Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valamikor a '60-as, '70-es, '80-as években, talán még emlékeznek rá, az Egyesült Államok aszerint ítélte meg az akkori szocialista országok és más, nem demokratikus országok viselkedését, és ha úgy tetszik, demokráciateljesítményét, hogy mennyire biztosítják polgáraik számára a kiutazás, az emigráció jogát. Helsinkinek is ez volt az egyik kérdése. Akkor egyik-másikunk, amikor amerikaival találkozott, feltette neki a kérdést, hogy rendben van, az emigráció joga alapjog, mondjátok; na és az immigráció, a beutazás, a bevándorlás jogáról mi a véleményetek? Merthogy köztudott, hogy az Egyesült Államok ebben a kérdésben egészen más, önmagára valahogy más szemléletet érvényesített, mint amit más országoktól az emigráció, a kiutazás tekintetében elvárt.

Bizony, tisztelt képviselőtársaim, ez is egy fontos kérdés, legyen szó az Egyesült Államokról a '70-es, '80-as években vagy Magyarországról a 2000-es években; egy olyan világban, amelyet az integráció, a globalizáció jellemez, ahol természetessé válik az emberek - ahogy itt Lezsák képviselő úr mondta, a személyek, mert itt külföldiekről volt szó, ha magyarokról lett volna szó, akkor biztosan polgárokat mondott volna, a külföldiek csak személyek - mozgása munka, tanulás, emberi kapcsolatok, turizmus szempontjából az országok között.

Az európai országok is egyre inkább szembenéznek ezzel a kérdéssel, és a demokratikus országok közé került Magyarországnak is szembe kell néznie ezzel a kérdéssel. Ezek a törvények, amelyeket ma tárgyalunk, ezt a kérdést kell hogy tárgyalják, és ebben a kérdéskörben változtatnak az érvényes szabályozáson, arra hivatkozva, hogy ezt az európai uniós csatlakozásunk teszi szükségessé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslatok nem jelentenek egyértelmű, világos, határozott lépést abba a világba, amelyik természetesnek és magától értetődőnek tekinti, hogy az embereknek nemcsak az a joga, hogy elhagyjanak egy országot, hanem az is a joga, hogy bemenjenek abba az országba. Ezt a törvényjavaslatot, persze nem csak Magyarországét, még mindig az a fölfogás jelenti, hogy az, hogy az emberek országok között mozognak, valami kivételes, valami furcsa, valami különleges intézkedésekkel kezelendő esemény.

Az Európai Unió eljutott oda, hogy az Unió határain belül már magától értetődő, mindennapos dolognak tekinti az emberek mozgását az országok között, az Unió határánál pedig nem teszi azt. És a mi szabályozásunk is egész nyelvében, egész szemléletében ennél a hagyományos felfogásnál marad meg, még ha a konkrétumokban ezen enyhít is.

A külföldiek tartózkodásáról szóló törvénynek például a 4. §-a, amelyik a beutazás feltételévé teszi az anyagi feltételek biztosítását, mintha ez mindennaposan alkalmazható lenne és alkalmaznák Európa különböző országhatárain, azt gondolom, egy idejét múlt elképzelés, de különösen a 88. § bejelentkezési kötelezettségre vonatkozó rendelkezése - amely bizony a '89-ben megszűnt szocialista viszonyokat hozná vissza a 2000-es évek Magyarországra - ellentétes azzal a világgal, amely felé mi haladunk; ezért megítélésem szerint nem helyénvalók, nem elfogadhatók.

A legfőbb vitakérdés természetesen a menedékjog szabályozásával függ össze. Ha jól emlékszem, Kelemen képviselő úr ismét a törvénytelen bevándorlókról beszélt itt a mai hozzászólásában. Nos, én vissza szeretnék térni ahhoz, amiről Kőszeg Ferenc beszélt még az előző ciklusban, hasonló törvény vitatásánál. Magyarország törvénytelen bevándorlók millióit és még a mi életünkben is törvénytelen bevándorlók százezreit indította útnak 1956-57-ben Nyugat-Európa és Amerika felé. Ezeket a törvénytelen bevándorlókat Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Kanada is úgy kezelte, mint akiknek segítséget kell nyújtania.

Magyarország az elmúlt több mint száz évben szegény ország volt, amelyben sok okból félniük kellett az embereknek, és ezért emigráció által jellemzett ország volt, politikai okokból is és gazdasági okokból is. Mára eljutottunk oda, hogy a világban Magyarország a tehetős országok közé tartozik, és a stabil, szabad országok közé sorolják. Ezért Magyarország ma túlnyomórészt az immigrációval jellemezhető országgá vált. Képviselőtársaim már elmondták a három héttel ezelőtti vitában, hogy akkor járunk el méltón, ha büszkék vagyunk erre az új pozícióra, és nem szomorkodunk azon, ami ennek a következménye, hogy csak elvétve fordul elő, hogy a magyar polgárok innen elmenekülnek, és gyakorivá válik, hogy más országok polgárai ide menekülnek. Legyünk erre büszkék, és vonjuk le ebből a következtetést!

A Magyar Demokrata Fórum mai hozzászólói és a kormány felfogása valahogy az, hogy ki-ki maradjon a fenekén, ki-ki vegye tudomásul, hova született, és ne akarjon onnan elmenni. A zámolyi romák maradjanak Magyarországon, és ne jusson eszükbe, hogy máshol keressenek maguknak jobb életet, a szomszéd országokba került magyarok maradjanak ott, és ne jusson eszükbe, hogy Magyarországon keressék a boldogulásukat. Az afgánok, a bangladesiek, a koszovóiak és a többiek pedig, vegyük tudomásul, ők Afganisztánba, Bangladesbe, Koszovóba és máshova születtek, és ne akarjanak Magyarországra jönni, ne zavarjanak itt bennünket.

A szabad demokraták ezt máshogy látják. Mi azt gondoljuk, hogy ha itt a magyarországi romák úgy érzik, hogy az életfeltételeik itt olyanok, hogy el kell innen menekülni, akkor ne nekik tegyünk szemrehányást, hanem nézzünk magunkba, hogy vajon miért. Ha a szomszéd országokban élő magyarok úgy ítélik meg, hogy nem tudnak ott tovább boldogan élni, hanem ide akarnak jönni, akkor gondolkozzunk el ezen. Segítsük őket ahhoz, hogy ha akarnak, otthon élhessenek jó, boldog magyarként, de ha mégis idejönnek, akkor ezt is segítsük elő. És ha vannak a világon Afganisztántól Bangladesen át Koszovóig olyanok, akiknek olyanok ott az életviszonyaik, hogy minket választanak menekülési területül, akkor tegyük ezt nekik lehetővé.

Jár ez veszélyekkel Magyarországra nézve? Hát igen. Vannak a bemenekülők között olyanok, akik bűnözők? - biztos akadnak. Vannak a bemenekülők között olyanok, akik, ha úgy tetszik, gazdasági menekültek, akik a megélhetésüket keresik itt, de az a szám, ahányan itt maradnak, az a néhány száz ember, aki a bemenekülők közül tartósan itt marad, sem a magyar gazdaságot, sem a magyar munkaerőpiacot, sem a magyar közbiztonságot nem fenyegeti. És még ha gondot okoz is, tisztelt Országgyűlés, én azt gondolom, hogy a szabad és tehetős Magyarország munkaerő-piaci és közbiztonsági érdekei nem élveznek feltétlen elsőbbséget az üldözöttek emberi jogaival szemben.

Van nekünk egy alkotmányunk, amelyiknek az 54. §-a azt mondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden embernek vele született joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Az élethez és emberi méltósághoz való jog nem állampolgári, hanem emberi jog a magyar alkotmány szerint, ami a menekülteket is megilleti.

Olyan megoldásokat kell keresnünk a menedékjog kérdésében, amelyek figyelembe veszik és érvényesítik a magyar állam gazdasági és biztonsági érdekeit is, de összeegyeztetik ezzel a hozzánk menekülők emberi jogait és az emberi méltósághoz való jogát.

(14.00)

Ugyanezzel a problémával küszködnek a nálunk fejlettebb nyugat-európai országok is. Nekik is az a feladatuk, hogy a maguk gazdasági, munkaerő-piaci és biztonsági érdekeit egyeztessék a saját európai emberi jogi elveikkel. Ők is a megoldást keresik, és ma sem tudják, hogy három év múlva vagy öt év múlva mi lesz az a megoldás, amit elfogadnak.

A jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor azt mondotta, amikor a belga miniszterelnökkel találkozott itt, hogy a Magyar Köztársaság a belügyi kérdésekben semmiféle derogációt nem fog kérni, hanem maradéktalanul érvényesíti az Európai Unió elveit. Csak az nem volt világos ebből a mondatból, azt vállalta-e, hogy a menekülteknek semmivel sem lesz kevesebb joguk Magyarországon, mint Németországban, Ausztriában vagy Angliában, vagy arra adott biztosítékot, hogy semmivel sem lesz több joguk Magyarországon, mint Angliában, Németországban, Ausztriában vagy bárhol. Ez korántsem mindegy, tisztelt képviselőtársaim, mert az a helyzet, ami ma van Magyarországon, az itt menedéket keresőknek kevesebb jogot ad, kevesebb garanciát biztosít, rosszabb feltételek közé hozza őket, mint amit Németországban, Ausztriában vagy Angliában élveznek, és hadd tegyem hozzá, hogy a benyújtott törvényjavaslat ezen a helyzeten csak részben változtat.

Azok a megoldások, legyen szó az eljárási garanciákról, legyen szó a továbbra is 18 hónapra kiterjedő idegenrendészeti őrizetről, legyen szó a közösségi szállásokon uralkodó viszonyokról, legyen szó a családok szétszakításáról, ezek szűkebb jogok, kevésbé biztosított, kevésbé védett jogok a hozzánk menekülő szerencsétleneknek, mint amit a legtöbb európai uniós országban a gyakorlatban és a szabályokban is számukra biztosítanak.

Ez az oka annak, tisztelt Országgyűlés, hogy az európai uniós jogharmonizációra való hivatkozás mellett is ez a szabályozás, amit a kormány benyújtott, nem jelent valóságos közeledést azon nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez, amelyeket Magyarország vállalt, és amelyek bizonyos értelemben még erősebbek is kell hogy legyenek számunkra, mint az az európai uniós szabályozás, amiről - mint ezt Világosi Gábor sokoldalúan elmondta - ma még nem is tudjuk, hogy a csatlakozás idején mi lesz.

Miután az időm a végéhez közeledik, két kérdést szeretnék röviden érinteni anélkül, hogy a tárgyalt ügyek részleteire kitértem volna, illetve csak egyet. Kelemen András képviselő úr itt azt hiányolta ebből a törvényből, törvénycsomagból, hogy nincs tekintettel arra, milyen sajátos helyzetet kell hogy élvezzenek a szomszédos országban élő magyarok ezeknek a szabályoknak az érvényesítésében. Kifogásolta azt, hogy a kormány miért nem vette figyelembe a kormány által ma már benyújtott, akkor még nem benyújtott státustörvény szempontjait e törvény megfogalmazásában. Ugye jól értettem, erről volt szó. Nagyon egyszerű a magyarázat, képviselő úr; azért, mert ezek kétharmados törvények, és a kormánynak az az álláspontja, hogy az úgynevezett státustörvény feles törvény.

A kormány abban a bízik, hogy ezekhez a törvényekhez meg fogja kapni a Szocialista Párt támogatását, és nem bízik abban, nem számít arra, hogy a státustörvényhez meg fogja kapni a Szocialista Párt támogatását, Németh Zsolt államtitkár úr azt mondja, hogy talán az ellenzéki képviselők egy részének támogatását. Ezért nem tehette meg azt, hogy ebben érvényesíti a státustörvény fogalmait és elveit, noha meg kell mondanom, meggyőződésem szerint egy olyan törvényt, amilyennek önök a státustörvényt tervezik, szerintem nem volna szabad feles törvénynek tervezni, hisz az egy kvázi állampolgárságot biztosít, ami kétharmados kategória. Csak amikor az alkotmányunkat '89-90-ben megalkottuk, még az MDF sem gondolt arra, hogy egy ilyen típusú törvényt, mint a státustörvény, valaha is napirendre fog tűzni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)