Felszólalás adatai

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Ha félős lennék, félnék beszélni a kultúráról, mert meg kellett már szoknunk, hogy ha valahányszor az ember olyan keretben szólal meg, amelyben valamilyen módon a pénzügyi szemlélet uralkodik, akkor a kultúra csak bokréta a kalapon, amelyre annyi jut, amennyi éppen marad, de valahogy mindenki rühelli.

Nem vagyok azonban félős, és úgy érzem, el kell mondani, mert a kultúra hozzátartozik nemzeti céljainkhoz, mert a kultúra nélkül nem lehet Magyarországon egészségesen előrehaladni. Igaz, hogy a jelen költségvetés elvi része a kultúra, a kulturális intézményrendszer fejlesztését, az oktatás, a tudásalapú társadalom fejlesztését kijelölt célként jelöli meg. Ez azonban csak a szövegben van, a számokban már nem érhető tetten. A költségvetésben a kultúrára fordított támogatás aránya az egész költségvetésnek 0,6 százaléka; két évvel ezelőtt 0,86 volt. Ami azt jelenti, hogy nemcsak kevesebb, de ha hozzávesszük az inflációt is, akkor lényegesen kevesebb, mint amennyi azelőtt volt.

Ma a kultúra nehezebb helyzetben van, mint bármikor azelőtt volt. Ez a nehéz helyzet nem azt jelenti, hogy abszolút az összeomlás előtt áll, hanem egy olyan eróziós folyamaton megy keresztül, amely sokszor veszélyesebb, mint a teljes összeomlás fenyegetése. A támogatásnak ez a csökkentése éppen azt jelenti. Igaz, hogy a kormány olyan propagandát folytatott már két évvel ezelőtt, hogy itt jelentős emelkedés történt, hogy a kultúrának soha akkora költségvetése nem volt, ez azonban mindig abból származik, hogy olyan új tételeket sorolnak át a kultúra alá a költségvetés szerkezetében, amelyek azelőtt máshová tartoztak. Ilyen volt a műemlékvédelem 2,5 milliárdja két évvel ezelőtt, ilyen volt az egyházi kiadások 10 milliárdja, ilyen volt a szaktárcák átszervezésének ismét hatalmas összege.

A mostani költségvetésben ugyanez történik. Benne van a millenniumra fordított 15 milliárd, amely az egyházi alappal együtt 17 milliárd; az államiságunk megünneplésére szolgáló milliárdok, amelyek nem a kultúrára, nem a kultúra mindennapi életére, az alkotó és befogadó kultúra életére vonatkoznak, hanem egy parlament által ellenőrizhetetlen célra, amely akár propagandacélokra is felhasználható.

Mi a helyzet a kultúra területén? A tizenöt országos közgyűjteményben az összes támogatás növekedése 2001-ben 600 millió, 2002-ben 37 millió. A művészeti intézményekben 1 milliárd 400 ezer a növekedés, de ebből 1 milliárdot elvisz a Nemzeti Filharmónia, amit önmagában nem kifogásolhatunk természetesen, de ez azt jelenti, hogy maradni ezek után csak 400 millió marad azokra a nagy nemzeti intézményekre, amelyek igen nehéz helyzetben vannak. Ezzel szemben a Miniszterelnöki Hivatal az országképre 4 milliárdot, majd 4,6 milliárdot fordít, külön kiadványokra 740 milliót - szintén hasonlóan ellenőrizetlen módon.

Ugyanez a helyzet a közművelődésben. A kulturális szaktörvény garantálta a normatív támogatást a kulturális intézményeknek, de ezeket a kormányzat megszüntette, a kultúrafinanszírozást csökkentette, beleértve olyan dolgokat, mint amiket a szaktörvény szintén előírt, hogy például a kulturális dolgozók képzési támogatását is jelentősen csökkentette. 2001-től a támogatási garancia maradékát is eltörli, és ezzel tökéletesen elérkezünk a maradékelvűség világába. Az marad, hogy a mindenkori miniszternek az éppeni tárgyalási alkupozíciója fogja meghatározni, hogy mennyit kap a kultúra.

1998-ban Hámori József akkori kultuszminiszter, NKÖM-miniszter életműveként jelölte meg a közművelődés újjáélesztését, különösen a falusi közművelődés fejlesztését. Szavai bizalmat ébresztettek bennem is. Kiderült azonban végzetes naivitása. Első lépésként megszavaztuk tavaly a 200 milliós reorganizációs támogatást, ami nem sok, de első lépésnek valamennyi volt. Ma már ugyanannyi marad, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb, különösen ha hozzávesszük, hogy ebbe beilleszkednek a könyvtárosok is, akik természetesen szintén megérdemlik, de ezzel mégis mindenkinek még kevesebb jut.

Ugyanez van a népművelők, a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók fizetésével, amelyre a fizetésemelés, amit jövő szeptemberre ígérnek, igen keveset ad, és nem segít ennek a rétegnek a helyzetén.

Mi a megoldás? Többet kell adni a kultúrára. Ez nem a nemzet vagy a kormány saját tevékenysége, hanem a nemzet tevékenységének egyik alapvető feladata. Az állam nem spórolhatja meg, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy az ország kettészakadása folytán a kulturális kettészakadás még mélyebb. Milliók szakadnak le teljesen a kultúra egészséges szövevényéről, és milliók kerülnek ki a kultúra hálózatából, ugyanakkor a középosztály is egyre nehezebben tudja elérni a kultúrát.

Ez nem bokréta a kalapon! Ez nem pusztán mellékes tevékenység az egész társadalom szempontjából, hanem a társadalom egész közérzetének, színvonalának, az élet minőségének, a társadalom pozitív viselkedésének, egyáltalában a jövőnknek az alapja.

(12.30)

Bármely kormánynak végig kell gondolni, hogy mit jelent számára a kultúra, hogy mit jelent az egész társadalom jövője szempontjából a kultúra, és változtatni kell azon a szemléleten, ahogy a jelenlegi kormány a kultúra dolgaiban viselkedik.

Ezért a kultúra szempontjából ezt a költségvetést nem tudjuk elfogadni, javasoljuk annak gyökeres átdolgozását. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)