Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslat van előttünk, ami alapvetően három törvény módosításából áll, amilyen törvényt hetente lehetne benyújtani a parlament asztalára. Mert én úgy látom, két dolgot szeretne megoldani ez a törvényjavaslat. Egyrészt amit maga a törvényhozás elmulasztott, ez különösen a könyvvizsgálói kamarai törvény módosítására vonatkozik. A másik, a számviteli törvény esetében pedig leginkább azok a módosítások jönnek elő, amelyeket a napi élet mutat be, hoz felszínre, és nyilván megjelenik a törvényalkotás, a Pénzügyminisztérium, az előterjesztő asztalán jogos szakmai igényként, hogy a parlament ezt módosítsa.

Ami nekem hiányérzetem van a törvényjavaslatban, az az, hogy úgy tűnik, a törvényjavaslat teljes egészében koncepciótlan. Semmilyen olyan dolgot nem vállal föl, ami előrelépést, jövőképet tudna mutatni, tehát egy más rendszerben való gondolkodást, mondjuk, az európai uniós normákhoz való alkalmazkodást, a számvitel terén egy újféle gondolkodást, újféle könyvelési, elszámolási lehetőséget tudna nyújtani. Különösen igaz ez a könyvvizsgálói törvényjavaslatra, és amit az elmúlt évben fogadott el az Országgyűlés, a közigazgatási hatósági eljárásról és a szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényre, amit az elmúlt év végén fogadtunk el, és lassan hatályba is lép. Mintegy az utolsó pillanatban valakinek azért eszébe jutott, hogy a könyvvizsgálói törvényt is kell ahhoz módosítani, hogy ez a törvény valóban úgy tudjon működni, ahogy azt a törvényalkotók kigondolták.

Azt hiányolom, hogy nincs benne semmilyen áttörés, nincs benne egy új szellem, egy új gondolkodás, hogy na, ezt és ezt szeretnénk most a számvitel terén; nincs benne, amit Molnár képviselő úr mondott az államszámvitelről, semmiféle elképzelés, koncepció nincs a törvényjavaslatban. Mondjuk, nem is azt a célt szolgálja, de épp ezt hiányolom belőle. A könyvvizsgálók terén pedig nincs eldöntve az a kérdés továbbra sem, hogy a könyvvizsgálókra hogyan számítunk a számvitel és az adótörvények betartása során. Tehát nem módosítja a törvényjavaslat az értékhatárokat, ahol kötelező könyvvizsgálat van előírva. Nem mondjuk ki azt, hogy a könyvvizsgálók esetében egy esetleges jövőbeni képzést, tehát egy magasabb szintű képzést elvár-e a törvényhozó, egyszerűen csak az említett törvény technikai megvalósítását szolgálja ez a törvényjavaslat.

Azt tudom mondani: ami a törvényjavaslatban van, azt a mi frakciónk tudja támogatni. A költségvetési bizottságban a tartózkodás elsősorban annak szólt, ami nincs benne. Ha tehát hozzányúlunk egy ilyen törvényjavaslathoz, törvényhez, törvényekhez, akkor sokkal átgondoltabb, kiérleltebb javaslatot kellene letenni az Országgyűlés asztalára, amellyel az ebben a szakmában dolgozóknak az Országgyűlés, a parlament egyértelműen olyan üzenetet tudna elküldeni, hogy hogyan számít a jövőben a könyvvizsgálókra, mi az a többletfeladat, hogyan lehetne bevonni az állami intézmények könyvvizsgálatába sokkal erőteljesebben a fölkészült könyvvizsgálókat.

Az pedig, hogy az általános indokolásban, és különösen a számviteli törvénynél jelenik meg az a kormányzati cél, mely szerint van egy egyszerűsítési törekvés és a versenyképességet növelő célzat: hadd mondjam azt, hogy ez egy kicsit mosolyt keltő. A számviteli törvényben semmilyen olyan változás nincs ebben a tizenhárom paragrafusban, ami érdemben csökkenti az adminisztrációt, ami érdemben növeli a versenyképességet. Természetesen fölfoghatjuk úgy, hogy a tárgyi eszközök egy összegben való leírásának 50 ezer forintról 100 ezer forintra való emelése, ami már nagyon-nagyon megérett, ezt fölfoghatjuk így, rá lehet mondani: kormányzati cél, ki van pipálva, egyszerűsítünk is, versenyképességet is javítunk. De azért valljuk be őszintén, hogy nem ez a legnagyobb problémája a mostani kis-, közép- vagy nagyvállalkozásoknak Magyarországon. Nagyon szép dolog, van benne egy ilyen kis üzenetecske, hogy most már 100 ezer forint tárgyi eszközt lehet egy összegben elszámolni. Ezt elfogadom, jó irányba való előrelépés, mert ha jól emlékszem, a számviteli törvény hatálybalépésétől ez az összeghatár már ennyi. Csak úgy zárójelben kérdezném meg, hogy mennyi adóbevétel-kieséssel számolt a pénzügyi kormányzat, mikor a törvényjavaslatnak ezen pontját jóváhagyta.

Úgy gondolom, teljesen fölösleges lenne részemről a törvényjavaslat tartalmát megismételni, hiszen államtitkár úr felszólalásában elég részletesen bemutatta a törvényjavaslatot, majdhogynem egy szó szerinti fölolvasást kaptunk a törvényjavaslatról. Aki hallgatja a rádióban ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, azt azért tudnia kell, hogy a számviteli törvény kétszáz körüli paragrafusból áll, és annak töredéke kerül jelenleg módosításra.

(16.40)

Hozzáteszem, hogy ezek a módosítások, még egyszer mondom, támogathatóak, hiszen itt a bizonylat-előállítási lehetőségek, illetve maga az a tény, hogy nemcsak magyar nyelven lehet most már bizonylatokat előállítani, bár magyar nyelven is rá kell majd vezetni az értelmezést; illetve az adózás rendjéről szóló törvénynek, a 2005. évi XXXVI. törvénynek az egyértelmű, a 2005. évre vonatkozó alkalmazását mondja ki ez a törvényjavaslat.

Összességében azt tudom mondani, hogy nincs benne koncepció, nincs benne jövőkép, nincs benne áttörés, nem üzen igazából semmit a vállalkozásoknak, nem foglalkozik azzal az örök problémával, hogy az államszámvitel kérdése megoldható-e, nem tudja kezelni a könyvvizsgálóknak azt a jogos elvárását, hogy mi legyen Magyarországon a könyvvizsgálókkal. Magyarországon arányaiban nagyon sok könyvvizsgáló van; vagy egy új képzési, szakképesítési rendszert kell kitalálni a könyvvizsgálóknak, vagy pedig egy más feladatelvárást kell velük a törvény szintjén foganatosítani. Szóval elfogadjuk, ami benne van, támogatjuk is, de azt gondoljuk, ahhoz a célhoz, amit a kormányzat megfogalmazott, hogy versenyképességet szeretne javítani ezáltal is, és egyszerűsítést szeretne elérni, ez a törvényjavaslat ezt az elvárást nem fogja tudni teljesíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)