Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés már többször - például éppen három évvel ezelőtt is - foglalkozott a szociális törvény módosításával. Akkor azzal kezdtem a beszédemet, hogy egy ilyen törvénymódosításnak három lehetséges fajtája van: az ellátások körét bővítő, azokat szűkítő, illetve az időközben felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok alapján azokat változtató típus. 1996-ban úgy éreztem, hogy a benyújtott törvényjavaslat mindháromból tartalmazott elemeket. Örömmel állapítom meg, hogy most jobb a helyzet. Szűkítő rendelkezés, tehát olyan, amelynek valós célja az államháztartási hiány csökkentése, nincs az előttünk fekvő javaslatban. A törvényjavaslat a maga 55 paragrafusával lényegesen több, mint egy-egy apró módosítás átvezetése a törvényen.

A teljesség igénye nélkül néhány olyan gondolatot emelek ki, amelynek megvalósulását lényegesnek és fontosnak tartom. Kezdjük rögtön egy olyan új dologgal, amely a későbbiekben nagyon pozitív hatással lesz a szakma fejlődésére. A törvényjavaslat bevezeti a területen dolgozók működési nyilvántartását. Csak egy ilyen szakmai nyilvántartó rendszer birtokában lehet az érintetteket szervezetten és hatékonyan továbbképezni. A nyilvántartásra vonatkozó előírások úgy készültek, hogy gondoskodnak a személyiségi jogok megfelelő védelméről is.

A törvény világosan megfogalmazza a fenntartó fogalmát. Ezt a változtatást egy örvendetes fejlődés követeli meg, amint erre a miniszter úr az expozéban is rámutatott. Az elmúlt tíz év során a személyes gondoskodást nyújtó intézmények mintegy 20 százalékát már nem az állami vagy önkormányzati szférába tartozók, hanem a civil szervezetek tartják fenn. Sajnos azonban még ma is az a helyzet, hogy több az ellátásra igényt tartó ember, mint a férőhely. A javaslatnak az a része, amely a nem teljesített kérelmek nyilvántartásra vételéről gondoskodik, azt segíti elő, hogy egyrészt a férőhelyek bővítésének tervezését áttekinthető és hiteles adatokra, azaz valós igényekre lehessen majd alapozni, másrészt az elhelyezéshez való hozzáférés áttekinthető és tisztességes legyen, vagyis a rendelkezéseknek van egy korrupcióellenes éle is.

Talán apróság, de egy családcentrikus kormányzattól mindenképpen elvárható odafigyelés tükröződik a következőkben: a javaslat megszünteti azt a hátrányt, amelyet a jövedelempótló támogatást gyes miatt szüneteltetők szenvedtek eddig el. A jövedelempótló támogatást ugyanis eddig csak 24 hónapra lehetett szüneteltetni, így aki az ennél hosszabb ideig gyes miatt volt távol, elesett attól a lehetőségtől, hogy a gyes lejárta után folytatódjék számára a jövedelempótló támogatás. No, ez a hátrány nem lesz a jövőben.

Ennél a pontnál szeretnék megfogalmazni egy igényt. A munkahelyüket elvesztett állampolgárok számára a mainál világosabb, áttekinthetőbb, kevesebb elemből álló és hatékonyabb ellátásra van szükség. Amikor az előző kormányzat a jövedelempótló támogatást másodosztályú munkanélküli-segéllyé alakította, az állampolgárok számára szinte áttekinthetetlen, bonyolult helyzetet teremtett.

(9.30)

Volt azonban néhány olyan elem az 1994-98 közötti változtatásokban, amelyeket nemcsak megtartani, hanem továbbfejleszteni is szükséges. Az előző kormány is érezte, hogy az állását vesztett állampolgár pénzbeli segélyezése nem oldja meg a munkanélküliségből fakadó társadalmi problémát, sőt bizonyos fokig növeli is azt. Nálunk sokkal jobb helyzetben lévő országok sem tudnak valóban tisztességes megélhetéshez elegendő segélyeket adni, az ellenszolgáltatás nélkül adott juttatás és annak alacsony szintje viszont inkább a feketemunkások utánpótlását biztosítja, mintsem hogy az érintettek megélhetését szolgálná, és elősegítené a munkaerőpiacra való visszavezetésüket. Kérem, ne értsék félre szavaimat, de a feketemunka felé vonulás még mindig a jobbik eset, sokkal rosszabb az az embert és családot pusztító változat, ahol a munkanélküli-segély, a jövedelempótló támogatás vagy a rendszeres szociális segély teljes egészében a kocsmába vándorol.

Amikor a jelenlegi ellátási formák átalakítását és egyszerűsítését sürgetem, azt remélem, hogy valójában nem segélyeket, hanem munkalehetőségeket fogunk kínálni az állásukat elvesztetteknek. Azok számára pedig, akik a gazdasági növekedés kapcsán örvendetesen bővülő számú új munkahelyből továbbra sem részesedhetnek, olyan közcélú munkavégzésre teremtsünk lehetőséget, amelyre az ország úgyszólván minden pontján mérhetetlen szükség van. Mennyi elvégzetlen feladat kínálja magát! Micsoda elmaradás van az iskolák, a rendelők, a közintézmények karbantartásában! Hányszor hallottuk idén tavasszal, hogy a levezető árkok eldugultak, hogy a belvíz okozta pusztítás kisebb is lehetne annál, mint ami bekövetkezett! Mennyivel több rászoruló embertársunkon lehetne saját otthonában gondoskodni, ha többen lennének, akik a helyi szociális munkát el tudnák végezni! Azt remélem, hogy a szociális ellátórendszer további átalakítása ebbe az irányba történik.

Három évvel ezelőtt a törvény akkori módosítása megteremtette a lehetőségét annak, hogy az önkormányzatok a rendszeres szociális segélyben részesülők számára együttműködési kötelezettséget írjanak elő. Ezt a rendelkezést nagyon sokan támadták. Ma is örülök, hogy nem tartoztam közéjük! Ellenzékiként is helyeseltem, noha a részletekben láttam néhány problémát. A most előttünk fekvő javaslat nemcsak hogy megtartja ezt a lehetőséget, hanem előírja, hogy a közcélú munka jellegű tevékenységért díjazást kell adni. Jelzem, hogy a Fidesz-frakció lehetővé akarja tenni, hogy az ilyen közcélú munkára ne csak az önkormányzatok szociális intézményeiben, hanem bármely önkormányzati intézményben nyíljék lehetőség. Azt reméljük, hogy az említett díjazás forrásai a következő évi költségvetés során megfelelő mértékben megnyílnak. Ekkor ez a rendelkezés mind az érintett állampolgárok, mind az egyébként igen nagy nehézségekkel küszködő önkormányzatok helyzetét javítani fogja.

Megfelelő források nélkül azonban a tömegesen forráshiányos önkormányzatok ott sem fogják tudni előírni az együttműködési kötelezettséget, ahol eddig megtették. Választókörzetemben, Nógrád megye 3. számú körzetében 49 települési önkormányzat működik. Mindegyiknek csökkentek a bevételei, és többségükben nőtt a kiadásoknak csak kölcsönnel fedezhető része. Ezért várom, hogy a következő évi költségvetés álljon a foglalkoztatási szempontból korszerűbb megoldások és az önkormányzatokkal együttműködni kész állampolgárok mellé. A közcélú munka után járó díjazás hiánya egyébként alkotmányossági problémákat vetett fel, ezért a most beterjesztett változat beilleszkedik abba a sorba, amelyben a jelenlegi kormány rendre kiküszöböli az elődje által elkövetett hibákat.

Az egyén számára igen-igen nagy terhet jelent, ha életét nem családi környezetben, hanem valamely intézetben kell leélnie. Szociális törvénykezésünk komoly fejlődése, hogy egyre jobban megfogalmazza a családias ellátás lehetőségét és szükségességét, kiépítésének igényét. Jól láttuk ezt a gyermekvédelmi törvényben. Örömmel fedezhetjük fel az előttünk fekvő javaslatban a lakóotthonok rendszerbe állításának lehetőségét. A javaslat a pszichiátriai betegek, illetve a fogyatékosok körében nevesíti ezt az ellátási formát. Egyetértek azzal, hogy ennek a két területnek a többi fölött elsőbbsége van. Ez az a két terület, ahol az ellátás többnyire az egész életre vonatkozik, nem csak annak egy-egy szakaszára. Ráadásul épp ezek az intézmények vannak jelenleg talán a legnyomorúságosabb helyzetben. És nagyon nagy örömmel hallottam a miniszteri expozéban azt, hogy az ily módon egyre kevesebb ellátottat foglalkoztató intézményekben ezt a lehetőséget az ottani ellátás humanizálására is ki kell használni.

A lényeg egyébként szerintem az, hogy csak egy kis közösségben lehet megadni az érintetteknek az emberhez méltó élet esélyét. Nagyon fontos, hogy mindannyiunkban tudatosodjék: a fogyatékkal élő embertársaink éppolyan emberek, mint mi. Egyik-másik képességük hiányzik, lehet, hogy rosszabb a mozgásuk, vagy az átlagnál kevésbé értelmesek. Érzelemviláguk viszont gazdagabb és mélyebb, mint az átlagemberé, más szavakkal ezt úgy is mondhatnánk, hogy nagyobb a szeretetigényük. Egy nagy, több tucat vagy netán több száz bentlakót ellátó intézményben aligha lehet ennek a szeretetigénynek a kielégítésére számítani. A lakóotthon, mint egy kis bárka, magába fogadja az ellátottakat, sőt ideális esetben a velük élethivatás szerint együtt lakókat is.

Úgy érzem, hogy a lakóotthonnak a szociális törvénybe emelésével nemcsak a gyermekvédelmi törvény távlati előírásainak megvalósulásán dolgozhatunk, hanem megteremtjük egy új típusú ellátás intézményrendszerét. Az alapok lerakásáról van szó, hiszen a jelen pillanatban ennek az intézménytípusnak a tömeges elterjedésére finanszírozási okokból még nem számíthatunk.

Ki kell emelnem még egyszer, hogy az ember közösségi lény. Kereszténydemokrata felfogás szerint egyszerre kell tiszteletben tartanunk minden egyes ember személyi méltóságát, önállóságát, és biztosítani számára a közösséghez való jogát is. Az esetek többségében ez a közösség a család, amelybe beleszületünk. Ettől a lehetőségtől azonban sokan meg vannak fosztva. A társadalom kereszténydemokrata felfogás szerint nem rázhatja le magáról az ilyen emberekről való gondoskodást oly egyszerűen, hogy mindössze néhány érzelmileg elsilányító, lélektelen mamutintézményben megadja, ami az érintettek puszta életben maradásához szükséges. A lakóotthon olyan intézménnyé fejlődhet, amely éppen ezt, az eddigi ellátásból rendszerszerűen hiányzó - bár, hála istennek, jó néhány kivételes képességű munkatárs révén egyedileg mégis biztosított - fészekmeleget is megadja.

Azt ma még csak találgatni lehet, hogy egy ilyen intézmény a jövőben hány polgártársunk számára teszi majd lehetővé a társadalomba való tényleges és teljes értékű visszatérést. És ez az utolsó témakör, amelyet kiemelek a javaslatból: a rehabilitáció. Magyarország két területen van nagyon elmaradva: a bajok megelőzésének, illetve a bajba jutottak rehabilitációjának területén. A szociálpolitikában a valós megelőzést gazdaságpolitikának hívják. A szorosabb értelemben vett megelőzés gondolata előkerül a javaslatban a családsegítő szolgálatok kapcsán, amiről részletesen a Fidesz-frakció egy további felszólalásában lesz szó.

Ami a rehabilitációt illeti, annak egészségügyi vonatkozásaival foglalkozunk, kiterjedt intézményrendszer is létezik. Szociálpolitikai rehabilitáció eddig a szenvedélybetegségek területén indult leginkább fejlődésnek. Ez a törvény kinyitja a kaput más szociálpolitikai rehabilitációs területek előtt is, különösen a hajléktalanok gondozására gondolok. Tisztában kell lennünk azzal, hogy azok, akik a társadalom perifériájára sodródtak, saját erejükből csak egészen kivételes esetekben képesek visszakerülni.

(9.40)

A rehabilitáció célja nem az, hogy valamiféle minimális támogatást adjunk a bajba jutottaknak, hanem az, hogy megnyissuk számukra az önmagukról való gondoskodás esélyét. Anélkül, hogy a legkisebb mértékben is le akarnám becsülni a szociális munkásaink szakmai felkészültségét és elkötelezettségét, úgy érzem, az új kihívásoknak való megfelelés további szakmai fejlődést követel meg. Mindezek fényében kap tehát különös jelentőséget a szakmai továbbképzés és annak szervezettségét biztosító - beszédem elején már említett - nyilvántartási rendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapvetően nagyon jó javaslat. Egy-két apróságot mindenképpen csiszolni kell benne, ez azonban belefér egy tucatnyi módosító indítványba. Azt hiszem azonban, hogy a törvény részletes vitája során a módosítványok tömegével fogunk találkozni. Ennek okát nem a javaslat hibáiban látom, hanem épp ellenkezőleg: erényeiben. A törvény ugyanis új irányokat nyit meg a szociálpolitikában, és valószínűnek tartom, hogy ez meg fogja mozgatni a témával komolyan foglalkozók képzeletét, s újabb és újabb elgondolások fogják színesíteni a jelenlegi javaslatot. Kérem a kormányt, hogy ezek közül a már most megvalósíthatókat támogassa, a költségvetési források hiánya miatt most nem támogatható, de szakmailag fontos javaslatokat pedig építse be a tárca jövendő munkájába.

Összefoglalva: örömmel állapítom meg, hogy a javaslat megerősíti a szociálpolitika munka rehabilitációs jellegét, azaz elősegíti, hogy a társadalom szélére került és segélyektől függővé vált embertársaink ismét képesek legyenek az önálló életvitelre, a magukról és családjukról való gondoskodásra. A bentlakásos intézmények új formája jelent meg a javaslatban, a lakóotthon, amely elsősorban a pszichiátriai betegek és a fogyatékkal élők számára nyújthat a jelenleginél lényegesen jobb, emberhez méltóbb, családiasabb életet. Ez a javaslat tehát a kormányprogram betűjének és szellemének megfelelő változásokat hoz létre az 1993. évi III. számú törvényen, és ez az, amiért a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója a törvényjavaslatot támogatja és a többi frakciónak is támogatásra ajánlja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)