Készült: 2024.09.23.12:09:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

135. ülésnap (2011.11.16.), 194. felszólalás
Felszólaló Dr. Szalay Péter (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:23


Felszólalások:  Előző  194  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat áttanulmányozása során volt néhány észrevételem, amit most szeretnék szóvá tenni a tisztelt Ház előtt. Az 1. § (4) bekezdése tartalmazza, hogy a keresőképtelen biztosítottat az ellátásra kötelezett szolgáltató köteles soron kívül fogadni. Ez egy nagyon előremutató rendelkezés. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a táppénzen lévő beteg, akit mi táppénzen tartunk, abban az esetben, ha valamilyen vizsgálatra van szüksége, netán egy kórházi műtétre, akkor soron kívül elvégzik a vizsgálatot, amivel rövidül a táppénz, és az egészségbiztosító által kifizetett táppénz összege csökken. Tehát ez mindenképpen egy megtakarítás felé mutató intézkedés.

Na most, a probléma az, hogy igazából az államtitkár úr felé javasolnám, hogy az ellátásra kötelezett szolgáltatót célszerűnek tűnne pontosítani, mert a pillanatnyi, a mai gyakorlat úgy néz ki, hogy különösen a traumatológiai osztályok magukra nézve ezt nem érzik kötelezőnek. Tehát a traumatológiai osztályok nem fogadják soron kívül a beteget, nem veszik sorrendben előre, ami azért nagyon bonyolult dolog, mert ha például veszünk egy térdsérültet, akinek van egy szalagszakadása, akkor soron kívül el tudjuk végeztetni ennek a szalagszakadásnak az ultrahang-, illetőleg a CT- vagy MR-vizsgálatát. Ez soron kívül gyorsan megy. De ha meg kellene operálni, olyan elváltozást találnak, amit meg kellene operálni, akkor a traumatológia osztályok elzárkóznak, és 2-3 hónapos előjegyzési idővel veszik fel a beteget műtétre. Tehát a rendelkezés, a törvényben foglaltak nagyon jók, csak igazából a kórházakkal meg kellene értetni, vagy nevesíteni kellene őket, vagy meg kellene értetni, hogy bizony nekik is soron kívül kell fogadni a beteget.

A törvényjavaslat népegészségügyi része rendkívül figyelemre méltó, és nagyon korrekt módon taglal olyan dolgokat, amelyek feltétlenül szükségesek a népegészségügy szempontjából, például a környezet szerepét, az élelmiszereket, a táplálkozást, a jövedelmet. Ezek mind szerepelnek az egészség megőrzése, megtartása vonatkozásában, és a megelőzés rendkívül fontos fejezet, az egészségkárosító hatások környezetben való csökkentése is nélkülözhetetlen az ember számára az egészséges élet szempontjából.

Az egészséges életmódhoz rendkívül sok minden hozzátartozik, és az, hogy egészségesen táplálkozzanak az emberek, ez is igen fontos. Az elhízás Magyarországon népbetegségszámba megy. Tehát amennyiben sikerül a társadalomban tudatosítani, hogy a táplálkozásukat úgy állítsák be, hogy ne hízzanak el, akkor ezzel számos betegséget megelőzünk. Visszautalok arra, hogy felmerültek olyan gondolatok, hogy bizonyos élvezeti cikkek, a cigaretta vagy az alkohol fogyasztása esetén a finanszírozás ezt honorálja, negatív értelemben gondolok a honorálásra, tehát igazából ezek nagyon-nagyon fontos kérdések, mert le kellene szoktatni az embereket, hogy minél kevesebbet cigarettázzanak, és valóban a cigaretta eltúlzott fogyasztása számos tüdőbetegség eredője. Tehát az alkoholfogyasztás pedig a hasnyálmirigy- és a májbetegségek szintén olyan kiváltó faktora, amellyel ha meg tudnánk előzni, hogy az emberek eljussanak májcirrózis állapotába, akkor nagyon sok kiadást tudnánk megtakarítani az egészségbiztosító szemszögéből nézve.

Kiterjeszti a rendelet a káros madarakra is azt a gyakorlatot, miszerint ezeknek a madaraknak az elűzése vagy valamilyen formában az egyedszámuk csökkentése fontos. Itt elsősorban a galambokat említeném. Nem tudom, mennyire köztudott, hogy a galambok számos olyan tüdőbetegséget okozhatnak, amely tüdőbetegségek nehezen kezelhetőek és igen rossz lefolyásúak, tehát a kedvesnek titulált galambok igazából egyáltalán nem olyan kedves állatok az emberek egészsége szempontjából, mint gondolnánk.

Az iskolai egészségfejlesztés szintén nélkülözhetetlen az ember egészsége szempontjából, nem lehet elég korán kezdeni. Nekem meggyőződésem egyébként, hogy már a terhes anyák táplálkozása és a terhes anyák olyan jellegű oktatása a magzat szempontjából nagyon jelentős, ami elősegítené azt, hogy a magzatok egészségesebben szülessenek. Egészen biztos, hogy a méhen belüli élet is ilyen szempontból nem teljesen szabadítja meg a környezetétől a magzatot, tehát számos ártalom érheti a magzatot, amely az anyák felvilágosításával megszüntethető.

A törvényjavaslat szót ejt az elsősegélynyújtásról. Ha jól emlékszem, az Egyesült Államokban volt pár évvel ezelőtt egy kísérlet, ahol azt próbálták ki, hogy bevásárlócentrumokban a biztonsági őröket kioktatták a defibrillátor kezelésére.

(18.30)

És miután tudjuk azt, hogy a defibrillátorral a szív működése újraindítható, nagyon lényeges, hogy ez 2-3 percen belül megtörténjen, különben óhatatlanul visszafordíthatatlan agykárosodást szenvednek a betegek. A kísérletnek az volt az eredménye, hogy szignifikáns módon emelkedett azoknak a szívbetegeknek és a szívhaláloknak a túlélése ennél a kísérletnél, akiket ezek a kioktatott biztonsági őrök azonnal újraélesztettek, resuscitáltak. Tehát én úgy érzem, hogy ezt a képzést meg kell próbálni minél korábban, a gimnáziumban, akár az egyetemeken is tanítani a diákoknak, hogy hogyan lehet újraéleszteni, és a készülékeket most már az elmúlt évben elkezdték telepíteni nagy forgalmú helyekre, ez mindenképpen hasznos, és mindenképpen ügyelni kell arra, hogy minél több legyen ezeknek a telepített készülékeknek a száma.

Az egészségügyi ügyeletnél, röviden visszatérek, itt a képviselőtársam is beszélt erről hosszabban, én csak egy mondatot mondanék. Annak idején természetesnek vették, hogy a kórházban az ügyelő orvos ledolgozza a 12 óráját, reggeltől estig, estétől reggel 8-ig, és utána másnap egy teljes műszakot végigdolgozik. Nyilvánvaló - megítélésem biztosan tökéletes ebből a szempontból -, hogy nem lehet teljes értékű munkát elvárni egy olyan orvostól, nem is lehetett, aki mondjuk, egy 24 órás ügyelet után délelőtt bement a műtőbe, és elkezdett operálni. Biztos, hogy fáradtabban operált, lassabban ment a műtét. Tehát nagyon helyes, hogy ezt korrekt módon rendezi ez a törvény.

A gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású anyagok és készítmények kérdésében elmondanám, hogy ez egy rendkívüli nehéz és veszélyes kérdés, mert nagyon sok kókler van a városban, az országban, a szakmában, akik különféle készítményeket próbálnak eladni. És végül van egy gyógyszerminősítő intézetünk, igen, és én úgy érzem, helyes ahhoz ragaszkodni, hogy ez a minősítő intézet nézze át azokat a készítményeket, amelyeket gyógyszerként akarnak forgalmazni. És természetesen akceptálom azt is, hogy már az ősi magyar gyógymódoknál az ősi magyar sámánok is végeztek olyan gyógyító tevékenységet, amiben fölhasználtak különféle természeti anyagokat, természetesen ezek a mai természetgyógyászati üzletekben is felbukkannak, és ezeknek a készítményeknek a használatát sok esetben magam is javasolom a betegek számára.

A gyógyszerismertetőket illetően azt szeretném elmondani, hogy a gyógyszerismertetők nagyon sokat járkálnak, járnak a szakrendelésekre, orvosokhoz, családorvosokhoz. Itt ügyelni kell arra a tendenciára, hogy abban az esetben, ha rendelettel csökkentjük, ezeknek a működését megpróbáljuk visszaszorítani, el fognak áramlani a gyógyszertárak felé, és abban a pillanatban, ha azt mondjuk, hogy a gyógyszerésznek van joga megállapítani vagy javasolni a betegnek, hogy kérem, ez a gyógyszerkészítmény a legolcsóbb, és akkor ezt adjuk, azt adjuk, vagy tartjuk például ezt a harmadikat vagy negyediket, akkor ezek a gyógyszerlátogatók el fognak járni a gyógyszertárakba, és a gyógyszertárakban próbálják meg befolyásolni a gyógyszerészeket, hogy a saját gyáruk által készített készítményeket adják ki.

A gyógyszertár létesítésénél nagyon fontosnak tartom, hogy mindig vegyük figyelembe a gyógyszertár létesítését. Szerepel a törvényjavaslatban egy olyan rész, hogy a felülvizsgáló ellenjegyzése. Itt javasolnám, hogy azért nagyon gondosan meg kell választani az államtitkár úrnak, hogy melyek azok a gyógyszerek, illetőleg különféle segédeszközök, amelyekhez a felülvizsgáló ellenjegyzése kell, mert hiszen felülvizsgáló főorvos egy hónapban egyszer megy a szakrendelésekhez, egyszer megy a családorvosokhoz, és vannak olyan kötszerek például, amit hetente, kéthetente kell felírni a lakáson fekvő beteg ápolása céljából, a fekélyének a kezelése céljából.

És mondanék egy egészen abszurd példát, ami szinte hihetetlen, hogy például a szabályozásnak mire kellene kiterjedni - ezt is ajánlom államtitkár úr figyelmébe -; a katéter esete. A lakáson fekvő beteget katéterezni kell. A katétert a fennálló rendelkezések szerint nem írhatja fel urológus szakorvos, csak családorvos, az urológus javaslatára. Tehát ha a beteg akar egy katétert vagy a hozzátartozó számára szükséges egy katétert beszerezni, akkor a családorvos elküldi az urológushoz, hogy adjon javaslatot, az urológus ad egy javaslatot, a családorvos fölírja, akkor a beteg kiváltja, és akkor végre elmegy az urológus bekötni a katétert. Tehát én értelmetlennek látom, hogy az urológust megfosztják attól a lehetőségtől, hogy ő saját maga írja fel a katétert.

A passzív táppénzről már beszéltem a tisztelt Házban. A passzív táppénz valóban úgy nézett ki, hogy megjelenik az ember előtt a beteg, és azt mondja, hogy kedves doktor úr, a munkahelyemről kidobtak, elvesztettem az állásomat, és nekem jár 30 nap táppénz, tessék fölvenni betegállományba, de betegsége, ami ezt alátámasztaná, ami indokolná, az nincsen. Úgyhogy ez a kérdés meglehetősen komplikált. (Megszólal a mobiltelefonja.) Elnézést kérek. Tehát ezt mindenképpen úgy kellene, úgy kell szabályozni, hogy a passzív táppénz, ha rögtön nem is megszüntethető, de lassan és biztosan meg kellene szüntetni.

Beszélnék még a jogalap nélkül felvett ellátásoknak a visszafizetéséről. Ebben a kérdésben igazából azt szeretném hangsúlyozni, hogy a jogalap nélkül felvett ellátást soha ne az orvosokon, soha ne az ellátó intézményen követeljük, hanem igenis a beteg az, aki fölveszi vagy ezt jogtalanul követeli, és ezért nagyon fontosnak találnám azt, hogy a szankcionálásnál a beteget vegyük elő, és a betegtől kérdezzük meg, hogy miért tetszett jogtalanul igénybe venni ellátást. Vannak olyan esetek például, amikor kollégák felírtak kerekes széket egy betegnek, aki mint kiderült, havonta íratott fel különféle szakrendeléseken kerekes széket, amiket eladott, a kollégák nem tudtak arról, hogy már korábban felírattak 1-2-5-10 szakrendelésen, és újból felírták. Tehát ezt a kérdést mindenképpen igen gondosan kell rendezni.

Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  194  Következő    Ülésnap adatai