Felszólalás adatai

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Egyetértek kormánypárti képviselőtársaimmal abban, hogy az Orbán-Torgyán-kormány az előttünk lévő kétéves költségvetés-tervezettel egy új stílust, egy új gondolkodást vezetett be, hiszen még egyetlen kormánynak sem jutott eszébe, hogy egy költségvetés-tervezetet ne a hatályos jogszabályoknak megfelelően, azaz törvénytelenül terjesszen a Ház elé. Most ez megtörtént.

Természetesen nincs kétségem afelől, hogy a legitimáció majd megszületik, csak kicsit rosszkedvű vagyok. (Tóth István közbeszól.) Nem nagyon tudom elfogadni, hogy a parlament demokráciáját eddig is folyamatosan korlátozó kormány a parlament ellenőrző szerepét ennyire semmibe veszi.

Tisztelt Ház! A rendszerváltás egyik fő célja - a Fidesz-által is elfogadottan - az volt, hogy a polgároknak tudniuk kell arról, mire fordítják az adóforintjaikat, az állami költségvetés bevételeiről és kiadásairól a parlamentben az ország nyilvánossága előtt kell dönteni.

Most a parlament egy menetben darálja le a kétéves költségvetést, reggel 8-tól éjfélig, öt napon keresztül. (Dr. Horváth Zsolt: Hat!) Ráadásul ez a kétéves költségvetés gazdaságpolitikailag megalapozatlan, egy hibás gyakorlatot kíván a következő két évre vonatkozóan is megismételni. Nevezetesen: a kormány idei inflációs előrejelzése láthatóan megbukott. A 2000. év költségvetésének tervezésekor a kormány az inflációt 6 százalékosra tervezte, és láthatjuk, hogy ma már a 9,5 százalék is nehezen lesz tartható év végére.

Az elkövetkezendő két évre a pénzügyi kormányzat ismételten alultervezi az inflációt - természetesen szándékosan -, így biztosít a kormány számára jelentős mozgásteret a költségvetésben.

(20.20)

Túl azon, hogy ez a gyakorlat megkérdőjelezi a költségvetés tartalmát és nehezíti az előirányzatok értékelését, hiteltelenné teszi a kormány inflációs prognózisát. Kimondhatjuk tehát, hogy nincs hiteles pénzügyi program, van azonban kétéves ígérethalmaz.

Mindezek tükrében szeretnék egy kicsit arról a fantasztikus győzelmi jelentésről beszélni, amely a fejlesztések tekintetében hangzik el a költségvetés kormányoldali elemzésénél.

A kétéves költségvetés nyertese a Matolcsy György által vezetett gazdasági tárca, melynek támogatását jelentősen megnövelte az előterjesztés. Matolcsy úr tavasszal meghirdette a nemzeti fejlesztési programot - amúgy Széchenyi-tervet -, melyre több képviselőtársam is hivatkozott már, pedig a terv még nincs kész, nem áll rendelkezésre végleges formában, nem tudjuk, hogy mit miért és miért pont annyiért, tehát nem tudjuk a végleges formát, amelyre valóban alapozhatnánk.

Az átláthatatlanság, a lebegtetés valószínűleg szándékolt. Így aztán nehezen lehet tudni, ki miért, hogyan felelős. Tudjuk már ellenben azt, hogy a félig kész Széchenyi-tervet népszerűsítő gazdasági eszközprogram az országimázs 7,3 milliárd forintjából készül. Sőt, azt is tudhatjuk, hogy a kormány elkezd építkezni, és erre a 2001. és 2002. évi költségvetésben forrásokat biztosít. A fejlesztések forrása a GDP növekedési többlete lesz, annak felét fordítja a kormány a nem létező Széchenyi-tervben megfogalmazandó programra - közölte a miniszter, aki már elfelejtette, hogy két évvel ezelőtt megújuló egészségügyet, emelkedő közalkalmazotti fizetéseket és 7 százalékos gazdasági növekedést ígért. Most azonban ne legyünk kicsinyesek az ígéretek számonkérésével, nézzük a fejlesztési programot!

Az otthonteremtésre az elkövetkezendő két évben 225 milliárd forintot szán a kormány. Az idei költségvetésben az összes lakáscélú kiadás 110 milliárd forintra rúg, ebből 71 milliárd a lakástámogatás. Tehát az elkövetkezendő két évben nem túlzottan emelkedik a támogatás.

A Gazdasági Minisztérium kezelésében lévő kis- és középvállalkozásokat támogató célelőirányzat 2000-ben 5,3 milliárd forintból gazdálkodott, az egyéb előirányzatokból ezen vállalkozások számára ez évben is elérhető támogatás csaknem 90 milliárd forint. A Széchenyi-tervben a kis- és középvállalkozások fejlesztési programja 25 milliárd forinttal szerepel, ehhez jön még a beszállítói program támogatása 18 milliárddal.

A nem túlzott mértékben megnövelt támogatás mellé a vállalkozások megkapták a minimálbért, melynek hatásairól nem szól az előterjesztés, annyit azonban biztosan lehet tudni, hogy a minimálbér emeléséhez kapcsolódó megnövekedett közterheket a vállalkozók fogják viselni, ők fogják befizetni a költségvetésbe.

A vállalkozásokat tekintve talán elmondhatjuk, hogy ők is jobban szerették volna azt az egyszeri, nagyarányú adócsökkentést, amit a Fidesz megígért, és talán ezt is elnevezhették volna Széchenyi-programnak. De említhetném az autópálya építésére szánt milliárdokat 2001-ben és 2002-ben - 35, illetve 36 milliárdot. Ebben az évben is 57 milliárdot juttat a kormány a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül a Nemzeti Autópálya Rt.-hez; persze eddig még nem jöttünk rá, hogy idén ezt hová fogják elkölteni. Ez az összeg körülbelül 60 kilométernyi autópálya megépítéséhez elegendő pénz, eddig azonban nem sok minden épült. (Vancsik Zoltán: Egy centi sem!)

Azt azonban már tudjuk, hogy EU-s pénzeket nem tudunk majd felhasználni az M3-as építéséhez (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Nem is adnak rá!), mert bizony, a kormány hibájából nem adnak rá. (Egy hang a Fidesz soraiból: Nem a kormány hibájából!)

Természetesen senki nem vitatja azt, hogy a Széchenyi-tervben megfogalmazottak egyelőre még nem konkrétumok, fontosak lehetnek. De azt azonban már látni lehet, hogy a pénz, amit erre a Széchenyi-tervre szán a kormány, nem túlzottan jelentős, nem túlzottan hagy nyomot a költségvetésben. Az azonban biztos, hogy ha ilyen gondolkodásba kezdünk, akkor hiányérzetünk támadhat, hiszen gondolhatunk az egészségügyre, a vasútfejlesztésre, a nagyvárosi közlekedésre vagy úgy általában a közlekedés hiányzó logisztikai központjaira vagy a környezeti rekonstrukcióra, avagy az önkormányzatokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Például a nagyvárosi közlekedést szervező cégek évek óta kimaradnak a költségvetésből, évek óta elhasználódott járműparkkal biztosítják a nagyvárosok közlekedését. Bizony most már itt lenne az ideje, akár környezetvédelmi okokra is hivatkozva, ezen változtatni.

De ugyanezt lehet elmondani a MÁV reformjáról is, és természetesen az önkormányzatok sem kapják meg azt a pénzt, amelyet a kormány az árvízre hivatkozva elvont tőlük, pedig az önkormányzatok bizony fejlesztésektől vonták el azokat a pénzeket, amelyeket a kormány nem utalt át számukra. Hiányoznak ezek az iskolákból, az óvodákból, netán a csatornaépítésből, de természetesen a közlekedésből is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon nincs átfogó kormányzati program a lakótelepek rehabilitációjára sem. Pedig ennek révén a rezsiköltségek a családok számára 40-50 százalékban megtakaríthatók lennének. A több évtizede egyre jobban leromló tömbök felújítása évek óta várat magára, de ma már csak az országimázs-építés kapcsán megadott 3 milliárd elegendő lenne egy program elkezdésére. Ráadásul az 1 milliónyi magyarországi lakótelepi lakásból 660 ezer távfűtéses lakás. Ma bejelentették, hogy a kormány megegyezett a gázáremelésről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a távfűtési cégek nagyüzemi díjszabással kapják a gázt. A kormány mai döntése szerint ez a nagyüzemi gázár 43 százalékos emelésben részesül a továbbiakban. Kérdezem én: mi lesz ennek a megoldása?

(20.30)

Természetesen ez a kormány kompetenciája, neki kell erről dönteni. De természetesen hiányzik a nagy fejlesztésekből az internetes program, ami az új gazdaság kiterjesztését jelentené Magyarországon. Megszüntette a kormány a Sulinet-programot, azt a programot, amit Magyar Bálint indított el, és amely minden gyerek számára lehetőséget adott volna a modern tudás birtoklására. Ezt egy Széchenyi-tervben számba kellett volna venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelenül nehéz dilemma az, hogy mire, hogyan költünk el pénzeket. Ezt a dilemmát azonban meg lehetett volna úgy oldani, ha az állam úgy erősíti a gazdaságot, hogy kevesebbet vesz el az önkormányzatoktól, a lakosságtól, a vállalkozásoktól; mindenki saját maga tudja, hogy mire kellene legjobban elkölteni azt a pénzt, amit adóban befizet. Az igazi nemzeti fejlesztési terv az lenne, ha a felesleges állami kiadásokat faragná le a kormány, és nem venne el az önkormányzatoktól, a lakosságtól, a vállalkozásoktól, tehát az igazi nemzeti fejlesztési program az lenne, ha jelentős adócsökkentést hajtana végre a kormány. Ez a nemzeti fejlesztés méltó lenne Széchenyihez, a szabadelvű gondolkodásához, és mindenki számára örömül szolgálna.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)