Felszólalás adatai

Azt kell mondanom, hogy mintha úgy múlt volna el előttünk nyolc év és az elmúlt négy év, mintha Garai képviselő úr nem ült volna mellettünk (Kovács Tibor: Ajajaj!), mintha nem szavazott volna folyamatosan meg ennél lényegesen súlyosabb, az egész társadalmat érintő, ennél drasztikusabb pénzelvonással járó törvényeket. Nem is értem, hogy miről beszél most. Igazából az a helyzet, hogy valószínű, hogy ő sem ért valamit. Egy olyan helyzet van, függetlenül az Európában, az Amerikai Egyesült Államokban lévő rossz gazdasági helyzettől, hogy valamit az orvoslással el kell kezdeni csinálni.

(15.10)

Építőkockánként újra kell építeni. És valóban nem véletlen, hogy ismételten azt kérik, hogy valamilyenfajta egységes képet alakítsanak ki bennük a jövőről, pedig az egységes kép benne van ebben a törvényben, és tulajdonképpen megteremti az alapot arra, hogy egy működőképes egészségügy jöjjön létre. Az egymás után következő jogszabályok igazából építőkockánként hozzák létre azt a lehetőséget, hogy egy valóban jobb egészségügy működjön.

Valóban nem könnyű a helyzet, és az is igaz, hogy az egészségügyet jelentősen befolyásolják a gazdaságban uralkodó nehézségek. Az is vitathatatlan, hogy az egészségügyi dolgozók a gazdasági válság következtében komoly veszteségeket szenvednek el, és talán a legjobban érintett ágazat ebben a vonatkozásban.

Mi mindezt nem vitatjuk. De az a töméntelen szamárság, amit össze tetszettek hordani, egyenesen elképesztő, és méltatlan ehhez a Házhoz. Igazából a törvény az egészségügyben egy új rendszert vetít fel. Ez az új rendszer, szemben az önök előzőleg alkotott rendszerével, nem magánzsebekbe folyatja el a pénzt, amit önök nagy előszeretettel meg akartak tenni. Egyáltalán nem privatizál kórházakat. Nem hoz létre gyógyszertárláncokat, és nem preferálja a profitszerző tevékenységet, amit önök minden erővel megpróbáltak megtenni az elmúlt időszakban.

Egy viszonylag világos rendszert vázol fel. Ebben a világos rendszerben a betegeket jogok és kötelességek egyaránt illetik. És hogy a betegeknek nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak, az mindannyiunk elvárása - az orvosok elvárása is. Amikor először külföldön dolgoztam, és a betegek bejöttek, egy dolgon azonnal megdöbbentem, hogy mennyivel igényesebbek azok a betegek, mint a magyar beteg, aki belép az orvoshoz. És ott, annak ellenére, hogy az adott helyzetben messze nem álltak ilyen széles skálán rendelkezésre jogosítványok, rendkívül szigorúan számon kérték azt, hogy a beteg a magatartási formájában vajon megjeleníti-e azt, mert akkor miért dolgozunk, hogyha nem próbáljuk a betegeket meggyógyítani, és hogyha a teljes szabadosság uralkodik ebben a rendszerben.

Amikor a T/4857. számú törvényről beszélünk, akkor, azt kell mondanom, ennek mégiscsak az az alapja, hogy megpróbálja a rendszert úgy módosítani, hogy a rendszernek minden része a helyére kerüljön. Nyilvánvalóan a rendszernek gazdaságosnak és mérethatékonynak kell lennie. Azért kell gazdaságosnak és mérethatékonynak lennie, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor a betegek ellátása kapcsán, szinte mindennek a drágulása következtében, és nem Magyarországon, hanem az egész világon, nem fogunk tudni semmilyen összegből kijönni. Sem kisebből, sem nagyobból, semmilyen összegből nem fogunk tudni kijönni.

És tulajdonképpen azok a korlátozások, amiket önök említenek, olyan sok korlátozás nincs benne; azok a korlátozások éppen azt szolgálják, hogy mindenki hozzájusson a megfelelő ellátáshoz. Nem elvesznek, hanem adnak. Hozzá kell azt is tennem, hogy maga a rendszer azon a térségi betegellátáson alapul, amelyiknek az a fő előnye, hogy meg tud állni a maga lábán. Önöknek centralizált, holott alapjában véve nem centralizál, hanem decentralizál, mert egy idő múlva egy térség a maga sajátos rendszerében képes lesz megállni a saját lábán. Létrehozza azt a saját struktúráját, amelyikben működőképes lesz.

Nagyon jelentősen figyelembe veszi azt, hogy az adott térségben, az adott helyzetben milyen direkt fejlesztési lehetőségek lesznek, hogyan kell a betegek ellátását átszervezni. Kifejezetten egészségügyi szakemberekből álló tanácsot hoz létre, amely biztosítja ezt. Nem betegellenes, nem orvosellenes, és ha az önök regnálása alatt nem ment csődbe 500 patika, akkor én biztosíthatok mindenkit, hogy most nem fog csődbe menni.

Emlékeztetem önöket arra, hogy amikor bírálják ezt a törvényt, akkor vajon egyetlen mondatát megfogadták annak, amit mi elmondtunk az elmúlt 4 év alatt? Önök egyetlen mondatát sem fogadták meg annak, amit az elmúlt 4 év alatt mondtunk. És ha nem akadályozzuk meg, akkor az ellátásnak körülbelül 20 százaléka jelenleg privatizált lenne.

Önök meghatározták volna azt, hogy amikor elmegy az orvoshoz az ember, akkor a betegnek mi jár és mi nem. Önök ezt erősen korlátozták volna. Önök nagymértékben megnövelték volna a fizetős betegek számát. Most mi megpróbáljuk azt a rendszert létrehozni, ami alapján megőrizhető az a vívmány, hogy mindenkinek az ellátása gyakorlatilag változatlan formában tovább folyjon. Természetesen ahhoz, hogy ez működtethető legyen, bizonyos feltételek kellenek.

És megvádolnak bennünket olyasmivel, hogy mi a betegjogvédő szervezeteket megszüntettük. Ugyan, uraim! Megnézték-e valaha azoknak a betegjogi szervezeteknek a honlapját? Én megnéztem. Az mindenről szól, csak a betegekről nem.

Ha azt veszem alapul, hogy mi valóban megpróbáljuk, akár a betegjogi és dokumentációs központ révén, akár más módszerekkel egyértelműen felmérni azt, hogy milyen igényei vannak a betegeknek, hogy mit akarnak, akkor azt kell mondanom, hogy ezzel az ellátási formával és azzal az ellátási formával, amelyik lehetővé teszi azt, hogy mindenki az adott helyén a lehető legjobb ellátást megkapja, hogy közel kerüljön az orvosához és a gyógyszerészéhez... Olyan szamárságokat mondanak, hogy majd a gyógyszerésznek dokumentálni kell a beteg életmódi vonatkozásait. (Kovács Tibor: Benne van!) Hát a beteggondozás módszere először nem az előző ciklusban vetődött fel? A gyógyszerészeti gondozás - azt is döntően mi vetettük föl, de nem az önök regnálása alatt vetődött fel? Mi próbáltuk a gyógyszerészeti gondozást bevezetni. Mi próbáltuk azt, hogy ezen a rendszeren változtassunk, és nem azért, hogy az sokkal drágább legyen, hanem a betegek érdekében.

Igen, ez, amit most csinálunk, bizonyos módosítások mellett egy bizonyos struktúraváltás alapja. Ezt nem is akarjuk tagadni. De mivel önök nem hoztak létre semmilyen struktúrát, de mivel az a struktúra gyakorlatilag, hogyha úgy veszem, kifejezetten egy betegkárosító struktúra volt, amit javasoltak, amelyiket egyébként az egész ország elutasított, és minden gondolkozás nélkül bevezettek volna, ezért nekünk egy olyanfajta struktúrát kell felállítani, amelyik emberléptékű, és amelyikben a betegek otthon érezhetik magukat.

Van néhány dolog, amire ki szeretnék kérni, ilyen például az Eurotransplanttal való megállapodás. Ez a megállapodás egy olyan folyamatot generál, amelyik túlmutat azon, amikor egy szervezettel, nemzetközi szervezettel kapcsolatba lépünk. Ez azt mutatja, hogy az egész világon, de Európában főként, az ellátási problémákat közösségi módon kell megoldani, közelíteni kell ehhez.

(15.20)

Közelíteni kell ehhez a gyógyszerellátásban, közelíteni kell az élet minden területén. Ez a kapcsolatrendezésnek az alapja.

Ma az újságokban azt olvastuk, hogy egyes, önök által igazán preferált és támogatott multinacionális cégek egyik pillanatról a másikra megszüntetik egyes gyógyszereknek a gyártását, és akkor nekünk keresni kell a megoldásokat erre a problémára. Mint ahogy az első lépések ebben a vonatkozásban meg is történtek.

Tehát mind az egyedi méltányossággal, mind a közgyógyellátással, mind a biológiai gyógyszerekkel kapcsolatos rendelkezések nem betegellenesek, azok betegcélúak. Önök egyszerre kérik számon azt, hogy mi akarunk valamit csinálni, és nem veszik észre, hogy amit önök akartak csinálni, azok tulajdonképpen nem is önök voltak. De olyan szolgai módon alkalmazkodtak ahhoz, ami az elmúlt négy évben történt, hogy ma az egészségügy nemhogy nem állna a lábán, hanem ha az keresztülment volna minden további nélkül a magyar egészségügyi rendszeren, már tényleg nem lennének orvosok Magyarországon, és valóban betegirtás következne be.

Úgyhogy amikor én arra biztatom önöket, hogy helyes lenne a törvényt újraolvasni egy másik szemüveggel, amikor arra biztatom önöket, hogy a paragrafusokat újra nézzék át és gondolják át, akkor javasolok egy összehasonlítást is, hogy tegyék mellé az elmúlt négy év egészségügyi kodifikációs rendszerét. És ha ezt melléteszik, akkor sokkal reálisabb, kevésbé nagyzoló és kevésbé szélsőséges kijelentéseket tennének.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)