Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A konzuli védelemről szóló törvény egy olyan, hallatlan igényességgel kidolgozott szakmai javaslat, amellyel ritkán találkozni e Ház falain belül. Úgy gondolom - ebben teljes mértékben osztom az előttem szóló képviselőtársaim álláspontját -, hogy ez a törvény alapvetően elősegíti az állampolgárok jogkövető magatartását, hozzásegíti az állampolgárokat ahhoz, hogy kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket a Magyar Köztársaság alkotmánya és most már egy egységes szerkezetbe foglalt, konzuli védelemről szóló törvény számukra biztosít.

Teljesen világos, hogy ez a törvény egyrészt keretbe foglalja azokat a jogokat, lehetőségeket és kötelezettségeket, amelyek eddig is léteztek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a törvény hatályba léptetése és működése során számolni kell olyan új helyzetekkel, amelyeket éppen maga a törvény elfogadása fog keletkeztetni. Az állampolgárok jogkövető magatartásának ugyanis az elmúlt 10-11 évben van egy általánosan összefoglalható tapasztalata. Minél egyszerűbbek, minél világosabbak az állampolgár számára jogokat és kötelezettségeket megfogalmazó törvények, annál könnyebben tudnak az állampolgárok ezekkel élni, annál könnyebben férnek hozzá a törvény biztosította jogorvoslati lehetőségekhez, és nyilvánvaló, hogy például a jogorvoslatot elősegítő ügyvédi szervezetek és ügyvédi kar is annál könnyebben tud az üggyel mit kezdeni.

Ez pedig azt jelenti, hogy az ügyek száma vélhetően - elsősorban a jogi eljárást érintő ügyek száma - meg fog szaporodni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a konzuli védelemről szóló törvény kapcsán az eddigiekhez képest hihetetlen mértékben megnövekedő esetekkel kell számolni, már ami a határainkon kívül történik állampolgárainkkal, hanem arról van szó, hogy egy egységes szerkezetbe foglalt törvény világossá teszi az állampolgár számára, nemcsak akkor, amikor az események bekövetkeznek, hanem amikor ők saját maguk útjaikra felkészülnek, már előzetesen tudják azt, hogy milyen lehetőségeik vannak.

Ezek a lehetőségek egy egységes szerkezetbe foglalt törvény esetében sokkal frappánsabban jelennek meg az állampolgár számára, mint a korábbi szituációban. Ez azt is jelenti, hogy nagyobb felelősség hárul a konzuli hálózatra, amely eddig is lehetőségei felső határán igyekezett kielégíteni az igényeket, eleget tenni kötelezettségének, és amelyre ezek után - az előbb elmondottak alapján, de más területekről is felhozható példák alapján - bizonyíthatóan többletfeladatok fognak hárulni.

Tudunk olyan esetekről, és úgy gondolom, hogy a Külügyminisztérium még sokkal több olyan esetről tud, amikor az állampolgárok számára biztosított védelem későn érkezett, egyszerűen azért, mert az állampolgár maga nem feltétlenül volt tudatában annak, hogy ilyen védelemre ő igényt tarthat egy-egy országban, ahol valamilyen esemény vele kapcsolatban bekövetkezett.

Egy egységes szerkezetbe foglalt törvény lehetővé teszi azt, hogy az állampolgár jobban megismerkedjen a jogaival és a lehetőségeivel. Következésképpen anélkül, hogy az ügyek száma de facto szaporodna, a konzuli ügyek, a konzulhoz való fordulás nagy valószínűséggel sokkal több esetben fog bekövetkezni, mint az bekövetkezett eddig. Ennek pedig - és itt elérkezünk tulajdonképpen egyetlenegy ponthoz, amely ebben az egész folyamatban egy kicsit bizonytalannak tűnik - anyagi konzekvenciái vannak.

Úgy véljük, hogy a 2001-2002. évekre elfogadott költségvetésben nem számoltunk azzal a lehetőséggel, hogy egy ilyen törvény bevezetése következtében, anélkül, hogy az események száma ténylegesen bővülne, mégis az események kapcsán a konzuli védelmet igénybe vevők száma növekedhet. Ez pedig többletköltséggel jár. Nem egyszerűen azzal, hogy a konzulnak megnövekszik a munkaideje, ezért valamifajta kompenzációt kéne a számára biztosítani, hanem elsősorban olyan országokban, ahol a konzuli ellátás meglehetősen nagy területeket érint, ott várhatóan jelentősen megnövekedhetnek a konzuli és ezzel kapcsolatban az egész külképviselet dologi költségei, utazási költsége és egyéb költségei; úgy gondolom, úgy érzékeljük, és a költségvetés külügyminisztériumi fejezetének elemzése során ez odáig vitt bennünket, hogy ennek a fedezete, valamifajta növekvő kiadási fedezete nem jelent meg a költségvetésben.

Ha igaz az, amiről egyébként úgy gondolom, nem érdemes vitát kezdeni, mert a Külügyminisztérium képviselői a feltett kérdésekre ezt egyértelműen megerősítették, hogy a konzuli szolgálat valahol a tartalékai végső határáig kifeszítve dolgozik, amely nagyon nagy elismerést vált ki mindazokból, akik ezt a szolgálatot igénybe veszik, akkor igaz az is, hogy egy esetlegesen megnövekedő teher ezt az anyagi keretet már föl fogja feszíteni. Meggyőződésünk szerint nagyon nagy baj volna, ha a konzuli szolgálat megnövekedő költségei a külképviseletek más területéről vonnának el költségeket. Ez az egyik, és úgy gondolom, hogy erre akár a törvényjavaslat vitája során, akár pedig a későbbiekben, a végrehajtás során nem egyszerűen választ kell adni, mert nem a válasz a kérdés, hanem annak a megnyugtató helyzetnek az elérése, hogy tudniillik egy megnövekedő tevékenység, megnövekedő igények mellett is képes lesz ezt a feladatot a Külügyminisztérium konzuli szolgálata ellátni.

(12.30)

Mi bízunk benne, hogy így lesz, ezért úgy gondolom, hogy ez a kérdésfeltevés, amely ebben az állításban elhangzik, nem egyfajta negatív kritikaként fogalmazódik meg részünkről, hanem egy olyan észrevételként, amely a magyar állampolgárok érdekeit szolgálja, és amely egyúttal a konzuli szolgálatban dolgozók érdekeit is szolgálja, mert úgy gondoljuk, hogy az itt dolgozó diplomaták, köztisztviselők teljesítőképessége is véges.

Szeretnék még egy megjegyzést tenni, tulajdonképpen ez is összefüggésben van ezzel. Néhány országban, elsősorban és érthetően nem európai országban a konzuli hálózatunk meglehetősen foghíjas. Foghíjasabbá vált az elmúlt években azáltal, hogy néhány olyan konzulátust is becsukni kényszerültünk, egyébként nem kritizálható anyagi meggondolásokból, amelyek távol estek az adott ország fővárosától, ahol egyébként a konzuli szolgálat továbbra is működik. Ez kétszeresen aláhúzza az előbb elmondottakat, és olyan országokról van szó sajátos módon, amelyek irányába a magyar turisták egyre fokozódó érdeklődéssel fordulnak. Ahová pedig egyre több magyar turista látogat el, a tapasztalat az, hogy ott egyre több ügy van.

Meggyőződésem szerint ez a probléma, bár tipikusan nem Európában előkerülő probléma, de az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy idegenforgalmi csúcsidőben az európai országokban is hihetetlen nyomás, és esetenként szinte megoldhatatlan feladatmennyiség elé kerülnek konzuljaink. Utalok csak a tavalyi görögországi problémákra, arra az egyébként mindenki számára teljesen nyilvánvaló problémára, hogy Görögország, a görög szigetek jelentős része meglehetősen komoly kihívások elé állítja a konzuli szolgálatot, ahol a konzuli szolgálat költségeihez mérten hihetetlen költséggel tud csak egyik helyről a másikra a konzuli szolgálat egyik vagy másik képviselője eljutni.

Meggyőződésünk tehát, hogy miközben a Magyar Szocialista Párt teljes egyetértéséről biztosítja a Külügyminisztériumot és a kormányt e törvényjavaslat támogatásában, e területen, az anyagi és technikai ellátás területén a konzuli szolgálat feltételeit javítani kell.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)