Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Egy nagyon jelentős intézmény vitájáról van most szó, egy olyan intézményről, amelyet tavaly vezetett be az akkori Orbán-kormány, és amelynek bevezetése körül valóban éles politikai vita bontakozott ki.

Ennek a vitának azonban nem az volt a lényege, hogy a szocialisták elzárkóztak volna valamiféle új, a közigazgatás intézményrendszerének fejlesztését elősegítő megoldástól, hanem nem látták garantáltnak azt, hogy a főtisztviselői kar valóban a közigazgatás szakmaiságának az erősítését szolgálja. Természetesen akkor is tisztában voltunk azzal, hogy ez az intézmény ismert számos OECD-országban, és erre a felszólalásainkban utaltunk is.

A saját felszólalásomból csak arra hivatkoznék - ez 2001. március 7-én hangzott el, idézném -, hogy "Kritikánk természetesen nem azon alapul, hogy mi, szocialisták nem látnánk egyértelműen azt, hogy a politika és a közigazgatás között Nyugat-Európában is létezik egy átmeneti szféra, a politikai hivatalnokok köre; kritikánk lényegét az alkotja, hogy ilyen módon kell-e intézményesíteni a politikai hivatalnoki kört, vagy netán elegendő az a megoldás, amelyet az 1997. évi CI. törvénnyel a Horn-Kuncze-kormány vezetett be."

A későbbiekben, akkori felszólalásomban és egyébként a miniszter asszony is az akkori felszólalásaiban mindketten felhívtuk a figyelmet arra - és más szocialista képviselők is ezt tették -, hogy tulajdonképpen ez a megoldás nem elfogadhatatlan számunkra, sőt bizonyos értelemben még üdvözlendő is abban az esetben, ha megfelelő garanciák szerepelnek a törvényben arra vonatkozóan, hogy a kinevezettek egyértelműen szakmai kritériumok alapján nyerték el a megbízatásukat.

(13.30)

Ezzel az intézménnyel összefüggésben mintegy modellszerűen be lehetne mutatni, hogy miben különbözik a Medgyessy-kormány felfogása a megelőző, úgynevezett polgári kormányétól, s mit kell érteni azon, hogy az új kormány átveszi elődjének azon intézkedéseit, amelyeket pozitívnak tart, ugyanakkor szükségszerűnek tart változtatásokat saját programja alapján, és mindvégig - szemben azzal, amit egyes fideszes politikusok megfogalmaztak - a saját útját kívánja járni.

Elfogadja, helyesli a mostani kormány magát az intézményt; nem helyesli azt, hogy a kinevezésekre feltételek nélkül kerülhetett sor, sőt a törvény azt is lehetővé tette, hogy valaki úgy lépjen be a közszolgálatba, hogy azonnal főtisztviselővé váljon.

Kontrát Károly képviselőtársam ezzel összefüggésben erőteljesen bírálta a törvényjavaslatot, azt állítva, hogy az egy merev, formális szempontrendszert határoz meg, s ráadásul még diszkriminatív is. Megítélésem szerint a már hivatalban lévő köztisztviselőkkel, a köztisztviselői kar egészével szemben az volt diszkriminatív, hogy kívülről azonnal valaki főtisztviselővé válhatott, miközben nagyon sokan, akik hosszú éveken, netán évtizedeken keresztül dolgoztak a szakmában, ugyanolyan feltételek mellett - pontosabban feltételek hiányában - pályázhattak, mint azok, akik újonnan lépnek be ebbe a körbe.

Természetesen nem kívánunk új emberektől elzárkózni, és tisztában vagyunk azzal, hogy mind a versenyszférában tevékenykedők, mind a tudományos, mind a politikai szférában működők jelentős mértékben megújíthatják a közigazgatás szemléletét, azonban úgy ítéltük meg, hogy ezeknek a friss erőknek a közigazgatás érdekében történő hasznosítása nemcsak a főtisztviselői intézménnyel, sőt döntően nem ezzel az intézménnyel valósítható meg, számos egyéb lehetőség is rendelkezésre áll. Így például az, hogy ezeknek az új elemeknek olyan megbízási szerződéseket adunk vagy olyan tanácsadói kinevezéseket, amelyek révén részt tudnak venni a közigazgatás megreformálásában, új gondolatok megjelenítésében, kialakításában, kifejlesztésében. Természetesen ez a törvényjavaslat sem zárja ki azt, hogy újonnan bekerültek azonnal főtisztviselővé váljanak, amennyiben közigazgatási államtitkári, címzetes államtitkári vagy pedig helyettes államtitkári kinevezést kapnak, tehát egy meghatározott feltételrendszernek megfelelnek.

A lényeg az volt a vitában, hogy a szocialisták és a szabad demokraták is úgy vélték, hogy a feltételek hiánya elvileg valóban lehetőséget ad egyfajta klientúraépítésre. Örömmel hallom Mikes Éva képviselőtársamtól, hogy a főtisztviselővé kinevezettek 40 százaléka már hosszú ideje ilyen területen tevékenykedik, és háromnegyede eleve a köztisztviselői karból kerül ki. Ha viszont ez a helyzet, akkor megítélésem szerint fölösleges a feltételnélküliséget fennhagyni, ezt a mostani állapotot hosszabb távon is fenntartani, hanem szükséges ehelyett a megfelelő feltételrendszerek kimunkálása, amelyek egyébként egy fokkal szigorúbbak, mint amelyeket például egy módosító indítványomban tavaly márciusban megfogalmaztam.

A dolognak az a lényege, hogy valóban nagyon sokan, akik egyébként kiválóan ismerik a közigazgatás, az államigazgatás működését, nem felelnek meg a feltételeknek, azonban - miként már jeleztem - nem egyedül a főtisztviselővé való kinevezés az, ami lehetővé teszi számukra az államigazgatási, közigazgatási rendszerben szerzett működést, tevékenykedést.

Úgy ítélem meg, hogy a mostani rendszer valójában mégsem merev. Lehetőség nyílik arra, hogy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnöksége adjon felmentést, amennyiben ez szükséges, és természetesen - erre az előbb már utaltam - államtitkári kinevezés esetén sem ezek a feltételek a meghatározóak.

Jelentős változásnak tartom azt is, hogy a rendelkezési állományban lévő köztisztviselőt igenis be kell osztani, s nem csak be lehet osztani munkavégzésre. Lehet természetesen itt egyszerűen nyelvtani különbségekről beszélnünk, azonban az egyértelmű fogalmazás nyilvánvalóvá teszi, hogy a rendelkezési állomány időszaka nem az a korszak, amikor a főtisztviselő az úgynevezett rekreációs idejét tölti, hanem ez valóban a munkavégzésnek - bár speciális feltételek melletti munkavégzésnek - a periódusa, időszaka. Ebből a szempontból úgy látom, hogy ez a változtatás valóban alapjaiban alakítja át a főtisztviselői karról vallott felfogásunkat, hiszen nyilvánvalóvá teszi, hogy a főtisztviselőnek a rendelkezési állomány időszaka alatt is a törvényben meghatározott feladatait kell teljesítenie.

Néhány pontosító megjegyzést is tartalmaz a törvényjavaslat, illetőleg annak indoklása. Ezek a közszolgálati jogviszony, illetőleg a főtisztviselői jogviszony megszűnésének eseteit pontosítják, s egyben ezzel a pontosítással összefüggésben azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy ha a főtisztviselő nem tesz eleget a kötelezettségeinek, illetőleg nem fogadja el a vezénylést, abban az esetben megszűnik ezen okok miatt is a jogviszonya. Ez talán a korábbi szabályozásban is így volt, azonban értelmezésre, különféle jogtételek egybevetésére volt szükség, hogy a megszűnés eseteit pontosan felsoroljuk, pontosan katalogizáljuk.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Szerencsére a mai vitában eddig nem merült fel élesen az a kérdés, ami bizottságunk ülését jellemezte, hogy szerzett jogok sérelméről, visszaható hatályú jogalkotásról van-e szó akkor, amikor az ötéves rendelkezési állományi időt két évre kívánja mérsékelni a törvényjavaslat. Úgy ítélem meg, hogy mivel itt erről eddig vita nem bontakozott ki, én ezt a kérdéskört nem fejteném ki, amennyiben azonban ez a plenáris ülésnek akár az általános, akár a részletes vitaszakaszában még előkerül, akkor alkotmánybírósági állásfoglalások alapján részletesen kívánnám elemezni a szerzett jogok, illetőleg a visszaható hatályú jogalkotás tematikáját, igazolva azt, hogy jelen esetünkben erről nincs szó.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)