Felszólalás adatai

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegében két fontos célt fogalmaz meg, amelyekkel az egész parlament és a közvélemény is egyetért, függetlenül kormány- vagy ellenzéki oldaltól.

A két cél közül az egyik, hogy rendbe kell tenni a társadalombiztosítás számláit, átláthatóvá, áttekinthetővé, naprakésszé és ellenőrizhetővé kell tenni. A másik cél, ami szintén nagyon lényeges: meg kell szerezni azt a pénzt, amit az 1999. évre szóló költségvetési törvény előír, ezt a körülbelül 45-46 milliárd forintot, amely a kintlévőségek behajtásából származik. Eddig teljes az egyetértés.

Amiben az ellenzék nem ért egyet: az ezen célokhoz vezető úton megteendő taktikai és technikai lépések sorozata. Ezeknek a jelentősége szerintem elhanyagolható, mert van és alakul egy olyan jó szakemberekből álló apparátus, amely a törvényi felhatalmazással képes lesz teljesíteni ennek a pénznek a behajtását, beszedését, és képes lesz arra, hogy olyan technikai változtatásokat végezzen, aminek során a jövőben ez nem fog előfordulni.

A Független Kisgazdapárt mindkét cél elérését támogatja, de néminemű aggályunk van a hosszú távú hatásait illetően. Ha megvizsgáljuk, hogy ezt a célt hogyan érjük el, akkor látjuk, hogy az írott és az íratlan történelemnek több ezer éves példájával egy alkufolyamat látszik megfogalmazódni. Ez az alku szó elég csúnyán hangzik itt, a Parlament falai között, de hogy jogosultsága van, az azt mutatja, hogy amióta pénzekkel foglalkoznak, mióta adós és hitelező van, ez az alkufolyamat a hitelező és az adós között mindig fennállt, működött, eredményes volt. Ennek a célja kettős: nyilván nem lehet százszázalékosan elérni a tartozások teljes behajtását, tehát hogy siker legyen, a pénznek egy jó része a hitelezőhöz visszajusson, azért engedményeket kell tenni. Ez egy nagyon pragmatikus megfogalmazás, nagyon egyszerű, de ez a gyakorlat több ezer éve él, bízni lehet benne. Erről csak ennyit; ígérem, nagyon rövid leszek.

Elmondom, hogy a Független Kisgazdapárt aggályai ott kezdődnek, hogy ez a törvény esetleg rossz üzenetet közvetíthet a rosszul fizetőknek, és rosszat sugallhat azoknak, akik eddig jól fizettek. De ez az érem egyik oldala. Ha megvizsgáljuk az érem másik oldalát, a jól fizetőknek legalább annyira érdeke, hogy a költségvetés befizetései teljesüljenek, mert a jövőben rájuk ezáltal kisebb terhek fognak szakadni. Tehát a Független Kisgazdapárt úgy gondolja, ezt a törvényjavaslatot támogatni kell, el kell fogadni, a jövő rendezett járulékbefizetési útját meg kell teremteni.

Úgy gondoljuk, hogy a korábban a kormányprogramban megfogalmazott úton járva kettős célt kell kitűzni ahhoz, hogy ez a felvetett negatív eredmény ne következzen be. Nagyon egyszerű: olyan járulékokat kell megállapítani, amelyek arányban állnak a gazdaság és a vállalkozók teherbíró képességével; és ha ilyen járulékbefizetési arányokat meg tudunk állapítani a költségvetésben, akkor a tisztességes járulékhoz meg kell teremteni egy tisztességet ellenőrző és megkövetelő apparátust. Ennek egyik része az adórendőrség, amelyet támogatunk, másik része pedig a kölcsönös, folyamatos ellenőrzöttségen alapuló járulékbefizetés és járulékfelhasználás. Úgy gondolom, ha ezen cél teljesül, akkor a törvény negatív sugallatai nem fognak érvényesülni, és az egész ország megelégedésére fog szolgálni ennek a törvénynek a sikeres megvalósítása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)