Felszólalás adatai

DR. NEMCSÓK JÁNOS (MSZP): Igen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kutatás-fejlesztéssel kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot elmondani az MSZP-frakció nevében, úgy is, mint húsz év óta ezen a területen dolgozó aktív kutató és egyetemi tanár.

A kutatás-fejlesztésre fordítandó 17,5 milliárd forintos összeget dicsérendő ténynek tartom, és arról sem kívánok vitát nyitni, hogy az eredetileg, a kormányprogramban leírtak szerint a kormány a GDP 1,5 százalékát kívánná kutatásra fordítani, és ez nem annyi, hanem inkább néhány gondolatommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 17,5 milliárd kutatás-fejlesztésre történő elköltése úgy, ahogy a kormány tervezi, nem lesz megfelelő hatékonyságú. Ezért néhány alternatív javaslatot szeretnék elmondani.

Hallottuk, hogy a 17,5 milliárd egy része bérkorrekciókra használódik fel, tehát ezt már eleve nem kutatás-fejlesztésre használják. Másrészt pedig van egy olyan elképzelés, hogy igazából a versenyszférát is be akarják vonni a kutatás-fejlesztésbe úgy, hogy a megpályázható pénzek másik felét a versenyszféra biztosítsa. Ez a rendszer több milliárd forint erejéig nem fog így működni. Néhány milliárd forint erejéig lehet ilyen próbát tenni, azonban ma ez még nem működő rendszer. Helyette, úgy gondolom - ha már a kormányzat úgy döntött, hogy ezt a pénzt kutatás-fejlesztésre fordítja -, más bontásban célszerűbben és sikeresebben lehetne felhasználni a rendelkezésre álló keretet.

Az első ilyen javasolt területem, hogy mivel az Országos Tudományos Kutatási Alapra évek óta nagyon szűkös és kevés keret van, ezért ezt még egyszeresére meg lehetne növelni, ez nem több 2 milliárd forintnál. Erre már volt egyszer példa a Horn-kormány idején, amikor a művelődési tárca a privatizációs bevételekből egy ilyen nagyságrendű összeget részint kutatás-fejlesztésre, részint pedig bérköltségre költött. Eredményesebb lenne, ha ezen elgondolkodna a kormányzat.

Másrészt ez a jelentős összeg, amelyet erre fordítanának, alkalmas lenne arra, hogy a tíz év óta megroggyant alkalmazott mezőgazdasági kutatóintézetek talpra állítását valamilyen hozzáférhetőbb pályázati rendszer révén támogassa a kormány. Ezek az intézetek zömmel pont a kettészakadt ország keleti felében vannak, így például a gabonakutatás, a hagymakutatás, a nyíregyházi burgonyakutatás, de sorolhatnám a Tiszántúlon öntözési és halászati kutatással foglalkozó intézményeket. Ezeknek a támogatottsága rendkívül szűkös, és az EU-csatlakozás során pontosan a magyar mezőgazdaság versenyképessége szempontjából rendkívül szükséges lenne, hogy ezeket az intézeteket - amelyek nem tudományos elméleti cikkek gyártásával foglalkoznak, hanem a magyar reális valóhoz alkalmas vetőmagot és nemesítő anyagokat nemesítenek, az új piaci kihívásoknak megfelelő fajtaállományt hoznak létre - támogassák.

Meg kívánom jegyezni azt is a tisztelt kormányzat számára, hogy csírájában már van olyan jellegű intézményhálózat Magyarországon, amelynek célkitűzése, hogy jelentős részben szerződéskötések alapján tartsa el önmagát. Az Antall-kormány idején jött létre, és a Horn-kormány idején is működött, most is működik a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány, száz százalékig állami tulajdonú, nonprofit kutatóintézet. Ennek három intézménye működik. Az egyiknek alapító igazgatója voltam, és ez az intézményrendszer négyéves türelmi idő alatt elérte azt, hogy az összköltségvetésének 70 százalékát megbízásos kutatásokból fedezi. Szíves figyelmébe ajánlom a kormányzatnak, hogy vegye fel a kapcsolatot ennek az intézménynek a működéséért felelős főigazgatóval, aki egyébként a jelenlegi miniszterelnök úr tudománypolitikai tanácsadója, és Pungor Ernőnek hívják. Ő hasznos tanácsokat tudna adni, hogy ez a konzorcium jellegű, versenyszférát bevonó kutatás-fejlesztés hogyan működne hatékonyan. Ezt csak úgy mellékesen szerettem volna megjegyezni.

A harmadik dolog, amire ez a jelentős összeg költhető lenne, az egyetemi kutatási infrastruktúra, számos vidéki egyetemünk kutatási infrastruktúrája ugyanis nagyon rossz állapotban van. Tehát főleg az ország keleti részében levő egyetemek, épületek és olyan jellegű intézmények fejlesztésére kellene fordítani, amelyek most már majdnem szétrepednek a hallgatói létszámtól, hiszen a hallgatói létszám növekedett, de a laboratóriumi gyakorlatok és a kutatásra való nevelés feltételei nincsenek meg. Ne tessék zokon venni, tisztelt kormányzat, ha Csongrád megyei képviselőként azt a panaszomat mondom el, hogy a szegedi egyetem természettudományi épületének cölöpözése kétharmadáig készült el, és 30 éve az egyetem fejlesztésére semmi pénzt nem költöttek. Ez a régió olyan, amely a speciális földrajzi helyzete révén mind a határon túli romániai magyarok, mind a határon túli jugoszláv területen élő nemzetiségi kisebbségek továbbképző helye lenne, nemcsak a magyar anyanyelvűeknek, hanem másoknak is. Tehát tudománypolitikai és gyakorlatilag gazdaságpolitikai szempontból is ez megfontolandó dolog.

Ezeket a javaslatokat a tisztelt kormányzat figyelmébe ajánljuk, remélhetőleg nem fognak süket fülekre találni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)