Készült: 2024.09.21.16:21:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

135. ülésnap (2011.11.16.), 26. felszólalás
Felszólaló Dr. Turi-Kovács Béla (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:59


Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem megszólalók, ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt hangsúlyozták, hogy elsősorban szakmai törvényről van szó. Osztom ezt az álláspontot, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy csak részben tudom osztani. Ugyanis meggyőződésem szerint ez a törvény túlmutat a szakmaiságon, itt arról van szó, hogy egy paradigmaváltás során egy olyan helyzetet kell teremteni, amelynél az államigazgatás képes lesz annak a feladatának megfelelni, amely egy gyökeres, és azt kell mondanom, a társadalom szinte minden rétegét érintő változás esetén ki tudja szolgálni mind az államhatalmat, de elsősorban a jogkereső közönséget.

Ezért, ha megengedik, egy szívemhez közel álló történelmi példával szeretnék indítani. Azt szeretném elmondani, hogy mit jelent a közigazgatás, egy jó közigazgatás mit jelenthet egy ország, egy nép életében. 1879. január 1-jén, amikor Bosznia okkupációja megtörtént, a világ egyik legrendezetlenebb országát vette át az osztrák-magyar közösség. Az a monarchia akkor egy olyan területre lépett be, ahol még a házszámozást sem ismerték. És ahhoz, hogy el lehessen indítani egy gazdasági föllendülést, hogy meg lehessen indítani egy társadalmi mozgást, egy helyes irányú társadalmi mozgást, ahhoz egy államigazgatást kellett megteremteni. És 1905-re ez a terület - nem utolsósorban egy jó, és azt kell mondanom, kipróbált államigazgatás következtében - eljutott odáig, hogy gazdaságilag és társadalmilag a Balkán egyik leggyorsabban fejlődő területévé vált.

A példát azért tartottam szükségesnek elmondani, mert számos aggály és kétely is fölmerült persze, hogy vajon helyes-e, hogy az önkormányzati törvény elfogadása előtt kerül sor ennek a törvénynek a tárgyalására - az nem biztos, hogy elfogadására is, de a tárgyalására -, hogy vajon ezek majd összhangban lesznek-e egymással. Az én meggyőződésem szerint az összhang biztosítása mindkét oldalról szükséges, mind az államigazgatás vonatkozásában, mind pedig az önkormányzat tekintetében. A törvényben már látszik az erre való törekvés, hiszen számos területen figyelembe veszi az elkövetkezendő változásokat az önkormányzat területén.

Kiemelten szeretnék foglalkozni azzal, ami talán koromnál fogva egy kicsit szokatlan, az elektronikus elérhetőség kérdésével. Az én meggyőződésem szerint ugyanis az, ami sokakat aggaszt - köztük vagyok én is -, hogy az az önkormányzati átszervezés, amely a kétezer lakos alatti települések esetében a hivataloknak a megszüntetése vagy korlátozása tekintetében kíván rendelkezéseket hozni, miként lesz áthidalható oly módon, hogy az ott élők ne érezzék magukat hátrányosabb helyzetben, mint amilyenben eddig voltak.

Ennek az egyik eszköze - meg kell mondanom, hogy szerintem az egyik kiváló eszköze - lehet; számos helyen, Svédországban, Dániában, más helyen, különösen Svédországban, ahol igen nagy területek vannak, és a nagy területeken meglehetősen csekély számú önkormányzat, kitűnően működő elektronikus rendszer épült ki. Van-e erre esélyünk? Meggyőződésem szerint igen. Azt szokták mondani, hogy igen, de hát az idősek, és főleg a falvakban élők hogy fognak hozzáférni ehhez az eszközhöz.

Megint hadd mondjak egy példát, mint kisgazda képviselő. A www.kpe.hu, amely folyamatosan működik, azt hittem, hogy az idős gazdálkodók számára elérhetetlen - de elérhető. Mert mindenkinek van unokája vagy legalábbis reményeim szerint a legtöbb embernek, mert vannak gyerekei, mert ott vannak azok, akik értenek hozzá, és amikor kell, akkor használják is. Ezért azt gondolom, hogy hatalmas propagandát kell ugyan majd kifejteni, de meg kell értetni az emberekkel meggyőződésem szerint, hogy ez a módszer nem hátrányt, hanem esetleg előnyöket is hordozhat magában.

(9.50)

A másik kérdés, amivel szeretnék kiemeltebben foglalkozni, tulajdonképpen a vízügy szétválasztása. A hányatott sorsú vízügy most már nem tudom, hányadik átszervezését kénytelen elszenvedni, pedig a vízügy, amit sokan valamiféle bolsevista hagyománynak tekintenek, Magyarország egyik erőssége volt és marad. Magyarországnak ugyanis a két természeti kincse, a termőföld és a víz, valami olyasmi, aminek a kezelése és jó kezelése megkívánja, hogy minden területen a lehető legjobbat kapja.

Az én álláspontom szerint az érthető, hogy igazgatási hierarchia szempontjából a szakmai kérdéseknek változniuk kell, és a vízügyi feladatok és nem utolsósorban az alkalmazott technológiák végrehajtási módja különböző rendszereket igényelhet. Ebből is fakad persze, hogy a hatósági engedélyezési eljárás nyilvánvalóan továbbra is a Vidékfejlesztési Minisztérium irányítása alatt kell hogy maradjon, ugyanakkor viszont, és itt már egy nagyobb lélegzetet kell vennem: amikor arról van szó, hogy a vízkárelhárítás és főleg a vízkészlet-gazdálkodás - mert még a vízkárelhárítás... - átkerül a Belügyminisztérium hatáskörébe, hogy miként és hogyan fognak ezzel megbirkózni, az a jövő feladatai között van. Én azonban azt gondolom, hogy rugalmasnak kell lenni, és e területen a két területnek nagyon erőteljesen együtt kell működnie, mert ennek hiányában súlyos konfliktusok adódhatnak, olyanok, amelyek bizony egy-egy térség számára erősen hátrányosak is lehetnek. Ezt pedig, azt gondolom, senki nem akarja.

Az igazgatási feladatok az én meggyőződésem szerint egyértelműen megint olyanok, amik akkor a legjobbak, ha a lehető legegységesebbek. És ha ezekben valamiféle megosztottság mutatkozik, akkor ennek mindig az ügyfél látja a kárát, amikor végül is nem tudja, hogy ki is az, aki itt fölötte majd különböző döntéseket fog hozni. A vízgazdálkodásnak egyébként is különböző szintjei vannak. Van egy európai szabályozási szintje, van egy országos szabályozási szintje és van egy helyi szintje is, ahol éppenséggel azok a kérdések dőlnek el, amelyek a legközvetlenebbül érintik azokat, akik ott gazdálkodnak, azokat, akik ott élni akarnak, és akiket mondjuk, egy belvíz a legközvetlenebbül érint. E tekintetben az én meggyőződésem szerint nem szabad, hogy megosztottság legyen az irányításban. Itt az irányításnak egyértelműen közösnek kell lennie.

Tisztelt Ház! Elhangzott itt a Jobbik képviselője részéről, szeretném pontosan idézni, hogy mennyiben lesz kezelhető majd ez a törvény az elkövetkezendőkben, elsősorban az önkormányzati törvény későbbi ismerete birtokában. Az én meggyőződésem szerint a törvényhozó éppen azért hozta előre, vagy legalábbis remélem, hogy azért hozta előre ezt az államigazgatásról szóló törvényt, hogy ahol majd netalántán olyan összeigazításra lesz szükség, ami az önkormányzati törvény végleges elfogadása után szükséges, egy már rendelkezésre álló rendszeren belül lehessen ezt végrehajtani. Ha ugyanis így történik, és rendszeren belül maradunk, akkor nincs olyan anomália, amely végső soron veszélyeztetné a legfontosabbat, a közönség által történő legjobb elérhetőséget.

Tisztelt Ház! Végezetül még egy utolsó gondolatot engedjenek meg! Ez a változtatás, és szeretnék visszatérni az eredeti gondolathoz, túlmutat a szakmaiságon, és ezért így is kell kezelni. Ez a változtatás ugyanis a lehető legközvetlenebbül érinti az embereket, a polgárokat, a helyben élő embereket. Következésképpen hogy mit kapnak és milyet kapnak, az valamennyiünk felelőssége.

Ezért egy kicsit megnyugtatott, hogy az én meggyőződésem szerint a szakmai kérdésekben itt, a Házon belül, úgy tűnik, döntő mértékben azonos irányvonalat gondol mindenki, vagy legalábbis közel azonosat. E tekintetben pedig én úgy vélem, hogy a kormány pedig kellően rugalmas, hogy ott, ahol valami olyan változtatás szükséges, elsősorban a vízügyre gondolok, amely a jobb működés lehetőségét garantálja, minden bizonnyal készen fognak állni arra, hogy ez megtörténjen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai