Felszólalás adatai

A próbavásárlások köre elsősorban fogyasztóvédelmi okokból jelenik meg ebben a törvényjavaslatban, és nem is annyira a magyar gyógyszertári hálózatot vagy az intézményi gyógyszertárakat érintené. E helyen is fontosnak tartom leszögezni, hogy Magyarországon a gyógyszertárakban csak biztonságos készítményeket fogalmaznak, árulnak. Tehát ilyen értelemben a fogyasztóvédelemnek nem ez az elsődleges területe és terepe. Ugyanakkor megjelent az étrend-kiegészítők, esetenként gyógyszerek vagy gyógyszernek nem minősülő, de annak tűnő készítmények internetes forgalmazása webshopokban, illetve - nagyon nem szeretem a kifejezést, de pontosan leírja - van a multi-level marketing, tehát amikor egy eladói láncolat épül föl, ismerik ezt a magyar emberek más termékek kapcsán, de nem szeretnék egyet sem megnevezni. Nos, itt viszont már fölvetődik az a kérdés, hogy ezek a készítmények vajon mennyire megbízhatók, vajon egyáltalán hatékonyak-e, vagy csak egy - fogalmazzunk úgy - átverés. Ez a jobbik eset egyébként, mert ekkor csak a pénze bánja az illetőnek, de ha beszedve egészségre ártalmas és veszélyes, akkor azért ennél rosszabb helyzet áll elő.

Azt gondolom, lehetőséget biztosít ez az ellenőrzés részben arra, hogy valamilyen visszatartó erő megjelenjen ezek forgalmazásában - ez önmagában erre egyébként nem lesz elég, ez ennél összetettebb kérdés -, másfelől viszont az így beszerzett termékmintákon laboratóriumi vizsgálatok végezhetők, és feltérképezhető, hogy az így az országba kerülő szerek milyen egészségkockázatot, milyen veszélyeket jelentenek a magyar lakosságra, és megalapozhatnak további intézkedéseket. Tehát azt gondolom, nem konkurenciaként kell tekinteni a fogyasztóvédelmi hatóság új jogosítványára, ami megjelenik, hanem sokkal inkább egy speciális terület speciális ellenőrzése.

A második, amiről beszélni szerettem volna, a terhességi-gyermekágyi segély és annak igénybevétele. Eddig ezt kizárólag az anya vagy az örökbe fogadó anya vehette igénybe. A jelen szabályozás megváltozik, annyiban fog megváltozni, hogy ha az anya valamilyen ok miatt a terhességi-gyermekágyi segélyt nem tudja igénybe venni - gondoljunk a legszomorúbbra, ha mondjuk elhalálozik, vagy például egészségi állapota miatt ez nem lehetséges, ilyen is előfordul, bár szűkebb számban -, abban az esetben akár az örökbefogadó, akár a gyám, akár az apa - talán első helyen az apát kellett volna említenem, és utána sorolni az örökbefogadót és a gyámot - igénybe veheti ezt. Jelenleg gyedet vehet igénybe, ami a 70 százaléka lehet a jövedelmének, míg a terhességi-gyermekágyi segély 100 százalékos ellátást jelent. Azt gondolom, ez apró változtatás, de hasznos, és mindenképpen az igazságosság irányába hat.

A harmadik, amit a törvényjavaslatból szeretnék kiemelni, a praxisjog kérdése. Engedjék meg, hogy talán azért is tegyem, mert magam voltam az egyike - ezelőtt 11-12 évvel - azoknak, akik a praxisjogot a Magyar Országgyűlésben végigvitték, így annak kialakulási körülményeiről személyes emlékeim vannak. Elmondtam a bizottsági ülésen, és tartom a hasonlatot annak ellenére, hogy otthon már egyen-ketten megfeddtek, de ez a törvény tipikusan az a törvény, amelyik szülési sérülést szenvedett. Ha akkor kétharmados többséget kap, és az Országgyűlés biztosítja az eredeti változatát a törvénynek, amely arról szólt, hogy egy adott praxis egy adott körzet - régebbi szóhasználattal, talán ez az emberek fejében jobban benne van, egy adott körzet -, amelyben egy háziorvos tevékenykedik, az fogja képezni az egy adott praxist, és ez egyértelműen összerendeltetik. Ehhez kétharmados törvényt kellett volna módosítani, mert az önkormányzati törvényben van leírva, hogy az önkormányzatok jogosultak a praxisok megszervezésére, és mint kiderült, ezt feles törvénnyel nem lehet fölülírni, és így vált úgymond a praxisjog vagy működési engedély egy horgászengedéllyé - amely nevet a minisztérium akkori főosztályvezetője, Koncz Jóska adott neki, megérdemli, hogy a nevén nevezzük -, tehát horgászengedéllyé silányította a parlament akkor ezt a törvényjavaslatot.

Magam folytattam, vezettem azokat a hatpárti megbeszéléseket - akkor hat parlamenti párt volt éppen -, amelyek során végül is az akkori szocialista képviselőcsoport kihátrált a kétharmad mögül, és megváltoztatta a véleményét egyik pillanatról a másikra. Ennek köszönheti a törvény a jelenlegi torz változatát, torz formáját. Szerintem rossz döntést hoztak az akkori szocialista honatyák, tíz évig nyögte ezt a döntést az alapellátási rendszer, annak összes vadhajtásával, nyűgével, bajával együtt.

Most lehetőség van arra a kétharmados többség birtokában, hogy ezt a kérdést helyre tegyük. Bírálhatják önök ezt a praxisjogot, aminek most már ez lesz a neve, bírálhatják, csak annak az igazi formáját egyelőre nem tudta megmutatni, hiszen nem volt rá lehetősége. És itt említsük meg a Magyar Orvosi Kamarát, és azon belül is Gyenes Géza doktort, aki nagyon nagy küzdelmet folytatott a kamarával együtt, hogy ezt a hibát valamilyen módon helyrehozzuk és kiküszöböljük. Ami egyébként valóban abból adódott, hogy a praxisok értékét nagyon nehéz megtartani úgy, hogyha a döntést az önkormányzatok egy tollvonással felülírhatják.

A jelenlegi törvény egyébként e tekintetben rendelkezik: nem veszi el az önkormányzatok önrendelkezési jogát, de egy olyan aktushoz, amit egyébként már korábban is gyakoroltunk, hiszen egy egyetértési szándéknyilatkozatot beszerezhet a praktikum miatt is az önkormányzattól az adásvételi szerződés érvényességéhez, aki praxisjogot akar eladni, hiszen hogyha az önkormányzattól nem kap valamifajta garanciát a vevő orvos, hogy dolgozhat benne, akkor gyakorlatilag a semmiért fog fizetni. Tehát ez most bekerül mint feltétel a szerződésekbe, és egy adásvételi szerződésnek előfeltétele lesz ezeknek a szándéknyilatkozatoknak előszerződésben történő rögzítése, és azt gondolom, ez helyes.

Ugye, az egészségügyben dolgozók közül szinte kivétel nélkül mindenki tudja, hogy egy funkcionális privatizáció zajlott le az alapellátásban még az Antall-kormány idején. Szerintem az egyik legjobb döntése volt az akkori parlamentnek, ami a magyar egészségüggyel történt, egy jól működő rendszer állt föl, amelynek most anyagi gondjai vannak, de a gondokat elsősorban az alulfinanszírozottság jelenti, és nem maga a rendszer finanszírozási módja, és nem maga a rendszer fölépítése. Tehát ez a rendszer funkcionális privatizációval, egy feladatátvállalási szerződéssel működik, amelyben az önkormányzat, amely a törvényben feladatellátásra kötelezett, ezt a feladatot egy szerződéssel átadja a háziorvosoknak. Ennek a szerződésnek a tartalmi elemei egyébként jelenleg esetlegesek, egy hagyomány alapján alakult ki, de lényegében az önkormányzat és a háziorvos megegyezésén múlik, hogy mit tartalmaz. Ezen most változtat a törvény, és ennek bizonyos egyértelmű kötelmi elemeit beleteszi. Ebből majd az is következni fog, hogy a szerződéseket egy éven belül újra kell kötni, tartalmaznia kell ezeket az elemeket az újrakötött szerződéseknek. Azt gondolom, ez is helyénvaló.

A praxisjoggal kapcsolatosan engedjék meg, egy félreértésre szeretném felhívni a figyelmüket. Amit Szilágyi képviselő úr is mondott, és nem értek önnel egyet, az egy felületes megközelítés, hogy az önkormányzati önrendelkezés és a háziorvosok vállalkozói érdeke az, ami összeütközik. Ez a két érdek nem ütközik össze. Önkormányzatban dolgoztam alpolgármesterként egy cikluson keresztül, az önkormányzatnak az az elemi és legfontosabb érdeke, hogy az általa ellátott területi körön belül jól működő háziorvosi praxisok legyenek, elégedett választópolgárokkal. Ez a legelemibb érdeke minden önkormányzatnak. Ez egyáltalán nem mond ellent a vállalkozó háziorvosok önérdekének. Ha végignézik a konfliktusszituációkat - és a kamarának igazi tárháza van szerintem belőle -, mindig az okozta, hogyha nem hagyta az önkormányzat érvényesülni azt az egyszerű tényt, hogy egy háziorvos szeretné az általa ismert orvosnak átadni a praxist. Egyébként nem adnak el háziorvosok úgy praxisokat, hogy ne ismerjék, hogy kinek adják át.

(16.40)

Az az elemi felelősség benne van gyakorlatilag minden kollégában, hogy az az orvos vehesse meg tőle, akinek ő el akarja adni. A konfliktushelyzetek mindig ekkor keletkeztek, és általában ilyenkor mindig meg lehetett találni a mögöttes szándékot. Mondjuk ki, hogy ez történt! A problémát mindig ez okozta, és nagyon ritka eset volt az, amikor a háziorvos annyira tökfilkó módjára akarta értékesíteni a praxist, hogy az egyszerűen szemet szúrt. Ilyen esetekben ez tartós konfliktust egyébként nem okozott, mert azt az idő és az élet korrigálta, megoldotta, egyszerűen egy közösség ezt nem fogadta el.

Nagyon sokszor volt olyan eset, amikor az adott közösség is befogadta volna az új orvost, csak az önkormányzat nem volt hajlandó szerződést kötni. Hosszasan elhúzódó ügyeket ismerünk ebben az ügyben. Tehát én azt gondolom, hogy a törvény ezt jól szabályozza ezzel a feltétellel, hogy az önkormányzatnak egy előzetes hozzájárulás, szerződéses viszony kell. Szerintem ez ebben fellelhető.

A képviselő úr említette, hogy 2004-ből talált nyomokat a praxisalapra. 2000-ből is találhatott volna, valószínűleg nem sikerült elég mélyre ásni a minisztériumban, mert én magam írtam le. Tehát ez már akkor eleme lett volna ennek a csomagnak, amely megint azért született volna, ha olyan területek vannak, ahol a praxisok nehezen vagy nem eladhatók, akkor ebben az esetben a praxis értékét mégis annak, aki ezt létrehozta... - hiszen a praxis értéke az orvos által végzett elvégzett munkától növekszik. Tudom, hogy ezt eleinte bonyolult megérteni, de higgyék el, hogy ha egy olyan körzete van az embernek, amelyben az ott lévő betegek jól karbantartottak - és elnézést kérek ezekért a kifejezésekért, de a szakmában ezt mi mindennap használjuk magunk között -, gondozásban vannak és valódi gondozásban, a háziorvos valóban ismeri a családokat, ismeri azoknak a problémáit, ismeri a betegségeiket, abban a körzetben - most csúnya lesz, amit mondok - lényegesen kevesebb tűzoltómunkát kell végeznie a háziorvosnak, lényegesen kevesebb krízishelyzetet kell kezelnie, és a beállított betegek gyógykezelése egyébként nagyban is, az egészségügyi kassza számára is, de a háziorvos számára is olcsóbb. Ennek következtében a megkapott kártyapénzből több marad nála. Egy ilyen praxis értékesebb, mint egy elhanyagolt praxis.

Tehát a háziorvos munkája, évtizedeken át történő munkája ezt a praxisjogot, ezt az értéket növeli, a rosszul végzett munkája meg csökkenti. Így tudnak egyébként egész orvosgenerációk, tradíciók tradicionálisan felnőni, így tudják a gyermekek örökölni ezeket a praxisokat. Ez lehetőségként megvan egyébként az eredeti törvényben is, és elsőbbséget élveznek ezek a gyermekek, akik a szakmát folytatják, természetesen csak róluk beszélünk, hiszen alapfeltétel az orvosi végzettség ezeknek a praxisoknak a betöltésére. Ha visszaemlékszünk, visszaemlékezünk, idősebbek, én nem tudok, mert a mi időnkben nem volt vagy csak sokkal kevesebb, de az egy teljesen bevett tradíció volt a településeken, hogy mindenki tudta, hogy egy adott névvel ott egy háziorvos család él, és nagy valószínűséggel generációkon keresztül fogják követni a települést. Azt gondolom, hogy ez a törvény most ezt lehetővé teszi, ezzel a kiigazítással ez lehetővé válik. Ha további módosítás szükséges benne, akkor meg itt vagyunk, készek vagyunk, de a szándékunk és a célunk ez. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez egyébként jól működik.

Egy zárógondolatot engedjenek meg! Egy konfliktushelyzetet fog jelenteni, már a törvény alapításakor is az volt, azon praxisok sorsa, illetve maga a praxisjog megadása még a törvény indulásakor, akik területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkeznek, de kártyájuk van. Ezek általában úgy születtek meg, hogy néhány kártyát magánál tartott az az orvos, aki nyugdíjba vonult. Ezeket a praxisokat a törvény eredetileg nem tartalmazta, koalíciós alku tárgya volt, hogy a törvény elfogadásra kerüljön, így lett belőle 2000. évi II. törvény, ha jól emlékszem. Mert ugye, az első fiaskó ezt a törvényjavaslatot még decemberben, karácsony előtt érte, így tudtuk elfogadni következő év januárban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)