Felszólalás adatai

VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az akklimatizálódása nem teljes, nekem ez az első felszólalásom, úgyhogy az előbb az ülésvezetésbe egy kis hiba csúszott, mert nem Nikolits úrnak kellett volna megadni a szót, mert ő már másodszor szólt hozzá, hanem nekem, de én ettől eltekintek, a személyes jó kapcsolatunkra és az elnök úr eddigi kitűnő teljesítményére való tekintettel.

Elnök Úr! Szeretném bejelenteni, hogy az ajánlás 3., 4. és 5. pontjaival szeretnék foglalkozni. Ettől nem térek el, csak annyiban, hogy Kovács képviselő úr visszajött, és szeretném elmondani, hogy ez a fránya demokrácia nemcsak időigényes és drága, hanem az az alappillére, hogy emberek különböző gondolatokat, nézeteket képviselnek, és vitatkoznak egymással. (Dr. Kovács Zoltán: Ez az ajánlás melyik pontja?) Azért mondom, hogy ettől eltérően mondanám, mert nem voltál az előbb a teremben, ezért visszanyomtam a kétpercest. Azt szeretném mondani, hogy a demokrácia ilyen dolog, és még mindig jobbnak tartom, hogy a parlamentben vitatkozunk egymással, mintha olyan javaslatokat megfogadnánk, amilyeneket tettél, hogy itt nem lehet vitatkozni és a többi.

ELNÖK: Tartsuk be a demokrácia formáját, magázó stílusban beszéljünk egymással!

VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Lehet, hogy Pápán úgy van, ezt polgármesterként meg tudod valósítani, de ez itt a parlament. Igen, elnök úr, jogos.

Elkezdeném. Nem szívesen szólok hozzá, megmondom őszintén, mert az első perctől kezdve részese vagyok ennek az úgynevezett megfigyelési bizottságnak, és az volt a tapasztalatom az első perctől kezdve, hogy a bizottság személyi összetételében létrejött - mert tudjuk, hogy a bizottság kétszer jött létre: egyszer hipp-hopp, villámgyorsan megszavazták, aztán volt egy álvita, hogy ki legyen az elnök: az én földim-e, Atyánszky úr, aki bajai - és Baját mindannyian tiszteljük (Atyánszky György közbeszól.), a város szülötteiről beszéltem, kedves Atyánszky úr, és nem a városról -, vagy pedig az általam már nemigen kimondott nevű jogvégzett bizottsági elnök - végül is ő lett.

Ez az álvita eltartott egészen sokáig, és akkor kezdődött el az az őrület, ami a mai napig tapasztalható, hiszen már az első pillanatban látni lehetett, hogy az előbb Keleti úr által oly képletesen elmondott és Bauer úr által elmondott kiváltó ok, amiért a bizottság létrejött, már szóba se kerül. Nevezetesen: Orbán Viktor augusztus 25-ei bejelentése, amit egy párttaggyűlésen tett, és ugyanazon a párttaggyűlésen Szájer úr bizottsági indítványa, kedves Nyitray úr. De miután létrehoztuk a bizottságot, az urak egészen másról kezdtek el beszélni, és ez így ment napról napra, hétről hétre, médiáról médiára, bármelyikről is légyen szó, és ez olyan szituációkban kulminálódik, mint most, amikor képviselők...

Körömi képviselő urat megértem, aki nem volt bizottsági ülésen egyszer sem, és elolvasta a bizottsági elnök nem sikeres bestsellerének valamilyen változatát, rendben van, mert fogalma sincs a dolgokról, bedőlt a bizottsági elnöknek, oké, rendben van. De Nyitray úr, aki a fejét rázza arra a szövegre, amit elmondott Keleti úr, hogy minden egyes meghallgatottól megkérdezte a bizottság alelnöke, hogy van-e tudomása arról, hogy Fidesz-politikusokat és családtagjaikat figyeltek meg törvénytelenül, közpénzen és a többi, ahogy Orbán Viktor mondta, és mindegyik kivétel nélkül azt mondta, hogy nincs, erre ön, kedves képviselőtársam itt látványosan a fejét rázza, hogy "miket beszél ez a Keleti" - az igazat!

Hogyan lehet eljutni odáig egy országgyűlési képviselőnek - (Jelzésre:) mondom, elnök úr, ha kíváncsi, mindjárt beazonosítom (Iratai között lapoz.), az 5. módosító javaslat tárgykörébe tartozik, amely azt mondja, hogy megalapozatlanság címén utasítsa el az Országgyűlés a jelentést, most erről a módosítóról beszélek. Ha eljutnak a képviselőtársak odáig, akik részt vesznek a bizottsági ülésen, és úgy tesznek, mintha valóságos dokumentumok lennének a bizottság birtokában arra vonatkozóan, amit Orbán Viktor bejelentett... - kétségtelen, hogy a bizottság azért jött létre, hogy kivizsgálja azt, amit Orbán Viktor bejelentett. A bizottság címében is az van, hogy "a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól", de nem vizsgáltunk egyetlenegy politikust, annak családtagjait, hogy történt-e megfigyelés vagy nem, ilyen kérdés nem volt. Nem hallgattuk meg az érdekelteket: Deutsch képviselő urat - vagy ma már miniszter urat -; nem hallgattuk meg Pokorni miniszter urat, akkori frakcióvezetőt, amikor érintettsége volt egy másik megfigyelési ügyben, nem abban, amit említett a miniszterelnök; nem hallgattuk meg Kövér László miniszter urat; nem hallgattuk meg Szájer urat. Ha jól emlékszem, ezeket a javaslatokat a bizottsági elnök - itt egy kicsit bizonytalan vagyok, de ha jól emlékszem - még szavazásra sem tette fel, mert úgy ítélte meg, hogy erről nem kell szavazni. Nálunk olyan volt a bizottsági ügymenet, hogy a bizottsági elnök eldöntötte, hogy mit tesz fel szavazásra és mit nem.

Tulajdonképpen megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy érdemes-e erről a dologról beszélni. Őszintén megmondom, annak ellenére volt hozadéka számunkra, és gondolom, a Fidesz számára is, mert mindkét párt szavazótáborának, szimpatizánsainak tudomására hozta, hogy milyen képviselettel rendelkezik, mondjuk, a Fidesz, hiszen a bizottsági elnök determinálja azt a káderkört, amivel a Fidesz rendelkezik, és ez megnyugtató számunkra, elnök úr.

Van értelme még beszélni erről a dologról? Örülök, hogy vége van. Örülök, hogy vége van, pedig ebben az ügyben én is kaptam lehetőséget a médiától szépen - önökkel együtt természetesen -, nem panaszkodhatom, de jobb, ha vége van ennek a dolognak, és az ember valami más úton-módon tud nyilvánosság elé lépni, mert itt mindenki elbeszél egymás mellett. Ezért is támogatom ezt a módosító indítványt, hogy nincs megalapozva.

Mivel foglalkozott ez a bizottság? Nem azzal foglalkozott, amit Orbán Viktor úr mondott, és nekem most már teljesen mindegy, hogy Orbán Viktor tudatosan nem mondott igazat, megtévesztették, és azért nem mondott igazat, vagy véletlenül, és nem is tartom hibásnak ezt az Orbán Viktor nevű miniszterelnök urat, mert akik mögötte vannak itt, a bizottságban, és próbálják kimosni őt a maccsból, és előtérben vannak... - el tudom képzelni, hogy milyen tanácsadók lehetnek a háttérben.

(16.10)

El tudok képzelni egy miniszterelnököt, akinek ezer elfoglaltsága van, és ennyivel tartozom neki - mert '65 óta Fejér megyében élek, mondanám Atyánszky úrnak, és Orbán Viktor is Fejér megyei és ilyen értelemben földiek vagyunk -, hogy azt mondjam, rettentő nagy elfoglaltsága lehet egy ilyen pozíciót viselő embernek, óriási teher lehet a vállán, bárki legyen Magyarország miniszterelnöke, ki van szolgáltatva a tanácsadóinak. De hogy aztán ne legyen gerinc bevallani azt, hogy tévedtünk és ilyen helyzetbe hoztuk a főnökünket, ez borzasztó! Itt óriási nagy baj van!

Ez a bizottság nem azzal foglalkozott, ami eredetileg a címében is benne van: politikusok, azok családtagjainak megfigyelésével; nem foglalkozott a 27 fővel, nem foglalkozott az anyja nevétől elkezdve a Deutsch Tamásnak semmijével sem, és így tovább, és így tovább. Talált valamit, talált egy olyan megfigyelést, elnök úr, amit Pokorni-Xénia-ügynek lehet mondani, amelyben egy magánnyomozó egy magánszemély felkérésére Pokorni képviselő úrral kapcsolatban megbízást adott. A megbízó képviselője és a megbízott jegyzőkönyvbe mondta, hogy elsősorban gazdasági jellegű megfigyelésről van szó. Ezt mindenki megnézheti, aki azt hiszi, hogy itt politika volt a háttérben - nem igaz, nem az. Hozzá lehet férni országgyűlési képviselőknek, a jegyzőkönyvben megtalálható.

Ez az ügy nem az az ügy, amiről a miniszterelnök úr beszélt, ezért az 5. számú módosító javaslat, Keleti György módosító javaslata, hogy megalapozatlan a jelentés, megállja a helyét, elnök úr. Ha egy más jelentés lenne vagy egy olyan jelentés lenne, hogy a bizottság talált, ahogy Bauer úr is mondta, olyan problémákat, mint a Xénia-Pokorni-ügy - a Xéniából persze megpróbáltak valami MSZP-s, posztkommunista bulit csinálni és ránk húzni, amiben az elnök úr szájából a különböző bizottsági üléseken a "csőlátó kádárista" kifejezéstől kezdve a rákosista kommunistázásig minden elhangzott, de spongyát rá; nem azt nézzük, hogy mit, hanem hogy ki mondja, és innentől kezdve nyugodtak vagyunk ebben az ügyben. Ha tehát erről lett volna szó, akkor egy olyan jelentés kerül a parlament elé B-változatban aljelentésként, hogy Xénia-Pokorni-ügy - egy szavam nem lenne. Én is azt mondom, amit Keleti úr mondott, hogy talán meg is szavaznám, ha ez politikai tárgyú megfigyelés lenne; de akkor is megszavaznám, ha a legfőbb ügyész vagy bárki, aki jogosult a jogtudósok szerint, mert itt megint elhangzott egy jogászi vélemény egy jogvégzett emberrel szemben - ez az a különbség, amiről beszéltem, hogy van, aki jogász, van, aki jogvégzett -, tehát bárki, aki erre jogosult és hivatott, megállapítaná, hogy ez törvénytelen megfigyelés volt, ami Pokorni úrral történt vagy Pokorni úr közelében történt - akkor én ezt elfogadnám és megszavaznám.

De nemhogy az nem volt, elnök úr, hanem megfigyelés sem volt, hanem előkészületek voltak a megfigyelésre, amelyet az az ember, aki a végleges megbízást kapta, a szerződést megkötötte, visszamondott, mielőtt egyetlen lépést is tett volna ő vagy a csapata, amely szervezés alatt állt; még az előleget is visszaadta, még a költségeket sem tartotta meg magának. Arról aztán nem tudhatott abban a pillanatban, hogy a költségei bőven megtérülnek, mert lesz egy ominózus kazetta, amelyért másfél millió forint plusz áfát ad a titkosszolgálat vagy a titkosszolgálat megbízásából..., mert ugye tudjuk a miniszter úrtól, hogy végül is nem a titkosszolgálat fizette ki a pénzt, korábban az egyik meghallgatott tett ilyen célzást, de ezt tisztázta Kövér úr, hanem az általam a Fidesz titkosszolgálatának minősített Defend Kft. - a minősítést természetesen nem kell elfogadni, ez a magánvéleményem - egyik embere fizette ki a saját bevallása szerint, amit természetesen utána megcáfolt, hogy mégsem ő fizette ki, hanem egy barátja fizette ki helyette. Tehát aki visszaadta az előleget, elnök úr, az végül is busásan megkapta a pénzt a semmiért, amit nem csinált.

ELNÖK: Képviselő úr, rendre utasítom. Az ilyen kifejezéseket, hogy a Fidesz titkosszolgálata s a többi, ezeket hagyja el, mert olyan párbeszédet fog megint indukálni, hogy éjfélig itt fogunk ülni, és nevetségessé tesszük a parlamentet. Megmondom őszintén, a parlament tekintélyét féltem ezek miatt a kifejezések miatt.

Arra kérem, hogy az öt ajánlási pontra szorítkozzon, tisztelt képviselő úr.

VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Ha nagyképű lennék, elnök úr, akkor azt mondanám, hogy klasszikust idéztem, magamat, hiszen napirend előtt beszéltem erről a problémáról; de nem mondok ilyet, tudomásul veszem a rendreutasítást. Elnézést, csak a mélységeit akarom megmutatni ennek az ügynek, hogy meggyőzzem a képviselőtársaimat arról, hogy ezt az 5. számú módosító javaslatot, nevezetesen, hogy ez a jelentés megalapozatlan, vissza kellene vonni, és a bizottság - és ebben benne lennék - egy másik jelentést terjesszen be, ami a Xénia-Pinpoint-ügyre vonatkozik. Hiszen van még egy Pinpoint-dolog is, amibe megint beleütközött a bizottság; no de ebbe már nem véletlenül, hiszen a jelen lévő államtitkár úr hivatalból folytatott vizsgálatokat, és ennek a hivatalból folytatott vizsgálatnak a kapcsán jutott el a Pinpointban fellelhető anomáliákhoz. Használom ezt a szót, elnök úr, habár, mint ahogy megtudtam egy televíziós műsorban a bizottság elnökétől, ez egy régi kommunista terminológia - de mindegy, talán Demeter úr nem sértődik meg.

Tehát Demeter úr a rendes, normál tevékenysége kapcsán felfedett bizonyos rendellenességeket, ezek leírásra kerültek, bekerültek a bizottság elé abba a dokumentumcsomagba, amely a 27 fideszes politikus megfigyelését lett volna hivatott biztosítani. Persze egészen másról van szó, mert az államtitkár úr, noha kézjegyével nem látta el, de vélhetően, hogy finoman fejezzem ki magam, az államtitkár úr állította össze ezt az anyagot - ezt nem állítom, azért mondom, hogy vélhetően, úgyhogy nem kell cáfolni.

Az is benne van, már nem tudom idézni, de a lényege az (Demeter Ervin közbeszólása.), hogy nem bizonyítható, hogy a Pinpoint részt vett Fidesz-politikusok és családtagjaik megfigyelésében, van benne egy ilyen mondat. ennek ellenére bekerült ez a dokumentum ide. Ennek alapján jelentést írni...! Keleti úr nagyon helyesen adta be ezt a módosító javaslatot, hogy megalapozatlan ez a jelentés, vonjuk vissza, és csináljunk egy másik jelentést a Pinpointról, csináljunk egy másik jelentést a Xéniáról.

Ez a jelentés hamis, nem arról szól, amire a bizottságot létrehozták, és itt képviselőtársaim is megelégszenek a minimummal. Nem úgy látom, hogy az egyéb tevékenységükben a minimumra törekednének a kormányoldalon, hanem úgy látom, legalábbis a PR-juk, elnök úr, olyan, hogy a maximumra megcsináljuk, tíz év helyett öt év alatt felépítjük, a papa bányájából majd hordjuk a követ és csináljuk az autópályát... Akkor most miért elégszünk meg egy ilyen picivel, hogy találtunk egy Pokorni Zoltán-megfigyelést, és miért próbáljuk ráhúzni, hogy az törvénytelen volt, közpénzből, az előző kormány idején és így tovább? Most miért vagyunk ennyire minimalisták? Most miért nem vagyunk maximalisták és miért nem találjuk meg mind a 27 megfigyelést? Hogyhogy megelégednek az urak ezzel a minimális kis mákszemmel, és megpróbálják valami hatalmas galacsinná összegörgetni? Mert ez az, amiből az az ominózus galacsin lesz - tehát magyarul: semmi.

Semmilyen szempontból nem jó ez a határozati javaslat, elnök úr, minden módosítás, amely arról szól, hogy ezt valamilyen formában le kell venni vagy befejezettnek kell tekinteni, megállja a helyét és általam támogatott; különösen az a módosító indítvány támogatott, elnök úr, amely arról szól, hogy felkéri a legfőbb ügyészt, hogy a lefolytatott eljárás és az előállott bizonyítékok alapján vizsgálja meg, hogy bűncselekmény megvalósult-e vagy nem. Ez a 4. számú, Nikolits és Tóth képviselők módosítója.

(16.20)

Itt megint arról van szó, hogy prejudikál a bizottság elnöke, akit jellemző módon Salamon salamoni döntéssel úgy minősített - hogy is mondjam - kevésbé szakszerűnek, hogy a bizottságot minősítette olyanná, aki nem bízta meg azzal, hogy adja be, ő meg beadta, ergo a bizottság a hibás. Ezt tudom, hogy senki nem érti, aki hallgat bennünk, de ez a dolog lényege, hogy senki ne értse, hogy miről van szó. Most a titkosításokról már nem is akarok beszélni, arról már volt szó.

Elnök Úr! Az nem lehet, hogy egy parlamenti bizottság kimondja azt, hogy "bűnös" meg "bűncselekmény" meg egyéb ilyen! Hanem azt kell hogy mondja, hogy vizsgálja meg az illetékes - ezek szerint már nem merem mondani azt a terminológiát, amit itt használ a jelentés, mert Pozsgai Balázs elmondta szépen, hogy hogyan kell ezt jogilag definiálni -, és ha valóban történt bűncselekmény akár a Pinpointnál, akár a Pokorni-megfigyelés ügyben, akkor a megfelelő konzekvenciákat le kell vonni mindenkinek ebben az ügyben. De addig nem.

Formai szempontból sem tudom támogatni ezt a határozati javaslatot, hiszen Salamon salamoni döntéssel végül is mégiscsak azt mondta ki, hogy ez egy házszabályellenesen a Ház elé került dokumentum, még akkor is, ha a hibátlan bizottságot tette hibássá. Nem az a lényeg, ha valamit ellopnak, hogy ki lopta el, hanem hogy eltűnt; ha mondjuk, az én biciklimet viszik el, teljesen mindegy, hogy ki lopta el, nincs biciklim, és nem tudok közlekedni. Csak példát mondtam - persze rossz a példa, tudom. De ezzel csak azt akarom mondani, elnök úr, hogy teljesen mindegy, hogy milyen szempontból... - formai szempontból nem alkalmas! Nem is lenne szabad, hogy tárgyaljuk; ez az önök házvezetésének - amit nekem tilos bírálni - egy valószínűleg elnézése vagy nem is tudom, rossz irányba való figyelése kapcsán becsúszott ide, és tárgyalunk olyasmiről, amiről nem lenne szabad tárgyalni.

Elnök Úr! Nem akarok többet beszélni, mert már 20 perce mondom, és ilyenkor az elnök úr már nem tud figyelni.

ELNÖK: Tessék folytatni, képviselő úr!

VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. De nem minden módosítóval értek egyet, és talán Nikolits és Tóth Károly módosítójának a 3-as pontját nem tudom támogatni. Ez úgy szól, elnök úr, engedje meg, hogy szó szerint felolvassam, mert akik esetleg hallgatnak bennünket, azok nem tudják, hogy miről van szó - megpróbálom nevetés nélkül, elnök úr: "Az Országgyűlés többsége köszönetét fejezi ki Kosztolányi Dénes bizottsági elnök úrnak" - egyébként csak azért mondtam ki a nevét, mert idézek, elnök úr - "felfedezéséért: abszolút igazság az, amelyet a parlament többsége megszavaz. Ez érvényes a bizottsági munkára is." Nem igazán tudok egyetérteni ezzel a képviselőtársaim által benyújtott módosító indítvánnyal. Én nem szeretném köszönetemet kifejezni olyan cselekményekért - sem bizottsági szinten, sem parlamenti szinten -, ami messze nem a demokrácia játékszabálya szerint megy, ami messze valami egészen más irányba mutat.

Egyetértek viszont, elnök úr, az 1-2. ponttal. Ha megengedi, ezt is fölolvasnám szó szerint - ha kibírom nevetés nélkül.

ELNÖK: Tessék felolvasni, képviselő úr!

VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): "A Magyar Köztársaság miniszterelnöke mindig igazat mond, és mindig vannak dokumentumai. Ezért az Országgyűlés felkéri a miniszterelnököt, hogy ígéretéhez híven ezen dokumentumokat hozza nyilvánosságra." Egyetértek ezzel, de néha vannak kétségeim; nem tudom, megoszthatom-e a kétségeket.

Az ember, míg nem volt képviselő - és gondolom, egyikünk sem úgy született, hogy képviselőnek született, vagy eleve a családjában az volt, hogy na most képviselő lesz ez a csecsemő, és úgy nevelik -, gondolom, a képviselőtársaim is úgy voltak vele, hogy annak idején, még az átkosban, amikor olyan messze volt az embertől az Országházba való bejutás lehetősége, mint Makó Jeruzsálemtől, ahogy szoktuk mondani, legalábbis nekem, aki nem politizáltam azelőtt... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Látszik.) - köszönöm szépen -, mindig úgy gondoltam, hogy fel kell néznem, szóval valami magasságba kell figyelnem, mert azok az emberek, akik itt vannak, irányítják az országot, talpig úriemberek. Ezt rendszertől függetlenül mondom, nem is érdekes, mert a régi híradókat ha nézi az ember, akkor is látja, hogy ki mindenki ült ebben a padban. Én mindig tisztelettel voltam - ezt akarom kinyögni, elnök úr - az országgyűlési képviselők, miniszterek, pláne miniszterelnökök irányába. Úgy gondoltam mindig, úriemberek.

Az teljesen természetes, hogy ha valamit mondanak (Csettint az ujjával.), az igaz. Számomra teljesen természetes, hogy ha azt mondja valaki, hogy van dokumentumom vagy a kormánynak van dokumentuma, vagy az egyik miniszter azt mondja a miniszterelnök által bejelentettekre, hogy rendelkezünk dokumentumokkal, arról is, de még másról is, akkor az a dokumentum is megvan meg a másik dokumentum is megvan. Hol vannak ezek a dokumentumok?

Valóban, ezek szerint be kell ide hoznunk egy határozati javaslatban, hogy a miniszterelnöknek mindig igaza van, mert ezek szerint, nem tudom... - ezt most akkor kétségbe lehet vonni? Vagy hogy most, miután nincs dokumentum, talán törvénnyel kell megerősíteni, hogy van dokumentum? Szóval kétségeim vannak az 1. pontot illetően, de egye manó, támogatom, legyen benne.

A 2. pontot viszont, elnök úr, teljes mellszélességgel föl tudom vállalni. Itt a demokrácia olyan irányba megy, hogy ez beleillik abba a síkba, ami a patkó másik oldalán folyik, csak azt sajnálom, hogy mi adtuk be. Mert ha onnan jött volna, akkor azt mondanám: talált, elsüllyedt. Ugyanis a következőről szól: "Abban az esetben, amikor a miniszterelnök nem mond igazat - mint a megfigyelési ügyben -, az Országgyűlés úgy határoz, hogy az 1. pont lép érvénybe." Elnök Úr! Talált, elsüllyedt - ez így néz ki.

Számomra ez is evidencia, de ezek szerint nem mindenki számára evidencia, hát foglaljuk határozatba, módosítsuk a határozatot, tegyük bele, maximálisan egyetértek. Magyarországon ez a tendencia sajnos nem evidens mindenki számára, csak az én számomra. Mert én azért még bízom abban, elnök úr, hogy amit Magyarország miniszterelnöke mond - és ezt most halál komolyan mondom, képviselőtársaim, becsületemre -, amit állít, az úgy is van. Én ebben bízom. A bizottság nem tudott a feladatának eleget tenni, mert ezt nem tudta bebizonyítani. Valószínűleg rossz irányba ment.

Én mindig azt mondtam, hogy be kell fejezni minél előbb ezt a bizottságot, hiszen látszott, hogy nincs dokumentum, nem tudunk a végére jutni. Most kétségeim vannak, elnök úr, ebben az ügyben is, talán újból kellene kezdenünk, talán más személyekkel neki kéne ugrani ezt a részét befejezni a dolognak, és megnézni azt, hogy amit a miniszterelnök úr állított, bebizonyítható vagy nem bizonyítható be. Egy komoly, alapos vizsgálattal utána kéne járnunk a megadott személyek után, az anyja neve után, a pityergés után a tévében, és minden után utána kéne járnunk, és megnézni, hogy ez most tulajdonképpen megállapítható egy parlamenti bizottságnak vagy nem. Ha nem, jöjjön a vizsgálat, jöjjön az ügyészség, jöjjön, aminek jőni kell!

Természetesen, elnök úr, a magam nevében, de az MSZP-sek nevében is mondom, hogy ha konkrét megfigyelés bebizonyosodik vagy bebizonyosodott volna, akkor a felelősök megbüntetését ugyanolyan lendülettel - ha nem nagyobb lendülettel - kértük volna, mint esetleg a másik oldal. De erről szó sincs, elnök úr.

Így, utoljára említem meg, hogy figyelmébe ajánlom képviselőtársaimnak és az elnök úrnak is az 5. számú módosító javaslatot, amely arról szól, hogy megalapozatlanság címén utasítsa el a jelentést az Országgyűlés. Van ennek természetesen egy pontja is, amelyet fölolvasok, elnök úr, amit szintén támogatok, ami azért nem azt jelenti, hogy az egészet kidobjuk a szemétkosárba és nem beszélünk róla, és úgy csinálunk, mintha nem lenne. Nem ezt akarjuk mi, hiszen itt van ebben a pontban: "Felkéri a legfőbb ügyészt, hogy a vizsgálóbizottság működése során feltárt, de a vizsgálóbizottság feladatával összefüggésben nem lévő, Pokorni Zoltán országgyűlési képviselő úrral kapcsolatos, egy magánszemély által gazdasági motivációból adott megfigyelési megbízás törvényességét megvizsgálni, és ha ez szükséges, a megfelelő intézkedést megtenni szíveskedjék."

Ez a passzus bizonyítja, kedves képviselőtársaim, hogy Keleti úr és nyilván a munkacsoportunk, aki részt vett ebben a bizottságban, teljes mértékben egyetért azzal, hogy történjék valami. Tehát ne siklódjunk csak el a dolgok felett ilyen bizottsági szinten, hanem történjen az igazságszolgáltatás területén vizsgálat, és amennyiben törvénytelenség volt ebben az ügyben, akkor a törvényeknek megfelelő módon záruljon le ez az ügy.

Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(16.30)