Felszólalás adatai

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja azt az alapelképzelést, hogy ne lehessen felelőtlenül mindenkiről bármit írni vagy elektronikus úton terjeszteni. Az alapelv tehát szép és nemes, de a jelen előterjesztéssel mégis több problémánk van.

Először is: többször hangoztattuk, hogy nem szerencsés egy olyan kódexnek az állandó bolygatása, mint a polgári törvénykönyv, mégis ma és holnap is egy-egy fontos terület módosítását tárgyalja az Országgyűlés. A holnapi téma sürgősségét megértjük, de vajon mi indokolja a jelen előterjesztés halaszthatatlanságát, hiszen hallottuk, hogy az Igazságügyi Minisztériumban folyik a polgári törvénykönyv átdolgozása. Persze tudjuk, hogy ez még évekig eltarthat, de a jelen előterjesztéssel érintett probléma sem olyan akut, amit azonnali megoldással kellene orvosolni, hiszen jelenleg is háromféle polgári és egy büntetőeljárás áll annak a rendelkezésére, akiről a sajtó hamis, rágalmazó vagy rossz színben feltüntető hírt jelentet meg. Igaz, ezek nem a véleményre vonatkoznak, hanem hamis tényekre vagy valós tények hamis színben való feltüntetésére. A véleménynyilvánítással kapcsolatos problematikára később még visszatérek.

A második pont, ami miatt nem támogatjuk: azt hiszem, senki nem vitatja, hogy ha valakinek vagy valamely szervezetnek oka lenne a sajtóhírek és értékelések miatti gyakori sértődésekre, az éppen a MIÉP és a MIÉP-esek lehetnek. Voltunk mi már a sajtóban szélsőjobboldaliak, fasiszták és még ki tudja, mi minden, aminek következtében igen sok MIÉP-es például az állását vesztette el. Mégsem indítottunk az ilyen híresztelőkkel szemben sem büntető-, sem polgári pereket, egyrészt azért, mert akkor állandóan a bíróságokra járhatnánk, másrészt mert úgy értékeltük, hogy az állítás az illető véleménye, és nem azt tartottuk fontosnak, amit állított, hanem azt, hogy ki állította. Az ilyesmiket hiteltelen személyek szokták állítani, akiknek a beperléséért a tollat sem érdemes felemelni. Gondoljunk csak a legutolsó, e heti eseményekre! A MIÉP a dabasi választásokon közel 14 százalékot ért el, másnap az országos napilapok sorában különböző, közvélemény-kutatóknak nevezett cégek értékelését - és itt az "értékelés" szón van a lényeg - hozták le, amely szerint a MIÉP támogatottsága a biztos pártválasztók körében 3-5 százalék közé esik. Azért emeltem ki az "értékelés" szót, mert ez szerepel az előterjesztésben is, hogy akinek a személyéhez fűződő jogát az értékelés sérti, az követelheti a saját értékelésének a közzétételét. Aligha kétséges, hogy ez a héten megjelent sajtóértékelés a MIÉP-esek érdekeit sérti, azt cáfolják az előző napi választási eredmények, tehát kérhetnénk a saját értékelésünk közzétételét (Dr. Répássy Róbert közbeszól.); a saját értékelésünkben mi akár 41 százalékosra is taksálhatnánk magunkat, mert mi így értékeljük a támogatottságunkat, és ilyen alapon kötelezhetnénk a sajtót arra, hogy a mi értékelésünket is tegye közzé, és ezt természetesen minden sajtótermék köteles lenne ezek alapján közzétenni.

Harmadik pont: ami pedig a véleménynyilvánítás miatti ellenvéleményeknek való helytadási kötelezettséget illeti, ez oda vezethet, hogy a lapok az eddigiekhez képest minden nap akár dupla terjedelemben is megjelenhetnének, hogy meg tudjanak jelenni azok a gondolatok, amelyek helyreigazítást kérnek. Hiszen gondoljunk bele, hogy a politikai véleménynyilvánításon túl a művészeti kritikák, a sporteseményekről történő tudósítások is mind-mind maguk után vonnák az ellenvélemény-közzétételi kötelezettséget, a gazdaságot elemző véleményekről, értékelésekről már nem is beszélve. Például nyugodtan lehetne így kritizálni színészi teljesítményeket, zeneműveket, képzőművészeti alkotásokat, de bírálhatnánk a sportolók formánkívüliségét is és az ezekre vonatkozó különböző véleményeket, utalásokat.

Negyedik pont: és itt jön még egy igen fontos elem. Nyilvánvaló, hogy a sajtó az óriási mennyiségben várható ellenvélemény kontra értékelés közzétételének nem tud majd eleget tenni, hiszen akkor a véget nem érő sajtóviták révén olvashatatlanok és nézhetetlenek lennének ezek a sajtótermékek, illetve elektronikus médiák. Az érintettek tehát kénytelenek lennének bírósághoz fordulni, amire jelenleg is lehetőségük van, és ezek a perek tovább növelnék a bíróságok terheltségét. És mit érne az az ellenvélemény, amely az eredeti vélemény vagy értékelés után jó hosszú idővel, jogerős ítélet nyomán közzétételre kerülne, nyilván olyankor már, amikor az eredeti véleményt, értékelést az érintetteken kívül már mindenki elfelejtette?

Ötödik pont: ismereteink szerint a rendszerváltás előtt volt már egy hasonló rendelkezés, amely a rendszerváltás során került ki a törvényekből. Érthetetlen számunkra, hogy miért kell ennek most ismét visszakerülnie.

A hatodik pont, amelyet szeretnénk megjegyezni, hogy az alkotmányügyi bizottságban még nem volt kormányálláspont erről a törvénymódosításról. Tudjuk, hogy a Pokol Béla nevével jelzett lex Pokolt már kétszer elutasította a kormány. Kíváncsiak lennénk, hogy ezzel a törvénymódosítással kapcsolatban mi a kormány álláspontja, mert azt hiszem, nem érdemes olyan témáról tárgyalni, amit a kormány nem igazán támogat.

Mindezek figyelembevételével a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslatot nem támogatja. Köszönöm szépen. (Hegyi Gyula tapsol.)