Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon a költségvetés tárgyaláskor még nem esett szó az agrárgazdaságról, én e tekintetben szeretném önök elé tárni a kétéves költségvetést. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az FVM-vezetés, dr. Torgyán József folytatja a költségvetési hagyományokat, az elmúlt évben ugyanis egyetlen percet sem töltött a tisztelt Házban a költségvetés tárgyalásakor, és eddig sem találkoztam a tárca képviselőivel.

Hozzászólásomban tisztázni szeretném, melyek azok az alapvetések, amelyek révén érzékelhetővé válik ennek a kétéves, illetve kétszer egyéves költségvetésnek a háttere. Erre azért kényszerülök, mert nem szeretnék részt venni abban a számháborúban, amelyet a miniszter úr folytat több éve a költségvetés tárgyalása kapcsán. Ez ugyanis megítélésem szerint csak egyetlen célt szolgál, hogy senki ne lásson tisztán, a zavarosban szabadon lehessen halászni. Gondoljunk csak az elmúlt évi vitára, amelyben hallottuk a 413 milliárdot, amelyből 413 paragrafus lett, elaprózva rendkívüli mértékben az agrártámogatásokat. Hallottunk 50 százalékos támogatási növekményről. Most a termelők érzékelhetik, hol van ez a pluszpénz, amikor fél év után csődbe jutott az agrártámogatási rendszer. És visszagondolhatnak önök a meg nem valósult támogatási prioritásokra is.

De szeretnék visszatérni az alapvetésekhez. Mi kell egy egyszerű költségvetési terv megalkotásához? Megítélésem szerint reális helyzetértékelés, világos célok, és a célok megvalósításához szükséges koncepció.

Vegyük sorra ezeket a szempontokat! Ami a reális helyzetértékelést illeti, már ma is hallottuk, a kormány nem terjesztette a parlament elé az agrárgazdaság elmúlt évi folyamatairól szóló elemzést, ezt még a mezőgazdasági bizottság sem látta. Az agrárfejlesztésről szóló törvény szerint ezt 30 nappal a költségvetés benyújtása előtt a miniszternek meg kell tenni, be kell számolnia az Országgyűlésnek az elmúlt évi folyamatokról. Tehát ilyen szempontból is jogsértő ez a költségvetés. Én helyette próbálok tenni egy rövid számvetést.

A nemzetgazdasági növekedéssel szemben a mezőgazdasági termelés a mélypont körül stagnál, ugyanis a Statisztikai Hivatal jelentése szerint az elmúlt évben a mezőgazdaság termelésnövekménye 0,1 százalékos volt, tehát a statisztikai hibahatáron belül volt. A mezőgazdasági termelők jövedelempozíciója tovább romlott. 1999-ben a fogyasztói árindex ugyanis 10 százalékos növekedést mutatott, a mezőgazdasági felvásárlási árak indexe pedig 0,9 százalékost, tehát 9 százalékos az árjövedelem-lemaradás rátája, amiből az következik, hogy a mezőgazdasági termelők zsebéből közel 90 milliárd forintot vettek ki az elmúlt esztendőben.

Ez mutatja, tisztelt képviselőtársaim, hogy hiába emeljük a támogatásokat 10-20 milliárddal, ha nem arra költjük, amire kell, jelesül a piaci helyzet konszolidálására, akkor a termelők lényegesen többet veszítenek a réven, mint amit nyernek a vámon.

(11.40)

A helyzetértékelés utolsó pontjaként nézzük meg, miként járult hozzá az agrárium az ország fizetési mérlegéhez az elmúlt évben. Az agrárexport 1999-ben 17,1 százalékkal csökkent, az agrár-külkereskedelem egyenlege 300 millió dollárral romlott, és azért nem többel, mert az élelmiszerimport is csökken. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az agrárfejlesztésről szóló törvény értelmében növekvő támogatást kellene biztosítani az agráriumnak, a GDP növekedésével arányosan.

A második alapvetésre térnék rá, a világos célok kérdésére. Kormányprogram van, ismerjük. Ebben a fő célok rögzítve lettek, az agrárium tekintetében is. Ezek közül egyet emelnék ki, a termelők versenyképességének a javítását. Nézzük a valóságot! Torgyán miniszter úr a szövetkezeti üzletrész vitája kapcsán világosított fel bennünket ebben a Házban, hogy vegyük tudomásul, a mezőgazdaság nem versenyágazat. Én is szeretném feltenni a kérdést, tisztelt képviselőtársaim: akkor hova tartunk, mik a célok?

Matolcsy miniszter úr az ír gazdaságról hozott példát, annak a sikeres tervezését állította példaként elénk a mai napon. Valóban, én is úgy gondolom, hogy minta értékű kezdeményezések vannak Európában, illetve megvalósult programok. Egy olyan országban, ahol 3,5 millió lakos él, nyolcmillió szarvasmarhát tartanak, a mai magyar állománynak a tízszeresét, és abban az országban, ahol tíz tonna búzát tudnak termelni hektáronként, a mezőgazdasági területnek mindössze 8 százalékát használják erre a célra, mert tisztában vannak a piac igényeivel és saját ökológiai adottságaikkal, amelynek eredőjeként ők úgy döntöttek, hogy a terület csaknem 90 százaléka legelő, mert a piacon ezzel tudnak helytállni.

Én úgy gondolom, hogy ezzel a specializált versenyképes szektorral kell majd a mi termelőinknek helytállni. Hol van a mi kormányunknak az EU-felkészülés jegyében ehhez szerkezetátalakítási programja? A miniszter úr szerkezetváltáson, szerkezetátalakításon a szövetkezeti rendszer elsorvasztását érti, ismét feltüzelve a vagyoni vitákat, ami figyelemelterelésre kiváló, de előrehaladásra sajnos nem. Én örülök annak, hogy a kormány a gazdaság fejlesztéséhez új koncepciót készít, amelyet Széchenyi-tervnek hívnak. De hol van ebben az agráriumnak a helye? Sehol, tisztelt képviselőtársaim. Az FVM ugyan elkezdte a Széchenyi-program agrárfejezetének kidolgozását, de a kormány, köszöni szépen, ebben a mezőgazdaságnak nem biztosít helyet. A mezőgazdaság tehát sodródik, világos célok nélkül.

A harmadik alapvetésem a célok megvalósításához szükséges koncepció. Persze, ha nincsenek tisztázva a célok, nincs is értelme koncepciót készíteni. Ez érthető, képviselőtársaim, de teljesen elfogadhatatlan. Ennek a jegyeit viseli magán az előttünk lévő kétszer egyéves költségvetés. Nézzük ennek a költségvetésnek a főbb számait!

Az agrárium kiemelt támogatását hirdette meg a kormány, mint költségvetési prioritást, amely megítélésem szerint egy hamis állítás. Ma is elhangzott már ebben a Házban, hogy ugyan nagy számok röpködnek a levegőben, ugyanakkor a 19 százalékos nominális jövő évi agrártámogatás-növekedéssel szemben az azt követő évben már egy lényeges reálérték-visszaesést kell hogy elszenvedjen az ágazat, ennek eredőjeként a támogatások kétéves növekedése - természetesen mi nem úgy számolunk, hogy összeadjuk a két évet, mert ha hároméves költségvetés lenne, akkor még nagyobb számokat lehetne mondani, hanem a valós bázishoz mérten - 2,5 százalékos. Tehát ezen forrásoknak az elosztása rendkívüli aszimmetriát mutat: a jövő évben egy tényleg érdemi 10 százalékos reálnövekménnyel találjuk szembe magunkat, az azt követő évben pedig egy 5 százalékos reálérték-csökkenéssel találjuk szembe magunkat. Minek lehet ezt tulajdonítani? Erre szakmai válaszokat igazából nem lehet találni, ezért én ezt egy kampányköltségvetésnek tartom, tisztelt képviselőtársaim.

Kirívó mértékű intézményfejlesztés van ebben a költségvetésben. Az egyik képviselőtársam kereste, hogy hol van a területfejlesztéssel kapcsolatos létszámfejlesztési lehetőség. Erre egyetlen példát szeretnék mondani, mert az időm rendkívül előrehaladt; 909 főt kíván a minisztérium beállítani a földművelésügyi szakigazgatási intézményekbe, 1753 főre növelve ennek értékét, ennek keretében 300 új falugazdászt, ahelyett, hogy a meglévőket anyagilag megbecsülné és megfizetné, ezt a létszámot felbővíti. A további 600 emberre pedig csak annyi választ kaptunk, hogy ez egy SAPARD-keret, nyilván a kistérségi menedzserek kerete; úgy látszik, a Fidesz elirigyelte Torgyán József pártapparátusát, és ő is megvalósít valami hasonlót. Erre, tisztelt képviselőtársaim, plusz tízmilliárd forintot kell költeni.

Keressük tehát, hogy van-e helye az agrárköltségvetésben a növekményeknek; sajnos ilyen vonatkozásban is rendkívül lehangoló képpel találjuk szembe magunkat. Sajnos, több időm nincs, hogy a többi részletet tisztázzuk, remélem, hogy majd a képviselőtársaim ezt folytatják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)