő urak számos példát tudnak arról hozni, amikor pun háború előtti műszaki eszközöket juttattak oktatási intézményekhez; ez tényleg nem cél, ezzel ne lehessen kibújni. De azzal egyetértek, amit Kádas képviselő úr is mondott, hogy viszont vannak olyan eszközök, például az általa említett informatikai, számítástechnikai eszközök, ahol a 33 százalék már a második évben egy adott vállalkozás számára leírásra kerül, nagyobb részben az adott eszköz, viszont ez még nagyon jól használható oktatási célra.

Tehát azt gondolom, hogy érdemes lenne elgondolkodni, és valamilyen más formában ezt az indítványt megfogalmazni, talán akkor érdemes lesz arra, hogy támogassák.

Köszönöm szépen, majd a további vitaszakaszokban kérek még szót.