Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az általános és a részletes vita is azt bizonyítja, hogy nagyon aktuális volt ez a téma, amihez a tárca ilyen módon hozzányúlt, hogy négy törvényből egy sokkal egységesebb és jobban kezelhető jogszabályt alkotott.

(21.20)

És talán az is egy úttörő törekvés volt, hogy Európában is egyedülálló módon próbáltuk az egységes élelmiszerlánc kialakítását megvalósítani, hogy magától a szántóföldtől egészen a fogyasztó asztaláig egy kontrollált és jobban áttekinthető rendszert alkossunk, alapvetően a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felügyeletével.

Én néhány felvetésre szeretnék csak röviden reagálni. Az egyik, hogy ezek az uniós hivatkozások mindig előjönnek. Nem gondolnám, hogy a XXI. században, az informatika világában bárkinek is problémát okoz, aki ezen a területen mozog, hogy mondjuk, egy uniós rendeletet megkeressen. Sokkal nagyobb problémát okoznánk, ha mi ezeket nevesítve meg szövegszerűen emelnénk be. Egyébként ezt nem is tehetjük meg, ezt egyértelműen tiltja minden vonatkozó magyar szabály; ezt volt államtitkár kollégámnak is pontosan tudnia kell. Tehát csak zavart okoznánk vele, hiszen ezek a rendeletek elég gyakran változnak az Unióban. Mi ezért hivatkozunk erre, hogy lenne belőle több száz oldallal megnövelt törvényjavaslat, egyáltalán, kezelhetetlen lenne. És szerintem mindenki megtalálja annak a rendeletnek a szövegét, ha érdekli.

De többször előkerült a kistermelői értékesítés ügye. Szeretném jelezni, hogy valóban szükség lesz az adótörvények módosítására a végleges megoldáshoz, de ezt próbáltuk egy áthidaló megoldással úgy megoldani, itt Örvendi képviselőtársam jelezte ezt, hogy kétféle őstermelői igazolvány létezik. Az egyik, amin van adószám, a másik, amelyiken nincs. Amelyiken van, az egyértelműen piaci szereplő, és nyilván ő kompenzációs felárat is visszaigényel, tehát az áfatörvény alá tartozik. A másik pedig az, amiről a képviselő úr beszélt, hogy akinek némi termékfeleslege van, ha az igazolványában feltünteti, hogy milyen tevékenységgel foglalkozik, ő bármikor, mindenféle retorzió nélkül, nyugtaadási kötelezettség nélkül végezheti azt a tevékenységét a piacokon. Ezzel általában most már mindenki tisztában van, néhány piacfelügyelő nincsen, de remélem, ez a probléma megoldódik, és majd az őszi adótörvényeknél végleges megoldást találunk erre a problémára, ami egyébként egy valós probléma, azt gondolom. De egyelőre túl nagy negatív visszajelzést ezekben a témákban nem kaptunk.

A bírságok elég intenzíven felmerültek, ahogy itt is Koszorús képviselőtársam jelezte. Elindult egy össznemzeti játék, sőt nemzetközi játék ebben a témában, mert én nem tudok olyan áruházláncról, amelynek mondjuk, az anyaországi nagykövete ne keresett volna meg mindenkit ebben. Úgy látom, hogy az ellenzéknél célba talált.

Szeretném jelezni, hogy abban hajlandók vagyunk egyeztetni, erről a kormányülésen is szó volt, hogy ha olyan szabályaink vannak, amelyek betarthatatlanok, csak eddig senkit nem érdekelt, mert olyan alacsonyak voltak a bírságok, hogy mondjuk így (Az ujjával csettint.) kifizették, akkor a szabályok változásában igen, de a bírságok összegében nem vagyunk hajlandók korrekciót alkalmazni. És ez azt jelenti, hogy ne tűnjön eleve úgy a dolog, hogy úgyis tudom, hogy csalni, lopni, hazudni fogok, de nehogy már megbüntessenek; ebben nem leszünk partnerek.

Azt gondolom, abban minden további nélkül folyamatosan egyeztethetünk mi is meg szerintem a többi minisztérium is, hogy ha hiba van a jogszabályokban, és betarthatatlanok, csak eddig senkit nem érdekelt, akkor azokat vizsgáljuk meg, és életszerű jogszabályokat alkossunk, hogy ne lehessen azért magas bírságokat kiszabni, ami betarthatatlan. De abban nem, hogy magas bírság kell akkor, ha mondjuk, nagy tömegekre veszélyes tevékenységet folytat valaki. Még akkor sem, ha tényleg megvan az a veszélye, hogy erőfölénnyel való visszaélés, ami azért jellemző, és sajnos nemcsak a nemzetközi láncokra jellemző, hanem a magukat nagyon keményen magyarnak valló élelmiszerláncokra is, amelyek éppen olyanok, mint ők. Ebben szeretném, ha világosan látnánk, hogy semmi különbség nincsen az üzleti filozófiájukban, nem is tehetik meg, ugyanis akkor nem élnének meg ugyanabban a piaci környezetben.

Azt gondolom, erről beszélhetünk, és vizsgáljuk meg, de nem ennek a törvénynek a kapcsán. Itt ezek a törvények arról szólnak, hogy ha valaki hibázik, azt igenis meg kell büntetni. Ha olyanért akarom megbüntetni, amit nem tud betartani, azzal kell foglalkozni, de nem azzal, hogy most sok-e a kétmilliárd forintos bírság, vagy nem. Én azt gondolom, nem, egyébként, én időnként még ennél is keményebb lennék, mert némelyik még ezt is elég egyszerűen tudja rendezni, és talán még így is megéri neki időnként olyan tevékenységet végezni, ami nem egészen szerencsés.

A külföldi áruk ügye, ami persze az Európai Unión belül nem is külföldi, ott eleve nekünk a társhatóságok ellenőrző tevékenységét illik tudomásul venni, és nem nagyon szabad kritizálni. Azt lehet, hogy nyilván, ha ilyen van, hogy valahonnan fertőzött krumpli érkezik, akkor ezt majd megvizsgáljuk, és nyilván ezeket a jelzéseket az Unió felé megtesszük. De azért azt kell feltételeznünk, hogy maga az élelmiszer-biztonság Európán belül rendben van, és ha rendben van, akkor nekünk arra nem lehet külön intézményrendszerünk, ami a határok eltörlésével megszűnt, hogy minden egyes beérkező árut, ami eleve kezelhetetlen, mert nem is tudjuk, hogy mikor érkezik be, meg hova, meg hogyan, mert nincs semmilyen jelentési kötelezettség, és ilyet nem is lehet előírni, ez abszolút ellentétes lenne minden uniós irányelvvel, hogy ezeket tételesen ellenőrizzük. Meg erre nem is nagyon lenne elég a jelenlegi apparátus, de még akármekkorára duzzasztanánk fel, akkor sem. És így teljesen egyértelmű, hogy meg kell különböztetnünk a harmadik országokat, és az onnan hozzánk belépő árukat pedig tételesen meg kell vizsgálnunk, és nyilván az Európai Uniónak megfelelően kell eljárnunk, ha probléma van vele.

Ugyanez vonatkozik a magyar exportra is, azért Magyarország egy nettó élelmiszer-exportőr, most gondoljuk bele, ha mi nem az Unió jogrendszerével összeegyeztethető szabályokat alkalmaznánk, itt nagyjából olyan 900 millió, 1 milliárd euró nettó pluszt veszélyeztetnénk, mert akkor ugyanezek a retorziók érnének minket is. Tehát én azt hiszem, próbáljuk meg elhinni, hogy a többi társhatóságunk az Európai Unión belül is tisztességesen teszi a dolgát, és kiszűrni azokat a zsiványságokat a rendszerből, amelyek mondjuk, a Megatrade- meg egyéb ügyekhez vezettek, amelyek messze nem arról szóltak, hogy az előállítók melyik országban mit csináltak, hanem arról szóltak, hogy ez egy világüzlet nyilván, főleg a növekvő élelmiszerárak miatt, és most már alkalmaznak itt is kemény maffiamódszereket, ami ellen csak közösen és nagyon kemény közös európai hatósági eszközökkel lehet fellépni.

Azt gondolom, hogy sok módosító javaslatot támogatni fogunk, ez a törvénykezés rendje, hiszen főleg egy ilyen összetett jogszabálynál nem nagyon van arra lehetőségünk, hogy minden apró részletre, amire mondjuk, egy parlamenti vita kapcsán képviselőtársaim, meg különböző háttérszervezetek fölhívják a figyelmünket, hogy eleve erre figyeljünk, de én úgy gondolom, hogy egy kezelhető és jó törvényt fogunk alkotni. Azt kérem, hogy azokat a módosítókat, amelyeket a kormány támogat, majd önök is, képviselőtársaim is támogassák, és a végén pedig végszavazással erősítsék meg ezt az Európán belül is példaértékű jogszabályt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)