A felszólalás szövege:

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom a tisztelt Országgyűlés idejét rabolni annak hangoztatásával, hogy a Szocialista Párt milyen jelentőséget tulajdonít a nemzetközi bűnüldözésnek, milyen érdekei fűződnek Magyarországnak ahhoz, hogy csatlakozhasson azokhoz a szervezetekhez, amelyek ezzel a céllal működnek, illetőleg jönnek létre. Ebben az értelemben tehát üdvözölhetnénk is ezt a törvényjavaslatot.

Meg kell azonban mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy véleményünk szerint az önök előtt fekvő törvényjavaslat finoman fogalmazva nem korrekt. Nem korrekt, mert fogalmai nem konzisztensek, nem korrekt, mert olyan intézményeket kíván létrehozatni az Országgyűléssel, amelyek szervezeti helyét nem határozza meg maga a törvény. Nem kívánom ezt most előre részletesen elmondani, a későbbiek folyamán bizonyítani szeretném ezt az állítást, hogy ez a törvényjavaslat nem korrekt, nem pontos, ez a törvényjavaslat mint jogszabály mint egy törvény ebben a formájában megítélésünk szerint nem fogadható el.

Nem akarok tréfálkozni, de tényleg az a helyzet, és ez már nem először fordul elő a Belügyminisztérium által előterjesztett javaslattal, hogy a címe sem korrekt, nem pontos abban az értelemben, hogy a tartalma nem felel meg a címének. Márpedig azt hiszem, hogy egy általános iskolai dolgozat írásánál is követelményként határozzák meg a tanárok, hogy a cím és a tartalom egybeessék. Ennek a törvényjavaslatnak a címe az, hogy az Európai Unió bűnüldözési információs rendszeréhez történő csatlakozás keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről. Ezt lényegében megismétli az 1. §, ugyanakkor, amikor a 2. § meghatározza a nemzetközi bűnüldözési szervezetet, szól az Interpolról is.

Úgy gondolom, hogy nem kíván különösebb indokolást, hogy az Interpolnak - mint ahogy az előttem felszólaló képviselőtársam történeti fejtegetéséből kiderült - az ég egy adta világon semmi köze nincs az Európai Unióhoz és valószínűleg nem is lesz. Ebben az értelemben tehát nem korrekt a törvényjavaslat, mert a cím és a tartalom nem fedi egymást.

Megítélésünk szerint nem korrekt a törvényjavaslat abban a értelemben sem, amit a 3. § tartalmaz, ami ennek a bizonyos nemzetközi bűnügyi együttműködési központnak a létrehozását rendeli el. Ha jól értem - és azt hiszem, jól értem - ez a központ ezzel a törvénnyel jön létre. Ugyanakkor mint ahogy az előttem szóló képviselőtársam már idézte a törvényjavaslat indoklásából, a kormány már döntött ennek a szervezetnek a rendőrség keretében való elhelyezéséről, és úgy hiszem, hogy jogos az a megállapítás, hogy amikor egy törvényben egy intézményt akarunk létrehozni, akkor nem korrekt, ha a kormány már előre eldöntötte ennek az intézménynek a szervezeti helyét.

Ha már itt tartok, szabad legyen elmondanom - ez már itt szóba került -, hogy nem tartjuk helyes megoldásnak, hogy ez a szuperinformációkkal rendelkező szerv a rendőrség keretében - hogy milyen formában, milyen hatáskörrel, ezt majd a végrehajtási utasítás lenne hivatva rendezni, de semmiképpen nem tartjuk indokoltnak, hogy egy ilyen, szuperinformációkkal rendelkező szerv a rendőrségnek valamifajta főosztálya keretében - végezze a tevékenységét. Megítélésünk szerint el kell távolítani valamelyest ezt az intézményt a nyomozó hatóságoktól, és ez persze nem jelenti azt, hogy ne a belügyminiszter végezze a felügyeleti tevékenységét a kormány megbízásából, de semmiképpen nem tartjuk korrekt megoldásnak, hogy ez egy rendőri - mint ahogy az indoklásból kiderül -, egyszerű, valamifajta alacsony jogállású rendőri szerv legyen.

Nem korrekt továbbá ez a törvényjavaslat azért sem, mert példának okáért nem szól arról, hogy nemzetközi információcsere e törvényen kívül is folyni fog.

(19.20)

Hiszen van egy bűnügyi jogsegélyről szóló törvényünk és sok-sok ilyen egyezményünk, amelyek keretében személyes adatok cseréje is folyik, amit az ügyészség bonyolít le. Ebből a szempontból sem korrekt ez a törvény, amikor azt tartalmazza, hogy ez az adattovábbítás kizárólagosan - legalábbis ez olvasható ki a törvényjavaslatból - a NEBEK elnevezésű szervezeten keresztül folyna, mert ez nem felel meg a jelenleg hatályos szabályozásnak. Legjobb tudomásom szerint a törvény ezt a korrekciót más jogszabályokon nem végzi el.

Úgy hiszem, nemzetközi jogi szempontból vitatható a törvénynek az a kijelentése, hogy az Interpol-tagság nemzetközi kötelezettségvállalásnak minősül, de ezen vitatkozzanak a nemzetközi jogászok!

Úgy hiszem, nem korrekt a 4. §-a sem. S elnézést, hogy paragrafusokon megyek végig, de ezen keresztül bizonyítani szeretném azt az általános vitához illő megállapításomat, hogy ez a törvényjavaslat nem korrekt. Ezt a bizonyítást csak néhány paragrafus felidézésével tudom természetszerűleg megtenni. Nem korrekt ez a törvényjavaslat a 4. § alapján sem - s erről egyébként az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményében már volt szó -, amikor is azt mondja, hogy a NEBEK jogosult lesz bizonyos információk kezelésére, átvételére és továbbítására, amelyek a nemzetközi bűnüldözési szervezet hatáskörébe tartoznak. Az Interpol hatáskörét ismerjük, de mint ahogy említettem, és ez már elhangzott, az Europol hatáskörét nem ismerjük. Nem ismerjük, mert hiába van előcsatlakozási megállapodás, igazán akkor fogjuk majd ismerni, s akkor lesz ránk nézve kötelező, ha az Országgyűlés kihirdeti az erre vonatkozó törvényt, mint ahogy maga a javaslat is a hatályba léptetést ennek a törvénynek a kihirdetéséhez köti.

Tehát jelen pillanatban jogi értelemben - s azt hiszem, egy törvényjavaslatnál ez fontos szempont - nem ismerjük ennek a nemzetközi bűnüldözési szervezetnek a hatáskörét. Ebből következően nem tudhatom, hogy a NEBEK-nek mi a hatásköre. Ha már ennél a paragrafusnál tartok - mint ahogy az önkormányzati bizottság többségi véleményének ismertetésénél feltűnt -, szeretném aláhúzni: olyan fogalmakkal operál ez a törvényjavaslat, amelyeket a magyar jog jelen pillanatban nem ismer, ez a törvény ezeket a fogalmakat nem határozza meg; erre a bizonyos bűnüldözési adatra szeretnék utalni. Sejtem, mit takar ez a bűnüldözési adat, de hangsúlyozom még egyszer: a magyar jog ezt a fogalmat nem ismeri.

Nem tudjuk tehát ebből következően, hogy a NEBEK milyen adat kezelésére, továbbítására és átvételére lenne jogosult, mert a törvényjavaslat úgy szól, hogy személyes és bűnüldözési adat. Tehát itt két fogalomról van szó: a személyes adatokat természetesen beazonosíthatjuk több más törvény alapján, de hogy mit jelent ez a bűnüldözési adat, azt úgy hiszem, a rendőrségi törvény és a büntetőeljárási törvény sem határozza meg. Ennek a személyes és a bűnüldözési adatnak még lesz jelentősége a későbbiek folyamán.

Ugyancsak nem korrekt megítélésem szerint a törvényjavaslat abban az értelemben sem, hogy kimondja: a NEBEK jogosult közvetlen hozzáférésre is - ahogy a törvényjavaslat fogalmaz -, a megkeresés teljesítéséhez szükséges személyes és bűnüldözési adatot térítés nélkül átvenni bármely adatkezelésből, amire a törvény bűnüldözési célból felhatalmazást ad. Mi az, hogy bármely adatkezelés? Legjobb tudomásom szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok végezhetnek adatkezelést. Tehát ha itt nincs pontosan meghatározva, hogy a NEBEK el van zárva a nemzetbiztonsági szolgálatok adatainak átvételétől, akkor ebből a szövegből az a következtetés is adódhat, hogy onnan is vehet át adatot, amit pedig erősen meg lehet kérdőjelezni célszerűségi, nemzetbiztonsági szempontból is, meg abból a szempontból is, hogy nem bűnüldöző hatóságként szerepelnek. Tehát nincs összhang, és a törvény ennyiben nem korrekt azon pontjaiban, amely egyrészt a bűnüldözési hatóságot határozza meg, másrészt abban, hogy a NEBEK milyen adatbázisból vehet át adatot.

Nem korrekt továbbá ez a törvényjavaslat azért sem - ez megint csak szóba került az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményében -, mert még az indokolásban sem szól arról, mennyibe fog ez kerülni.

A törvényjavaslat szerint a nemzetközi szerződésben meghatározottak alapján, a titokvédelmi előírásoknak megfelelően védett távadat-átviteli hálózat igénybevételével, a külföldre telepített összekötője útján továbbítja a megkereső bűnüldözési szervezet. Az összekötő rendben van, ez nagyjából most is így működik, de nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a védett távadat-átviteli hálózat mennyibe fog kerülni. Ezt azért jó lenne előre tudni, amikor a törvényjavaslat sorsáról döntünk! Bizonyos szempontból persze értem a Belügyminisztériumot, meg a minisztert, mert ha ez a törvény így elfogadtatik, anélkül, hogy az Országgyűlés tudná, mibe kerül, nyilván a költségvetési alkuban erősebb pozícióba kerül. De éppen az elmúlt években - az ÁSZ-vizsgálatok meg az Ellenőrzési Iroda vizsgálatai mutatják - a Belügyminisztérium, hogy úgy mondjam, a technikai bázisa kiépítésében eléggé szerencsétlen módon járt el, és sok-sok milliárd ment el információs rendszerek kiépítésére anélkül, hogy azok összekapcsolhatóak, és hatékonyan működtethetőek lettek volna.

Tehát joggal mondhatjuk ennek alapján is, hogy nem korrekt a törvényjavaslatnak ez a pontja; az indokolás és a miniszteri expozé sem tartalmazott egy szót sem arról, mennyibe fog ez kerülni. Egyes szakvélemények szerint több milliárd forintos beruházást igényel egy védett távadat-átviteli hálózat kiépítése.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, állításom igazolására megemlíthetem továbbá azt is, amit a törvényjavaslat az adatvédelmi felelős feladatai kapcsán tartalmaz, tudniillik azt mondja, hogy az adatvédelmi felelős ellenőrzi a személyes adatok külföldre továbbításának jogszerűségét. Tiszteletteljes kérdésem: az úgynevezett bűnüldözési adatok továbbításának jogszerűségét nem ellenőrizheti? Hiszen a törvény korábbi paragrafusában azt mondja, a NEBEK-nek az a feladata, hogy személyes és bűnüldözési adatokat kezel, továbbít és így tovább; de az adatfelelős ellenőrzésénél már csak a személyes adatok ellenőrzéséről van szó. Ez tudatos, vagy nem tudatos? Törvényjavaslat-szerkesztési hiba? Vagy tényleg arról van szó, hogy e meg nem határozott tartalmú fogalom, a bűnüldözési adat ellenőrzését már nem végezheti az adatvédelmi felelős? Úgy hiszem, ez a kis fejtegetés is igazolja, hogy ebből a szempontból sem korrekt ez a javaslat.

Nem akarom nagyon húzni az időt, de a strukturált adatbázisok létrehozására vonatkozó pont is erősen vitatható. Nem korrekt, azt hiszem, abból a szempontból sem, hogy a zárórendelkezésekben is egy sor hiányosságot tapasztalhatunk, hiszen úgy gondolom, az lenne korrekt, ha a végrehajtási rendeletet a legfőbb ügyésszel egyetértésben adhatná csak ki a két miniszter, hiszen ez érinti az ügyészséget mint nyomozó hatóságot.

Nehezen tudom hova tenni azt is, hogy - előttem rejtélyes okok miatt - a módosuló jogszabályok az azonos tartalmú cselekményeket más-más fogalommal írják le, mert a vámhatóság nyomozóhatósági jogkörbe tartozó bűncselekményekkel összefüggésben keletkezett személyes adatok terén lehet kapcsolatban az Europollal és az Interpollal.

(19.30)

A határőrségre vonatkozó passzusnál pedig bűnüldözési személyes adatokat emleget. Tessék nekem megmondani, hogy most mi ez a bűnüldözési személyes adat, és mi a bűncselekményekkel összefüggésben keletkezett személyes adat?!

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha a tisztelt képviselőtársaim és az előterjesztő államtitkár úr sem értené félre szavaimat. Nem valami jogászi kekeckedés beszél belőlem, hanem itt arról van szó, hogy létrejön egy olyan szervezet, amely a Magyar Köztársaság jelentős érdekeit is érintő adatokat továbbíthat nemzetközi szervezetnek, és nemzetközi szervezettől ilyen adatokat kérhet, kezelhet, és így tovább. Úgy hiszem, nem kíván különös magyarázatot, hogy olyan eljárásról és intézményről van szó, amely csak akkor működik - és azt hiszem, hogy a nemzetközi partnereink is ezt várják el tőlünk -, amikor is pontos, precíz, félreérthetetlen, egyértelmű fogalmakkal és eljárási módokkal írjuk le azt a jelenséget, amelyet szabályozni akarunk.

Ez a néhány paragrafusos törvény megítélésem szerint ennek nem felel meg, és ezért mondtam azt, hogy nem korrekt ez a törvényjavaslat. Tudom, hogy egy ellenzéki képviselő szájából nem túlságosan jól hangzik, mert könnyen mondja az ember, de most mégis kénytelen vagyok azt mondani, éppen az ügy érdekében, hogy vonja vissza a kormány ezt a törvényjavaslatot, aludjunk még egyet rá. A Belügyminisztérium felajánlotta ebben a kérdésben is az egyeztetést. Mi, a Szocialista Párt hajlandók vagyunk erre, de nem úgy, hogy közben már megindul az általános vita, és ma le is záródik, és ezzel a módosító indítványok benyújtására sincs mód. Nem is akarjuk felvállalni, hogy itt most valamiféle jogi korrekciókat próbáljunk ellenzéki pártként megjeleníteni vagy megpróbálni átírni ezt a törvényjavaslatot.

Mi azt szeretnénk, hogy egy olyan törvényjavaslat készüljön, amely minden szempontból minden kritikát kiáll, mert az a cél, amit az államtitkár úr joggal hangoztatott, hogy ez is segít bennünket az Unióhoz való csatlakozásban, és tudjuk, hogy nagy a verseny, és óriási érdekeink fűződnek ahhoz, hogy ez a csatlakozás minél hamarabb megtörténjen. Azt is tudjuk, hogy az Unió nagyon nagy hangsúlyt fektet Schengenre és minden más hasonló dologra. Tehát az Országgyűlésnek az a dolga és kötelessége, hogy ezt minden módon segítse elő.

Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy a kormány éppen az ügy érdekében járna el helyesen, ha ezt a törvényjavaslatot visszavonná, ezzel mondjuk az együttműködési készségünket is, hogy egy korrekt, minden szempontból elfogadható törvény készüljön, amely mind a belső jogalkalmazásban, mind a nemzetközi kapcsolati rendszerünkben hatékonyan működik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy én is ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak a keletkezési körülményeivel kezdjem. Annál is inkább, mert Gyimesi képviselőtársam meglehetősen nagy teret szentelt az Alkotmánybíróság döntésének, aminek következtében most ezt a törvényjavaslatot új szám alatt - és némileg új tartalommal is - ismételten tárgyaljuk.

Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság döntésének különösebb kommentálására nincs szükség, hiszen annyira egyértelmű és világos. Két lényeges eleme van ennek a döntésnek. Az egyik az, hogy az alkotmányban kétharmados többséggel meghatározott törvényhozási tárgyak esete tulajdonképpen nem jelent mást, mint a mindenkori kormánytöbbség számára egyfajta alkotmányos korlátot; és ami ennek a másik oldala: a mindenkori kormánytöbbség és a mindenkori ellenzék számára ezekben a kérdésekben egy konszenzuskényszert.

Mi, a Magyar Szocialista Párt, így értelmezzük ezt az alkotmánybírósági döntést, amihez természetesen hozzátartozik az is, hogy a magunk számára is kötelezőnek tartjuk ezt a bizonyos konszenzuskényszert a kétharmados törvényekben; kötelezőnek tartjuk azt, hogy keressük a megállapodás, a tisztességes, okos megegyezés, ha úgy tetszik, kompromisszum lehetőségét. Ez vezérelte a magatartásunkat a hatpárti tárgyalásokon is. Ilyen magatartást tapasztaltam a Belügyminisztérium vezetésétől is, sőt kormánypárti képviselőtársaimtól is. Ehhez képest érthetetlen számomra Gyimesi képviselőtársam néhány megjegyzése.

Az tehát, hogy a Szocialista Párt magára nézve kötelezőnek tartja ezt a bizonyos megegyezési kényszert, amely az Alkotmánybíróság döntéséből következik, kifejeződik ebben a törvényjavaslatban is. Vagyis előzetesen egyetértettünk olyan megoldásokkal, amelyek talán a maguk teljességében nem felelnek meg az elképzeléseinknek, de éppen az Alkotmánybíróság határozatából következő megegyezési kényszer magunkra nézve kötelező voltából eredően jó néhány kérdésben támogatásunkat tudjuk adni a törvényjavaslatban foglalt megoldásokhoz. Még akkor is - hangsúlyozom még egyszer -, ha esetleg nem mindenben egyezik a politikai vagy szakmai véleményünkkel.

Összességében tehát azt lehet mondani a később kifejtendő javaslatok mellett, hogy a Szocialista Párt támogatni tudja a beterjesztett törvényjavaslatot. Néhány módosításra szükség lesz, de úgy tudom, hogy az előterjesztő minisztérium is felfedezett már néhány olyan pontot a javaslatban, amelyet érdemes korrigálni, és azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben is meg fogunk tudni egyezni, és semmi akadálya nem lesz annak, hogy a törvény még a tavaszi ülésszakon elfogadtassék.

Ugyanakkor mindezek hangsúlyozása mellett, amit az előbb említettem, néhány dologra ismételten fel kell hívni a figyelmet e törvény kapcsán, mert egy olyan társadalmi jelenségről és a mögötte meghúzódó, sokszor rejtett viszonyokról van szó, amelyekről itt, az Országgyűlés színe előtt és a nyilvánosság színe előtt is beszélni kell. Hiszen mint ahogy az első változat vitájában elmondottam - és többen mások is elmondták -, a magyar társadalom is szembekerült azzal a helyzettel, amivel tulajdonképpen az egész modern világ szembekerült. Nevezetesen azzal, hogy egyik oldalról növekszik a bűnözés, új elkövetési formák jelennek meg, nemzetközivé és szervezettebbé válik. Ebből következően a modern társadalmak keresik azokat az eszközöket, hogy hogyan lehetne hatékonyabban fellépni a bűnözés ilyen formái, jellege és mértéke ellen, és ennek során beleütköznek bizonyos jogállami elvekbe, beleütköznek olyan jogi tételekbe, amelyek korábban a társadalmak számára evidenciák voltak.

Mert a dolog láthatóan úgy alakul, hogy egyik oldalról a bűnüldözéssel közvetlenül megbízott és azért felelős szervezetek keresik a hatékonyabb bűnüldözés lehetőségét, és ennek során gyakran vetődnek fel olyan javaslatok, amelyek érintik a jogállamiság elveit, érintik a személyiségi jogokat, hiszen a szervezett bűnözés ellen egyre több információra van szükségük. Ezeket az információkat éppen a hatékonyabb bűnüldözés és bűnfelderítés miatt egyre inkább titkosszolgálati eszközökkel tudják beszerezni; azt hiszem, nem kíván különösebb magyarázatot, hogy milyen veszélyeket rejt ez magában az állampolgárok személyiségi jogai oldaláról nézve vagy egyáltalán az egész gazdasági-társadalmi élet számára. Ezt azért kell hangsúlyozni ezúttal is, tisztelt Országgyűlés, mert ennek a törvényjavaslatnak tulajdonképpen a lényege az, hogy a bűnüldöző hatóságok gyakorlatilag minden adathoz - érintsen az üzleti titkot vagy személyiségi jogot - hozzájuthatnak.

(9.40)

Bizonyos garanciák mellett ugyan - erről majd még később szeretnék szólni néhány mondatot -, de gyakorlatilag egy totális információszerzési lehetőséget biztosít számukra ez a törvényjavaslat. Lehetővé teszi a legkülönbözőbb adatok összekapcsolását, és ezen keresztül olyan információk birtokába jutnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy a társadalom nagy többségéről, egy kis túlzással talán még azt is mondhatom, szinte mindenkiről adatokat gyűjthetnek és kezelhetnek.

Úgy tűnik, a bűnüldözés hatékonysága szempontjából ezekre szükség van, és ezért változatlanul fontosnak tartjuk - és tulajdonképpen a vitánk korábban ebből fakadt -, hogy hogyan lehet megteremteni a lehetőségekhez képest e helyzettel szemben egyfajta garanciális rendszert. Hiszen nem kell ahhoz rosszindulat, hogy az ember feltételezze azt, hogy ezzel az információhalmazzal egy olyan világban, amikor az információkért, üzleti információkért súlyos tíz- és százmilliókat hajlandók egyesek kifizetni, hogy egy ilyen világban milyen hatalmat és milyen visszaélési lehetőséget rejt magában az, hogy egyes szervezetek vagy személyek kezében az információk sokasága - és egymással összekapcsolható információk sokasága - gyűlhet össze.

Ez a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, megítélésünk szerint a lehetőségekhez képest megpróbálja ellensúlyozni egyik oldalról tehát az információgyűjtés szükségességét, a bűnüldözés hatékonysága érdekében végzett információgyűjtést, a másik oldalról megpróbál a korábbiakhoz képest korrektebb, tisztességesebb garanciális rendszert kiépíteni.

A miniszter úr az expozéjában utalt az ügyészség szerepére az információgyűjtés vagy adatkérés egész rendszerében. Mi el tudjuk fogadni azt a megoldást, ami most itt ebben a törvényjavaslatban van, vagyis hogy főszabályként kell az ügyész hozzájárulása, bizonyos esetekben, bizonyos bűncselekmény esetén azonban a bűnüldöző, nyomozó hatóságok azonnal kérhetik az adatot az ügyész végső soron egyidejű tájékoztatása mellett, de gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mégiscsak utólagos jóváhagyását előírva. Tehát ennél jobbat ma nehezen lehet kitalálni ennek a két elvnek az érvényesítésére, amit az előbb említettem, hogy legyen gyors és hatékony az információszerzés, ugyanakkor lehetőleg valamifajta garancia, fék épüljön be ebbe a mechanizmusba.

Úgy gondolom, ez is igazolja a Szocialista Pártnak azt az álláspontját, hogy az ügyészség alkotmányos helyét nem kell megváltoztatni. Azt hiszem, ez világossá teszi, hogy ez a fék- és garanciarendszer, amelyet az ügyészség ebben a folyamatban és mechanizmusban betölthet és betölt, igazán csak akkor garancia, akkor jelent biztosítékot, ha az ügyészség szervezetileg elkülönül a végrehajtó hatalomtól.

Szólni kell tehát arról, hogy ez a rendszer, ami most kiépülőben van - és ha még egyéb, az Országgyűlés előtt levő törvényjavaslatokra gondolok, amelyek rendkívül széles információszerzési és adatkezelési lehetőséget adnak a bűnüldöző szervezeteknek -, veszélyeket hordoz magában, és közösen keresnünk kell a veszélyek elhárításának módját. És nem tudom elhallgatni, hogy az utóbbi időszak fejleményei fokozzák az aggodalmunkat, nevezetesen azt, hogy ezekkel az információkkal esetleg visszaélnek. Elég talán itt a megfigyelési üggyel kapcsolatos kormánymagatartásra utalni, amelyben érezhető az a manipuláció, amit a kormány bizonyos rendelkezésére álló információkkal végzett és végez. Vagy csak érdekességként hadd említsem meg, hogy egyik képviselőtársunk beszélget egy nyomozó hatóság tagjával, aki kedvesen megjegyzi, hogy egyébként megnéztük az adónyilvántartásban az adófizetési morálodat, és mindent rendben találtunk. Ezt olyan kedvesen, egy beszélgetés kapcsán az úr kijelenti egy országgyűlési képviselőnek!

Tisztelt Országgyűlés! Mindezt csak azért mondom el, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy az ördögöt a falra festjük, hanem jelen levők, tényeken alapulók azok az aggodalmak, hogy a nyomozó hatóságok mérhetetlen mennyiségű információhoz tudnak hozzájutni, és a garanciák nem mindig tudják megakadályozni azt, hogy ezekkel ne éljenek vissza.

Ezért a Szocialista Párt azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az ebben a törvényjavaslatban foglalt garanciákon kívül érdemes lenne gondolkoznunk más utakon-módokon is. Így az egyik dolog lehetne az, hogy bővíteni kellene az adatvédelmi biztos hatáskörét. Nevezetesen arról van szó, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a rendvédelmi szervek adatkezelését csak személyesen az adatvédelmi biztos ellenőrizheti.

Nos, úgy hiszem, nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy ez így önmagában nézve rendkívül komolytalan. Mert ha arra gondolunk, hogy a rendvédelmi szervek milyen mennyiségű adatot kezelnek már most is és fognak kezelni a jövőben, akkor el kell fogadnunk azt, hogy ezt egy személy hatékonyan ellenőrizni nem tudja. Ezért a Szocialista Párt támogatna egy olyan javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy az adatvédelmi biztos munkatársai is végezhessenek a rendvédelmi szerveknél adatvédelmi ellenőrzéseket; természetesen olyan munkatársai az adatvédelmi biztosnak, akik átestek a legerősebb nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Egyszerűen meg kell teremteni a személyi feltételeit, jobban meg kell teremteni a személyi feltételeit annak, hogy a rendvédelmi szervek kezében összegyűlő információk és adatok törvényes kezelését hatékonyan ellenőrizni tudjuk. Úgy hiszem, ez az adatgyűjtő és információszerző szerveknek és azok vezetőinek is érdeke; azt hiszem, nyugodtabbak lehetnek, ha tudják, hogy egy külső intézmény is hatékonyan képes ellenőrizni azt, hogy az információk kezelése törvényes rend szerint folyik.

A másik pedig, amit javasolnánk, hogy gondolják meg a tisztelt képviselőtársaim, illetőleg a frakciók, nem kellene-e létrehozni egy külön rendvédelmi bizottságot az Országgyűlésben. Ma, tudjuk jól, egy önkormányzati és rendészeti bizottság működik, és a mi tapasztalatunk szerint túlságosan nagy falatnak látszik az állandó bizottság számára, hogy kellő intenzitással tudjon két olyan óriási nagy területet átfogni és a funkcióját betölteni, mint az önkormányzatok és a rendvédelmi szervek. Azt hiszem, szükséges lenne az Országgyűlés részéről is egy ilyen szervezeti változás egy eredményesebb és intenzívebb ellenőrző munka érdekében. Úgy gondolom, ennek nem lehet akadálya az, hogy egy minisztériumhoz tartozik mind a két terület, hiszen a rendvédelmi szervek a minisztériumtól szervezetileg különálló egységként tevékenykednek, és mindnyájunk érdeke, hogy a rendvédelmi szervek az Országgyűlés által eredményesen, hatékonyan, folyamatosan és intenzíven ellenőriztessenek.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még két dolgot szeretnék a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani. A szervezett bűnözés elleni küzdelem módszereinek hosszú története és könyvtárnyi irodalma van. Két vagy három dolog biztosan kell ahhoz, hogy a szervezett bűnözés ellen egy társadalom eredményesen lépjen fel. Az egyik az, hogy maguk a bűnüldöző szervek intaktak legyenek azoktól a hatásoktól, amelyek a szervezett bűnözésnek szinte velejárói, nevezetesen: beépülési törekvésük a legális hatalomba és a legális szférába. A másik, hogy a bűnüldöző szervek képesek legyenek összehangoltan fellépni a szervezett bűnözés ellen. A harmadik pedig az, hogy legyen kellő türelem a társadalomban. Ezt a három tényezőt azért hangsúlyozom, mert ma úgy tűnik számomra, hogy mind a három tényezőt illetően komoly aggodalomra okot adó jelenségek vannak.

Ami a bűnüldöző szervek intaktságát illeti, elég csak az utóbbi hetek, hónapok sajtóban megjelent eseményeire gondolni, amikor rendőröket a bíróság elítélt információk kiadásáért; elég csak olyan jelenségekre gondolni, mint rendőr általi szabálytalan aranyvásárlás, vagy éppen a legutóbbi merényletek kapcsán egyes rendőrtisztek ilyen-olyan formájú megjelenése az áldozat ügyeiben. És akkor természetesen még nem tudjuk, hogy milyen a látencia. Azt hiszem, meg kell fogalmazni, hogy az elsőrendű feladat az, hogy bűnüldöző hatóságokat a lehető legerőteljesebben védjük meg a szervezett bűnözés hatásaitól. Nincsenek természetesen illúzióink, hiszen a szervezett bűnözés itt van az országban, és egyetlenegy intézmény sem tudja magát a hatása alól teljesen kivonni, de nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a bűnüldöző hatóságoknál mindent el kell követni, minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni ahhoz, hogy ezt a távolságtartást megteremtsük, és érintetlen maradjon a bűnüldöző hatóság a szervezett bűnözés hatásaitól.

Ami a másik tényezőt, az összehangoltságot illeti, itt is aggodalomra okot adó jelenségek vannak most már több éve, így ezt nem egyszerűen a jelenlegi kormány problémájaként fogalmazom meg. Nevezetesen arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy azokban a bűncselekményekben, bűncselekménytípusokban, amelyek hagyományosan kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez - a pénzügyi típusú bűncselekményektől kezdve, az embercsempészésen át az adókikerülésig sok minden -, több nyomozó hatóságnak van hatásköre: rendőrség, Vám- és Pénzügyőrség, Határőrség és most az úgynevezett adórendőrség.

Azt hiszem, megint nem kell túlságosan rosszindulatúnak lenni vagy valami elrugaszkodott fantáziájúnak lenni, ha azt mondja ember, hogy nehéz lehet négy nyomozó hatóság munkáját eredményesen összehangolni, hiszen a szervezett bűnözés által elkövetett bűncselekmények egymásra épülnek, és ha különböző csatornákon futnak az egyes bűncselekmények nyomozásai, nehéz elképzelni, hogy ezek valahol összejönnek. El lehet kapni adott esetben egy zsarolót, ki lehet mutatni esetleg adóbűncselekményt, de többnyire nem lehet eljutni a szervezett bűnözőcsoportok szellemi irányítóihoz, magjához, mert nehezen kapcsolódnak össze a szálak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes lenne gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. És akkor még nem beszéltem a titkosszolgálatok szerepéről, amelyek szintén érintettek olyan típusú bűncselekmények felderítésében, amelyek hagyományosan a szervezett bűnözés körébe tartoznak. Nem tudom megállapítani, hogy milyen ez az összehangoltság most a nyomozó hatóságok között, hiszen ez a tevékenység nyilvánvalóan nem a nyilvánosság előtt zajlik, de azt hiszem, így is joggal lehet azt mondani, hogy félő, hogy ez az összehangoltság - éppen a nyomozó hatóságok számának növekedése miatt, diverzifikálódása miatt - esetleg problémákat jelent.

A harmadik tényező pedig a türelem, és itt is aggodalomra okot adó dolgokat lehet hallani. A türelem nevezetesen azért kell a szervezett bűnözés elleni eredményes harchoz; aki csak egy kicsit is tudja, hogyan lehet eredményesen fellépni a szervezett bűnözés ellen, nyilvánvalóan nem tehet olyan kijelentéseket, hogy tíz hónap múlva felszámoljuk a szervezett bűnözést. Ahhoz, hogy ez a harc eredményes legyen; ahhoz, hogy egy fedett nyomozó beépüljön a szervezett bűnözők közé; ahhoz, hogy összeálljon egy kép, hosszú idő kell. Hosszú idő kell, alaposan felkészült emberek kellenek, veszélyt is vállaló emberek kellenek, és azt hiszem, megint csak könnyű belátni, hogy ez nem mehet egyik hónapról a másikra. Türelem kell, és nem pedig felelőtlen ígérgetés; türelem, hogy azok az intézmények, amelyeket többek között most is létrehozunk, ki tudják fejteni hatásukat, türelem azok iránt is, akik ezt a veszélyes munkát végzik. Nem szabad belekényszeríteni a bűnüldöző hatóságokat abba, hogy valamifajta látszatintézkedésekre törekedjenek, elszámoljanak bizonyos eredményeket akkor is, ha mögötte nincs tényleges felderítés és nincs tényleges felszámolás.

El lehet mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy kétszáznegyven-valahány bűnüldöző csoport van az országban, és a főkapitány úr kijelenti, hogy abból már huszonvalahányat úgymond operatív eszközökkel szétbomlasztottak. Azt hiszem, kormánypártiságtól függetlenül azt kell mondani, hogy ez vagy igaz, vagy nem. Meg kell szüntetni, hogy a rendőrség állandó ostromállapotban érezze magát, nem szabad belekényszeríteni abba, hogy látszatintézkedéseket hozzon, vagy látszateredményekről számoljon el, mert ez inkább árt, mint használ az ügynek.

Tisztelt Országgyűlés! Ami pedig a konkrét törvényjavaslat néhány, ma még vitatott ügyét illeti, csak címszavakban: változatlanul aggályosnak tartjuk az üzletek bezárásával kapcsolatos szabályokat alkotmányossági szempontból, egyetértve azzal, hogy fenyegetni, erőteljesen fenyegetni kell azokat a tulajdonosokat vagy üzemeltetőket, akik olyan üzleteket tartanak fenn és működtetnek, ahol bűnöző tevékenység folyik, de meg kellene találni ennek a mostaninál korrektebb, alkotmányossági szempontból védhetőbb megoldását.

Fontosnak tartanánk az idegenrendészeti törvényt érintő szabályoknál a közösségi szálláson való elhelyezés feltételeinek nemzetközi egyezményekkel való összhangba hozatalát. Úgy tudom, a szakértők is egyetértenek azzal, hogy itt szükséges némi korrekció a beterjesztett törvényjavaslaton. Feltétlenül szükségesnek tartjuk végiggondolni a jelenlegi szabályokat a tekintetben, hogy az úgynevezett adórendőrségre ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e, mint amit a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra előír.

(10.00)

Úgy látjuk, hogy törvényszerkesztési okok - és nem szándékok - miatt az adórendőrség ma mintha kiesne abból a szabályrendszerből, amelyet a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra vonatkozóan - éppen az adat- és információszerzés szabályait tekintve - tartalmaz.

S végezetül: érdekes módon ez a törvényjavaslat is tartalmaz olyan szabályokat az adatvédelmi törvényre és a határőrségről szóló törvényre nézve, amelyek más, már szintén benyújtott törvényjavaslatokban is benne vannak. Gondolom, a vita során el kell majd dönteni, hogy melyik törvényből vesszük ki a szabályokat. Annyi mentsége van a törvény-előkészítésnek, hogy következetes, mert ugyanazokat a szabályokat ugyanolyan tartalommal kívánja módosítani mindkét esetben. Tehát azt is mondhatnám, hogy ezzel talán a dolog fontosságát akarja hangsúlyozni, de nekünk, tisztelt Országgyűlés, mégis el kell dönteni, hogy melyik törvényben mit szavazunk meg és mit nem.

Ezekkel a megjegyzésekkel a Szocialista Párt támogatni fogja a szervezett bűnözésről szóló törvényjavaslatot, és hajlandók vagyunk még néhány pontosítás kérdésében tárgyalásokat folytatni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy az elnök asszony ügyrendi döntését, aki a bizottság jelentését ismeri, megalapozottnak tartja. Hiszen az 5. oldal harmadik bekezdésében b) pont alatt - ennek a b) pontnak a címe: "A vizsgálóbizottság a következő tényállást állapította meg" - az alábbi mondat szerepel. Idézem: "Czégé Zsuzsa által üzemeltett Akadémia utcai Sympathy Klub számos alkalommal adott lehetőséget vezető politikusok, többek között Horn Gyula miniszterelnök, dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke, Kuncze Gábor belügyminiszter számára zártkörű előadások megtartására és kötetlen beszélgetésekhez."

Kosztolányi Dénes bizottsági elnök úr bevezető szavaiban hosszasan ecsetelte a bizottság munkáját, és közismert, hogy ez a bizottsági munka időben meglehetősen hosszú volt.

Ennek ellenére meg kell állapítanom, hogy a tényállás, a tényállítás első mondata - legalábbis részben - minden alapot nélkülöz. Ez az előbb idézett mondat a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy több más mellett én is részt vettem a Sympathy Klub - ahogy itt fogalmaznak - zártkörű előadástartásán, illetve kötetlen beszélgetéseken.

Ezzel szemben itt, az Országgyűlés színe előtt kijelentem, hogy soha a Sympathy Klubban nem voltam. Ebből következően a bizottság ezen megállapítása hibás, ténybelileg nem alátámasztott. Állításom ellenőrzésére pedig volt kiemelt állami vezető, a Köztársasági Őrezred nyilvántartásában megfelelő adatokat lehetett volna találni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen, mindjárt befejezem.

Kénytelen vagyok ezt a mondatot vagy úgy értelmezni, hogy tudatos politikai rágalmazásról van szó, vagy pedig úgy, hogy a bizottság nem végzett kellően megalapozott munkát.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy bevezető szavaim olyanok lesznek, amelyekkel minden itt ülő egyetért, bármennyire is meglepőnek tűnik. Nevezetesen: az elmúlt 10-12 esztendő tapasztalata alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalom nem tudott igazi válaszokat adni azokra a kihívásokra, amelyeket a növekvő bűnözés jelentett. Mentségünkre szóljon az, hogy hasonló problémákkal küzd a világ sok országa, és hasonlóan nem tudnak sok tekintetben válaszokat adni.

Nekünk annál is nehezebb volt ebben a kérdésben a dolgunk, mert a magyar társadalmat, a bűnüldözőket, az igazságszolgáltatást sokkszerűen érte a bűnözés robbanásszerű növekedése. Az elmúlt időszakban nem sikerült kialakítani egy olyan társadalmi közmegegyezést, amely alapján kezelni tudtuk volna ezt a helyzetet, amely alapján közös megegyezéssel eldönthettük volna, hogy a társadalom a köz javaiból mit fordít a bűnözés visszaszorítására, mennyit hajlandó a szabadságjogaiból feláldozni a nagyobb biztonsága érdekében.

Mindezek alapján ma már joggal mondhatjuk, hogy a bűnözés nagyságrendje, mértéke, a bűncselekmények jellege s azok társadalmi hatása veszélyezteti a társadalmi konszolidációt, sajnos alkalmasnak mutatkozik arra - és ezzel egyesek vissza is élnek -, hogy bizonyos társadalmi csoportokat megbélyegezzenek - éppen a bűnözés nagyságára való tekintettel -, idegengyűlöletet keltsenek. A bűnözés nagysága és a kialakult helyzet visszatükrözi azt a társadalmi helyzetet, amelyben általában is van a magyar társadalom, nevezetesen, hogy fennáll a társadalom szociális értelemben való kettészakadása. Fennáll a kettészakadás veszélye abban az értelemben is, hogy vannak és lesznek olyanok, akik képesek saját élet- és vagyonbiztonságukat piaci alapon megteremteni, megfizetni. És vannak, lesznek társadalmi rétegek, amelyek, a jelenlegihez képest is kiszolgáltatottabbá válnak a bűnözésnek és a bűnözőknek. Ma körülbelül itt tartunk.

A különböző kormányok az elmúlt tíz esztendőben, néhány közös vonás mellett, megpróbáltak ezekre a kérdésekre válaszokat adni, de nem sikerült, valljuk be őszintén, legalábbis ez nem volt elég hatásos. Bizonyos értelemben változást hozott a jobboldali konzervatív kormány megjelenése; változást hozott, mert filozófiájának megfelelően egyértelmű és határozott cselekvést mutatott, nevezetesen azt, hogy szigorúbban büntetni, több jogot a rendőrségnek, korlátozhatatlanná tenni az állampolgárokról az adatgyűjtést, megfélemlíteni mindenkit, ha valamilyen társadalmi konfliktus van, akkor azt valamilyen szintű büntetéssel fenyegetni.

(13.20)

Azt kell mondanom, következetes ez a magatartás, mert megfelel nagyjából annak a filozófiának, ahogy a konzervatív kormány a világot látja. És dicséretére legyen mondva, ezt kormányra kerülés után azonnal szisztematikusan végigvitte. Sikerült ugyan alkotmányossági szempontból megakadályozni azt, hogy kibővítse - és erre kísérletet tett - a jogállam kereteit, kitágítsa azokat a kereteket, amelyekben egy bűnüldöző apparátus a mai világban egyáltalán működhet, gondolok itt a maffiacsomagra, ahol is sikerült néhány garanciális elemet beépíteni az ellenzék követelésére, miután kiderült, hogy kétharmados törvényről van szó.

A kérdés az, tisztelt Országgyűlés, hogy azok a válaszok és azok az eszközök, amelyeket a jobboldali filozófia alapján ez a kormány kidolgozott, részben jogszabályban megjelentetett, alkalmasak-e arra, hogy a bűnözést visszaszorítsák, alkalmasak-e arra, hogy nagyobb biztonságot teremtsenek a társadalomban, és alkalmasak-e arra, hogy a bűnözésnek egy különösen veszélyes fajtáját, a szervezett bűnözést visszaszorítsák.

Az elmúlt két esztendő azt mutatja, hogy azok az eszközök, amelyekkel a kormány élni kíván és amelyeket kialakított, igazán nem hozták meg az eredményt, és ez akkor is igaz, ha időnként győzelemittas jelentéseket lehet hallani, és ez akkor is igaz, ha a statisztika - fogadjuk el, hogy manipulálás nélkül - valamelyest a bűncselekmények számának csökkenését mutatja. Bár mindjárt hozzáteszem, hogy minden szakember tisztában van azzal, hogy egy bűnügyi statisztika legalább tízesztendős távlatban értékelendő csak igazán, s az éves változások nem mutatnak valóságos trendeket.

A helyzet az, hogy változatlanul viszonylag magas a bűncselekmények száma, egyes bűncselekmények visszaszorultak, nem szorultak vissza viszont a bűncselekményeknek olyan típusai, amelyek különösen aggasztják a lakosságot, zavarják a köznyugalmat, gondolok itt a garázda jellegű bűncselekményekre. De nem is ez a dolog lényege, hanem a dolog lényege az, hogy a kormány - szinte azt kell mondanom, tudatosan - elfeledkezni látszik a bűnözés elleni harc igazán hatásos eszközéről, és ez nem más, mint azoknak a társadalmi okoknak valamifajta kezelése, a felszámolásukra vagy káros hatásuknak legalább a csökkentésére való törekvés, amelyek ténylegesen kiváltó okai ennek a bűnözési hullámnak, és amelyek egyedül mutatkoznak alkalmasnak arra, hogy hosszabb távon a bűnözés visszaszoruljon.

Nyilvánvaló: addig, amíg a társadalom szociálisan kettészakadni látszik - és a kormány eddigi politikája ezt a szakadékot nemhogy szűkítette volna, hanem inkább mélyítette -, addig, amíg egyes társadalmi csoportok a kirekesztettség állapotában érzik magukat - okkal vagy ok nélkül, de úgy érzik -, addig, amíg nem sikerül igazán komolyan előrelépni az ország területi kettészakadásának megszüntetésében is, nem várható el, hogy a bűnözés visszaszoruljon, javuljon a közbiztonság, az emberek nagyobb biztonságban érezzék magukat. S ez az a része a dolognak, amely a kormány gondolkodásából és cselekvéséből az elmúlt két esztendőben kimaradt.

Mi úgy látjuk, hogy három tényezőt mindenképpen meg kellene vizsgálni ahhoz, hogy ezen a jelenlegi helyzeten változtatni tudjunk. Az egyik az, hogy érdemes lenne gondolkozni, hogy egy bűnmegelőzési törvény megalkotásával nem lehetne-e rendszerbe szedni azokat az eszközöket, amelyek révén azokra a társadalmi jelenségekre tudunk hatni, amelyek a bűnözést kiváltják, és amelyek kedvező változásával a bűnözés visszaszorítására számíthatunk. Én úgy látom, hogy erre vonatkozóan egyfajta szellemi előkészítés már megtörtént, hogy egy ilyen törvény elfogadásáról egyáltalán gondolkozzunk, amiben lehetne sok mindent elrendezni, anyagi eszközöket is fordítani. Mert az emberben felvetődik a kérdés, hogy most mi jobb, hogy 600 millió forintot fordítunk egy ilyen kétséges rendeltetésű hivatalra, vagy pedig ha az ember a Belügyminisztérium honlapján matat, akkor találkozik egy ilyen bűnmegelőzési pályázattal, aminek keretében 500 ezer forinttal kívánják biztatni a pályázókat bűnmegelőzési programok kidolgozására. Érdemes elgondolkoznunk, hogy mi ér többet. Tehát ez lenne az első, amit meg kellene próbálnunk közösen megtenni.

Másrészt úgy gondolom, elkerülhetetlen a rendőrség reformja. Ez nem történt meg a tíz esztendő alatt, ma a magyar rendőrség lényegében ugyanabban a struktúrában dolgozik, mint tíz esztendővel ezelőtt, közben a világ és a jogi környezet is körülötte természetszerűleg megváltozott, és többek között éppen a szervezett bűnözéssel kapcsolatos teendők vetik fel azt, hogy nem kellene-e valamilyen módon kettéválasztani a rendőrség tevékenységében vagy valamilyen módon kifejezni szervezetileg, személyileg is és anyagi eszközökben is, hogy mi az, amit az úgynevezett tömegbűnözéssel szemben kell tennünk, és mi az, amit többek között a szervezett bűnözés vagy meghatározott bűncselekménytípusok ellen föl kellene sorakoztatni.

Nem biztos, hogy a szervezett bűnözés síkján kell ezeket a kérdéseket megközelíteni, hanem lehet, hogy úgy kellene megközelíteni, hogy bizonyos bűncselekménytípusokra koncentrálunk, kábítószerrel kapcsolatos bűnözés és egyéb. Azoknak a jogi tárgyaknak a sokaságát nem akarom felsorolni, amelyek itt szóba jöhetnek. A szervezett bűnözésnek tudniillik éppen az a legnagyobb veszélye, hogy bizonyos társadalmi csoportokat bűnözésre szocializál, egzisztenciateremtést jelent számukra, életformává válik. Ezért kell a szervezett bűnözés rendszerét megbontani, mert ha ez így rögzül egyes társadalmi csoportokban, az már ténylegesen veszélyezteti a társadalom normális menetét.

A harmadik kérdés pedig, és ezt a kormány figyelmébe ajánlanám: tisztában vagyunk azzal, hogy a felderítő tevékenység a bűnüldözésben erősödik; tehát egy olyan tevékenység, ami jogilag nem ragadható meg. Éppen ezért a '97-ben elfogadott büntetőeljárási törvény, amelynek végrehajtását a kormány láthatólag nem nagyon kívánja, az ügyek gazdájává az ügyészséget teszi, éppen azért, hogy ez a felderítő tevékenység is megfelelő kontroll alatt legyen. A kormány ebből a büntetőeljárási törvényből átvette azokat a szabályokat, amelyek a rendőrség pozícióját erősítették, de egyébként a törvény hatálybalépését kitolta. Nem hiszem, hogy helyes úton jár e tekintetben a kormány.

(13.30)

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül magáról röviden erről a törvényjavaslatról: a mi véleményünk szerint ez a törvényjavaslat felesleges. Felesleges, mert itt a törvényjavaslatban felsorolt bűncselekmények mintegy 85 százalékában a rendőrség jogosult nyomozni. Tessék nekem biztosítani azt, hogy a rendőrségen belül legyen meg a koordináció! - a maradék 15 százalék pedig a VPOP hatáskörébe tartozik. Ha nincsen a két szerv között koordináció, akkor tessék megteremteni, és ne tessék 600 millió forintot ilyesmire költeni!

A másik: ez a törvényjavaslat jogilag kidolgozatlan.

Engedjék meg, hogy én most ne kezdjek el itt sok-sok paragrafust felsorolni, ami tele van olyan fogalommal, ami értelmezhetetlen, nincsen meg magában a törvényben igazán a tartalma.

Tehát szemben azzal, amit a miniszter úr állított, sajnos nem ad igazán jogi hátteret ez a törvényjavaslat arra a feladatra sem, amire egyébként az előterjesztők szánták.

Végezetül - megint csak nem kívánok itt ilyen skolasztikus vitákba belemenni - meggyőződésünk szerint ez a törvényjavaslat több ponton érint olyan kétharmados törvényeket, amelyeknek a módosítása feltétlenül szükséges, ehhez pedig kétharmados többség kell. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindjárt befejezem, elnök úr.

Nem érdemes ezen nagyon vitatkozni. Úgy hiszem, hogy ez a törvényjavaslat is be fogja járni azt az utat, amit bejárt az úgynevezett maffiacsomag, s majd az Alkotmánybíróság el fogja dönteni, hogy kinek van igaza. Jó lenne persze ezt megelőzni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a rendőrség költségvetéséről és általában a bűnüldözésről szólnék, engedjék meg, hogy visszatérjek a miniszterelnök úr beszédére, annak azon részére, amikor is, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy az európai civilizációhoz tartozik az, hogy az egyes országok több évre szóló költségvetést fogadnak el.

Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretem a nagy szavakat, de most engedjék meg nekem, hogy azt mondjam, hogy ha a kormány - és ha az államtitkár úr most idefigyelne, annak külön örülnék (Varga Mihály képviselőtársával beszélget.) - tud az elmúlt tizenöt-húsz évre visszamenőleg mondani egy olyan európai országot, ahol kétéves vagy többéves költségvetést fogadtak el, vagyis a törvény erejével rögzítették volna több évre előre az állami kiadásokat, akkor én tisztelettel meg fogom szavazni az önök erre vonatkozó javaslatát.

Meggyőződésem, hogy Európában ilyen országot önök nem fognak tudni mondani. A miniszterelnök urat vagy félrevezették, vagy egyszerűen csúsztat, vagy összetéveszti azt a helyzetet, ami valóban előfordul, hogy természetesen minden országban terveznek, prognózisokat készítenek, ezek egy részét a kormányok fogadják el, van, amikor a parlament elé is beterjesztik, de hogy törvény erejével, tehát kötelező erővel ne egy évre fogadnának el költségvetést, és hogy megfosztanák a parlamentet évről évre attól a lehetőségtől, hogy döntsön az állami kiadásokról, ilyet Európában önök nem fognak találni. Ha találnak, én megkövetem önöket (Tóth István: Nem is volt kommunizmus Nyugat-Európában!), és megszavazom a javaslatukat.

A költségvetésről és annak törvényi hátteréről csak ennyit szerettem volna elmondani, mert egyébként a miniszterelnök úr hatásos és kulturált beszédének ez egy enyhén szólva nagyon gyenge pontja volt.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a választott témámat illeti, azzal szeretném kezdeni: ismert, hogy az Orbán-Torgyán-szövetség választási győzelmének egyik oka volt, hogy helyenként demagóg módon meglovagolta a közbiztonsággal való jogos elégedetlenséget, az erre vonatkozó közhangulatot, és ügyesen játszott rá az akkori kormány gazdaságilag beszorított helyzetére, arra, hogy ez a kormány későn ismerte fel, hogy a közbiztonság kiemelkedően fontos politikai kérdés, és természetesen közrejátszott ebben az úgynevezett Tocsik-ügy is.

A jobboldal pártjai a választási kampányban nagyobb közbiztonságot, rendet és erős államot ígértek, és ez hatásosnak bizonyult. A kormányprogram azonban már árulkodóvá vált. A jog uralma helyett ugyanis rendről és jogról beszéltek. A jog uralmához ugyanis - és ez valóban hozzátartozik az európai civilizációhoz - bizonyos tartalmi követelmények, például az ellenőrzött és korlátozott hatalom fogalmilag hozzátartoznak. A rend és jog pedig - ahogy ez az Orbán-Torgyán-kormány gyakorlatából is kitetszik - a korlátozatlan többség által hozott jogot és az arra épülő rendet is jelentheti és jelenti.

El kell ismerni, hogy ez volt az a terület, ahol az Orbán-Torgyán-kormány valóban cselekvőképesnek mutatkozott. Szigorították a büntetési tételeket, szűkítve a bírói mérlegelés lehetőségét, kriminalizálták az egész kábítószer-problémát, elhalasztották a büntetőeljárási törvény hatálybalépését, ugyanakkor kiemelték belőle azokat a szabályokat, amelyeket a rendőrség a maga számára hasznosnak ítélt. Az úgynevezett maffiacsomagban korlátlan információszerzési lehetőséget kívántak biztosítani a nyomozóhatóságoknak, több száz millió forintos költséggel Simicska Lajosnak alárendelt új nyomozóhatóságot hoztak létre, és megkísérelték a kormány felügyelete alá vonni az ügyészséget.

(12.30)

Amint már itt a vitában szó esett róla, felfüggesztették az igazságszolgáltatási reformot, ellehetetlenítve ezzel a Legfelsőbb Bíróság működését. Mindeközben működött a píárcsapat is; aki nem értett egyet az elképzelésekkel, azt a bűn pártolásával vádolják, s megpróbálták s megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy javult a közbiztonság, felszámolták a szervezett bűnözést, csökkent a korrupció. Sulykolják, hogy pusztán rendőri eszközökkel csökkenthető a bűnözés, növelhető a közbiztonság.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az egész helyzet félelmetesen összecseng az Orbán-Torgyán-kormány általános filozófiájával, azzal a filozófiával, amelyet röviden úgy jellemezhetnénk, hogy a hatalom és az akarat csodákra képes. Csodák nincsenek, tisztelt Országgyűlés, nincsenek a bűnüldözésben sem, a helyzet ugyanis mára úgy alakult, hogy a bűnözés mértéke és jellege nem változott, az emberek biztonságérzete pedig különösen nem javult. Ezzel szemben van egy frusztrált rendőrségünk, amelyben egyszerre van jelen sokak emberfeletti küzdelme a bűnözőkkel és a növekvő közömbösség, sőt korrupció. Egyszerre van jelen a mindennapi elemi működéshez szükséges anyagi eszközök hiánya és a pazarlás. Egyszerre van jelen a törvényes és igényes szakmai munka és a befolyásos emberekhez való olcsó alkalmazkodás kényszere. Egyszerre van jelen a helyi közösségekkel való együttműködés szándéka és az a kényszer, hogy a rendőrség - anyagi források hiányában - kétes elemektől kényszerül anyagi segítséget elfogadni. Egyszerre van jelen a türelmes felvilágosító munka, a durva, helyenként rasszista jellegű rendőri túlkapásokkal.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a rend nem a szabadság rendje, ez a közbiztonság nem a szabadság biztonsága. Ez a rend a rendetlenség, a kiszámíthatatlanság, az előrelátás hiányának és a tervezhetetlenségnek a rendje. (Tóth István: Ez tíz évvel ezelőtt volt, ugye?) Ez a rend a hatalmon lévők vagy a hozzájuk közel állók törvénytelenségeinek megmagyarázhatatlanul lassú nyomozásának rendje. Ez a rend olyan rend, ahol a kormánypárti polgármester magához rendelheti a városi rendőrkapitányt, hogy a neki politikailag nem tetsző ember építkezését ellenőrizze, és a kapitány ezt nem kéri ki magának, és van benzin és ember arra is, hogy háromszor is ellenőrizzék, van-e munkavállalói engedélye az építkezésen dolgozóknak. Ez a rend olyan rend, ahol több százezer ember megszámlálhatatlan adata van a bűnüldöző hatóságok adattárában, s ahol több tíz milliárd forintot fordítottak az elmúlt években informatikai fejlesztésre, de ahol tulajdonképpen egyetlen rendszer sem működik tökéletesen.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány költségvetési javaslata a rendőrséget illetően konzerválja az előbb elmondott állapotokat. Arról már szó esett itt, hogy a rendőrség költségvetése gyakorlatilag még a kormány által elismert infláció mértékéig sem nő, nem szólva arról, hogy a világban példátlan módon a rendőrség költségvetésének közel 10 százalékát saját bevételből kellene előteremteni; teszik ezt úgy, hogy közben az idei évre tervezett saját bevételt sem képes a rendőrség teljesíteni.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, nem tudom, hogy cinikus vagy őszinte-e az előterjesztés, amikor megállapítja a közel 10 százalékos saját bevétel előírása mellett: "Az alaptevékenységből származó bevételek az eddigi és a tervezett szervezeti változások következtében visszaesnek." Tisztelt Országgyűlés, miből fogja a magyar rendőrség előteremteni a 10 százalékos saját bevételt? Arra számíthatunk, tisztelt Országgyűlés, hogy ha ez így marad, akkor a magyar rendőrség ellehetetlenül, és ezen a kormányelnök úr ígéretei sem segíthetnek.

Véleményünk szerint elkerülhetetlen egy átfogó rendőrségi reformnak a végrehajtása. Ennek a reformnak vannak politikai és szakmai elemei is. A politikai eleme mindenekelőtt az, hogy ki kell mondani: a rendőrségen egyetlenegy állás sem politikai állás; ki kell mondani és érvényesíteni kell, hogy a rendőr csak a törvénynek van alárendelve; ki kell mondani, hogy a politika irányítja, ellenőrzi a rendőrséget, de nem tekintheti saját eszközének. És végig kell vinni egy nagyon következetes szakmai reformot is, amelynek eredményeképpen a magyar rendőrség szervezete és állománya alkalmazkodik a bűnözéshez, vagyis alkalmazkodik a szervezett és profi bűnözéshez, és ahhoz, hogy a tömegbűnözés 75-80 százalékát helyben élők, helyben élők ellen követik el. Ma a magyar rendőrséget - ha lehet így fogalmazni - a fejéről a talpára kell állítani, növelni kell a végrehajtó szervezetek anyagi és személyi ellátását az irányító szervek rovására, és ehhez természetesen megfelelő anyagi támogatás is szükséges.

A Szocialista Párt levonta az előző ciklus kormányzati tapasztalatait e vonatkozásban is (Tóth István: Van még!), és a következő időszakra olyan tervekkel rendelkezünk, amelyek egy egészséges társadalompolitikával párosulva valóban elősegíthetik a szilárdabb közbiztonságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által beterjesztett, valóban nagy terjedelmű módosítás, úgy gondolom, alkalmat ad arra, hogy kilenc év távlatából tekintsük át, miként alakult a magyar köztisztviselők több mint százezres rétegének helyzete a társadalomban, hogyan érvényesültek azok a célkitűzések, amelyeket a '92-es törvény vitájában tulajdonképpen minden párt itt az Országgyűlésben egyformán hangoztatott.

Véleményem szerint a helyzet az, hogy már az 1992. évi XXIII. törvény rendelkezései sem mutatnak egyértelmű szabályokat az alapvető cél, nevezetesen egy stabil közigazgatás és köztisztviselői kar kialakítása tekintetében, ez a javaslat pedig, tisztelt Országgyűlés, minden retorikai játéka ellenére nem változtat ezen a helyzeten, sőt olyan elemeket visz be a rendszerbe, ami nemhogy erősítené, hanem inkább távolítja a stabil köztisztviselői réteg kialakításának lehetőségét. Ugyanez - változtatva a változtatandókat - igaz az úgynevezett szolgálati törvény hatálya alá kerülő rétegnél is.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt 1992-től folyamatosan egy stabil közigazgatási rendszer és egy stabil köztisztviselői kar kialakításának híve. Miért tartjuk ezt, vagyis a stabilitást a köztisztviselők és a rájuk vonatkozó jogi szabályozás alfájának és ómegájának?

1. Mindenekelőtt azért, mert megítélésünk szerint ez van összhangban azzal a társadalmi szereppel és funkcióval, amit az állam a rendszerváltozásban játszott, és amit az ország további modernizációja érdekében a későbbiekben is játszania kell. Ezt a szerepet, ezt a funkciót nem tudja az állam betölteni egy szakszerű, és hangsúlyozom még egyszer, állandó, stabil köztisztviselői réteg nélkül.

2. Csak stabil, állandó közszolgálattól és köztisztviselőtől várható el a szükséges mértékű politikai lojalitás.

3. Ami ennek a másik oldala: csak stabil köztisztviselőben lehet tartás a törvényellenes politikai célokkal szemben fellépni. Más szavakkal: csak stabil, magát biztosnak érző köztisztviselőtől várható el pártsemleges és pártatlan magatartás.

4. Csak stabil közszolgálat biztosíthatja a korrupciómentességet. Könnyű belátni, hogy ha valakit vagy valakinek a munkahelyét a változó hatalmasságok puszta zsákmánynak tekintik, ami híveiknek jár, akkor az is a zsákmányszerzésre törekszik, aki éppen a köz nevében valamilyen mértékű hatalmat gyakorol. Ha valahol fellelhetjük a korrupció forrását a közigazgatásban, akkor ezt a bizonytalan helyzetben lévő köztisztviselőben kell megtalálni, és ezen semmiféle vagyonnyilatkozat, ráolvasás vagy fenyegetés sem változtathat.

5. Csak stabil, magát nem bizonytalan helyzetben érző köztisztviselőtől várhatjuk el, hogy képes azt a - nevezzük úgy - védelmi funkciót betölteni, ami azt jelenti, hogy képes a haszonelvű gazdasággal szemben a köz érdekét a társadalom különböző területén érvényesíteni, egyensúlyt teremtve a közérdek és a magángazdaság érdekei között. Ennek jelentősége, azt hiszem, a korrupciót illetően ugyancsak rendkívüli, hiszen pontosan ez az összeütközés, amely a haszonelvű gazdaság és a közérdek között gyakran előfordul, itt jelennek meg azok a beavatkozási és ráhatási lehetőségek, amit a gazdaság a maga logikája szerint megpróbál az állammal és a köztisztviselőkkel szemben érvényesíteni.

6. Csak stabil közszolgálat lesz versenyképes az európai integrációban, hiszen az Európai Unió nem egyszerűen csak egyesülő gazdasági tér, hanem joggal fogalmazhatunk úgy is, hogy egységes igazgatási tér is, hatalmas bürokráciával, annak minden előnyével és hátrányával. Ha a magyar közigazgatás nem tud ebben a bonyolult mechanizmusban pozíciót fogni, eligazodni, állandó kapcsolatokat kiépíteni, ennek az ország fogja a kárát látni, mint ahogy a csatlakozási tárgyalások során erre már volt példa.

7. Végezetül: csak stabil közigazgatás és köztisztviselők képesek mintegy visszaadni az állampolgároknak azt a társadalmi befektetést, amibe képzésük, továbbképzésük kerül.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek alapján a Szocialista Párt tehát, még egyszer hangsúlyozom, döntő, alapvető fontosságú tényezőnek tekinti mind a jogi szabályozást, mind a politikai gyakorlatot tekintve, hogy milyen a köztisztviselői réteg stabilitása. Meg kell mondani, hogy az elmúlt kilenc esztendő politikai gyakorlata nem ellensúlyozta a '92-es törvény felemás rendelkezéseit, a politikai gyakorlat nemhogy megpróbálta volna áthidalni a törvény hiányosságait, hanem tovább fokozta a bizonytalanságot. Nem sikerült egy stabil köztisztviselői réteget kialakítani, amely valóban életpályának tekinti a munkáját. E tekintetben a jelenlegi kormány minden korábbi kormányt felülmúlva rúgta szét a stabil és szakszerű közigazgatás esélyét. Meg kell őszintén mondani, hogy saját érdekeit sem ismerte fel e tekintetben a kormány, mert a kormányzat teljesítményén ez a magatartás meg is látszik.

A legnagyobb kárt azonban véleményem szerint azzal okozta és okozza a kormány, hogy lassan leszoktatja a köztisztviselőket a törvény feltétlen tiszteletéről. Nehezen várható el ugyanis, hogy a közügyeket pártpolitika-semlegesen, törvényesen tevékenykedő, pártatlan köztisztviselők intézzék, ha főnökeiktől ezzel ellentétes utasításokat kapnak, vagy ha ez ellen szót emelnek, akkor azonnal kirúgják őket, vagy ha azt látják, hogy a kormány maga is gátlástalanul lép át alkotmányos szabályokon és szokásokon, fütyül a bírósági döntésekre. Egyébként árulkodó, hogy a módosító javaslat preambulumában nem szerepel a '92-es törvény preambulumában előforduló pártsemlegesség és pártatlanság, és a köztisztviselői eskü szövegéből pedig kikerül az a szó, hogy "kizárólag", vagyis az, hogy a köztisztviselő a feladatát kizárólag a jogszabályoknak megfelelően kell hogy teljesítse.

Félreértés ne essék, mi nem a politikától abszolút független, valamiféle autonóm bürokrácia kialakulása érdekében szólunk. Amikor a közigazgatási apparátusok stabilizálásáról beszélünk, nem erre gondolunk, hanem arra, hogy a legitim, a választók bizalmát bíró politika elsősorban a törvények útján és önmérsékletet tanúsítva, garanciák biztosításával, valódi életpályát kínál a köztisztviselői karnak, amely viszont a törvények következetes betartásával biztosítja a politikai akarat végrehajtását, és mintegy hozzáteszi ehhez jog- és szakismeretét. Ehhez hozzátartozik az is, hogy egy ilyen köztisztviselői karban minden ezzel ellentétes magatartás összeférhetetlen és erkölcstelen. Mindezek egyszerre követelnek jogilag nem vagy nehezen megragadható, de mégis nagyon jelentős magatartás-változást a politikától, és nagyon pontos jogi szabályozási keretek kialakítását.

A jobboldali kormány '98 nyarán egyfajta új étoszról beszélt, amelyből mára nemhogy új közigazgatási étosz nem lett, hanem helyette egyfajta klánetika érvényesül.

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! Ha tehát ebből a szempontból nézzük végig a módosítás tartalmát, meg kell mondani, hogy lényegében alapvetően ez az új szabályozás sem biztosítja azt, hogy valóban stabil közigazgatás és köztisztviselői kar alakuljon ki. Továbbra is nyitva hagyja az alapkérdést, nevezetesen azt, hogy milyen modell felé mozdul el a magyar köztisztviselőkre vonatkozó jogi szabályozás, követi-e a kontinentális Európában honos megoldásokat, vagy pedig marad ez a cseppfolyós, a politikai akaratnak kiszolgáltatott helyzet, és meg kell mondani, hogy a jelenlegi szabályozás nemhogy változtatna ezen, hanem, finoman szólva, tovább cseppfolyósítja.

Mi bizonyítja ezt? Egyrészt változatlanul nincs a törvényben világos szabály arra nézve, hogy hol húzódik a köztisztviselői karon belül a politikai és a nem politikai státus. Nyilvánvalóan más magatartás kívánatos a politikai beosztásoknál és más a nem politikai beosztásoknál. A sokat emlegetett életpálya megteremtése a törvényből következően a jelenlegihez képest egyetlenegy új garanciális szabállyal nem bővül; hacsak azt nem tekintjük garanciális szabálynak, hogy e bizonyos klánethosz jegyében a politikai kiválasztottak külön juttatásban részesülhetnek.

Ami a vagyonnyilatkozatot illeti, megítélésem szerint jelenlegi formájában nem más, mint az adófizetők pénzének elpocsékolása. A sokat emlegetett teljesítményértékelés, mivel a közigazgatási munka mérésének, a teljesítmény személyre szóló egyedi megállapításának nincsenek meg az egzakt és objektív szabályai, félő, hogy gyakorlatilag az apparátus további kiszolgáltatottságát növelő eszközzé válik.

A főtisztviselői kar és a központi tisztikar a javasolt formájában - hangsúlyozom: a javasolt formájában - egyértelműen a már említett klánethosz jegyében fogalmazódott meg, és jelenlegi rendszerében tulajdonképpen mandarinok és pretoriánus gárda kialakítására szolgálhat.

Tisztelt Országgyűlés! Ebben a helyzetben véleményünk szerint és - hangsúlyozom ezt is - lehetőségeink szerint mi a következőket tartanánk fontosnak, és ilyen értelmű módosító javaslatokkal próbáljuk azt a célt elérni, amiről az előbb beszéltem, vagyis hogy valóban stabil közigazgatás és köztisztviselői kar jöjjön létre, s az itt dolgozóknak valóban életpályája legyen ez a tevékenység.

Mi szükséges ehhez? Először is a felmondási okok szűkítése. Másodszor: a pályázati rendszert általánossá kell tenni végre ebben az országban. Ha első lépcsőben nem is az egész köztisztviselői karra, de a központi köztisztviselőkre feltétlenül be kellene vezetni.

Világos határvonalakat kell húzni a politikai és a szakmai beosztások között, és - hangsúlyozom - a nem politikai vezetői beosztásokban olyan megoldást kell találni, ami lehetetlenné teszi azt a szabályt, ami jelenleg is van, s amit a törvény fenntartani javasol, hogy indokolás nélkül fel lehet mondani a vezetői beosztásokban.

A vagyonnyilatkozati kötelezettséget ésszerűen korlátozni kellene, és valóban csak a döntésre jogosult és befolyásos köztisztviselőknél kellene előírni.

A főtisztviselő és a központi tisztikar létrehozásának jelenlegi szabályozása - mint említettem - így elfogadhatatlan. Elképzelhető egy olyan rendszer, amely szigorú pályázat alapján, versenyvizsga alapján és a köztisztviselői körből emeli ki azokat a személyeket, akiket különleges megbízással akarnak ők ellátni. Így érdemes lenne gondolkozni, de ebben a formájában jogi képtelenségek sokasága van megfogalmazva a törvényben, egymással ellentmondó szabályok sokasága. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Szeretném végezetül hangsúlyozni, tisztelt Országgyűlés, hogy az egyik leglényegesebb benne, hogy magában a törvényben - és erről már több szó esett, a vezérszónokunk is elmondta - kell garantálni a köztisztviselők bérének a nemzeti jövedelemmel és inflációval arányos növelését, mindenfajta megállapodás a szakszervezetekkel ehhez képest gyengébb eszköz. (Az elnök ismételten jelzi az idő leteltét.) Ha a törvény ezt nem garantálja, akkor félő, hogy a jelenlegi helyzethez képest semmi nem fog változni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom, hogy a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalása során olyan kérdésekről kell eszmét cserélnünk és véleményt mondanunk - és aztán majd döntéseket hozni -, ami már jelenleg is és a jövőben is az egyik, ha nem a legfontosabb problémája lesz a föld összes népének.

Arról van ugyanis szó, hogy miként reagál a világ, benne Európa és azon belül a magyar társadalom arra a jelenségre, ami már jó ideje tart, és ami az utóbbi években felerősödött. Nevezetesen, hogy milliók hagyják el szülőföldjüket, menekülve a háborúk, a megaláztatás, az üldöztetés elől, menekülve olyan helyzetekből, amiben világnézetükért vagy nemzetiségükért halál, jobbik esetben börtön vagy kirekesztés fenyegeti őket. Milliók vágnak neki a tengereknek, megmászhatatlannak tűnő hegyeknek annak reményében, hogy valahol befogadják őket, és ezzel elkerülik az éhhalált.

Arról a jelenségről van szó, tisztelt Országgyűlés, ami miatt Európa boldogabbik felén is tüntetések és ellentüntetések zajlanak. Arról a jelenségről van szó, amelynek kapcsán komoly tudósok arról írnak, hogy több idegen befogadása esetén elolvad egy-egy nemzet vagy nép, míg mások arról értekeznek, hogy ha nem fogadnak be újabb idegeneket, akkor belátható időn belül nem lesz, aki eltartsa az időseket.

Arról a jelenségről van szó, amikor egyes országok egyidejűleg csábítják más nemzetek szakembereit jól fizetett állások ígéretével, és határoznak meg ugyanakkor másokkal szemben kvótákat, munkavállalási tilalmakat. Arról a jelenségről van szó, aminek kapcsán egyesek ma már egy egységes európai állampolgárságról is beszélnek, míg mások - és ez a magyar viszonyokra is vonatkozik - politikai karriert építenek "ki az idegenekkel!" jelszóra.

Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyarok sok más nemzettel szemben e kérdésben is sajátos helyzetben vagyunk. Kis túlzással ezeréves történetünket leírhatnánk menekülések és befogadások történeteként is; sőt volt olyan időszak, amikor egyszerre menekültünk és egyidejűleg fogadtunk be más népeket. Mi magunk is hosszú vándorlás után nyertünk új hazát, egy olyan hazát, amely először keletről nyugatra vándorlók, majd nyugatról keletre indulók útvonalába esett. Történelmünk során sokszor kerültünk válaszút elé, döntenünk kellett, milyen sorsot szánunk a hozzánk segítségért fordulónak. Történelmünk folyamán egész népeket is befogadtunk. Volt viszont olyan időszaka történelmünknek, amikor saját honfitársaink százezreit taszítottuk a halálba vallásuk vagy nemzetiségük, származásuk miatt.

Tisztelt Országgyűlés! Van talán igazság ezek után abban a véleményben, hogy Magyarország más országokhoz képest több tapasztalattal rendelkezik a menekültügy, a más országbeli állampolgárok befogadása, a velük való bánásmód és az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás terén. Napjainkban azonban az adott történelmi helyzet, a világban végbemenő változások és azok hatásai sok tekintetben új helyzetet teremtettek és teremtenek számunkra, amelynek következtében eddig nem tapasztalt kihívásokkal kell szembenéznünk, új követelményeknek kell eleget tennünk.

Ennek kapcsán a Szocialista Párt véleménye szerint mindenekelőtt három, egymással nagyon szorosan összefüggő kérdésre kell valamilyen választ adnunk. Az egyik talán úgy jellemezhető, hogy most is, jelenleg is, megint csak úton vagyunk. Úton vagyunk abban az értelemben, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország modernizációja érdekében, amelynek döntő feltétele az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozásunk. Ez sok más mellett azt is jelenti, hogy el kell fogadnunk és képesnek kell lennünk érvényesíteni azokat az elveket és az ezeken alapuló konkrét szabályokat és gyakorlatot is, amelyeket ez a közösség a menekültügyben és a közös határok védelmében kialakít.

A másik, hogy a globális kapitalizmus itt dübörög a fejünk felett, pontosabban szólva: itt dübörög rajtunk keresztül. A rendszerváltozás révén magunk is részesei vagyunk ennek a megállíthatatlan, és azt hiszem, joggal nevezhető konkrétan és átvitt értelemben is egy újabb kori népvándorlásnak. Geostratégiai helyzetünk, amely sokszor a hadak útjába helyezett bennünket és amely kompországgá tett, ma is egyszerre jelent, jelenthet előnyt és hátrányt számunkra ebben a folyamatban.

Hazánk a globalizációt sem megkerülni, sem elvetni nem tudja. Képessé kell válnunk tehát rugalmasan alkalmazkodni kihívásaihoz, kiaknázni előnyeit, csökkentve negatív hatásait. Az egyik ilyen előny lehet például, ha az ország éppen geostratégiai helyzetét és Illyés Gyula szavaival élve a "magyar tekenő" történelmi tapasztalatait felhasználva és erre építve egyfajta regionális tranzitközpontja lehet gazdasági, pénzügyi mozgásoknak. Ismert, hogy egy ilyen helyzet hallatlan sok előnnyel járna az ország számára, de - és témánk szempontjából ennek van igazán jelentősége - egy ilyen helyzetben, mondjuk, az "idegenszerűség" kifejezés nem lehet szitokszó politikusok szájából, és nem lehet az "idegenszerűség" kifejezését mások kirekesztésére használni.

Egyszerűen arról van szó tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy aki a-t mond, mondjon b-t is. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy e folyamatok következtében Magyarország újra és megkerülhetetlenül a nemzetközi migráció fő áramába került, és egy darabig mindenképpen ott is marad.

A harmadik elem, amit mi nagyon fontosnak tartunk - éppen az előzőkből következően - az, hogy egy új magyar nemzettudatra van szükség. Ennek a nemzettudatnak többek között választ kell adnia a globalizáció és integráció és a nemzet, ezen belül a nemzetállam viszonyának kérdéseire, és ami témánk szempontjából különösen fontos, további két elemet feltétlenül magába kell foglalnia. Az egyik, hogy az új magyar nemzettudatnak szövetségben gondolkodónak kell lennie, amelyet nem kínoz a magára hagyatottság, az "egyedül vagyunk" és a bezártság élménye és érzése, és amelyek alapján a magyarság saját képességeire és értékeire épít, nem pedig szembenállásra és ellenségképre.

A másik, hogy az új magyar nemzettudatnak szolidaritás-központúnak kell lennie, amelyben a nemzeti és a szociális szolidaritás szorosan összekapcsolódik, és a társadalom belső integrációjára, kohéziójára törekszik. Mindez azért fontos, mert a mai magyar társadalomban ezekkel ellentétes folyamatok és eszmék nyernek teret, és aminek következtében - legalábbis tudományos vizsgálatok szerint - a magyar társadalomban meglehetősen erős az idegenellenesség.

Nem nehéz belátni, hogy ha az ország lakosságának jelentős része nem lát maga előtt lehetőséget szociális helyzetének javítására, ha nem elég erős a társadalomban az egymás iránti szociális szolidaritás, ha nem elég elterjedt az előítéletesség ellen ható értékrend és a politika erre még rá is játszik, akkor számolhatunk vele, hogy ez a helyzet nem fog változni.

(10.00)

Márpedig a kormány politikájának egésze, nyelvezete, nyílt és rejtett ideológiája, avítt nemzettudata gyengíti a társadalom belső kohézióját, amiből egyenesen következik az emberek megosztottsága, a másokkal szembeni és a mássággal szembeni elutasítottság. Sok jel mutat arra, hogy a magát nemzetinek mondó kormánynak ez a politikája még a határon túli magyarság iránti hazai segítőkészséget is csökkentheti. Fennáll tehát annak a veszélye, tisztelt Országgyűlés, hogy az egész menekültügy, valamint a határon túli magyarok magyarországi tartózkodása és az úgynevezett státustörvény végrehajtása társadalmi konfliktusok forrása lehet és lesz.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt tehát elsősorban a törvényjavaslatok társadalmi hátterével kíván foglalkozni, és az ezzel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. A jogi szabályozottság a megfelelő társadalmi fogadókészség nélkül ugyanis üres keret marad vagy jogi bűvészmutatvánnyá degradálódik. Elfogadjuk, hogy a jogi keretek ezt a társadalmi hátteret önmagukban nem tudják megteremteni, de az joggal várható el, hogy egyértelmű fogalmakkal, átlátható eljárással, mindenki által megismerhető szervezeti keretekkel segítsen mind az érintetteknek, mind pedig a hazai társadalomnak eligazodni abban, hogy milyen célokat, milyen értékrendet követünk e téren.

A beterjesztett törvényjavaslatok a maguk korlátait is figyelembe véve nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Az erre vonatkozó részletesebb kritikát a képviselőtársaim el fogják mondani. Ezúttal azt szeretném hangsúlyozni, ami talán az egész témának a legfontosabb oldala, hogy az eddigi egyoldalú, részleges és főleg védekező jellegű kormányzati magatartást a mai magyar társadalmi igényekhez, a nemzetközi kötelezettségekhez igazodó, a belátható jövőre is tekintettel lévő komplex és aktív menekültügyi politikának kell felváltania.

Teljes mértékig megértjük és támogatjuk azt, hogy ennek a kérdésnek nagyon komoly rendőri, idegenrendészeti összefüggései is vannak, hiszen, mint ahogy itt erről már szó került, az embercsempészés ma egy nagy nemzetközi és jól fizető iparággá vált. De mégis nagyon szeretném kiemelni, hogy az eddigi, főleg rendőri, rendészeti, szociális és külpolitikai taktikai megfontolásokat ki kell egészíteni ebben a témában gazdaságfejlesztési, munkaerő-piaci, közoktatási, egészségügyi és az ezekhez igazodó emberi jogi, humanitárius és nemzetbiztonsági követelményeknek. És mindezt egységes rendszerré kell szervezni.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy sem a törvényjavaslat hivatalos indokolásában, sem az államtitkár úr expozéjában az erre való kormányzati szándéknak még csak a nyomát sem lehetett felfedezni. Ezen az expozén is átsütött az a szemlélet, amely a kormány egész politikáját áthatja, nem csak migrációs ügyekben, nevezetesen az a felfogás, hogy a társadalom minden konfliktusa rendőri vagy rendészeti eszközökkel megoldható. Ahogy az élet más területén, úgy a migrációs problémák sem kezelhetők kizárólag ilyen módon. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy azon fenyegetettség miatt, amelyet sokan e téren éreznek, nem kevesen hisznek az ilyen eszközökben. De a politika és a szakemberek felelőssége abban van, hogy hosszabb távú nemzeti érdekek érvényesítése érdekében vállalni mer átmeneti konfliktusokat. Ezekre tekintettel és a most elfogadandó jogi keretek ismeretében javasoljuk, hogy az Országgyűlés tárgyaljon meg és fogadjon el egy nemzeti migrációs programot, amely mintegy négy-öt esztendőre összefoglalja a magyar migrációs politika elveit és céljait, ideértve azt is, hogy ezek megvalósításában milyen szerepet és feladatot kell vállalnia az államnak és a civil szervezeteknek.

Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt véleménye szerint e kérdésben sem dughatjuk homokba a fejünket. Nem kerülhetjük el, hogy szembenézzünk azokkal a problémákkal, amelyeket az újabb kori népvándorlások számunkra is jelentenek. Ezen bonyolult gazdasági, kulturális, egészségügyi, nemzetbiztonsági és sok más szakpolitikát érintő kérdésben egyet biztosan tudunk, nevezetesen azt, hogy bezárkózni nem lehet. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor próbáljuk a hozzánk jövő idegen, a segítségért hozzánk forduló menekült és a magunk számára is érvényesíteni Tamási Áron intelmét, nevezetesen azt, hogy mi, magyarok is, és mindenki más, aki idejön, ebbe az országba, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a törvényjavaslat részletesebb kérdéseit illeti, abba most nem kívánok belemenni, annál is inkább, mert az előttem szóló képviselőtársam részletesen ismertette a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseit. A Szocialista Pártnak összességében az a véleménye, hogy módosításokra feltétlenül rászorul ez a törvényjavaslat, és mint ahogy az előkészítésben is, készek vagyunk ezeket a módosító javaslatokat megfogalmazni, és készek vagyunk ezekről tárgyalni, figyelemmel arra, hogy kétharmados törvényekről van szó. Szeretném jelezni, hogy a készségünk egészséges kompromisszumok megkötésére megvan.

Abban a kérdésben pedig, amelyről itt már szó esett, hogy időszerű-e most ez a törvénycsomag vagy nem, szakértők véleményével szemben is azt mondjuk, hogy ha tudunk most egy korábbinál jobb szabályozást kialakítani, akkor vágjunk bele. Az, hogy hogyan alakul majd az Európai Unió migrációs politikája, majd később fog kiderülni, és akkor természetesen alkalmazkodnunk kell hozzá. De nagyon nagy nyomatékkal szeretném még egyszer hangsúlyozni, amit a hozzászólásomban megpróbáltam kifejteni, hogy nem szabad ezt az egész ügyet valamifajta idegenrendészeti vagy szervezett bűnözés elleni harcként kezelni, bár része ennek a témának ez is, de ha valóban nem tudunk kialakítani egy összefüggő és a társadalom többsége által elfogadott és támogatott komplex összetett migrációs politikát, akkor tényleg bevásárolhatunk komoly társadalmi konfliktusokat, mert akárhogy is alakul itt a schengeni határvédelem rendszere, akárhogyan is sikerül a határőrizetet megerősíteni, megkerülhetetlen lesz az, hogy ha nem is tömegesen, de Magyarországra sok idegen fog jönni. Egyike hozza a pénzét, a másika pedig egyszerűen élni akar. És ha nem tudjuk az integrációjukat valamilyen módon - ha ők persze ezt kívánják - megoldani, akkor tényleg társadalmi konfliktusok elé nézünk. És ezt csak egy tudatos, összetett és komplex nemzeti migrációs politika keretében lehet megoldani. Ennek a kialakítására szeretném felhívni a parlamenti pártokat, mert megint csak olyan kérdésről van szó, amelyet nem lehet külön-külön érdekek alapján megközelíteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy kritika fog érni azért, hogy amit mondok, a részletes vita fogalomkörébe tartozik, de néhány példával szeretném bebizonyítani, hogy ez az egész főtisztviselői karra vonatkozó szabályozás rendkívül pongyola, tele van olyan félreértelmezhető szabályokkal, amiről az embernek az jut eszébe, hogy talán nincs ez igazán végiggondolva - finoman szólva.

Az egyik ilyen példára képviselőtársam már utalt: miért kerül ki a versenyvizsga a feltételek közül? Aztán úgy fogalmaz a törvény, hogy "a főtisztviselői kinevezés pályázat, a köztisztviselő munkáltatójának véleménye alapján annak adható..." s a többi. Felvetődik az emberben, mit jelent az, hogy "pályázat, munkáltató véleménye alapján". Feltétel a munkáltató támogató véleménye? Ide az kívánkozna, hogy "és/vagy".

Aztán azt mondja: "annak adható, aki sikeres pályázat alapján a főtisztviselői kinevezéssel egyidejűleg felsorolt közigazgatási szervek valamelyikénél közszolgálati jogviszonyt létesít". Tehát ki van nevezve a főtisztviselő, de felvetődik a kérdés: mi van, ha egyetlenegy közigazgatási szerv sem kíván vele munkaviszonyt létesíteni? Vagy kötelező lesz vele munkaviszonyt létesíteni? Ha ez az utóbbi a megfontolás, akkor bele kell írni.

Aztán bizonyos szempontból az is árulkodó, hogy addig, amíg a főosztályvezetőnél a törvény előírja - amit egyébként üdvözlünk - a pályázati rendszert, és hosszasan felsorolja, hogy mit kell tartalmaznia a pályázatnak, addig éppen a főtisztviselői karra vonatkozólag egy mondatot sem tartalmaz a törvény - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő lejártát.) bocsánat elnök úr -, hogy milyen pályázati feltételek lehetnek.

Azt kell mondanom, hogy ez a szöveg így, ahogy van, semmiképpen nem meggyőző. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Messze egyetértek én is Weszelovszky képviselő úrral, hogy talán nem ez a legfontosabb része ennek a törvényjavaslatnak, ennél valóban fontosabbnak tűnik maga a pénz és az, amiről mi különös hangsúllyal beszéltünk: hogyan lehetne valóban stabilizálni a közigazgatási apparátust. Ahogy elmondtam, ez a törvényjavaslat e tekintetben a jelenlegihez képest semmi újdonságot nem hoz.

Most azonban mégis visszatérek erre a főtisztviselői szabályozásra. Teljesen egyetértek Perlaki képviselő úrral is, arról is beszéltem, hogy az Unió tulajdonképpen egy nagy igazgatási tér, egy hatalmas bürokrácia, és aki nem igazodik el ebben a rendszerben, borzasztó sokat tud veszíteni. No de a gyanút azért mégiscsak fokozza a törvényjavaslat konkrét szövege vagy logikája, mert például a főosztályvezető kinevezésénél pályázat elbírálására bizottság hozható létre; nem kötelező, de létrehozható bizottság a pályázat elbírálására. Miért nincs például itt - ahol, ha úgy tetszik, nagyobb a tét, mint egy egyszerű főosztályvezetőnél - egy olyan rendszer, amelyben a pályázatokat egy bizottság bírálja el, mondjuk, egy versenyvizsga után? Azt hiszem, sokkal hitelesebb lenne éppen a főtisztviselői kar, ha kemény és átlátható feltételek alapján történne a kiválasztás, mintsem egy olyan módon, ahogy ez a törvényjavaslat tartalmazza.

Ha tényleg ez a cél, amiről ön beszélt, akkor felépíthető a törvényben egy olyan rendszer, ami ezt a célt sokkal jobban szolgálja, mint az, ami itt le van írva. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is Perlaki képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni, és a következőt hangsúlyozni. Az világos mindenki előtt, hogy kell egy életpálya. Ez a törvény e tekintetben érdemben, azon túl, hogy egy ilyen című fejezetet kreál, nem hoz. Tudniillik miről van szó? Ahhoz, hogy egy életpálya legyen, két elem kell. Mindenekelőtt kell fizetés; egy olyan fizetés, amely - hogy az önök kifejezésével éljek - egy tisztes polgári létet biztosít. De ez a tisztes polgári létet biztosító fizetés sohasem lesz megítélésem szerint - és ezt nyugati társadalmak is mutatják - önmagában versenyképes a gazdasági szférával. Mi az ellentéte ennek? Az, hogy stabil viszont a köztisztviselő helyzete, míg a gazdasági szférában bármikor elmozdítható. Tehát egy kemény munkajogi védelem, ami - ahogy a kontinentális rendszerekben van - szinte felmondhatatlan, csak alkalmatlanság és nyugdíj címén, és egy viszonylag tisztes fizetés, csak a kettő együtt ad igazán életpályát, és a kettő együtt biztosítja a stabil közigazgatási apparátust.

Ez a törvényjavaslat a '92-eshez képest, mint ahogy ezt korábban elmondtam - és elnézést, hogy megint magamra hivatkozom -, a stabilitást illetően, a munkajogi részét illetően jottányit nem változtat, és nem megy előre a dolog. Ezért mondjuk mi azt, hogy általános pályázati rendszer és a felmondási okok szűkítése, a kettő együtt teremthet majd idővel Magyarországon egy olyan minőségű és stabil közigazgatási apparátust, amelyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az ország megérdemelne.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is azt szerettem volna hangsúlyozni, amit Lamperth Mónika már elmondott, hogy, államtitkár úr, az ön munkatársai rosszul emlékeznek, nem volt ez kormányzati program, ez egy tudományos elemzés egyik következtetése. De nem is ez a lényeg, és ezért úgy tűnik számomra, hogy az államtitkár úr nem érti ennek a vitának a lényegét. Mi nem úgy általában a főtisztviselői kar ellen vagyunk, hanem egy tisztességes, működő rendszer létrehozását szeretnénk - e főtisztviselői kar létrehozására vonatkozó rendszerről beszélek -, de ami itt le van írva, az nem ilyen. És függetlenül attól, hogy ki mit feltételez a miniszterelnök úrról, ez nem ilyen. Ez egy pongyola, rossz, jogi értelemben is rossz szöveg, és magában hord egy olyan lehetőséget, hogy ezzel politikai szempontból visszaéljenek. Mi ezt szeretnénk megszüntetni, és nem úgy általában a főtisztviselői kart.

A dolog másik oldala: igen, lehet egy olyan modell - ezen érdemes gondolkodni, és ez a rendszer ebbe az irányba mozdul el -, amikor a miniszterelnök mint a kormány feje, az egész államigazgatásnak, nevezzük így: a gazdája. De akkor, kérem szépen, tessék viselni a felelősséget is! Akkor a miniszterelnök felelőssége, hogy mi van az egyes minisztériumokban, hogy Grespik úr miért van még mindig a helyén, vagy hogy mi történik a Környezetvédelmi Minisztériumban, mi történik a (Dr. Lamperth Mónika: A céllövőkre gondolsz!) Földművelésügyi Minisztériumban, mi történik a Belügyminisztériumban, hogy ilyen példát is mondjak, tehát ennek súlyos következményei vannak, mind modell elképzelhető. Ez semmi irányba nem mozdul el azon túl (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy a miniszterelnök jogává teszi, hogy egy bizonyos, jól megfizetett köztisztviselői gárdát kinevezhet.

Elnézést, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan témáról, egy olyan tömeges társadalmi jelenségről szeretnék szólni, amely első megközelítésre talán nem is tartozik a politikai vitanap témájához; nevezetesen a bűnözésről, és arról, hogy milyen válaszokat kell vagy kellene adnia a társadalomnak azokra a kihívásokra, amelyeket a bűnözés jelent. Meggyőződésem ugyanis, hogy társadalmi kohézióról beszélni anélkül, hogy erről a társadalmi jelenségről, amit bűnözésnek nevezünk, nem szólunk, nem igazán lehet.

A bűnözés ugyanis ma már olyan mértékűvé és jellegűvé vált, amely nemcsak az egyes emberek vagy csoportok életének normális működését lehetetleníti el, hanem veszélyezteti az egész társadalom harmonikus fejlődését, egészséges értékrendszerének kialakulását és annak rögzülését, általánossá válását. És ami ennek a kérdésnek a másik oldala, de nem kevésbé veszélyes, az az, hogy ha a társadalomban a bűnözéssel kapcsolatosan torz vélekedések és hibás reagálások válnak uralkodóvá, akkor könnyen előállhat olyan helyzet, amelyben teret nyernek a szélsőségek, egyes társadalmi csoportokkal szemben erősödnek az előítéletek, sőt egyesek egyenesen kirekesztődnek. És ami legalább ilyen veszélyes: gyengül a demokratikus jogállam értékei iránti bizalom, növekszik a bosszút kívánó türelmetlenség.

Napjainkban fennáll annak a lehetősége, sőt ennek konkrét jeleit is tapasztalhatjuk, hogy a szociálisan kettészakadó társadalom a biztonság tekintetében is kettészakad, s a biztonság olyan áruvá válik, amit egyesek meg tudnak maguknak szerezni, mások pedig egyre kiszolgáltatottabbá válnak a bűnözőknek.

A Szocialista Párt már többször felemelte a szavát az ellen a politika ellen, amely kizárólag a represszív eszközök és a rendőrség eszközeinek növelésében látja a bűnözés visszaszorításának módját. Tudom, a válasz erre az, hogy nézzük meg a statisztikát. Igaz, hogy a hivatalos statisztikák az összbűnözés csökkenését mutatják, de ismert az is, hogy a bűnözési statisztika a jellegéből adódóan a világ legbizonytalanabb statisztikája. Ismert továbbá manipulálásának széles eszköztára, valamint az, hogy összehasonlításra és következtetések levonására csak hosszabb távon alkalmas. Ismert továbbá az, hogy egy-egy véletlen jelenség egyik évről a másikra százezres nagyságrenddel növelheti a bűncselekmények számát.

(14.10)

A represszív stratégia önmagában csak akkor lenne eredményes, ha a felderítés, vagyis a bűnelkövetők elfogása lényegesen javulna. Ezzel szemben még a hivatalos statisztika is azt bizonyítja, hogy a nyomozások eredményessége és az ismeretlen tettesek felderítési mutatója évek óta stagnál.

Egy olyan helyzetben, amikor a bűnüldöző apparátusokban, különösen a rendőrségnél már a mindennapos működést veszélyezteti és kontraszelekciós a fluktuáció, akkor, amikor a humán erőforrások nincsenek kihasználva a rendőrség keretén belül, akkor, amikor a beosztotti állomány előtt csökken a politikai vezetés erkölcsi hitele, akkor, amikor a bűnüldözők nap mint nap azt tapasztalják, hogy vannak olyanok, akik a törvény előtt egyenlőbbek másoknál, amikor azt látják, hogy például egy megyeszékhely városban legfeljebb három járőrpár, azaz hat egyenruhás rendőr teljesít szolgálatot, s közben van 100 millió forint lovas díszelgő egység létrehozására, addig a bűnüldözés hatékonyságának javítását nem várhatjuk.

A Magyar Szocialista Párt szerint a társadalmi fejlődésünk egyik kulcskérése az emberek biztonságának és biztonságérzetének a megteremtése, azaz az, hogy az emberek elfogultság nélkül, kellő határozottsággal, öntudattal, mások és saját maguk méltóságát is őrizve cselekedhessenek, s ezért jogtalan beavatkozás, bántódás ne érhesse őket. Enélkül semmifajta társadalmi kohézió nem létezik.

Ahhoz, hogy a bűnözés mértéke és jellege ne akadályozza ennek kialakulását, két dolog feltétlenül szükséges. Az egyik, hogy új kriminálpolitikai és bűnüldözési stratégiát kell kidolgozni, és ezt nem felesleges átszervezésekben és személycserékben kell megtestesíteni, hanem magának a bűnüldözési szervezetnek és személyi állományának nagyobb biztonságában, pártatlan, de hatékony ellenőrzésében, a humán erőforrások javításában és stabilitásában kell megtalálni és megjelölni.

A másik dolog - és ez talán az előzőeknél is fontosabb -: a jelenlegitől eltérő társadalompolitikára van szükség. A bűnözés tényleges csökkentése, a nagyobb biztonság csak úgy érhető el, ha a bűnözést gerjesztő, azt kiváltó társadalmi okokat szüntetjük meg. Ez azt jelenti, hogy amikor a Szocialista Párt új családpolitikáról beszél, új oktatáspolitikát szorgalmaz, új területfejlesztési politikát emleget és új foglalkoztatáspolitikát dolgoz ki, vagy amikor egyszerűen csak az önkormányzatok anyagi ellátását szorgalmazza vagy egy olyan lakáspolitikát, amelyben a bérlakáshoz a kevésbé gazdagok is hozzájuthatnak, az egyben a bűnözés elleni harc eszközét is jelenti, ha úgy tetszik, a közbiztonság erősítését. Nincs más sikerrel kecsegtető út!

Mi nem ígérjük a statisztikák gyors megváltoztatását, és látványtervezéssel sem akarjuk becsapni az embereket. De el akarjuk és el tudjuk kerülni egy új társadalompolitikával, hogy ezt az országot elkerülje Francis Fukuyama szavaival élve a nagy szétbomlás és a velejáró, kordában nem tartható bűnözés. Hiszünk abban, hogy ha az egyes ember elől sem zárul le a felemelkedés lehetősége, akkor, és csak akkor lesz biztonságos ez az ország.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd bocsássam előre, hogy hozzászólásom más jellegű lesz, mint a Fidesz vezérszónokának hozzászólása volt. Abban egyetértünk, hogy ez a mai vita és az országgyűlési biztos idei beszámolója túlmutat a szokásos éves beszámolók jelentőségén.

Ez azzal az ugyancsak már szóba került ténnyel van összefüggésben, hogy a biztosok megbízatása hamarosan lejár, és természetes ezek után, hogy a 2000. év számadása kapcsán nemcsak egy esztendő munkája van napirenden. Mutatja ezt az is, hogy különböző formákban, egyelőre még itt a parlamentben nem, de a bizottsági hozzászólásokban és az utóbbi hetekben olvasható nyilatkozatok alapján megállapíthatjuk, hogy ez az alkalom sokak számára azt is jelenti, hogy megfogalmazzanak bizonyos fajta kritikát a biztosi intézménnyel szemben, felnyissanak korábbi vitákat, ideértve a biztosi intézményre vonatkozó jogi szabályozást is.

Mindeközben időről időre javaslatok fogalmazódnak meg, hogy egyes újabb területekre további országgyűlési biztosok kerüljenek megválasztásra, ami azt mutatja, hogy egy időben van jelen egy komoly társadalmi igény olyan funkciókra, amelyeket az országgyűlési biztosok jelenleg betöltenek, és mutatja azt is, hogy egyidejűleg vannak olyan nézetek, amelyek ennek a szükségességét megkérdőjelezik. Úgy tűnik továbbá, hogy az országgyűlési biztos intézménye megítélésében nyomon követhető bizonyos, ha úgy tetszik, politikai törvényszerűség. És ezt az intézmény nem hosszú történetének egyes fejleményei is igazolják.

Arról van szó, hogy az eddigiek szerint elsősorban a jobboldali pártok képviselői részéről fogalmazódtak meg olyan vélemények, amelyek alapján meg lehet kockáztatni, hogy elsősorban a jobboldali pártok szimpatizálnak kevésbé - finoman szólva - az országgyűlési biztosi intézménnyel. Ezt nem cáfolja az sem, hogy a törvényi szabályozás az első jobboldali kormány időszakában jött létre, de akik akkor ebben a munkában részt vettünk, tudjuk, hogy ebben nagyobb szerepe volt néhány korrekt kormánypárti képviselőnek, mint magának a kormányzatnak. Hozzátartozik a történethez, hogy 1994-ben éppen az akkori kormánypárti többség nem szavazta meg a biztosnak javasolt személyeket, és ezért csak 1995-től kezdhették meg a munkájukat. Napjainkban pedig, ahogy már említettem, ugyancsak jobboldalról hangzanak el óvatos, vagy kevésbé óvatos, vagy új megoldások felvetésében burkolt kritikák az országgyűlési biztosokkal, illetőleg magával az intézménnyel szemben. És ezen a képen ez az itteni vita sem változtat, és az sem változtat, hogy a biztosok beszámolóit az Országgyűlés ez ideig minden alkalommal elsöprő többséggel fogadta el.

(11.30)

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen senkinek nem lehet kifogása az ellen, ha bárki kritikusan viszonyul egy alkotmányos intézmény létéhez vagy működéséhez. Nem is ezért hozzuk szóba ezt a dolgot, hanem azért, mert mögötte olyan problémák húzódnak meg, amelyek - mint ahogy ez általában lenni szokott - jelentősége meghaladja a konkrét ügyet. Manapság a kérdés, nem túlzás azt mondani, úgy vetődik fel, hogy a szabadság szül-e rendet ebben az országban, vagy egy demokratikus jogállami alkotmány mellett is kialakul egy tekintélyelvű állam és ehhez igazodó társadalom. A tényleges kérdés továbbá az, hogy milyen válaszokat adunk a kor újabb kihívásaira, amikor a technikai és tudományos fejlődés egyszerre nyit soha nem látott távlatokat az emberiség előtt, és teszi ugyanakkor kiszolgáltatottá az egyes embert vagy azok csoportjait. És akkor még nem szóltunk arról a mindennapi jelenségről, ami abban áll, hogy hiába léteznek demokratikus jogok és intézmények, ha vannak olyanok - és ma Magyarországon milliós nagyságrendben beszélhetünk ilyen emberekről -, akik szociális helyzetük és kulturális hátrányaik miatt nem képesek élni írott jogaikkal.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtized egyik legfontosabb hozadéka, hogy a nemzeti érdek és a nemzeti értékek újra elfoglalták, ha vadhajtásokkal is esetenként és túlzásokkal ugyan, az őket megillető helyüket a társadalmi közgondolkodásban. E helyzet egyik paradoxona, hogy mindez akkor történik, amikor a globalizáció következtében a nemzetállam hatóköre, cselekvési lehetősége szűkül. A másik paradoxona pedig az, hogy míg sokszor ugyan torzan és az adott kor fő vonalaihoz képest retrográd célok érdekében is, de a magyar alkotmányosság évszázadokon keresztül nagyon erősen jelen volt a mindenkori hatalom legitimációjában, a nemzeti identitás kialakulásában és fenntartásában, a nemzeti szuverenitás védelmében; napjainkban azonban - amikor valóban a kor követelményeinek megfelelő, azokkal azonos értékeket felmutató alkotmányunk van - az alkotmányosság mint eszme, mint érték, mint mindenki által elfogadott követelmény és tegyük hozzá: mint nemzeti szimbólum, sokkal kevésbé van jelen a társadalom tudatában, konfliktusainak megoldásában, mint ami kívánatos lenne.

Ez több más mellett azt a veszélyt hordozza magában, hogy az ellenőrzött hatalomgyakorlás mint az alkotmányosság egyik alapvető kritériuma, megkerülhetővé, időszerűen szólva: kicselezhetővé válik, és a társadalmilag hátrányos helyzetben lévők számára a legális és a valóságos élet közötti szakadék tovább bővül. Napjainkban ennek, mármint az alkotmányosság eszméje érvényesülésének van egy további aktualitása. Az, tudniillik, hogy miután - a miniszterelnök szavaival élve - az egész pályás védekezés és a kormánykoalíció nyíltan bevallott konfrontációs politikája meghozta az eredményét, vagyis hogy pártkatonák ülnek a hivatalokban, a magyar vállalkozók egy jelentős része zsebben van, és akkor, amikor egyes klientúrák még további bővülés előtt állnak; akkor, amikor a nagyobbik koalíciós partner elnökének helyét nem találjuk a magyar parlamentben, ilyen körülmények között hirtelen előkerül egy gondolat, a nemzeti egység gondolata. Az már, azt hiszem, természetes ezek után, hogy ezen nemzeti egység gondolatának tartalmát a Fidesz-Magyar Polgári Párt értékei kell hogy adják, és megtestesítője pedig maga a miniszterelnök. Azt hiszem, aki nyomon követte a magyar közélet utóbbi hónapokbéli eseményeit, igazolva látja ezt a megállapítást.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném hangsúlyozni, hogy nem valamifajta ellenzéki akadékoskodás miatt hozom fel ezt a témát, mert a Szocialista Párt rendkívül fontosnak tartja és rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti szolidaritásnak, a nemzeti összetartozásnak, a közös múltnak, kultúrának és együvé tartozásnak. Nem hiszünk azonban abban, hogy modern társadalomban egyetlen párt vagy személy értékrendje összetartó erő lehetne; ideig-óráig talán igen, de csak a tekintélyelvűség és a hatalom erejénél fogva. Hiszünk azonban abban - és ezért hozom fel ezt a témát e napirend kapcsán -, hogy éppen a jelenkori alkotmányosság eszméje és értékrendje, a mindenki számára egyenlő esélyt nyújtó emberi és állampolgári jogok mindenki számára történő valóságos érvényesítése és érvényesülése, a tényleges és nem a virtuális demokrácia, az állampolgári és emberi jogok biztosítékainak érvényesülése, a legális és a valóságos világ egybeesése az, és csak ez, ami képes arra, hogy a nemzet tagjai között együttműködést és szolidaritást, ha úgy tetszik, nemzeti egységet teremtsen.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt ezekre az összefüggésekre tekintettel értékeli az országgyűlési biztosi intézményt és az országgyűlési biztos, illetőleg biztosok munkáit. Az előzőek alapján talán nem meglepetés, ha azt mondom, hogy fontos és hasznos alkotmányos garanciát látunk az intézményben, és ellene vagyunk mindenfajta revíziójának. Ez vonatkozik arra is, hogy egyelőre a jogi szabályozást illetően sem látunk szükségesnek lényeges változást. Megítélésünk szerint a miniszter asszony által hosszan idézett alkotmánybírósági határozat gyakorlatilag nem érinti lényegesen a biztos feladatkörét. Az a határozott álláspontunk, hogy az lenne célszerű, ha még egy ciklus személyi és működési tapasztalatai alapján mérlegelné a köztársasági elnök úr és maga az Országgyűlés is az esetlegesen szükségessé váló változtatásokat.

Ami az országgyűlési biztos és volt általános helyettesének eddigi munkáját illeti, véleményünk szerint eredményes tevékenységet tudhatnak maguk mögött. Azt a szerepet, ami a magyar szabályozás sajátossága, vagyis hogy az országgyűlési biztos a hatóságokkal való viszonyában elsősorban jogvédő szerepet tölt be, és nem valamifajta közigazgatási racionalizáló képében lép fel, helyeselni lehet, és meg kell a jövőre nézve is erősíteni. Ugyanakkor figyelmeztető lehet a biztos jelentésének azon része a kormány és az Országgyűlés számára is, amikor azt írja, hogy a polgárok és a hatóságok is egyre nehezebben igazodnak el a bürokrácia útvesztőjében.

Támogatjuk a biztos tevékenységében azt a törekvést, ami az ez évi jelentéséből is kitűnik és itt már szóba került, hogy fokozott figyelmet fordít a gyenge érdekérvényesítő képességekkel rendelkező társadalmi rétegek emberi jogai érvényesülésének elősegítésére. Tapasztalataink szerint az országgyűlési biztos magas társadalmi elismertségnek örvend hazai és nemzetközi mércével mérve is, ami lényeges körülmény munkájának hatásfoka szempontjából. Ezt azért kell kiemelni, mert a biztos, illetőleg a biztosok ajánlásai nem kötelező erejűek, s a hatóságok, hatósági személyek, közszolgáltatók - mint ahogy erről már itt volt szó - gyakran ellentétes érdekeik miatt javaslataikkal szemben időnként ellenállást tanúsítanak.

Az Országgyűlésnek - mint saját intézményét tekintve is - arra kell törekednie, hogy a maga eszközeivel ezt az elismertséget s ennek nyomán a biztosi tevékenység hatásfokát növelje, és ehhez hozzátartozik az is - és ezt lehet önkritikának is venni -, hogy fokozott figyelmet fordítson azokra az ajánlásokra, amelyek törvényalkotásra vagy -módosításra vonatkoznak.

(11.40)

Célszerűnek tartanánk, ha a házbizottság a közeljövőben napirendre tűzné azokat a javaslatokat, amelyeket a biztos az Országgyűlésnek tett, és eldöntené sorsukat.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, engedjék meg egy idézet felolvasását. Érdemes megszívlelni a nemrég elhunyt Takács Imre alkotmányjogász professzor szép szavait, mert talán eligazítást adhatnak az országgyűlési biztos beszámolója megítélésének, de talán ezen túlmenő gondolkodáshoz is kapaszkodót adhat. Takács professzor a következőket írja: "Az alkotmány nem a kormányé, nem a pártoké és nem az Országgyűlésé. Az alkotmány nem egy nemzedék kiváltságlevele, nem egy válsághelyzet kezelési programja, hanem a köz dolgaiban való döntés rendje (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) tegnap, ma és holnap. Az alkotmány a nemzet életformája, jogainak forrása, jövőjének támasza. Az alkotmány nem Biblia, de az lenne az ideális állapot, ha szinte azzá válna."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, nem okozok önnek csalódást, de mégiscsak azt kell mondanom Rubovszky György hozzászólásához kapcsolódva, hogy azért azt el kell ismerni, hogy az országgyűlési biztosok újraválasztása vagy választása és a munkájuk megítélése között van összefüggés. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Némi összefüggés van!) Márpedig az is tagadhatatlan tény, hogy ez az újjáválasztás vagy újraválasztás napirenden van, a munkájuk most van napirenden, és lehet, hogy ha az elnök asszony elnököl, akkor az összes vezérszónok figyelmeztetést kapott volna, mert legjobb tudomásom szerint mindnyájan úgy kezdtük a mondandónkat, hogy mivel a kialakult helyzet olyan, amilyen, ezért a hatéves tevékenységről szólunk.

Tehát úgy hiszem, nincsen ilyen értelemben semmifajta ellentmondás, és én úgy fogalmaztam, ha már szabad magamra hivatkozni, hogy ez a beszámoló, ennek a vitája túlmutat a 2000. év beszámolóján, és azt hiszem, hogy ezen kár lenne valamifajta - és ezt a miniszter asszonynak mondom - stiláris vitába belemenni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Fenyvessy képviselő úr utolsó szavai sem térítenek el attól, hogy két percben elmondjak néhány mondatot az ő hozzászólásával kapcsolatban. Talán meg fog lepődni, de egyetértek vele, hogy a modern társadalmaknak és a modern államoknak napjainkban is és a jövőben is egyik legnagyobb problémája lesz az, hogyan tudja összeegyeztetni a bűnüldözés hatékonyságát az állampolgári szabadságjogokkal - most kicsit leegyszerűsítve. Azt hiszem, ez a kérdés, közeledvén a választásokhoz, itt ma, Magyarországon, közvetlenül politikai téma lesz.

Annyit szeretnék csak megjegyezni, hogy felfogásunk gyökeresen eltér mindattól, amit Fenyvessy képviselő úr ennek a témának a kapcsán elmondott, és aminek kapcsán az adatvédelmi biztos munkáját és a jelentést értékelte. Pontosan fordítva látjuk a helyzetet: állandó küzdelmet kell folytatni, hogy ennek a két, egymásnak gyakran nagyon gyökeresen ellentmondó érdeknek, vagyis a hatékony bűnüldözésnek és az állampolgári szabadságjogoknak az összhangját megteremtsük. Ebben az állandó küzdelemben és ebben az állandó ellentmondásban, azt hiszem, jobb nekünk a szabadságjogok, a személyi önrendelkezés és az átlátható állam alapállásából kiindulni, és ennek követelményéhez igazítani a hatékony bűnüldözés igényét.

Befejezésül hadd mondjam el képviselőtársamnak, hogy azért gondolkozzon el a következőn. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindjárt befejezem, elnök asszony.

Kiderült a népszámlálás kapcsán, hogy rendőrök is végeztek népszámlálást. Nem is ezt akarom szóba hozni, hanem azt kérdezném, hogy olvasta-e képviselőtársam Orbán Péter országos rendőrfőkapitány ennek kapcsán tett nyilatkozatát. Ő azt mondta, hogy ez a dolog törvényes volt, mert tulajdonképpen mindazok a nyilvántartások, mindazok az adatok (Az elnök ismét csenget.), amelyeket a népszámlálás kapcsán fölvettek, a rendőrség rendelkezésére áll. Gondoljon vissza, hogy milyen adatokat kellett önnek szolgáltatnia a népszámlálás kapcsán, és gondolkozzon el azon, hogyan vannak ezek az adatok a rendőrség birtokában!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem tudom, feltűnt-e önöknek, hogy itt az elmúlt évek során a Belügyminisztérium előadói meglehetősen lakonikusan, rövid időtartamban indokolták az előterjesztéseiket. Ez természetesen lehet akár dicséretes dolog is, azonban úgy gondolom, hogy ennél a törvényjavaslatnál is inkább egyfajta hiányérzetet kelt az emberben; ha nagyon rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy szándékos elhallgatása bizonyos kérdéseknek.

Tudniillik erről a törvényjavaslatról vitatkozva tulajdonképpen a szervezett bűnözésről kellene vitatkoznunk. Ugyanis ez a törvényjavaslat minden bizonnyal nem született volna meg, nem születtek volna meg azok a nemzetközi késztetések, amelyek hatottak ránk, ha nem kellene beszélni a szervezett bűnözés térnyeréséről, annak nemzetközivé válásáról. Hiszen tanúvédelmi szabályaink - mint ahogy azt Gyimesi képviselőtársam elmondta - voltak, vannak is. Itt nyilvánvalóan egy olyan új helyzetre való reagálásról van szó, amely szükségessé teszi, hogy az eddigi szabályok gyökeresen megváltozzanak, más rendszerek jöjjenek létre. Tehát az, hogy egy ilyen tartalmú törvényjavaslat az Országgyűlés elé került, mondom, a szervezett bűnözéssel van összefüggésben. Ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot is megítélhessük, kellene beszélni a szervezett bűnözésről, és végre őszintén kellene beszélni ebben az országban, mint ahogy hasonló a helyzet az éppen a Gyimesi képviselőtársam által is megemlített, hamarosan az Országgyűlés elé kerülő büntető törvénykönyv-módosítással is, ami az előzetesen beharangozott korrupcióellenes programhoz kapcsolódik.

Egyetértek az államtitkár úr rövid expozéjában elhangzott egyik gondolattal, hogy ezek az eszközök, amelyekről itt most mi beszélünk, és ezek a szabályok nyilvánvalóan szükséges, de közelről sem elégséges feltételei annak, hogy a magyar, és mondhatni, ma már a nemzetközi közvélemény, a magyar társadalom eredményesen vegye fel a harcot a bűnözéssel és azon belül a szervezett bűnözéssel.

A következőkben megpróbálok néhány gondolatot elmondani a szervezett bűnözésről, illetőleg arról a helyzetről, ami ennek kapcsán az országban kialakult, és azokról a felfogásokról, amelyeket többé-kevésbé érezni lehet, mindenekelőtt természetesen, ahogy mi a kormány ez irányú tevékenységét látjuk.

Úgy ítéljük meg, hogy a szervezett bűnözéssel összefüggésben is cáfolhatatlanul kimutatható a kormány torz, felületes és a valódi koncepciót nélkülöző politikája. Arról van szó, hogy az elmúlt három esztendőben más sem történt, mint hogy a szervezett bűnözéssel való fenyegetőzés jegyében a hatóságok plusz hatásköröket kaptak, ezek a hatáskörök, illetőleg alkalmazásuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen; ködös jogi fogalmakra épített hatósági beavatkozások lehetőségei szélesedtek szinte korlátlanul. Ahogy a kormány politikájának más területén is tapasztalhattuk, egy-egy ilyen akció után azonnal beindul a sikerpropaganda, és mindjárt elhangzanak az első győzelmi jelentések.

Emlékeztetni szeretném ennek kapcsán a tisztelt Országgyűlést arra, hogy amikor némi vita és az ellenzék követelésére valamifajta garanciák beépülése után megszületett az úgynevezett maffiacsomag, rá nem sokkal elhangzott a bejelentés az országos főkapitány úr részéről, aztán a belügyminiszter úr részéről, hogy 120 bűnszervezet közül, azt hiszem, 112-t már felszámoltak. Ezek után, azt hiszem, nem meglepetés, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke képes volt egy képtelen ostobaságot itt, a parlamentben elmondani, nevezetesen azt, hogy Magyarország hamarosan szervezett bűnözéstől mentes országgá válik. Csak csendesen kérdezem meg, hogy ha ez igaz lenne, akkor nem tudom, hogy erre a törvényjavaslatra szükség lenne-e.

A kérdés itt tehát az, tisztelt Országgyűlés, meg tudja-e valaki valósan mondani, hogy mondjuk, tényleg 120 szervezett bűnözői csoport volt vagy van ebben az országban, amiről az országos főkapitány úr beszélt. A válasz, azt hiszem, az, hogy nem; nem tudjuk, hogy mi mennyi, és sok mindent nem tudunk. Nem tudjuk azt sem, mit jelentenek azok a homályos jogi fogalmak, amelyek bekerültek a magyar jogrendszerbe éppen a szervezett bűnözés elleni küzdelem jegyében, mint például, hogy "a szervezett bűnözéssel kapcsolatba hozható", aztán ebben a törvényjavaslatban megint egy új fogalom jelenik meg, hogy "a szervezett bűnözés vagy nemzetközi bűnözés ismérvei fellelhetők".

Megkérdezem, tisztelt Országgyűlés, tisztelt államtitkár úr, a szervezett bűnözés melyik ismérveire tetszenek gondolni. Mert sok-sok tudományos meghatározása van ennek, sok-sok nemzetközi ajánlása is van, de tessék nekem megmondani, hogy a hatóság hol találja meg ezeket az ismérveket. A kérdés ebből következően megint az, hogy hány állampolgár bankszámláját vagy netántán kórlapját lehet nyilvántartásba venni, bizalmas információt szerezni róla ilyen ködös jogi fogalmak alapján. Nem tudjuk.

Nem tudjuk, hogy hány állampolgár szerepel ma a legkülönbözőbb hatóságok, bűnüldöző apparátusok nyilvántartásában. Nem tudjuk például azt, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazását vagy a bizalmas információszerzést engedélyező bírák és ügyészek milyen felfogásban döntenek. Szigorúan vizsgálják-e a javaslatot vagy pedig lazán? Azt hiszem, ez nem mindegy! Nincs ma a társadalomnak képe erről a helyzetről.

Vagy folytathatnánk a sort ugyancsak a miniszterelnök úrnak egy ominózus gondolatával. Ő tudniillik azt mondta a televízió nyilvánossága előtt, hogy ha akarta volna, akár milliárdos megrendeléseket is elintézhetett volna az édesapja cégének. Nyilvánvalóan igaza van a miniszterelnök úrnak, ezt megtehette volna, de azt hiszem, ezt úgy hívják, hogy befolyással való üzérkedés. De ez a dolog egyik oldala.

A másik oldala az, hogy tessék nekem megmondani, egy ilyen bejelentés után egy köztisztviselő, akit mondjuk, vállalkozók bizonyos döntésekre befolyásolni akarnak, mit fog gondolni. Erősíti-e benne a norma következetes megtartásának akaratát és szándékát, vagy pedig esetleg könnyebben fogja fel a dolgokat?

(9.40)

Milyen magatartást sugall egy ilyen bejelentés? Itt tehát arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy a szervezett bűnözés elleni harc döntő területe, mint minden bűnözés elleni küzdelemnek, maga a társadalompolitika, maga a társadalom mozgása, és azokat a társadalmi körülményeket és mozgásokat kell támadni igazán, csak ez hozhat eredményt, amelyek ezeket a normaszegő magatartásokat indukálják.

Érdemes lenne, ha már a nemzetközi tapasztalatok szóba kerültek, ebből a szempontból egy nemzetközi ajánlást a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani. Itt járt tudniillik az Európa Tanácsnak egy szakértője, tanulmányozta a szervezett bűnözéssel kapcsolatos magyar helyzetet, és több ajánlást fogalmazott meg. Érdemes egyet-kettőt idézni, mert úgy hiszem, jól bizonyítja azt a gondolatmenetet, amit az előbb próbáltam megfogalmazni. Többek között a következőket ajánlja ez a szakértő: "A korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szembeni politika hosszú távon csak egy prosperáló és nyitott társadalomban lehet eredményes. Ilyen politika sikere elsősorban a kormánynak a gazdasági és a szociális politikájától függ." Tessék, tisztelt Országgyűlés, összevetni a kormány szociális politikáját ezzel, hogy ebből a szempontból megfelel-e ennek az ajánlásnak!

"Tudomásul kell venni - mondja továbbá ez a szakértői ajánlás -, hogy a feketepiacok a leginkább keresett árukat és szolgáltatásokat nyújtják. Felszámolásuk csak abban az esetben lehetséges, ha a kormány megóvja polgárait a gazdasági, a szociális és a kulturális marginalizációtól, vagyis a társadalmi leszakadástól." Tessék végiggondolni, milyen folyamatok mennek ebből a szempontból végig ebben az országban!

"Ajánlott - szól továbbá ez a javaslat -, hogy a kormány átfogó politikai tervet publikáljon a korrupciós és a szervezett bűnözésre vonatkozó problémák mélyreható elemzésére. Fontos, hogy a nagyközönséget tájékoztassák a kezdeményezésről, a vizsgálat folyamatáról és annak végeredményéről."

Tehát, tisztelt Országgyűlés, nem egyszerűen akadékoskodni akartam, amikor kicsit kifogásoltam az államtitkár úr rövid expozéját, mert szerettem volna erről többet hallani. Arról a koncepcióról, arról a társadalompolitikáról és a közvélemény tájékoztatásáról, ami a szervezett bűnözéssel összefügg, mert enélkül eredményes, szervezett bűnözés elleni fellépés nem lehetséges. Ez a mostani törvényre is teljes egészében vonatkozik.

A Magyar Szocialista Párt már évekkel ezelőtt szorgalmazta egy olyan kriminálpolitikai koncepció közös megfogalmazását itt az Országgyűlésben, amely megpróbálna azokra a társadalmi problémákra is reagálni, amelyek gerjesztik, növelik és szülik a bűnözést és a szervezett bűnözést.

A mi véleményünk szerint tehát a szervezett bűnözés elleni harchoz mindenekelőtt új társadalom- és igazgatáspolitikára van szükség. Ennek az új, a jelenlegitől gyökeresen eltérő társadalom- és igazgatáspolitikának két nagyon fontos eleme van: egyrészt megakadályozni a társadalom kettészakadását és szociális biztonságot nyújtani, másrészt az állami tevékenység minden területén és szintjén megteremteni az átláthatóságot, a nyilvánosságot és a demokratikus ellenőrzöttséget.

Tisztában vagyunk azzal, tisztelt Országgyűlés, hogy a bűnözés új formái és különösen a szervezett bűnözés új eszközöket követel. Nem lehet azonban elfogadni, hogy a társadalom és az egyén nagyobb biztonságát a tekintélyelvűség és a legális állami erőszak ellenőrizhetetlensége és ennek növelése teremti meg. Felfogásunk szerint a nagyobb biztonság előidézhető az egyén és a társadalom szabadságának, alkotmányos jogainak további korlátozása nélkül, sőt csak így idézhető elő.

A harmadik lényeges kérdés maga a bűnüldözés, a bűnüldözés hatékonysága. Azt hiszem, aki egy kicsit ismeri a szakmát, tudja jól, hogy ez a szervezett bűnözéssel kapcsolatos, időnként eltúlzott, misztifikált hangulat, vélemények, nyilatkozatok sok-sok tőről fakadnak. Ebben egyszerre van benne a bűnüldöző szervek részéről esetleges több anyagi forrás szerzésére való törekvés, és ennek indokolásaként fogalmaznak meg bizonyos, sokszor nem valós jelenségeket, és benne van sokszor a szakmai járatlanság, a szakmai elégtelenség is.

A bűnüldözés a bűnözés és a szervezett bűnözés ellen igazán csak egyfajta eszközzel tud fellépni, nevezetesen azzal, hogy kockázatosabbá teszi a bűnözést. Csökkenteni, megváltoztatni bűnüldözési eszközökkel nem lehet. Ehhez azok a társadalompolitikai eszközök kellenek, amelyekről az előbb beszéltem. De hogy kockázatosabbá kell tenni a bűnözést, az egy rendkívül fontos eszköz. Ahhoz, hogy ez a szervezett bűnözés kockázatosabb legyen, eredményesebb és hatékonyabb bűnüldözés szükséges. Nem rendkívüli eszközökről van itt szó, egyszerűen a szükséges anyagi eszközök biztosításáról, a szükséges szakértelem biztosításáról és a szükséges erkölcsi tartásról a bűnüldözők részéről.

Ma egyik sem jellemző a magyar bűnüldöző szervekre, különös tekintettel a rendőrségre. Elégtelen az anyagi ellátása, a fluktuáció különösen a bűnügyi apparátusban rendkívül erős, és meg kell mondani, hogy ma a rendőrség erkölcsi tartása finoman szólva gyenge; nincs igazán tartása, a törvény feltétlen és mindenekelőtt való tisztelete nem jellemző ma a magyar rendőrség minden egyes tagjára. Ez nem von le azoknak az érdemeiből, akik tényleg éjjel-nappal viszonylag kevés pénzért dolgoznak, de maga a testület nem alkalmas arra, hogy egy ilyen igénynek eleget tegyen. S többek között ennek a tanúvédelemnek az egész rendszere, eredményes működése is függ attól, hogy mondjuk, a rendőrségen belül a konspiráció elég erős-e, mert különben az egész nem ér semmit.

Amikor az ember azt tapasztalja, hogy bizonyos eljárásokban döntés nem született, de már kormánypárti lapokban megjelenik a hír, hogy mi lesz, akkor joggal fogalmazza meg azt, hogy talán nincs elég erkölcsi tartás és törvénytisztelet a bűnüldöző apparátusban, és talán - finomabban szólva - a kelleténél erősebben kész a mindenkori politika kezére játszani.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, ezek azok a dolgok, amelyeket értékelnünk kell ennek a konkrét törvényjavaslatnak a megítélésénél is. Mint ahogy már elmondtuk, szükségesnek tartjuk ezt a törvényjavaslatot, és bizonyos korrekciókkal támogatjuk. Ezeket a korrekciókat részben már megfogalmaztuk, részben majd meg fogjuk fogalmazni. Csak jelzem, hogy itt van ez a bizonyos, már említett, a szervezett bűnözés és a nemzetközi bűnözés ismérvei. Mi ez? Egyszer végre ki kell mondani, hogy vagy meg lehet fogalmazni - mint ahogy az indokolás utal is rá - jogilag a szervezett bűnözést, vagy pedig nem, és akkor valami mást használjunk, de ez így nem megy.

(9.50)

Aztán itt van ez a "különlegesen súlyos bűncselekmény". Megint egy olyan fogalom jelenik meg a törvényben, ami eltér más, hasonló tartalmú fogalmaktól. Meg kell vizsgálni azt, hogy nem túl széles-e a törvény hatálya alá tartozó, a büntetőeljárásban jelen levő személyek köre. És végezetül, azt hiszem, érdemes lenne azon is elgondolkozni, hogy milyen további bűncselekmények, pontosabban: bűntettek elkövetése kerülhet ide, mert, mondjuk, az emberiség elleni bűntettek vagy a különlegesen nagy kárt okozó gazdasági bűncselekmények olyan típusú bűncselekmények, bűntettek, amelyeknél azok a jelenségek, amelyekről a törvény szól, előfordulhatnak. Csak példaképpen mondom, hogy ezeket érdemes lenne végiggondolni és esetleges módosító indítványokat benyújtani. Azt követően a Szocialista Párt támogatni fogja a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem lepett meg Gyimesi képviselőtársam hozzászólása, istenigazából nem tudta cáfolni azt az összefüggést, ami miatt ezt az idézetet itt elmondtam. Tartalmilag nagyon pontosan mondtam el, még akkor is, ha nem szó szerint idéztem.

Mellékesen megjegyzem, azt hiszem, Gyimesi képviselőtársam sem dicséretnek szánta azt a megállapítását, hogy a miniszterelnök nem üzlettel foglalkozik, hanem kormányoz. Azt hiszem, ez természetes dolog. Itt egyszerűen arról van szó - ezért hoztam szóba a témát, és az egész fejtegetésemnek ez egy lényeges mondandója volt -, hogy ha a kormányzat nem olyan magatartást sugall a társadalom felé, amelyben a törvénysértés elítélendő, súlyos jelenség, amikor megvonja a vállát egy-egy kritikus megjegyzés miatt, amikor nevetnek kormányzati tényezők, amikor itt, a parlamentben ellenzékiek szóvá tesznek bizonyos dolgokat, ez nem azt erősíti a társadalomban, hogy érdemes jogkövetőnek lenni, lehet boldogulni jogkövetéssel is, hanem azt a helyzetet erősíti, ami a szervezett bűnözés egyik forrása, hogy bizonyos társadalmi rétegek képviselői kitörési lehetőséget, ha úgy tetszik, közösséget csak bűnszervezetekben, bűnbandákban találnak. A kérdésnek ez a lényege, tisztelt képviselőtársam.

El kell mondanom, hogy ebből a szempontból - most nem akarok sok-sok ügyet felsorolni, szóba kerültek már ezek a parlamentben - ez a fajta magatartás megítélésem szerint nemhogy használna, hanem nehezebbé teszi azt a közös célt, amiről itt mindnyájan beszéltünk, a szervezett bűnözés elleni eredményes harcot.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, az a vita kezdődik el most itt köztünk, ami gyakorlatilag három éve folyik ebben a parlamentben, és valószínűleg nem fogjuk tudni egymást meggyőzni. Sorolhatnék a képviselő úr hozzászólása után - mert a személyeskedésre nem kívánok válaszolni - ügyeket, az útépítéstől kezdve a Happy Endig, sok mindent, ami arra vonatkozik, hogy ez a kormány nem feltétlenül törvénytisztelő. Ezek bizonyítékok, és ezért ez a kormány vagy egyes tagjai még csak felelősséget sem éreznek. Itt erről van szó, tisztelt képviselőtársam, és erre sajnos nagyon sok példát lehetne mutatni. Ezek a jelenségek valahol összesűrűsödnek egy olyan társadalmi felfogássá, amely sajnos elég erős ebben az országban, hogy boldogulni a törvényen kívül lehet csak igazán.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vártam már azt a megjegyzést is, hogy ez a közbiztonság nem közbiztonság - Horn Gyula ominózus idézetéről van szó -, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amit itt igazából hiányolunk, az az őszinte szó. Ez a kormány rendet ígért. Természetesen, mivel a társadalmi feltételek ezt nem támasztják alá, sőt ezeket a társadalmi feltételeket a mi megítélésünk szerint rontotta is, éppen az ország kettészakadását eredményező szociálpolitikájával, ezen a helyzeten lényegesen változtatni nem lehet. Erre ez a kormány elkezdi szigorítani a büntető jogszabályokat, növeli a hatóságok ellenőrizhetetlen jogkörét, és egyfajta győzelmi jelentéseket tesz, mert ez a nagyon csalóka bűnügyi statisztika most jobb képet mutat, mint korábban.

(11.20)

Azt elfelejtik hozzátenni, hogy ebben a szabálysértési kódex csökkentő hatásától kezdve sok minden van. Mi csak azt hangsúlyozzuk, hogy ha valóban nagyobb biztonságot akarunk teremteni az embereknek, és ha valóban eredményesebb harcot akarunk a bűnözés egyik legveszélyesebb formája, a szervezett bűnözés ellen produkálni, akkor azokat a társadalmi feltételeket kell támadni - mint ahogy említettem -, amelyek tulajdonképpen termelik a bűnözést, és e tekintetben ennek a kormánynak nincsen koncepciója, és sajnos nincsen koncepciója a bűnüldözést illetően sem.

Szóba jött itt a szervezett bűnözés elleni központ. Mit tud a képviselőtársam, mit csinál ez a központ? Mire ment el ez az 500 millió forint, amit önök megszavaztak rá? Folyik ott adatgyűjtés? A hírek szerint nem nagyon. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.)

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Két percet kértem, de...

ELNÖK: Kérem szépen, hogy fejezze be!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): ...meghosszabbíthatnám egy rendes hozzászólás kérésével?

ELNÖK: Ha újra kér szót, akkor természetesen igen, de most a két perc lejárt.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Szóval, nem akarom túlságosan nyújtani a szót, azt szerettem volna még csak Juharos képviselőtársamnak elmondani, hogy az a jogalkotási folyamat, amiről ő beszélt, ez valahol az 1998 tavaszán elfogadott büntetőeljárási törvénykönyvnek a - hogy mondjam - szétbontására épül. Ez a büntetőeljárási törvénykönyv egy egészen új rendszert fogalmazott meg, amelynek a hatálybalépési időpontja 2001 lett volna.

Amikor önök hatalomra kerültek, lefékezték - pontosabban: megállították, nem is lefékezték - az egész igazságszolgáltatási reformot is, gondolok itt a táblák felállítására, és elkezdték kimazsolázgatni ebből a büntetőeljárási törvényből azokat az elemeket, amelyekről úgy gondolták, hogy az önök rendkoncepciójába, vagyis "büntetünk, és akkor majd rend lesz" koncepciójába beleillik.

Emlékeztetnék a maffiacsomagra, hogy éppen az ellenzék követelésére került be némi garancia, hogy az a bizalmas információszerzés ne egyszerűen csak egy ilyen ködös jogi fogalom, a szervezett bűnözéssel kapcsolatban lévő valami alapján, a hatóság kizárólagos mérlegelése alapján történjék, hanem legalább az ügyész lássa és az ügyész legalább szóljon bele. Gondolom, senkinek nem lehet kellemes érzése, hogy ellenőrizhetetlen, átláthatatlan és korrigálhatatlan eljárások nyomán valahol szerepel valamelyik bűnüldöző hatóság gépi rendszerében; hozzátéve, hogy az adatvédelem kérdésében megint csak alapos vitáink vannak. Egy markáns, az adatvédelemhez értő - az egész bűnüldözés szempontjából ez egy lényeges kérdés - adatvédelmi biztos helyett kevésbé felkészült és kevésbé járatos adatvédelmi biztosok megválasztásáról folyik itt tulajdonképpen a vita.

Hozzátartozik ehhez a helyzethez, és ha már szót kértem: ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában van egy nagyon érdekes mondat. Valószínűleg ez az indokolás egy ilyen előtanulmánynak a bemásolása vagy idetevése ehhez a törvényjavaslathoz, de egy érdekes gondolatot elsüt. Nevezetesen, hogy a német példa, ahonnan ennek az egész rendszernek a gondolata származik - vallja be az indokolás -, azt mondja, hogy a németek nem használják a szervezett bűnözés fogalmát, mert - mondják a németek - ez jogilag megfoghatatlan - és azt hiszem, igazuk van.

Az indokolásban az szerepel, hogy a németeknél az "ügy" kategóriával operálnak. Az indokolás úgy állítja be, hogy az talán még amorfabb és megfoghatatlanabb, még nagyobb jogkört biztosít a hatóságnak, holott talán éppen fordítva van. Talán éppen egy ügy konkrét megítélése az, ami alapján számon kérhető lenne a hatóságtól az is, hogy mit, miért csinál. De a szervezett bűnözés ismérvei vagy a nemzetközi bűnözés ismérvei - mint ahogy említettem -, mi ez, kérem szépen? Mi ez? Nem lehet megfogni, nem lehet számon kérni a hatóságtól.

Tehát mindezt csak megint azért mondom, hogy az alapvető eltérés ott van közöttünk, hogy mi úgy szeretnénk a bűnözés elleni harcot vívni, hogy közben valamilyen kontrollja maradjon a hatóságoknak, mert sok-sok szakértő leírta már ebben a világban, hogy a szervezett bűnözés elleni harc egyben mindig a jogállamért folyó harc is. Ez a szemlélet az, ami önökből megítélésünk szerint hiányzik, és ez mondatja velünk azt és azokat a példákat, amelyeket itt Gyimesi képviselőtársam kifogásolt és amibe sajnos, nemcsak az érintett és érdekelt hatóságok vezetői, hanem a miniszterelnök is beszállt, és nemhogy jó példát mutatott volna, hanem szerintem inkább rosszat.

Megítélésem szerint ez a lényege a dolognak.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ígérem, hogy ha nagyon nem bántanak, abbahagyom a vitát, de itt ez a nyelvtani elemzés, amit Juharos képviselőtársam némi politikai ízzel felvetett, némi reagálást kíván. Arra, hogy a szocializmusból ered ez a kifejezés, amit én használtam, hadd idézzem itt a könyvből szó szerint azt, amit az előbb is elmondtam. Egy francia szakértő járt itt, tanulmányozta Magyarországon a szervezett bűnözés helyzetét, és ő mondta azt - és valószínűleg nem a szocializmusból maradt maradvány alapján -, amit idéztem, hogy a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szembeni politika hosszú távon csak egy prosperáló és nyitott társadalomban lehet eredményes.

(11.30)

"Ilyen politika elsősorban a kormánynak a gazdasági és szociális politikájától függ." - és így tovább. Ezek nem a szocializmusból itt maradt maradványok, tisztelt képviselőtársam, hanem valószínűleg egy jól felkészült szakértő helyes megállapításai.

Ami pedig a szervezett bűnözés dolgát illeti, a törvényjavaslat indokolására hivatkoztam. Igaz, hogy apró betűvel van írva - ezért kerülhette el képviselőtársam figyelmét -, de itt van benne az indokolásban, azt mondja: "A részint mintaként követett német modell egyébként a védelmi program alkalmazhatóságának előfeltételei sorában nem említi meg a 'szervezett bűnözést'. - a Belügyminisztérium anyagából idézek. - A német kodifikátorok tudniillik azt vallják igen következetesen, hogy a szervezett bűnözés jelensége végül is alig-alig fogható, ragadható meg a jog eszközeivel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ekként pedig egy ilyen kategorikusnak, mellőzhetetlennek tekinthető jogi feltétel megjelenítése kockázatos lenne." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Innét idéztem, tehát ennyit a nyelvtani...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): ...politizálásról. Köszönöm.

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Megtisztelő számomra, hogy beszéd közben figyelte, hogy mit csinálok, el kell árulnom, hogy én is figyeltem önt (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Mikor? - A régi reflexek!), és nemcsak azért, mert ön egy kellemes jelenség (Derültség, közbeszólások a Fidesz soraiban.), figyeltem önt, amikor beszélt, és hangsúlyozom, nemcsak azért (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), mert egy kellemes jelenség...

Elnök Úr! Szíveskedjék beszámolni majd, hogy a két percben nem hagynak szóhoz jutni (Az elnök csenget.) a kormánypárti képviselőtársaim!

Azért figyeltem most kivételesen, miniszter asszony, hogy nem pirul-e el, nem önti-e el a forróság, amikor olyan szakmai képtelenséget mond, hogy a büntetési tételek emelése kedvezően hatott a bűnözésre. Szeretném felvilágosítani, miniszter asszony, amit minden elsőéves joghallgató tud, hogy egy büntető törvénykönyv módosításának a bűnözésre való átfutási ideje körülbelül 5-8 év a szakértők szerint. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!)

Egy represszív kriminálpolitika, amit önök meghirdettek, és ezt is tudja minden szakértő, kedves miniszter asszony és miniszterelnök úr, csak akkor lenne hatásos, ha a felderítés is gyökeresen javulna. Márpedig én szeretném a miniszterelnök úr figyelmét is felhívni arra, hogy a felderítési mutatók a magyar rendőrség munkájában tíz év óta nem változnak. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!) Tudja-e a miniszterelnök úr azt, hogy minden harmadik ismeretlen tetteses bűnelkövető ismeretlen marad? Tehát a magyar rendőrség nem tudta növelni a bűnözés kockázatát. És azt hiszem, hogy azzal a kriminálpolitikával és rendőrpolitikával, amit önök megvalósítanak, nem is fogja, mert tájékoztatom a miniszterelnök urat, hogy a rendőrségi állomány előtt a parancsnoki és a Belügyminisztérium politikai vezetése minden (Az elnök jelzi az idő leteltét.) erkölcsi hitelét elvesztette. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Így van! - Dr. Dávid Ibolya: Honnan tudja? - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Megfigyeli őket!)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! A 8., 23., 41. és 45. pontok alatti módosító indítványomat visszavontam. (Dr. Gál Zoltán leülés közben, a Fidesz soraiból érkezett közbeszólásra: Anyádat!)

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Arról a témáról szeretnék szólni, ami már többször szóba került a mai vitában, és ez a korrupció. Elöljáróban azonban mindjárt hangsúlyozni kívánom, hogy nem valamiféle konkrét ügyek felelevenítésére törekszem, hanem megpróbálok néhány olyan szempontot elmondani, ami talán mindnyájunk számára és a jövőre nézve is hasznos lehet; hasznos lehet mind az európai uniós csatlakozásra, mind pedig - és ez talán legalább olyan fontos - hazai viszonyainkra figyelemmel.

Ha megnézik az országjelentések korrupcióval foglalkozó részeit, akkor talán igazat adnak nekem abban, hogy ezek lényege minden évben az, hogy elismerik az éppen soron lévő kormányok erőfeszítéseit a korrupció visszaszorítására, ugyanakkor nyomatékosan mindig hozzáteszik, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a korrupció megszüntetésére. Ha megnézzük, hogy mit számolnak el ők is, és mit számol el a jelenlegi kormány is a korrupció visszaszorítására tett erőfeszítésként, akkor hagyományosan azt találjuk, hogy növekednek az ezzel kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételei, új nyomozó hatóságok jönnek létre. És ha elfogadja majd a kormánytöbbség a napirenden lévő törvényt, akkor lassan már tényleg azt lehet mondani, hogy körülbelül 200 ezer ember fog ebben az országban vagyonnyilatkozatot tenni.

A kérdés az, tisztelt Országgyűlés, hogy ha ezek az eszközök eredményesnek mutatkoznának, akkor mi az, amit még további erőfeszítésként kellene tenni: tovább növelni a büntetési tételeket? További nyomozó hatóságokat létrehozni? Még több ember tegyen vagyonnyilatkozatot? Azt hiszem, erre a kérdésre egyértelműen nemmel kell válaszolni, mert azt hiszem, az is minden elfogulatlan szakértő előtt világos, hogy ezek az eszközök a korrupció ellen és általában a bűnözés ellen nagyon-nagyon kis hatékonyságú eszközök.

(13.30)

Ezért fel kellene tennünk a kérdést - és sajnos nem találkoztam vele sem a kormány beszámolójában, sem Szájer frakcióvezető úr hozzászólásában, aki külön kitért erre a témára -, hogy mik lehetnek azok az új eszközök, amelyekkel további erőfeszítéseket kell tennünk a korrupció visszaszorítására. Hangsúlyozom: ez nem egyszerűen országjelentés kérdése, hanem a jelenlegi magyar társadalom egy nagyon komoly problémája. Úgy gondolom, meg kellene találni ezeket az új eszközöket.

Nem akarok tréfálkozni vagy rossz vágányra vinni ezt a témát, de mondhatnám azt, hogy a sikeres erőfeszítések ellenére az ez évi bűnügyi statisztika az igazságszolgáltatás, közigazgatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények 22 százalékos növekedését rögzíti. Én vallom ugyan annak a szakértőnek a véleményét, aki úgy fogalmazott, hogy a bűnügyi statisztika a politikus számára körülbelül annyi, mint a részeg embernek a lámpaoszlop - nevezetesen, hogy bele tud kapaszkodni, de az elméje ettől még nem fog kitisztulni -, de kérdés az, hogy kitisztul-e az elménk. Rájövünk-e arra és tudunk-e ennek megfelelően viselkedni, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel a korrupciót visszaszorítjuk és az egész társadalom működését normalizáljuk. És nincsen más eszköz, tisztelt Országgyűlés, nincsen más eszköz, mint decentralizáció, átláthatóság, az, hogy felelősek a tisztviselők és a politikusok cselekedeteikért és mondataikért, az, hogy ellenőrzött a hatalom, és sorolhatnám tovább.

Sok szó esik erről, de egyszer végre el kellene jutni addig, hogy ezek szerint is éljünk és cselekedjünk. És meg kell azt is mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy itt, ebben a Házban sokszor van olyan jelenség, amikor a cél szentesíti az eszközt jegyében túllépnek a kormánypárti képviselőink és a kormány a jogszabályokon, s ezzel olyan magatartásmintát adnak a társadalomnak, amely lehetetlenné teszi, hogy ténylegesen és eredményesen fellépjünk a korrupció ellen.

Tehát, tisztelt Országgyűlés és tisztelt kormány, ha az országjelentésben foglaltakat komolyan vesszük, és komolyan kell vennünk, saját érdekünkben talán elsősorban, akkor felhívnám a figyelmet arra, hogy ezeken az utakon próbáljuk keresni a korrupció visszaszorításának eszközeit, mert ez az Európai Unióhoz való viszonyunkban nem egyszerűen csak egy jelenség ilyen-olyan megítélésének a kérdése, hanem az ország egészének teljesítménye beállítottságának a kérdése. És ha valamit megítélésem szerint figyelembe fognak venni a "teljesítmény" megítélésekor, akkor pontosan ezek lesznek azok a körülmények.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)