Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, ha a 2004-es költségvetést pénzügyi-támogatási szempontból megvizsgáljuk, kevés olyan terület van, amelyet nagyobb megpróbáltatás ért volna, mint az agrár- és vidékfejlesztés.

(14.20)

Ez nyilvánvalóan azért következett be, mert az Európai Unió közös agrárpolitikája hihetetlen mértékű kötelezettségeket ró az országra, és gondoljuk végig költségvetési szempontból is, a támogatások 47 százalékát már európai uniós forrásokból kellett megszerezni, és úgy biztosítani, hogy az a gazdák zsebében is maradhasson. Ez tehát komoly megpróbáltatás volt közhivatalnokok és gazdák számára egyaránt.

Úgy érzem, tudomásul kell azt venni, hogy tartalmában és időrendjében egy teljesen új rendszer kezdett el működni 2004-ben. Hogy milyen fontos, hogy erről beszéljünk, az épp egy ma délelőtti mezőgazdasági bizottsági ülésen ismét megvilágosodott számomra, amikor két, kisgazdából fideszessé vált országgyűlési képviselő terjesztett elő egy országgyűlési határozattervezetet, amelyben felül akarta írni az Európai Bizottság érvényes határozatát. Úgy hiszem, érthető, hogy ha a képviselők nem ismerik a rendszert, akkor a gazdáknak milyen megpróbáltatás az, hogy a jogszabályok dzsungelében, az új támogatási rendszerben el tudjanak igazodni.

Természetesen, ha gazdasági oldalról vizsgáljuk a kérdést, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy a tavalyi esztendőben 55 százalékos támogatás mellett egy nyitott piacon kellett versenyezniük, és ahogy a folyamatok mutatják, bár erre nagymértékben rányomta a bélyegét a 2003-as óriási természeti katasztrófa, melynek következtében az exportárualapjaink elapadtak, az import növekedett, mégis azt kell mondani, hogy érdemes levonni ezeket a tanulságokat.

Az előzményekkel természetesen csak olyan mértékig kívánok foglalkozni, amelyek meghatározták a 2004-es esztendőt. Az egyik képviselőtársam a közelmúltban elmondott felszólalásában a SAPARD-ügyet hozta fel példaként, éppen ezért ezeket a pályázatos rendszereket venném először górcső alá. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a SAPARD-program tervezése '98-ban indult meg, tisztelt hölgyeim és uraim, és ez a program 2000 és 2004 között kellett volna működjön Magyarországon kétéves pénzügyi megállapodásokkal. Mi történt e tekintetben? Az előző kormány időszakában még a hivatal működését sem sikerült jóváhagyatni Brüsszellel. A terv ugyan elkészült, túl sok köszönet azonban nem volt benne, hiszen ha aszerint végeztük volna a munkánkat, akkor jó, ha a pénz felét fel tudjuk használni. A hivatalt 2002 novemberében tudtuk akkreditáltatni, és akkor kiírt pályázatok mentén kezdtünk el dolgozni.

Éppen ezért tartom furcsának az Állami Számvevőszék ez irányú megállapítását, amelyik a SAPARD-program tekintetében azt mondja, hogy “Az MVH regionális és megyei egységei nem voltak felkészülve ilyen nagy tömegű pályázat feldolgozására, elkövették azt a hibát, hogy 2004. augusztus 31-én, ameddig szerződést kellett kötni, pénzügyi keret hiánya miatt a pályázatok közel felét érdemi bírálat nélkül elutasították.ö Érdemes azért egy kicsit ezt részletesebben megvizsgálni!

Mint említettem, 2002 őszén tudtuk kiírni a pályázatokat, amelyek nagyságrendjében 2003-ban érkeztek be. Meddig lehetett beadni a pályázatokat? Az európai uniós csatlakozás időpontjáig. Tehát vizsgáljuk meg időhorizontját tekintve az ügyet! Egy négyéves előcsatlakozási pénzfelhasználást alig másfél év alatt képesek voltak a gazdák lekötni, úgy, hogy négyszeresen túligényelték a pénzügyi lehetőséget. A pályázatok több mint felét az utolsó másfél hónapban adták be, és 2004. augusztus 31-éig az összes pályázat meg lett kötve úgy, hogy 5 milliárdot átcsoportosítottunk a nemzeti vidékfejlesztési terv pénzügyi fedezetéből, és 10 százalékkal túlvállalhattuk a rendszert, 64 milliárd forint értékű szerződést kötöttünk. Mi ez, ha nem sikertörténet, hölgyeim és uraim? Elsősorban a termelők, a vidékfejlesztés sikere, hogy négy év helyett másfél év alatt képesek voltak lekötni ezt az összeget. És ha a mai állapotot vesszük figyelembe, akkor azt tudom mondani önöknek, hogy 38 milliárd forintot már le is hívtak ebből az összegből, és egészen biztos vagyok benne, hogy a csaknem három év késlekedés ellenére az utolsó pénzügyi megállapodás záró időpontjáig, 2006 végéig az összeget száz százalékban fel is tudjuk használni, köszönhetően a 10 százalék túlvállalásnak. Tehát erre ezt a bírálatot leírni… - úgy gondolom, hogy nem a reális szemüvegen keresztül történt az értékelés.

De lépjünk tovább! Az agrár- és vidékfejlesztési operatív program a folytatása ennek az előcsatlakozási ügynek. Ezt csak akkor tudtuk megkezdeni, amikor befejeztük a SAPARD-program szerződéskötését, tehát majdnem fél év késéssel. A kerete 113 milliárd forint ennek a hároméves programnak. Nézzük meg, hogy alig több mint egy év után, nevezzük másfél évnek, hol tartunk ebben a programban! 81 milliárd forint támogatási ígérvényt az irányító hatóság jóváhagyott, tehát ezek a beruházások megkezdődtek, ezek a beruházások folytatódnak. 5960 darab pályázat érkezett be. Ez az általam említett támogatási igény valamivel kevesebb mint 3 ezer pályázatra lett kiadva. A beérkezett igények csaknem 60 százalékkal meghaladják a lehetőségeket.

Van egy hároméves programunk, a fele idő sem telt el, több mint 70 százalékban lekötöttük, dolgozunk vele, és meg vagyok róla győződve, hogy az év végéig az összes szerződést megkötjük, és ennek megfelelően fel tudjuk használni az összegeket. Mi ez, hölgyeim és uraim, ha nem azon vállalkozók dicsérete, akik képesek ilyen innovációs tevékenységre, hogy eredményes pályázatokat tudnak beadni és javuló színvonalon?

Azért, hogy ne legyen ilyen szép a kép, a reális értékelés kedvéért azt is el kell ismernem, hogy a nemzeti vidékfejlesztési tervvel bizony komoly nehézségeink voltak. Egyrészt azért, mert a korábban kialakult nemzeti agrár-környezetvédelmi program feltételeit akartuk ráerőltetni erre az európai uniós rendszerre, és nem akarták a szakértők tudomásul venni, akik Brüsszelben dolgoznak, hogy ezt a bonyolult rendszert Brüsszel nem fogadja el. Még a mai formában is azt kell mondanom, hogy sajnos túlságosan bonyolult, és a legingoványosabb talaj a támogatások tekintetében; nyugati kollégáimtól hallom, hogy a legnagyobb veszteségek, a legnagyobb büntetések ezen a területen vannak. Tehát annak a 32 ezer pályázónak, aki ez irányú igényét beadta - és csaknem 26 ezer az, aki eredményes támogatási kérelmet nyújtott be, hiszen ez nem pályázat -, annak felhívnám innen is a figyelmét, hogy nagyon tartsa be azokat az előírásokat, amelyek az adminisztrációra vonatkoznak, mert többet lehet veszíteni ezen az ügyön, mint amennyit szerettek volna rajta nyerni. E vonatkozásban a pénzek átutalása az elkövetkezendő időben van napirenden.

A “mi mennyi?ö kérdése tekintetében a legnagyobb összegű támogatások a közvetlen kifizetéseknél vannak, és az ÁSZ jelentésében is le van írva, hogy az adott naptári év végéig mennyi összeg lett kifizetve. Szeretném, ha mindenki tudomásul venné, ha eddig nem tette, hogy az európai uniós támogatási rendszer egy utófinanszírozású rendszer. Épp az általam említett országgyűlési határozattervezetben volt benne az, hogy november 1. és december 31. között kerüljön kifizetésre. Mivel a luxemburgi reform a régebbi tagországoknál az idei évben kerül bevezetésre, ezért a régi tagországok kérték, hogy a december 1. és április végi kifizetési határidőt hosszabbítsák meg június 30-ára, mert nekik hozzá kell nyúlni az információs rendszerükhöz, nem akarnak hibát véteni, mert annak súlyos ára van. Az elmúlt hónapokban 200 millió eurót fizettek vissza a régi tagországok! Ez 50 milliárd forint, hölgyeim és uraim, 50 ezer millió forint, azért, mert adminisztrációs hibákat vétettek, és egy meghatározott nagyságrendnél nagyobb hibát követtek el.

Úgy gondolom, az a realitás, hogy az adott határidőig Magyarországon kifizetésre került a pénzek 99 százaléka, ez egyértelműen bizonyítja a rendszer működőképességét.

Az az elméleti vita pedig, hogy most a gyorsaságon vagy a pontosságon van a hangsúly: szeretném hangsúlyozni, hogy az adott határidőn belül a pontosságon van a hangsúly, mert a tavalyi évet az Európai Unió még nem akkreditálta számunkra, még előtte vagyunk ennek a történetnek. Nyilvánvaló, ez fogja eldönteni, hogy ez egy sikeres esztendő volt-e, a gazdák zsebében marad-e a támogatás, vagy a csatlakozó országokból kinek mennyit kell visszafizetni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Én meg vagyok róla győződve, hogy a kapkodással és a felelőtlen kifizetéssel szemben a felelős magatartás ez az eljárás volt, és e vonatkozásban ez a későbbi időkre is, úgy gondolom, tanulsággal szolgál. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csigavér!)

Sajnos az időm lejárt, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.30)